Emlekezzunk 1956-ra
- Téma inditó Egon
- Kezdés dátuma
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=470 align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>Ellenállók Budapesten </TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><!-- /cikkoldal cime --><TR><TD><!-- cikk szoveg --><TABLE cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=center border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD>Márai Sándor: Mennyből az angyal
Mennyből az angyal - menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, - mennyből az angyal.
New York, 1956.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellPadding=5 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=center border=0><TBODY><TR><TD>
Mennyből az angyal - menj sietve
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, - mennyből az angyal.
New York, 1956.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellPadding=5 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD></TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=470 align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>Női sorsok </TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><!-- /cikkoldal cime --><TR><TD><!-- cikk szoveg --><TABLE cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>
A forradalom áldozatait, bebörtönzöttjeit különféle statisztikai táblázatok életkoruk, iskolai végzettségük, területi megoszlásuk, esetleg foglalkozásuk szerint csoportosítják. Csak a sebesültek esetében találunk nem szerinti százalékos megoszlást, mely szerint a sebesültek 86,2 %-a férfi, 13,8 %-a nő volt. (1956 Kézikönyve, Megtorlás és emlékezés) Az emlékezések, történeti tanulmányok, szakmunkák csupán a december 4-i nőtüntetés leírásakor emelik ki a nők szerepét a forradalomban, holott tudjuk, az ellenálló csoportokban, utcai harcokban sok helyen vettek részt nők.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=center border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD>
A rövid életrajzokból kiderül, hogy a nők származása gyakran hasonló. Munkás- vagy parasztcsaládok több gyerekkel, apa nélkül vagy fiatalon meghalt anyával, korai évek nevelőszülőknél vagy menhelyen, néhány elemi iskolai év, csavargás, javító-nevelő munka, később segédmunkások vagy takarítónők, esetleg prostituáltak lesznek, orgazdaságért, csavargásért vagy közveszélyes munkakerülésért elítélik őket, ha férjhez mennek, rövid házasság után elválnak, ha születik gyerek, ő is a menhelyre kerül. 1956 októberében véletlenül "arra járnak" vagy baráti társasággal/hoz csatlakoznak a harcoló fegyveres csoportokhoz, kötszert, gyógyszert szállítanak, vidékre utaznak élelmiszerért, röpcédulákat gyártanak és terjesztenek, elsősegélyt nyújtanak, segítenek a konyhán, nemegyszer részesei a tolvajlásoknak, fosztogatásoknak is.
Az asszonyok közül néhányan a rendszerváltás után résztvettek a Történelmi Igazságtételbizottság vagy a Pofosz munkájában, segítettek a többieknek kárpótlási ügyekben. A többség betegen, rokkantnyugdíjasan vagy nagyon kevés nyugdíjból él, s talán csak a közvetlen környezetük ismeri életük történetét.
1956 történetéből így még mindig hiányoznak a nők. Ha mégis feltűnnek, csupán illusztrációk vagy kivételes, szimbolikus alakok, mint Kéthly Anna, Wittner Mária vagy Tóth Ilona. A forradalom historiográfiája ebből a szempontból nem kivételes, éppúgy nélkülözi a nőtörténeti fejezetet, illetve a társadalmi nem szempontjából átírt elemzést, mint történelmünk egésze. Nem tudjuk, a nők, mint csoport, hogyan viselkedtek a forradalom napjaiban, nem tudjuk, mi volt a nők egyéni története. Emlékeik mindazonáltal felszínre bukkannak, a közös történelmi emlékezet részei ők is, mint a forradalmat "csináló" férfiak.
A forradalom áldozatait, bebörtönzöttjeit különféle statisztikai táblázatok életkoruk, iskolai végzettségük, területi megoszlásuk, esetleg foglalkozásuk szerint csoportosítják. Csak a sebesültek esetében találunk nem szerinti százalékos megoszlást, mely szerint a sebesültek 86,2 %-a férfi, 13,8 %-a nő volt. (1956 Kézikönyve, Megtorlás és emlékezés) Az emlékezések, történeti tanulmányok, szakmunkák csupán a december 4-i nőtüntetés leírásakor emelik ki a nők szerepét a forradalomban, holott tudjuk, az ellenálló csoportokban, utcai harcokban sok helyen vettek részt nők.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=center border=0><TBODY><TR><TD>
Nők a forradalomban: Havrilla Béláné Sticker Katalin és Wittner Mária
</TD></TR></TBODY></TABLE>Kik voltak ezek a lányok és asszonyok? Akik együtt harcoltak a férfiakkal, akik főztek és mostak, ha kellett, benzinespalackokat töltöttek, kiosztották a kilőtt üzletek árukészletét, "mászkáltak a városban töltött géppisztollyal", letartóztattak embereket, kiszabadítottak katonákat, lőttek az orosz tankokra, rájuk lőttek, megsebesültek, bujkáltak, elváltak, disszidáltak, hazajöttek, letartóztatták, verték és kínozták őket, kiverték a fogukat, de a perre megcsináltatták, éveket töltöttek börtönben, dolgoztak a varrógép mellett, tanultak, életreszóló barátokat szereztek és örökké visszatérő álmokat, kiszabadultak, elszegényedtek, megbetegedtek, újra férjhez mentek vagy egyedül maradtak - de semmit sem bántak meg.A rövid életrajzokból kiderül, hogy a nők származása gyakran hasonló. Munkás- vagy parasztcsaládok több gyerekkel, apa nélkül vagy fiatalon meghalt anyával, korai évek nevelőszülőknél vagy menhelyen, néhány elemi iskolai év, csavargás, javító-nevelő munka, később segédmunkások vagy takarítónők, esetleg prostituáltak lesznek, orgazdaságért, csavargásért vagy közveszélyes munkakerülésért elítélik őket, ha férjhez mennek, rövid házasság után elválnak, ha születik gyerek, ő is a menhelyre kerül. 1956 októberében véletlenül "arra járnak" vagy baráti társasággal/hoz csatlakoznak a harcoló fegyveres csoportokhoz, kötszert, gyógyszert szállítanak, vidékre utaznak élelmiszerért, röpcédulákat gyártanak és terjesztenek, elsősegélyt nyújtanak, segítenek a konyhán, nemegyszer részesei a tolvajlásoknak, fosztogatásoknak is.
