Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

gabicu írta:

Ha gondoljátok készítek egy sorozatot a hajtogatások lépéseivel, és arról el tudjátok végezni. 8 db kell egy csillaghoz.

Kattints a kibontásához...

Én szintén nagyon örülnék

Sziasztok!

2 napja gondolkodok, hogy írjak-e nektek, és lehet, hogy nem is jó fórumba írok, de nem jut eszembe jobb.
Most egy órája csak nézem a monitort, nem tudom, hol kezdjem.
Tanácsot kérek...

Kisfiam januárban lesz 3 éves. Nyáron a nagy melegben egy hónapig szobatiszta volt nappalra, kísérgetni se kellett, egyedül is elintézte. Aztán (százszor átrágtam, látszólag ok nélkül) 3 napig elbújt, mindenhova odapisilt/kakilt. Visszaadtam a pelenkát a védőnő tanácsára, nem stresszeltünk rajta, mondta, hogy előfordul az ilyen. Csakhogy.... Csakhogy a gyerek teljesen oda volt az oviért, ahol addig egyszer járt, afféle ismerkedési céllal, 2 órát játszottunk az udvaron. Most egy hónapja folyamatosan előhozta, hogy meséljem el, milyen lesz az ovi. Jelet nyáron már választott, büszkén sorolta: Nevem Kristóf Sándor, jelem piros alma... No, másfél hete mondtam neki, hogy ha letesszük a pelust, akkor benézünk megint az oviba. 2 azaz kettő nap alatt újra elhagytuk a pelenkát nappalra, gyönyörűen mentünk wc-re! Gond egy szál se, pedig előtte hallani se akart a pelenka nélküliségről még egy fél órára se. Múlt hétfőn elvittem 10 óra körül, ott voltunk délig. Egyáltalán nem volt gond, az első öt percben ott ült mellettem, aztán nekiindult, játszott, épített, nem is jött oda, alig akart hazamenni. Örültem neki, mert láttam, hogy jól érzi magát. Másnap azt mondták az óvónők, hogy menjek haza, aki ilyen szívesen jön, azt ne bolondítsuk azzal, hogy anya ott van. Csalódtam, mert hétvégén még csak egyszeri ovilátogatásról beszéltünk itthon, és erre a második napon gyakorlatilag kilökdöstek az ajtón. A gyerek jól érezte magát, ebéd előtt mentem érte, csak 2 óra volt az egész. Harmadnap ott ebédelt, élvezte, jó kedvű volt. Ekkor fogadtak azzal, hogy se aznap, se előtte nem pisilt, viszont mikor megérkeztem, rögtön vinni kellett. 3 óráig tartogatta, megvárt vele. Negyedik nap is ok, délben ebéd közben már kiszaladt pisilni a dajkával. Eltévesztette az ajtót, beszaladt az öltözőbe és mikor meglátott, így fogadott: megjöttél? Mondom meg, de még menj ebédelni. Mire ő: jó, és beszaladt, evett, maszatosan hozták ki öt perc múlva. Eljött a péntek. Reggel, mikor kiszálltunk a kocsiból azzal kezdte, hogy "Anya, nem hazamész!", bementünk, a dajka levetkőztette, Kristóf pedig futkosni kezdett. Egyszer csak megállítottam és mondtam neki, hogy nem szabad futkosni, be kell szépen menni kisfiam. Erre odakapott a vezető óvónő, és csuklójánál fogva vezetni akarta be, de a gyerek ellenállt (17,5 kg, van ellenállása, plusz valahogy ezt a csuklónál fogva húzást az apjának se tűri el). Sírt is, vörösödött, jött a könnye, de nem hangosan, csak úgy csendben, a kezét befeszítve. A dajka (egy fiatal nő) közölte, hogy menjek, mert rosszabb, ha itt vagyok. Mondtam neki, hogy hadd kérdezzem meg mi baja van, de már zárták rám az ajtót. Délben arra értem oda, hogy a gyerek ordít. Kijött a másik óvónő, akihez a fiam be van osztva, és mondta, hogy be ne menjek, meg ne lásson, nem hajlandó enni. Pár perc után feladták, kihozták Kristófot. Meglátott, sírást elvágták. Elkezdtem öltöztetni, erre kijött a vezető óvónő, és közölte, hogy délelőtt semmi gond nem volt vele, de reggel, miután abbahagyta a sírást, belekakilt a kisgatyába. A gyerkőc csak kucorgott az ölemben, és azt súgta, hogy menjünk haza. Egész héten az ovit hajtotta, alig várta, hogy induljunk. Azóta hallani se akar róla. Ma este a mesébe belecsempésztem (volna) az ovit. Saját mesét mondok, Dömpi, a dömper kalandjai... (Mindig olyasmi, ami velünk történik, vagy amiről beszélnünk kéne.) Csak annyit mondtam, hogy "Egyszer Dömpi és az anyukája meglátogatták az ovit." A fiam erre felpattant, és mondogatni kezdte, hogy nem szereti az ovit Dömpi, fél az oviban Dömpi, soha-soha nem megy Dömpi oviba, inkább hazamegy az anyukájával.
Külön érdekes, hogy szombaton egyáltalán nem kakilt, ma pedig már csak akkor szólt, hogy kaki lesz, mikor jött elő a konyhaasztal alól, nadrágjában a "cuccal"...

