Szerintem az újjászületés szisztematikusan ismétlődik, és én reinkarnációnak nevezném. A földi életnek igy lesz értelme. Minden egyes élettel új tudást teszünk magunkévá, és ha majd egyszer eljutunk hasonló szintre mint Jézus, Budha, Lao Ce akkor majd talán nem kell ismét visszatérnünk a Földre.
Csak ne feledkezzünk meg arról, hogy míg a Biblia által említett újjászületés az ember földi élete során történik, addig a reinkarnáció szerint ez a halál után történik, amikor az ember újra inkarnálódik, azaz megtestesül. Van, aki szerint a reinkarnáció tagadása érthetetlenné teszi a Biblia világképét és megkérdőjelezi Krisztus kijelentéseinek hitelét. Természetesen, mindenki maga választhatja meg a meggyőződését. Hihet abban, hogy a jelenlegi életén kívül több lehetősége is van megismerni az igazságot, ezért bízhat abban, hogy majd egy elkövetkező életében fognak megoldódni a problémái. Foglalkozhat azzal a kérdéssel, hogy vajon ki volt ő előző életében, illetve életeiben. Valaki azt mondta, hogy azzal, hogy a döglött macskát áthúzzuk a szomszéd ablaka alá, még nem oldottuk meg a problémát. Mert ha valakit az foglalkoztat, hogy ki volt ő előző életében, a jelen problémáit pedig a következő életében, vagyis a valószerűtlenül távoli jövőben látja megoldódni, azzal semmit sem tett a jövőjéért a jelenben. Ez ellentmond még a reinkarnáció saját logikájának is, bár én egyáltalán nem hiszek benne. A reinkarnáció egyik alapfeltevése, hogy az ember számos egymásután következő életében fejlődik, és lesz egyre tökéletesebb. Ha azonban mindegyik életében az foglalkoztatja, hogy ki volt ő azelőtt, illetve továbbra is a jövőbe tolja a megoldásokat, akkor nem fejlődni fog, hanem leépülni. Persze, ehhez joga van.
Bár olvastam már olyan vélekedést, ami a reinkarnációt a Bibliával összeegyeztethetőnek állítja be, én teljes meggyőződéssel merem állítani, hogy a Biblia világától merőben idegen tanítás, és ahhoz, hogy valaki a Bibliába belemagyarázza a reinkarnációt, szinte az egészet figyelmen kívül kell hagynia. De ha így közelítjük meg a Bibliát, akkor az is benne van szó szerint, hogy nincs Isten: "
Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten." ( Zst 14,1)
A Biblia szerint az ember nem úgy éri el az Isten által megkívánt szentséget és tisztaságot, hogy addig-addig építgeti, fejlesztgeti magát, amíg olyan tökéletes nem lesz, mint a Mennyei Atya, ehhez száz, vagy akár ezer élet is kevés volna. Amikor Jézus tanítványai megkérdezték Tőle, hogy ki üdvözülhet, akkor ezt válaszolta:"
Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt 19,26) Vagyis Jézus szerint az ember nem tudja magát üdvözíteni sehogyan sem, hiszen akkor nem volna lehetetlen. Isten azonban képes erre, de Neki nincs szüksége arra, hogy sok-sok életen át fejlesztgesse az embert, akit üdvözíteni akar. Isten mindenkit szeretne üdvözíteni, dönteni azonban az embernek kell, hogy akarja-e , hogy Jézus üdvösséget adjon neki, vagy inkább mégis megpróbálja azt, amiről azt mondja Ő, hogy lehetetlen. Jézus azt mondta magáról, hogy "
Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (Jn 14,6) Én inkább hiszek az Igazságnak, mint bármi, vagy bárki másnak. Pál mondja, amivel teljes mértékben egyetértek: "
Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl." (2Kor 10,18 )
A Biblia világképe merőben más, mint amit a reinkarnáció mond. Az embert úgy teremtette Isten, hogy a föld porából megalkotta a testét, majd az élet szellemét lehelte Ádám orrába. Ez a szellem Isten saját Szelleméből vétetett, vagy még inkább született, ezt lehelte Ádám orrába, és így lett Ádám élő lélekké. A Biblia megkülönbözteti a szellem ( héberül ruach, görögül pneuma ) és a lélek ( héberül nefes, görögül pszükhé ) fogalmát. Mindkettő az ember láthatatlan részéhez tartozik, de a szellem a magasabb rendű, mivel Isten maga is Szellem: "
Az Isten Lélek ( Szellem ): és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben ( szellemben ) és igazságban imádják."( Jn 4,24 ). Nagy zűrzavart okozott magyar területen, hogy mivel nem értették, hogy az eredeti szövegben írt penuma miben különbözik a pszükhétől, ezért azt gondolták, hogy a kettő ugyanaz, ezért következetesen mindenhova lelket írtak. Más nyelvű Bibliákban nem ilyen nagy az eltérés, mivel ott nem értelmezni próbálták az eredeti szöveget, hanem egyszerűen lefordították. Például a King James Bibliában, ami a Károli Bibliához hasonlóan régi, ez áll a nevezett helyen: "
God is a Spirit: and they that worship him must worship him in spirit and in truth." Bemásolom a görög szöveget is, de nem biztos, hogy a túloldalon megfelelően jelennek meg a karakterek:"
φνευμα ο θεος και τους φροσκυνουντας αυτον εν
φνευματι και αληθεια δει φροσκυνειν." (
Pneuma o Teosz kai tousz proszkünountasz auton en
pneumati kai aléteia dei proszkünein - legalábbis, ha sikerült jól betűzni ) Még egy példa Károlitól: "
Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok ( .... - ? ), mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." ( 1Tessz 5,23) Ugyanez a King James Bibliában: "
And the very God of peace sanctify you wholly; and I pray God your whole spirit and soul and body be preserved blameless unto the coming of our Lord Jesus Christ. " Illetve görögül: "αυτος δε ο θεος της ειρηνης αγιασαι υμας ολοτελεις και ολοκληρον υμων το
φνευμα και η
ψυξη και το
σωμα αμεμφτως εν τη φαρουσια του κυριου ημων ιησου ξριστου τηρηθειη" ( auton de Teosz tész eirénész agiaszai ümasz oloteleisz kai olokléron ümon to
pneuma kai é
pszükhé kai to
szóma amemptósz en té paroütia tou küriou émón Iészou Krisztou téréteié ). Az esetleges hibákért bocsi, nem tudok görögül csupán segédkönyvek által is tanulmányozom a Bibliai szövegeket.