Az asszonyok közül néhányan a rendszerváltás után résztvettek a Történelmi Igazságtételbizottság vagy a Pofosz munkájában, segítettek a többieknek kárpótlási ügyekben. A többség betegen, rokkantnyugdíjasan vagy nagyon kevés nyugdíjból él, s talán csak a közvetlen környezetük ismeri életük történetét.
1956 történetéből így még mindig hiányoznak a nők. Ha mégis feltűnnek, csupán illusztrációk vagy kivételes, szimbolikus alakok, mint Kéthly Anna, Wittner Mária vagy Tóth Ilona. A forradalom historiográfiája ebből a szempontból nem kivételes, éppúgy nélkülözi a nőtörténeti fejezetet, illetve a társadalmi nem szempontjából átírt elemzést, mint történelmünk egésze. Nem tudjuk, a nők, mint csoport, hogyan viselkedtek a forradalom napjaiban, nem tudjuk, mi volt a nők egyéni története. Emlékeik mindazonáltal felszínre bukkannak, a közös történelmi emlékezet részei ők is, mint a forradalmat "csináló" férfiak.
*
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=470 align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>Akiket kivégeztek </TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><!-- /cikkoldal cime --><TR><TD><!-- cikk szoveg --><TABLE cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Angyal Józsefné Friedl Valéria volt a legidősebb, 47 éves, a harcokban nem is vett részt, a Budapesti Katonai Bíróság hűtlenség vádja alapján ítélte halálra. Az apa nélkül felnőtt lány a gimnázium elvégzése után még Mezőgazdasági Akadémián is tanul, aztán férjhezmenéséig titkárnőként dolgozik Albrecht főherceg uradalmában. 1951-ben egy kémügyben tartóztatják le, s már akkor is hűtlenség vádjával négy év börtönre ítélik. 1958-ban hónapokon keresztül küld jelentéseket Magyarország gazdasági, politikai és kulturális életéről Ausztriába, tájékoztat a Nagy Imre-per visszahangjáról, az állambiztonsági rendszerről, cikket ír a Szabad Európa Rádiónak.
Bakos Gyuláné Salabert Erzsébetet szervezkedés, gyilkosság és a mozgalomban való részvétel vádjával ítélik halálra. A házasságon kívül született gyerek apját nem ismerte, menhelyen nevelkedett. Segédmunkás, csavargásért javító-nevelő munkára ítélik, később dolgozik, de az erkölcsrendészet tiltott kéjelgésért és csavargásért többször felelősségre vonja. Mindkét házasságon kívül szült gyerekét állami gondozásba adja. Jelen van a Rádió ostrománál, az amerikai követség előtti tüntetésen, különböző fegyveres csoportokhoz csapódik, majd harcol a Práter utcai fegyveresekkel. Lőszert oszt a Köztársaság téren, az ítélet szerint részt vesz az elfogott védők elleni atrocitásokban is. 1957. március 15-én egy óbudai vendéglő ablakait díszítő vörös szalagokat földre dobva összetapossa. 28 éves, amikor 1958. november 28-án kivégzik.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Havrilla Béláné Sticker Katalin apját nem ismeri, menhelyen nő fel, majd különböző családoknál nevelkedik. Anyja magához veszi, varrni tanul, és az újpesti Pamutüzemben dolgozik. Rövid házasság után takarítónő a honvédségnél, majd segédmunkás. A Corvin köznél ellátja a sebesülteket, majd a Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozik, részt vesz a szovjetek elleni harcban, a fegyveres őrszolgálatban, igazoltatásokban, majd a Köztársaság tér alatt gyanított kazamaták felkutatásában is. Ausztriába emigrál, majd Bernbe kerül dolgozni, de vőlegénye hívására hazatér. Együtt harcol Wittner Máriával, ő a Wittner Mária és társai (Corvin közi felkelők) perben a másodrendű vádlott. Egy zárkában ül 27 évesen, a halálos ítéletre várva Wittnerrel, Márton Erzsébettel, Bakos Gyulánéval. 1959. február 26-án végezték ki.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Magori Mária apja kőművesmester, anyja 16 gyereket nevelt fel. Elvégzi az elemi iskola néhány osztályát, de alig tud írni-olvasni. Pestre költözik, ahol nyilvántartott prostituáltként él. Orgazdaság vádjával egy év börtönbüntetésre ítélik. Október végén csatlakozik a Thököly úti csoporthoz, nagy mennyiségű Molotov koktélt csinál, aktívan részt vesz a fegyveres harcban, csoportjával folyamatosan támadják a környezetükben felbukkanó szovjet tankokat, páncélautókat támadnak meg és robbantanak fel. 1959-ben, 46 évesen végzik ki.
