Miben lett más az életem Németországban?

Hihetetlen, hogy már egy éve nekiindultunk a nagy és ismeretlen Németországnak. Nem tudtuk, mire számítsunk, csak reményeink voltak. A kezdőlökést az adta, hogy otthon már nagyjából a maximumot hoztuk, mégse nagyon tudtunk számottevően előre lépni, és erre reményt se nagyon láttunk. Az elmúlt hónapokban természetesen megváltoztam én is, másra fókuszálok és nyilván más környezetben is élek.

A férjem egy ismerős révén kapott hírt egy neki való pozícióról Németországban. Hosszas morfondírozás után belevágtuk. Őt felvették, mi pedig nekilódultunk.
Egy éve Koblenz számunkra egy bájos turistalátványosság volt. Ma az otthonunk. Egy éve izgultam és féltem egyszerre. Hol fogunk lakni, hogy fogunk beilleszkedni, hogy fogom bírni a barátaim nélkül, hogy fogom megértetni magam, fel fog-e emészteni a honvágy, és mi lesz, ha rémesen fogjuk érezni magunkat? Mára minden kérdésre választ kaptam.
Hogy miben változtam az elmúlt egy évben? És miben más az életem itt, mint otthon? Nehéz az összehasonlítás, mert ez Budapesttel ellentétben egy kisváros, és közben magam is rengeteget változtam. De a különbséget minden nap érzem a bőrömön.

Miként a környezetem is, én is nyugodtabb vagyok
Leszállnék a 4-6-os villamosról, de már négyen fellöknek, ahogy megiramodva, türelmetlenül felszállnak. Az arcizmaim tikkelni kezdenek, fejemben szitokszavak zsibongnak. Mért ilyen hülye, miért ilyen kretén?

Hát ebből Németországban sokkal kevesebbet kapok. Mondhatni, hogy szinte semennyit. Az, hogy biciklivel járok, nem plusz stressz, nem túlélés, hanem maga a békesség. Amikor nagyobb városokban (München, Köln, Frankfurt) jártunk, töredékét se tapasztaltuk a legendás budapesti frusztrációnak vagy "közlekedési-bűnbakkeresésnek" - vagyis hogy mindig más a hülye. Itt az emberek nyugodtabbak, ritkán futok bele olyan konfliktushelyzetekbe, amelyeket egy idegen tőlem teljesen független indulata idéz elő. Úgy tapasztaltam, hogy az autósok előzékenyebbek, kedvesebbek, néha kicsit bambák, de sokkal ritkább itt az egymásra megorrolás az utakon, sőt, nagyon is jellemző a bocsánatkérés vezetés közben. Figyelnek a biciklisekre, figyelnek egymásra. A pénztárosoknak többnyire mindenkihez van egy kedves szavuk, a szomszédaink nem kerülik a szemkontaktust, hanem keresik, hogy aztán kedvesen köszönthessenek bennünket.


A bonni Starbucks teraszán (Fotó: Czett Petra)


Környezettudatosabb vagyok
Felborogatott szelektív hulladékgyűjtőpontok körül retek, ocsmány halmok, és a szél minden irányba sodorja a szemetet. Ismerős, nem? Németországban nem találkozom ezzel.
Lebomló hulladék, papír, üveg, műanyag, fém - így szelektálunk mi. Örömmel tölt el, hogy biztosítják az ehhez szükséges feltételeket. A különböző típusú szemetekért egy évre előre ki van írva, hogy mikor jönnek a kukások. Nem késnek, nem hagynak mocskot, és senki se túrja szét a kukákat. Az energiafogyasztásra is odafigyelünk, motivál, hogy annyi szélerőmű forog körülöttünk, és látjuk az eredményét is. A legkisebb német településeken is több olyan ház van, amelyek tetején ott a napelem vagy a napkollektor. A műanyag palackok és a fém dobozok betétdíjasak - remek ötlet, mert így azok is lelkesen gyűjtik ezeket, akik amúgy nem foglalkoznának vele vagy csak eldobálnák.

