Kedves Kyra_És az amerikai paleontológus George Gaylord Simpson? Ő sem számít szaktekintélynek?
Kedves Kyra_
-
Azért mert odateszed George Gaylord Simpson nevét egy kreationista szélhámos neve mellé még nem ugrik át a dicsöség.
-
George Gaylord Simpson egy Us-Amerikai paläentologus volt a szintetikus evolutioselmélet egy megtervezöje, egy experte a kihalt emlösállatok területén, különösen a lovak interkonti-nentális vándorlásaival foglalkozott és kihalt pinguinekkel. Ö nem volt evolutio tagado
-
-
Különösen meggyözö a tölle származo idézet: „Der Mensch ist das Produkt eines ziellosen und natürlichen Prozesses, der ihn nicht im Sinne hatte“
-
Magyarul: "Az ember egy célnélküli természetes folyamat produktja, ami neki az eszébe sem áll" Röviden az ember mögött nem áll semmiféle tervezettség. Örülök neki, hogy tetszik neked is ez az ember. Vagy egy öngol volt?
"Csak a hitben kezdjük látni, hogy milyen az a szakadék, amelyből kiment minket Krisztus, mert ekkor már a szabadulás sodrásába kerültünk. Aki sodródik, az nem tud reflektálni. Elfoghatja rémület, de azután át is adhatja magát a sodródásnak és nem fél többé. S mivel biológiai élete még nem jutott kátyúba, érzékei jól működnek, ez a nagy sodródás a bűn felé egyáltalán nem tűnik számára tragédiának. Csak aki a szabadulás sodrásába került, az rendelkezik azzal a távlattal, hogy beletekintsen egy pillantással az örvénybe, az alatta megnyílt seolba, az alvilágba.
Egy horgászegyesület, egy jótékonykodó humanitárius klub, vagy egy jól működő bűnbanda tagjaként nem látjuk az elveszettség mélységeit. A felületesség, illetve a lefelé történő sodródás nem teszi lehetővé, hogy helyesen lássunk."Barsi Balázs
Kedves Steve3!"Csak a hitben kezdjük látni, hogy milyen az a szakadék, amelyből kiment minket Krisztus, mert ekkor már a szabadulás sodrásába kerültünk. Aki sodródik, az nem tud reflektálni. Elfoghatja rémület, de azután át is adhatja magát a sodródásnak és nem fél többé. S mivel biológiai élete még nem jutott kátyúba, érzékei jól működnek, ez a nagy sodródás a bűn felé egyáltalán nem tűnik számára tragédiának. Csak aki a szabadulás sodrásába került, az rendelkezik azzal a távlattal, hogy beletekintsen egy pillantással az örvénybe, az alatta megnyílt seolba, az alvilágba.
Egy horgászegyesület, egy jótékonykodó humanitárius klub, vagy egy jól működő bűnbanda tagjaként nem látjuk az elveszettség mélységeit. A felületesség, illetve a lefelé történő sodródás nem teszi lehetővé, hogy helyesen lássunk."Barsi Balázs
Kedves Steve3!
Tudod, a polgári törvények szerint ma minden embert eleve ártatlannak tekintünk, nem pedig bűnösnek.
Kedves Step!Kedves Steve3!
Nincs kedved valahogyan szimpatikusabbá tenni az istenképedet és a hitedet? Még a hittestvéreid között is ósdi magatartásnak számít romlott világról, a bűn örvényében megnyíló seolról károgni. Tudod, a polgári törvények szerint ma minden embert eleve ártatlannak tekintünk, nem pedig bűnösnek. Aki a bűn felől közeledik az emberekhez, a gyermekeket is beleértve, az nem egyszerűen rosszhiszemű, hanem kártékony, antiszociális lény.
Tényleg mi uralja a tömegeket,amióta felvilágosultunk?Azert kedves Step mert sokan felvilagosultunk, hogy az eredendo bunt a vallasok talaltak ki hogy megfelemlites altal uraljak a hiszekeny tomegeket.
"Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában. / A helyes és nem helyes tudásról (Biblia: a jó és rossz tudás fája...)
"A helyes tudás önmagáért van"
Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a Mesterhez a szerzetesek.
- Mester! Beszélj nekünk a tudásról. Áruld el, mi az és mire való?
- Nem szóltam volna még róla? – színlelt csodálkozást Lin-csi, majd váratlanul kijelentette. – Ne gondolkozzatok ezen, szerzetesek! Jobb lesz nektek nem tudni ezt!
- Ha volna még valami mondanivalód róla, szívesen meghallgatnánk – próbálkoztak a szerzetesek.
- Nincs több mondanivalóm – felelte határozottan Lin-csi, s már faképnél hagyta volna őket, amikor az egyik szerzetes utána szólt.
- A helyes tudásról kérdezünk, apát! Útmutatást kérünk a használatához.
- Az más! Amennyiben a helyes tudásról van szó, érdemes híveim, máris rendelkezésre állok. Hallgassátok hát a helyes tudásról szóló tanítást! – fordult vissza a csarnokba megkönnyebbülten Lin-csi, s leült szokott helyére.
- Helyes tudásnak azt a tudást nevezzük, – kezdte – mellyel semmi célunk a világon. A helyes tudás önmagáért van, s önmagát szemlélve a lelket gyönyörködteti. A helyes tudás óvatos, érzékeny kapcsolatot tart a világgal, nem igényli annak szoros közelségét. Sokkal inkább távolról szemléli, mintegy meglesi részleteit, s kilesi az egész bonyolult működését. Nem avatkozik a folyásába, kíváncsian és merengve szemléli, s örökkön azt reméli, hogy meglátja benne a szabályt. A helyes tudást tehát csak az érdekli, amivel sohasem gyarapíthatja magát. Csak arra kíváncsi, ami kifürkészhetetlen, de amit nem fürkészni bárgyúság. Semmi sincs, amitől elfordulna, egyformán vonzza közel és távol, mély és sekély, szépség és csúfság. Lenyűgözi a világ. A helyes tudás sohasem hallatja hangját. Néma és hűvös, mint a csillag – fejezte be a tanítását a helyes tudásról Lin-csi apát, s a szerzetesek már felkászálódtak a csarnokban, mikor hozzátette.
- Jegyezzétek meg, érdemes híveim, hogy bár semmi célunk a helyes tudással, birtoklása a legfőbb áldás. A helyes tudás birtokában nem ragadhat el a szenvedély, nem kell félnünk sem házunk romlásától, sem szegénységtől, sem a megbecsülés hiányától, de még a restség szégyenletes hírétől sem. A helyes tudás birtoklása a legteljesebb szabadság, maga a földi Buddhaság – szólt egykor Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.
---
"A nem helyes tudás a haszonért van"
Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordultak a Mesterhez a szerzetesek.
- Mester! Legutóbb a helyes tudásról hallgatunk téged. Áruld el, mit nevezel nem helyes tudásnak, s az mire való.
- Ne gondolkozzatok ezen, szerzetesek! Jobb lesz nektek nem tudni ezt!
- Ha volna még valami mondanivalód róla, szívesen hallgatnánk. - próbálkoztak a szerzetesek.
- Nincs több mondanivalóm – felelte Lin-csi határozottan, s már faképnél hagyta volna őket, mikor az egyik szerzetes utánaszólt.
- Meg akarjuk különböztetni a nem helyes tudást a helyes tudástól. Ezért kérdezünk, apát! Nincs más szándékunk vele.
- Az más! Amennyiben a nem helyes tudás felismeréséről van szó, máris a rendelkezésetekre állok. Hallgassátok hát a nem helyes tudásról szóló tanítást – fordult vissza a csarnokba megkönnyebbülten Lin-csi, s leült szokott helyére.
