Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

Ferencv123 írta:

Ha meg akarsz békélni önmagaddal, mindenképp neked kell elengedned. A Jóisten csak akkor bocsáthat meg neki, ha Ö megbánja bűneit.
Ingyen kegyelem, csak a megtérteknek adatik!

Kattints a kibontásához...

Tőlem még csak bocsánatot sem kér.A legapróbb jelét sem láttam még a megbánásnak.Ezzel szemben az arcátlanságát még ezek után is tapasztaltam... Azt hiszi,hogy nem hibás semmiben sem,vagy gőgös,vagy kitudja.Mindig is valami alantas dolognak tartotta a bocsánatkérést,vagy csak saját magát tartotta feljebb levőnek. Az ilyen emberrel én nem tudok mit kezdeni,nem is akarnék és örülök,hogy nem kell! (Az az igazság,hogy ha kérne sem bocsátanék meg) Azt gondolom (lehet,hogy rosszul),hogy a megbocsátás nem okvetlenül nekem lenne fontos,vagyis nem annak,akit megbántanak,hanem annak,aki megbántotta a másikat...

Igaz, hogy a megbocsájtás a bántó félnek megkönnyebbülést, felszabadulást jelent, így látszólag neki fontos csak, de annak legalább akkora megkönnyebbülést jelent, aki megbocsájt és nem bünteti magát a neheztelés betegítő érzésével egy életen át. Megbocsájtani lehet úgy is, hogy nem felejtünk és nem hagyjuk, hogy újra megbántsanak, mert tanultunk az előző esetből.
Ne büntesd magad mások hülyesége miatt kiss!!!!

gmj írta:

Igaz, hogy a megbocsájtás a bántó félnek megkönnyebbülést, felszabadulást jelent, így látszólag neki fontos csak, de annak legalább akkora megkönnyebbülést jelent, aki megbocsájt és nem bünteti magát a neheztelés betegítő érzésével egy életen át. Megbocsájtani lehet úgy is, hogy nem felejtünk és nem hagyjuk, hogy újra megbántsanak, mert tanultunk az előző esetből.
Ne büntesd magad mások hülyesége miatt kiss!!!!

Kattints a kibontásához...

Én lennék a legboldogabb,ha erre képes lennék... De túlságosan megkeserített ez az egész ... Majd talán egyszer...

M.Lotti írta:

Én lennék a legboldogabb,ha erre képes lennék... De túlságosan megkeserített ez az egész ... Majd talán egyszer...

Kattints a kibontásához...

kissRemélem sikerülni fog neked is. Nem mondom, hogy rögtön, nekem is kellett majd egy év, de most már nyugodtan mondhatom, hogy nem lehetetlen és nagyon jó megszabadulni a fájdalomtól. Az idő tényleg nagy gyógyító

Igen, csalódtam. Hogy mikor? Hát elég sokszor... És, hogy megbocsájtottam-e? Nem... azt sosem.

3 pasim volt eddig, de mindegyik egy ...
Csalódtam bennük mert én mindig előre tisztázom milyen vagyok, mik a hibáim és mit nem birok elviselni. De ők egy idő után elkezdenek hisztizni mint a kislányok,
barátnőből anyuka lettem,
impotensek voltak. Hát igen ezt a szivást képzeljétek el, mikor egy komoly férfi helyet megkapsz egy szerencsétlenséget.
Mégha nagyok lettek volna az elvárásaim, csak egy unalmas, egyszerű férfi, de nem mert a balekokat kifogtam. A végén sok próbálkozás után belefáradtam a nevelésbe és kidobotam őket, se barátság, se köszönés. Nem érdekelt, mert hazudtak össze vissza, Azóta már nem merek egyik férfiban sem megbízni és nem hiszem egy szavukat sem. Mindez pár hülye miatt.

Muszáj megbocsátani, már csak a magatok érdekében is, nem szabad lelki terheket hurcolni, mert megkeseredtek... Aki másnak megbocsát, az saját magát is felszabadítja

Sajnos már régen irtam a topikba, mert beteg voltam. De örömmel láttam,hogy sokan irtatok, és megirtátok csalódasaitokat. Sokat lehet tanulni és segiteni egymásnak. Várom levelező társaim. Beszámolóit!

Mindenki csalódott már. A megbocsátás más kérdés.

Én is csalódtam - régebben is, most is. Barátban, testvérben. De hogy miért is csalódtam? Olyan dolgot vártam, amit magam is megtettem volna értük, ami számomra természetes lett volna. Azt mondom magamnak, megbocsátottam nekik, mert szeretem őket, ám azóta mégis másként nézek rájuk a szívemmel...

ezoedo írta:

A férfiakban csalódtam, de mindig megbocsátottam nekik. Talán én vagyok a legbutább nő, mert a megbocsátás után barátkozom velük, segítem, meghallgatom őket...

Kattints a kibontásához...

Dehogy vagy buta! Jó vagy...jószívű...segítőkész...De ne engedd őket magadhoz "túlságosan közel", azaz próbáld egy kis "lelki távolságból" segíteni őket. Azaz, ne légy mindig "készenlétben". Látniuk kell, hogy nélkülük is megvagy...

Igen csalódtam, de nem akarok rá emlékezni. A lényeg, hogy kerüljétek el messziről a buta embereket. Elhiszik a saját hazugságaikat és a többi butát vezetik. Az a legjobb, hogy az igazságnak nincs szüksége védelemre, mert egyszer úgyis kiderül. I hope so...

Csalódtam, nagyon nagyot, elfelejteni nem tudtam, de megbocsájtottam. Elég érzelmes, heves ember vagyok, de akit igazán, tiszta szívemből szeretek és ragaszkodom hozzá minden sérelem ellenére is magam mellett szeretném tudni. Ha az életem attól függene hányszor égettem meg magam, akkor nem győzném nyalogatni a sebeimet, de egy baráti, szerelmi, vagy családi kapcsolat, ha valóban fontos nekem, képes vagyok túllépni bármilyen csalódáson.. Ha a másik fél, aki okozta is ugyanúgy érez irántam, úgyis igyekezni fog helyrehozni. Huhh, ez nem könnyű téma, én magam is belegabalyodtam

Ha romba dőlnek legszebb álmaid, reményeid el ne hagyjanak, mert százszor romba dőlt kövek alatt a legszebb virág fakad. (Ismeretlen)

Sziasztok,
A csalódás hozzá tartozik az életünkhöz,nem kerülhetjük el.De a megbocsátás már egészen más dolog.Nekem nem mindig megy és még erőltetni sem lehet.

Csalódtam!Megbocsájtottam!De feledni nem tudok!

Sok emberben csalódtam kicsit is nagyot is....van akinek meg tudtam bocsátani, van akinek nem. De pl. nagyon sok "barátság"ot értékeltem át... z által tudom kire számíthatok bmikor

Csalódtam már a férjembe, a barátomba és nagyon sok emberbe már. Igazán haragot tartani nem tudok senkivel, én mindig megbocsátok, de soha nem felejtek.

befava írta:

Csalódtam már a férjembe, a barátomba és nagyon sok emberbe már. Igazán haragot tartani nem tudok senkivel, én mindig megbocsátok, de soha nem felejtek.

Kattints a kibontásához...

És mondd csak magadban még nem csalódtál Feltetted már magadban a kérdést,hogy mi lehet az oka a sok csalodásodnak

Már nagyon régen irtam a tomikomba, mert sokáig korhazban voltam. Szeretném, ha irnátok, magatokról., Bánatatotokról . csalódásaitokról.