Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

Nagy volt talán a meleg?? Vagy álmodta az egészet???
Na és a szomszéd lakó a medáljával?? Ez csak egy álom lehetett tényleg??? Tele volt kérdésekkel.

Először azt gondolta, a különleges tudakozótól kér segítséget, de aztán mégis legjobb gyerekkori barátnőjét, Micikét hívta fel, hátha ő segít majd neki eligazodni ebben a zűrzavarban.

Tárcsázni akarta a számát,de a telefon süket volt.Valaki elvágta a zsinórt.

- Még szerencse, hogy legalább a vítvezetékszerelőt nem kell hívnom.

Felöltözött és elindult,hogy kiszellőztesse a fejét.Tett egy nagy sétát és betért a közeli bárba.

De mihelyst belépett, nyomban vissza is fordult - hiszen nem inni akart, hanem épp a fejét kiszellőztetni, ide csak a megszokás vitte -inkább tovább sétált a park felé,és leült egy padra.

Körülnézett, látta, hogy ráborulnak a fák lombjai és egy cickány hahótázva emlegeti V. I. Lenint, amiért ellopták a vacsoráját.

Beszívta a fák illatát.Kezdett megnyugodni a rémes órák után.Nagyokat lélegzett,szemét lassan becsukta.Ekkor egy hajléktalan lépett hozzá...

Mintha áramütés érte volna. A hideg végigfutott a hátán.

A hajléktalan megszólította: Kedvesem! Nem vette észre a jelzőszalagot ami jelzi, hogy frissen festették a padot?

Úgy pattant fel a padról, mint akit darázs csípett meg.

-Nem lettem festékes!-kiáltott fel megkönnyebbülve.Mire megfordult,a hajléktalannak már nyoma sem volt.

Már nem volt kedve visszaülni, elindult hát hazafelé. Néha-néha azért még hátra fordult, de senki emberfia nem volt a téren.

Csak lassan lépkedett előre és érzete hogyan járja át a szél testének minden ízét....és még mindig nem látott senkit.

Pedig a nap egyre magasabban járt az égen.

Ahogy visszanézett most már látta a napsugarakban, hogy fénylik a friss festéstől a pad...

Míg a pad csillogását nézte, arra gondolt, milyen jóindulatúan figyelmeztette a "hajléktalan", akitől első pillanatban megrettent, pedig nem is ismerte. Közben a pad már annyira csillogott, hogy szinte már úgy nézett ki, mintha fényt árasztana magából, nemcsak a nap sugarait verné vissza.

Visszafordult,és szapora léptekkel elindult a pad felé.

Akkor látta, hogy egy katicabogár beleragadt a friss festékrétegbe..kiemelte onnan, ujjára tette, majd újra gyereknek érezte magát, miközben énekelte: "Katalinka szállj el, jönnek a törökök..."

Kik azok a törökök? Kérdezte vékonyka hangon a katicabogár, de nem szállt el, hanem nehézkesen lépkedett az ujján felfelé.