Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Amig a lány telefonált , Robin kettőjükről gondolkodott . Egészen összerázódtunk , és egy ideje máskép látom a világot, Ethellel - kavarogtak benne az érzések . -Jó lenne boldogan élni vele , valahol...bárhol csak nyugodtan, biztonságban lennénk . De ez még jó ideig lehetetlen. Látta , amint a lány befejezte a beszélgetést ,és könnyeit törölgette , miközben visszatette a telefonkagylót .

-Anyáékkal beszéltem,Ők sem tudnak semmit Ethanról,Őt is próbáltam hívni, de nem veszi fel a telefont-mondta könnyeivel küszködve Ethel.
-Nyugodj meg,lehet,hogy csak tárgyal valakivel, vagy éppen az időeltolódés miatt alszik még.-vigasztalta Robin.

Ethant megtámadták...

- Megadtam nekik az egyik számot, ha megtudnak valamit, hívnak - mondta a lány.
- Kérlek, menjünk "haza"...
Mindketten tudták, hogy ez a szó most a fenyőkkel körülvett kis gerendaházat jelenti.
Robin is tudta, hogy gyenge vigasz az, amit kitalált, ő is érezte, hogy itt egész másról van szó. Csak a bejáróig értek, mikor megcsörrent a telefon.
- Helló Hugocskám! - szól bele Ethan, - de hangja szokatlanul erőtlen volt.
- Hallom, Ti hálistennek jól vagytok. Most hoztak haza a bostoni kórházból. Megtámadtak tegnapelőtt, leütöttek és kiraboltak, utcai támadásnak álcázna. De túlélem.
Az ügyintézést átvette Apa. Egyelőre maradjatok ott, biztonságban, és őrízzétek a dokumentációt. Majd jelenkezünk, ha minden elrendeződött...Ez parancs! - tette hozzá még, de ez most kicsit sem volt vicces.

-Ne hívjatok! Se engem, se apát! Majd jelentkezünk, ha konszolidálódik a helyzet.Ti jól vagytok?Robin remélem vigyáz Rád,ahogy megígérte.-mondta még Ethan, de a hangja egyre erőtlenebb lett.-Pusszíllak drága húgom,üdvölzömRobint,vigyázzatok magatokra, húzodjatok meg csendben,ne nagyon menjetek semerre,ez most fontos.
-Mi jól vagyunk,vigyázunk egymásra.Te is vigyázzz jobban magadra.-mondta Ethel ,és letette a telefont.
Amint megérkeztek, első dolguk volt körülnézni,hogy minden rendben van-e.Megnyugodtak,hogy nem járt ott senki.
_El kell rejteni a dokumentációt, mielött valami baj lenne.Gyere eltemetjük John bácsi mellé-mondta Robin és kézenfogta Etelt,vitte ki a sírhoz.
-Hát ezzel megvolnánk.
-Ültetek rá még virágokat- szólt Ethel,és szaladt is ,hogy kész legyen még sötétedés elött

Letelepedés

Másnap reggel Robin nagyon korán kelt, és kiszökött kedvese mellől a sufniba. Emlékezett, hogy volt a bácsinak egy réges-régi motorkerékpárja. Az akarta megkeresni, és használható állapotba hozni.
Eltervezte, bemegy a Seriffhez és bejelenti, hogy egyelőre úgy döntöttek, itt telepednek le.

A kerékpár eléggé elhasznált állapotban volt, de még javítható.
Gyorsan nekiállt , mivel minden volt hozzá, sikerült annyira megcsinálni, hogy be tudta indítani.
Mielőtt Ethel felébred, megyek vele egy próba kört- mondta magának, és elindult a kertből kifelé.

- Gyönyörű ez a hely , nemcsoda ,hogy John bácsi annyira szeretett itt élni ! - gondolta Robin , miközben ide-oda kerülgette motorjával a kisebb gödröket . -Életem végéig eltudnám képzelni ezt a csöndet , nyugalmat ! De szive mélyén tudta , hogy ez nem lehetséges. Ethelnek is más az elképzelése majdan a család , gyerek szempontjából . Motorozgatott még egy kicsit , majd visszafordult a ház irányába ...

.....az uton nem járt más csak Ő.Csodálatos volt reggel.A nap már félig feljött a látóhatáron,aranysárgán ragyogott minden.Ébredezni kezdett a ház környéke.Madarak trilláztak, egymásnak dalolgattak,üdvözölték az új hajnalt.Robin is más szemmel kezdte nézni a világot,nem olyan borúlátón mint eddig.Szinte észre sem vette, és már a ház elött állt.Új tervekkel a fejében,- gyorsan bement a házba, megnézni hogy Ethel fel ébredt-e már.

