Van mégegy sztorim.
6 éve ismerek egy jóembert
5 évig azt hittem hogy a legjobb barátom,szinte állandóan együtt voltunk,sokat ökörködtünk,meg segítettünk egymásnak amiben lehetett.Ő lett a fogadott öcsém.
Aztán 2 éve történt valami.Eltűnt a telefonja amikor egy kicsit mélyre nézett az üvegben
Aztán az lett a sztori vége,hogy 3-an elhitették vele hogy ÉN loptam el a telefont.
Szép mondhatom.Hamár 3-n ugyanazt állítják,akkor lehet benne valami.
A kérdés az hogy hogyan állom meg a helyem.A 3 haveronak hisz az illető,vagy a legjobb barátjának?
Hát nekik hitt.Én meg mivel tudtam hogy ártatlan vagyok szerintem jogosan de megsértve éreztem magam.Azóta kettéváltak útjaink,én is elköltöztem otthonról meg ő is,családja van.
A távolság és az idő sokmindenre képes de főleg csodákra.9 hónapja alig látom,és megváltozott.Teljesen más ember lett mint volt,na én se panaszkodhatok,nekem is volt miből tanulni.
Neki azt hiszem meg tudtam bocsájtani,de azért,mert tudom ki volt a főbűnös,és azért mert öt évet nem dobok el.
Mindenesetre mondhatnqa annyit hogy elnézést kér a hülyeségéért.
Ez volt a feltétele hogy megbocsássak neki helyből.
nem kért elnézést tőlem,még a mai napig sem,de elnézek felette,mert egész más gondjai vannak,és nekem is,örülünk ha látjuk egymást néha.
Így is meg lehet oldani dolgokat.
A tüske megvan bennem persze,mert fájt akkor a szúrás,de egyre tompább.És ha llátom is ezt a jóembert nem a rossz jut eszembe róla hanem az amikor jól éreztük magunkat.