Mányi Erzsébet földművescsaládból származik, az apa neveli a négy gyereket. Kimarad a közgazdasági iskolából, és a Belügyminisztérium Tudakozójában dolgozik, majd a Gyűjtőfogház telefonközpontjában. Hazaköltözik apjához, Gyulára, ahol közveszélyes munkakerülés és okirathamisítás címén két hónap börtönbüntetésre ítélik. Szabadulása után dolgozik, majd lopás vádjával újabb hat hónapot kap, 1956. október 23-án legálisan szabadul a börtönből. A forradalom ideje alatt Szegeden és Békéscsabán tartózkodik, november elején Gyulán próbál társaival fegyvert szerezni, ugyan összetűzés nem történik, mégis egy perben tizennégy vádlottal együtt elítélik. Húszéves, amikor fegyver és lőszerrejtegetés vádjával halálra ítélik és a békéscsabai lőtéren kivégzik.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Tóth Ilona orvosi egyetemistaként a Szövetség, majd a Péterfy Sándor utcai kórházban teljesít gyakorlatot. Részt vesz társaival a környékbeli harcokban, majd a kórházban az önkéntes mentőszolgálat munkájában, reggeltől-estig ellátja a sebesülteket, betegeket, estétől reggelig az Angyal István-féle csoportban röpcédulákat gyárt. Napi 5-6 ampulla koffein segítségével dolgozik óriási munkabírással. Zaklatott idegállapotban, kimerülten, téves gyanú alapján két társával együtt orvosi eszközökkel (vénába fecskendezett benzinnel, más változat szerint altatóval, és szívszúrással) megöli Kollár István ÁVH-s tisztet. Az állítólagos gyilkosság körülményei roppant zavarosak, a lebukott karhatalmistát a felkelőcsoport két tagja már gyakorlatilag agyonverte, mire a fiatal parancsnoknő elé cipelték, aki később sosem tagadta a neki tulajdonított gyilkosságot, s mély megbánást tanúsított. 25 évesen, 1957-ben végzik ki.
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
Bakos Gyuláné Salabert Erzsébetet szervezkedés, gyilkosság és a mozgalomban való részvétel vádjával ítélik halálra. A házasságon kívül született gyerek apját nem ismerte, menhelyen nevelkedett. Segédmunkás, csavargásért javító-nevelő munkára ítélik, később dolgozik, de az erkölcsrendészet tiltott kéjelgésért és csavargásért többször felelősségre vonja. Mindkét házasságon kívül szült gyerekét állami gondozásba adja. Jelen van a Rádió ostrománál, az amerikai követség előtti tüntetésen, különböző fegyveres csoportokhoz csapódik, majd harcol a Práter utcai fegyveresekkel. Lőszert oszt a Köztársaság téren, az ítélet szerint részt vesz az elfogott védők elleni atrocitásokban is. 1957. március 15-én egy óbudai vendéglő ablakait díszítő vörös szalagokat földre dobva összetapossa. 28 éves, amikor 1958. november 28-án kivégzik.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
Mányi Erzsébet földművescsaládból származik, az apa neveli a négy gyereket. Kimarad a közgazdasági iskolából, és a Belügyminisztérium Tudakozójában dolgozik, majd a Gyűjtőfogház telefonközpontjában. Hazaköltözik apjához, Gyulára, ahol közveszélyes munkakerülés és okirathamisítás címén két hónap börtönbüntetésre ítélik. Szabadulása után dolgozik, majd lopás vádjával újabb hat hónapot kap, 1956. október 23-án legálisan szabadul a börtönből. A forradalom ideje alatt Szegeden és Békéscsabán tartózkodik, november elején Gyulán próbál társaival fegyvert szerezni, ugyan összetűzés nem történik, mégis egy perben tizennégy vádlottal együtt elítélik. Húszéves, amikor fegyver és lőszerrejtegetés vádjával halálra ítélik és a békéscsabai lőtéren kivégzik.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
*
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=470 align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>Börtönévek </TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><!-- /cikkoldal cime --><TR><TD><!-- cikk szoveg --><TABLE cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Márton Erzsébet kisiparos családban születik, hét testvére egy járványban meghal. Apja, bátyja a kommunista párt tagja. Alkalmi munkák után villamoskalauzként dolgozik. 1955-ben lopás vádjával felfüggesztett ítéletet kapott. A Széna téri felkelőkhöz csatlakozik. A konyhán dolgozik, majd egy "különleges csoport"-ba kerül, ők tartóztatják le Marosán Györgyöt. A fiatal lány különben világéletében katona akart lenni, el is kezdett katonai középiskolába járni, de lányok részére beszüntették az oktatást. Mikor egyik nap megtudja, hogy a Maros utcai ÁVH-s laktanyában szolgálatot teljesítő kiskatonákat bezárták a felkelők, és esetleg ki akarják végezni őket, ezt megakadályozza, s kiszabadítja a fiúkat. Ezért a Széna tériek ki akarják végezni, már csak a tűzparancs kiadása van hátra, amikor életét megmenti egy éppen az udvarba érkező, fékezni nem tudó, krumplit szállító teherautó okozta kavarodás.
