Bármelyik "nemzeti" fordítás megteszi,
Azt hittem valami mást fogsz ajánlani.
Viszont ebben az esetben igazat kell adnom Ernőnek, mert "vétkesek közt cinkos, aki néma":
a szent irások mythoszok, mesék és ezért a 21. századba arra a polcra kell tegyük ahol a mesekönyveket gyüjtjük, Andersen és a Grimm Brüder müvei mellé.
-------------------------------------------------------------------
Ha én a katholikus egyház tanait mesének tartom akkor abba az összes Abrahámi vallás benne van, hiszen a legfontosabb témák, teremtés, tizparancsolat egy és ugyanazon forrásbol jön.
"A Biblia (I. Móz. 11., 31.) úgy mondja, hogy „ABRAM" Théra nevű apjával indult el a káldeai UR városból Kánaán földjére.
Mivel „UR" városában - az ún. „pátriárkák korában" - zsidók nem laktak, sok történész azt állítja, hogy ez az „ABRAM" valójában káld-sumír lehetett.
Magam is úgy gondolom, hogy káldnak kellett volna lennie, ha élt volna. Ugyanis az alábbiakban majd bebizonyítom, hogy az „asszíriológia" nevű tudománynak és a bibliai történeteket vizsgálók sokaságának igazuk van, amikor ABRAM-ABRAHAM-ot és SARAI-SARA-t földi életben szereplő személyekként nem tudták megtalálni.
De az UR városban élő HOLD-KULTUSZ ismeretében biztosan állíthatjuk azt, hogy mindketten az UR-i holdkultusz mitologizált és megszemélyesített kifejezői.
Tudnunk kell azt, hogy a káld hiedelem szerint, minden városnak megvan a választott „égi" oltalmazója, akit - valamelyik égitest által - megszemélyesítettek
és az „istenkar" (pantheón) tagjának hitték.
Így volt URUK-nak védője INNANA (Vénusz), UR városnak pedig a HOLD (NANAR vagy SIN). Miután a káldeusok olvastak az „ég könyvében", és pontosan le is jegyezték
azok mozgását, megfigyeltek egy érdekes helyzetet a Hold és a Vénusz közötti „égi" kapcsolatban.
Bemutatok itt a Kr. e. 12. századból egy „kudurru"-t (határkövet), mely a KASSITA-KUSITA időben is mutatja a „nyolcágú" csillaggal a Vénusz szimbólumát és a kelő vagy fogyó Holdat.
A Vénuszt égkirálynőként tisztelték és káld-sumír neve: „SARRATU" vagy „SARA".
A képen látható „hold kiflit" (tehát nem a „teliholdat") „ABRA-MU" néven ismerték, ahol „AB" = atya „RA" = fénylő, ragyogó és „MU" = személyes névmási rag,
1. szám 1. személy. „AB-RA-MU", tehát „ragyogó atyám" jelentésű, vagyis a „holdkultusz" istenének a neve ez és „SARA", vagy SARAI az „égkirálynő". Ennek a holdkultusznak legnagyobb ünnepe az volt, amikor az „égkirálynő" (Vénusz), mint „hajnalcsillag" napkelte előtt együtt ragyogott az égen a „fogyó Hold",
ABRAMU-val, a Hold láthatóságának utolsó napján. Ugyanis ez az a pillanat az égen, amikor „ABRAM" és „SARAI" különválnak egy időre, éppen úgy, mint a Bibliában is le
van írva, és ez a „szétválás" megint „együttállássá" lesz, hogy megismétlődjön ez a történés az égen és a zsidók által oly jól és ügyesen megszerkesztett mitologikus történetben is. Ugyanis ÁBRAHÁM nemcsak az egyiptomi fáraó részére hagyta el SARA-t, hanem ez megismétlődött ABIMÉLEK, filiszteus király látásakor is (I.Móz. 20.).
