Egyperces novellák - Irodalmi pályázat

GJodie

Állandó Silver Tag
Állandó Tag
reklam_0.jpg




Az Egyperces novellák – Örkény merész és nem egészen komolyan veendő kijelentése szerint – egész regényekkel, sőt regényciklusokkal felérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek. Őszerinte nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem mert kevés szóval szeretnének sokat mondani.

Ezennel pályázatot hirdetünk kizárólag állandó tagjaink számára, amelyre a műfaj jellemzőit – tömörség, szellemesség, humor, abszurditás – magukon viselő eredeti, saját írásműveket várunk. Pályázónként maximum 3 írást.

A tartalmi kikötés nélküli novellák 3000 karakternél (szóközök nélkül) nem lehetnek hosszabbak, képeket, csatolásokat nem tartalmazhatnak.


A pályázat lezárásának határideje: 2011. december 15.
Eredményhirdetés: 2011. december 18-án a CanadaHun rádióban

A díjak odaítélése a már szokott módon történik, a Köszönöm gomb megnyomásával, a legtöbb szavazatot kapott pályázatok írói részére.



Fődíj: Örkény István: Novellák 1-2.


Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába (novellás kötet)



II. hely: Irving Wallace: Az elveszett evangélium

Árpádok Kora - Képek Magyarország Történetéből



III. hely: Film Favorites: 3 CD eredeti fém díszdobozos



(A díjak pénzre nem válthatóak. A pályázók a művek beküldésével egyúttal elfogadják a CanadaHun általi kiírás feltételeit.)


 

Csatolások

  • 153489-n.jpg
    153489-n.jpg
    34.6 KB · Olvasás: 9
  • bk025069nagy.jpg
    bk025069nagy.jpg
    75 KB · Olvasás: 2
  • 87541tot.jpg
    87541tot.jpg
    12.2 KB · Olvasás: 3
  • images.jpg
    images.jpg
    7.4 KB · Olvasás: 4
  • 51b3m4IkdLL._SL500_AA300_.jpg
    51b3m4IkdLL._SL500_AA300_.jpg
    19.6 KB · Olvasás: 7

Fodormenta

Állandó Tag
Állandó Tag
A saját védelmemben

Tisztelt Bíróság!

A vádak, amiket felhoztak ellenem, nem igazak. Mondhatnám úgyis, hogy hamisak. Én kérem a nevezett napon a kocsma közelében sem jártam, nemhogy betörtem volna. Egyébként sem kaptam meg a munkanélküli segélyt akkorra, így inni sem tudtam. Arra meg ne is tessenek gondolni, hogy akkor éppen azért vittem el a pénzt, már ha egyáltalán volt ott akár egy fillér is. Hitelt nem adnak, az embereknek meg nem telik rá, csak egy-két részegesnek. Én tisztelem a másét, soha sem loptam. Na, jó, talán egyszer, de az éhenhalás ellen volt, amikor a Juliska néni egyik tyúkját megettem. Tetszik tudni, 4 hónapja nem volt már munkám. A műanyagüzemet felszámolta a multi, amikor lejárt az adókedvezménye, vagy mije. Ezt mondta a főnök, amikor kirúgták a fél falut, akik ott dolgoztak. A polgármesterünk meg csak pingvinezett, hogy nincs pénz, segélyre ennyi embernek. Meg közmunka sincs, mióta a Lajos bácsi fia kipucolta az árkokat és a temetőt. Ez egy tiszta, rendes falu. Meg szegény. De az emberek, azok becsületesek. Csak a kocsmáros nem. Az gonosz ember. A bort is vizezi. Láttam. Aki ilyet tesz, az mindenre képes. Az hazudik is. A rendőrségen ő mondta azt is, hogy én lehettem az elkövető, pedig Isten látja lelkemet, hogy igazat mondok. Azt bezzeg biztosan elhallgatta, hogy milyen kétajtós ruhásszekrények járnak hozzá esténként, fekete lesötétített üvegű autókon. Meg azt sem, hogy a falu határában a lenge lányok nála szoktak aludni. A feleségét meg egyszer előttem vágta szájon, mert nem tetszett neki ez. Lehet, hogy azért utál ennyire, mert láttam. Vasárnap meg megy a misére, hogy megbocsáttassa a bűneit az Úrral. Ez nem igazság. Azért, mert ő fizeti a legtöbb perselypénzt, neki minden el van nézve? A polgármester meg a cimborája. Együtt szoktak kártyázni is. A lánya meg ingyen kapott földet a falutól, ahol építkezik. Na, akkor ez, hogy is van? Segélyre nem futja, de ingyen telekre meg örző-védőkre igen? Hát, ja. Örző-védőket fogadtak, hogy vigyázzanak a kultúrházra, mert ott van a polgármester irodája is. Aztán minek? Aranyat őriznek ott? Azt hallottam, hogy a kocsmáros öccséé a cég, aztán hat embernek fizet a falu, pedig mindig csak az öreg János tata álldogál ott egyenruhafélében. Az iskolát meg megszüntették, pedig a plébános is gyűjtött rá pénzt. Még én is adtam akkor, de azt sem tudom, hogy hová tették az adományokat, mert iskola, az nincs. Két faluval odébb kell járnia a gyerekeknek, meg az öregeknek is, ha orvost akarnak látni. Jó. Értettem. A tárgynál maradok.
Azon az estén a Pirinél voltam. Persze a Piri ezt tagadja, nehogy az ura megtudja, mert akkor annyi neki. Kár, hogy van gyónási titok, mert szerintem a plébános úr igazolhatna engem. Most az egyszer ő is vétkezhetne. Az Isten úgyis látná, hogy ezzel jót cselekszik, mert a Pirit ugyan elveri az ura, de úgyis megbékél vele, én meg nem kerülök dutyiba igazságtalanul.
Meglehet nézni a kredencemet is, nincs benne egy forint se. Ha lenne, ott tartanám. Nekem nincsen flancos számlám, csak csekkem. Azt sem tudtam befizetni. Azt mondták, hogy nem lesz emelés, aztán mégis. Én már senkinek sem hiszek. Amíg ikszelni kellett, addig minden meg volt ígérve, most meg szívunk. Jó, tudom. A tárgynál maradok.

Tisztelt Bíróság!

Nem én voltam. Csak ennyit akartam mondani.
 

Gyertyafény

Kormányos_Silvertag
Kormányos
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Egy romantikus történet az igaz szerelemről. Egy Leány és egy Legény szívszaggató egymásra nem találásának regénye.Olyan románc ez, ami szóra sem érdemes a hétköznapokban. :D


Mese a Szerelemről

( Hogy mit is érnek a nagy szavak?)


<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy Leány és egy Legény.
Egy este ültek a piszkos, vízparti lépcsőn, szívták a folyó gyomorfordító illatát, mikor ebben a romantikus környezetben a Leány megkérdezte:
- Igazán szeretsz?
- Igazán - mondta a Legény - És te?
- Én is - simult hozzá a Leány - Meddig fogsz szeretni?
- Amíg élek - felelte a Legény - És te?
- Én még azon is túl - válaszolta a Leány, és elsírta magát.
Sokáig üldögéltek még, aztán hazamentek. Elválásuk előtt még egyszer örök hűséget esküdtek egymásnak.
Másnap a Leány összeállt egy májer kupitulajdonossal, és hamarosan a legmenőbb prosti lett a városban.
A Legény bánatában magára húzott egy szexmániás nőt, de kapcsolatuk nem tartott sokáig, mert hamarosan lesittelték kábítószer-kereskedelemért.
[FONT=&quot]Ők ketten soha többé nem találkoztak, nyomorultul éltek, míg meg nem haltak[/FONT]
 

Csillagözön

Állandó Tag
Állandó Tag
" mire megvénülünk..."

Ez a kis történet annyiban kapcsolódik a nyárhoz, hogy most, június utolsó hetében - nyáron - követelt helyet magának az életünk történései között.