Ausztriába emigrál, majd Brüsszelbe kerül, ahol egy gyárban dolgozik. Anyja figyelmeztetése ellenére 1957 márciusában az amnesztia-hírekre hazajön. Letartóztatják, halálra ítélik. 1963-ban szabadul, 26 évesen. A börtönévek után sem lett sokkal könnyebb az élete. Nagyon nehéz volt elhelyezkedni, hiszen "a munkaközvetítőben megadott munkahelyen megkérdezték, hogy azt a néhány évet hol töltöttem, miért nem dolgoztam. Meg kellett mondani, hogy miért. A szabadulólevelem láttán közölték, hogy az állás betelt." Egészségi állapota a börtönben átélt kínzások és a kemény munka miatt megromlott.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Wittner Mária talán az egyik legismertebb szereplő, hiszen saját könyvében is, és számtalan interjúban, filmben elmesélte sorsát. Apját nem ismerte, anyja dajkaságba adta, később apácák nevelték, majd egy gyerekotthon lakója lett. Tanulni nem akart, gépíróként dolgozott vidéken, és nagyon fiatalon, 17 évesen szülte meg gyerekét. Budapestre jött, ahol eleinte alkalmi munkából élt, később háztartási alkalmazott lett. Október 23-án az utcákon bolyongva valahogy felkeveredik a háztetőre, ahonnan már lövik a rádiót, tölti a dobtárat két srácnak hajnalig. Oldalkocsis motorkerékpárral szállítja sebesült társait a kórházba. Havrilláné Stricker Katalinnal csatlakoznak a Vajdahunyad utcai csoporthoz.
Sebesüléséig aktívan harcol, részt vesz a X. Kerületi rendőrkapitányság megtámadásában és a fegyverek elosztásában. November 9-én jön ki a kórházból, udvarlójával Ausztriába menekülnek, de visszajönnek. Bebörtönzéséig itthon gyári munkás. Első fokon halálra ítélik, fegyveres szervezkedésben való részvétel, többrendbeli gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás miatt, majd 1959 februárjában életfogytiglanig tartó büntetést szabnak ki rá. 1970-ben szabadul.</TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=470 align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>Börtönévek </TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><!-- /cikkoldal cime --><TR><TD><!-- cikk szoveg --><TABLE cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
Ausztriába emigrál, majd Brüsszelbe kerül, ahol egy gyárban dolgozik. Anyja figyelmeztetése ellenére 1957 márciusában az amnesztia-hírekre hazajön. Letartóztatják, halálra ítélik. 1963-ban szabadul, 26 évesen. A börtönévek után sem lett sokkal könnyebb az élete. Nagyon nehéz volt elhelyezkedni, hiszen "a munkaközvetítőben megadott munkahelyen megkérdezték, hogy azt a néhány évet hol töltöttem, miért nem dolgoztam. Meg kellett mondani, hogy miért. A szabadulólevelem láttán közölték, hogy az állás betelt." Egészségi állapota a börtönben átélt kínzások és a kemény munka miatt megromlott.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=right border=0><TBODY><TR><TD>
Sebesüléséig aktívan harcol, részt vesz a X. Kerületi rendőrkapitányság megtámadásában és a fegyverek elosztásában. November 9-én jön ki a kórházból, udvarlójával Ausztriába menekülnek, de visszajönnek. Bebörtönzéséig itthon gyári munkás. Első fokon halálra ítélik, fegyveres szervezkedésben való részvétel, többrendbeli gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás miatt, majd 1959 februárjában életfogytiglanig tartó büntetést szabnak ki rá. 1970-ben szabadul.</TD></TR></TBODY></TABLE>
*
</TD></TR></TBODY></TABLE><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=470 align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>Akik disszidáltak </TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><!-- /cikkoldal cime --><TR><TD><!-- cikk szoveg --><TABLE cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>
Lehoczkyné (Lehotayné) Mona Judit harminc éves patológus Újpesten dolgozott, amikor hazafelé menet azt tanácsolja a Sztálin szobor lebontóinak, kapcsolják be a reflektorokat, hogy nehogy baleset történjen. Majd csatlakozik a Corvin köziekhez, a Práter utca vezető orvosaként éjjel-nappal dolgozik. Férjével és egy corvinista csoporttal emigrálnak, később a gyereküket is sikerül kivitetni, az amerikai Buffaloban élnek. A Szabadságharcos Szövetség vezetőségének tagjaként aktívan dolgozik, de orvosként is nagy sikereket ér el, mint törvényszéki szakértő, több amerikai tudományos társaság tagja. 1981-ben hal meg.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=center border=0><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD></TD></TR></TBODY></TABLE>Vizi Zsuzsa hatgyermekes erdélyi családból származik, apja zenetanár, anyja kézimunkaüzletet vezet. Pesterzsébeten élnek. Kitűnő érettségije ellenére sem veszik fel az egyetemre, statisztikusként dolgozik. Részt vesz a Sztálin szobor ledöntésében, miközben testvére halálos sebet kap a Rádió ostrománál. Október 31-től a Corvin közben lát el vöröskeresztes szolgálatot, majd titkárnőként dolgozik, részt vesz a december 4-i nőtüntetésen. Ausztriába emigrál, felbontja eljegyzését Pongrátz Gergellyel. Orvosi egyetemre jár, bekapcsolódik a nemzetközi diákszövetség életébe, ahol megismeri Bujdosó Alpárt, akihez feleségül megy. Genfben élnek, majd Ausztriában, szervezi a Magyar Mühely találkozókat, részt vesz a kiadványok előállításában, könyvek Magyarországra és Romániába csempészésében.
