Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

Kedves Levelező Társaim! Sok, sok igazságot irtatok le a a megbocsájtásról.
Minden levélben van igazság, de valóban megbocsájtani nemes lelkü dolog ,de nehéz----nehéz, nagyon nehéz és felejteni nem nagyon lehet.

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját,ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül.
Aki szeret, elenged, f e l e j t ,m e g b o c s á j t.
Aki mindezt elvárja másoktól,csupán önmagát szereti.
Önmagunk értékelésének módja a s z e r e t e t elvárása.

Találtam egy szép képet, ezt küldóm

Kapcsolatok célja

Sziasztok!
Új vagyok ezen a fórumon és csak nézelődöm...nem is tudom mit keresek, de ez az oldal felkeltette az érdelkődésemet.
Ugyan nem tudtam mindent elolvasni, így lehet, hogy már meg is adtátok valahol a választ...mit jelent megbocsájtani?...hogy mit érzel utána, rendben. Ha nem sikerül az milyen érzés rendben, értem...de mit jelent?...
Nagy nyugalommal élegetem életemet abban a tudatban, hogy az ilyen egyszerű szavaknak ismerem a jelentését és élni is tudok velük, használni is tudom őket...és mostanság rá kellett jönnöm, hogy mégsem.
Minden választ szívesen fogadok...mert lehet, hogy mindenkinek mást-és mást jelent, vagy másképpen éri el...lehet, hogy valahol ott lesz az enyém is.
Köszönöm

Kedves Kszeifert!Köszönöm, hogy a témához hozzászóltál.
Sajnálom, hogy nem olvastál bele az előző oldalalakba. Nagyon sok értékes választ kaptál volna, és amit irtál sokszor elhangzott már, De a megbocsájtásnak nagyon sok változata, története van. Jó érzés megbocsájtani, de ismét csak azt tudom irni, hogy nagyon , nagyon nehéz felejteni...!

vtbea írta:

<table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">Ha egy férj megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérül a női önérzete. (...) Ha ilyenkor "csak" a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő, mégis fölmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-nő vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.</td></tr><tr><td align="left">
</td><td class="idezet" align="center">Müller Péter




</td></tr></tbody></table>

Kattints a kibontásához...

Hello!

Szerintem ezt másképp gondolom:

A bennünk levő Bölcs Embert és mélyebb szövetséget , nem sértheti semmi...és nem is csalhatja meg senki...
A bennünk lévő Bölcs embernek nincs Egója....

Mindig csak az Önérzet az Ego sérül....elnézést a Péter Mestertől..

üdv:ashanti

Kedves Evelyn44!

Már rajta vagyok az ügyön...olvasgatom az előzményeket, ahogy csak időm engedi.
Köszönöm, hogy válaszoltál!

<table width="90%" align="center"><tbody><tr><td width="33%" align="center">
</td> <td width="33%" align="center">
</td> <td width="33%" align="center">

</td></tr></tbody></table>

Beám! Nagyon szép ez a vers, ez az egyik kedvenc versem. Te mindig a gondolataimaba látsz... sokszor nagyon sokszor elmondtam, szinte kivülröl tudom
Köszönöm.

Sziasztok!

Persze,én is csalódtam már,de azt hiszem,hogy sokan jégszívűnek gondolnak,mert szinte végtelen ugyan a türelmem,és nagyon tudok szeretni,viszont ha valaki egyértelműen ellenem tesz(pl.megcsal),akkor bármennyire is szerettem addig,abban a pillanatban kiöl belőlem minden érzelmet,és úgy megyek el,hogy vissza sem nézek.A szívem nehéz,és fojtogat,de ha akarnék,se tudnék visszatekinteni.
Attól kezdve csak úgy tudok rá tekinteni,mint egy vadidegenre.
Szerencsére ez nem keserít meg,nem hordozom magamban a sérelmeket,épp ez teszi könnyebbé az életem,kegyetlenség,vagy sem...

Ettől függetlenül érzelmes ember vagyok,és talán épp ez segíti elő,hogy tudok még szeretni...