Házastársamnál találtak egy olyan követ, amit el kellett Tőle távolítani. Mivel pedig ez a kő nem a zsebében volt, így operációra, műtétre került sor. Azt mondják, ez nem nagy dolog, hiszen szinte szériában bányásszák a sebészek ezt a fajta ásványt. De mint minden nehézségnél, ezt azok mondják, akik nem elszenvedői az ilyesfajta beavatkozásnak. Ezzel együtt a műtét rendben megtörtént, hál' Istennek minden komolyabb következmény nélkül.

Néhány nap telt csak el és a Nejem jól van. S ahogyan az ilyenkor lenni szokott, először jöttek a telefonok, azt követően a látogatók.

A minap két Nagynéni látogatott el hozzánk. Egyikőjük hetvenhat éves, a másik nyolcvanhárom. Mindketten rég elveszítették házastársaikat, gyermekük nem született. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, szóba kerültek azok a "betegek" is, akik csak rövid időre válnak "ismerőssé". A szoba társakról van szó.

Elhangzott, hogy némely embernél milyen rossz, hogy nincsen házastárs, nincs gyerek, és milyen nehéz lehet annak, aki egyedül van, és egy hasonló beavatkozás után magányosan tér haza az illető, segítségre nem igen számíthat senki részéről.

Mindenki egyetértően bólogatott, egyedül a nagy családunk legidősebb tagja, a nyolcvanhárom éves nagynéni merengett el hosszan, és csak annyit mondott:

"....hát, igen! Nem is tudom, mi lesz velünk, ha megöregszünk......"
 

gizirozi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szex és Micike
<O:p</O:p

<O:p</O:p
Micike a kora őszi napsütésben indult Csaba barátját meglátogatni, ahogy áthaladt a városon eszébe jutottak a belvárosról gyermekkori emlékei, amitől nosztalgia mézgás hangulata kerekedett. A „tizes”, a sarki bolt, ami régen Micike bölcsődéje volt, a „toronyház” mind-mind úgy tapadtak Micikéhez elválaszthatatlanul, mint valami óriási cellux, s míg Micike a celluxokkal molyolgatott gondolati szinten, addig a város erről mit sem sejtve élte mindennapi délutáni életét. <O:p</O:p

Ekkor történt meg az eset, az eset melynek következtében Micike alig-alig pihentetett szájából nem jött ki egy mukk sem. Erre, pedig jó pár évre visszamenőleg még nem volt eset.
A gyanútlanul bandukoló Micikének valaki megfogta a fenekét! Először azt hitte, hogy nem jól lát! Aztán pedig azért akadt torkán a szó, mert nem akarta elhinni, amit lát! A fenékfogdosó egyed nem egy korosabb férfiember volt, nem is tesztoszterontól duzzadó ifjú, hanem egy gyerek! Kemping biciklijével, baseball sapkájával mindössze 10-12 évesnek látszott amint a megdöbbenéstől megdermedt Mici arcába vigyorogva tovatekert az utcákon!
- Na – gondolta Micike – ez a gyerek gerontofil! – ide nekem egy pszichológust, orvost, gyermekjólétist és még mit tudjam kit, de itten ezt a gyermeket analizálni, terapizálni kell, de üstöllést!
A gyermek erről mit sem sejtve természetesen eltűnt a következő utcasarkon, otthagyva Micikét az analizálhatnékjával egyetemben.<O:p</O:p

- Rendben – gondolta Micike- lehet, hogy nem is olyan nagy itten a baj, lehet, hogy az áldott gyermek csak gyakorolt felnőtt korára, amikor majd a bicikliúton fogja a populáció női tagjait riogatni fenékfogdosással, ezzel, azzal! A gyakorlást meg nem lehet ugyebár egyből a legkisebb fenékkel kezdeni! – s mikor ezen gondolatsor végére ért Micike már-már megnyugodni látszott, de a sors és annak többször emlegetett fintora aznapra tartogatott Micikének meglepetést, egy meglepetést, amely a toronyházak sötétségében bújt meg és várta a gyanútlanul közeledő, előző megdöbbenéséből alig felocsudt Micikét!
Meglepetés piszkos farmer kabátban és nadrágban álldogált a fal tövében megbújva, a negyven év körüli férfi kezében cigaretta és rövid, tüskés haja, mint valami elfuserált antenna virított a feje búbján. Micikét meglátva kibújt a fal adta félhomályból.
Micike látta a közeledő antenna frizurás Meglepetést és látta, hogy a férfi beszél is hozzá, de hallani nem hallotta, mivel a fülében szólt a rádió!<O:p</O:p

- Biztos cigi, pénz, pontos idő, útbaigazítás kell ennek az embernek – gondolta Mici és kivette a füléből a fülhallgatót<O:p</O:p

- Elnézést nem hallottam, mit szeretne?- kérdezte Micike előzékenyen bajba jutott embertársától
- Sz.... le a f….m!<O:p</O:p

Micikében ekkorra már nem maradt semmi előzékenység, semmi nosztalgia poros elmélyült nyugalom. Nem maradt más, mint féktelen dühe, amit azért érzett, mert csúful meglopottnak, kisemmizettnek érezte magát a városban, ahol felnőtt. Nincs már üveges bácsi és a felesége, a bölcsiből üzlet lett, tizenéves gyerek fogdossa a fenekét és ez még mind nem elég, jön még Meglepetés is a kis óhajaival!<O:p</O:p

- Na, ebből most már elég – gondolta Micike magában, szemében gonosz fény gyúlt és Meglepetéshez fordult:<O:p</O:p

- Jó, de akkor mond azt, hogy szeretsz!- nyávogta teljes átéléssel alakítva ultra szőke önmagát
Meglepetés döbbent arcát látva Micike már-már megszánta az orálisan fixált embertársát, de végül győzött benne a veszteség okozta fájdalom és rákiabált Meglepetésre:

- Remélem, jól érzed magad, most loptad el a gyerekkorom!<O:p</O:p<!-- / message -->
 