Sebestyén Mária 22 éves azon az őszön. Ott van a Sztálin szobor ledöntésénél, a Rádió ostrománál, s bekapcsolódik a sebesültek ápolásába, elsősegélynyújtásba, segít a Ráday utca, Tompa utca, Üllői út környékén harcolóknak. Bejár a Bakáts téri és a Tűzoltó utcai kórházba segíteni az ápolónőknek. Közreműködik a december 4-i és 5-i nőtüntetés szervezésében. 1957 januárjában megkísérli elhagyni az országot, de a határok már le vannak zárva. Letartóztatják, 1958-ban szabadul Kalocsáról.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Lehoczkyné (Lehotayné) Mona Judit harminc éves patológus Újpesten dolgozott, amikor hazafelé menet azt tanácsolja a Sztálin szobor lebontóinak, kapcsolják be a reflektorokat, hogy nehogy baleset történjen. Majd csatlakozik a Corvin köziekhez, a Práter utca vezető orvosaként éjjel-nappal dolgozik. Férjével és egy corvinista csoporttal emigrálnak, később a gyereküket is sikerül kivitetni, az amerikai Buffaloban élnek. A Szabadságharcos Szövetség vezetőségének tagjaként aktívan dolgozik, de orvosként is nagy sikereket ér el, mint törvényszéki szakértő, több amerikai tudományos társaság tagja. 1981-ben hal meg.
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=2 align=center border=0><TBODY><TR><TD>
Sebestyén Mária 22 éves azon az őszön. Ott van a Sztálin szobor ledöntésénél, a Rádió ostrománál, s bekapcsolódik a sebesültek ápolásába, elsősegélynyújtásba, segít a Ráday utca, Tompa utca, Üllői út környékén harcolóknak. Bejár a Bakáts téri és a Tűzoltó utcai kórházba segíteni az ápolónőknek. Közreműködik a december 4-i és 5-i nőtüntetés szervezésében. 1957 januárjában megkísérli elhagyni az országot, de a határok már le vannak zárva. Letartóztatják, 1958-ban szabadul Kalocsáról.</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
*
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=470 align=center border=0><TBODY><TR><TD><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD>A nők tüntetése </TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><!-- /cikkoldal cime --><TR><TD><!-- cikk szoveg --><TABLE cellPadding=2 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD vAlign=top>
1956. december 4-én játszódott le az elnyomás időszakának egyik legmegrendítőbb eseménye, és egyben a forradalom egyetlen kollektív női akciója, amikor a nők a békés, gyászoló nő attribútumainak teljes díszében vonultak némán, kezükben egy szál virággal a Hősök terére, majd onnan a tömeg egy része az Amerikai követség elé.
A nőtüntetés nem aggódó anyák spontán mozgalmából született, férfiak iniciálták, és szervezték meg. December 1-jén határozta el Abod László, Gáli József és Obersovszky Gyula (a Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is illegális nyomdát üzemeltető értelmiségi csoport), hogy a szovjet megszállás egyhónapos évfordulójára az elesettek emlékére nőtüntetést szerveznek. Később hasonló tüntetésre került sor december 6-án Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben.
<TABLE class=ajanlobox width=440 align=center><TBODY><TR><TD>
</TD></TR><TR><TD>ÉLÜNK! I. évfolyam. 6.szám. 1956 december 4.-én
AZ EMLÉKEZÉS NAPJÁN A MAGYAR FORRADALOM LAPJA
"MAGYAR ANYÁK! MAGYAR LÁNYOK, ASSZONYOK!"
"MOST RAJTATOK A SOR!"
Ezzel a felszólítással indult útjára ezekben a napokban sokezer röplap, hogy mozgósítsa a magyar nők széles rétegeit, hogy a gyászos és mégis büszke emlékezés virágaival koszorúzzák hőseink sírjait, és hogy ugyanakkor ébresztői legyenek a magyar nők hagyományokban gazdag történelmi hivatásérzetének.
A magyar nők már jónéhányszor bebizonyították, hogy a legválságosabb történelmi helyzetekben is képesek megállni a helyüket. Büszkén emlékezünk nemzetünk történelmének hőslelkű asszonyaira: Dobó Katicára, Zrínyi Ilonára és a többiekre. az ő utódaikhoz, mai asszonyokhoz szólunk most, akik - biztosan tudjuk ezt- nemcsak az elődök nevét érzik, hanem bátor, megalkuvást nem ismerő szellemüket is.