A lány már az ajtóban várta, kávésbögrével a kezében.
- Jól aludtál, Kedvesem? - köszöntötte Robin, miközben átvette a feléje nyújtott bögrét. Csak úgy, spontán, a küszöbre ültek le, egymás mellé. Robin elmondta, amit eltervezett, és még hozzáfűzte:
- hogy addig is hasznosan teljen az idő, úgy gondolom, folytatom a bácsi munkáját. Elvégre biológusként végeztem hajdan - tette hozzá Ethel nem kis csodálkozására.

-Úgy látszik tartogatunk még egy-két meglepetést egymás számára.Az elkövetkező hetekben lesz időnk arra is, hogy jobban megismerjük egymást,többet tudjunk meg egymásról.-mondta Ethel.
-Így van ez rendjén,addig is én hogy kipróbáltam a motort és megbízhatónak találta, bemegyek a városba és egypár dolgot beszerzek a fölműveléshez.Ha már hosszabb ídőre kell berendezkednünk-előreláthatólag-akkor megtermelhetjük a zöldfélét magunknak,így ritkábban kell máshol mutatkoznunk-felete Robin és elindult hogy összeírja mire is lesz szükségük.

Ceruzával a kezében, elgondolkozva járkált fel-alá.
Sehogy sem jutott az eszébe, mi is kellene vennie.
Elkalandoztak a gondolatai...

........majd egy laza mozdulattal-mintha lett volna ott valaki-elhessegette az emlékképeket,leült asztalhoz és energikusan írni kezdte a listát.

egy sor a könyvhöz

Talán egy órája írt már, amikor észrevette: a lista valójában egy történet az álmairól, egy jövőkép, amit elképzelt magának. Újra és újra elolvasta írását, és egyre erősebbé vált hite és reménye.

-Mit irsz , önéletrajzot ? - kérdezte nevetve Ethel .
-Nem , csak megpróbálom összeszedegetni , hogy mire is lesz szükségünk - válaszolt neki a férfi . - segithetnél nekem !
- Ha idejössz szivesen segitek - de ahhoz ide kell jönnöd ...

-Már itt is vagyok.A kertbe elültetendő magok listájával, már elkészültem ,meg ami szerszám még hiányzik.Nézd át légyszíves, hátha kimaradt valami.-és már nyújtotta is a listát felé.
-Ez,úgy tűnik, hogy rendben van. Most és írom a konyhai dolgokat, és már mehetünk is.

Gyorsan papírra vetette a fontosabb dolgokat. Éppen indulni akartak, mikor megszólalt a telefon.

Ethel egy szempillantás alatt kapta fel a telefont,-Halló,halló-szólt bele, de arcán mérhetetlen nagy csalódással már le is tette.
-Valami baj van?-kérdezte Robin ijedten,és átölelte párját ,mintha védeni akarná valamitől.
-Nem,nincs baj, hacsak az nem, hogy téves kapcsolás volt.
-Férfi hang volt, milyen,ismerős, ismeretlen, mit mondott?-sorolta gyorsan a kérdéseket Robin, aggódó vibrálással a hangjában.-Remélem tényleg csak téves kapcsolás volt, és nem akadtak a nyomunkra.
-Én is remélem-válaszolta, és félelemmel a szemében nézett Robinra.

- Ne aggódj, nem lehet semmi baj!- mondta gyengéden. - Én megyek a motorral, Te itt maradsz. Elintézek minden formaságot, hozok hírlapokat és bemegyek egy internet-kávézóba is. A legfrissebb híreket csak ott érhetem el.
Meg aztán van 1-2 nagyon megbízható barátom az egyetemről, akik segíthetnek abban, hogy Neked új iratokat szerezzünk. Az enyémek rendben vannak, abba senki sem köthet bele. Addig is azt mondjuk, a tieid megsemmisültek a mosodában, véletlenül.
- No, milyen néven szeretnél ezután létezni? - kérdezte még a lányt Robin.

-Akkor lennék a legboldogabb, ha Te neved viselhetném.-mondta nagyon-nagyon halkan,és közben belepirult, hogy kimondta legtitkosabb vágyát,ami a szíve mélyéről jött.
-Ne félj kedves,annak is eljön az ideje-mondta Robin, és közben nagyon gyengéden zárta a karjaiba,-de most nem lenne okos lépés.
-Tudom.Akkor talán egyenlőre egy egyszerű név is megteszi,mondjuk legyen King, a keresztnevem remélem megmaradhat.
-Ez jó lesz,tehát Ethel King leszel , a többit majd a barátom elintézi.
Akkor én megyek ,vigyázz magadra és ne aggódj.

Majd rágyújtott egy hatalmas kubai szivarra és vígan pöfékelni kezdet....