Jelenléti iv

"Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni." (Apáczai Csere János)

"A tanítás gyökere keserű, de gyümölcse édes." (Arisztotelész)

"Ha valaki mindjárt kezdetben bizonyosságot akar, kétségek közt fogja végezni. De ha mérsékli magát, és a kételyekkel kezdi, akkor el fog jutni a bizonyosságig." (Bacon, Francis)

"A tanítás nem elveszett művészet, de megbecsülése eltűnt tradíció." (Barzun, Jacques Martin)

"A megszokás következtében még a legragyogóbb tehetség is veszít magából." (Beethoven, Ludwig van)

"Itt most meg kell állítanom a tollamat, hogy mondanivalóm sorrendjét meg ne zavarjam. Mert nagy utat kell megtennem még, amíg eljutok odáig, amikor a székely gazdaember iskoláztatja nemcsak a fiait, de a leányait is." (Benedek Elek)

"Mi fiatalok, becsületesen, tisztán szeretnénk élni és dolgozni. Vannak céljaink, álmaink, elképzeléseink. Ezekkel a célokkal és álmokkal hagyjuk el az iskolát, és másnap az életben a felnőttek megmagyarázzák, hogy mindazt a szépet, amit az iskolából magunkkal hoztunk, felejtsük el, mert az ott tanult igazságokkal nem sokra megyünk az életben. Néha nem szavakkal magyarázzák ezt nekünk, hanem példamutatással. S ha mi tisztességesek maradunk, az sok esetben a felnőttek romboló példamutatása ellenére történik. A felnőttek, akik a fiatalokat nevelni akarják, előbb önmagukat neveljék meg. A nevelés alapja a példamutatás." (Berkesi András)

"Guggoljon ide mellém,
ki nem csak hallani,
de érteni akar,
hogy közel legyen a szívdobogásunk."

(Birtalan Ferenc)

"Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól." (Buehner, Carl William)

"Érdemes lemenni a halpiacra, és megnézni a rákokkal teli hordókat. Soha nem kell fedelet tenni rájuk, mert ha az egyik rák megpróbál kimászni, a társai belekapaszkodnak, és visszahúzzák. A rossz társaság is pontosan így hat a gyerekekre." (Carson, Ben)

Bízom benne, hogy Nektek is tetsző idézeteket tudtam idehozni!

"Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel." (Coelho, Paulo)

Boldog napokat Mindenkinek!

Szervusztok!

Itt friss és új ember vagyok. Sok időm nincs így a későbbiekben is kérdéses, hogy mennyi időt tudok itt tölteni, de az alábbiakban egy-két versemet megmutatom Nektek.

Üdvözlettel: Komáromi János

Boldog napokat Mindenkinek!

Szervusztok!

Az alábbiakban tehát az első vers!

Üdvözlettel: Komáromi János


hajszál-kép

hajszál-szövésű néma ködbe
rajzoltam rólad egy képet
eltűnőst, remegőst, nyirkosat
olyan savanykás-fehéret

hajszál-erein múló napoknak
közös pillanat éled
percnyi örömeink dobognak
nem hervadnak a képek

hajszál-szín szellő simogat
illatot őriz az árnyék
suhan a folyó mellettem
de én itt megállnék

hajszál-erővel kötöz meg szavad
hazug torokra ráég
először vág, azután szakad
semmit egy világért

hajszál-lebegés a gondolat
kenj ide egy kis kéket
ne játszd a morcosat
képzelj rólam valami szépet

hajszál-röptét könnyű álomnak
szembogár bensőmbe réved
mosoly suhan át a szobán
amikor tőlem azt kéred

hajszál-vékony a határtalan
véressé válik a játék
szállj le mellém a földre
ördögi tett, de angyali szándék

hajszál-szövetek beborítanak
nem üvöltök már csodákért
felismerés szüli meg nyugalmamat
nem adok életet halálért

Boldog napokat Mindenkinek!

Szervusztok!