Kedvesebb vagyok
Ma például az edzőteremben odajött hozzám egy idősebb hapsi, és nem azért, hogy megfogdosson, vagy megnézze, mennyire átlátszó a gatyám, hanem azért, hogy segítsen beállítani a lábam hosszához a kondigépet. Szintén ma állok a boltban a kasszánál a sorban, és az előttem várakozó nő hátranéz, látja, hogy milyen kevés cuccom van, és azt mondja, hogy menjek csak nyugodtan elé, mert látja, hogy kevés dolgot veszek, és az ő vásárlása hosszabb ideig fog tartani.
Én pedig nem úgy reagálok, mint egy frusztrált, nagyvárosi bunkó, hogy"mit képzelsz, papi, majd te mondod meg nekem, hogy mit kell csinálni, inkább menj haza és számolgasd a nyugdíjad, úgyis belőlem élsz", vagy"még jó, hogy előre engedsz, kisanyám, alig van cuccom, mit képzelsz magadról, gizdulsz itt, hogy mennyit megengedhetsz magadnak? Nem mindenki lopja a pénzt, ahogy te!"
Szóval értitek a különbséget.
A kedvesség és figyelmesség nem kerül semmibe, mégis bearanyozza az életet és mindennapokat, és rám is átragad.
Az emberek spontánabbak, örömmel egymásra mosolyognak, köszöntenek. Ha tétován állsz, odajönnek, hogy segítsenek. A városban sétálva kevés a mogorva arc, az összeráncolt szemöldök, több a báj és több a bizalom. Mosolyogva köszönök, nem motyogva, örömmel szállok be egy buszon elindult beszélgetésbe pár nénivel, bácsival vagy fiatallal, és szívből kívánok kellemes estét a záráskor is elragadó bolti eladónak.


Koblenzi kisvonat (Fotó: Czett Petra)


Objektívebb vagyok
Ahogy a magyarországi mindennapokat megéltem, azt hittem, hogy az emberek máshol is hasonlóképpen viselkednek, mint otthon. A többség önző, nincs ereje másokra is odafigyelni, örül, ha túléli a napot. De rá kellett jönnöm, hogy nem mindenhol idegbeteg a lakosság. Ahol jobb a létbiztonság, ahol több a remény, ahol több a megbecsülés, ahol több ideje van az embernek önmagára, ott máshogy is lehet élni.
Magyarországot nagyon, Németországot pedig hellyel-közzel már ismerem. Látva azt, hogy milyen körülmények között élnek itt az emberek (a számottevően más mentalitás, nyitottság, higgadtság, bizalom, emberség), hazautazva már sokkal rosszabbnak látom az otthoni helyzetet, mert látom, hogy milyen lehetne. Már nem az az alapértelmezett, hogy számítanom kell arra, hogy valaki bunkó lesz velem ok nélkül. Legutóbb 10 perce se voltam Magyarországon, amikor az autóúton egy sima félőrült elkezdett előzgetni, majd bemutatott nekünk, hogy így"imponáljon" a mellette ülő kedves hölgynek. Ez otthon sajnos teljesen hétköznapi. Németországban még nem találkoztam ilyennel, pedig rengeteget utaztunk autóval itt is.

Nehezebben ébredek
Itt, Koblenzben egy órával később kel fel és megy le a nap. Természetesen az utóbbit imádom, de elég nehéz megszokni, hogy majd' fél évig fél nyolc előtt nem kel fel a nap. Olyan jó fényre ébredni, és annyira nehéz sötétben kimászni az ágyból... Ez mindenképp nagy áldás otthon, frissebben keltem, kipihentebben, készen álltam a nap megmérettetéseire. A sötétben reggelizés nem ad olyan nagy lökést.

Többet sportolok
Mivel eddig csak nyelvet tanultam (hogy legyen megfelelő nyelvi kompetenciám ahhoz, hogy a képzettségemnek megfelelő állást találjak), több időm volt magamra, így hetente minimum háromszor sportolok. Ez az állóképességemen is remekül látszik; amíg a napi 20 km biciklizés eleinte halál volt, most már észre se veszem. Ez pedig csodálatos.
Nem mellesleg van a közelben egy óriási sportkomplexum, ahova a korlátlan havi bérlet 19,99 €, prémium gépeken, tiszta teremben, folyamatos szépítgetések és bővítések mellett. Ez kevesebb mint a nettó átlagbér 1 %-a. Ez átszámolva kevesebb, mint 6500 Ft - még így is olcsóbb, mint otthon, de ez itt tulajdonképpen olyan, mintha Magyarországon 1300 Ft lenne egy ilyen bérlet. Igaz, egy évre le kell szerződni, de ez még akkor is megéri, ha havonta csak egyszer tudsz elmenni.

