Én szintén nagyon örülnékHa gondoljátok készítek egy sorozatot a hajtogatások lépéseivel, és arról el tudjátok végezni. 8 db kell egy csillaghoz.
Én szintén nagyon örülnékHa gondoljátok készítek egy sorozatot a hajtogatások lépéseivel, és arról el tudjátok végezni. 8 db kell egy csillaghoz.
Öcsém oda jár, hugom is oda járt, az sokkal másabb ovi.De hát egyelőre nem kell a váltáson sem izgulni, hiszen, ha jól értem, egyelőre nem hajt a tatár. Minden napnak a maga baj, első lépcsőn az első baj: nem kell még erőltetni az óvodát. A gyerek lelke, mint egy fényes, csillogó virág izgatottan várta a nagy beavatást, mert hitte, hogy csoda fog történni, és leöntötték azt a lelket (még csak rossz szándékot nem is feltételezek, hogy mit, azt most hagyjuk, nem ismerjük a másik oldalt, de ha erről másnak is vannak történetei, hát, akkor .... ) , szóval leöntötték sósavval. Egyelőre örülhetsz, ha újra össze tudod rakni, és újra elhiszi , hogy a világ szép. Nem reménytelen, szavaidból érzem, hogy érzed a lényeget. Én azt mondanám, 8 km sem a világ, az a pár perc hamar elröpül.... Oké, persze... korábban indulni, eső, hó.... de nem a világ vége, és ha a gyerek ettől nyugszik meg, akkor legyen ez....
Ha van lehetőség akkor ne vidd oviba még! Nem csak a hozzáállás miatt hanem,mert talán még nem érett erre a dologra.Nekem a fiamat már 18 hónaposan be kellett adnom bölcsibe,mert építkeztünk és nagyon kellett a pénz. Én sínylettem meg nem Ő.Egy nagyon érett gyerek volt.5 percre volt édesanyáméktól a bölcsi. Kint altatták a gyerekeket 10 fokig. Nem volt ezzel semmi gond. A dadusok is normálisak voltak a bölcsődevezetője meg egy főnyeremény. ha gond volt mindig ott volt és Ő nyugtatta meg a gyerekeket. Nevezhetném suttogonak is,mert eszméletlen hatással volt még a legagresszívabb gyerekre is. Volt beszoktatási idő azt hiszem egy hét. A nagyobb gyermekeimnél már megtehettem,hogy nem adom be bölcsibe, így Ők csak ovisok voltak. Nálunk az oviban is volt beszoktatási idő. Már nem emlékszem mennyi pár nap vagy egy hét.Fogalmam sincs. A nagyobb lányomnál semmi probléma nem volt viszont a kicsi az sokat sírt.Hiába volt beszoktatási idő és a tesója is ott volt az igaz másik csoportba,de anya az nem. Aztán megszokta, de nem volt választásom, Itt az óvónénik toleránsak voltak jobban mondva csak én fogtam ki,mert volt egy csoport amiben az egyik az borzalmas volt. Nem is tudom,hogy amikor annyi jelentkező közül lehet választani,hogy sikerül ilyet is beválogatni. én a helyedbe azt csinálnám,hogy ha úgy is otthon vagy találj egy időpontot amikor olyan helyre tudod vinni a gyerkőcöt ahol vele hasonló korúak vannak. Ahol laksz nem hiszem,hogy sok lehetőséged akadhat,de heti egy vagy két alkalommal esetleg Sárváron vagy Csornán találnál olyan játszóház szerűt amiért nem kell fizetni mégis gyerekek között lehetne.Csak ,hogy szokja ,hogy nem mindig kel anyuka szoknyája mögé bújni. Ahogy kiveszem Ő nagyon anyás lesz mint általában a fiuk, bár nálam ez a legkisebb ugrifüles és az lány. Vidéken laktok kellene egy kis kutya amivel rokon léleknek érezhetné magát. A kertben meg eljátszhatna vele úgyhogy ne vegye észre,hogy ott vagy. Időt kel neki hagyni hogy a kötelék közted és közte lazuljon és bizalommal legyen más iránt is. nem lesz könnyű.Pesten itt más a helyzet.Elég csak bemenni egy nagyobb bevásárló központban és van ingyen játszórész,meg rengeteg a jól felszerelt szabadtéri is. A fiammal sokat jártunk hasonló helyekre. Ne keseredj el. Most egy kissé felborult az a megszokott rend amibe bele nőt,majd vissza áll.Sziasztok!