MAGYAR NŐK! AMIKOR AZ ÓRAMUTATÓ 11-ET MUTAT, INDULJATOK A HŐSÖK TERÉRE! EMLÉKEZZETEK HŐS HALOTTAINKRA! MINDENKI LEGYEN OTT! </TD></TR></TBODY></TABLE>A tüntetést Élünk című illegális újságjukban hirdették, illetve stencilen sokszorosították a felhívó röpcédulákat. A nőket délelőttre hívták a Hősök terére, s megkérték őket, hogy mindenki hozzon egy szál virágot, s meneteljen némán. A felvonulókhoz véletlenül csatlakozott Székely Dezsőné, Sebestyén Mária ("Hosszú Mari") vált a legismertebbé a nőtüntetők közül. Az indiai különmegbízottért, K. P. Menonért is ő ment el a margitszigeti Nagyszállóba, aki így szemtanúja lehetett a megrázó érzelmi hatású néma tüntetésnek, és aki erről kormányának és a nemzetközi közvéleménynek is beszámolt. Külön érdekes, hogy az emlékezés útvesztőiben úgy tűnik, összemosódott két tüntetés, a december 4-i néma asszonytüntetés, és a Halottak napi csendes gyertyagyújtás.
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>1956. december 4-én játszódott le az elnyomás időszakának egyik legmegrendítőbb eseménye, és egyben a forradalom egyetlen kollektív női akciója, amikor a nők a békés, gyászoló nő attribútumainak teljes díszében vonultak némán, kezükben egy szál virággal a Hősök terére, majd onnan a tömeg egy része az Amerikai követség elé.
A nőtüntetés nem aggódó anyák spontán mozgalmából született, férfiak iniciálták, és szervezték meg. December 1-jén határozta el Abod László, Gáli József és Obersovszky Gyula (a Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is illegális nyomdát üzemeltető értelmiségi csoport), hogy a szovjet megszállás egyhónapos évfordulójára az elesettek emlékére nőtüntetést szerveznek. Később hasonló tüntetésre került sor december 6-án Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben.
<TABLE class=ajanlobox width=440 align=center><TBODY><TR><TD>
AZ EMLÉKEZÉS NAPJÁN A MAGYAR FORRADALOM LAPJA
"MAGYAR ANYÁK! MAGYAR LÁNYOK, ASSZONYOK!"
"MOST RAJTATOK A SOR!"
Ezzel a felszólítással indult útjára ezekben a napokban sokezer röplap, hogy mozgósítsa a magyar nők széles rétegeit, hogy a gyászos és mégis büszke emlékezés virágaival koszorúzzák hőseink sírjait, és hogy ugyanakkor ébresztői legyenek a magyar nők hagyományokban gazdag történelmi hivatásérzetének.
A magyar nők már jónéhányszor bebizonyították, hogy a legválságosabb történelmi helyzetekben is képesek megállni a helyüket. Büszkén emlékezünk nemzetünk történelmének hőslelkű asszonyaira: Dobó Katicára, Zrínyi Ilonára és a többiekre. az ő utódaikhoz, mai asszonyokhoz szólunk most, akik - biztosan tudjuk ezt- nemcsak az elődök nevét érzik, hanem bátor, megalkuvást nem ismerő szellemüket is.
MAGYAR NŐK! AMIKOR AZ ÓRAMUTATÓ 11-ET MUTAT, INDULJATOK A HŐSÖK TERÉRE! EMLÉKEZZETEK HŐS HALOTTAINKRA! MINDENKI LEGYEN OTT! </TD></TR></TBODY></TABLE>A tüntetést Élünk című illegális újságjukban hirdették, illetve stencilen sokszorosították a felhívó röpcédulákat. A nőket délelőttre hívták a Hősök terére, s megkérték őket, hogy mindenki hozzon egy szál virágot, s meneteljen némán. A felvonulókhoz véletlenül csatlakozott Székely Dezsőné, Sebestyén Mária ("Hosszú Mari") vált a legismertebbé a nőtüntetők közül. Az indiai különmegbízottért, K. P. Menonért is ő ment el a margitszigeti Nagyszállóba, aki így szemtanúja lehetett a megrázó érzelmi hatású néma tüntetésnek, és aki erről kormányának és a nemzetközi közvéleménynek is beszámolt. Külön érdekes, hogy az emlékezés útvesztőiben úgy tűnik, összemosódott két tüntetés, a december 4-i néma asszonytüntetés, és a Halottak napi csendes gyertyagyújtás.
</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>
Menekülők útja
Szeretnék küldeni, néhány képet, arról az útról, amely pontosan a
kertünk alatt húzódik. S amelyen, annyi ember hagyta el a hazát. A
menekülõk által használt útvonal, mintegy 9 km hosszú, a
Hansági-fõcsatornán átívelõ 7 méter hosszú és 2 méter széles fából készült Andaui
hídhoz vezet. A „menekülõk útja“, amelyen elõször 1947-48-ban az
elûzött németek, majd 1956-ban a forradalom után 200.000 magyar
menekült Ausztriába. A hidat a szovjetek kétszer is felrobbantották, így
a mai már csak emlék.
A menekülõkre emlékeztet a szobor is.
A menekülõ családot ábrázolja: az asszony, kezében gyermekével,
a falu felé fordul, a férfi pedig, a határ felé néz.
Mindannyiukat összekapcsolják, és idekötik a földből feltörõ gyökerek.
kertünk alatt húzódik. S amelyen, annyi ember hagyta el a hazát. A
menekülõk által használt útvonal, mintegy 9 km hosszú, a
Hansági-fõcsatornán átívelõ 7 méter hosszú és 2 méter széles fából készült Andaui
hídhoz vezet. A „menekülõk útja“, amelyen elõször 1947-48-ban az
elûzött németek, majd 1956-ban a forradalom után 200.000 magyar
menekült Ausztriába. A hidat a szovjetek kétszer is felrobbantották, így
a mai már csak emlék.