Jobban tudok németül
A nyelvtant a németórákon, a társalgás különböző elemeit pedig az új német ismerősöktől tanulom. 30 fölött is érdemes nyelvtanulásba kezdeni! Német rádiót hallgatok, német könyveket olvasok, a számomra izgis témákban német Youtube videókat nézek. Persze még nagyon sokat kell fejlődnöm. Fájdalmas volt a felismerés, hogy a felsőfokú nyelvi szint is nagyon messze van még az anyanyelvi szinttől. De lelkiismeretesen munkálkodom, hogy minden nap eggyel jobb legyek.


Koblenz külvárosa, ahol élünk (Fotó: Czett Petra)


Jobb anyagi körülmények között élünk
Németországban (egyelőre) egy keresetből is jobban élünk, mint Magyarországon kettőből. Hozzávetőlegesen egy év alatt annyit félre tudunk tenni, hogy jó színvonalon fél évig akár munka nélkül is fenntarthatnánk magunkat (a férjem nagyjából ugyanazt a munkát végzi itt is, mint otthon).
Amióta itt élünk, hetente eszünk halat, gondolkodás nélkül megvehetjük az egészségesebb élelmiszert, és pár havonta egy belföldi hosszú hétvégét is megengedhetnénk magunknak. Tervezhetünk nyaralást és síelést is. És nem csak fényes ábránd a kéthetes kikapcsolódás valahol messze Európától.
Otthon sokszor hallottam, hogy ugyan Németországban jobbak a bérek, de minden sokkal drágább. Ez egyáltalán nem igaz. Sok dolog drágább valamennyivel, de arányait tekintve közel sem annyival, amennyivel magasabbak a bérek. Nem mellesleg az élelmiszerek, üzemanyag, ruházati cikkek, sportbérletek, színházjegyek, szabadidős programok sokszor jóval olcsóbbak, mint otthon.
Budapesten az átlag nettó fizetésből szűkösen jön ki egy albérletben élő pár, ahol csak az egyik fél dolgozik. Itt az átlag nettó fizetésből, egy keresettel egy kisebb városban jó színvonalon lehet élni, és nem irracionális közben autóra vagy nyaralásra gyűjteni.

Bátrabban tervezek
Mivel az anyagi körülményeink jobbak, megengedhetem magamnak, hogy csak félállásban dolgozzak, ha esetleg szeretnék egy továbbképzést csinálni, vagy - ahogy a terveink között szerepel - egyetemen tanulni. Felnőtt fejjel is van lehetőségem arra, hogy új és izgalmas dolgokat tanuljak, akár egy új szakmát, akár nyelveket, nem kell azon görcsölni, hogy napi 10 órát kell dolgoznom és pisilni sincs időm.
Itt a heti párórás munkától a rendes heti 40 órás munkáig sokféle felállásban lehet dolgozni, ez sokat segít a pároknak a családtervezésben is.

Kevésbé félek
A közbiztonság sokkal jobb, mint Budapesten. Igaz, otthon rendesen megtanították, hogy félni kell. Odahaza minden járművön szorongattam a táskámat, nehogy kizsebeljenek, mert a legközelebbi ismerőseim körében sokan áldozatul estek már ilyesminek. A sötétebb utcákat nagy ívben elkerültem, telefonálást imitáltam, amikor olyan helyen mentem el, ahol lomtalanítás volt, persze mindig dilemma volt, hogy lehet, hogy így majd a mobilomat akarják elvenni, és sokszor futottam, amikor valaki már túl hosszú ideje jött mögöttem. Biztosan van ebben plusz para és bizalmatlanság a részemről, de nem alaptalanul. Németországban inkább az a jellemző, hogy ha valamit leejtek, kiesik a táskámból, valaki pillanatok alatt felkapja és utánam hozza (akár futva is - megtörtént!). A biciklik a boltok előtt sokszor lelakatolatlanul várják türelmesen gazdáikat, amíg az bevásárol. Budapesten többe került a biciklilakatom, mint a bringa. Amíg otthon, ha valaki az utcán megszólított, biztos, hogy kérni akart tőled valamit, esetleg elterelni a figyelmet, hogy közben kifoszthasson, addig itt tényleg csak azt kérdezik, hogy mennyi az idő, hogy hol vettem a csizmám, vagy hogy mit szólok a sok esőzéshez.

