Borkedvelőknek, minden, ami borral kapcsolatos

Fehérborkalauz 12.rész

<tt>Száraz, félédes vagy édes</tt>

<tt>

Ha a szõlõszemekbõl kinyert mustban nincs elegendõ cukor ahhoz, hogy önmagától borrá fejlõdhessen, akkor a törvények által meghatározott mértékben répacukor hozzáadásával növelhetõ a must cukortartalma. Eltekintve a kivételektõl, 100 liter musthoz legfeljebb 5 kg cukor adható, amivel a bor alkoholtartalma nagyjából 20 g/1-rel növekedhet. Többnyire azonban e mennyiség nem éri el a megengedett felsõ határt.

Németországban és Ausztriában a prädikatsweinborokat nem szabad cukrozni. (Prädikatswein: különleges tulajdonságokkal rendelkezõ minõségi bor. Érési fokozat szerint lehet kabinett, spätlese, auslese, beerenauslese, trockenbeerenauslese, eiswein. -A ford.) Franciaországban és Svájcban ellenben nincs ilyesfajta korlátozás, és a gyengébb termésû években élnek is e lehetõséggel. Olaszországban - mivel a répacukor használata tilos - mustkoncentrátum segítségével érik el a kívánt hatást. Az Újvilág és a déli országok szõlõinek cukortartalmával viszont aligha merülnek fel hasonló gondok; Ausztráliában a bor cukrozása például tilos, a savak hozzáadása viszont megengedett.

A cukor hozzáadása csupán segítség: a német borászati törvények értelmében csak a bor alkoholtartalmának növelésére szolgál, és teljesen el kell forrnia.

Mitõl édes a bor?
A borok édes íze több okra is visszavezethetõ:
· Az érzés néha csal. A bor ugyan kicsit édesnek és gyümölcsösnek tûnik, valójában azonban nincs benne maradék cukor. Ebben az esetben egy testes bor extraktjának édességérõl beszélhetünk, amelyben kicsit nagyobb arányban van jelen a (remélhetõleg természetes) glicerin.
· A bor édességét az erjedés után nyert természetes maradék cukor adja. Az "édes maradék" azért keletkezik, mert az élesztõgombák csak egy bizonyos mennyiségû cukrot tudnak megerjeszteni. Ha egy bor alkoholtartalma eléri a 15 térfogatszázalékot, akkor pusztulni kezdenek benne az élesztõgombák. Sokszor már az erjedést gátló hõmérséklet is megállítja az erjedés folyamatát. Ezenkívül a kénes sav hozzáadása is erre az eredményre vezethet.
· Német boroknál a természetes állapotban hagyott és sterilizált szõlõmust (édentartalék vagy mustsûrítmény) palackozás elõtt történõ hozzáadása technikailag kifogástalan megoldás ugyan, a szakmában mégis sokan bírálják, mivel azáltal eltûnhet a bor sajátos karaktere (uniformizálódik).

Minél öregebb, annál jobb?
A régi szabály, miszerint minél öregebb egy bor, annál jobb - csak ritkán igaz. A legtöbb fehérbor már ifjúborként is zamatos és fogyasztásra érett, mi több, kifejezetten kárára van, ha hosszabb ideig tárolják. Persze a magas cukortartalmú, testes borok az idõ múlásával csak egyre érettebbé válnak, s értékeiket hosszú ideig megõrzik, például a chablis, a madeira, a meursault, a sémillon, a sauternes és a tokaji.

</tt>

Fehérborkalauz 13.rész

<tt>A világos sárgától a borostyánszínig</tt>

<tt>

A bor színének sajátos varázsa van: szinte mágikusan vonzó, ha a pohár alján mint a nap aranylik a nedû, ha szikrázik, mint a tûzijáték, csillog, mint a drágakõ vagy parázslik mint a tûz a hamu alatt.

A szín azonban mindenekelõtt - ha józanul szemléljük - sokat elmond a bor minõségérõl: a bágyadt és tompa fényû, teljes borok íze üres és tompa, csillogó ragyogás ellenben elegáns bort sejtet. Egy cseppnyi zavarosság pedig hosszú élesztõgombás erjesztésre utal.

A fehérbor igazából nem fehér: színét a "fehér" bogyók sárga pigmentjének köszönheti. Idõvel a palackban az alábbiakhoz hasonló, egyre sötétebb árnyalatokat vesz fel.

A könnyû, friss fehérborokat ajánlatos még azelõtt elfogyasztani, hogy aranyszínûvé válnának. Ha egy bor borostyánkõ színû, akkor valószínû, hogy már elöregedett - kivéve persze, ha egy Sherry olorosóról vagy Maderiáról van szó. A zöld árnyalatok élénk savakat jeleznek, míg a szénsavbuborék fiatal csípõs borról árulkodnak; a nagy és érett fehérborok ugyanakkor nyugodtan aranylanak a pohárban.

</tt>

Fehérborkalauz 14.rész

<tt>A fehérborok aromái</tt>

<tt>

Virágaromák
A fiatal fehérborok aromája gyakran emlékeztet valamilyen virágra. A fiatal német rizling barackvirág- vagy rekettyeillatú. A kamilla- és hársfavirág-aroma pedig a Loire menti és a bordeaux-i borokra jellemzõ.

Gyümölcsaromák
A gyümölcsös borok az orrban is gyümölcsös érzetet keltenek: málnára, szederre, ribizlire, egresre, õszibarackra, szilvára, birsalmára, mangóra stb. emlékeztetnek. A legtöbb fehérbornak enyhe citromos illata is van, a sauvignon blanc pedig híres sajátos egresaromájáról. A sárga- és õszibarack, a birsalma, a mandula és a szárított gyümölcsök illatát sok érett fehérborból kiérezhetjük. A chardonnay-ból készült nagy borok illata a mogyorót és a vajat is eszükbe juttatja.

Növényi aromák
Jellegzetes borhiba a túlzottan intenzív fûillat, ami annak tudható be, hogy a szõlõ nem érett be teljesen. Az erõs káposzta-, retek-, hagyma- vagy fokhagymaillatnak is inkább a fazékból kell áradnia, semmit a borospohárból. A spárga- vagy peperóniaroma némelyik sauvignon blanc-ra jellemzõ lehet.

Fûszeraromák
Fõként az érett chardonnay és más édes borokban néha hihetetlenül összetett módon vannak jelen a különféle fûszeraromák. Ne tagadja meg az orrától ezt az élvezetet!

Erjesztési aromák
A fiatal borok kellemes erjesztési aromái - élesztõgombák vagy savanyú cukorka - egy-két hónap alatt eltûnnek.

Faaromák
A fa- és vaniliaaromák azon borokra jellemzõek, amelyeket kis tölgyfa hordóban (barrique) érlelnek. (A frissen csiszolt tölgyfa padló nagyjából vaniliaillatot áraszt.)

Füstölt aromák
A toast-kenyérre vagy pirított mandulára emlékeztetnek a chardonnay szõlõbõl készült és hordóban érlelt borok.

Balzsamos aromák
A tölgyfa hordóban érlelt borok sajátossága. Sok édes bornak van mézzamata és illata. Ha aszúszõlõbõl készûltek, akkor illatukban néha az olajosság (petróleum) finom nyomait is felfedezhetjük.

Állati aromák
A vörösborokra jellemzõ hús-, vad- és bõraromákkal a fehérboroknál csak elvetve találkozhatunk. Ugyanakkor egy nem egészen kiérlelt sauvignon blanc felidézheti a macskapisi (így a szakzsargon) kellemetlen szagát.

Kémiai aromák
Alapszabály, hogy egy bor ne rendelkezzen efféle mesterséges aromákkal.



</tt>

Fehérborkalauz 15.rész

<tt>Fehérbortermõ tájak</tt>

<tt>

</tt><tt>Elsõ pillantásra két fehérbor úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Persze legkésõbb az elsõ szippantásnál különbségek egész univerzuma tárulhat fel. Tekintse át, hol, milyen fehérborokat termelnek - az egyszerû, hétköznapi szomjoltótól a csodálatos nektárokig.</tt>

<tt>

</tt><tt>Németország</tt>

<tt>

Németország a maga hideg klímájával, amely még a melegebb években is friss savakkal ajándékozza meg a szõlõt, lényegében a fehérborok országa. Elõször is: mert a német borvidékek 80%-án fehérbort termelnek, másodszor: mert a német bortermelés jelentõs történelmi múltat tudhat maga mögött. Tudta például, hogy 1869-ben, a Szuezi-csatorna megnyitásakor, a hivatalos ünnepségek megnyitóján elsõként német rizlinget szolgáltak fel?

