...és már nem is kívánnád úgy a süteménytNem veszek.
Szeretek napközben kávéházakban ülni. Újságot olvasni, nézelődni, találkozni. Ha valamelyik az enyém lenne mindig ott kellene ülnöm
Bevallom férfiasan, hogy a fűszert elfelejtettem. Amikor ajánlottad, még sokáig Zürichben voltam. A sütésnél ugyan eszembe jutott, de akkor már Szentdélután volt.
Legközelebb
Akkor a telepátiának is lőttek, mert miközben én a Sparban bóklásztam, ott vigyorogtak rám a polcon és én gondoltam Rád...
Last edited: