Sziasztok! a Mérgező szülők-et megpróbálom beszkennelni hétvégén+jövőhéten.
Nekem is volt két családállításom, de nem sok javulást érzek max annyit, hogy már tudom nem csak én vagyok az oka annak, hogy olyan vagyok amilyen, mert ezt jól elhitették velem, és még most is ez folyik, pedig már nem vagyok mai gyerek, de egyszerűen képtelen vagyok "leszakadni" róluk. Ha vmi történik körülöttem mindig az jelenik meg ők hogyan vélekednének. Iszonyú. Pedig a gyerekkoromért már úgy érzem nem hibáztatom, megértem, nekik sem volt könnyű gyerekként ezt adták tovább stb. csak a jelenben is ne folytatódna. Vélemény?
Köszi, emu
Azt hiszem az nagyon sokat jelent, hogy tudod már, hogy nem te rontottad el, nem pusztán te vagy az oka annak, ami van, noha rád vetitik. Valószinüleg saját magukat sem tudják olyannak elfogadni, amilyenek, ha téged nem tudnak elfogadni. Azért vetitik rád , mert nem látnak téged. Azért nem látnak téged, mert valószinüleg lélekben olyan súlyos dologra néznek, amitől nem tudnak megszabadulni. Kötésben vannak ők is.
Másrészt a szülőnek akkor van gondja a saját gyermekével, akkor nem tudja igazán elfogadni, ha rossz párkapcsolatban él. A gyermek a párkapcsolat gyümölcse, koronája... Ha a szüleid között valamiért nem működik a kapcsolat, lehet hogy egymás negativ kivetitett mását fogják látni benned. Ilyenkor az lenne a megoldás, hogy tudatositsák, hogy a kapcsolatról leválasztva is érték vagy számukra, és átadják azt az energiát, ami adniuk kell. De ez nem ilyen egyszerű dolog, mert valószinüleg a problémák összemosódnak bennük, és fogalmuk sincs arról, miért nem működik az életük,és miért lettél te olyan amilyen vagy...A gyermek legtöbbet nem a látható dolgokból tanul, nem abból tanul amit mondanak neki, hanem abból, ahogyan élik az életüket. És válaszol a maga módján a problémáikra, valamiképpen tükröt is tart nekik, amire nem mindig jó ránézni... A gyermek ezt alapvető mély szeretetből teszi, és csak az elutasitások sorozata szül aztán benne dacot. (Feldmár András a Tudatállapotok szivárványában azt irja, hogy gyermek kb. kilenchónapos koráig mintha meghosszabbitott köldökzsinoron az anya lelkében úszna, és csak ezután kezd el leválni róla. Arról nem is beszélve, hogy mindent úgy tanul meg, hogy azonosul a vele együtt élő felnőttel).
Az irántuk érzett harag hozzájuk köt, és ez feloldhatatlan, ha más sikokon nem próbálod meg átlátni, átdolgozni... (Néha akkora indulat gyül fel az emberben, hogy nem is lehet ezzel családfelállitáson dolgozni. Ilyenkor talán jobb egy pszichodrámacsoport, ahol előbb ezekkel az érzésekkel dolgozik az ember, és csak utána a családirendszer hozta problémákkal. Ha érdekel tudok ilyent ajánlani Budapesten).
Többször leirtam, de talán segit neked is, hogy: ha eljutsz egy családfelállitásra azt a problémát vesd fel, ami aktuálisan éppen a legjobban fáj NEKED. Ha a szülőkkel való gond ez, akkor azt, de ha párkapcsolati probléma, vagy nevelési probléma (nem boldogulok a gyermekemmel), akkor inkább ezeket... Az aktuális fájdalmak visznek a legmélyebbre.
Az ilyen családi helyzet párkapcsolati gondokat is hozhat.
Abban, hogy igy alakult ez a család nem pusztán a szüleid a hibásak, és nem is Te vagy a hibás...Valahol máshol, mögöttük akadhatott el az az energiáramlás, ami neked élni segithetne...
A gyermek nem oldhatja meg a szülei problémáit, csak a saját fájdalmán keresztül juthat el eddig az energiáig. DE eljuthat oda, nem kell ehhez a szülőket elvonszolni családfelállitásra, vagy megváltoztatni őket, akkor is ha nem tudják ezt akarni...
Minden családi rendszer nagy kihivása, hogy a benne élő emberek megtanulnak -e valóban szeretni, ez a célja a sok szenvedésnek. A szüleidnél ez elakadt...de nálad ez azért
ettől függetlenül is működhet.
Csillagvirág