A német fehérborok akkoriban világhírnek örvendtek: a moseli, rajnai borok az uralkodók asztaláról sem hiányozhattak. Különösen a britek adóztak nagy tisztelettel a "Hock" elõtt, ahogyan õk a Hochheimet nevezték. Viktória királynõ tiszteletére még egy szõlõhegyet is elneveztek. Amikor a fiancia csapatok a második világháború utolsó napjaiban a rheingaueri borvidéket földig akarták rombolni, az angol egységek védték meg a tõkéket.

Liebfrauenmilch (Worms-vidéki bor) mindenhonnan
A német borok világhírét elõször az 1971-es bortörvény rendítette meg; ugyanis szemet hunyt afölött, hogy a kétes tartalmú palackok is nagy és megbecsült nevek alatt jöttek forgalomba. Így például megengedte, hogy az egyedi fekvésû wormsi Liebfrauenstiftskirche "Liebfrauenmilch"-ének neve alatt négy német borvidék termékei lássanak napvilágot. A borvidékek és körzetek olyan nevet viselhetnek, amely szinte megegyezik egy bizonyos különleges fekvésû terület márkanevével. Így például a rheingaui QbA a "Johannisberg" név alatt fut, a Mosel középvidékén termelt borokat pedig Bernkastelként hozzák forgalomba. Ez jelentõsen megnehezíti a fogyasztók dolgát, hiszen nem könnyû, némelykor szinte lehetetlen megkülönböztetni a minõségi bort a tömegcikktõl.

Ahol a legjobb borok teremnek
A leghíresebb német rizlingborok közül egy-kettõ a Mosel mentén terem, mely a két mellékfolyóval együtt a Mosel-Saar-Ruwer borvidéket alkotja. Hatalmas kanyarokat ír le a folyó, és néha a bal, máskor meg a jobb partján találjuk a napsütötte lejtõket. A meredek domboldalakon temérdek fáradsággal jár a szõlõmûvelés, a munkáért azonban bõ kárpótlást nyújt a kitûnõ minõség. A laposabb parti dûlõkön nevelkedõ szõlõnek a bora is "laposabb".

A Rheingau vidékén Frankfurttól nyugatra termelt borok erõsebbek. A Johannisberg, Vollrads és Reinhartshausen kastélyok, valamint Kiedrich, Hochheim, Oestrich-Winkel, Geisenheim, Hattenheim, Erbach és Eltville világszerte jó csengésû helységnevek, amelyekhez klasszikus rizlingborok kötõdnek.

A vidék, amelyet érdemes felfedeznie
Rheinhessenbõl viszont sok olyan bor származott, amely nem sokkal járult hozzá a német borok nemzetközi hírnevéhez. Mainz és Worms között, Nackenheimben, Niersteinben és Oppenheirnben azonban elsõ osztályú borokat állítanak elõ. Az egész borvidéken új keresztezésekkel kísérleteznek, és a bio-bortermelésbe is sok fiatal borász kapcsolódott be.

A pfalzi borok erõsek és jól illenek a nehéz hfalzi ételekhez. A legjobb fekvésû dûlõk Deideshcimben, Forstban, Wachenheimben, Bad Dürkheimben és a Neustadt melletti Gimmeldingenben találhatóak.

Badenban a Bodensee partjára is telepítettek szõlõt, a borászat fõ központjai mégis az Offenburg melletti Ortenau, a vulkanikus eredetû Kaiserstuhl, a Freiburg közelében található Tuniberg és Markgräflerland.

A frankok, különösen Würzburgnál, nagyszerû szilvánit készítenek ; ezt a többnyire száraz italt hozzák forgalomba a jellegzetes bocksbeutelban.

Minõség versus mennyiség
A német borászok hatalmas mennyiségeket szüretelnek: még a hektáronkénti 100 hl sem ritka, sõt inkább átlagosnak mondható. A Mosel-Saar-Ruwer borvidéken 125 hl/ha-ban határozták meg a rizling legmagasabb szüreti mennyiségét, ennél is több Elbingben, ahol 130 hl/ha. Badenben a megengedett mennyiség 90 hl/ha. Más országok terméshozamával összehasonlítva azonban még ez is igen magas értéknek számít.

A legkitûnõbb termelõk - például a különleges minõségi bort termelõ német szõlõbirtokok szövetségének (VDP) vagy a Chartának, a rheingaui különleges minõségû szõlõbirtokok egyesülésének tagjai - sokkal szigorúbb határokat szabtak maguknak. Maxim Grünhauser, Robert Weil, Dt Loosen, Egon Müller, Armin Diel szõlõiben, vagy a Gunderloch birtokon hektáronként átlagosan csak 40 hl-t szüretelnek. Könnyû belátni, miért kell ezen borászoknak legalább kétszer olyan drágán kínálni remek boraikat.

</tt>

Fehérborkalauz 16.rész

<tt>Fehérbortermõ tájak</tt>

<tt>

</tt><tt>Elsõ pillantásra két fehérbor úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Persze legkésõbb az elsõ szippantásnál különbségek egész univerzuma tárulhat fel. Tekintse át, hol, milyen fehérborokat termelnek - az egyszerû, hétköznapi szomjoltótól a csodálatos nektárokig.

</tt><tt>Franciaország</tt>

<tt>

Ha azt mondjuk, hogy Németország a fehérbortermelés országa, akkor Franciaországról bátran állíthatjuk, hogy a borászat nagyhatalma: a történelem során egyetlen más ország sem játszott hozzá fogható vezetõ szerepet a borászatban. A francia borászok teljesítménye világszerte példaképül szolgál a vincelléreknek, akik megpróbálnak a nyomukba szegõdni, esetleg túlszárnyalni õket.

A francia bortermelés 40%-át a fehérborok teszik ki. Azonban nem minden fehérbort termelõ borvidék tett szert egyaránt hírnévre.

Bordeaux és a Bordelais
E területen négyszer annyi vörös-, mint fehérbort termelnek; Északon Médocban, Saint-Émilionban és Pomerolban, Bordeaux város keleti felén szinte kizárólag vörösbort, Graves-ben és Entre-DeuxMers-ben pedig vörös- és (sauvignon blanc valamint sémillon házasításával) száraz fehérbort állítanak elõ. Sauternes és Barsac, Bordeaux-tól délkeletre, aranysárga színû édes fehérboráról híres (sauvignon blanc-ból és sémillonból készül).

Loire-völgy
Franciaország leghosszabb folyójának két partján fõként fehérbor terem (86%-ban): a folyó felsõ szakaszán sauvignon blanc-ból készül a híres száraz sancerre és a pouilly-fumé. A Tours közelében található Vouray a nevét viselõ chenin blanc borának köszönheti hírnevét; ez egyaránt kapható száraz (sec), édes (moelleux) és félszáraz (demi-sec), ill. habzóbor változatban is. Ettõl a folyó mentén lefelé Aojouban és Samur-ban chenin blanc-borokkal találkozhatunk. Coteaux du Layon, Quarts de Chaume és Bonnezeaux néven hozzák forgalomba a világ leghosszabban eltartható borait. Keletre Nates kikötõvárostól terem a száraz Muscadet de Sévre-et-Maine, amelynek csak nevében van köze a muskotályszõlõhöz és amelynek íze kagylókkal, tengeri halakból készített ételekkel és homárral harmonizál igazán. Élesztõgombákon erjesztve (sur lie) még zamatosabb.

Elzász (Alsace)
Elzász igazi fehérborvidék: az itt érlelt rizling, szilváni, muskotály, pinot blanc, pinot gris és fûszeres tramini (többnyire fajbor) elsõrangú. Ezek a zamatos borok a német névtársaiknál erõsebbek; ideális ételkísérõk, áruk pedig minõségükhöz képest jutányosnak mondható. Ma mintegy ötven kiemelkedõ borvidék viseli az "Alsac Grand cru" címet.

Champagne
Franciaország északkeleti részén ameddig a szem ellát piros szõlõtõkék sorjáznak: pinot meunier és pinot noir- a bor azonban, amelyet belõlük és chardonnay-ból állítanak elõ, már fehér Champagne.

Burgundia
A burgundi borok háromnegyede vörös, de itt állítják elõ a világ nagy fehérborait is: Chablis, Puligny-Montrachet, Meusault. Mindegyik chardonnav szõlõbõl készül. A kereslettõl elmarad a kínálat, így nem csoda, ha az árak a csillagos égbe szöknek. A fehér burgundi az Újvilág számára kétségkívül a chardonnay szõlõbõl készült borok netovábbja és mércéje. Nem olyan könnyû burgundi bort vásárolni. Függetlenül attól, hogy vörös- vagy fehérborról van szó, nem a név vagy a származási hely számít, inkább a borász és a palackozó, esetleg a kereskedõ neve. A legjobb minõségû borok a grand cru, a kicsit gyengébbek a premier cru kategóriába tartoznak. Csak kevés bor viselheti származási helyének nevét. Mâcon városa a szintén chardonnay-ból érlelt Pouilly-Fuissé hazája, amely a Càte d'Or-i burgundi fehérek egyik kedvezõbb árfekvésû fajtája. A Càte Chalonnaise-en található Rully és Montagny községek szintén híresek az ott termelt kiváló borokról.

A Rhône és a déli területek
A Rhône völgyében vörösbor terem: a termésnek mindössze 4%-ából készül fehérbor. Condrieu-ban, Château Grillet-ben és Hermitage-ban azonban (drága) fehérborokat állítanak elõ. Délnyugaton is inkább a vörös a meghatározó: Languedoc-Roussillon-ban, amely a francia bortermelésnek több mint egyharmadát adja, a termésnek mindöszsze 10%-a változik át ízgazdag fehérborrá. A Provence-ról pedig - ha borokról van szó - mi más juthatna eszünkbe, ha nem a rozé.

</tt>

Fehérborkalauz 17.rész

<tt>Fehérbortermő tájak</tt>

<tt>

</tt><tt>Első pillantásra két fehérbor úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Persze legkésőbb az első szippantásnál különbségek egész univerzuma tárulhat fel. Tekintse át, hol, milyen fehérborokat termelnek - az egyszerű, hétköznapi szomjoltótól a csodálatos nektárokig.

</tt><tt>Olaszország</tt>

<tt>

Szinte egy kézen meg lehet számolni azon olasz borvidékeket, melyek komoly hírnevet szereztek maguknak. Az utóbbi időben azonban e téren is változásokat figyelhetünk meg: a bortermelők sok helyütt új, import fajtákkal bővítették kínálatukat: így tűnt fel a mostanában nagyon divatos chardonnay és a sauvignon blanc. Nemritkán semleges hazai borokkal házasítják őket, hogy azok értékét növeljék, a sauvignon blanc-tól pedig parfümös bukéját kölcsönzik.

Észak, a csizma fehér karimája
Friaulban illatos, gyümölcsös fehérborok teremnek, sajátosan üde, eleven természettel. A borvidék akkor indult igazából virágzásnak, amikor a pinot grigio divatborrá nőtte ki magát. Ugyanakkor más borfajták karakteresebb vonásaikkal tűntek ki: pinot bianco, chardonnay, sauvignon blanc. A kellemes zamatú desszertborok, vagy például az ismert picolit és a reneszánszát élő verduzzo is igen élvezetesek.

A lombardiai és velencei borvidékeken két fajta dominál: az Iseói-tónál lévő lombard Franciacorte a tekintélyes habzóbor előállításának köszönhetően joggal tarthat számot az "Itália Champagne"-a címre. Nagy tömegben állítanak elő soave-t is - a mennység azonban gyakran megy a minőség rovására. Piemont ugyan a vörösborának köszönheti világhírnevét, fő árucikke mégis az Asti spumante és a Moscato d'Asti. A Roero vidéken nő az arneis és a favonta. Nagyon jellegzetes fehér borszőlő a cortese, amely taviból származik és ma is ott termesztik.

Toscana és Umbria
Toscanában a trebbiano szőlőből nyerik a galestrót. Érdekesebb azonban a San Gimianó-i vernacciai, vagy az umbriai fehér orvieto. E fajtákból állítják elő a gyümölcsös-savas verdicchiót, amelyet jellegzetes amfora alakú üvegben hoznak forgalomba. A frascati a rómaiak régi nyaralóhelyéről származik.

</tt>

Fehérborkalauz 18.rész

<tt>Fehérbortermő tájak</tt>

<tt>

</tt><tt>Első pillantásra két fehérbor úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Persze legkésőbb az első szippantásnál különbségek egész univerzuma tárulhat fel. Tekintse át, hol, milyen fehérborokat termelnek - az egyszerű, hétköznapi szomjoltótól a csodálatos nektárokig.

</tt><tt>Spanyolország és Portugália</tt>

<tt>

Cava és sherry, a két fõ exportcikk
A forró klíma miatt nem könnyû üde borok elõállítására alkalmas, elegendõ savtartalommal rendelkezõ fehér szõlõt szüretelni, mi több, hõmérsékletszabályozás nélkül tulajdonképpen az erjesztés idõszakában is túlságosan meleg van.

A Rías Baixas vidékén, a hidegebb Galíciában albarinot szüretelnek: ez az üde, eleven bor a nagy kereslet miatt rohamosan drágul. Aragonban található DO Somontano, ahol viurából és chardonnay szõlõbõl finom fehérborokat állítanak elõ, újabban Penedés-ben is ez utóbbi fajtát telepítették.

A fehérborok színpadát tulajdonképpen a két spanyol sztár, a tava és a sherry uralja. A tava, üde, egyszerû habzóbor, amelyet klasszikus módszerrel állítanak elõ a parellada, xarel-lo és macabeo fajtákból. A Jerez várost körülvevõ Albarizasból származó sherry a 16. században Spanyolország elsõ számú exportborának számított. A hihetetlen változatosság a roppant száraz manzanillától, a fanón keresztül a száraz és félszáraz olorosón át, egészen a karamell-édes Pedro Ximénez szõlõbõl készült cream-ig terjed.

Nosztalgiázóknak
Portugália borászata mindmáig inkább nosztalgikus lelkeknek való, hiszen az ország a részben igen erõteljesen végrehajtott fejlesztési kísérletek ellenére is tele van romantikus kis borvidékekkel és különleges borfajtákkal. Portugália északi részén a hideg hegyi klímának köszönhetõen terem az üde Vinho verde. Neve szó szerint azt jelenti: zöld bor, a termelés felét azonban a vörösbor teszi ki. A zöld megjelölés tehát nem a bor színére, mint inkább a friss, kissé kiforratlan ízére vonatkozik.

Monçãoban az alvarinho szõlõbõl állítják elõ a talán legjobb portugál fehérbort, amely palackozva fréziaillatot áraszt.

Portugália világviszonylatban is elismerésre méltó borát azonban kétségkívül Madeira szigetén érlelik. Sajnos ez a tüzes és mégis elegáns, erõs bor ma már szinte csak a konyhában tûnik fel, és csak nagy ritkán fogyasztják az étkezés befejeztével.

</tt>

Fehérborkalauz 19.rész

<tt>Fehérbortermő tájak</tt>

<tt>

</tt><tt>Első pillantásra két fehérbor úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Persze legkésőbb az első szippantásnál különbségek egész univerzuma tárulhat fel. Tekintse át, hol, milyen fehérborokat termelnek - az egyszerű, hétköznapi szomjoltótól a csodálatos nektárokig.

</tt><tt>Európa többi része</tt>

<tt>

Ausztria és Svájc biztos értékeket képvisel, Kelet-Európa pedig érdekes meglepetéseket tartogat. Ezen országokban - az állami monopóliumok összeomlásával - most mindenütt a lelkesedés jeleit figyelhetjük meg: részben az Újvilágból származó "ilying winemakers" tanácsadókkal komoly erõfeszítéseket tesznek a minõség javítása érdekében. Mivel az árak még mindig igen szerények, e területek ideális lehetõséget kínálnak a felfedezõurakra.

Ausztria
Elsõsorban az ország keleti felében termelnek bort, amelynek négyötöde fehér. Kitûnõ száraz borokat állítanak elõ, de az édesre sem igen lehet panasz ("Ausbruch"). Bortörvény korlátozza a legmagasabb szüreti mennyiséget, és ez minden bor minõségére pozitív hatást gyakorol.

Svájc
Nyugat-Svájc híres a száraz, üde, kicsit szénsavas, de remek minõségû szõlakbõl készült borokról, amelyek a vidéktõl függõen Chasselas, Pertan, Dorin vagy Fendant nevekre hallgatnak. Német-Svájcban fõként Müller-Thurgaut termesztenek, amelyet itt rizling x szilváninak mondanak.

