Jelenléti iv
- Téma inditó karak
- Kezdés dátuma
- Státusza
Petőfi Sándor
A borozó
Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.
A borozó
Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.
És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.
És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.
Bor tanítja húrjaimra
Csalni nyájas éneket;
Bor tanítja elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.
Csalni nyájas éneket;
Bor tanítja elfeledni,
Csalfa lyányok, titeket.
Egykor majd borocska mellől
A halál ha űzni jő:
Még egy korty - s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!
A halál ha űzni jő:
Még egy korty - s nevetve dűlök
Jégöledbe, temető!
Petőfi Sándor
Barátim vagytok...
Barátim vagytok, azt mondjátok.
Talán nem mondtok hazugságot,
Ez meglehet,
De azért nem adom nektek hitemet,
Nem adhatom: most jó dolgom van,
Jertek hozzám, ha majd napom lejár,
Mert a barátság nappal láthatatlan,
Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.
Barátim vagytok...
Barátim vagytok, azt mondjátok.
Talán nem mondtok hazugságot,
Ez meglehet,
De azért nem adom nektek hitemet,
Nem adhatom: most jó dolgom van,
Jertek hozzám, ha majd napom lejár,
Mert a barátság nappal láthatatlan,
Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.
Petőfi Sándor
Te ifjúság...
Te ifjúság, te forgószél!
Ki szép virágfüzért
Sodorsz magaddal... e virágokat
Futtodban homlokunkra keríted...
Egy perc alatt
Ismét leröpíted,
S gyorsan tovább futasz.
Mi búsan álmélkodva állunk,
S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk
Valál? talán nem is igaz!
Te ifjúság...
Te ifjúság, te forgószél!
Ki szép virágfüzért
Sodorsz magaddal... e virágokat
Futtodban homlokunkra keríted...
Egy perc alatt
Ismét leröpíted,
S gyorsan tovább futasz.
Mi búsan álmélkodva állunk,
S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk
Valál? talán nem is igaz!
Petőfi Sándor
Hová lesz a kacaj?
Hová lesz a kacaj,
Hová lesz a sohaj,
Ha hangja elenyész?
S hová lesz az ész,
Midőn már nem gondolkodik?
S a szeretet,
S a gyűlölet,
Ha a szívből kiköltözik?
Hová lesz a kacaj?
Hová lesz a kacaj,
Hová lesz a sohaj,
Ha hangja elenyész?
S hová lesz az ész,
Midőn már nem gondolkodik?
S a szeretet,
S a gyűlölet,
Ha a szívből kiköltözik?
Ha a sírban megszáradt...
Ha a sírban megszáradt szíveket
Mind egy halomra hordanák
S meggyújtanák,
Ki mondja meg:
Hány színű lenne majd e láng?
Ha a sírban megszáradt szíveket
Mind egy halomra hordanák
S meggyújtanák,
Ki mondja meg:
Hány színű lenne majd e láng?
Petőfi Sándor
Mosolyogjatok rám...
Mosolygjatok rám, oh mosolygjatok,
Ti szép leánykák szemei!
S én el fogom felejteni,
Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -
Véljük, hogy a lyányok szíve az ég,
Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.
A lyányi szív csalárd folyó csak,
Amelybe sugáraikat veték
Az égi csillagok...
Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.
Mosolyogjatok rám...
Mosolygjatok rám, oh mosolygjatok,
Ti szép leánykák szemei!
S én el fogom felejteni,
Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -
Véljük, hogy a lyányok szíve az ég,
Mert mélyei, mint ez, úgy ragyognak.
A lyányi szív csalárd folyó csak,
Amelybe sugáraikat veték
Az égi csillagok...
Ki ott mennyet keres, elnyelik a habok.
Sinkó Sebastian
Matekóra
Ülök a tanterem közepén,
Csöndben unatkozva;
A tanár szavaira felelek én,
Nem vagyok elfoglalva
Nem tudok ebből a számokból,
Mindent kihozni;
Nem vagyok tudós vagy matematikus,
Nem tudok annyira számolni
Nem a reálra, inkább a humánra,
Hajtok;
Tudtam mindig is, ti is ilyenek,
Vagytok
Vagy kitartotok a mateknál?
Ti tudjátok;
Nekem csak azért kell, ne verjenek át,
Rossz átok
Ülök még mindig a dolgozatot,
Egyfolytában nézegetve;
A többiek csinálják, s megcsinálták,
Mindig nevetve
De lassan beszedi a tanár,
Az üres lapomat;
Majd nézek az értékelésnél,
Nagyokat.
Matekóra
Ülök a tanterem közepén,
Csöndben unatkozva;
A tanár szavaira felelek én,
Nem vagyok elfoglalva
Nem tudok ebből a számokból,
Mindent kihozni;
Nem vagyok tudós vagy matematikus,
Nem tudok annyira számolni
Nem a reálra, inkább a humánra,
Hajtok;
Tudtam mindig is, ti is ilyenek,
Vagytok
Vagy kitartotok a mateknál?
Ti tudjátok;
Nekem csak azért kell, ne verjenek át,
Rossz átok
Ülök még mindig a dolgozatot,
Egyfolytában nézegetve;
A többiek csinálják, s megcsinálták,
Mindig nevetve
De lassan beszedi a tanár,
Az üres lapomat;
Majd nézek az értékelésnél,
Nagyokat.
Az iskola padban ülni?
Unalmas!
Az órán figyelni?
Unalmas!
A szabadban játszani?
Istenem, ha ezt megadnád nekem,
Hogy iskola helyett a napot
A szabadban töltsem!
Unalmas!
Az órán figyelni?
Unalmas!
A szabadban játszani?
Istenem, ha ezt megadnád nekem,
Hogy iskola helyett a napot
A szabadban töltsem!
- Státusza
Hasonló témák
