"Ne nézz le már, ne nézz le többé, életem: már elmaradt a láthatár s határ az ég lett, parttalan, nagy semmi-tenger, kék halál! Ne nézz le többé sohase, de mint akit az éj bűvölete vonz s aki szemét csukva megy tetők s tornyok felett, ahol a sápadtfényü hold jár, menj úgy, szállj!… Nem: bátrabban! Tégedet hatalmasabb erő, a nap millió szála tart, a Nap millió sugárkeze lóbál, az emel és visz, sugarak lengetnek, arany madarak, szárnyas erkélyen, millió, – szárnyas erkélyed léghajó, s körötted már millió nap kering és a boldog fény szárnyverése mind azt zúgja, muzsikálja, hogy:"