Magyarország
Magyarországon igen nagy mennyiségben állítanak elõ olaszrizlinget, sõt újabban kedvezõ árfekvésû chardonnay-t is termelnek. Mindamellett mégis a tokaji a legkiválóbb magyar bor, amelyet furmintból és hárslevelûbõl érlelnek. A sauternes mellett világviszonylatban is egyike a legnagyobb édes aszúboroknak; édességét puttonyban mérik, a legédesebb fajta 6 puttonyos.

Bulgária
Novi Pazarban, Shumenban, Várnában jutányos árú chardonnay-t állítanak elõ, amelybõl azonban hiányzik a burgundit jellemzõ teltség - bár ezen ilyen ár mellett nem is lehet csodálkozni. A hazai fajtákon kívül a rizling és a fûszeres tramini is elterjedt.

Románia
Az országban több fehér-, mint vörösbort termelnek, s az elõbbinek a minõsége is jobb. Az utóbbi idõben nemzetközi fajtákat, így chardonnay-t is telepítenek. Az ország különösen a fehérborkészítés terén rendelkezik komoly lehetõségekkel.

Görögország

Görög bort emlegetve ki ne gondolna a retinára, a klasszikus, gyanta alatt érlelt borra. A Chalkidikifélszigettõl a Peloponnészoszon át Szantorini és Rodosz szigetéig hagyományos érlelésû (gyantázatlan) fehérbort is elõállítanak, bár ezekhez azért nehezebb hozzájutni.

</tt>

Fehérborkalauz 20.rész

<tt>Fehérbortermő tájak</tt>

<tt>

</tt><tt>Első pillantásra két fehérbor úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Persze legkésőbb az első szippantásnál különbségek egész univerzuma tárulhat fel. Tekintse át, hol, milyen fehérborokat termelnek - az egyszerű, hétköznapi szomjoltótól a csodálatos nektárokig.

</tt><tt>Észak- és Dél-Amerika</tt>

<tt>

Nyugati part
E lapon nem közlünk az Újvilág országaiból szármrazó borokra vonatkozó évjárat-táblázatot: a Németországban kapható és ezen területekrõl importált borok évrõl évre úgyis nagyjából anzonos minõséget képviselnek.

A bortermelés terén az Újvilág országai közül Kalifornia-nem utolsósorban chardonnay-borának köszönhetõen - vezetõ szerepet játszik. A hetvenes évek közepén rendezett vak kóstolásokon a burgundi borok komoly ellenfelének mutatkozocr, ami a borászatban igen megtisztelõ szerep. A kaliforniai bortermelésnek több mint felét teszi ki a fehér fajta. Ebbõl a chardonnay-val betelepített terület több mint 24 000 hektár, vagyis a teljes szõlõtelepítésnek csaknem 20%-a, és ezzel kétszer annyi, mint chenin blanc és négyszer több mint a sauvignon blanc. E fajtákkal elsõsorban a hûvösebb klímájú vidékeken, így a Napa-völgyben és Carnerosban lehet a legjobb eredményt elérni. Oregon és Washington államokban szintén jó ízû chardonnay-t és tüzes rizlinyt álIftanak elõ, sõt Idahóban pár éve az említett fapókon kívül még chenin blanc-t is termesztenek.

Chile

Chile a vörösbortermelés vezetõ ország, a szõlõtermés 40%-át mégis a fehérszõlõtõkék adják. A fehér fajta közül különösen a sémillon, a sauvignon blanc és a rizling népszerû, bár az utóbbi években a chardonnay is egyre terjedõben van. A chilei borvidék a fõvárostól, Santiagótól délre esõ területeken, mintegy 300 km-re terül el. Különösen a hûvösebb Casablanca környéke (Valparaiso tartomány) dicsekedhet jó fehérborokkal.

Argentína
Ez az ország is inkább a vörösboráról ismert, az öszszes bortermelésnek mégis jó egyötöde fehér. A torrontes fajta mellett a klasszikus nemzetközi fajtákat is kedvelik, így a chardonnay-t, a sauvignon blanc-t, a sémillon-t és a chenin blanc-t, sõt még rizlinget is termesztenek.

</tt>

Fehérborkalauz 21.rész

<tt>Fehérbortermő tájak</tt>

<tt>

</tt><tt>Első pillantásra két fehérbor úgy hasonlít egymásra, mint két tojás. Persze legkésőbb az első szippantásnál különbségek egész univerzuma tárulhat fel. Tekintse át, hol, milyen fehérborokat termelnek - az egyszerű, hétköznapi szomjoltótól a csodálatos nektárokig.

</tt><tt>Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika</tt>

<tt>Chardonnay és a Rhine Riesling
Az összes ausztrál bortermelésnek kicsit több mint fele fehér. A legfontosabb fehér szőlőfajta a chardonnay, amely a termelésnek csaknem 20%-át adja. Második helyen azonban - Kaliforniával ellentétben - itt nem a sauvignon blanc, hanem a rizling áll, amelyet itt "Rhine Riesling"-nek neveznek. Ezenkívül - Új-Dél-Walesben, a Hunter-völgyben - a sémillon, amely máshol mindenütt a világon mostohagyermek, igen jelentős fajtává nőtte ki magát. Az erjesztési folyamat hőmérséklet-szabályzása megreformálta az ötödik kontinens bortermelését. Ennek bevezetése tette lehetővé a Forró klíma ellenére is az üde, gyümölcsös borok termelését, amelyek népszerűségben megelőzték vörös társaikat.

Új-Zéland - a fehérbortermelés felfutó ágazat
Új-Zéland egyértelműen a térség vezető fehérbor nagyhatalma. Szőlőtermésének több mint 85%-át a fehér fajták adják, minthogy ezek termesztésének a hűvösebb klíma igencsak kedvez. Két évtizeddel ezelőtt még csak egy kevés Müller-Thurgaut telepítettek, ma viszont csodásan terem a rendkívül zamatos sauvignon blanc is. E fajta egyik legjelesebb képviselője a Cloudy Bay, amely a déli-szigeti Marlborough-ból származik: ez a borvidék egyébként a chardonnay és a rizling termesztésében is egyre szebb eredményeket tud felmutatni.

Fokföldi chenin blanc
Valaha a fehérborokat termesztő fokföldi borvidék világhírnek örvendett. A legendás Constantia-t a 19. században minden más édes bornál szívesebben fogyasztották, és sosem hiányozhatott az előkelő társaságok asztalairól. Ma a chenin blanc a hegyvidéken a legmeghatározóbb fajta, amely a teljes bortermelésnek 30-%-át teszi ki, és forró nyár után is üde bor érlelhető belőle. A tőkéknek mindössze 5%-a kerül ki a chardonnay és a sauvignon blanc fajtákból.

</tt>

Vígbor - internetes bormúzeum

www.vigbor.hu

A Weboldalról:

Üdvözöljük Magyarország első internetes bormúzeumában!
Mielőtt elkezdi nézegetni az oldalt, kérjük olvassa el rövid tájékoztatónkat.
Ez egy hobbi oldal, az összes előnyeivel és hátrányaival. Szeretnénk, hogy a lapozgatása értékes időtöltéssé váljon, ajánljuk a magyar borok szeretőinek, illetve a tokaji aszúk szerelmeseinek.
Az internetes bormúzeum alapja egy családi gyűjtemény amely jelenleg több mint 900 különböző palack magyar bort tartalmaz. Az oldalakon kizárólag a tulajdonunkban lévő borok kerülnek bemutatásra. Élve a válogatás szabadságával nem minden borunk került fel a webes bormúzeumba.
Tervezzük egy igazi, látogatható bormúzeum megnyitását, addig azonban ez az oldal hivatott annak a szerepét betölteni.
Ha az oldallal kapcsolatban bármilyen észrevétele van, kérjük írja meg az <script>levelKiir('info','vigbor.hu');</script>[email protected] címre.


Mi található a weboldalon?


