Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Nem is igazán értette magát, hogy miért kellett így elsietnie... Nem tudok kapcsolatokat kialakítani. Az egyetemen bizonyos előadásokra be kellett volna mennem, és nem a lányokat hajkurászni... A legrosszabb, hogy egyedül vagyok. Egyik lányt sem vettem el feleségül. Na igen így viszont szabad vagyok. Valamit valamiért..én már csak tudom.
 
És egyetemi tapasztalatain okulva, visszament a városba a lányokat hajkurászni, hátha majd akad egy társ is, akivel együtt lesznek a hegyen és gyönyörködnek a tájban.
 
A lányok felett eljárt az idő (gyorsan önkritikát gyakorolt hogy felette is) és úgy döntött jó az úgy is, ha egyedül gyönyörködik a hegyről eléje táruló látvány szépségeiben. A változatosság gyönyörködtet, amikor megcsúszott a lába és már csak azt érezte, hogy repül lefelé.
 
Nem tudni meddig zuhant,azt sem mennyi ideig volt öntudatlan,de tény ,hogy mikor újra észlelte hogy él,hatalmas borostával az arcán ,sebekkel tarkítva karján,lábán ,elképesztő fájdalmat érzett,.Hol vagyok?Hogy kerültem ide?
 
És hirtelen nagy boldogságot érzett ... a lányok felett mégsem járt el az idő, felette lehet, de fő az önbizalom.
 
Sam kicsit meglepődött mert már nem egy hanem két lányt látott, és ráadásul még beszéltek is - járt a szájuk - Sam pedig egy szót sem értett. Valami komoly hallás problémám van és még a kettős látás is bejátszik. Vajon mi történt velem? Egy helikopter pedig itt köröz fölöttem, mintha leakarna leszállni. Érdekes...
 
Teljes mértékben megzavarta, hogy az egy helyett két lány látványa már nem pszichológiai, hanem filozófiai probléma, nem is beszélve a helikoper műszaki és légdinamikai kérdéseiről.
 
Sam nem törte tovább a fejét, felállt, leporolta magát,majd a nyitott sliccére nézett, majd a két lányra és azt mondta: Á döglött madárnak nem kell kalitka. Majd legyintett egyet és visszaindult a hegytetőre gyönyörködni a panorámában.
 
A hegyen újra találkozott régi ismerősével. Vajon minden kezdődik elölröl? - kérdezte magától vagy álmodom az egészet.
 
A boldogság néha egészen kis dolgokon múlik, és most csúcson vagyok, még akármi is történhetik- gondolta Sam.
 
De azután szétnézett a hegy környékén és észrevett és még magasabb csúcsot, mint ahol ő állt. Sárga irigység és bizonytalanság fogta el.
 
Nem is olyan nagy dolog ez az egész. Megmászom azt a másik hegyet is aztán nem irigykedek, hanem bámészkodok. A bizonytalansága abból fakadt, hogy onnan még nagyobbat lehet zakózni. Nem volt benne biztos, hogy repülni akar. Végül is nem holmi madár vagyok én... gondolta, de a kaland csábította.
 
De aztán rájött, hogy ő pszichológus, és saját magának sem mondhat mást, mint a betegeinek, hogy az élet célja a csúcsra törekvés, az elért sikerek után pedig tovább csúcsok elérésének a kitűzése az életcél.
 
Ha már ilyen terveim vannak és ilyen jól mászok hegyet megfontolandó, hogy ne legyek-e a Himaláján serpa?! - morfondirozott Sam.
 
Oldal tetejére