A menekülõkre emlékeztet a szobor is.
A menekülõ családot ábrázolja: az asszony, kezében gyermekével,
a falu felé fordul, a férfi pedig, a határ felé néz.
Mindannyiukat összekapcsolják, és idekötik a földből feltörõ gyökerek.
A BBC angol nyelvű oldalai 1956-ról
http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/october/23/newsid_3140000/3140400.stm
http://news.bbc.co.uk/onthisday/hi/dates/stories/october/23/newsid_3140000/3140400.stm
Nem hiszem, hogy bárki megérthetné az 1956–os eseményeket azok közül, akik 56-ban még nem éltek. Akik éltek, azok sem ismerik, csak azt a szeletét, amit megéltek belőle. Rész igazság, maga a tudatlanság. A kor hiteles tanúja, az azt időszakot megélt ember, és azok történetei, és nem, például, az érzelmeikben torzult Wittner Máriák-é. Az ilyen emberek annyit ártanak a forradalom megítélésének, mint az előző rendszer.
Mi volt 1956, barátom?
<!-- | Állandó link-->
<!-- ads could go here -->
mp3
Múlt, ami elmúlt? Egy nép, amely elhullt?
Hol volt, hol nem volt…Se élő, se holt.
Elfelejtetted a Tettet? Amikor a semmiből sok ember Valamit teremtett. Sokáig nem is lehetett hallani, hogy mi volt ez a Valami. Hogy Valami volt: s ez a szabadság. És hogy’ futott előle a Gazság!
Pattant a ránk szorított bilincs, amikor utcára lépett a sok Nevenincs. A sokat emlegetett Nép.
Aki látta, felejthetetlen a kép: ahogy ott vonult, ahogy a Veres Csillag az utcára hullt.
Ahogy dőlt a Szobor, s még dőltében is ölt. Ahogy egy nép ellen fordult a Gyilkos tőre, s aki addig nem hitte: láthatta, hogy gyilkosa is ő, nem csak őre.
Azt hitted, véget ért a rabság, s hogy elérkezik végre a Szabadság? És hogy mert szabad vagy, a jövődet is visszaadják? A csillag lehullt, a Nap ragyog.
Azt hitted, kis magyar, hogy elnézik neked a Nagyok?! Nem kértél sokat, csak az életed, s balgán azt hitted, hogy ellenértéknek beszámíthatják talán a véredet.
Vér-vár. Vér-vád. Vér- ver.
Aléltan elhever. A puszta föld. Ököl. Szorít, elernyed. Földedbe bevernek, mint jelzőkarót.
Élethosszig fizetheted ezt az adót! Jön a defterdár, s tőle megtudod: néhány szép napért mennyi az ár.
Mi volt az életed?
Hiába kérdezed…
Ahogy a helyed nézed népeknek sorában, légy büszke arra: ha csak kicsiny kokárda vagy Világnak gomblyukában.
/Dörner György /
starter
Kitiltott (BANned)
Judithnak igaza van ...
Azt hiszel, amit akarsz - kedves alex53.
Akik nem éltek '56-ban, azok miért ne érthetnék az eseményeket? És akik éltek, miért ne ismerhetnék? Judithnak igaza van,
Kedves Judith, ha megengeded kiegészíteném azzal, hogy sok évtizeden keresztül még csak beszélni sem lehetett '56-ról ...
Dehát az okok ismertek, miért ez a nagyfokú tudatlanság a forradalommal kapcsolatban. Mégis, aki hajlandó olvasni, ismerkedni az akkori dokumentumokkal, aki képes odafogyelni a szemtanúk és túlélők beszámolóira, azok hihetnek a saját szemüknek és fülüknek. Persze akiket mindez nem érdekel, azok örökre megmaradnak hitetlennek.
Nem szükséges átélni senkinek sem a kivégzettek hiteles érzéseit, szenvedéseiket és fájdalmaikat, a haláluk pillanatát. Sem a hozzátartozóikét, a tönkretett családokat, a börtönre ítéltek és meghurcoltak ezreinek szenvedéseit, a megtorlás borzasztó éveit sem ahhoz, hogy higgyünk. Elég, ha gondolunk rájuk és megemlékezünk legalább az évfordulókon.
Én még kis/srác voltam 56-ban, amire emlékszem, az nem sok, de van valami, egy nyomasztó emlék, ami végigkísérte az életem. Apám feldúlva jött haza a gyárból, amikor hallottuk a híreket: kitört a forradalom! Jöttek a hírek a lövöldözésekről, a gyilkosságokról, az orosz tankokról ... az akasztásokról.
Apámat soha nem láttam ilyen feldúltnak, megijesztett - féltem tőle, remegve figyeltem, mi lesz, miért lett ilyen? Nem szólt semmit, csak lepattant a bicigliről és dühösen a földhöz vágta.
Később megtudtam, hogy az egyik barátját elvitték. Hosszú éveket töltött a börtönben... Nemrég otthon jártam és találkoztam vele. Egy szekrényi ügyirat halmozódott fel neki a különféle rendőrségi és bírósági anyagokból. Félelmetesen nagy halom akta sorakozott a polcokon - egész életén keresztül állandóan begyűjtötték, fogdába zárták, rendőrségi kihallgatásokra, vallatásokra járt, bíróságról bíróságra, folyamatosan. Ma már elcsüggedt élete él, nem politizál, kiábrándult és azóta megtört öregember lett ... Hiába biztattam: Bálint, változott a világ, .. - de ő hajthatatlan maradt, Gyurikám, szinte semmi sem változott...