Biztatóbb az egészségügy
Amíg Magyarországon minden alkalommal rettegtem, amikor orvoshoz kellett mennem, addig itt például a háziorvosnál is van labor (például nálunk, egy kisváros külvárosában is), így néhány vizsgálat eredményét azonnal (értsd: percek alatt!) megkapom, így megspórolok egy beutaló-kuncsorgást és egy pár hetes várakozást. A receptre felírt gyógyszerek közül sokat ingyen kapsz, de legalábbis számottevő kedvezménnyel.


A Rajna partja Bonnban (Fotó: Czett Petra)


Toleránsabb vagyok
Sokféle ember él együtt Németországban. Mindenféle vallás képviselteti magát, sokféle öltözködéssel találkozom. Nagyon trendi a tetoválás, a piercing, a kék haj, a 10 cm hosszú műszempilla, a mangajelmez (!!!), sok a kövér, sok a sovány, sok a kendős, sok a köldökig dekoltált, sok a meleg, sok a heteró, és mindegyik típusban sok a kedves és persze azért akad köztük hülye is. Már kevésbé ítélkezem a külső alapján, ez pedig sok rossz érzés alól feloldoz.

Összességében
Ha nyitott vagy és bátor, vannak terveid, rugalmas vagy és energiát fektetsz abba, hogy beilleszkedj és megtanuld a nyelvet, nyugodtabb és kevésbé bizonytalan élet vár rád Németországban mint otthon. Természetesen örömmel tölt el, amikor azt hallom, hogy valaki Magyarországon maximálisan tud érvényesülni, fejlődni, és építkezni - mind emberileg, mind anyagilag, de sajnos többször hallom ennek az ellenkezőjét.
Mi a néhány év alatt összespórolt pénzükkel jöttünk ki, a férjemet itt már várta egy állás. Szóval rendesen rákészültünk, sokáig terveztünk, végül belevágtunk. Szerintem életünk legjobb döntése volt. Amikor elkezdődött az itteni életünk, akkor döbbentem rá, hogy milyen érzés is nyugodt körülmények között élni, és addig nem is tudtam, hogy mennyi bosszúság ér nap mint nap, akármennyire is igyekeztem higgadt és kedves lenni. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem a pénz a lényeg! De kétségtelen, hogy egész más úgy tervezni, kikapcsolódni, nyugodtnak maradni, kedvesnek lenni, hogy még dolgozunk 10 hónapot, és tudunk venni egy jó állapotú, használt, német autót, mint úgy, hogy ha majd nyerek a lottón, veszek egy békávé-bérletet... Addig pedig bliccelek.

Czett Petra

nemetorszag.jpg
 
Nem vagyok Petra

De tölled kérdem, lehet a Vaci utcàban biciklizni minden idöben?

Nem tudom, de én nem is írok ilyen cikkeket :D :D :D

Ne felejtsd el, hogy az éremnek két oldala van!

Ez az írás lehet akár "önigazolás" is Petre részére, tudod mikor megmagyarázod magadnak hogy egy korábbi döntésed miért volt jó... aztán 10-20 év múlva rájössz: mégsem volt olyan jó döntés: tudod: nyugtával dicsérd a napot ;)
(hát nem érdekes hogy migránsokról egy szót sem írt? Hmmm...)
 
Mindenki ahol el , elobb utobb lokalpatriota lesz, hisz azert el ott ahol, mert jol erzi magat, mert szereti a kornyezetet, az egesz elettert amiben el.
Imadom Torontot, pedig vannak ennel szebb csoda szep varosok, en megis ide tennem le a voksot.Imadom a dinamikus lukteto varost ami ejjel nappal el, ahol barmeyik napszakba be tudsz ulni egy jo kavera, vagy bekapni valami meleg etelt, ahol soha nem vagy egyedul mert jonnek mennek az emberek, ahol parkokon keresztul vegig bringazhatod a varost, ahol setalhatnak az utcan a ludak a mokusok a mosomedvek, ahol karnyujtasnyira a termeszet a beton mellett.
Utazasbol visszaterve Mississauga /toronto elovarosa /8 savos ut egyiranyba kivilagitva olyan latvany hogy mindig megdobban a szivem micsoda nagy varos milyen sok ember igyekszik valahova .
Buszkeseg tolt el, hogy kulturalis vilagrendezvenyeket csinal a varos A CN tower tetejerol lenezni a varosra akar nappal akar ejjel leirhatatlan latvany.
Elmenni hajokazni szinte vegig latni a varost ahogy a hajorol egyre kisebb de nem tunik al a szem elol.
Szinte el se akartam hinni milyen tiszta a levego, hogy mikor Niagara mentem, kb 160km nel lattam Toronto kiveheto epuleteivel, amit keves varos mondhat el ilyen tisztan ilyen messzire ellatni ott igazan szinkronba van a termeszet a varossal.
Minden nacio megtalalhato, akar kulturalisan rendezvenyek kereteiben akar etterem vagy uzlet ihatsz bambuszbol facsart italt kokusztejet elotted csapjak le a tetejet, vagy barmelyik europai vagy ausztral vagy afrikai vagy azsiai konyhat vagy ruhat kezmuvesseget mindent megtalalsz egyhelyen Torontoba.