Bandi-47

Állandó Tag
Állandó Tag
A bogár
Kollégiumi szoba, képe csata után. Látszik rajta az előző nap bulijának nyomai. Az évfolyam sikeres vizsgák utáni és a kezdődő nyári szünet előtti utolsó összejövetelének maradványai hevernek szerteszét. Sűrű félhomály üli meg a szobát. Az egyik ágyon, mint egy ottfelejtett emlék Rick fekszik. A szemben lévő ágy üres. A szobatársa Sam, sikeresen vette a vizsgáit és már útban van hazafelé. Ricknek még hátravan egy UV vizsgája. Hánykolódik álmában. Rosszat álmodik. Mintha egy nagy bogár rágná magát mélyen a bal arcába. Felriad. Kibotorkál a fürdőszobába. Kerülgeti az a padlón szanaszét heverő szemetet. Nagylábujját beveri az előszobaajtó sarkába. Felszisszen. Végre kiér a fürdőszobába. Felkapcsolja a villanyt. Az éles neonfény a szemébe vág. Megnézi magát a tükörben. Semmi baja az arcának a bal felével, csak egy kissé gyűröttebbnek látszik. Leoltja a villanyt és visszabotorkál a szobába. Felkapcsolja a kis olvasólámpáját. Megigazítja lecsúszott takarót és a párnáját. Azonnal rájön, hogy az arcán a párnájának a gyűrött sarka hagyta az álomban vélt rovartámadás lenyomatát. Megnyugszik. Újra álomba merül. Egyre mélyebben és mélyebben. A rémálma ismét folytatódik egy másik síkon. Most egy hosszú hófútta, sötét alagútban fut. Két odalt az utat fasor övezi mely, mint egy alagutat képez az út fölé hajló ágaikkkal. A szembe fujó erős szél időnkén nagyobb hópelyheket csap az arcába mely, mint milliónyi tűszúrást érzékel. Időnkét be kell csuknia a szemét, mert zavarja a látásban. Erősen könnyezik a szeme. Bagolyhuhogás hallatszik a távolból. Feje felett egy sötét árny elrepül. Az előbbi bogár még mindig ott van az arcának a bal oldalán. Most még mélyebbre rágja magát. Hánykolódik. Erősen leizzad, felriad. Eszébe jut a tegnapi nap. Készülnie kéne, mert ma van az utolsó lehetősége az elrontott vizsgájának javatására. Két órára kell megjelennie. Megnézi az órájának világító számlapján az időt. Egy órát mutat. Ráér, mert még van egy órája, hogy elkészüljön. A szobában még mindig féhomály borul a leeresztett spaletták miatt. Elbotorkál az erkélyajtóig. Kivágja mindkét szárnyát. Kint rekkenő a hőség a szoba hűvöséhez képest. Szinte, bántóan élesen szemébe vág a júliusi napfény. Teljesen feldobódik. Már el is felejtette az éjszakai rémálmát. Fütyürészve indul a fürdőszoba felé. Röpke fél óra alatt mentekész állapotba kerül. Még egyszer megnézi magát a tükörben. Csak halvány nyomát látja az arcán a párnájának. Boldogan szökdécselve elundul. Becsapja szobája ajtaját, kettesével veszi lefelé a lépcsőfokokat. A fordulóban szinte repül. Kiérve az utcára boldogan igyekszik a közeli egyetem felé. Közben a hosszú hétvégére gondol. Barátnőjével Maggivel végre egyedül lehet apjának kis hétvégi házában a hegyek között. Befordul a sarkon. Ez az utolsó szakasz, amit meg kell tennie. Át kell kelnie a túloldalra. Körül sem néz. Lelép a járdáról. Abban a pillanatban a semmiből előtünik egy kamion, mely halálra gázolja.
Halála előtti utolsó másodpercekben ismét álmot lát. Futás az alagútban. Erős hóvihar fúj szembe. Sötét van. Alig lát. Bagolyhuhogás. A nagy bogár egyre mélyebben és mélyebben rágja magát bele a bal arcába.
A baleset hírére kisebb csődület támad, járókelőkből, évfolyamtársakból. Körbeállják és merően nézik. Ilyet még ők sem láttak.
Rick ott feküdt a kör közepén kifordolt végtagokkal. Vérezni alig vérzett. A jobb kezén mint egy párnán, a jobb arcán feküdt.
A bal arcának több mint a fele hiányzott. Mintha egy nagy bogár elég mélyen kirágta volna.

 

Bandi-47

Állandó Tag
Állandó Tag
Az utazó
Időn és tereken át vándorolt. Már nem is emlékezett az indulására sem. Nevét is rég elfelejtette már. Valamikor, valaki az utazó nevet ragasztotta rá. Űzte, hajtotta valami megmagyarázhatatlan belső vágy.
Útja során, számtalan helyen megfordult. Hófödte hegycsúcson, száraz homokos sivatagon, jégmezőkön kelt át. Mély vízmosásokon botorkált. Vad hegyi patakokon gázolt keresztül. Néha a rohanó víz majdnem elsodorta. Kiterjedt görgeteges mohos kőmezőn vágott át. Ment és ment rendületlenül. Feladata volt. Maga sem tudta, hogy ki és mikor adta neki.
Sok emberrel találkozott. Szerzetesrendi vezetőkkel, nehezen megközelíthető helyeken, a dzsungel mélyén élő őslakókkal, rég letűnt korok idős indián törzsfőnökével. Elvegyült a nagyvárosok forgatagában. Szóba elegyedett kis egyi falvak pásztoraival.
Időnként megpihent. Amint elnyúlva feküdt egy többszáz éves mamutfenyő árnyékában, bal karjával megkapaszkodva egy közeli vastag indában, levélvágó hangyák hada masírozott rajta keresztül. A kinyújtott karját, mint egy hidat használva keltek át két vastag léggyökér között. Órákig figyelte ezt a békés menetelést. Csodálkozással, az őt körülvevő természet játékát. Amikor a tengerpart simogató lágy meleg homokjában elnyúlva, sütkérezve a reggeli napfényben, a integető rákok harci táncát figyelte. És amikor egy szűk sikátorban próbált utat törni a hömpölygő emberek áradatában a színek kavalkádjának és az árusok harsogó kántálásával kísérve. Később, fáradt lábait pihentetve ült a sivatag homokjában és némán hallgatta a kopogó bogarak hívó násztáncát. Vagy amikor a ködös, párás, borongós őszi hajnalon egy mély völgyben bandukolva a távolban egy szarvascsapat patáinak halk ütemes zaját hozta felé a csípős hajnali fuvallat. Lelkét béke és nyugalom töltötte el.
Hosszú útja során bőrét eső verte nap szítta. Cserzett arcbőrét tekintve sokkal idősebbnek tűnt, mint valójában volt. Látva békés természetét az emberek nem kerülték, szívesen beszélgettek vele. Az esti tűz körül ülve csendben hallgatták vándorlása során átélt kalandjainak meseszerű szavait. Hosszasan elnézte a pattogó szikrák özönében fényesen felragyogó maszatos gyermekek arcát, kik szájtátva hallatták. Ez a kép még sokáig elkísérte. Étellel, itallal kínálták, kevés útravalót is csomagoltak neki.
Útja sűrű fenyőerdőn vezett keresztül. Körüllengte a kesernyés fenyőillat. A fenyőtűk, mint megannyi apró fényes sötétzöld lándzsahegyek csillogtak a lemenő nap fényében. Éles ellentétet képezve a törzsek mély rézvörös színével. Ahogy kerülgette a törzseket csapást keresve az erdőn át az ágról lecsüngő fenyőtű apró tűszúrásokkal csiklandozta és cirógatta erősen cserzett arcát.
Kis idő múlva a fák ritkulni kezdtek. Egy soha nem látott gyönyörű virágos tisztásra érkezett. Az édeskés, kesernyés fenyőillat mely idáig követte keveredett a rét színpompás virágainak átható illatával. A látottak annyira lenyűgözték, hogy percekig állt némán mozdulatlanul. A levendula, hanga, kakukkfű, kamilla, zsálya és a sok-sok növény illatának kavalkádja elbódította. Fáradt szemeit körülhordozta, szinte megbűvölten nézte az eléje táruló látványt. Lassú, óvatos léptekkel, kerülgetve a virágokat a rét közepe felé indult. Középre érve lefeküdt. Arcát az égre emelte.
A távolban egy gong halk hívogató hangja szólalt meg. Szellő sem fújt. A rét virágai, enyhe hajladozó táncba kezdtek álomba ringatva az utazót, halk alig hallható csengettyűszó kíséretében.
Az utazó úgy érezte, útja végéhez ért. MEGÉRKEZETT.

 

Mirian

Állandó Tag
Állandó Tag
A kiválasztott


Egyre csendesebbé vált lélegzete, mellkasa szinte együtt mozdult az ágak közt kanyargó széllel.
Hajába kapaszkodott az elmúlt nap összes nehéz pillanata, de ő haladt tovább…
Az erdő befogadóan viselte gyengéd lépteit. Parányi tarisznyájából, csak egy kiürült kulacs zörrent bele olykor az egyre sűrűsödő éjszakába.
Kusza szőke fürtjein a Hold játszadozott. A hajtincsek itt-ott bevilágították a már nyugovóra tért lombok rejtekét.
Szerette volna hinni, hogy az ösvény elviszi oda, ahová indult, bízott benne, eltökéltsége úrrá lesz a fáradtságán. Gondolatai nem fogadtak szót szívének, s nehéz béklyót tettek a piciny csillagpárra.
Szemei lecsukódtak. Érezte, lábai sem engedelmeskednek tovább… s akár, mint egy élettelen faág, védtelen esett a fövenyre, csak egy álmából felriadt madár távolodó szárnycsapkodása jelezte az apró idegen jelenlétét.

