Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Nem időztek sokat, negyedóra alatt végeztek. A legszükségesebbek mellé még vettek néhány takarót és vízhatlan ruházatot.
Észak felé kellett az utat folytatni, ahol egyre hidegebb lesz, és felkészültek arra is, hogy a kocsiban éjszakáznak, ha szükséges.
Robinnak az volt az elképzelése, hogy biztonságosabb, ha nappal pihennek, éjszaka mennek.
- Nem mehetünk egyenes útvonalon, másodrendű utakat kell keresni! - mondta ki hangosan is.
- Most akkor irány a benzinkút! - Vette át a gondolatmenetet a lány, és ügyesen elhelyezte a csomagokat a raktérben. /A féltett dosszié a hátizsák aljában lapult, úgy intézte, hogy az midig szem előtt legyen./

A benzin kúthoz közeledve, Robinnak felt
űnt, hogy egy lakóautó áll a parkoló végben, azonkívül nem volt ott más.
-Egyedül megyek oda,maradj itt, várjál meg.Ne nyugtalankodj,itt nem láthat meg senki.Van egy ötletem,remélem beválik.-mondta, és kiszállt az autóból, kivette a benzinkannát, és elindult a kút felé.

Ezúttal azonban még fölöslegesen aggódott. Mire a kannát megtöltötték, a másik kocsi elindult. Nem baj, úgyis jó, ha van tartalék - gondolta. Intett a lánynak, hogy guruljon közelebb. Teletankolás után még egy gyors átvizsgálást is kértek, de minden rendben volt. Hosszú út állt előttük.
- Ha nem jön közbe semmi, akkor is 8-10 nap - mondta Ethelnek, miközben a térképen a gyérebb forgalmú utak felől tájékozódott.

Az út előtt beültek egy kávézóba reggelizni. Bár egy falat nem ment le a torkukon, amikor feltűnt egy alak az ajtóban. Kísértetiesen hasonlított egy nagyon régi, nagyon közeli ismerőshöz. De ez az ismerős csak egyikőjüknek volt jó ismerős.

- Kimegyek a mosdóba - szólalt meg Ethel , és sebtében elviharzott . Robin az ajtó felé pislogott, hogy ott van - e még az az alak . De akkor az hirtelen sarkonfordult és a parkolóban beült egy öreg terepjáróba .
- Az nem lehet , hogy ő az , mit keresne errefelé ? - gondolkozott hangosan Robin .

Ugy tűnik a vártnál is nehezebb lesz ez a "kirándulás",elő kell kerítenem Ethelt minél hamarabb-monfondirozott tovább Robin, és elindult a mosdó felé.

Szép Estét Kivánok Mindenkinek!

Ethel már nem volt a mosdóban mire Robin odaért. Se híre, se hamva. A férfi kétségbeesett. Legrémisztőbb félelmeit érezte valóra válni.

A hátsó kijárathoz ment, és kinyitotta az ajtót.
Határtalan örömmel vette észre, hogy Ethel eltűnődve áll az ajtó mellett, elrévedező tekintettel.
-Úgy megijesztettél, azt hittem hogy eltüntél ,gyorsan tovább kell állnunk,és a lehető leghamarabb meg kell ettől az autótól szabadulnunk.-mondta Robin egyszuszra el az egészet.

Montrealtól Edmontonig

A turisták által kedvelt útvonalat választva, nyugalmas, jó tempóban autóztak. Keveset beszéltek, mindketten az előző napok eseményeinek hatása alatt álltak.
Robin úgy tervezte, egy csendes kis panziónál megpihennek, aztán egész éjjel felváltva fognak vezetni.

Az út hosszadalmasnak , fárasztónak és nagyon egyhangúnak tűnt. Rohamosan szaladtak a kilométerek , suhantak el házak , fás-bokros részek , kietlen kopár tájak. Ethel hol elbóbiskolt , hol meg zenét keresett a rádióban , és erre dudorászott .

Aztán egyszercsak megláttak az út szélén egy .....

... Motelt.Ugy bukkant elő a semmiből, váratlanul,mint egy nagy madár.
Oda kanyarodtak, és a recepciónál kértek egy két ágyas szobát.
A kocsit a Motel mögött parkolták le, és lassan nyugovóra tértek. Rájuk fért egy kis lazítás.

Csodálatos reggelre ébredtek.
Kipihenten frissen bekaptak pár falatot,és indultak tovább.
-Az a gondolatom támadt, ha Te is beleegyezel, hogyha tlátunk útközben eladó lakóautót, szívesen lecserélném ezt a kocsit vele-mondta Robin,és kérdőn ,választ várva nézett Ethelre.

- Nem rossz gondolat!- vélte a lány. - De most mindenekelőtt adjunk Ethan-nak életjelt magunkról. Elővette az egyik frissen vásárolt mobilt, és "virágnyelven" üzenetet írt testvérének.

Jó tempóban haladtak,peregtek a kilométerek,kissé unalmas volt az út,alig volt forgalom.
Jó ideje voltak már uton, közeledett az ebéd ideje,amikor a következő kanyarban feltünt egy benzinkút, ahol sok autó látszott,több mint egy kietlen uton az várható lenne.
-Remélem, hogy van eladó autójuk-mondta Robin.-Gyalog megyek oda,egy benzineskannával, mintha elfogyott volna a benzinem,vagy lerobbant volna az autóm.

-Jó gondolat.Addig én félreállok az útról, hogy ne lásson senki.-mondta Ethel.
Teljesen kihaltnak látszott a kút környéke igy Robin bátran körbe tudott nézni a kocsik között.
Meg is látott egy lakóautót, ami jobb állapotban volt, mint a saját kocsijuk.
-Halló! Van itt valaki?-kiáltozott.
A ház belsejéből előjött egy középkorú ember.-Mi tettszik?szólt nem túl nyájasan,mint akit most keltettek fel legszebb álmából.
-Látom eladó az Ford ott hátul,mit kér érte,szükségem lenne rá, mert az én kocsim lerobbant vagy öt kilóméterre innen.

Hosszu alkudozás után Robin megvette az autót,a kannát és az autót teletöltötte benzinnel, és visszament a kocsihoz.
-Egy darabig két kocsival megyünk, azután valahol megszabadulunk a régítől,addig is rakodjunk át a lakóautóba.
-Ez nagyon jó, igy legalább nem kell Motelokban megszállnuk,igy kevésbé követhetőek vagyunk.örvendezett Ethel.
-Igyekezzünk minél hamarabb eltünni innen, nem kell sokáig időznünk sehol sem.

Robin a lakókocsival ment elől , a lány pedig követte , szép komótosan. A jövőt fontolgatta , tervezgette , hogyan is lesz ezután .
-Eddig minden jól halad - mondta megelégedetten magának Robin .A visszapillantóban elégedetten figyelte ,milyen jól vezet a lány . Ha igy sikerül haladnunk , pár nap és ott vagyunk...

egy keresztezödesnél a férfi hátrapillantott,hogy a lány biztonan követi e,és megdöbbenve vette észre hogy más utat választott.