Wittner Mária egyike azoknak, akik végigszenvedték - az előző rendszert.
Azt hiszel, amit akarsz - kedves alex53.
Akik nem éltek '56-ban, azok miért ne érthetnék az eseményeket? És akik éltek, miért ne ismerhetnék? Judithnak igaza van,
Kedves Judith, ha megengeded kiegészíteném azzal, hogy sok évtizeden keresztül még csak beszélni sem lehetett '56-ról ...
Dehát az okok ismertek, miért ez a nagyfokú tudatlanság a forradalommal kapcsolatban. Mégis, aki hajlandó olvasni, ismerkedni az akkori dokumentumokkal, aki képes odafogyelni a szemtanúk és túlélők beszámolóira, azok hihetnek a saját szemüknek és fülüknek. Persze akiket mindez nem érdekel, azok örökre megmaradnak hitetlennek.
Nem szükséges átélni senkinek sem a kivégzettek hiteles érzéseit, szenvedéseiket és fájdalmaikat, a haláluk pillanatát. Sem a hozzátartozóikét, a tönkretett családokat, a börtönre ítéltek és meghurcoltak ezreinek szenvedéseit, a megtorlás borzasztó éveit sem ahhoz, hogy higgyünk. Elég, ha gondolunk rájuk és megemlékezünk legalább az évfordulókon.
Én még kis/srác voltam 56-ban, amire emlékszem, az nem sok, de van valami, egy nyomasztó emlék, ami végigkísérte az életem. Apám feldúlva jött haza a gyárból, amikor hallottuk a híreket: kitört a forradalom! Jöttek a hírek a lövöldözésekről, a gyilkosságokról, az orosz tankokról ... az akasztásokról.
Apámat soha nem láttam ilyen feldúltnak, megijesztett - féltem tőle, remegve figyeltem, mi lesz, miért lett ilyen? Nem szólt semmit, csak lepattant a bicigliről és dühösen a földhöz vágta.
Később megtudtam, hogy az egyik barátját elvitték. Hosszú éveket töltött a börtönben... Nemrég otthon jártam és találkoztam vele. Egy szekrényi ügyirat halmozódott fel neki a különféle rendőrségi és bírósági anyagokból. Félelmetesen nagy halom akta sorakozott a polcokon - egész életén keresztül állandóan begyűjtötték, fogdába zárták, rendőrségi kihallgatásokra, vallatásokra járt, bíróságról bíróságra, folyamatosan. Ma már elcsüggedt élete él, nem politizál, kiábrándult és azóta megtört öregember lett ... Hiába biztattam: Bálint, változott a világ, .. - de ő hajthatatlan maradt, Gyurikám, szinte semmi sem változott...
Wittner Mária egyike azoknak, akik végigszenvedték - az előző rendszert.
starter
Kitiltott (BANned)
Judith, légyszí, mondjál valamit - csak nekem - arról a zárkáról, ahol nem volt kilincs.
Kedves Pufi! Remélem nálatok jobb volt a műsor, mint nálunk! Nem hiszed el mit művelnek itt! Az operaházban egy idős úr, aki részt vett a forradalomban szinte könyörögve kérte az embereket, hogy a politikai zűrjeiket intézzék az év többi 364 napján, ezt az egyet hagyják meg nekik, hogy méltón ünnepelhessék a hősöket és hősi halottakat, az azóta elhúnyt harcostársaikat. Mintha nem is kért volna semmit.
A Kossuth téren zászlófelvonás, történelmi zászlók, lovas katonák nagyon szép történelmi ruhákban, ünnepi élőzene, koszorúzó ünneplők: köztársasági elnök, házelnök miniszterelnök! Minden úgy ahogy az egy méltó ünnephez kell! Csak egy kis nüansznyi hiba volt: a "közönség" úgy üvöltött mindenféle baromságokat, mintha az eszét vesztette volna.
Jelenleg, amikor ezeket a sorokat írom ún. tüntetők állnak szemben a rendőrökkel és szidalmazással, dobálással próbálják őket arra "buzdítani" hogy lépjenek fel ellenük. Azok szegények meg csak állnak ott...
Na szóval így ünnepli Magyarország a hőseit.
Volt, de csak kivűl.
Ja, ott volt Anyám is az Operában, mellette ült egy hölgy, aki Gyurcsány beszéde alatt fölugrott, és ki akart menni tüntetöleg. Anyám kedvesen közölte vele, hogy miután tudta, hogy hova megy, és kik fognak beszélni, ha nem teszett neki, nem kellett volna odamenni. Szóval, ha már ott van, akkor illedelmesen maradjon a hátsóján, meg csendben.
Az előző oldalon van egy írás, amiben nagyon finom, érthetően van megrajzolva Wittner Mária egyénisége. (El tudom képzelni mi lehetett valójában, ha még egy ilyen, tulajdonképpen méltató írásban semm sikerült ennél "elegánsabb" információkat közölni róla) Mint tudjuk, ahogy az ember öregszik a rossz tulajdonságai csak még rosszabbak lesznek. Mindenesetre nem vet jó fényt azokra akiket képvisel.
Hasonló témák