Bár hosszúra sikeredett a sztorim, de elmondanám a kérdésem:
Abban hiszek, hogy semmit nem erőltetek a gyerekekre, sokat beszélek hozzájuk, mindent magyarázunk. Most sokan jönnek nekem azzal, hogy ha már elkezdtem, akkor vinnem KELL a gyereket óvodába, majd beleszokik. Én márciusban akartam vinni, mire jön a jobb idő, de annyira meg volt indulva, hogy még a wc-re is visszaszokott érte.

Mi a véleményetek, mit csinálnátok a helyemben? Iszonyatosan el vagyok keseredve, nem azért, hogy mi lesz, ha nem megyünk oviba, itthon vagyok, ráérünk beszokni, hanem azért, mert szerintem nem az a lényeg, hogy mit aggatok a gyerekre, vagy hogy hány kg, meg mikor kezd el járni, csak a lelki békéje, nyugalma, kiegyensúlyozottsága számít. Erre törekszek, és most nem tudom, melyik út a jó. Én nem vinném, hanem tavasszal újult erővel kezdenénk, addigra talán a szobatisztasága is stabilabb lenne. De várom a véleményeket.... (bocsánat az irtó hosszú bejegyzésért!)

Ha Vekerdy Tamás volnék, akkor azt mondanám: itt és ennyi most elég is volt. Az anyukák tudják, mit kell tenniük, és te is tudod. Én nem vagyok anyuka, csak látok, és nézek is, és gondolkodom. Ez a gyerek olyan mérhetetlen brutalitással szorong, hogy ihajla, az ürítési ritmustévesztés 3 éves korban nem csak egy rossz szokás, és nem zsarolás. Vagy az is, de tudatosságot már ne feltételezzünk mögé. Ez a beszoktatás projekt úgy lett elrontva, már bocsánat, mint annak a rendje - mármint óvodailag. Az anyukák hajlamosak elhinni, hogy a pedagógus az pedagógus, tehát hinni, hogy ő szakember, fetisizálva , bármit is jelentsen az, és ezért alkalmasint még a józan észt is hajlandók félretenni. A józan ész az lett volna, hogy amikor másnap kirántják a kezedből, és rád csukják az ajtót, akkor utánalépni a történetnek, és ott a vége. Az óvodában a nagy számok törvénye alapján van kisgyerek, akinél ez beválik, bár van egy kérdőjelem. Nem tudom, miért így erőltetik sok helyen. Nálunk legalább egy hét az ilyen, és hosszabb ideig csak délig szól. A gyereknek azt is meg kell tanulnia, és jókedvvel, bizalommalkell tennie, hogy megbízhat az anyukában, az újra és újra el fog érte jönni. (BOcsánat, a profán hasonlatért, de ez a kutyánál is úgy van, hogy megbízzon a gazdiban, De csak ezzel tudtam most szemléletessé tenni, mire gondolok. A kölyök előtt becsukod az ajtót, leül, mert megijed, hogy egyedül van. 3 perc múlva kinyitod, és kimész. És egyre hosszabb időkkel, és a végén tudja, hogy mindig megvéded, és mész hozzá. ) Ez így, ilyen intervallumban szerintem egyáltalán nem jó, nem vagyunk egyformák, és a gyerek ismerete nélkül nagy bátorságra (vakságra?) vall anyukát lepattintani. Mert egyébként igaz: a gyerekek teljesen mások, ha a szülő ott van, és bizony, tényleg sok hisztit bírnak generálni ... de ő egy három éves gyerek, a hiszti mást jelent egy 10 évesnél, meg egy 40 évesnél is. Egyébként abban a pillanatban tudtam, hogy tudod a megoldást, csak megerősítésre vágysz, amit a meséről írtál. A 3 éveseknek ez a gyógymese! A napi történésekről E/3-ban előadott, vagy közösen összerakott visszatekintő ""napló""", ami saját magáról szól, de feloldja az átnevezés, meg az átragozás: nagyon! sok minden kiderülhet belőle, és nagyon! sok feszültséget, napközbeni balesetet feloldhat, újraélhet, eltávolíthatja magától és új szemszögből nézheti. Nem tudom, manapság, ebben az elmehömbölödött világban hogy mennek a dolgok, de még azt is megkockáztatom, ha ennyire képes a kicsi a szorongásra, hogy másik óvodát fog elfogadni tavasszal, mert itt egyszer már brutális kudarc érte a lelkét. És egyébként igen, el is lehetne erőltetni, és belenyugodni, hogy x naponként kakil, és bepisil, de ezeknek a hozadéka nem most lesz nyilvánvalóvá, hanem későbbi életkorokban, amikor már nem is emlékeztek rá, mi volt az eredője a kamaszkori szorongásnak. Én nem hagynám, mert a szülő kell, hogy jobban tudja, mi jó a gyereknek.
Nem baj, ha sokan nem így gondolják, nem másoknak kell megfelelni. Ha te is szorongsz, akkor ez a jó megoldás. Lehet, hogy nincs igazam nekem sem, viszont én így gondolom, tehát nekem ez a jó.