A földre hullt őszi lomb aranysárgára festette ébredező álmait. Halvány rózsaszín arcocskájára kis fintor rajzolódott, s a hajnalra vastaggá érett levéltakaró lassan megmozdult.
Két vékonyka kar nyújtózott alóla az ég felé, egy hasonlóan karcsú hangocska kíséretében. A kislány ásítása szinte elveszett az ismét életteli erdő vidám rikoltozása közt. Ekkor valami csodálatos melegség öntötte el a testét. Hirtelen felült. A felkavart levelek élénk szikrákat hánytak a felkelő naptól, miközben visszahulltak a földre.
Az alig ötesztendős Fanni kedvesen csengő kacagása kelt versenyre ezernyi madárhanggal. Az erdei énekkar valami megmagyarázhatatlan alázattal követte a gyermeki dallamot, bátorítva újdonsült vezetőjüket. A felismerés lüktető táncot lejtett lelkében. Az erdő lánya lett.
Árva kis szíve lelt meleg otthonra aznap reggel. Köszönetképpen a nap felé tartotta mindkét tenyerét, hálát adva ismeretlen jótevőinek.

Már születése pillanatában jelet hagytak testén a tündérek, eltörölhetetlen üzenetként. Jobb vállára rajzolt vérvörös rózsa szirmai azóta mély bordókká váltak. Bevésődtek bőrébe, de bizonyítékul szolgáltak, a kislányt kiválasztották.
Szándékosság állt az idő mögött, mely azóta eltelt. Öt év a meghatározott, ötször tizenkettő hányatott hónap kell a bizonyosságig.
Ennyi olvasható az erdei kőtáblákon, persze nem emberi nyelven, védelmezve ezzel a tündérvilágot.

Fannit mindig csúfolták gyermektársai. A többiek látták ábrándozó mozdulatait, melyek rajzolata valamiért folyton-folyvást eltérően festették le a gondolatot. A kigúnyolt kislány különleges színvilága, csak eltávolította értetlenkedő társaitól. Sokszor magára maradt különlegessé finomult fantáziájával, mégsem változott.
Mindennap erősödött benne a tudat, hogy hamarosan útra kell kelnie…

A csend váratlan szakította félbe az égig érő dallamot.
Mindenre ráborult a köd, s a kislány messziről egy éles fénycsíkot vett észre, mely egyre közeledett.
Fanni cseppet sem riadt meg, s nem is a félénkség rebegtette meg ajkait.
Egy bent rekedt kérdés szerette volna elhagyni száját, ám nem jött ki hang a torkán.
A fény karcsú alakot öltött, s a gyermek felé emelte kezét. A mozdulat telve volt szeretettel, mégis tiszteletparancsolóan várta el a hallgatást.
A tündér egészen közel ért, s csengő hangon megszólalt.
˝Mirian vagyok, s végre eljöhettem érted.˝
A kislány szó nélkül nyújtotta kezét, s a tündér fejet bólintva elmosolyodott.

A köd fátyla alól egyre több hang kandikált ki, elárasztva az erdő minden zegzugát. Az ösvényen távolodó alakok nyomaiba vidáman kapott bele a táncra perdült erdei szél…



(nagylányomnak ajánlva)
 

mkatus

Állandó Tag
Állandó Tag
Halotti torban

Délután táviratot hozott a postás. Erzsi vette át, és amikor elolvasta nagyon elsápadt.
- Meghalt a lányom, Marika - mondta félhangosan, és pár csepp könnyet elmorzsolt a szeme sarkában.
Az udvaron hintázott fiának kislánya, akit magához hívott.
- Gyere ide Évikém!
Szaladj gyorsan, hívd ide a faluból a nénikéidet és bácsikádat.
Csak annyit mondjál nekik, - halott van a családban.
Ők már tudni fogják ki halt meg.
- A tíz év körüli kislány szaporán szedte a lábait, és alig fél óra múlva Erzsi gyermekei már anyjuk házában voltak.
Hangosan zokogtak mindannyian, csak az édesanyjuk nézett száraz szemekkel valahová a messzeségbe.
Mindig erős kézzel, szigorúan bánt gyermekeivel. Ő tartotta egybe a családot, amióta férje oly fiatalon elköltözött a másvilágra. Most sem szabad elérzékenyülnie, határozta el magában.
Majd a temetés után ráér siratni leányát.
- Holnapután lesz a temetés - szólt rekedt hangon.
Vonattal megyünk, a reggeli gyorssal. Mindegyitek jöjjön az urával és a feleségével.
Az apró gyerekek maradnak, csak az Évike jön velünk.- közölte ellentmondást nem tűrő hangon.
- Évike édesanyja erőtlen kísérletet tett ellentmondani anyósának, hogy a kislánynak jobb helye lenne itthon.
- A gyerek jön! – válaszolta Erzsi erélyes hangon.
Elég nagy már ahhoz, hogy tudja, nem csak születünk, hanem meg is halunk.
Jobb, ha időben hozzászokik a temetések gyászos hangulatához.
- A temetés napjáig sok volt az elintézni való. Fekete ruhákat kellett venni, koszorút készíttetni, az itthon maradó apró gyermekek mellé felügyeletet szervezni.
Mert úgy tervezte, hogy majd csak a késő esti vonattal térnek haza. Mégsem jöhetnek el elsőként a halotti torból.
Pista, a vője, lovas kocsit küldetett eléjük a vasútállomásra. Amikor megérkeztek, hangos zokogással fogadta őket. Erzsi haragos szemekkel nézett rá, mert soha nem szerette a képmutatást. Most meg főleg nem bírta elviselni vője hangos jajgatását.
- A temetés a szokásos módon megtörtént. Sírtak, jajgattak a testvérek, rokonok, élükön Pistával a férjjel, csak Erzsi szeme maradt szárazon. Dühösen nézett vője felé, mert legszívesebben ellökte volna lánya sírja mellől.
Pista a temetés után hatalmas tort rendezett halott felesége emlékére. Erzsinek feltűnt, hogy nem Pista rokonságának asszonyai sürgölődnek a konyhában, hanem, számára idegen asszonyok. Furcsállotta, de nem kérdezett rá vőjétől.
- Évike már nagyon unta magát, mert egyetlen gyerek volt a sok felnőtt között.
Unalmában ide-oda mászkált az udvarban. Kíváncsi gyermek lévén mindenhová bekukucskált.
A kamra ajtaja nem volt kilincsre zárva, csak behajtva.
Évike óvatosan meglökte és benézett a félhomályos kamrába. Tágranyílt szemekkel nézte, hogy mi történik odabent, majd gyorsan a nagyanyjához szaladt.
Valamit súgott a fülébe, mire a nagyanyja hirtelen felállt az asztaltól és hangosan megszólalt.
- Gyermekeim! - itt az idő az indulásra, még elérjük a koraesti vonatot.
- Gyerekei nem értették, mi történhetett anyjukkal, de nem mertek tiltakozni.
Erzsi egy szót sem szólt hazáig, Évike is csöndben volt, gondolatai a kamrában látottak körül forogtak.
Amikor haza értek mindenkit behívott a házba, csak Évikét küldte az udvarra hintázni.
- Pista most sem hazudtolta meg önmagát, - szólt elkeseredett hangon.
Még ezen a napon sem bír asszony nélkül maradni.
A kislány látta őt a kamrában. Valamelyik segítő asszonyt csókolta és szorongatta.
Hát ezért volt olyan sietős a hazaút,- mondta sírásba forduló hangon és hangosan elkezdett zokogni.

