Wittner Mária talán az egyik legismertebb szereplő, hiszen saját könyvében is, és számtalan interjúban, filmben elmesélte sorsát. Apját nem ismerte, anyja dajkaságba adta, később apácák nevelték, majd egy gyerekotthon lakója lett. Tanulni nem akart, gépíróként dolgozott vidéken, és nagyon fiatalon, 17 évesen szülte meg gyerekét. Budapestre jött, ahol eleinte alkalmi munkából élt, később háztartási alkalmazott lett. Október 23-án az utcákon bolyongva valahogy felkeveredik a háztetőre, ahonnan már lövik a rádiót, tölti a dobtárat két srácnak hajnalig. Oldalkocsis motorkerékpárral szállítja sebesült társait a kórházba. Havrilláné Stricker Katalinnal csatlakoznak a Vajdahunyad utcai csoporthoz.
Sebesüléséig aktívan harcol, részt vesz a X. Kerületi rendőrkapitányság megtámadásában és a fegyverek elosztásában. November 9-én jön ki a kórházból, udvarlójával Ausztriába menekülnek, de visszajönnek. Bebörtönzéséig itthon gyári munkás. Első fokon halálra ítélik, fegyveres szervezkedésben való részvétel, többrendbeli gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás miatt, majd 1959 februárjában életfogytiglanig tartó büntetést szabnak ki rá. 1970-ben szabadul.