Totál egyet értek Andival!

Ami még nekem eszembejutott, hogy Rómát sem egy nap alatt építették, túl sok dolgot kellett volna egyszerre elfogadnia. Csak gondolj bele, már az ovi érvágás, meg a pelenka nélküliség is az, ráadásul nem is az otthonában kell átszoknia rá, hanem egy totál új helyen is kéne adni a a produktumot... Nem tudom voltál-e már bent a mosdó részben, egy totál nyitott tér általában, ahol míg Pistike kezetmos addig (a koedukáció jegyében) Marika pedig kakil. Hát nem tudom, de az én gyerekem eléggé intimen éli meg a nagydolgokat: az ajtót magáracsukva, mártmint az ajtó nyitva van, de beguggol mögé és magárahúzza, mert nem szereti, ha lát minket és látjuk közben. Mindenképpen megvárnám azt az időt, amikor bizonyosságot szerez a szobatisztaságban.

Lányok!
Tudja valaki,hogy miért nem működik Bogicsi fonalmeser átváltója?
Már minden oldalól próbáltam megnyitni,de csak a hibaüzenet jön.

Szerintem ne erőltesd az ovit, ha még amúgy is van rá aki vigyázzon. Először legyen szobatiszta és utána még ráér beszokni az oviba. De valószínű, hogy keresnetek kell másik ovit, mert itt már van rossz élménye, és a későbbiekben ez miatt nem lenne jó, ha itt kellene lennie. Vagy ha nincs másik ovi, legalább másik óvónőt, másik csoportot.
Mi most kezdtük az ovit a nagyobbikkal és nálunk a nyár elején már kialakult a szobatisztaság. De még így is nehezen ment a beszokás. Itt nincs olyan, hogy ottmarad a szülő. Első naptól kezdve reggel elviszed és beveszik az ajtón. Amikor mész érte bekopogsz, és kiadják. Itt nincs olyan, hogy fél nap. Első hónapban 3 körül lehetett elhozni, most már csak fél 4 és 4 között.
Amúgy szerintem ha nincs olyan problémátok, amit a közösség feloldana, ne erőltesd se az óvodát se a szobatisztaságot. (Nálunk muszáj az ovi, mert nem beszél, és ovi óta kezdett el próbálkozni a beszéddel. Igaz még nem megy úgy ahogy kellene.)Minden szép sorban elrendeződik és megszokja a dolgokat.

Maximálisan egyetértek az előttem szólókkal: bárki bármit mondhat, azt tedd, amit belülről jónak érzel a gyermekeddel kapcsolatban. Mikor a lányom kicsi volt, a védőnő, az orvos, az óvónők is és az összes ismerős mondta, hogy igy-úgy kell csinálni a dolgokat, mert úgy jó, ahogy ő mondja. Én mindenkit szépen meghallgattam, mosolyogtam, és összevetettem a jó tanácsokat a saját érzéseimmel-gondolataimmal, és úgy csináltam, ahogy nekünk jó volt. A Vekerdy által képviselt hozzáállást vallottam én is mindig magaménak, szerintem is ebben a helyzetben kapásból azt mondaná: ha megteheted, ne vidd az óvódába, csak ha már muszáj, nagy valószinűséggel kell még idő a picinek ahhoz, hogy "érjen" az óvodára. Egyébként írtad, hogy fiatal volt a dadus, ami nem feltétlenül rossz, de pl. a lányoméknál egy idős dadus volt (egy tündér, akit a gyerekek nagyon szerettek), és sokszor úgy éreztem, hogy az ő személye fontosabb szinte, mint az ovónőé eleinte, mert ő foglalkozik a "testi" dolgokkal: ha ő nem áll jól hozzá adott esetben egy popsitörléshez (nem teszi meg, vagy morog a gyereknek, hogy megcsinálhatná saját maga is), már az visszaveti a gyerek lelkesedését. Az óvónőkön is sok múlik, mennyire figyelnek oda a gyerekekre, mert az egy dolog, hogy mi mindent tanítanak meg az evőeszközök helyes használatától kezdve a természetismeretig (ami az óvodában "tanítható"), de ha utána nem figyel, hogy játék közben Pistike suttyomban piszkálja-veri a Jancsikát és csodálkozik, hogy Jancsika aztán harmadjára már visszaüt, de csak ez utóbbit látja meg, az eléggé visszaveti Jancsika kedvét az óvódábajárástól. Szóval nehéz dolgok ezek, de tarts ki és gondolj arra, hogy mindenkinek más a gyereke tűréshatára, Te ismered a tiedét, te tudod a legjobban, mi a jó neki.