upload_2016-7-10_17-11-18.jpeg


images


upload_2016-7-10_17-23-33.jpeg
 
Utoljára módosítva:
Nem tudom, de én nem is írok ilyen cikkeket :D :D :D

Ne felejtsd el, hogy az éremnek két oldala van!

Ez az írás lehet akár "önigazolás" is Petre részére, tudod mikor megmagyarázod magadnak hogy egy korábbi döntésed miért volt jó... aztán 10-20 év múlva rájössz: mégsem volt olyan jó döntés: tudod: nyugtával dicsérd a napot ;)
(hát nem érdekes hogy migránsokról egy szót sem írt? Hmmm...)

Nezzd ha az lenne a helyzet a migransokkal amit a magyar sajto állit akkor biztos, hogy irt volna.

Most jut eszembe, hogy csak megemlitette, hogy nem akarta senki megfogni a popsiját, :)
Pedig a magyar kormány külön honlapon heccel az idegenek ellen. Szégyenletes nemde?
 
Azért van oka a cikk írójának az örömködésre.
Egy Egerhez közeli faluból kiment egy roma srác Németországba dolgozni, CNC esztergályos a kölyök. Itthon nem tudott elhelyezkedni, ránéztek mikor munkát keresett és közölték vele, sajnos már betöltötték az állást. A munkaügyi központban nem értették miért nem veszik fel, hiszen az állást továbbra is hirdették. Rábeszéltük hogy menjen ki külföldre dolgozni, ott senkit nem érdekel milyen színű a bőre, mi a származása, dolgozni kell és békén hagyják. Már 5 éve van kint, spórol, nem iszik nem cigizik, nem jár az sehova, gyűjti a pénzt hogy saját lakást vehessen és kint maradhasson. A célja a német állampolgárság. Most van itthon szabadságon, délután beszélgettünk és elmesélt egy tipikus esetet, milyenek a magyarok egymással.
Már 3 éve volt kint mikor szóltak neki hogy egy honfitársa érkezett, együtt fognak dolgozni. Örült hogy lesz kint is egy barátja, mert úgy gondolta hogy ha mindketten magyarok akkor barátok lehetnének idővel. Az első nap odament az új emberkéhez, bemutatkozott neki és kezet akart vele fogni, erre a kolléga közölte vele, hogy melózni jött ide, otthon se csípi a cigányokat és ez nem fog megváltozni itt sem!
Eltelt pár hét és azt vette észre hogy kezd megváltozni körülötte mindenki, nem értette az okát, rákérdezett az egyik német marósra hogy mi a gondjuk vele? Az meg szépen elmondta mi van. A magyar kolléga érdeklődött hogy volt-e már lopás az öltözőben, mert jó ha vigyáznak, cigány van közöttük és a cigány az nem tisztességes, az lop, az hazudik, csal, vigyázzanak mit hagynak a cigány előtt, ha eltűnik az biztos hogy nála van!
Szerencsétlen kölyök odáig jutott hogy felment az irodába és kérte a papírjait, elmegy mert nem tud tovább itt dolgozni. Szerencséjére épp az irodában volt a műhelyvezető és megkérdezte tőle mi a gondja.
Elmondta neki hogy utolérte a magyar utálat, Magyarországon nem szeretik a romákat, és a magyar kolléga a háta mögött kikezdte, ezt nem bírja tovább, úgyhogy jobb ha elmegy.
A vége az lett, hogy Ő maradt a másikat kirúgták, Németországban nincs rasszizmus, ott nem a származás és bőrszín alapján ítélik meg az embert!