- Nem helyes tudásnak azt a tudást nevezzük, – kezdte – mellyel különféle célokra tör az ember. A nem helyes tudás a haszonért van, s ösztönzője a lázas munkavágynak. Nyers akarással közelíti meg a világot, s a legszorosabb kapcsolatra vágyik vele. A nem helyes tudás fojtogatja a világot. Örömmel ragadja meg és emeli ki részeit, s szenvedélyesen hatol az anyagi részek belsejébe. Az egész működésében a szabály zavarja a leginkább, melynek helyébe a saját elveit állítaná, hogy azokkal szabályozzon. Hatalommal bír az anyagi világ felett, melynek elemeit szabadon rendezgeti. Ezt nevezi alkotásnak. E művelet a helyes tudás szempontjából teljességgel értelmetlen. Az alkotás pompás, ám veszedelmes játék, mely a nem helyes tudás birtokosát lenyűgözi, mint a gyermeket. Az elbűvölt gyermek már sohasem nem tudja abbahagyni a rögeszmés játékot, élete értelmét a rítus adja. Az alkotás hőse színes cserépcsörgőjét rázza. Csörömpöl és harsog, mint körötte a dolgok – fejezte be a tanítását a nem helyes tudásról Lin-csi apát, s a szerzetesek már felkászálódtak a csarnokban, mikor hozzátette
- Jegyezzétek meg, érdemes híveim, hogy a nem helyes tudás forrásai tiltottak, a forrásokat kolostorunkban a helyes tudás leghivatottabb birtokosai őrzik. Ők felügyelik az odajárókat. Nehogy mértéktelenül merítsenek, romlást hozzanak magukra és kolostorunkra, sorsunk a szenvedély legyen, majd a megvetés. A nem helyes tudásnak áldozók sorsa: örök szenvedés – szólt egykor Lin-csi apát, kolostorában, a Huo-to folyó partján.
Sári László, Magyar Könyvklub, 1999
"
Egyetlen pillanat, - túl korán, vagy túl későn - az az alma, a tudásé.
Az nem ennivaló.
Az ember megette.
Magának tartotta az isteni tudást.
Nem az almában van a hiba, csak megenni volt tilos.
Ez a képe mindennek, ami emberi.
Mert lám - a tilos alma csábít, hogy ne vegyünk és ne adjunk.
Csak adni!
NEM A TUDÁS A HIBA, DE AZ, HOGY MAGUNKNAK TARTOTTUK.
A tudás is áldás, ha adod.
Minden áldás, ha adsz.
Adni csak ÁLTALA adhatunk."/Az angyal válaszol
Mi is az a kevés tudás?Istentől valo elfordultságunkból származik,én úgy értem.A kevés tudás veszélyes...! Már nem emlékszem hol olvastam. Én inkább értem, hogy miért árt az a tudás, amit úgy szerzett meg az emberiség, hogy elveszített mindent, amikor megtette istenének az Anyagot. Talán ha az ember és a tudós ember elfogadná, hogy ő nem csak test, hanem lélek is és minden tettének rá is visszaható következménye van, akkor nem talált volna fel pusztító fegyvereket és "csak" a természetet elpusztító technikákat.
Hamis, romantikus szöveg. A gyerekek nem ismerik fel a jó és a rossz közti különbséget, hanem megtanítják őket erre a felnőttek. A keresztény felnőttek éppen arra, hogy minél több bűnt ismerjenek fel az életükben, ezzel megmérgezik és megfélemlítik a lelküket. Ez a kereszténység hagyományos romboló munkájának egyike, de ebben a hívők semmi kivetnivalót nem találnak, sőt, önhitt módon, a "lelki minőségükre" büszkén lenézik mindazokat, akik szerintük lefelé sodródva a pokol felé tántorognak. Ez maga az önismeret hiánya, a jó és a rossz összetévesztése, a hamis tudás.Kedves Step!
Itt mint ahogy olvastad a lefelé sodródó emberről van szó,akinek szíve mélyét antiszociális viselkedésre sarkalló erők szokások kezdik leuralni.A polgári törvénykönyv nem foglalkozik ezekkel a mélységekkel.