De folytassuk az égi történést. A káldeusok megfigyelték azt az égi tüneményt, hogy attól a naptól számítva, amikor a fogyó Hold (AB-RA-MU) eltűnik az „égkirálynő" (Hajnalcsillag) mellől - a „kétszázötvenkettedik" (252) napon „telihold" van. Miután pedig Hammurabi uralkodásával vezetődik be az ún. „Marduk-vallás" és az „isten-idő" a Hold-kultusz szerint való (holdjárás szerinti kalendárium bevezetése), a sémiták ettől kezdve a 252. napon bekövetkezett teliholdat „Istár oroszlánjának" nevezik, babiloni domborművön való ábrázolása a New Yorki Metropolitan Múzeum előcsarnokának falán látható. Fekvő oroszlán, melynek szarva van.
Itt - ennél a bibliai „Ábrahám-mítosznál" - azt kell megállapítanunk ismét, hogy a zsidók ezzel a hold kultusszal és hold kalendáriummal szintén a babiloni fogságban ismerkedtek meg, és addig, míg az ottani hosszú évek során véglegesen el nem készítették a saját „vallásuk" tanait, ők is az „égkirálynőtől" kérték a segítséget
,,Júda városában és Jeruzsálem utcáin". (JER. 44:15, 17.) Bemutatom, hogyan látszik az égen ez az „Abram és Sarai" mítosz. A SIRIUS heliaklikus megjelenése közvetlenül napkelte előtt. A SIRIUS mellett a „halódó kígyó", a fogyó Hold (ABRAMU) és a Vénusz-hajnalcsillag (SARA).
A bibliai történet Ábrahámot Egyiptomba és a filiszteusok földjére viszi. Mind a két helyen „NAP-kultusz" volt. Vagyis a „Holdistent" kizárták a hiedelemből. Ezért mondja Ábrahám Sarának, hogy „megölik" őt (mint „Holdistent"), de Sara - „égkirálynőként" mehetett, hiszen a Napkultuszban is imádott lény volt az „égkirálynő", úgyis, mint INNANA vagy ISIS. De maga Jézus Urunk is kétségessé teszi Ábrahám személyét, amikor azt mondja: „Mielőtt Ábrahám lett, én VAGYOK." Mert mit is érthetünk ebből az igéből: „lett"...? Semmi esetre sem azt, hogy „született", „emberré lett", hanem inkább azt, hogy „csinálták, kiagyalták". Ugyanis élő személyre nem mondhatjuk azt, hogy „lett" és Jézus Urunk mindig pontosan és félreértés nélkül beszélt.
De van még egy másik evangéliumi szöveg, jézusi mondásként, amikor azt mondja a zsidóknak: „Mózes adta nektek a körülmetélkedést..."(JÁN. 7.22.) Tehát Jézusunk nem Ábrahámtól származtatja ezt, pedig Jahwe Ábrahámnak rendeli el és nem Mózesnek, hiszen Ábrahámmal köt szövetséget, miként az írva van Mózes I. könyv 17. fejezetében. Így mondhatjuk azt, hogy Jézus Urunk nagyon jól tudta, hogy Ábrahám a zsidók megszemélyesített mítosza.
Most pedig elmélkedjünk. Judai-kereszténységünk alapítója - Saul rabbi (alias Szent Pál) - mondja a Galáciabeliekhez írt levelében ehhez a „nem létező" Ábrahámhoz való tartozásunkat. Íme:
„Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai. Előre látván pedig az írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg Ábrahámmal.
.. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk, mert meg van írva: Átkozott minden, aki a fán lóg...
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: és a magvaknak, mint sokról, hanem mint egyről...ki a Krisztus." (3. RÉSZ 7-16.)
Láthatjuk, hogy a mitikus és nem létező Ábramu-Ábrahám helyébe Jézus Urunkat teszi be „Krisztus-Christos" néven. Mózes törvényére való hivatkozással pedig „átoknak" nevezi a mi Urunkat. A legcinikusabb módon illeszt mindent a saját, zsidó vallásához. Farizeus volt és „szent pállá" avatva a zsidó-kereszténységnek
nevezett zsidó szekta által - farizeus is maradt. Búcsúzzunk el tőle, Ábrahámtól is és a királyi ágyakig jutó Sára asszonyságtól is."