Amikor Isten Évát teremtette, nem a föld porából gyúrta a testét, hanem Ádámból vette az anyagot, mégpedig kivette az egyik oldalcsontját és abból alkotta Éva testét. Kérdezhetné valaki, hogy egyetlen oldalbordából hogyan tudott Isten egy felnőtt nőt alkotni. Ha akarta volna, biztos meg tudta volna csinálni, de sehol nincs benne a Bibliában az, hogy Évát felnőtt emberként teremtette Isten, de az sem, hogy Ádámot annak teremtette. Az viszont benne van a Bibliában, hogy Isten a növekedés Istene, úgyhogy logikusnak tartom, ha Ádám is gyermekként, még inkább csecsemőként lett teremtve és Éva is. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a két dolog között hosszú évek teltek el, és amikor Isten kivette Ádám oldalbordáját, akkor ő már felnőtt ember volt. Ezt nem tudom bebizonyítani, mivel kevésbé lényeges kérdés lévén, elég szűkszavúan beszél erről a Biblia. Én úgy gondolom, hogy Ádámot maga a Mindenható és az angyalai nevelték fel, Évát pedig Ádám, Isten felügyelete alatt. Az azonban nincs benne a Bibliában, hogy amikor Isten megalkotta Éva testét, akkor az ő orrába is az élet Szellemét lehelte. Az viszont benne van, hogy a bűnbeesés következményei, nevezetesen a bűn és a halál törvénye nemzedékről nemzedékre öröklődik apáról fiúra, és ezért volt szükség a Megváltóra, aki bűntelen életét odaadta váltságul minden emberért, ami azonban úgy tud realizálódni a mi életünkben, ha elfogadjuk Őt, vagyis Jézust, Megváltónknak és Urunknak, mert ekkor új életet kapunk Istentől, vagyis újjászületünk, ami nem más, mint a szellem újjászületése, másképpen felülről születése. A szellem az ugyanis, amely a bűnbeesés óta a Sátán és a Halál uralma alatt van. Mindezek alapján az a logikus számomra, ha az ember szellemét nem úgy adja Isten, hogy a Mennyben megszületett szellemet belehelyezi az anyaméhben megfogant petesejtbe, hanem úgy, hogy az embert ruházta fel azzal a képességgel, hogy amikor egy új élet megfogan általa, ugyanakkor az ő emberi szelleméből is átad egy részt a gyermeknek. Én úgy gondolom, hogy amikor Évát megalkotta Isten, akkor a szellemét is Ádámból vette. Ezt sem tudom bizonyítani, de logikus, összevetve egyéb bibliai tanításokkal. Ez azonban nem annyira lényeges kérdés, és a Biblia nem teszi egyértelművé, csupán a saját értelmezésem, amit bármikor kész vagyok korrigálni, ha bebizonyosodik a tévedésem. Az viszont nagyon is levezethető a Bibliából, hogy minden egyes embernek szüksége van újjászületésre, és az is, hogy ez nem reinkarnációt jelent, hanem azt, hogy az emberi szellem, ami születése óta a Sátán uralma alatt van, újjászületik, mégpedig felülről, Isten által és így lesz nekünk Isten az Apánk, és ekkortól van élő kapcsolatunk Ővele.
Egyértelműen le van írva, hogy. "
És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, a kik őt várják idvességökre." (Zsid 9,27-28 )
Az is egyértelmű, hogy a gazdag ember, amikor meghalt, a Pokolban találta magát, a gyötrelem helyén.