Borok
Tokaji Aszúk
Valószínűleg az ország legtejesebb Tokaji Aszú gyűjteménye, közel 100 termelő borával. A borok gyűjtését nem azok értéke, hanem a címkéjük változatossága és szépsége motiválta. A borokat összesítve a galériában tekintheti meg.
Díjnyertes borok
Külön kategóriát kaptak a díjnyertes magyar borok, hogy ezzel is öregbítsük hírnevüket. Minden díjat, amiről tudunk, feltüntetünk a boroknál. Mivel nekünk sem egyszerű a díjak kiderítése, ezért minden ilyen irányú segítséget köszönettel veszünk.
Nosztalgiaborok
120-130 palack, főleg 1970-es években forgalmazott borok között nézelődhet. Felidézheti emlékeit, vagy "gyönyörködhet" a szocreál címkékben. A palackok tartalma igencsak kétséges, így ez a kategória csak szórakozásból, illetve kultúrtörténeti okokból született. Ahol tudtuk, feltüntettük a borok eredeti árát.
Egyéb italok
A fentieken kívül a webes múzeum elég sok egyéb bort, pezsgőt, alkoholos italokat is bemutat.
Cikkek
Különböző írások boros témakörökben. Próbálunk olyan cikkeket közölni, amik segíthetik a bortartást, borvásárlást, illetve a borok megismerését. Amennyiben szívesen olvasna bizonyos témákról, írja meg nekünk, hogy a cikkek tervezésekor azt is figyelembe vehessük.
Borversenyek
A legnagyobb nemzetközi borversenyek rövid leírása, illetve azok legfrissebb eredménye.
Érdekességek
Borantikvitás
Ebbe a kategóriába soroljuk azokat a borokat, melyekből több palackkal is rendelkezünk és később a valódi bormúzeum megnyitásakor értékesíthetőek vagy cserealapot képeznek.
Bortipp
Bortipp rovatunkkal a kisebb, kevésbé ismert, de kiváló borokat készítő pincészeteket szeretnénk támogatni, illetve olyan borokat bemutatni amik valamiért különlegesek. Ezek a kis ajánlók a weboldal több aloldalán is megtalálhatóak.
Hírlevél
Hírlevelünkben havi rendszerességgel beszámolunk az oldalon megjelenő újdonságokról, cikkekről. Bármikor fel, illetve leiratkozhat a baloldali panelen.
Bizonytalan eredetű borok
A bormúzeum rendelkezik bizonytalan eredetű palackokkal. Ezek a borok nincsenek külön kategóriába sorolva, de az oldalon meg lehet keresni őket. Sok bornak nem ismerjük az előző időszak tárolási körülményeit, tulajdonosait és mivel nem vagyunk borászok ezért nem vállaljuk fel a palackban lévő borok minősítését, csak összehasonlítjuk a rendelkezésre álló palackokat, címkéket, gallér címkéket, kapszulákat, kapszula bélyeget és az ellenőrzőjegyet. A boroknál megadjuk az eltéréseket, és hogy miért tartjuk bizonytalan eredetűnek a palackokat. Amennyiben ezekről a palackokról, származásukról bővebbet tud, vagy úgy gondolja, hogy a leírtak nem valósak, pontosak, kérem, írja meg az <script>levelKiir('info','vigbor.hu');</script>[email protected] címre.

Mátyás király egyszer ebéd után ...

Mátyás király egyszer ebéd után még egy üveg tokaji bort hozatott s így szólt a bolondjához:

- Rajta, bolond, légy most pohárnokunk!

Az udvari bolond azonnal az asztal közepére tette a király serlegét, köréje pedig az udvari emberek poharait helyezte el. Az utóbbiakat egymás után mind színültig töltötte, emiatt a király serlegébe már csak néhány csepp jutott.

- Mit jelent ez? – kérdezte csodálkozva a király.
- Azt, felelte nevetve a bolond -, hogy tekints bele az ország jövedelmeinek a kezelésébe: mi jut az uraknak, mi jut neked, és mi a népnek. Neked valamicske még csak csurran, de a népnek ugye, hogy semmi sem cseppen.

Márciusban a Parlament előtt a Bortörvény!

A Kormány megtárgyalta és elfogadta az Országgyűlés 2007. évi tavaszi ülésszakára vonatkozó törvényalkotási programját.

A Bortörvény módosítása szükséges többek között ahhoz, hogy a jövedéki adóból átalakított, egyelőre a belföldön forgalomba hozott borok után fizetendő 8Ft/liter forgalomba-hozatali járulékot ne előre, hanem utólagosan, a jövedéki törvény rendelkezései alapján évente kétszer kelljen megfizetni a borászoknak.
A sikeres törvénymódosítást követően a miniszter kiadja a - szakmai szervezetekkel egyeztetett - végrehajtási rendeletet, és ezzel megkezdődhet maga a járulékfizetés is.

A borkóstolásról

A borkóstolás mindenekelőtt koncentrációt, reális értékítéletet és tiszteletet kíván a bort értékelő személytől. Ha nem tudunk kellően egy borra koncentrálni, akkor nem látjuk meg benne azokat az értékeket, melyek ott rejtőznek ugyan, csak kellő odafigyelés hiányában esélyt sem adunk nekik arra, hogy a felszínre kerüljenek.


Egy hiteles borbíráló mindentől függetlenül kell, hogy megítélje egy bor tulajdonságait, elveszti hitelét, ha egy bort túlértékel, vagy nagyon leminősít.
A borkóstolás során tartsuk tiszteletben a bort és a készítőjét, a borászt.

A bórkóstolás szabályai, a professzionális borbírálat

A borkóstolás legideálisabb ideje a délelőtti órák, amikor frissek vagyunk, a borokra jobban oda tudunk figyelni, mint este, egy fárasztó nap végén. Kávé és cigaretta fogyasztás közvetlenül a bírálat előtt tilos! A kávé annyira elnyomja az ízlelőszervünket, hogy azután nem sokat fogunk érezni a borból. A helyiségben, ahol kóstolunk az erős illatok, például dohány vagy parfüm megzavarhatja a borok illatának megítélését.

Bármilyen kis falat, lehet az sós vagy édes, fűszeres, vagy savanykás befolyásolja a kóstolt bor megítélését. Ha csupán egy enyhén sós sajtot eszünk, már az azutáni bort is savasabbnak fogjuk érezni, de ugyanezt tapasztaljuk, ha szénsavas vizet iszunk. A borbírálat alatt éppen ezért csupán fehér kenyeret és szénsavmentes vizet lehet fogyasztani.

A borkóstolás legfontosabb kelléke a boron kívül a pohár. A jó kóstolópohár ismérve, hogy vékony falú, könnyű és alulról felfelé szűkülő formájú. Alapkövetelmény továbbá, hogy a kóstolópohár teljesen színtelen, átlátszó, díszítéstől mentes legyen.
A pohár alsó része jóval szélesebb kell legyen mint a felső, hiszen itt gyűlnek össze a bor illatanyagai, amik a pohár körkörös mozgatásával válnak felismerhetővé. Egyes vélemények szerint nem szükséges a poharat forgatni ahhoz, hogy a bor illatának intenzitását és tisztaságát megítéljük, elég ha mindenféle mozgatás nélkül szagolunk a pohárba.
(Van olyan kóstolópohár melyet a gyártó szerint tilos mosószerrel elmosni, merthogy a pohárban mindenképpen megmaradna a mosószer illata, másrészt a pohár fala „csúszossá” válna a mosószertől. Az ő poharait használat előtt forró vízzel és ecettel kell tisztára mosni, az garantálja ugyanis a teljes fertőtlenítést).

Bor a pohárban – Látvány és Illat

Mielőtt a legelső bort lekóstolnánk szükség van egy kis „bemelegítésre”. Ez annyit jelent, hogy kinevezünk egy ún. belövő bort, mellyel megkóstolásával előkészítjük magunkat a kóstolásra, ekkor kerül az orr és a nyelv bemelegítésére.

Először a bor színét vizsgáljuk. Fehérborok színe a zöldesfehértől a borostánysárgáig változhat. A reduktív fehérborok a technológia miatt egészen világos színűek, hiszen csak zárt tartályban értek, fejlődtek, ami a színben nem okoz jelentős változást. A reduktív borokat nemcsak erről a világos színvilágról, hanem a gyöngyöző szénsavbuborékokról is könnyen fel lehet ismerni, hiszen palackozáskor egy pici szénsavat szoktak a borokhoz tölteni, ami segít a bor frissességének megőrzésében.
A fehérborok másik típusa, a hordós érlelésűek színe mélyebb, és inkább sárgás, mint zöldes színárnyalatú.

Ha a bor a pohár faláról lassan folyik le, akkor testes, magas beltartalmú borral van dolgunk. Erre az ún. glicenringyűrűre szokták a franciák azt mondani, hogy most mosolyog a bor!
A rozék színe a lilásrózsaszíntől a hagymahéjig változhat. Egyre több borász erjeszti, érleli a rozét barrique hordóban, és ezzel az ízén kívül a bor színére is jelentős hatást gyakorolnak. A hordót (elsősorban az oxigént) látott rozék színe sokkal mélyebb és barnásabb, mint acéltartályos társaiké.
A barnás szín, ha nem a technológiából adódik, akkor még egy gyakori borbetegség figyelmezető jele is lehet. Az ún. barnatörés nemcsak a színben, hanem illatban és ízben is kellemetlen változásokat idézi elő (a bor íze a kenyérhéjra emlékeztet, és üresnek tűnik).