Kedves Lilith Dark! Szeretettel köszöntelek a topikba, köszönöm,hogy leirtad érzéseidet a csalódásról, megbocsájtásról.
Én is igy éreztem , ahogy Te is leirtad, Megbocsájtani még csak valahogy sikerült, de elfelejteni nem tudtam soha...jelenleg sem.
De az élet megy tovább, és kitudja mit, vagy kit hoz az élet, és azt még lehet i g a z á n szeretni-

Pár barátnőmmel egy kávé mellett beszélgettünk a megbocsájtásról, csalódásról.
Közülünk csak egy barátnőm aki , egyáltalán nem csalódott,illetve nem vesz tudomást arról ha valami olyan bánat, szomoruság éri mások alltal, tulllép rajta és magában már meg is bocsájtott.
Mi akik halgattuk csodáltuk érte, mert ez az életben nem igy történik.Bánkódunk szomoruak vagyunk és calódottak.

Most kaptam. Jó....

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Kell tudni zokogni,sirni,
Valakit megunni, aztán visszahivni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer
Hogy boldogok lehessünk
EGYETLEN EGYSZER

Sok igazság van benne!

Régen voltam fennt a netten, mert sok más elintézni valóm volt.
Örómmel, láttam, hogy levelező Társaim nem csalódtak, mert nem számoltak be problémájukról.
De ugyanakkor szomoru is lettem, hogy örömükröl vagy egyéb történeteikről nem adtak hirt a topikomba, hüséges levelezőim.

Csalódtam !
Özvegy vagyok 5 éve.
Nehezen, de nyitottam a világ felé......
Megszerettem valakit, azt hiszem Ő is szeretett !
DE...
Nem tudta elvágni a köldökzsinórt, ami a múltjához kötötte !
A múlt alatt az ex barátnő "szellemét" értem.
Én "kevés" voltam hozzá !
Inkább továbbléptem, a "semmibe"....de így kiegyensúlyozottabb vagyok
Pedig tudott volna szeretni....megtanítottam rá !

Összetett dolog...
Megbocsájtani másnak lehet, elfelejteni nem. Az embernek saját magának is meg kell bocsájtani (ezt vagy azt, egy elrontott lépést, egy rossz döntést, akár megcsalást), ami mindenképpen nehezebb.
Legyőzni önmagunkat talán a legnehezebb feladat.
A szerelem ellen pedig nem lehet mit tenni. Az van... Ha megcsalnak, akkor is...

<table width="98%" align="center" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" class="csakidezet" align="center">A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.</td></tr><tr><td align="left"> </td><td class="idezet" align="center">Jókai Mór


</td></tr></tbody></table>

vtbea írta:

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=csakidezet align=middle colSpan=3>A kihullott könny megbosszulja magát azon, aki okozta.</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle>Jókai Mór

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Kattints a kibontásához...

Meg bizony... És az ember háromszorosan kapja vissza. Itt jön a kérdés, tulajdonképpen miben csalódunk? Saját magunkban, másokban, az életben magában? Vagy az "igazságszolgáltatlásban"? Az "elégtételben"?

Kedves Kurucka és Zonne!
Köszönöm,hogy irtatok,sajnos én is csalódtam nem is egyszer, nem is tudtam és tudok hinni senkinek, pedig a ritka példa mutatja,hogy azért akad "becsületes" férfi is.
Nekem is az a mmeglátásom, tapasztalatom,hogy megbocsajtani esetlag lehet, de f e l e d n i soha.
Zonne abban igazad van, hogy az" életben" magában csalódunk, többet várunk, de NEM jön be.

Minden férfi disznó, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik- ez egy könyv olvassátok el, használati utasítás férfiakhoz.
Segít megérteni, és elmagyarázza,miért viselkednek a férfiak úgy, ahogy: mit gondolnak valójában a nőkről, a szexről, a kapcsolatokról: és miért tűnik úgy a számunkra, hogy csak elvétve találni közöttük normális PÉLDÁNYT.
ENNÉL IS FONTOSABB AZONBAN, HOGY MEGTANÍT RÁ,MIT MONDJUNK ÉS MIT TEGYÜNK, HA MEG AKARJUK KAPNI A SZERETETET ÉS GONDOSKODÁST, MELYET IGENIS MEGÉRDEMLÜNK, SZÁMŰZVE ÉLETÜNKBŐL AZ OLYAN NEGATÍV ÉRZELMEKET, MINT A DÜH, A CSALÓDÁS ÉS A FÁJDALOM.