Szószerint bemásolom, amit egy privát üzenetre is írtam, mert ide is beillik:

Anyám is azt mondja, váltsak.
Csakhogy... Ebben az oviban összesen 24 gyerek van, vegyes csoportban.
Legközelebbi ovi 8 km.....
Most nagyon a váltás megvalósításán vagyok.
Ami idegesít: itt minden nap kiviszik őket, ha esik egy kicsit, akkor is, de nem adják rá a vastag nadrágot, hiába adom be. Így a fél naposság ebből áll: beviszem 9-re, negyed 10-ig "tornáznak", nem tízóraizik, nem fogadja el. 2 órára kicsapják őket, aztán vagy ebédel, vagy nem, és érte megyek.

Hétfőn sz.r idő volt, bent maradtak. Láttam, mit neveznek nagycsoportosok "komolyabb" foglalkozásának.... Egy káosz, üvöltözés... Leültetik a nagyokat (a dajka elordítja magát, hogy üljééé máááá le!), az odatévedő kisebbekre rászólnak, hogy "te nem!", és az óvónő oldalazva, néha háttal állva odakiáltja a feladatot, miközben a másikkal megbeszéli, hogy a Mari nénit tegnap elvitte a mentő.... Akkor voltunk ott először, és mikor indultunk haza, kisfiam mondta, hogy "Egy pillanat, még el kell pakolnom a játékokat." (amivel játszott) Erre az óvónő kilökdöste, hogy majd a nagyok elpakolják....
Akkor minek tanítottam meg a gyereket a rendre?

Szombaton azt mondta a gyerek, hogy sírt, és az óvónéni azt mondta, csönd legyen. Ma mondta a boltosnéni, hogy egyszer az ő unokája is ezzel állt elő, mikor megkérdezték tőle, hogy mit tanult az oviban, azt mondta: csönd legyen. Mikor a nagymama elmesélte ezt a korabeli óvónőnek, még majdhogynem megsértődött, mondván, mi van akkor, igen, ez a vezető óvónő szava járása....

Amúgy nem mentünk oviba, fodrásznál voltunk. Szombaton délután 38,1-es lázra ébredt, és közölte: Jaj, beteg vagyok, hát nem mehetek oviba...

Nálunk az oviscsoportban van egy kisfiú akit az anyukája 2 hónapja nem igazán tud oviba hozni, mert "beteg". Összesen 1 napot volt ez idő alatt oviba, mert amint tudja hogy másnap menni kell reggelre belázasodik. A doki azt mondta neki, vannak olyan gyerekek akik annyira szoronganak az ovitól és bölcsitől, hogy ilyen reakciót vált ki náluk.

De hát egyelőre nem kell a váltáson sem izgulni, hiszen, ha jól értem, egyelőre nem hajt a tatár. Minden napnak a maga baj, első lépcsőn az első baj: nem kell még erőltetni az óvodát. A gyerek lelke, mint egy fényes, csillogó virág izgatottan várta a nagy beavatást, mert hitte, hogy csoda fog történni, és leöntötték azt a lelket (még csak rossz szándékot nem is feltételezek, hogy mit, azt most hagyjuk, nem ismerjük a másik oldalt, de ha erről másnak is vannak történetei, hát, akkor .... ) , szóval leöntötték sósavval. Egyelőre örülhetsz, ha újra össze tudod rakni, és újra elhiszi , hogy a világ szép. Nem reménytelen, szavaidból érzem, hogy érzed a lényeget. Én azt mondanám, 8 km sem a világ, az a pár perc hamar elröpül.... Oké, persze... korábban indulni, eső, hó.... de nem a világ vége, és ha a gyerek ettől nyugszik meg, akkor legyen ez....

macleod írta:

De hát egyelőre nem kell a váltáson sem izgulni, hiszen, ha jól értem, egyelőre nem hajt a tatár. Minden napnak a maga baj, első lépcsőn az első baj: nem kell még erőltetni az óvodát. A gyerek lelke, mint egy fényes, csillogó virág izgatottan várta a nagy beavatást, mert hitte, hogy csoda fog történni, és leöntötték azt a lelket (még csak rossz szándékot nem is feltételezek, hogy mit, azt most hagyjuk, nem ismerjük a másik oldalt, de ha erről másnak is vannak történetei, hát, akkor .... ) , szóval leöntötték sósavval. Egyelőre örülhetsz, ha újra össze tudod rakni, és újra elhiszi , hogy a világ szép. Nem reménytelen, szavaidból érzem, hogy érzed a lényeget. Én azt mondanám, 8 km sem a világ, az a pár perc hamar elröpül.... Oké, persze... korábban indulni, eső, hó.... de nem a világ vége, és ha a gyerek ettől nyugszik meg, akkor legyen ez....

Kattints a kibontásához...