 
M

mistletoe

Vendég
A mosogatógép

A mosogatógép

A mosatlanok egyre csak gyűltek a konyhapulton. A zsúfoltság miatt nagy volt az elégedetlenség az edények között. Különösen nehezen viselték ezt a tömegnyomort az ünneplős készlet tagjai. Ők használat után általában külön bánásmódban részesültek. Az edények a szokásos témáikkal ütötték el a várakozás idejét. A csészék a kistányérokról pletykálkodtak, a mélytányérok felsőbbrendűségüket bizonygatták a lapostányérokkal szemben, a bögrék csak egyszerűen nagyokat ásítottak.
‒ A gazda nem szokott ilyen lusta lenni-, állapította meg a merőkanál- ha összejövünk egy páran, már megyünk is a tisztítóba. Valami különös eseménynek kellett történnie.
− Talán összefüggésben lehet azzal, hogy új edényeket láttam az asztalon – jegyezte meg a kiskanál.
Ettől mindenki izgatott lett.
Aznap este már nem kerültek sorra, lekapcsolódott a fény. A félősebbek közelebb húzódtak a többiekhez és lassan mindenki elcsendesedett. A nyugalom nem tartott sokáig, mert az öreg bögre horkolása felébresztette a többieket. Rápisszegtek, húzták a fülét, lökdösték de csak tovább horkolt. Végül az egyik villa kitalálta, hogy fordítsák a szájával lefelé. Ez bevált és végre mindenki nyugovóra tért. Hajnalban a kakasmintás pohár ébredt leghamarabb, kukorékolni akart, de aztán meggondolta magát. Az edények szép lassan ébredezni kezdtek, többen is felháborodásuknak adtak hangot, mivel az ételmaradékok maradéktalanul rájuk száradtak.
De eljött az idő: kinyílt a nagy ajtó és szépen rendezetten mindenki bekerült az előre kijelölt helyére. Az elit készlet természetesen most is zsörtölődött, hogy együtt kell zuhanyoznia a pórnéppel. A tányéroknak jó volt így, ők szerettek összebújni. Legjobban a kis, egyszerű piros lábos örült, mert ahogy felnézett a felső emelet rácsai közt, éppen látta a piros pöttyös kis bögrét, akibe titokban szerelmes volt.
Ekkor az ajtó hirtelen rájuk csapódott, sötét lett, és az edények nagy visongása közepette megindult a fürdés. Szép lassan elcsendesedtek és átadták magukat az élvezetnek. Ezt a pillanatot használta ki az öreg fületlen bögre és mesélni kezdett:
‒ Tudjátok, jó ez a mosakodás is, de akkoriban a gazda mindenkit egyesével a kezébe vett, lágyan, finoman érintve minden kis porcikánkat. Előbb jól megszappanozott, majd frissítő hideg zuhannyal leöblített minket, ezután pedig puha törölközővel szárazra törölt. Még egyszer körbenézett rajtunk, hogy nem maradt-e ki valamelyik részünk a tisztálkodásból, elmosolyodott és visszatett a helyünkre. A fiatalabbak tátott szájjal hallgatták az öreg történetét és próbálták elképzelni azokat az időket. Az idősebbek morogtak, hogy az öreg már megint ezzel az unos-untalan témával jön elő. Az úri népség egyszerűen csak összenézett és kuncogott.
Most következett a kedvencük: a száradás. Többen elszunyókáltak, majd néma csend lett.
Aztán hirtelen kicsapódott a bejárat és beömlött a fény. Egy idegen kéz rakosgatta ki őket az asztalra. Már mindenki ott volt csak az öreg fületlen bögre kuporgott még a fürdőben. Ami ezután történt arra az edények örökké emlékezni fognak.
Eltelt néhány nap, minden visszazökkent a hétköznapokba. A régi edények helyet szorítottak az új edényeknek, gyorsan összebarátkoztak.
A régiek egyik nap a gazda hangját hallották:
‒ Drágám! Nem láttad a fületlen bögrémet?
‒ Édesem, kidobtam, majd kapsz egy másikat.
A gazda nosztalgiával gondolt a gyerekkori kisbögréjére akihez annyi kedves emléke fűződött.
Az edények csendben a gondolataikba mélyedtek.
 

naivbalek

Állandó Tag
Állandó Tag
Boldog

Boldog

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember.
Ez az ember egész életében boldog volt. Akivel csak találkozott, boldogságot hozott neki.
Aztán mikor meghalt, a Mindenható magához hívta és azt mondta neki:
- Mivel te boldog voltál egész éltedben és ezt megosztottad másokkal, megjutalmazlak. A jutalmad, hogy halálod után is boldogságot hozhatsz az embereknek.
Azzal egy kitűzővé változtatta, és leküldte a földre, ahol „elveszejtődött”.
Aki megtalálta az utcán, kitűzte a ruhájára. Egy ismerőse meglátta, felismerte, és azt mondta: „Nézd, ez a Boldog Ember!”
És ezután a megtalálónak boldogságot hozott. De csak addig maradt nála, amíg boldog nem lett. Utána újra elveszejtődött, hogy másoknak is boldogságot hozzon.
Most is ott van valahol az utcán, és csak arra vár, hogy valaki megtalálja.
Nekem elhihetitek.
Mi már elvesztettük.
 

Balilia

Állandó Tag
Állandó Tag
Bár magam még újonc vagyok, de én is megpróbálkoznék :)

-Valami bűzlik itt nekem.
- Nem lehet, hogy te vagy az patkány cimbora?
- Nem, egy hete fürödtem, biztos hogy te vagy borz koma.
- Magam egy hónapja. Biztos, hogy te vagy a büdösebb.
- Oda nézz sajt!
- Látom.
Odaszaladtak azzal, de a következő pillanatban egy macska állta útjukat.
- Lám, lám lám, ma is tömve lesz a bendő.
- Tisztelt macska uraság, ne egyen meg minket kérem
- Ha ha, patkány! és miért ne?
- Mert ha megeszik pestist kap, és nem fog tudni enni egy hétig.
- Ú az még se jó, akkor a borzot. Nyújtotta mancsát.
- Macska uram, ha engem meg eszik az biztos, hogy a gyomra még jobban nem jár jól, mert az emésztő nedv mellé társulni fog borz bűz is.
- Már most érzem a bűzöd mihaszna.
- Na jó ki vele, melyikőtök akarja hogy felfaljam? Vágott kaján vigyort.
Azzal a két állat egymásra mutatott.
- Nos fiúk, valamit bekell nektek vallanom, unom ezt a társalkodást.
- De neked olyan szép boci szemeid vannak, ne fallj fel minket, "kééérleek légyszi légyszi légyszi" vinnyogta a patkány egérhangon.
- Sose tudta hol a határ. Rázta a fejér a borz.
- Na jó fiúk, lebuktam, én vagyok az a cimborátok, a lajhár.
 

naivbalek

Állandó Tag
Állandó Tag
Happy Borgday

(A Star Trekben lévő Borg faj neve ihlette eme írást.)



borg napfényes reggelre ébredt. Oldalborgdája, Borgbála, már felkelt mellőle, de amint meghallotta, hogy felébredt, bejött. Beletúrt torzonborgz hajába, és egy csókot nyomott az arcára.
B: Borgdog születésnapot!

G: Köszönöm!

B: Kérsz reggelit?

G: Most nem. Megyek, megborgotválkozom. A Borgtogonnál találkozom Zsomborggal, a szoborgnál. Beülünk a Borger Kingbe, eszünk egy hamborgert.

B: A Borgárral mész?

G: Igen. Remélem megcsinálták már a Borgáros téren az útborgkolatot, és nem lesz borgalmi dugó.

B: Este siess haza. A kedvencedet készítem vacsorára.

G: Borgsos tokányt?

B: Borgonyával és uborgkasalátával.

G: Szia!

B: Szia!

Este. Vacsora után.
G: Ez finom volt. Bekapcsolom a TV-t.

B: Jó. Én meg hozom a desszertet.

G: És mi lesz az?

B: Zserborg.

G: A kedvencem.

TV:…borgtrány Borgneón. Riborgterünk a helyszínen…

B: Kérsz sört?

G: Milyen van?

B: Tuborg.

