-
Az anyagnak számos elgyönyörködtetö megnyilvánulási formája van még akkor is ha nem része egy élölénynek. Ajánlom nézz bele egy távcsöbe, mikroszkopba... de elég ha egy naplementét egy szivárványt, egy csörgö patakot... tekintesz meg a környezetedbe.
-
Szeretnélek megnyugtatni téged, hogy
az élet létrehozásásához nem kellenek szerszámok mind az auto vagy zsebora készitéséhez. Az anyag elrendezi saját magát. A kavicsokat, a homokot nem csiszologéppel hozták létre, a köveket nem kömuvesek öntötték mind a betont.
-
Menj le a pincébe, a saletrom a falon elöbb létrejött mind azt egy kémikus megtanulta volna létrehozni.
Az élet megjelenése természetesen megnövelte a változatosságot, a világ sokkal csicsásabban néz ki mert az élet magát organizálja.
-
Egy pohár sör egészen más benyomást tesz ránk mind a komponensei külön.
Egyébbként bor, sör még a vaj is létrejött anélkül, hogy egy vincer, egy sörfözö vagy tejesember segitett volna nekik.
-
-
Nézzd meg
menyi ideig tartott amig rájöttünk arra, hogy az anyag atomokbol áll és az atomokat szeletelhetjük, összeragaszthatjuk egymással mind az a csillagokban magátol lezajlik.
-
A csillagok, planeták, a 100 valahány elem... mind létrejött anélkül, hogy egy ránk hasonlito isten segitett volna nekik ebben. Az anyag egyszerüen rendelkezik azzal a képességgel, hogy komplikált strukturákat hozzon létre azáltal, hogy sok más anyag is résztvesz a folyamatban.
-
Te szerintem azt gondolod, hogy te egy elválaszthatatlan egység vagy. Miért nem fogod fel, hogy 100 milliard egymással kommunikálo sejtböl és tizszer anyi idegen mikrobábol állunk. Ahogy egy focicsapat csak addig egy focicsapat amig a 11 játékos együttjátszik az ember is csak addig egy ember amig a sejtjeink résztvesznek egy csodálatos játékban amit embernek nevezünk.
-
Szeintem a világ akkor válik iagazán csodálatossá ha természettudományosan gondolkodunk. Akkor válik élvezetessé ha átadjuk magunkat az érzékeinknek.
-
-
Hogyhogy nincsen életcélja? A vallások a halál utánra helyezik a hangsulyt, az nem lehet egy normális ember életcélja. Atlavirozni az életen amig meghalunk.
-
A modern ember nem egy céllal rendelkezik hanem individuálisan sokkal. Ez fantasztikus. 
-
A vallásos ember számára a Miatyánk volt a legfontosabb, mert a kenyér után kelett futnia, a nap legfontosabb tevékenysége a zaba megtalálása volt. Ma sokkal többet tudunk átélni.
-
En nem szeretnék ugy élni mind Jézus Krisztus, feleség nélkül, 12 halszagu horgásszal.
Jézus még soha nem volt Amerikában, nem is tudta, hogy van másik kontinens.
-
Még énekelni sem tudott nemhogy zongorázni. Mi volt a Hobbyja Jézusnak?
Kedves Ernoe!
Már bővebben írtunk földünk csodálatra méltó és jogos aggodalmat keltő tapasztalatairól.
Az embernek mint valami jéghegynek megvannak a felszín feletti,és a felszín alatti részei.
Nem elégedhetünk meg azzal,hogy csak a felszín feletti részeket vesszük tudomásul,szándékosan figyelmen kívűl hagyva azt ami a mélyben nagy tömegben húzódik,és mintegy tudat alatt ható gyökereinket jelenti.Ilyen lenne az ,ha csak érzékszerveinkkel felfogott világhoz szabnánk emberségünket.Nem elégít meg bennünket mert származásunk mélységes gyökerei hatnak ránk,keresésre ösztönöznek bennünket.Tovább és tovább..
Ma kezdődik
peszach ünnepe,az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére.
A mi egyiptomunk is létezik(földi testi létezésünk),a maga fáraójával,és ugyanúgy veszélyben és zsarnokságban vagyunk,mint Izrael népe a biblia történetben.
Az akkori belépőjegy a szabadulásra,nem más volt,mint a szelíd áldozati bárány,a melyet Isten rendelt,az életben maradás,hazaindulás és a belső békesség feltételeként.
Ma is szabadulhatunk a fogságból,és elindulhatunk a hazafelé vezető úton,még ha küzdelmesen is,az
Isten bárányának áldozata befogadásával.
Aki Istentől jött,megmutatta Isten odaadását,és lelkünkben tevékeny erőként,világosságként segít bennünket,- ha befogadjuk Őt.Ezt köszönhetjük Jézus Krisztusnak aki Isten és megdicsőült Ember,--tehát bárki,bárhol azonnal kapcsolatba léphet vele.
Még egy ortodox családban felnőtt ,de vallását elhagyó humanista könyvéből szeretnék neked idézni:
Benjamin Berger bizonysága
Az 1967-es év fontos esztendő Izrael állam, és a zsidó nép történetében. Az én életemben is ebben az évben történt a meglepő fordulat.