Öcsém oda jár, hugom is oda járt, az sokkal másabb ovi.
A kicsi 15 hónapos lesz november végén, bőven itthon vagyok még, tényleg nem hajt a tatár. Meg legyünk őszinték, nem is az eső, hó, hanem benzinpajtás... De most már elhatároztam, ezért úgy lesz, valahol keresünk helyet, megoldást. Nem kell azért itt kínlódni, mert az egész falu azt csinálja, ha a gyerek majd nehezen viselné, vagy nem menne neki könnyen az iskola, tanulás, később majd nem állna itt az egész falu, hogy segítsen neki. Csak én, de én nem szeretném engedni, hogy odáig jussunk, hogy utálja. Mikor tényleg a csodát, az örömöt várta. És elfogultság nélkül mondom, olyan kis békés, boldog gyerek!

Radnóti.......................

Amúgy:
a szívem szakad meg a fenti ovis élmények miatt.......................

KrisztiSanyi írta:

Sziasztok!

2 napja gondolkodok, hogy írjak-e nektek, és lehet, hogy nem is jó fórumba írok, de nem jut eszembe jobb.
Most egy órája csak nézem a monitort, nem tudom, hol kezdjem.
Tanácsot kérek...

Kisfiam januárban lesz 3 éves. Nyáron a nagy melegben egy hónapig szobatiszta volt nappalra, kísérgetni se kellett, egyedül is elintézte. Aztán (százszor átrágtam, látszólag ok nélkül) 3 napig elbújt, mindenhova odapisilt/kakilt. Visszaadtam a pelenkát a védőnő tanácsára, nem stresszeltünk rajta, mondta, hogy előfordul az ilyen. Csakhogy.... Csakhogy a gyerek teljesen oda volt az oviért, ahol addig egyszer járt, afféle ismerkedési céllal, 2 órát játszottunk az udvaron. Most egy hónapja folyamatosan előhozta, hogy meséljem el, milyen lesz az ovi. Jelet nyáron már választott, büszkén sorolta: Nevem Kristóf Sándor, jelem piros alma... No, másfél hete mondtam neki, hogy ha letesszük a pelust, akkor benézünk megint az oviba. 2 azaz kettő nap alatt újra elhagytuk a pelenkát nappalra, gyönyörűen mentünk wc-re! Gond egy szál se, pedig előtte hallani se akart a pelenka nélküliségről még egy fél órára se. Múlt hétfőn elvittem 10 óra körül, ott voltunk délig. Egyáltalán nem volt gond, az első öt percben ott ült mellettem, aztán nekiindult, játszott, épített, nem is jött oda, alig akart hazamenni. Örültem neki, mert láttam, hogy jól érzi magát. Másnap azt mondták az óvónők, hogy menjek haza, aki ilyen szívesen jön, azt ne bolondítsuk azzal, hogy anya ott van. Csalódtam, mert hétvégén még csak egyszeri ovilátogatásról beszéltünk itthon, és erre a második napon gyakorlatilag kilökdöstek az ajtón. A gyerek jól érezte magát, ebéd előtt mentem érte, csak 2 óra volt az egész. Harmadnap ott ebédelt, élvezte, jó kedvű volt. Ekkor fogadtak azzal, hogy se aznap, se előtte nem pisilt, viszont mikor megérkeztem, rögtön vinni kellett. 3 óráig tartogatta, megvárt vele. Negyedik nap is ok, délben ebéd közben már kiszaladt pisilni a dajkával. Eltévesztette az ajtót, beszaladt az öltözőbe és mikor meglátott, így fogadott: megjöttél? Mondom meg, de még menj ebédelni. Mire ő: jó, és beszaladt, evett, maszatosan hozták ki öt perc múlva. Eljött a péntek. Reggel, mikor kiszálltunk a kocsiból azzal kezdte, hogy "Anya, nem hazamész!", bementünk, a dajka levetkőztette, Kristóf pedig futkosni kezdett. Egyszer csak megállítottam és mondtam neki, hogy nem szabad futkosni, be kell szépen menni kisfiam. Erre odakapott a vezető óvónő, és csuklójánál fogva vezetni akarta be, de a gyerek ellenállt (17,5 kg, van ellenállása, plusz valahogy ezt a csuklónál fogva húzást az apjának se tűri el). Sírt is, vörösödött, jött a könnye, de nem hangosan, csak úgy csendben, a kezét befeszítve. A dajka (egy fiatal nő) közölte, hogy menjek, mert rosszabb, ha itt vagyok. Mondtam neki, hogy hadd kérdezzem meg mi baja van, de már zárták rám az ajtót. Délben arra értem oda, hogy a gyerek ordít. Kijött a másik óvónő, akihez a fiam be van osztva, és mondta, hogy be ne menjek, meg ne lásson, nem hajlandó enni. Pár perc után feladták, kihozták Kristófot. Meglátott, sírást elvágták. Elkezdtem öltöztetni, erre kijött a vezető óvónő, és közölte, hogy délelőtt semmi gond nem volt vele, de reggel, miután abbahagyta a sírást, belekakilt a kisgatyába. A gyerkőc csak kucorgott az ölemben, és azt súgta, hogy menjünk haza. Egész héten az ovit hajtotta, alig várta, hogy induljunk. Azóta hallani se akar róla. Ma este a mesébe belecsempésztem (volna) az ovit. Saját mesét mondok, Dömpi, a dömper kalandjai... (Mindig olyasmi, ami velünk történik, vagy amiről beszélnünk kéne.) Csak annyit mondtam, hogy "Egyszer Dömpi és az anyukája meglátogatták az ovit." A fiam erre felpattant, és mondogatni kezdte, hogy nem szereti az ovit Dömpi, fél az oviban Dömpi, soha-soha nem megy Dömpi oviba, inkább hazamegy az anyukájával.
Külön érdekes, hogy szombaton egyáltalán nem kakilt, ma pedig már csak akkor szólt, hogy kaki lesz, mikor jött elő a konyhaasztal alól, nadrágjában a "cuccal"...