Az alábbiakban tehát a második vers!

Üdvözlettel: Komáromi János


tűlevelek

felhasadt tűlevelek zöld illatát
rejtegeti védőn a tél
jégburok üveg-csillogása
színekről regél
égre vetít zöld és sárga csíkokat
minden sor végén az élet lángja hívogat
ahol földre ér ez a smaragd-szivárvány
ott magok élednek
levelek sarjadnak
gyökerek bújnak a mélybe
és ágak nyújtóznak a magasba
hogy legyen erő tavaszra
hogy az újjáéledő megtestesülhessen
hogy a bilincs széttörhessen
tűlevél párnákon alszik
ott szunnyad a bizalom
mint szúrós alom
a nyugalom mégis átleng
a kínzóan-simogató avaron
és úgy történik ahogy akarom
a friss zöld nedvek
mindent befednek
mindenütt emelkedni kezd a föld
az újjászületésre újra rátalál
az ismét megtermékenyült halál
felemelkedik a mélybe zuhant
élni kezd ismét az "elsuhant"
szárba szökken újra
ismét életre hívja a reményeket
esélyeket kínál
hogy most talán...
majd örökké
mert úgy kell, hogy legyen
a halál völgyében
és ott fent a hegyen
ahol az áldozati oltár már készen áll
csak egy kis tűzre vár
és valami húsra
hogy loboghassanak újra
a könyörgés lángjai
de most isteni szózatot nem hallani
és a gyermek torkán a kés már mozdul
csigolyán csikordul az él
életet áldozni az éltért
csúcsokon felhasadt torokból
tűlevelekre ömlik a vér
embert ölni az emberért
...
ez nem lehet isteni cél

Boldog napokat Mindenkinek!

Szervusztok!

Az alábbiakban tehát a harmadik vers!

Üdvözlettel: Komáromi János



A szerelemhez osonok

Ha nem veszi észre senki
lopva a szerelemhez osonok
és megérintem,
illatát magamba szívom
emlékét elorzom,
magammal viszem
és rideg estéimen
lámpásomban gyújtom

ez már nem a csoda várása
nem a mindent elsöprő
szent érzelem
mert boldoggá tesz
minden reménnyé
hazudott pillanat,
itt maradt morzsája
megtorpant ifjú örömöknek

módolt mosolyok
szívembe megtört ragyogást
lopnak
és örülnöm kell
annak is, ha mások
boldogok, akkor is
ha én a gyötrelemnek,
a magánynak hódolok

derűm kínok közt, nehezen
gyömöszölöm át álarcaim
tömör falán
s azt remélem
talán lesz majd
ki lelkemen viselt
vigyorgó maszkom
mögött rám talál

hazug, kemény felhők alatt
tűként hullanak rám az igazság
véres cseppjei
nem akarok már többé
magam ellen véteni
átkarolom a társammá
lett időt és érzem
együtt hozzuk el a jövőt

Boldog napokat Mindenkinek!

Szervusztok!

Az alábbiakban tehát a negyedik vers!

Üdvözlettel: Komáromi János



törődj velem

törődj velem...
nézd
rám kérgesedett álmaim
már alig bírom
gyakran sírnom kellene
de nem emlékszem a könnyekre

törődj velem...
elfognak
falhoz állítanak
a lesből támadó félelmek
a múltból érkező
jövőt-ölő kétségek

törődj velem...
halld meg
a némaság mögé bújt sóhajokat
a porladó percek szétszóródó hangjait
amint szitálva hullanak körénk
és elfednek mindent ami szép

törődj velem...
érezd
amikor összeszoruló lelkem
szűkölve bújik bensőm legrejtettebb zugába
hogy ne lásd fájdalmát
inkább eltűnik önmagába

törődj velem...
megbénítanak
ezer lakatot aggatnak rám
a szégyellt vágyak
és a meg nem értett érzések
évek alatt közönnyé válnak

