Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

A nő még mindig nem szólalt meg.
Újból ütésre emelte a kezét, de a férfi felállt előtte és megelőzve a pofont, keményen leszorította a lány kezeit.
- Miért? - kérdezte.

A nő teste remegett, érezte a férfi erős testét és kezeinek gyengéd, de határozott szorítását... Ez felizgatta....

Nem jön rá? Törje egy kicsit a fejét!

Férfi ebben a pillanatban finoman elkezdte csókolgatni a száját és várva a nő szenvedélyes lélegzet elállító viszonzását.

de a nö nem viszonozta, hanem elhuzodott töle.

Vajon mire vár? - kérdezte magában a férfi

A nő mintegy válaszul a férfi kérdésére odahajolt hozzá és vadul megcsókolta, amitől a férfi teljesen felizgult és szíve vadul kalapálni kezdett.....

Aztán a lány elszakította magát tőle, de csak azért, hogy ujjait a sűrű és lágy hajszálakba mélyessze, ajkai pedig apró lángnyelveket hagyjanak a férfi nyakának ívén.A finom borzongás mindkettejük testén végig futott...

Ekkor megszólalt a telefon.

A férfi a pokol mélyére kívánta a zaj forrását, de tudta, ha nem válaszol a hívásra, azzal minden elveszett.

A nő elrántotta a kezét és felháborodva nézett a férfira.
- Nézze, nem ismerkedni vagyok itt. A kedves felesége küldött... emlékszik még rá?

A férfi gúnyosan a nőre mosolygott.
- Feleség...bár kitörölhetném az életemből az emlékét is. Tudja egyáltalán, hogy az én ártatlan, kis feleségem, aki magát küldte, mit követett el?

Nyilván ezt nem mondta el, amikor megbízta önt ezzel a feladattal. Kérdezze meg tőle!
Bármit ígért, én a dupláját fizetem, ha NEM teszi meg, amire készül.

Gondolja végig! Szerintem belátja, hogy akkor dönt helyesen, ha elfogadja az ajánlatom. Most menjen!

-Nézze - kezdte a nő, miközben igyekezett lélegzetvételnyi időhöz jutni, amíg összeszedi a gondolatait. Szíve legmélyén érezte a meg nem szűnő vonzalmat, amelyet a férfi iránt az első pillanattól fogva érzett. - Nézze, én ügyvéd vagyok. A felesége megbízott, és higyje el nekem, van már tapasztalatom azon a téren, hogy ilyen esetekben mindenki igyekszik a jobbik arcát mutatni. De fel kell hogy világosítsam, sajnos nálam ez az erőltetett megbánás, amit mutat, nem nyom a latban. Én a feleségét képviselem... - a nő érezte, hogy az utolsó szavak egyre erőtlenebbül hagyták el ajkát. Nem tudott menekülni.

-Tudja, itt most nem a feleségem számít. Bármit is akar, nemhiába küldte Önt hozzám- válaszolta a férfi.

A távolból szirénák hangja szűrődött hozzájuk.

A férfi az ablakhoz lépett és állát vakargatva kibámult az ablakon. Kint szikrázóan sütött a nap. Gondolatban már máshol járt. Igazán nem érdekelte sem a felesége, sem a szobában tébláboló nő. Ki akart szabadulni a szoba nyomasztó, fojtó légköréből.

A szirénák egyre közelebbről, egyre bántóbban vonyítottak. Legalább három, de inkább négy kocsi csapta az erősödő lármát. A férfi maga sem tudta, miért, de nyugtalan lett miattuk. A figyelmét teljesen elvonták a nőről.

Rácsapott a lármázó ébresztöórára, és belecsípett a kézfejébe, mert még mindig nem volt biztos benne, felébredt-e vagy talán álmodik.