Jelenléti iv

5

7

95

1001

ő

v

scf

gfh

guil

d

cbn

íyíy

ez még be kellett raknom:

D. Tóth Kriszta az új pápa megválasztásakor:
"Amikor megszólaltak a harangok, a Szent Péter téren elszabadult a pokol."

hngh

hh

Most kedves leszek, és értelmeset írok: Üdv

Köszöntő

Szép napot mindenkinek

ez is az

A szépség próbája


Egy könnycsepp szállt fel valaki szemében,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes,néma,feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott,mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át
A szépség találta meg önmagát.

Reményik Sándor

még egy

Nem urad és királyod

Kicsi leány,hidd el nekem:
Nincs olyan férfi,
Aki egy lány tökéletes
Szerelmi szent-áldozását megéri.
S ha volna is: hogy követelheti,
Hogy megtagadd magad?
Te Lélek vagy:kiolthatatlan Fény,
Megsemmisíthetetlen külön-lény,
Isten-gondolta külön-gondolat.
S kötötten is szabad.
Szabad.

"Semmiért Egészen"??
Istenkísértő őrült akarat
Képzelhet csak el így,rabnőjeképpen.
S hiába úgyis:
Nem lehet egészen.
Megíratott,hogy: "Az egyén szabad
Érvényre hozni mind,mi benne van,
Csak egy parancs kötvén le:szeretet."
De szeretni csak szabadon lehet.
Egyenlő méltósággal.
Külön világ,szemben külön világgal.
Az eggyéolvadásuk: csoda,ünnep.
De nincs embernek emberen hatalma.
És semmi sincsen, amit követelhet.
Azért ha jönne modern Farao,
Ki lelked vágyik leigázni,
Az Isten képét benned megalázni
S gúlához követ hordani marasztal:
Pattanj vissza acélos daccal!

Kicsi leány, akárki lesz a párod:
Te önmagad vagy, és ő önmaga.
Együtt: Isten két iker-csillaga.

Kicsi leány, akárki lesz a párod:
Szegény, szánandó embertársad ő,
Nem urad és királyod.


Reményik Sándor

once again

Én a szívemet...

Én a szívemet szétszakítottam:
Ahány darabja,annyifele van.

Én azt gondoltam,hogy ezt így lehet,
És csorbát nem szenved a szeretet.

Hittem,hogy minden darab új egész,
S akit szeret,azért mindenre kész.

Mindenre kész,-de ah,-erőtelen
E balga,szétforgácsolt szerelem.

Ez a tudat éget,mint a kereszt,
Én Istenem,nem így akartam ezt.

Nem így:kapni más lelke aranyát,
S cserébe tarka rongyot adni át.

Arany lélekkapun menni által,
S fizetni pár színes szóvirággal.

Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja,annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek,-
És nem jutott az egész senkinek.


Reményik Sándor