Krisztus világosságában láthatjuk meg szívünk valódi állapotát,és Nála találhatjuk meg a szabadulást is.
A gyerekeket pedig ne hozd fel érvül,hiszen Krisztus őket állította példaképül,akik egyszerűen és tisztán ismerik fel a rossz és a jó közötti különbséget,intellektualitástól függetleneül.
A rossztól megszabadulni nem antiszociális cselekedet.Erre a hibás következetésre nem vagyok vevő.
Az alvilághoz való viszonyunkat,pedig csak a lelki minőségünk határozza meg.A kérdés,mennyire ismerjük magunkat,mennyire vagyunk őszinték magunkkal.Például ha a te szíved nemes és szeretettel teli,neked nem kell tartanod az alvilágtól,mert a Fényre befogadó vagy.
Tehát ez a rész a lefelé sodródó embernek szól.Ilyen pedig "létezik"nem?
Krisztus nem az igazakért jött.
Kedves steve!Kedves Step!
Itt mint ahogy olvastad a lefelé sodródó emberről van szó,akinek szíve mélyét antiszociális viselkedésre sarkalló erők szokások kezdik leuralni.A polgári törvénykönyv nem foglalkozik ezekkel a mélységekkel.
Krisztus világosságában láthatjuk meg szívünk valódi állapotát,és Nála találhatjuk meg a szabadulást is.
A gyerekeket pedig ne hozd fel érvül,hiszen Krisztus őket állította példaképül,akik egyszerűen és tisztán ismerik fel a rossz és a jó közötti különbséget,intellektualitástól függetleneül.
A rossztól megszabadulni nem antiszociális cselekedet.Erre a hibás következetésre nem vagyok vevő.
Az alvilághoz való viszonyunkat,pedig csak a lelki minőségünk határozza meg.A kérdés,mennyire ismerjük magunkat,mennyire vagyunk őszinték magunkkal.Például ha a te szíved nemes és szeretettel teli,neked nem kell tartanod az alvilágtól,mert a Fényre befogadó vagy.
Tehát ez a rész a lefelé sodródó embernek szól.Ilyen pedig "létezik"nem?
Krisztus nem az igazakért jött.
Mi is az a kevés tudás?Istentől valo elfordultságunkból származik,én úgy értem.
Ha Istentől elfordultak vagyunk,akkor kitekintünk a teremtett,és általunk alkotott világra,és a tudásnak én leszek a központja,az értelmem.
Ha Isten áll a középpontban,akkor Ő a bölcsességünk,helyes alapállásból értünk meg mindent.Ő töle vesszük az ismeretet ,és másoknak adjuk...
Ki mondta azt, hogy minden úgy jó, ahogy van?Kedves steve!
Amikor arról hallok,hogy minden úgy van jól,ahogy van,már teljesen meg tudom érteni,mit is értenek eme kijelentés alatt,mert ahhoz,hogy valaki felismerje,hogy akarata rossz irány felé tart kell Valaki,aki felnyissa a szemét,és főleg a szivét,hogy befogadóvá váljon.Honnan jön ez,feltehetjük a kérdést,de azt hiszem az itellektus nem tudja erre a választ,mert hiába mondják annak az embernek,hogy ne tedd,mert rossz úton jársz,lefelé sűllyedsz,és csak a benned lévő ego az,ami még tovább lök,oda,ahonnan egyre nehezebb kikecmeregni.Lehetnek barátok,akik mellettünk állnak,,mégis egyedül kell felismernünk,néha sok szenvedés által,hogy rossz irányba indulunk.Ez utóbbinál teljesen elfordulunk Istentől!!
Tehát,akinél nincs felismerés,az nem lehet hibás,vagy bűnös,mert minden ember cselekedetét abban a szent pillanatban a legjobbnak itéli,mert azon a tudati-szinten nem tud más lenni,ha tudna más lenni,úgy a szerint cselekedne.Persze ez nem azt jelenti,hogy bármit tehet az ember,mert az önkontroll azért ott van...