@Melitta : Figyelj csak, tudod rólam hogy USA-párti vagyok, szerintem sokak szerint szélsőségesen elfogult is! De speciel ami az oktatást illeti, nem tudok teljesen egyetérteni veled. Ellenben, a magyar oktatást se misztifikálom úgy, mint itt egyesek.
Nekem a véleményem az, hogy RÉGEN, ezalatt sajnos kénytelen vagyok kifejezetten a szocialista időszakot érteni, a magyar oktatás színvonala, s így az abból kikerült diákok tudása is, jobb volt mint egy átlagos USA-i diáké. De MANAPSÁG EZ MÁR NEM IGAZ.
Ebből azonban sajnos nem azt kell kiolvasni, hogy időközben az USA-i oktatás megerősödött volna, hanem azt, hogy a magyar oktatás szabadesésben tart a béka segge alá, sőt hogy gyorsabban odaérjen, még sugárhajtóművel is igyekszik fokozni a lefelé irányuló mozgási sebességét...
Ez nekem is fájó pont az USA-ban. Mert szeretem azt az országot, de ezt nem tudom előnynek tartani benne. Ez azon kevés dolgok egyike, amit még én is kritizálok az USA-ban. És hogy az oktatás ott ÁLTALÁBAN véve kritikán aluli, nem nekem kell bizonyítanom, mert ők maguk mutatják be a világnak a filmjeikben! Mert nézz végig egy tetszőleges random filmet amiben szerepelnek ottani általános- vagy középiskolások (úgy értem az e fogalmaknak megfelelő ottani iskolákba járók): Mit látsz benne?
Azt, hogy rohadtul senki tanulót nem érdekel ott a tanulás! A diákokat kizárólag a szex izgatja, meg a baseball, esetleg más sportok, és hogy a lányok szép pompom-cicusok legyenek a sporteseményeken.
A tanulás, az szóba se jön. Ha nagyritkán mégis, majdnem mindig valami irodalomórát mutatnak be a filmen, tanóraként, ahol a tanulónak valami angol író vagy költő a témája, arról kéne valamit nyöszörögnie, de még ez se megy neki, holott ha menne, kétlem hogy akár az USA-ban is ezzel nagy karriert tudna csinálni. Annyi biztos, EZEKBŐL a diákokból akiket a filmen bemutatnak, NEM lesz semmiféle FELTALÁLÓ, érted,. Melitta?!
Idióták. Segghülye konzumidióták. Akkor is, ha a filmen végrehajtanak valami hőstettet netán, mondjuk megmentik a Földet valami idegen inváziótól. Lehet hogy hősnek alkalmasak, igen, az lehet. De TUDÓSNAK — totál kizárt! Márpedig most az oktatásról beszélünk. Egy nemzet oktatása annál jobb, minél több tudós kerül ki belőlük, népességarányosan.
Az átlag, aki kikerül egy USA-i iskolából, SÍKHÜLYE. Ezt én mondom, én, aki IMÁDOM az USA-t!
Személyes tapasztalataim is vannak e téren. Rengeteget mesélhetnék erről. Például még az se igaz, hogy legalább ahhoz volna esze az átlagamerikainak, ami a mindennapi élethez szükséges. Többnyire arra se képesek, hogy ha elmennek egy hotelba, s az ágy melletti lámpa nem világít, akkor legalább azt megnézzék, BE VAN-E DUGVA a konnektorba!
Nem. Eszükbe se jut. Panaszkodni kezdenek. Holott egyszerűen az előző vendég kihúzta valamiért (mondjuk hogy mást dugjon be oda) vagy takarítás közben kicsit kimozdult onnan a dugó, akármi. Hiába - annyira nem képesek feltalálni magukat hogy ez se jut az eszükbe. De kétségbe vannak esve, mert itt a katasztrófa: NINCS ÁRAM, fény, akármi!
Nem igaz tehát, hogy jobban tudnának problémákat megoldani, mint azok akiknek holmi „lexikális tudással” tömik a fejét az iskolában.
Még elképesztőbb esetet is mondhatok.
Hotelmenedzsertől tudom. A vendég panaszkodik, hogy a zuhany rossz a kádban, mert ömlik belőle a víz, spriccel mindenfele a fürdőszobában...
Mindenki valami kisebb katasztrófára gondolt, a főnök azért mégis elküldte oda első körben a hauszkípert, hogy attól szakszerűbb helyzetjelentést kapjon. A fickó elmegy, 3 percen belül visszatér, s jelenti, hogy „problem solved”. Ugyanis annyi volt csak a bibi, hogy - biztos mert az előző vendég túl magas volt és beleverte a fejét - a zuhanyozó rózsája, ami csuklós volt,. azaz direkt elforgatható, el is fordult talán fél centire és így már nem volt párhuzamos a kád tengelyével. Ettől persze hogy akkor kifelé szórta a vizet... De a vendégnek annyi esze se volt hogy a kezével felnyúljon, s picit megigazítsa azt! Holott ez még csak nem is elektronika! És szerelni se kellett volna, mert direkt azért volt csuklós a rózsa hogy állítani lehessen!
De az is megoldást jelentett volna a bajára, ha BEHÚZZA A ZUHANYFÜGGÖNYT. Máris nem spriccelt volna oda nem való helyekre a víz. De ezt se tette meg.
