Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

cacharel81 írta:

"Egy pillanatra nemcsak az ujjuk hegye ért össze, hanem pillantásuk is találkozott, e levegő még jobban izzott körülöttük. Kate egy gyors mozdulattal elvette a poharat és mohón inni kezdte a hűsítő italt."

Kattints a kibontásához...

- Teljesen meghülyültem, micsoda gondolatok ezek itt? Honnan veszem az ilyen marhaságokat? Mintha valahol olvastam volna... Menekülnöm kell! Lázas lehetek, -mondta halkan maga elé. Megfogta homlokát és érezte, hogy izzik mint a tűz. Nem tudta már mit csinál, csak mászott, vonszolta magát előre. Talán egy-két órát haladt így, amikor valami fénypontot pillantott meg. Fáradtságát feledve, szinte rohanni kezdett a fény irányába.

mortisha írta:

Várta, hogy a nő elpirul, vagy nemtetszését nyílvánítja, de az ő részéről nem történt semmi. Nem jött a pír az arcra, nem kapott a keze után a varánusz a gazdáját védve. Még csak egy rosszalló pillantás sem lövellt felé. Cinkos mosoly? Arról már álmodni sem mert. De más azért történt.
Ha a nő nem is reagált rá, ő reagált a nő ujjaira.......

Kattints a kibontásához...

Csajok, rossz pontról folytatjátok a storit!!

És ahogy a fényhez ért, látta, hogy egy létra vezet fel a felszínre... Lassan elkezdett felfelé mászni, de az utolsó lépteknél elbizonytalanodott...Hova vezethet a létra?

Ókorinak érezte a fáradtságát - csak ezt a pár fokot még, és ott a Fény! - gondolta.

És hirtelen a fejébe ötlött egy gondolat: Vajon miért hallgatok?hiszen csak a bárányok hallgatnak! majd továbbindult a munkahelyére

marcus89 írta:

És hirtelen a fejébe ötlött egy gondolat: Vajon miért hallgatok?hiszen csak a bárányok hallgatnak! majd továbbindult a munkahelyére

Kattints a kibontásához...

marcus 89 átugorva

Utolsó erejét is összeszedve felfelé kezdett kapaszkodni a létrán.

Mivel teljesen pucér volt, nehezen tudott csak megállni a fokokon. Minden lépésnél sajgott a talpa, de nem adta fel. Ahogy lentről a sötétben láthatta, mintegy harcmin métert kellet felefelé kapaszkodnia.

Tovább küzdött a létrán egyre feljebb és feljebb,mikor hirtelen eltüntek a fokok és kiért a Fényre.

Ahogy kilesett a lyuk peremén....
-Huh, ez egy nagy utazás volt...- a fényben azt látta, hogy egy kínaiakkal zsúfolt utcára jutott.
- Nah,most ezek szerint igaz, hogy bizonyos lyukakon keresztül a világ másik végén találja magát az ember???

-Most mit tegyek? Pucéran, egy szót sem beszélve kínaiul...
Vadul száguldoztak a gondolatok a fejében és a pánik kezdett elhatalmasodni rajta, miközben a feje felett az utcán hömpölygött a tömeg.
Aztán egy hirtelen feltámadt légáramlat sülő hús illatával vette körül.
Hangosan megkordult a gyomra....

"Ruhát kell szereznem..." - gondolta, s mintegy isteni villámként, szemébe csapott a válasz. Egy lepel hullott mellé az utcára, éppen a kikandikáló feje mellé. Egy kisgyermek szaladt el játszva, s elhullajtotta leplét, melyet a kínaiak előszeretettel tekernek ruhájukra.

Gyorsan felkapta és maga köré csavarta, aztán mégegyszer mélyet szippantott a levegőbe, s megindult az illatok irányába. A következő utca sarkán egy étterem előtt találta magát. Dehát most mi legyen? Farkaséhes volt egyetlen fitying nélkül.. Be merjen menni és ételt kérni, vagy álljon tovább és inkább próbáljon meg elcsenni valamit az utcai árusok valamelyikétől? De a töprengésre nem volt sok ideje, mert valami kiabálást hallott a háta mögül.

Egy apró emberke futott el mellette lóhalálában, utána két feketébe öltözött, marcona alak. Nagyon utol akarták érni, de az aprócska alak nyulakat megszégyenítő sebességre kapcsolt.
Mivel mindenki szájtátva bámulta az akciófilmbe illő jelenetet, hősnőnk kihasználva az alkalmat hirtelen elemelt egy finom, illatozó falatokkal megrakott nyársat. Zsákmányával behúzódott egy ajtómélyedésbe és rávetette magát az ételre. Már a harmadik falatnál tartott, amikor tudatosult benne, hogy amit eszik az ....

...nem lehet más, mint kutyahús. A pult mögötti udvarban kötélre kötött loncsos ebek között félpucér férfi állt, karja lógott, kezében véres húsbárd, lába körül sötétre alvadt vértócsa, melyben szőrcsomók feketéllettek.

Izmos, nyúlánk fiatal testét izzadtság, por, szőrtelen lábszárait vér borította. A végtelenségig kimerültnek látszott, ahogy a lányra emelte fekete szemét.

Megállt benne az ütő; ilyen nyurga kínait még az életben nem látott.
A bárdos pár pillanatig meredten bámult a rá, majd lassan megindult feléje. A nő ekkor kapott csak észbe; hiszen ki sem fizette amit eszik.. Lassan hátrálni kezdett, s észre nem vette észre azt sem, hogy kicsúszott kezéből a hús. Próbált valamit mondani, de egy hang sem jött ki a száját. A kínai már csak pár méterre volt tőle, amikor megállt és kimért hangon odaszólt neki,

mély, torokhangon, szaggatottan ejtve a kínai szavakat.
-olyan az illatod, mint egy virágoskertnek, amit most locsoltak trágyával! Eredj innen, mert megszagollak!
Legalábbis ö úgy gondolta, valami ilyesmit mondhatott.Nagy nehezen eltépte pillantását a férfi szemétől, és vissza-visszapillantva nekivágott az ismeretlen, kanyargó utcácskának.

Csak ment és ment, a feje már forgott a színek-hangok-emberi sokaság rázúduló ingerözönétől. Szinte extázisba esett. Ezért lehetett, hogy észre sem vette és hirtelen ott találta magát a tengerparton. Háta mögött a nyüzsgő élet, előtte a lemenő nap fényében tündöklő óceán. Hirtelen minden erő kiment a lábából és lehuppant a homokba.

Fáradt szemét a víz halk hullámzása és az enyhe szellő leragasztották, -mély álomba merült. Így legalább az éhséget nem érezte olyan elviselhetetelennek. Álmában ..