Drága Lányok!
Sokat gondolkoztam, hol kezdjem, de a legjobb, ha nem cifrázom.
Valami lehetett a levegőben, hogy idén nem vállaltam RR-t, nagyon csúnyán bebuktam volna. Olyan sok gond szakadt rám, ami eddig számomra elképzelhetetlen volt. És még csak május van! Leginkább munkahelyi gondok, de itthon sem unatkozunk.
Dec. 31-től nem volt (nincs is) helyettesünk. Február 14-én elvitte az egyik drága kolléganőmet a mentő, epilepsziás rohammal.
Őt az üzemorvos nem engedte vissza, le kellett számolnia. Jött egy új munkatárs, aki nagyon-nagyon nehézkesen csinálta a munkáját, utána nekünk kellett ellenőrizni a dolgait. Végezetül, mint a tortán a hab a cseresznyével, március 20-án hajnali 6-kor leszakadt a plafon...
, szó szerint. A házat életveszélyessé nyilvánították, elvileg a jövő héten költözünk. Vége van a jó világnak, hogy 5 perc alatt odaérek gyalog.
Nem találunk diszpécsert, hihetetlen, de tényleg nincs jelentkező. Ma jön egy hölgy ismét, nagyon remélem, hogy marad, mert már nagyon sok mindenkinek így együtt az egész idei év.
Itthon fűszerezve egy 15 éves kamasszal, aki szerint minek legyen jó bizonyítványa év végén?!
Szó szerint: nem mindegy?! De ez nem meglepő, mert elbírnánk vele, ha nem lenne ez a sok más, nem újdonság, hogy kamasz a lelkem.
A múlt héten megnéztem a tavalyi kompetenciamérés eredményét és majd' leestem a székről. 78%-ot írt matekból, asszem' 72%-t szövegértésből. Ezt 8. év végén, minden erőlködés nélkül. Legjobb volt az osztályban, 2-3. az iskolában. Sára meglepődött, szerinte rosszat néztem. No komment.
Hát, így állunk.
Bocsi ezért a hirtelen kirohanásért, olvastalak titeket, nézegettem a képeket is. Nem felejtettelek el Benneteket, csak lassan érő típus vagyok, bocsánat!
Végezetül képek első kézből, mert kivel történt volna ez az egész, a nem velem?! ---->
Csatolás megtekintése 1454520 Csatolás megtekintése 1454521 Csatolás megtekintése 1454522