Ki kell kiabálnom, mit hallgatok és milyen a benyomásom.
Mert élmény.
Erich Maria
Remarque - Éjszaka Lisszabonban
Fekete Ernő olvassa fel.
Nem könnyű és nem izgalmas könyv de jó.
Mert remekül érzékelteti a nácik által rettegésben tartott lakosság félelmét az emigrálók tortúráját.
Fekete Ernő hangja kellemesen mély.Előadása kiválóan megválasztott.
fojtott hangom olvassa fel.Alig több mint a suttogás.
Már ezzel eléri, tudni fogod milyen a "félsz"
Azt mondta Imogen nem kell neki, hogy előadjanak.
De Ő nem érti(vagy még nem fedezte fel) már az is egy képesség,hogy fojtott hangon olvas fel.
Ez egy színészi eszköztár.
Nem értelmezi át, csak hangulatot ad.De pont megegyezik azzal amit a könyv is elérne.
De ez hangoskönyv.
Na ezek azok amik miatt szeretem az emberi hangon előadott hangoskönyvet
A múltkor beszéltünk Kovács Máté jó képességű, jó hangú felolvasóról.
Igen jó
De Fekete Ernő úgy tűnik jobb.
Csatolás megtekintése 1983352
1942, Lisszabon. A város, az ország: utolsó menedéke azoknak, akik a hitlerizmus elől menekülnek zárt határokon, őrségen, rendőrkopók és nyomozók gyűrűjén át. Portugália azért menedék, mert onnan nyílik az út a biztonság felé: Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mind a kettő megvan. Hajóra szállnia végül mégis annak lehet majd, akinek a beszélgetés kezdetén nem voltak iratai: reggelre vannak már, mert beszélgetőtársa átadja saját iratait. Az iratairól lemondó, az emigránstársát a szabadságba segítő ember képtelennek tetsző nagylelkűségét, áldozatát az a történet indokolja meg, amelyet a már nem továbbmenekülni, hanem maradni akaró menekült a lisszaboni éjszakában elmond. Hányatott élete drámáját, üldöztetései történetét, szerelmének halállal zárulásáét.