A vörösborok érettségi állapotát, korát a színéből is meg lehet becsülni. A vörösbor szélét, ha vizsgáljuk, (a pohár megdöntésével és fehér háttérrel) az lehet lila, kékeslila, narancssárga, egészen a barnáig. A vörösbor magjának színe és a széle minél homogénebb, minél kisebb a kettő között a különbség, a bor annál idősebb, érettebb.

A fehérborok színe az idő előrehaladtával egyre mélyebb lesz, a fehérbor tehát sötétedik. A vörösbor elhalványul, a kékes színtől a sárgás felé vált az évek múlásával.

A borok illatát óvatós, apró szippantással vizsgáljuk. A túlzott mennyiségű kén szúrós illatáról azonnal felismerhetővé válik. A poharat forgatjuk, és közben rövideket szippantva próbálunk a lehető legtöbb illatot kiszedni belőle. Ez nem tart tovább 5 percnél, hiszen az orrunk az egyik leggyorsabban elfáradó érzékszervünk. Az illat intenzitásából a bor érettségére lehet következtetni.

A bor illatának kialakulásában meghatározó szerepe van a talajnak, az erjesztésnek és az érlelésnek és a szőlőfajtának.
A bor illatanyagai jórészt a szőlő héjában vannak. Ide kerülnek a talajból felszedett ásványi anyagok egy része is, itt alakul ki a fajtajelleg. Az éghajlati viszonyok elsősorban a bor cukor és savtartalmát határozzák meg, a bor illat- és zamatanyagainak alakulásában a talajadottságok nagy jelentőséggel bírnak. A talajjal szemben a szőlő viszonylag igénytelen, a számára szükséges tápanyagokért erős gyökerei révén képes a legkeményebb talajban is utat találni.

Vannak illatos szőlőfajták, mint például a Muskotályok (Lunel, Ottonel), a Tramini, Cserszegi Fűszeres, Irsai Olivér, melyeket illat és zamatgazdagságuk megőrzése érdekében reduktív technológiával készítenek és hamar a palackba töltenek.

A Chardonnay egy olyan szőlő, mely mind reduktívan, mind barrique érleléssel kiváló bort ad. A barrique érlelés miatt az ilyen borok füstölt ételekre, keleti fűszerekre, vaníliára emlékeztető illatot árasztanak.

Az intenzív borillat frissességre, fiatalságra utal, az idősebb borok már visszafogottabb, kevésbé intenzív illatintenzitással rendelkeznek, ami nem borhiba!
Itt kell megjegyezzük, hogy a muzeális borok, melyek akár száz éve is a palackban pihennek, nehezen és lassan nyílnak meg, idős koruk első jele a kevés és lomha illat. Ezen, idősebb borok illata és íze csak hosszabb, akár több órás levegőztetés után kezd el kitárulkozni. Legyünk tehát türelmesek a koros, de nem öreg borokhoz! (egy 1992-es évjáratú villányi bor, több, mint 20 órás (!) szellőztetés után fantasztikus csokoládéra, dohányra emlékezető illatáradattal hódította meg a szívemet).
A PINOT NOIR az egyik olyan bor, amely illatban a leginkább összetett és változatos. Minden egyes szippantással más és más illatot bújik elő, de nem túl intenzíven, inkább kicsit zártan. A pinot játszik az emberrel, soha nem enged magához közelebb, nem hagyja, hogy megfejtsük titkait, őt nem lehet kategorizálni; talán ettől olyan kedves ez a bor sokak számára. PINOT NOIR, a megfejthetetlen.
Vannak ugyan tipikusan „pinósnak” mondott illatjegyek, ilyen például a gomba, de az egyik legnehezebben felismerhető bor – illatjegy alapján – mindenképpen a pinot noir.
A pinot noirnak olyan kevés a színanyaga, hogy gyors technológiával remek fehérbort lehet belőle készíteni, tehát ne lepődjünk meg, amikor azt látjuk egy borosüvegen, hogy pinot noir, és a benne lévő bor fehér!

Vörösbor, az egészséges alkohol

A bor az egyik legősibb alkohol, amit iszunk. Hogy miért? Talán mert a hideg téli estéken is a nyarat, a napfényt és az érett gyümölcsöt juttatja eszünkbe. Emellett azért is, mert mértékletes fogyasztása egészségesebb, mint a teljes absztinencia.

A bor az egyik legősibb alkohol, amit iszunk. Hogy miért? Talán mert a hideg téli estéken is a nyarat, a napfényt és az érett gyümölcsöt juttatja eszünkbe. Emellett azért is, mert mértékletes fogyasztása egészségesebb, mint a teljes absztinencia.

Francia paradoxon

Senkit sem szeretnénk alkoholfogyasztásra ösztönözni, hiszen mindannyian ismerjük a káros hatásait. Azonban van néhány elgondolkodtató adat és tény, melyek a bort - elsősorban a vöröset - kiemelik a többi ital közül. Hallottál már a francia paradoxonról? Igazán meglepő, de kutatási eredmények bizonyítják a bor jótékony hatását. Összehasonlították a francia és az amerikai férfiak életmódját, étkezési és italfogyasztási szokásaikat. Az eredmény: a franciák jóval többet dohányoznak, kevesebbet sportolnak, 30%-kal több zsírt esznek, és tízszer annyi bort isznak, mint amerikai társaik. Ennek ellenére a 100 főre jutó szívinfarktusok aránya mintegy 30-50%-kal kisebb. Ez azért lehetséges, mert a bor tannint – csersavat – tartalmaz, mely védi a szív koszorúereit. Minél több tannin van a borban, annál több benne bizonyos jótékony fenolok aránya (quercetin, catechin, rezferatrol).Hogy hogyan hat mindez a szívre? A vérben kétféle koleszterin található: HDL (magas sűrűségű lipoprotein) és LDL (alacsony sűrűségű lipoprotein). Az előbbi hasznos, az utóbbi káros hatású koleszterin. A csersav pedig egyrészt csökkenti az LDL szintjét a vérben, másrészt növeli a HDL-szintet. Egyébként a vörösborban 10-szer annyi fenol található, mit a fehérborban, így ezt egészségesebbnek tartják. De nem csak a fenolok miatt.

A bor segíti az emésztést

Biztos Te is hallottad már, hogy a bor jót tesz az emésztésnek. Nos, itt ugyancsak a vörösről van szó elsősorban. A vörösbor és a gyomorsav pH-értéke ugyanis közel azonos. Ezért van az, hogy egy kiadós vasárnapi ebéd után, olyan jól esik egy pohár bor. Tulajdonképpen besegít a gyomornak, mintha az több savat termelt volna, pedig mégsem. A fehérbornak azonban magasabb a savtartalma, ezért nem szokott olyan jól esni. Azonban nem szabad átesni a ló túloldalára. Ha ugyanis túl sok bort iszunk, a gyomormirigyek abbahagyják a munkát, azt hiszik már nem is kell dolgozniuk. Így leáll az emésztés. Nem jó hír, ugye? Vonjuk le a konzekvenciákat: a bor egészséges, de csak mértékkel. 1994-ben még az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elismerte, hogy a bor a szervezetre nézve kedvező hatású ital. De a mértékletesség nem csak a savak miatt fontos. A benne lévő alkohol ugyanis éppen olyan káros, mint a többi italban lévő. Az alkohol 90%-át a májban termelődő ADH (aldehid-dehidrogenáz) bontja le. Óránként 8-10 grammot. Ez a mennyiség körülbelül egy pohár bor alkoholtartalmának felel meg. Vagyis ha az esti összejövetelen a barátokkal körülbelül óránként egy-egy pohárral iszol meg, nagy valószínűséggel nem kell attól tartanod, hogy rosszul leszel, vagy másnap rád tör a macskajaj. Ha még vizet is iszol hozzá, az felgyorsítja a felszívódást. A dohányzás azonban felerősíti az alkohol hatását, bár ezt egyébként sem ajánlanánk semmilyen körülmények között.

Tölts egy pohárral, és relaxálj!