2 napja gondolkodok, hogy írjak-e nektek, és lehet, hogy nem is jó fórumba írok, de nem jut eszembe jobb.
Most egy órája csak nézem a monitort, nem tudom, hol kezdjem.
Tanácsot kérek...
Kisfiam januárban lesz 3 éves. Nyáron a nagy melegben egy hónapig szobatiszta volt nappalra, kísérgetni se kellett, egyedül is elintézte. Aztán (százszor átrágtam, látszólag ok nélkül) 3 napig elbújt, mindenhova odapisilt/kakilt. Visszaadtam a pelenkát a védőnő tanácsára, nem stresszeltünk rajta, mondta, hogy előfordul az ilyen. Csakhogy.... Csakhogy a gyerek teljesen oda volt az oviért, ahol addig egyszer járt, afféle ismerkedési céllal, 2 órát játszottunk az udvaron. Most egy hónapja folyamatosan előhozta, hogy meséljem el, milyen lesz az ovi. Jelet nyáron már választott, büszkén sorolta: Nevem Kristóf Sándor, jelem piros alma... No, másfél hete mondtam neki, hogy ha letesszük a pelust, akkor benézünk megint az oviba. 2 azaz kettő nap alatt újra elhagytuk a pelenkát nappalra, gyönyörűen mentünk wc-re! Gond egy szál se, pedig előtte hallani se akart a pelenka nélküliségről még egy fél órára se. Múlt hétfőn elvittem 10 óra körül, ott voltunk délig. Egyáltalán nem volt gond, az első öt percben ott ült mellettem, aztán nekiindult, játszott, épített, nem is jött oda, alig akart hazamenni. Örültem neki, mert láttam, hogy jól érzi magát. Másnap azt mondták az óvónők, hogy menjek haza, aki ilyen szívesen jön, azt ne bolondítsuk azzal, hogy anya ott van. Csalódtam, mert hétvégén még csak egyszeri ovilátogatásról beszéltünk itthon, és erre a második napon gyakorlatilag kilökdöstek az ajtón. A gyerek jól érezte magát, ebéd előtt mentem érte, csak 2 óra volt az egész. Harmadnap ott ebédelt, élvezte, jó kedvű volt. Ekkor fogadtak azzal, hogy se aznap, se előtte nem pisilt, viszont mikor megérkeztem, rögtön vinni kellett. 3 óráig tartogatta, megvárt vele. Negyedik nap is ok, délben ebéd közben már kiszaladt pisilni a dajkával. Eltévesztette az ajtót, beszaladt az öltözőbe és mikor meglátott, így fogadott: megjöttél? Mondom meg, de még menj ebédelni. Mire ő: jó, és beszaladt, evett, maszatosan hozták ki öt perc múlva. Eljött a péntek. Reggel, mikor kiszálltunk a kocsiból azzal kezdte, hogy "Anya, nem hazamész!", bementünk, a dajka levetkőztette, Kristóf pedig futkosni kezdett. Egyszer csak megállítottam és mondtam neki, hogy nem szabad futkosni, be kell szépen menni kisfiam. Erre odakapott a vezető óvónő, és csuklójánál fogva vezetni akarta be, de a gyerek ellenállt (17,5 kg, van ellenállása, plusz valahogy ezt a csuklónál fogva húzást az apjának se tűri el). Sírt is, vörösödött, jött a könnye, de nem hangosan, csak úgy csendben, a kezét befeszítve. A dajka (egy fiatal nő) közölte, hogy menjek, mert rosszabb, ha itt vagyok. Mondtam neki, hogy hadd kérdezzem meg mi baja van, de már zárták rám az ajtót. Délben arra értem oda, hogy a gyerek ordít. Kijött a másik óvónő, akihez a fiam be van osztva, és mondta, hogy be ne menjek, meg ne lásson, nem hajlandó enni. Pár perc