Bár hosszúra sikeredett a sztorim, de elmondanám a kérdésem:
Abban hiszek, hogy semmit nem erőltetek a gyerekekre, sokat beszélek hozzájuk, mindent magyarázunk. Most sokan jönnek nekem azzal, hogy ha már elkezdtem, akkor vinnem KELL a gyereket óvodába, majd beleszokik. Én márciusban akartam vinni, mire jön a jobb idő, de annyira meg volt indulva, hogy még a wc-re is visszaszokott érte.

Mi a véleményetek, mit csinálnátok a helyemben? Iszonyatosan el vagyok keseredve, nem azért, hogy mi lesz, ha nem megyünk oviba, itthon vagyok, ráérünk beszokni, hanem azért, mert szerintem nem az a lényeg, hogy mit aggatok a gyerekre, vagy hogy hány kg, meg mikor kezd el járni, csak a lelki békéje, nyugalma, kiegyensúlyozottsága számít. Erre törekszek, és most nem tudom, melyik út a jó. Én nem vinném, hanem tavasszal újult erővel kezdenénk, addigra talán a szobatisztasága is stabilabb lenne. De várom a véleményeket.... (bocsánat az irtó hosszú bejegyzésért!)

Kattints a kibontásához...

Ha van lehetőség akkor ne vidd oviba még! Nem csak a hozzáállás miatt hanem,mert talán még nem érett erre a dologra.Nekem a fiamat már 18 hónaposan be kellett adnom bölcsibe,mert építkeztünk és nagyon kellett a pénz. Én sínylettem meg nem Ő.Egy nagyon érett gyerek volt.5 percre volt édesanyáméktól a bölcsi. Kint altatták a gyerekeket 10 fokig. Nem volt ezzel semmi gond. A dadusok is normálisak voltak a bölcsődevezetője meg egy főnyeremény. ha gond volt mindig ott volt és Ő nyugtatta meg a gyerekeket. Nevezhetném suttogonak is,mert eszméletlen hatással volt még a legagresszívabb gyerekre is. Volt beszoktatási idő azt hiszem egy hét. A nagyobb gyermekeimnél már megtehettem,hogy nem adom be bölcsibe, így Ők csak ovisok voltak. Nálunk az oviban is volt beszoktatási idő. Már nem emlékszem mennyi pár nap vagy egy hét.Fogalmam sincs. A nagyobb lányomnál semmi probléma nem volt viszont a kicsi az sokat sírt.Hiába volt beszoktatási idő és a tesója is ott volt az igaz másik csoportba,de anya az nem. Aztán megszokta, de nem volt választásom, Itt az óvónénik toleránsak voltak jobban mondva csak én fogtam ki,mert volt egy csoport amiben az egyik az borzalmas volt. Nem is tudom,hogy amikor annyi jelentkező közül lehet választani,hogy sikerül ilyet is beválogatni. én a helyedbe azt csinálnám,hogy ha úgy is otthon vagy találj egy időpontot amikor olyan helyre tudod vinni a gyerkőcöt ahol vele hasonló korúak vannak. Ahol laksz nem hiszem,hogy sok lehetőséged akadhat,de heti egy vagy két alkalommal esetleg Sárváron vagy Csornán találnál olyan játszóház szerűt amiért nem kell fizetni mégis gyerekek között lehetne.Csak ,hogy szokja ,hogy nem mindig kel anyuka szoknyája mögé bújni. Ahogy kiveszem Ő nagyon anyás lesz mint általában a fiuk, bár nálam ez a legkisebb ugrifüles és az lány. Vidéken laktok kellene egy kis kutya amivel rokon léleknek érezhetné magát. A kertben meg eljátszhatna vele úgyhogy ne vegye észre,hogy ott vagy. Időt kel neki hagyni hogy a kötelék közted és közte lazuljon és bizalommal legyen más iránt is. nem lesz könnyű.Pesten itt más a helyzet.Elég csak bemenni egy nagyobb bevásárló központban és van ingyen játszórész,meg rengeteg a jól felszerelt szabadtéri is. A fiammal sokat jártunk hasonló helyekre. Ne keseredj el. Most egy kissé felborult az a megszokott rend amibe bele nőt,majd vissza áll.