Huszonhat éves voltam, építész, és Dániában dolgoztam. Ortodox zsidó gyökereimtől elszakadtam, és világi zsidóként éltem kizárólag világi nemzsidók között. Gondolkodásomra és életstílusomra azokban az időkben a humanizmus nyomta rá bélyegét. Noha kutattam az igazság után, akkoriban számomra az igazság és az Isten között nem állt fenn semmilyen kapcsolat, mert már nem hittem a Bibliában. Istenben is alig hittem. Nem tudom, hogy ateistának mondtam volna-e magam, de mindez abba az irányba mutatott.
A személyes létem is nagy kérdés volt számomra. Véletlen az életem csupán? Világra jöttem, de hogy az életemnek van-e mélyebb értelme az megválaszolatlan, de nagyon lényeges kérdés volt. És mit jelentett, hogy zsidó vagyok?
[…]
Ebben az évben, 1967-ben történt, hogy néhány hónappal a hatnapos háború előtt volt egy istenélményem. Egészen váratlanul jött. Hatalmas meglepetés, valódi sokk volt számomra, amikor azon a különleges napon otthon ültem, és hirtelen Isten jelenlétét és szentségét éltem át.
[…]
Majd egészen kivehetően hallottam Isten hangját.Ez egy belső hang volt,de egy olyan hang is,amely az egész univerzumot is betöltötte.Az Úr azt mondta nekem:"Én vagyok Ábrahám,Izsák és Jákob Istene és én vagyok a te Istened."Megrendülten ültem ott,és nem tudtam,mit kellene ezzel kezdenem.
(...)
Istenélményem előtt még sohasem olvastam az Újszövetséget. Most ezt kezdtem el, és ezzel foglalatoskodva ismét új tapasztalatot szereztem: noha nem ismertem, nem volt számomra idegen könyv. Legbelül úgy tűnt, mintha ismerném. Nem pogány volt, ahogy korábban mondták nekem, hanem ősi zsidó. Jézus élete és különösen a közte és a farizeusok között lévő feszültség megragadott. Ezzel tudtam azonosulni, mert vallásos iskolába jártam, és ott tanulmányoztam a Talmudot. Ismertem a gondolkodásmódjukat, és a kérdéseket, amelyeket feltettek Neki. Ám a válaszok, amelyeket Jézus adott, felszabadítóak voltak, egyszerűek, és néhány szóval feltárták az egész hamisságot, ami a kérdések mögött rejtőzött. Számomra ez teljesen hitelesnek tűnt. A fivéremnek és nekem is nagy problémáink voltak ezzel észjárással a jesivában (a vallásos zsidó iskolában), ahova gyermekkorunkban jártunk. Így, amikor az Újszövetséget olvasni kezdtem, mindjárt tudtam azonosulni Jézussal.
Még valami más is azonnal magával ragadott az Újtestamentum első olvasásánál: a feltámadás. Hatalmas pillanat volt az, amikor olvastam, hogy Jézus feltámadt. Bár tudtam, hogy él, hisz találkoztam Vele, de a felismerés, hogy a feltámadása által legyőzte a halált, óriási volt számomra, aki mint zsidó olyan családból származom, amely szenvedett a holokauszt miatt, és sok hozzátartozóját vesztette el. Ide tartozik az is, hogy mi egy papi családhoz tartozunk, ezért gyermekkorunkban sohasem volt szabad temetésre mennünk. Mindig át kellett mennünk az utca másik oldalára, hogy ne váljunk tisztátalanná. E miatt a két dolog miatt a halál számunkra nagyon fenyegető és félelmetes volt. Mély belső félelmet váltott ki belőlünk. Amikor olvastam a híradást a feltámadásról, e hatalmas győzelemről, egyszerűen eltűnt ez a szorongás, és nagy öröm töltött el. Ez is egy nagyon erőteljes élmény volt…
Így kezdődött el az életem Jézussal. Ezen az úton körülbelül három évig jártam egyedül, amíg 1969-ben vagy 70-ben egy rövid időre Izraelbe utaztam. Akkoriban egyszerűen el akartam menni azokra a helyekre, ahol Jézus élt. Jobban meg akartam ismerni ezeket. Ez fontos volt számomra.
......................................................................................................................................................................
A fenti részlet Benjamin és Ruben Berger: Az út című könyvéből származik.
A könyv kiadója, Christoph Meister írja az előszóban: „Amikor elvittem Benjámint azokba a gyülekezetekbe, amelyeknek még alig volt valami fogalmuk a messiási zsidókról és az üdvtörténeti Bibliaértelmezésről, gyakran megkértem, hogy azzal a bizonysággal kezdje, ahogy hitre jutottak Messiás Jesuában, Jézus Krisztusban.
Ugyanis rendre megfigyeltem, hogy ez a «személyes üdvtörténet» hogyan vált sok hívő számára híddá, amelyen keresztül könnyebben be tudták fogadni e szokatlan üzeneteket. Az idők folyamán nőtt bennem a vágy, hogy az egész lebilincselő utat, amit Isten Benjáminnal és Rubennel bejárt, egy könyvben felvázoljam…”
Benjamin és Ruben Berger: Az út, 2013, echad Verlag, 15-19 o.