TV: …a Kormány emelni kívánja az Általános Borgalmi Adó mértékét. A kormányszóvivő szerint nem kell újabb 'Borgkros' csomagtól tartani…

G: Hogyan telt a napod?

B: Semmi különös, a szokásos. Hallgattam a rádióban a Borgrosst meg a Borgchkort. Voltam kötés-borgolás órán. Majd kötök neked egy jó meleg sálat.

TV: …a miniszterelnök Hanborgba utazott…

G: Milyen film lesz este?

B: Valami akciófilm, Arnold Schwarzenborgerrel.

TV: …Borgsodban a Borgdrog környékén erős szélvihar tombol. A nagy erejű borgószél több lakóépületet is megrongált….

B: A filmet nézzük?

G: Te mit gondolsz?

B: :)

G: Éljünk át együtt egy borgzalmasan jó kis borgazmust.
 

Balilia

Állandó Tag
Állandó Tag
- Felismeri a tárgyat vádlott?
- Hogyne ismerném uram!
- Á há! Szóval végre színt vall.
- Persze, ezt a zsebkést mutogatják minden áldott este a Teleshop nevü trehány műsorban.
- Azt akarja mondani, hogy semmibe veszi a bírói behívatást?
- Én csak azt tettem amit a Joci írt IPod on: "Kedves Géza légy ma hatkor a tárgyalóban, beidézésed van".
- Mondja tanú tudta ezt?
- Hisz én szóltam neki tiszteletes úr *lehordta a szemét.
- Najó kifelé, mindketten, elég nekem ebbőla két balgából, pihenni akarok.
Azzal felállt, és elsietett szobájába, jól bereteszelte ajtaját, és lekuporodott az izzadtságillatú bőrfotelljébe. Gondolta: itt mindig olyan jól alszik.
Ekkor kopogás hallatszódott.
- Tessék.
Belépett a szobába a vádlott.
- No csak mit akar?
- Csak visszaadni a kését.
- Megmondtam, hogy csendben.
- Tessék itt a pénz.
- Köszi, mikor iszunk?
Letépte álbajuszát a bíró.
-Hatkor?
- Rendben, de én fizetek.
- Ezért élünk, a kamu bírósági perért. *kacsint
 

Mirian

Állandó Tag
Állandó Tag
Megérdemelt méltóság

...

<big>
Sietve távoztam, mint mindig reggeli munkám végeztével…ám, hirtelen megpillantottam.</big> <big>
Egy félreeső kopottas, hideg vasvázú padon üldögélt. Szemben a Nappal. Fejét enyhén felemelve, hagyta, hogy mély ráncaiba túrjon a napsugár, felmelegítse lágyan e magányos percét. Arcán, mégsem voltak nyomai szomorúságnak. Megálltam…s hittem, észrevétlen nézhetem… tisztelettel, ahogy átadja magát a fénynek. Lehet, mégis észlelt, de oly távol voltam, hogy nem zavartam az áhítatban. </big> <big>
Igen. Emberként ült ott, azon a jelentéktelen ülőalkalmatosságon… hihetetlen méltósággal, arccal az Élet felé. Öreg lelkét megrángatta már az Idő…mégis, úgy tűnt, hogy rendben van a Múlttal. A bölcsesség sugárzott lehunyt szemén. Láttam, hogy Ő már egységben él a világgal… nem harcol, elfogad, örül.
Az idős férfi boldogan ült ott. Parányi örömmel öreg kezében, lehet, egy frissen sült zsömle maradékát szorongathatta, mégis, úgy láttam e rövid pillanatban, itt és most… a mindenség áradt felőle… testét átjárta az igazi béke.</big> <big>

…én továbbsodródtam, elgondolkodva azon, hogyha leülök melléje, vajon kaptam volna-e ajándékul abból a szépből, amit akkor átélt...


...
</big><big> </big>
 

Rebecca White

Állandó Tag
Állandó Tag
Csókok őrzője

Szép napos délután volt, amikor Ruth és Gerry hazajöttek az iskolából. Ruth egy hanyag mozdulattal ledobta magáról koszos cipőjét , mely az előszobaszőnyegen landolt. Mire apjuk hazaért még mindig ott feküdt úgy, ahogy ledobták. Dave majd átesett rajta ahogy bejött az ajtón.
Azt gondolta a kutya műve lehet, hogy odakerült a cipő, úgyhogy cifrát káromkodott.
Ruth persze korábban egyből a szobájába sietett, hogy felhívja újdonsült barátját, egyetlen percet sem akart eltölteni nélküle.
-Gyerekek, megjöttem-kiabálta még lentről Dave, majd felment a lépcsőn és benyitott a gyerekek szobájába.
-Találtam egy mocskos cipőt hanyagul elhajigálva, ki lehet a gazdája?-kérdezte.
Gerry egyből rázta fejét-Én ugyan nem- mondta.
-Hanem a nővérem természetesen, aki csak csacsog a fiújával amióta csak hazajöttünk!
-Ruth éppen befejezte a hosszúra nyúlt társalgást, majd odaszúrta Gerrynek:
-Csak azért mert téged messzire elkerülnek a lányok, nekem még lehet barátom, nem?
-Na, befejezni a veszekedést !-mondta Dave kicsit dühösen.
-De valóban nem hagyjuk úgy ott a koszos cipőt az előszobaszőnyegen Ruth!
Egyébként, milyen új barátja van a kisasszonynak?
-Á csak az a mulya gyerek a suliból -válaszolt Ruth helyett egyből Gerry.
Erre Ruth megfordult és kislányosan kiöltötte a nyelvét Gerryre.
-Csak irigy, mert neki még nincs is barátnője, pedig tetszik neki egy lány, de az szóba sem áll vele.-mondta Ruth .
Egyébként Peternek hívják és oltári helyes srác, az összes felsős lány bele van zúgva, olyan édes.
-Akik már másnak nem kellenek, mert teljesen agyamentek-sziszegte a foga alatt a könyve alól Gerry.
-Gerry most már fogd be a szád -dobták egyszerre a szomszédos ágyon heverő párnákat Gerry felé Ruth és az apja.
-Majd a nagypapánál lehűtheted magad a tóban Gerry!-mondta Dave.
-Igazán, miért ?-kérdezte Gerry.
-Mert mi odamegyünk nyaralni .te pedig megpukkadsz itt, vagy jössz velünk, nekem édes mindegy!
-mondta Ruth.
-Ja, szuper-válaszolta egykedvűen Gerry.
Így a család nyaralni indult.
Ruthékat sajnos az odavezető úton autóbaleset érte. A lány sokáig kómában feküdt ,mióta felébredt egy otthonban ápolják maradandó pszihés betegségével.
Az otthonban megismerkedett egy kedves idős hölggyel: Angelinával, aki már régóta ott lakik.
Az idős hölgy lassan elmeséli neki az egész élettörténetét, fiatalkorát, szerelmeit.
Egyik nap , mikor szokásos teáját szürcsölte az idős asszony Ruthtal, így szólt:
-Ki kellene már neked is találjunk valami indián nevet , ahogy azt az ételhordó fiút a múltkor olyan jól elnevezted-mondta felvidulva saját ötletén Angelina.
-Te lehetnél például itt nálunk a „Csókok őrzője”!
Mivel Angelina jól tudta: Ruth nem emlékszik szinte semmire a kóma előttről, kivéve csak néhány csókra az első barátjától.
-Na persze, a habcsókoké!-válaszolta Ruth nevetve.
Azzal egy újabb sütemény után nyúlt a dobozból, amit még Angelina fia hagyott itt egy látogatása alkalmával.
Ezen jól összenevettek majd megölelték egymást.
Így a fiatal lány szépen lassan a titkok őrzőjéből a csókok őrzőjévé vált.
 