Egy kis ömlesztet árú
Az a kép a kocsival a kertünkben készült.Ez az a kocsi ami mára már műemlék.El kell majd vitetnünk. Nekem nosztalgia ezt a kocsit vezettem elsőnek és utoljára. Amikor terhes lettem,már nem mertem volán mögé ülni.Nem magam miatt,hanem a kiszámíthatatlan mazsolák miatt. Aztán mire meg szültem és úgy gondoltam most már nyugodtan vezethetnénk, akkor jött a fekete leves. A bank a 3 %-os kölcsönünkbe belekoszolt és lett belőle uzsora kamat kezelési költséggel együtt 38 %-ék.Na mos ehhez mit szolnak a devizások? A pofátlanság és az aljasság teteje volt,hogy egy szerződést egyoldalúan módosítanak. innentől kezdve nem volt kocsink.Leadtuk a rendszámát,hogy majd párév múlva visszavesszük, de nem lett belőle semmi. mindig volt fontosabb helye a pénznek. Aztán szegény kocsi leamortizálódott és itt maradt nekünk a múlt emlékére.
A fügés kép az nem nálunk van hanem az utcánkban. Érdekes látvány volt,hogy levél egy szem sem,de füge az van.Bár még éretlenek ahogy látom.
Alább a birsalmasajt készítés nálunk hullott almából.
A vége meg a reggeli munkám.A következő RR- fonalait bobinazóm fel. Ezt Töltetek tanultam. Hiába rendnek kel lenni ebben is. Most pedig pihizek

Aszongyák: WOW

A kocsit a helyetekben meghagynám műemléknek, az eljövendő generációnak...

evelyn13 írta:

Ha van lehetőség akkor ne vidd oviba még! Nem csak a hozzáállás miatt hanem,mert talán még nem érett erre a dologra.Nekem a fiamat már 18 hónaposan be kellett adnom bölcsibe,mert építkeztünk és nagyon kellett a pénz. Én sínylettem meg nem Ő.Egy nagyon érett gyerek volt.5 percre volt édesanyáméktól a bölcsi. Kint altatták a gyerekeket 10 fokig. Nem volt ezzel semmi gond. A dadusok is normálisak voltak a bölcsődevezetője meg egy főnyeremény. ha gond volt mindig ott volt és Ő nyugtatta meg a gyerekeket. Nevezhetném suttogonak is,mert eszméletlen hatással volt még a legagresszívabb gyerekre is. Volt beszoktatási idő azt hiszem egy hét. A nagyobb gyermekeimnél már megtehettem,hogy nem adom be bölcsibe, így Ők csak ovisok voltak. Nálunk az oviban is volt beszoktatási idő. Már nem emlékszem mennyi pár nap vagy egy hét.Fogalmam sincs. A nagyobb lányomnál semmi probléma nem volt viszont a kicsi az sokat sírt.Hiába volt beszoktatási idő és a tesója is ott volt az igaz másik csoportba,de anya az nem. Aztán megszokta, de nem volt választásom, Itt az óvónénik toleránsak voltak jobban mondva csak én fogtam ki,mert volt egy csoport amiben az egyik az borzalmas volt. Nem is tudom,hogy amikor annyi jelentkező közül lehet választani,hogy sikerül ilyet is beválogatni. én a helyedbe azt csinálnám,hogy ha úgy is otthon vagy találj egy időpontot amikor olyan helyre tudod vinni a gyerkőcöt ahol vele hasonló korúak vannak. Ahol laksz nem hiszem,hogy sok lehetőséged akadhat,de heti egy vagy két alkalommal esetleg Sárváron vagy Csornán találnál olyan játszóház szerűt amiért nem kell fizetni mégis gyerekek között lehetne.Csak ,hogy szokja ,hogy nem mindig kel anyuka szoknyája mögé bújni. Ahogy kiveszem Ő nagyon anyás lesz mint általában a fiuk, bár nálam ez a legkisebb ugrifüles és az lány. Vidéken laktok kellene egy kis kutya amivel rokon léleknek érezhetné magát. A kertben meg eljátszhatna vele úgyhogy ne vegye észre,hogy ott vagy. Időt kel neki hagyni hogy a kötelék közted és közte lazuljon és bizalommal legyen más iránt is. nem lesz könnyű.Pesten itt más a helyzet.Elég csak bemenni egy nagyobb bevásárló központban és van ingyen játszórész,meg rengeteg a jól felszerelt szabadtéri is. A fiammal sokat jártunk hasonló helyekre. Ne keseredj el. Most egy kissé felborult az a megszokott rend amibe bele nőt,majd vissza áll.

Kattints a kibontásához...

Szia!