Nekem magamnak meg személyes tapasztalatom, hogy megyek ott a hotel folyosóján a szobám felé, mire majdnem összecsinálom magamat, mert a mellettem levő szoba ajtajában ott áll és sikolt egy „túlkoros” tinédzser (felül semmi, alul a bugyi olyan keskeny hogy nemcsak a szőrszálak de a szeméremajkai is kilátszottak, de ez arrafelé senkit nem izgat, ugye egyéni szabadság, meg a vendégnek mindig igaza van, estébé...). De a leányzó nem amiatt sikoltott mintha én hoztam volna rá a szívbajt, hanem mert be akart menni a szobába, de az ajtófélfán ott ült egy PÓK!
Nem a kilincsen, amit meg kellett volna fognia. Az ajtófélfán. És ne valami tenyérnyi félelmetes izére gondoljatok, hanem egy akkorára, ami jóindulattal és ráhagyással se lehetett nagyobb mint 2 milliméter, vagy mondjuk 4, a lábaival együtt, de csak ha a lábait teljesen kinyújtja. Azaz, ez egy egészen apró magyarországi keresztespók méretét se érte el.
De a leány halálsápadt volt, reszketett, hogy jajistenkém mi lesz, itt egy félelmetes vadállat...
Na most tudom, vannak mindenféle fóbiák. Van olyan is hogy arachnofóbia, a pókoktól rémüldözés. De ez EGYETLEN pók volt és icipici. és ott volt nála a retikül meg egy újság is a kezében. Simán agyoncsaphatta volna vele ezt a „vadállatot”. De nem, elvárta hogy más oldja meg élete e nagy gondját...
Hát megoldottam. Kinyúlt a kezem, és megfogtam két ujjammal a pókot... És persze hogy semmi bajom se történt... Olyan ámulat csillogott a szemében, hogy ha 20 évvel fiatalabb vagyok, kihasználom az alkalmat és gerincre vágom, tuti nem ellenkezett volna mert hős lettem a szemében. Csak azt nem értem mi a francért, amikor mondom, simán agyoncsaphatta volna egy újsággal, ha már kézzel nem meri megfogni.
Itt tehát nem azt kritizálom hogy félt, mert bár hülyeség, de oké, tegyük fel kifejezetten ez a betegsége és nem tehet róla. Itt azt kritzálom, hogy eszébe se jutott megoldást keresni a bajára, holott ott volt a kezében a megoldás - az újság!
Melitta, ez az oktatási rendszer Amerikának egy TRAGÉDIA!
És nemcsak én mondom, de minden amerikai barátom is. Van néhány.
Amerikának egyetlen mázlija e téren, hogy a nemzetközileg legelismertebb egyetemek nála vannak. Aki oda be akar jutni,. valóban keményen kell tanuljon. De azok a diákok már a kezdettől fogva nem is holmi „állami” vagy nevezzük úgy, hogy „átlagos” iskolába járnak... Hanem valami kifejezetten elitképzés céljára létesültbe. És biztos lehetsz abban, AZOKBAN nem olyan oktatás zajlik, mint amit reklámoznak, meg a filmekben bemutatnak... Hanem olyasmi, ami nagyon hasonló ahhoz, ami Magyarországon is volt a szocializmus idejében, persze sokkal magasabb szinten és modern eszközökkel. Ott nem az megy hogy jaj csak ne frusztráljuk a kisgyereket, hanem igenis kemény teljesítménykényszer. Amit el is várnak a szülők is, mert hiszen direkt ezért FIZETNEK, méghozzá nem keveset ám...
Ez van. Tudom. Látom, meg mondják azok akiket ismerek és Amerikában élnek. Aki kizárólag egy teljesen átlagos USA-i iskolát jár csak ki, az hülye lesz, konzumidióta, lehet persze hogy EMBERILEG nagyon kedves, meg aranyos, meg hazaszerető, meg hősies, szóval lehet belőle jó barát, haver, férj vagy feleség, de ami az ESZÉT illeti, mind a lexikális ismereteit, mind a problémamegoldó képességeit, az határozottan és definitíve a nullához tart!
Kötelességem azonban ehelyütt megemlíteni e hosszú „fikázás” után egy másik ELŐNYÉT az USA-i embereknek! Egyik roppant értékük a szememben, hogy mindezzel valóban tisztában van a többségük, sőt, ÖNMAGÁRÓL is tudja hogy ő ilyen. Ez azonban nem izgatja, s ebből nem csinál hiúsági kérdést, természetesnek veszi. Ő úgy van vele, hogy ők ezt megengedhetik maguknak. Van náluk is annyi „elvont bit-agyú Kocka”, aki valami fura elmebajban szenved és élvezi a tanulás agyszikkasztó hatásait, majd ezek beverekszik magukat a jó egyetemekre, s ott megcsinálják a sok felfedezést neki meg a többi józan USA-inak, akik tudják hogy az élet lényege igenis a pompomlányok meg a baseball...
És emiatt ezeket nem kezdik lebecsmérelni, sőt, elismerik hogy ők zsenik, meg is dicsérik őket, épp csak az a véleményük hogy zseninek lenni fárasztó, macerás, nem hoz elég profitot, szóval nem józan embernek való. Semmi baj ha valakinek ez tetszik, kellenek is ilyenek, de nem lehet mindenki zseni, néhány azonban jó ha van, s majd ezeket ők, a józanok MEGFIZETIK ALAPOSAN, amiért a zseniséggel elrontják a saját életüket!
És igen, többnyire valóban jól meg is fizetik ezeket.
Egyelőre megtehetik.
Én így látom a tanulmányi helyzetet.
A különbség csak az, hogy Magyarország is elkezd ebbe az irányba menni, sőt most már ott is van, de az USA-val ellentétben szerintem a magyarok ezt nem engedhetik meg maguknak...
