Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

-Na jó! Üljön le! - mutatott a kanapéra - És most mondjon el mindent! Ki maga? Honnan jött? És a húgáról is mondjon el mindent! - utasította.
-Ez nem velem történik! - gondolta magában, miközben a férfi szorgalmasan körmölni kezdett.

Az adrenalin ezerszeresére nőt testében, szíve kalapált.

Azon merengett mit is kellene mondania de semmi épkézláb mondat nem jutott az eszébe.

Elmerengve, teljes apátiában várta, hogy az idegen végre befejezze az írást,-
és megtudja, mi történt vele.

Amit a papíron attól végkép kicsúszott alóla a talaj.
Én egy másik bolygóról jöttem ezért nem ismerem az önök nyelvét.Üldöznek, de meg kell találnom a húgomat, mielőtt ideérnek!

bocs, egy szó kimaradt/látott/

-mi jöhet még?-gondolta főhősünk-miért pont Nekem kell ilyen dolgokba belekeveredni,nem elég a saját bajom?
Hangosan azonban igy szólt....

Bocs haver, de ez elég hihetetlen, hogy te egy másik bolygóról jöttél! Próbáljuk meg újra ezt a dolgot. Ha nem vagy őszínte, akkor nem tudok segíteni! Hogy néz ki a húgod?

A férfi szavak helyett inkább a nő halántékára tette a kezét, és egy sor képet vetített ki a fejébe az otthonáról, ami a legszebb táj volt, amit a lány valaha is látott.
A képsor végén főhősünk tágra nyílt szemekkel, remegő lábakkal hátrálni kezdett.

/ez nem folyt. Bocsánat, de eltévelyedtem, de a hősünk nem egy pasi?-csak kérdezem!/

némi, nemi bizonyosság

Amikor az idegenre nézett, belehasított a felismerés, de hiszen én férfinak születtem! Amikor még nem kezdődtek el ezek a látomások, csajokkal jártam, nem is eggyel. Megmarkolta heréit és most már kézzelfogható bizonyítéka volt arról, hogy nem nő.

Na jó! Ebből már végképp elegem van!-kiáltott fel.
Ha nem tudsz értelmes választ adni,-hogy mi is történt veled igazán,- akkor jobb lesz ha szeded a sátorfádat mert én így, nem segitek Neked.

Az ismeretlen nagyot sóhajtott és egy újabb lapot vett elő. Percekig ült felette, mert nem tudta, hogyan írja le a dolgokat, de nem akarta, hogy egyedül maradjon.
Hát jó!-szólalt meg végül és letette a papírt. Tudok beszélni és értem, amit mondasz, de tényleg igaz, hogy nem idevalósi vagyok. Azt gondoltam, hogy ez a földönkívülis és néma történet rólam, megvéd és azt hiszik gyagyás vagyok, de mivel a húgomat elrabolták, azt hiszem semmi értelme ennek a színjátéknak.
Először is, a nevem Ethan, és....

és a húgom neve pedig Ethel-a szüleink humorára jellemző.

Mindketten kutatók vagyunk és egy nagyon különleges felfedezést tettünk, de akármennyire jó dolognak szántuk a felfedezésünket, sajnos mások másra szerették volna használni, ezért kitaláltuk, hogy elbújjunk a világ elől és bezárkózuk egy elmegyógyintézetbe, de sajnos...

De sajnos azok, akik más célra akarták találmányunkat felhasználni, beférkőztek az elmegyógyintézetbe, és ápolónak öltözve, elrabolták a Ethelt. Mire megtudtam, már bottal üthettem a nyomukat, igy én egyedül indultam a felkutatására.

Amint látod, óriási pechem van.Nem is tudom, hogy miképp folytassam keresést egyedül,ezért folyamodtam mindnféle trükkhöz-kérlek ne haragudj.

Szóval Ethan! Köszi, hogy nem nézel már teljesen hülyének! Mégis mi alapján várod el tőlem, hogy ezek után segítsek? Nem vagyok én nyomozó, vagy rendőr, hogy a nyomára akadjak! Szerinted van nekem valami plussz adottságom, amivel többre megyek, mint a kivatalos szervek?

Igazad van. Köszönöm szépen az eddigieket is. De nem is tudom kinek köszönjem meg az eddigieket. Még a nevedet sem tudom. Te már viszont tudod az enyémet...

Ne haragudj,hogy nem mutatkoztam be eddig,-engem Robertnek hívnak-
de az elmúlt napokban sok minden megváltozott körülöttem, és egy kicsit tanácstalan vagyok,többek közt amiatt is,mert ma van az első munkanapom
egy új cégnél, és így nem tudok igazán Veled is foglalkozni.