A bor azonban nem csupán élettani hatásai miatt ilyen közkedvelt ital. Nyugtat, oldja a stresszt. Egy zaklatott, fárasztó nap után, amikor az ember nem tud elaludni a sok fejében kavargó gondolattól, bizony nem érdemes altató után nyúlni. Elég elkortyolgatni egy pohárral, miközben gondolatainkat tudatosan kellemes dolgokra tereljük, például a családunkra, egy hétvégére tervezett kirándulásra, vagy a helyes pizza futár fiúra, aki aznap az ebédet kihozta.
A mediterrán vidékek szülöttei el sem tudják képzelni az életüket bor nélkül úgy, mint mi sajnálatos módon az internet, vagy a mobiltelefonunk nélkül. A francia paradoxon természetesen nem csak a franciákra igaz, hanem minden hasonszőrű nemzet (olaszok, görögök, spanyolok, stb.) fiaira és lányaira, akik az egészséges életmódot sok más tekintetben is betartják. Álljon itt a mediterrán tízparancsolat, melyet szívem szerint minden cikk végére odaírnék:

1. Igyon bort mértékkel, de rendszeresen!
2. Csak olyasmit fogyasszon, amin látni, hogy a kertből, a szántóföldről, a szőlőből, az erdőből, vagy a tengerből származik!
3. Hetente legalább kétszer egyen tengeri halat, de naponta ötször fogyasszon gyümölcsöt, zöldséget, vagy salátát – ez legyen a főétel, a hús csak kiegészítés legyen!
4. Ne bánjon rosszul magával – az étele legyen mindig ízletes!
5. Használjon olíva- és repceolajat!
6. Egyen és igyon barátai és családja körében!
7. A munka legyen szórakoztató!
8. Aludja ki magát és sportoljon!
9. Maradjon mindig optimista: bízzon ebben a tízparancsolatban!
10. Igyon bort rendszeresen, de mértékkel!

(A cikkben olvasható adatok, illetve a tízparancsolat forrása Jens Priewe: A bor, praktikus ismeretek, illetve Günther Theis: Borban az egészség című könyve.)

A fogínybetegségek ellen is jó lehet a bor

A kanadai Laval Egyetem kutatói szerint a vörösborban található vegyületek segíthetnek a fogínybetegségek megelőzésében és gyógyításában.

Egy új tanulmány szerint a vörösborban is megtalálható polifenolok gátolják az ún. szabadgyökök képződését, amelyekről a kutatók úgy gondolják, hogy nagy mennyiségben károsíthatják a fogíny szövetét - írja a BBC.

A fogínybetegségeket baktériumok okozzák, amelyek a feltételezések szerint serkentik az immunsejteket. Ez oda vezet, hogy megemelkedik a sejtek által termelt szabadgyökök mennyisége, és végső soron ez okozza a fogíny gyulladását. Ilyen például a foggyökérhártya-gyulladás (periodontitis), amely a fogak elvesztésének egyik fő oka, és világszerte többmillió embert érint.

Az eddigi kutatások is azt sugallták, hogy a polifenolok elősegíthetik a gyulladások csökkentését, ami mérsékelheti a daganatok és a szívinfarktus kialakulásának kockázatát. A kutatók azonban eddig úgy tudták, hogy a vegyületek csak a gyulladások súlyosabbá válását előzik meg, de nem képesek teljes mértékben gátolni a folyamatot.

Liz Kay, az Angol Fogászati Társaság tanácsadója szerint azonban a mostani eredményekből hiba lenne arra következtetni, hogy a vörösbor önmagában is képes lenne hatékonyan megelőzni a fogínybetegségeket. "Ennek az a legbiztosabb módja, ha gondosan odafigyelünk a fogaink ápolására. A napi kétszeri, fluoridos fogkrémmel történő fogmosás mindenképpen ajánlott" - mondta Kay.

Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a vörösbor fogyasztása a borban található különféle savak miatt nem feltétlenül tesz jót a fogaknak. A fogínybetegségek elleni védekezés legjobb módja tehát továbbra is a rendszeres fogmosás és a megfelelő szájápolás marad.

Ki mit vesz a bor vagy a sör mellé?

Dán kutatók arra keresték a választ, hogy a borfogyasztáshoz társuló étrend egészségesebb-e a sörkedvelőkéhez képest. Elsőként igazolták, hogy a bornak tulajdonított előnyös hatások az étrenddel is összefüggésben állnak.

Táplálkozási és alkoholfogyasztási szokásaink egybefonódása részint magyarázatot adhat arra, hogy a sörivók és a borkedvelők közül az utóbbiakat miért terheli lényegesen kisebb kockázat a koszorúér-betegségek és bizonyos daganatok kialakulása terén.

Az már ismert, hogy a kedvező hatások kialakításában fontos szerepet játszanak olyan összetevők, mint a vérlemezkék összetapadását gátló ún. polifenolok és az antikarcinogén (a rákkeltő anyagok ellen ható) resveratrol. Néhány korábbi felmérésből az is kiderült, hogy a borfogyasztók egészségesebben táplálkoznak, mint azok, akik inkább a sört vagy a röviditalokat választják, noha ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit csupán önértékelő tesztek szolgáltatták.

Egy dán kutatócsoport tervei alapján 2002 szeptemberétől 2003 februárjáig egy áruházlánc munkatársai összesen 98 dán élelmiszer-nagyáruházban mintegy 3,5 millió vevőt kérdeztek ki véletlenszerűen arról, hogy milyen termékeket vásároltak. A vásárlókat négy kategóriába sorolták aszerint, hogy a felmért alkoholtartalmú italok közül csak bort vagy csak sört vásároltak, illetve mindkettőt vagy egyiket sem. Egyéb alkoholtartalmú italok számba vételére nem volt mód, mivel Dániában ezek a nagy élelmiszer-áruházakban nem kaphatók.

A vásárolt élelmiszerek csoportosítására 40 kategóriát hoztak létre. A megkérdezettek 5,8 százaléka csak bort, 6,6 százaléka csak sört választott, míg 1,2 százalék volt azok aránya, akik mindkét italfajtából vásároltak. A sört vásárló csoport tagjai általában nagyobb mennyiséget választottak az élelmiszerekből, és többet is költöttek, mint a többi vevő. Az általuk választott termékek között kisebb arányban fordult elő zöldség és gyümölcs, kenyér, baromfi, tej.

Az eredmények alátámasztották, hogy akik elsősorban bort vásárolnak, azok nagyobb mennyiségben vesznek egészséges élelmiszereket. A bort választók a mediterrán étrendnek, a sört vásárlók pedig a hagyományos étrendnek megfelelő árucikkeket favorizálták.

A vörösbor védi a dohányosokat

Görög kutatók újabb vizsgálatai szerint is igaz lehet, hogy a vörösbor mértékkel történő fogyasztása csökkenti a dohányzás ártalmait.

A kutatók úgy találták, hogy két pohár vörösbor eééensúlyozza egy elszívott cigarettának az érrendszerre gyakorolt káros hatását. Mindazonáltal óva intenek attól, hogy az egészség megőrzése a leszokás helyette a mértéktelen borivásban merüljön ki.
John Lekakisz és Hrisztosz Papamihael, az athéni egyetemi kórház két orvosa az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) 25. kongresszusán ismertette a vörösborivás és a dohányzás közötti kapcsolatra vonatkozó kutatásainak eddigi eredményeit. Bécsben szeptember 3-ig tart az európai szívgyógyászok szombaton kezdődött kongresszusa, amelyen a 25 ezer résztvevő közel két és fél ezer különféle előadáson, szimpóziumon, bemutatón vehet részt.
A két görög orvos szerint 2,5 deciliter vörösbor megszünteti egy elszívott cigarettának az érrendszerre gyakorolt negatív hatását. A két orvos természetesen görög vörösborral végezte kísérleteit, de azt nem állítja, hogy minden elszívott cigaretta után két és fél deci vörösbort kell inniuk a dohányosoknak a cigarettázás ártalmainak elkerülése érdekében. Azt viszont igen, hogy már egyetlen cigaretta elszívása is mintegy 60 percig kimutathatóan befolyásolja a véredények működését, és negatívan hat az érrendszer egészére. A görögországi kísérletek alatt 2,5 deciliter vörösbort itattak a cigarettázó páciensekkel, és megállapították, hogy a borfogyasztás megszüntette az elszívott cigaretta érrendszerre gyakorolt kedvezőtlen hatását.
Eddigi tapasztalatok szerint a vörösbor alkotóelemei - de nem az alkohol! - részben semlegesíthetik az artériák azon működési zavarait, amelyek egy cigaretta elszívása után alakulnak ki. "Most keressük a vörösbornak azt az összetevőjét, amely ilyen hatást eredményez" - közölték a görög kutatók.