ok59

Állandó Tag
Állandó Tag
Pillantás a túlsó partról

A folyosón valamilyen kocsit toltak, az ajtón keresztül is bántotta a fülét a csörömpölés. Már jó ideje ült az ágyon, próbálta az agyával belakni a kis szobát, meg ezt a házat. Délután, amikor beköltözött körbevezették, megmutatták az egész épületet. Tulajdonképpen, szép volt minden és tiszta, a gondozó is kedvesen mosolygott, mégis volt az egészben valami nyomasztó.
Aztán rájött, hogy hiába festették ki szépen a falakat, rakták tele az egészet cserepes virágokkal és egzotikus pálmákkal, ha a ház tele van roskatag öregekkel. És bár integettek neki, látszott rajtuk, hogy örülnek az új arcnak, ő ebben is a magány és az elmúlás mosolyát látta.
-- Ó, de bolond vagyok! – gondolta magában. – Hiszen ez mégiscsak az öregek otthona! Mi mást várhattam volna.
Lassan felállt, kilépett a hosszú folyosóra, mely a végén társalgóvá öblösödött, ahonnan egy hatalmas üvegajtón át ki lehetett lépni a teraszra. Legalábbis nyáron, mert az ajtót lezárták, és még elé is húztak egy hosszú padot, meg egy dézsába ültetett pálmát. Úgy látszik, a lakók egy része, itt szokott üldögélni. Talán a tájban gyönyörködnek, talán az ajtót szuggerálják, hátha kinyílik, de az is lehet, hogy csak azon gondolkodnak, hogy megérik-e a következő nyarat.
De a társalgóban most nem volt senki. Leült a padra, s az üvegen keresztül, az egyre sűrűsödő félhomályban megpróbálta kivenni a táj vonalait. Aztán, mint valami szélesvásznú, de fekete-fehér filmen elvonult előtte az élete. A két házasság és a két válás, a sikerek és a kudarcok, a kitüntetések és a kirúgások, melyek valaha annyira fontosak voltak, és most már nem jelentenek semmit.
-- Milyen furcsa – gondolta magában. – Most meg mindent odaadnék, ha rendesen tudnék pisilni. Lehet, hogy fölösleges és hiábavaló volt az egész?
Ebben a pillanatban odakinn elkezdett havazni. Előbb csak úgy, tessék-lássék, aztán egyre sűrűbben hullottak az óriáspelyhek. És ekkor, az emlékek és a kavargó hópelyhek legsötétebb mélyéről megint előbukkant a kékszemű lány. Mint ahogy hatvan éve mindig, amikor leesett az első hó.
Annak idején, ki tudja már, miért a szomszéd városban járt, melynek közepén egy folyócska csordogált. Neki ez újdonság volt, náluk csak a kútban láttak vizet, s leereszkedett a magas partról, egészen a vízig. Eleredt a hó, de csak ment, még élvezte is, hogy lába meg-megcsúszik a jeges köveken. Ekkor fönt, a parton kidugta fejét egy tacskó, s meglepetten vakkantott. Aztán, a kutya mögött fölbukkant a gazdája is: szép szőke, kékszemű kamaszlány bámult a fiúra, s közben szorosabbra fogta a kezében lévő pórázt. Ebben a pillanatban a kutya megcsúszott a havas lejtőn, átbukott a fején. A lány utána kapott, maga is megcsúszott és menthetetlenül gurultak lefelé.
Ez a félig kutya, félig ember hógolyó a következő pillanatban kirúgta a lábát, s egy szemvillanás erejéig ott hevertek egymás hegyén-hátán a hóban, centiméterekre a jeges víztől.
A lány ijedten nézett rá hatalmas, gyönyörű tágra nyílt szemmel. Ő meg csak bámulta ezt a szemet, teljesen belefeledkezett, hirtelen minden kék lett, és valami forró zsibbadás járta át a testét, mintha nem is a hóban ülnének, hanem valami jó meleg paplanban.
-- Az istenfáját! – szólt a lány mérgesen, és ez teljesen valószerűtlenül hangzott, mert nem lehet, hogy egy angyal, ezekkel a szemekkel ilyet tud mondani.
Aztán a kutya felugrott, s kihasználva, hogy a lány ijedtében elengedte a pórázt, futni kezdett a folyóparton, az meg utána, ő meg csak állt, egy szót sem tudott kinyögni, tehetetlenül nézte, ahogy eltűnnek a hóesésben.
Később még nagyon sokszor visszament, de soha többé nem látta a lányt. Ám minden évben, amikor esni kezdett a hó, azok a gyönyörű, ijedt és mérges szemek jutottak az eszébe: Sőt, egy idő után azon kapta magát, hogy amikor mérges azt mondja: „Az istenfáját!”
Most meg itt ül az öregek otthonában. Kifelé bámul a csukott üvegajtón, mely mögött már teljesen sűrű lett a sötétség. Egyedül csak ő látja a sötétség mögött a másik partot, ahol egy szőke lány kutyát sétáltat.
 

ok59

Állandó Tag
Állandó Tag
Helyszíni tudósítás a Kurta kocsmából

Egyik kedves hallgatónk, bizonyos Petőfi Sándor (született Petrovics, anyja neve Hrúz Mária, tartózkodási helye ismeretetlen, talán Segesvár, de Barguzinban is látták) arról tájékoztatott minket, hogy az éjszaka a Kurta kocsmából gyanús hirtelenséggel távoztak a legények, ami rengeteg találgatásra ad okot. Megpróbáltunk utánajárni a dolognak, máris kapcsoljuk helyszíni tudósítónkat.
-- Kedves hallgatóink! Itt állok a Kurta kocsma előtt, mely oda rúg ki a Szamosra. Sikerült találnom egy hiteles szemtanút, aki maga is jelen volt a történteknél, és hajlandó nekünk beszámolni mindenről, töviről hegyire. Mivel azonban inkognitóban szeretne maradni, a hangját eltorzítottuk, és kérem, hogy mindenki takarja le a rádiót egy asztalkendővel.
-- Hát az úgy vót, hogy mink itt ültünk a kocsmában. Csak ott ültünk, az éccaka közeledett, a világ elcsendesedett. A komp már rég eltűnt, mert elkötötték, csak úgy hallgatott bennünk a sötétség. Csak a kocsma, az vót hangos. Igencsak munkálkodott a zenegépes. Ezek a hülyék meg kurjongattak, rengett bele az ablak, hát inkább kinyitottuk.
-- És aztán, aztán mi történt?
-- Mondom én a Zsuzsinak: Kocsmárosné , aranyvirág! Mert én csak így hívom a Zsuzsit, hogy aranyvirág, mert nekem ennyi jár, valamikor a szeretőm vót, úgy hogy van egy kis közöm bele. Ő meg mán hozta is kevertet, a jégert, no meg a sört is, mert anélkül nem megy le ez a sok rusnya ital. Megittam, jó kedvem lett, aztán csak úgy odakiáltottam a Zsigának: Húzd rá cigány, húzd rá nyomban, táncolni való kedvem van!
-- A Zsiga meg ráhúzta?
-- Hát egy ideig kérette magát, mert megsértődött. Azt mondta, hogy ne cigányozzak, mert felmegy az ombudsmanhoz. Igaz, hogy az apja is cigány volt, meg a nagyapja is, de ő már roma. De aztán fizettem neki egy felest, és csak bekapcsolta a zenegépet. A csajok meg teljesen bevadultak. Mi kurjongattunk, ők visítoztak, közben adtunk a májnak rendesen.
-- És meddig tartotta a buli?
-- Bekopogtak az ablakon, hogy ne zúgjunk olyan nagyon. Jött egy csávó a hivatalból. Azt üzente a polgármester, hogy mert lefeküdt, aludni vágyik. Mink meg kikijjabáltunk, hogy menjenek a pokolba. Utálatos egy ember a polgármester, a múltkor is elküldött közmunkára. Egész nap támasztottam a kapanyelet ebben a dög melegben. Ráhúztuk a zenegépet teljes hangerőre, csak azért is.
-- És belenyugodott?
-- Hát nem, egyáltalán nem. Megint jöttek, kopogtattak. Mert feljelentett minket mindenütt. Kijött az ÁNTSZ, a munkavédelem, meg az adóhivatal. Kiderült, hogy a Zsigát feketén foglalkoztatták, konyhában a mosogatószivacs beleszáradt a penészbe, a játékgépekbe pedig belebabráltak. Így aztán véget vetettek a zenének, és hazamentek a legények. Szegények. Még annyi időnk sem maradt, hogy a Bögyös Macának adjunk egy üzletszerű puszit. Pedig az benne van a házirendben.
 

Rebecca White

Állandó Tag
Állandó Tag
Szebben rebben

Te mit tennél, ha egy hétre visszamehetnél az időben?
Melyik helyszínt választanád, kikkel találkoznál?
Amióta Dana eljött a szülővárosából, csak kudarcsorozatok érik,
úgy érzi a pokolba került.
Pedig a divat-terveivel épp sikeres is lehetne, ahogy azok is sikeresek lettek velük, akik ellopták tőle.
Biztos, hogy valami megmagyarázhatatlan történt vele.
Mintha a Mennyországba került volna, és ott lepereg előtte az élete.
Aztán ott megkérdezik tőle:-Hová menne vissza szívesen?
Három helyszín közül nehéz lenne választani:
Az egyik az erdőszéli nyári tábor, a másik a görög nyaralás, a harmadik az iskolai disco.
Vajon melyiket választja, és vajon visszajut-e Dana a saját korába, ahol még önmaga lehetett, ahol még szerették?
Mert ott még lehetett volna ismerkedni azért a discot választja inkább.
Ott mindenki tudja, az ember miért megy oda, a többinél kétséges.
Ellopták a terveit és az egykori modell alkat Dana pedig csak csoda hogy még él ezek után.
És ki az, akin ma szebben rebben az egykor egyenesen csak Danának szánt ruhaterv?
Kinek a kedvéért kellett elhízni bánatában pár nélkül, és pattanásosnak lenni így a stressztől?
A legjobb barátnő bezzeg még mindig csak modell alkat és vígan éldegél szép ruhácskáiban.
Ahogy az lenni szokott még talán épp a Danától elcsent fiúval.
Vagy valaki így próbálna udvarolni Danának, hogy módszeresen kiadja a terveit és akkor az olyan érzés, mintha egyedi parfümöt kapna ajándékba?
Vagy meg akarják utáltatni a jól ápoltság elit érzését?
Hogy olyan legyen mégis, mint egy tipikus szegény.
Hiába lett volna már ismert modell.
Hát szóval parfümterveket is loptak el Danától. Megrajzoltatták a terveket, majd kidobatták vele. Ha én most itt leírnám micsoda nevek voltak benne.
Persze az is lehet, hogy nem tudták, hogy lopott a cucc, persze ezen nevetnem kell..
A lány régen szerelmes volt egy filmsztárba. De Ryan persze rá sem hederített. Lehet,hogy a gazdag barátai akarták így megviccelni Danát a tervei kiadásával, hogy a lány legyen mégis ma a sikeresebb, mint a mára már elfeledett színész ?Mert így talán a lány is pökhendivé és lenézővé válik ilyen nagyon sikeresen, s így már jobban megértené a férfit?Vagy épp megutáltatják vele…talán így már a lány nem fog úgy rajongani a férfi iránt, ha már Dana is gazdag sztár lenne…
Dana végül visszamehetett az időben, és itt van újra 13 évesen.
Még csak most kezdi berúgni az iskolai disco ajtaját abban a nagy hegyes orrú cipőben,
anyától elcsent vérvörös rúzsban, sötét farmerban feszítve már igazán nőiesnek hat.
És azért ez már egy magas sarkú.
A nappali fellépéseihez képest enyhe meglepetésként.
Bent dübörög a zene és sötét van, ismerős arcokat keres a félhomályban.
Amikor a lélegzete is elakad: egy filmszár áll előtte talpig ki öltözve. -Én voltam, mert azt mondták tehetségtelen vagy!- közölte a fiú.
Hideg borzongás futott végig a lány hátán. A világ legszebb csókja csattant el végül.
ffice:office" /><O:p></O:p>
 

Judith

Állandó Tag
Állandó Tag
A szájharmonika

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Útban hazafelé megállt egy ócskaság üzlet előtt. A kirakatban régi fényképezőgépek, porosodó zeneszerszámok: gitár, trombita, és szaxofon között észrevette az árván maradt kétoldalú szájharmonikát. Nem volt árcédula rajta, de ez nem is volt lényeges. Az szájharmonika szinte utánanyúlt, mondhatnám két kézzel markolt a lelkébe. Utoljára tíz éves korában látott ilyet, az apja kezében. Féltve őrzött, dédelgetett darab volt, amit ünnepnapokon vett elő és muzsikálta vele kedvenc dalait. Ha jókedve volt oda adta lányának, aki szeretettel forgatta, és időnként félénken bele is fujt. Dalokat még nem tudott belőle kifacsarni, csak szívta, meg fújta, és az bizseregtette ajkait. De megígérte, hogy majd megtanítja vele játszani. Ha lesz rá ideje.
Aztán közbejött egy forradalom, és hét évi börtön. A szájharmonikát már előzőleg elajándékozta egy nyolc éves kisfiúnak, akinek az apukáját még a kisfiú születése után nem sokkal koholt vádak alapján kivégeztek. A kislány nagyot sóhajtva vette tudomásul, hogy a féltve őrzött szájharmonikát a kisfiú kapja fájdalomdíjként.
Majd tíz év telt el, és a kislány már nagylány volt, és az ócskaság üzlet a világ másik végén volt, ahova az a régi kislány nem túl régen érkezett. Egyedül, barátok nélkül, honvágya volt. A szájharmonika utánanyúlt. A kislány benyitott az üzletbe, és megállt a pult előtt. Egy alacsony, öreg, fehérszakállas bácsi ült a pult mögött. A kislány csöndesen rámutatott a szájharmonikára.
- Azt kérem. Mennyibe kerül?
- Magának? Két dollárba. – és máris nyúlt a kirakatba, hogy gyengéden a kezébe vegye, és zizegős papírba csomagolva neki átnyújtsa.
- Köszönöm – rebegte a kislány meghatódva, miután pénztárcájából előkotorta az aprópénzt.
Aznap este lábát maga alá húzva a fotelben ült és áhítatosan emelte szájához a harmonikát. Szája szélét bizsergetve csalt ki belőle halk és futó dallamokat. Aztán szépen visszatette a dobozba és gondosan eltette a szekrénye egyik fiókjába. Másnap este, amikor munka után hazatért, és kibontotta az otthonról érkezett levelet, eszébe jutott a szájharmonika. Odament a fiókhoz, hogy kezébe vegye a kis dobozt, mert meg akarta osztani vele az otthoni híreket. A doboz, a harmonikával együtt eltűnt. A kislány kihúzta a fiókot, a földre öntötte tartalmát. De hiába. A harmonika eltűnt. Csöndes könnyeket hullajtott utána, aztán belenyugodott. Annyi mindent elveszített már, egy kétdolláros ócska szájharmonikáért csak nem fog sírni?
Évek teltek el. A kislány már felnőtt asszony lett, boldog házasságban élt, és két aranyos gyermeke volt. Egy nyári estén vendégségben voltak rokonoknál, amikor a két gyermek felfedezte az egyik sarokban a szájharmonikát. Örömmel csaptak le rá, fújták és szívták egymás kezéből kapkodták. A háziasszony méregtől rikácsolva szaladt utánuk.
- Megáll az eszem! Hol találtátok meg? Én ezt még annak idején anyátoktól vettem el, mert megőrjített a hülye zenebonálásával.
A nagylány nyelt egyet, megfogta a két gyermek kezét és kis családjával együtt hazament. Otthon a kisfiú diadalmasan nyújtotta anyja felé a zsebébe süllyesztett szájharmonikát.
 
Oldal tetejére