Nem anyásabb az átlagnál, pl. papájával órákig elvan nélkülünk. Az első négy nap szárnyalt befelé. Bár nem nagyon játszott a többiekkel, azt pénteken kezdte egy kicsit. Inkább a kisebbik durva, Ő még apával se marad el, vagy csak percekre. A nagy belevaló kissrác, de lelkizős. Ezzel a Dömpis dologgal szoktuk kibeszélni a dolgokat. Bárhová viszem, sehol se szeppen meg, se gyerekek, se felnőttek között. Ezért akart ennyire ovis lenni, látta, hogy öcsém is ovis, így ő is menni akart. Ezért vágott földhöz a péntek, no meg az, hogy ma már a pisit se mondta meg, lazán rápisilt a kanapéra, ahol ült....

Oh, és a kutyában is egyetértünk!

Aranyos kölkinc

KrisztiSanyi írta:

Szószerint bemásolom, amit egy privát üzenetre is írtam, mert ide is beillik:

Anyám is azt mondja, váltsak.
Csakhogy... Ebben az oviban összesen 24 gyerek van, vegyes csoportban.
Legközelebbi ovi 8 km.....
Most nagyon a váltás megvalósításán vagyok.
Ami idegesít: itt minden nap kiviszik őket, ha esik egy kicsit, akkor is, de nem adják rá a vastag nadrágot, hiába adom be. Így a fél naposság ebből áll: beviszem 9-re, negyed 10-ig "tornáznak", nem tízóraizik, nem fogadja el. 2 órára kicsapják őket, aztán vagy ebédel, vagy nem, és érte megyek.

Hétfőn sz.r idő volt, bent maradtak. Láttam, mit neveznek nagycsoportosok "komolyabb" foglalkozásának.... Egy káosz, üvöltözés... Leültetik a nagyokat (a dajka elordítja magát, hogy üljééé máááá le!), az odatévedő kisebbekre rászólnak, hogy "te nem!", és az óvónő oldalazva, néha háttal állva odakiáltja a feladatot, miközben a másikkal megbeszéli, hogy a Mari nénit tegnap elvitte a mentő.... Akkor voltunk ott először, és mikor indultunk haza, kisfiam mondta, hogy "Egy pillanat, még el kell pakolnom a játékokat." (amivel játszott) Erre az óvónő kilökdöste, hogy majd a nagyok elpakolják....
Akkor minek tanítottam meg a gyereket a rendre?

Szombaton azt mondta a gyerek, hogy sírt, és az óvónéni azt mondta, csönd legyen. Ma mondta a boltosnéni, hogy egyszer az ő unokája is ezzel állt elő, mikor megkérdezték tőle, hogy mit tanult az oviban, azt mondta: csönd legyen. Mikor a nagymama elmesélte ezt a korabeli óvónőnek, még majdhogynem megsértődött, mondván, mi van akkor, igen, ez a vezető óvónő szava járása....

Amúgy nem mentünk oviba, fodrásznál voltunk. Szombaton délután 38,1-es lázra ébredt, és közölte: Jaj, beteg vagyok, hát nem mehetek oviba...

Kattints a kibontásához...

Elképesztő amit leírtál!
Ha az én gyerekemről lenne szó,biztosan minden követ megmozgatnék,hogy többet ne kelljen ebbe az oviba vinnem. Tavaszig szerintem is mindenképpen várjatok,és a beszoktatást szépen,apránként kell majd végezni. Erre nincsenek szabályok,meg hogy "mink így szoktuk"... Minden gyerek más,és ez a minimum hogy az óvónénik,dadusok ráhangolódnak minden gyerekre. Amit a foglalkozásról írtál... no comment. Mi van,ha mondjuk egy kicsi is leül a nagyokkal,kap egy ceruzát a kezébe,hogy addig rajzolgasson... nekem az a rettentő nagy bajom ezekkel a vegyes csoportokkal,hogy szerintem nem lehet igazán eredményesen"dolgozni"a nagyokkal.Lehet hogy van néhány,aki a feladatra tud koncentrálni,de lesz egy-kettő,akit jobban érdekel a sarokban rendetlenkedő Pistike,akire nézve még nem kötelező leülni,és figyelni. Meg aztán az óvónéninek is egyszerűbb a figyelmetlenkedő gyereket elengedni az asztaltól mondván,hogy nem "kényszeríthetem"arra,hogy itt üljön,és feladatot oldjon meg. Sajnos nálunk az egyik óvodából kerülnek úgy ki gyerekek,hogy a három-négy év alatt amit ott töltöttek,egy foglalkozást se ültek végig (elitnek kikiáltott óvoda!) Úgy kerülnek be gyerekek az iskolába,hogy nem tudják rendesen fogni a ceruzát. A fene nagy szabadságból,ahol azt tesz ami éppen jól esik belecsöppen az iskolai szabályok közé,és képtelen egyetlen tanórát végigülni,mert esélye se volt arra,hogy megszokja hogy vannak néminemű kötelezettségei is az iskolában....