Üdvözlet mindenkinek!
Örömmel olvasom a hozzászólásokat, mert úgy látom van még remény, talpra áll ez a nemzet, nem sikerült még teljesen liberalizálni bennünket, és sokan használják még józan eszüket.
Azt tudom tanácsolni mindenkinek, ne féljen a nagy családtól, mert a gyereknek mindent meg tud adni amire szüksége van, ha szeretetet, időt és követendő példát tud neki adni, a többi, az anyagi dolgok múlandóak.
Mivel én egyke voltam tudom milyen rossz az és ezért legalább két gyereket akartam, hogy soha ne legyenek magányosak. Különben nem minden egyke önző, velem például épp ellenkezőleg az volt a gond, hogy mindenemet szétosztogattam, volt is sok barátom, de mikor vége volt a játéknak egyedül maradtam, és ötven év után is azt mondom a testvért nem pótolja semmi.
Nekem három gyermekem van és most már azt sajnálom, hogy nincs több. Sajnos felültem a hazugságnak, hogy kevesebb gyereknek majd többet tudok nyújtani ... nos ez nem igaz.
Sokáig, 10 évig csak két fiam volt, boldogok voltunk, de hiányzott valami, erre csak akkor jöttem rá amikor a kislányom is megszületett, mert minden melegebb otthonosabb lett, akinek van leánygyermeke, érti mire gondolok, akinek még nincs annak csak azt kívánom legyen benne része.
Hogy ne szaporítsam a szót az a véleményem négy gyerek az ideális két fiú és két lány,