Az uruguayi a világ leghosszabb himnusza, amelyet nem más, mint egy magyar származású férfi Francisco José Debali, vagy eredeti nevén Debály Ferenc József zenésített meg. Debály nevéhez fűződik egyébként a paraguayi himnusz megzenésítése is.
1791-ben született, Erdélyben, a mai Románia területén, a Kolozs vármegyei Kajántón. Apja elismert zenész volt, aki korábban magánál Haydnnál tanult, ezután katonazenészként szolgált az osztrák hadseregben. Később a fiú is követte az apja nyomdokait, katonazenészként Piemontban szolgált.
1838-ban került Uruguayba, amelynek függetlenségét 1825-ben kiáltották ki. Itt is könnyen elhelyezkedett, több évig a Sala de Comedias zenekarának vezetője volt.
Amikor Juan Manuel de Rosas diktátor argentin csapatai újra megtámadták az országot, Debály önként jelentkezett új hazájának védelmére. A Fructuoso Rivera elnök tábori zenekarának karmesterévé kinevezett magyar azonban nemcsak dirigálással foglalkozott, hanem folyamatosan komponálta újabbnál újabb szerzeményeit, és a Cagancha melletti győzelmes csata hatása alatt írt Himno a Cagancha című műve által hamarosan általános hírnévre tett szert.
Így érhette a megtiszteltetés, hogy a Francisco Acuna de Figueroa költő által írt uruguay himnuszt megzenésítésére éppen őt kérték fel.
Közben Debály zeneszerzői képességének híre az általa írt számos valcer, induló, illetve variáció révén egyre tovább terjedt, és neve hamarosan új hazáján kívül az egész régióban ismertté vált. Ennek köszönhette, hogy az uruguayi himnusz megzenésítése után 1846-ban, az ugyancsak Francisco Acuna de Figueroa által írt paraguayi himnusz zenéjének megírására is őt kérték fel. Ezzel az 1859-ben bekövetkezett halálakor 143 zeneművet hátrahagyó Debály örökre beírta magát a dél-amerikai zene történetébe, sőt – több argentin és uruguayi zenetörténész szerint – korának legtehetségesebb és legképzettebb zeneszerzője volt. Emlékét az uruguayi fővárosban máig egy utca neve őrzi.
1791-ben született, Erdélyben, a mai Románia területén, a Kolozs vármegyei Kajántón. Apja elismert zenész volt, aki korábban magánál Haydnnál tanult, ezután katonazenészként szolgált az osztrák hadseregben. Később a fiú is követte az apja nyomdokait, katonazenészként Piemontban szolgált.
1838-ban került Uruguayba, amelynek függetlenségét 1825-ben kiáltották ki. Itt is könnyen elhelyezkedett, több évig a Sala de Comedias zenekarának vezetője volt.
Amikor Juan Manuel de Rosas diktátor argentin csapatai újra megtámadták az országot, Debály önként jelentkezett új hazájának védelmére. A Fructuoso Rivera elnök tábori zenekarának karmesterévé kinevezett magyar azonban nemcsak dirigálással foglalkozott, hanem folyamatosan komponálta újabbnál újabb szerzeményeit, és a Cagancha melletti győzelmes csata hatása alatt írt Himno a Cagancha című műve által hamarosan általános hírnévre tett szert.
Így érhette a megtiszteltetés, hogy a Francisco Acuna de Figueroa költő által írt uruguay himnuszt megzenésítésére éppen őt kérték fel.
Közben Debály zeneszerzői képességének híre az általa írt számos valcer, induló, illetve variáció révén egyre tovább terjedt, és neve hamarosan új hazáján kívül az egész régióban ismertté vált. Ennek köszönhette, hogy az uruguayi himnusz megzenésítése után 1846-ban, az ugyancsak Francisco Acuna de Figueroa által írt paraguayi himnusz zenéjének megírására is őt kérték fel. Ezzel az 1859-ben bekövetkezett halálakor 143 zeneművet hátrahagyó Debály örökre beírta magát a dél-amerikai zene történetébe, sőt – több argentin és uruguayi zenetörténész szerint – korának legtehetségesebb és legképzettebb zeneszerzője volt. Emlékét az uruguayi fővárosban máig egy utca neve őrzi.