Először vizsgálták a vörösbor direkt hatását szívsejtekre

Korábbi kutatásokból már kiderült, hogy a vörösbor mérsékelt fogyasztásának számtalan jótékony hatása van. Az Ohioi Egyetem legújabb idevágó kutatásából kiderül, hogy a vörösborban található egyik fontos összetevő a szívizomzat kóros megkeményedését is meggátolja.

Magas vérnyomás vagy a szívelégtelenség miatt a szív bizonyos sejtjeinek (az ún. fibroblasztoknak) túlműködése jöhet létre. Ilyenkor ezek a sejtek a normálisnál nagyobb mennyiségű rostszerű vázfehérjét (kollagént) termelnek, amely a szívizomszövet fontos szerkezeti eleme. Ezen az állapot, az ún. fibrózis során a szívizomszövet megmerevedik, megkeményedik, és nem képes a vért hatékonyan az erekbe pumpálni.
A vörösborban természetes módon megtalálható rezveratrol nevű molekula erős antioxidáns (azaz hatékonyan semlegesíti a sejtekre káros agresszív molekulákat, az ún. szabadgyököket), de korábbi kísérletek alapján számos egyéb biológiai hatása is van. Ilyen többek között a gyulladásgátló hatás, a vérrögök kialakulásának megakadályozása, a nitrogénmonoxid-termelés fokozása, az érfalakra ettől függetlenül is kifejtett értágító hatás, a koleszterinszint csökkentése, sőt a daganatellenes hatás (pl. kísérletekben leukémiasejtek szelektív ölése-gátlása).
A rezveratrol előnyös tulajdonságai most újabb területen nyertek bizonyítást. Az Ohio Állami Egyetem (USA) kutatói legutóbbi kísérleteik során azt tapasztalták, hogy ha patkányok szívének fibroblasztjait rezveratrollal kezelik, gátolható a fibrózis kialakulása.
Magas vérnyomás és szívelégtelenség esetében nagymértékben kezd el termelődni az angiotenzin II hormon, ezzel próbálja meg a szervezet a szívet ért károsodást helyrehozni. A hormon azonban a szív fibroblasztjait is túlműködésre készteti, így végeredményként fibrózis alakulhat ki. A kísérletek eredménye szerint a rezveratrol az angiotenzin hatását gátolja.
A kutatók elsőként vizsgálták az értékes hatóanyagnak a szívsejtekre közvetlen módon gyakorolt hatását. A patkány-szívsejteket rezveratrollal előkezelték, majd fokozatosan angiotenzin II-t adagoltak a sejtekhez. Azt tapasztalták, hogy a rezveratrol hatására a hormon nem tudta kifejteni káros hatásait, vagyis a szív fibroblasztjai nem kezdtek el kórosan növekedni, valamint nem alakultak át miofibroblasztokká, vagyis olyan sejtekké, melyek képesek a kollagént nagy mennyiségben termelni.
Azt nem tudni pontosan, milyen mennyiségű rezveratrol szükséges a jótékony hatás eléréséhez, hiszen a szőlők antioxidáns-tartalma függ a szőlőfajtától és a szüretelés idejétől is. Az azonban bizonyos, hogy a mértéktartó borfogyasztás (személytől függően napi 1,5-3 deciliter) nem káros, hiszen a rezveratrol minden vörösborfajtában megtalálható. A mértéktelen fogyasztás azonban (főleg cigarettával együtt) éppen ellentétes hatást ér el: növeli a szívinfarktus, a szív- és érrendszeri megbetegedések, egyes daganatos megbetegedések (főképp a máj- és szájüregi daganatok), valamint egyéb májbetegségek és az idegrendszer károsodásának esélyét.

A szíverősítő bikavér

Valóban az egészségünkre válhat, ha az ünnepek alkalmával megengedünk magunknak egy kis kékfrankost, vagy éppen bikavért. Angol kutatók szerint ugyanis a vörösbor féken tarthatja a szívinfarktus egyik legfőbb kiváltó okát.

A közelmúltban végzett tudományos vizsgálatok ugyanis feltárták, hogy a vörösborfogyasztás csökkentheti egy kulcsfontosságú vegyület, a szívinfarktus kialakulásában főszerepet játszó endothelin-1 képződését.
Francia paradoxon
A kutatók eredményei megerősítik azokat a feltételezéseket, amelyek szerint a vörösbor a többi alkoholtartalmú italnál jótékonyabb hatást gyakorol egészségünkre. Így magyarázatot nyer a "francia paradoxon" néven emlegetett jelenség is, miszerint a franciákat érzékelhetően kisebb mértékben sújtja a szívinfarktus kockázata, mint angol társaikat, annak ellenére, hogy a két ország lakosai hasonló mennyiségben fogyasztanak telített zsírokat.
Korábbi vizsgálatok már jelezték, hogy a vörösborfogyasztás csökkentheti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. Magyarázat helyett azonban jobbára csak spekulációk születtek - véli Tony Turner, a brit University of Leeds molekuláris biológusa.
"Sok hír jelent már meg a vörösbor 'jótékony hatásairól'. Ezek a hírek ritkán léptek túl a pletyka szintjén, ám annál gyakrabban tartalmaztak ellentmondást. Ez az első tudományos dolgozat, amely betekintést enged a vörösbor protektív hatásáért felelős mechanizmusokba" - jelentette ki a kutató a Nature folyóiratban megjelent cikk kapcsán.
A tanulmány szerint a vörösborból nyert nem alkoholtartalmú vegyületek meggátolják az endothelin-1 kialakulását. Ez a vegyület az erek összehúzódásáért felelős. Az endothelin-1 képződését gátló vegyületek csökkenthetik az erekben kialakuló zsíros lerakódások mennyiségét, s ezáltal a szívinfarktus kockázatát is.
A fehérbor és a rozé azonban nem befolyásolja az endothelin-termelést, ami arra utal, hogy a hatóanyagokat a polifenolok között kell keresnünk. Ezeket az anyagok - melyek egyébként a szőlőszemek héjából származnak - csupán a vörösborokban találhatók meg.
A mechanizmus felfedése lehetőséget teremt a kutatók számára, hogy felbecsüljék az optimális vörösbor-adag mennyiségét - állítja Roger Corder, a londoni Queen Mary University kutatója, a kutatócsoport tagja. "Ha önként jelentkezők szervezetében képesek vagyunk kimutatni az endothelin-szintézis mértékét, meghatározhatjuk a fogyasztandó ideális mennyiséget."
A vizsgálatokat laboratóriumi tehénszív-sejteken végezték. A University of Edinburgh endothelin-kutatója, David Webb éppen ezért arra figyelmeztet, hogy csak további kutatás mutathatja ki meggyőzően, hogy a folyamat hasonlóan fontos szerepet játszik-e az emberi szervezetben is.
Webb ugyanakkor kiemeli, hogy a vörösbor-kivonat rendkívül alacsony mértékben is erőteljes hatást gyakorol az endothelin-termelésre - jóval kevesebb is elég, mint amennyi egy mérsékelt borivó adagjában megtalálható. "Valószínűnek tartom, hogy a hatás embereknél is érzékelhető."
A folyamat szíve
A bor jótékony hatását magyarázták már a polifenolok antioxidáns-szerepével is. Úgy vélik, a C- vagy E-vitaminhoz hasonló antioxidánsok csökkentik az erek falán kialakuló zsíros lerakódások mértékét.
A közelmúlt széleskörű összehasonlító epidemiológiai vizsgálatai azonban nem erősítették meg, hogy az antioxidánsok valóban ilyen jótékony hatást gyakorolnak az egészségre. "Úgy vélem, túlságosan is komoly hangsúlyt fektettünk eddig a vörösbor antioxidánsaira" - fogalmaz Corder.
Más bizonyítékok viszont arra utalnak, hogy a bor kitágítja a vérereket, és megállítja a vörösvérsejtek összetapadását. Elképzelhető, hogy egymástól független jelenségekről van szó, de az sem lehetetlen, hogy a korábban felfedezett hatások valójában az endothelin-1 elfojtására vezethetők vissza. Hasonlóan vélekedik a skót kutató, Webb is: "Talán nem egy újabb jótékony hatással állunk szemben, hanem éppenséggel a folyamat szívére bukkantunk."