után feladták, kihozták Kristófot. Meglátott, sírást elvágták. Elkezdtem öltöztetni, erre kijött a vezető óvónő, és közölte, hogy délelőtt semmi gond nem volt vele, de reggel, miután abbahagyta a sírást, belekakilt a kisgatyába. A gyerkőc csak kucorgott az ölemben, és azt súgta, hogy menjünk haza. Egész héten az ovit hajtotta, alig várta, hogy induljunk. Azóta hallani se akar róla. Ma este a mesébe belecsempésztem (volna) az ovit. Saját mesét mondok, Dömpi, a dömper kalandjai... (Mindig olyasmi, ami velünk történik, vagy amiről beszélnünk kéne.) Csak annyit mondtam, hogy "Egyszer Dömpi és az anyukája meglátogatták az ovit." A fiam erre felpattant, és mondogatni kezdte, hogy nem szereti az ovit Dömpi, fél az oviban Dömpi, soha-soha nem megy Dömpi oviba, inkább hazamegy az anyukájával.
Külön érdekes, hogy szombaton egyáltalán nem kakilt, ma pedig már csak akkor szólt, hogy kaki lesz, mikor jött elő a konyhaasztal alól, nadrágjában a "cuccal"...
Bár hosszúra sikeredett a sztorim, de elmondanám a kérdésem:
Abban hiszek, hogy semmit nem erőltetek a gyerekekre, sokat beszélek hozzájuk, mindent magyarázunk. Most sokan jönnek nekem azzal, hogy ha már elkezdtem, akkor vinnem KELL a gyereket óvodába, majd beleszokik. Én márciusban akartam vinni, mire jön a jobb idő, de annyira meg volt indulva, hogy még a wc-re is visszaszokott érte.
Mi a véleményetek, mit csinálnátok a helyemben? Iszonyatosan el vagyok keseredve, nem azért, hogy mi lesz, ha nem megyünk oviba, itthon vagyok, ráérünk beszokni, hanem azért, mert szerintem nem az a lényeg, hogy mit aggatok a gyerekre, vagy hogy hány kg, meg mikor kezd el járni, csak a lelki békéje, nyugalma, kiegyensúlyozottsága számít. Erre törekszek, és most nem tudom, melyik út a jó. Én nem vinném, hanem tavasszal újult erővel kezdenénk, addigra talán a szobatisztasága is stabilabb lenne. De várom a véleményeket.... (bocsánat az irtó hosszú bejegyzésért!)
Ha van lehetőség akkor ne vidd oviba még! Nem csak a hozzáállás miatt hanem,mert talán még nem érett erre a dologra.Nekem a fiamat már 18 hónaposan be kellett adnom bölcsibe,mert építkeztünk és nagyon kellett a pénz. Én sínylettem meg nem Ő.Egy nagyon érett gyerek volt.5 percre volt édesanyáméktól a bölcsi. Kint altatták a gyerekeket 10 fokig. Nem volt ezzel semmi gond. A dadusok is normálisak voltak a bölcsődevezetője meg egy főnyeremény. ha gond volt mindig ott volt és Ő nyugtatta meg a gyerekeket. Nevezhetném suttogonak is,mert eszméletlen hatással volt még a legagresszívabb gyerekre is. Volt beszoktatási idő azt hiszem egy hét. A nagyobb gyermekeimnél már megtehettem,hogy nem adom be bölcsibe, így Ők csak ovisok voltak. Nálunk az oviban is volt beszoktatási idő. Már nem emlékszem mennyi pár nap vagy egy hét.Fogalmam sincs. A nagyobb lányomnál semmi probléma nem volt viszont a kicsi az sokat sírt.Hiába volt beszoktatási idő és a tesója is ott volt az igaz másik csoportba,de anya az nem. Aztán megszokta, de nem volt választásom, Itt az óvónénik toleránsak