törődj velem...
tárd szélesre
ki nem mondható titkaim nehéz ajtaját
ismerd meg áldott és átkozott énem
elhazudott igazságaim
lásd hogyan kellett és hogyan kell élnem

törődj velem...
öleld át
fájdalmakat üzenő sóhajom
nehéz lelkem hangtalan vergődését
most nem értem a szavakat
csak egy őszinte test ölelését

törődj velem...
fogadj magadba
engedj eltűnni benned
had oldódjak csendes lélegzetté
váljak egyszerű társból
a Mindeneddé

törődj velem...
válj semmivé
ezután csak bennem élj tovább
a külön-külön most megsemmisül
csak az Együtt létezik ezután
...és a Világ elcsendesül

Boldog napokat Mindenkinek!

Szervusztok!

Az alábbiakban tehát az ötödik vers!

Üdvözlettel: Komáromi János


hősök


hol laktak az egykor volt hősök
kikről regéket zengtek dalnokok
és a véres harcok után
hol várták őket nyugalmas otthonok

hol hajtották fejük álomra
és az álmaik nyugodtak voltak vajon
lágy dal csengett a fülükben
túl minden harci zajon

ábrándoztak-e csendes örömökről
és mosolyuk volt-e gondtalan
gyermekük ha játszott
vajon nézték boldogan

és jutott-e eszükbe olykor
ha csaták közt magukban ültek
talán arra is gyermek várt
akit oly bátran megöltek

szerették a háborúkat
vagy muszáj volt csak a harcuk
büszkék voltak ha emlékeztek
vagy néha könnyes volt az arcuk

amikor lehetett
vajon elkerülték az ölést
mit tartottak többre
a csatát vagy a baráti ölelést

és nekünk akik e dicső
hősökre emlékezünk
vajon simogatna vagy ütne
gyakrabban két kezünk

talán ha látnánk a dicső múltak
csendes hétköznapjait
talán másként vívnánk
életünk mai harcait

Boldog napokat Mindenkinek!

Szervusztok!

Az alábbiakban mára az utolsó vers!

Üdvözlettel: Komáromi János


...a neveddel alszom el

amikor fáradt utam
Napot kísérve véget ér
párnámba rejtem
elgyötört arcomat
karjaim a semmit ölelik
csendben ringatom el
árva magamat és
...a neveddel alszom el

üres utcákon bolyonganak
elárvult érzéseim
minden kapu zárva
hiába dörömböl
magára maradt szívem
csak a kongó visszhang
felel és végül
...a neveddel alszom el

havas hegycsúcsokon
gyönyörű szikrák csillannak
a fény hideg táncot jár
mindent elborít
a hófehér magány
épp ilyen üres a szobám
ahol egyedül kuporgok és
...a neveddel alszom el

zárt szemhéjjak mögött
a csend ül ünnepet
szivárvány-köröket ír
a sötétbe az álom
nappali szavaim az imént
itt zsongtak még
de most egyiket sem találom és
...a neveddel alszom el

csodás képek billennek át
az érzékelés peremén
még éber létem dobog bennem
való világom még fogva tart
de enged már a rációból font kötél
oszlik már a lehet, a nem lehet
tudatom függ egy pókhálófonálon és
...a neveddel alszom el

az éjszaka tengere ringat,
ölel, átkarol, hajamba túr
fülembe súgja
lágyan csobbanó vágy-dalát
csókokat küldenek álmaim
már messze visznek nyugtalan útjaim
még hangtalan motyogok és
...a neveddel alszom el

hányszor lesz még, hogy
furcsa-holdas éjszakán
ajkamon sóvár szavak fakadnak
sóhajaim nekiütődnek a falaknak
és a takaró alatt vacogó testtel
önmagamba görbült szeretettel
magányos éjjel, helyetted
...a neveddel alszom el

Amikor a dolgok már nem is állhatnának rosszabbul, nevetni kell rajtuk, mert különben mindent elnyel a kétségbeesés.

Kurt Vonnegut