"
Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjainak hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy a kik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához.; Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad." ( Lk 16,19-31 )
Erről a helyről, a Pokolról, azt mondta Jézus, hogy akik oda kerülnek, azoknak a férge meg nem hal és tüzük ki nem alszik. Ábrahámnak, a gazdag emberrel folytatott beszélgetéséből kiderül az is, hogy az embernek a földi életében kell megtérnie, és ha ezt elmulasztja, akkor nincs több lehetősége. Ez pedig Jézus tanítása. Ezt úgy fejezi ki a Biblia, hogy "
ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad".( Préd 11,3)
Nem szeretnék ennél mélyebben belemenni itt a témába, van arra megfelelő topik. Azt bárki előtt fölvállalom, hogy amit írtam, az a Biblia tanítása, ahol a saját véleményemet mondtam el, ott ezt is megemlítettem. Lehet mindezt kritizálni, hogy vajon igazságos-e, jó-e, egyáltalán igaz-e, de az tény, hogy a mi személyes véleményünk, vagy meggyőződésünk nem fogja megváltoztatni sem a Biblia szövegét, sem az igazságot. A Biblia világképét nem a reinkarnáció tagadása teszi érthetetlenné, hanem az, ha a saját prekoncepciónkkal igyekszünk megerőszakolni a Biblia szövegét. Javaslom, hogy amennyiben valaki valóban tisztán szeretne látni a kérdésben, közelítse meg a Bibliát - amennyire képes- objektív szempontból és ne a reinkarnáció alapján nézze a Bibliát, hanem a Biblia alapján a reinkarnációt. Különben, mindenki tegyen belátása szerint, de a reinkarnáció és a Biblia között legalább akkora a különbség, mint az ég és a föld között.
Még azért azt szeretném hozzáfűzni befejezésül, hogy reinkarnációs kérdésben Keresztelő Jánosra szoktak hivatkozni, mivel Jézus arra utalt a tanítványai kérdésére, hogy Illés eljött már, de az emberek úgy bántak vele, ahogyan akartak.
"
Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala. A kinek van füle a hallásra, hallja." (Mt 11,11-15) Maga Jézus mondta Keresztelő Jánosról, hogy ő Illés, akinek el kellett jönnie előtte. Ezzel pedig a Malakiás könyvében olvasható próféciára utalt:
"
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal." (Mal 4,5-6) Máshol is beszél erről Jézus:
"
De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük." ( Mt 17,12)
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy Keresztelő János azonos lett volna Illéssel, a prófétával. Amikor Illés elragadtatott, akkor Illés szelleme rászállt Elizeusra, és akkortól fogva Elizeus vitte végbe ugyanazokat a csodákat, mint előtte Illés, de kérésének megfelelően, annak a kettős mértéke szerint. Akinek van kedve, számolja meg a bibliai leírásban. Amikor itt Illés szelleméről beszél a Biblia, nem Illés emberi szelleméről beszél, hiszen Elizeus felnőtt férfiember volt saját szellemmel, hanem arról a Szellemről, Aki Illésen volt, arról a kenetről, ami Illésen volt.
"
És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés szelleme megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig." (2Kir 2,15) Mivel azonban a leborulás az imádás pozíciója, ez a leborulás nem Elizeusnak szólt, hanem a rajta levő Szellemnek, akit Illés Szellemének is nevez a Biblia, de nem Illés emberi szelleméről van itt szó, hanem a Szent Szellemről, Aki a Szentháromság harmadik személye, vagyis teremtő, örökkévaló, önmagában létező Isten. De ahogy Istent nevezi a Biblia Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének, vagy Mózes Istenének és Dávid Istenének is, ugyanígy nem jelenti azt, hogy amikor Illés Szelleméről beszél, akkor itt birtok viszonyt kell érteni ez alatt. Istent nem birtokolták a nevezett személyek, még abban az értelemben sem, amiről Jézus beszélt a tanítványainak:"
Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek." ( Jn14,20) Ez ugyanis csak Jézus feltámadása után lett elérhető a hívők számára.
Amikor Keresztelő Jánosról beszél Jézus, nem Illés személyére kell gondolnunk, hanem arra a Szellemre, Aki azelőtt Illésen volt, majd Elizeuson is. Ez a Szellem szállt rá Jánosra is és kente fel őt arra a szolgálatra, amit végzett. Ezt a vélekedést alátámasztja az is, amit az angyal mondott Zakariásnak, János apjának, amikor megprófétálta János születését és szolgálatát:
"
Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén; Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Szellemmel még az ő anyjának méhétől fogva. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez ( vagyis Keresztelő János
) Ő előtte ( vagyis a Messiás előtt
) fog járni az Illés szellemével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet." (Lk 1,11-17)
Illésről az van megírva a Bibliában, hogy nem halt meg, hanem elragadta őt Isten tüzes szekéren, mégpedig testben, és amikor Jézus felment a hegyre és ott átváltozott a tanítványai előtt, akkor megjelent neki Illés és Mózes, akik láthatólag önálló identitással rendelkeztek, és Illés nem gondolta magáról, hogy ő Keresztelő János volna. Kérdés: Ha Illés nem halt meg, akkor hogyan születhetett volna meg, mint Keresztelő János, vagy bárki más?
)