voltak jobban mondva csak én fogtam ki,mert volt egy csoport amiben az egyik az borzalmas volt. Nem is tudom,hogy amikor annyi jelentkező közül lehet választani,hogy sikerül ilyet is beválogatni. én a helyedbe azt csinálnám,hogy ha úgy is otthon vagy találj egy időpontot amikor olyan helyre tudod vinni a gyerkőcöt ahol vele hasonló korúak vannak. Ahol laksz nem hiszem,hogy sok lehetőséged akadhat,de heti egy vagy két alkalommal esetleg Sárváron vagy Csornán találnál olyan játszóház szerűt amiért nem kell fizetni mégis gyerekek között lehetne.Csak ,hogy szokja ,hogy nem mindig kel anyuka szoknyája mögé bújni. Ahogy kiveszem Ő nagyon anyás lesz mint általában a fiuk, bár nálam ez a legkisebb ugrifüles és az lány. Vidéken laktok kellene egy kis kutya amivel rokon léleknek érezhetné magát. A kertben meg eljátszhatna vele úgyhogy ne vegye észre,hogy ott vagy. Időt kel neki hagyni hogy a kötelék közted és közte lazuljon és bizalommal legyen más iránt is. nem lesz könnyű.Pesten itt más a helyzet.Elég csak bemenni egy nagyobb bevásárló központban és van ingyen játszórész,meg rengeteg a jól felszerelt szabadtéri is. A fiammal sokat jártunk hasonló helyekre. Ne keseredj el. Most egy kissé felborult az a megszokott rend amibe bele nőt,majd vissza áll.
Elképesztő amit leírtál!Szószerint bemásolom, amit egy privát üzenetre is írtam, mert ide is beillik:
Anyám is azt mondja, váltsak.
Csakhogy... Ebben az oviban összesen 24 gyerek van, vegyes csoportban.
Legközelebbi ovi 8 km.....
Most nagyon a váltás megvalósításán vagyok.
Ami idegesít: itt minden nap kiviszik őket, ha esik egy kicsit, akkor is, de nem adják rá a vastag nadrágot, hiába adom be. Így a fél naposság ebből áll: beviszem 9-re, negyed 10-ig "tornáznak", nem tízóraizik, nem fogadja el. 2 órára kicsapják őket, aztán vagy ebédel, vagy nem, és érte megyek.
Hétfőn sz.r idő volt, bent maradtak. Láttam, mit neveznek nagycsoportosok "komolyabb" foglalkozásának.... Egy káosz, üvöltözés... Leültetik a nagyokat (a dajka elordítja magát, hogy üljééé máááá le!), az odatévedő kisebbekre rászólnak, hogy "te nem!", és az óvónő oldalazva, néha háttal állva odakiáltja a feladatot, miközben a másikkal megbeszéli, hogy a Mari nénit tegnap elvitte a mentő.... Akkor voltunk ott először, és mikor indultunk haza, kisfiam mondta, hogy "Egy pillanat, még el kell pakolnom a játékokat." (amivel játszott) Erre az óvónő kilökdöste, hogy majd a nagyok elpakolják....
Akkor minek tanítottam meg a gyereket a rendre?
Szombaton azt mondta a gyerek, hogy sírt, és az óvónéni azt mondta, csönd legyen. Ma mondta a boltosnéni, hogy egyszer az ő unokája is ezzel állt elő, mikor megkérdezték tőle, hogy mit tanult az oviban, azt mondta: csönd legyen. Mikor a nagymama elmesélte ezt a korabeli óvónőnek, még majdhogynem megsértődött, mondván, mi van akkor, igen, ez a vezető óvónő szava járása....
Amúgy nem mentünk oviba, fodrásznál voltunk. Szombaton délután 38,1-es lázra ébredt, és közölte: Jaj, beteg vagyok, hát nem mehetek oviba...