Szóval, ha valaki boldog mert egy életérzéssel találkozik és boldognak érzi magát egy másik országban annak örülni kell.
Mindenkinek joga van boldognak lenni!
 
Azért van oka a cikk írójának az örömködésre.
Egy Egerhez közeli faluból kiment egy roma srác Németországba dolgozni, CNC esztergályos a kölyök. Itthon nem tudott elhelyezkedni, ránéztek mikor munkát keresett és közölték vele, sajnos már betöltötték az állást. A munkaügyi központban nem értették miért nem veszik fel, hiszen az állást továbbra is hirdették. Rábeszéltük hogy menjen ki külföldre dolgozni, ott senkit nem érdekel milyen színű a bőre, mi a származása, dolgozni kell és békén hagyják. Már 5 éve van kint, spórol, nem iszik nem cigizik, nem jár az sehova, gyűjti a pénzt hogy saját lakást vehessen és kint maradhasson. A célja a német állampolgárság. Most van itthon szabadságon, délután beszélgettünk és elmesélt egy tipikus esetet, milyenek a magyarok egymással.
Már 3 éve volt kint mikor szóltak neki hogy egy honfitársa érkezett, együtt fognak dolgozni. Örült hogy lesz kint is egy barátja, mert úgy gondolta hogy ha mindketten magyarok akkor barátok lehetnének idővel. Az első nap odament az új emberkéhez, bemutatkozott neki és kezet akart vele fogni, erre a kolléga közölte vele, hogy melózni jött ide, otthon se csípi a cigányokat és ez nem fog megváltozni itt sem!
Eltelt pár hét és azt vette észre hogy kezd megváltozni körülötte mindenki, nem értette az okát, rákérdezett az egyik német marósra hogy mi a gondjuk vele? Az meg szépen elmondta mi van. A magyar kolléga érdeklődött hogy volt-e már lopás az öltözőben, mert jó ha vigyáznak, cigány van közöttük és a cigány az nem tisztességes, az lop, az hazudik, csal, vigyázzanak mit hagynak a cigány előtt, ha eltűnik az biztos hogy nála van!
Szerencsétlen kölyök odáig jutott hogy felment az irodába és kérte a papírjait, elmegy mert nem tud tovább itt dolgozni. Szerencséjére épp az irodában volt a műhelyvezető és megkérdezte tőle mi a gondja.
Elmondta neki hogy utolérte a magyar utálat, Magyarországon nem szeretik a romákat, és a magyar kolléga a háta mögött kikezdte, ezt nem bírja tovább, úgyhogy jobb ha elmegy.
A vége az lett, hogy Ő maradt a másikat kirúgták, Németországban nincs rasszizmus, ott nem a származás és bőrszín alapján ítélik meg az embert!

Szóval, ha valaki boldog mert egy életérzéssel találkozik és boldognak érzi magát egy másik országban annak örülni kell.
Mindenkinek joga van boldognak lenni!

Szép történet, de vajon az ottani vezetés meddig fogja kirugdosni az újonnan érkezetteket???? Mert az hogy egyszer megtették (elméletileg) , az egy dolog...


De amúgy ha belegondolsz, nem csak a cigányoknál van ilyen!



Egyetem alatt dolgoztam : diákmunka. Egyszer egy olyan helyre küldtek, ahol már volt egy évfolyamtársam. Látásból ismertük egymást. Én azt hittem hogy jól elleszünk. Na hát mit ad isten, a főnökség kitalálta, hogy mivel ő egy héttel előbb érkezett nálam, hát tanítson be (számítógépes adatrögzítés saját belső programban - egy átláthatatlan rendszerben, szóval nem ilyen exceles, acceses pötyögés ) Ő direkt félrevezetett és rosszul magyarázta el. Ki volt a hibás? Hát persze hogy én, mert azén nevem virított a rögzített adat mellett ( én már korábban is rögzítettem adatot jó pár cégnél, ha rendesen el volt magyarázva (egyszer!) akkor nem volt gond). Hiába mondtam, hogy mindent úgy csináltam ahogy ő mondta ( le szoktam írni papírra a rögzítés menetét), de ő meg azzal védekezett hogy én vagyok a hülye. Kisírt szemmel visszahúztam a 3 fős szobában (2 fő állandó dolgozó + én voltam ott). Megkértem őket hogy mutassák már meg, hogy hogyan kell rögzíteni legalább egyszer. Na ők meg féltek hogy elveszem a munkájukat (egy tanuló mégis hogy a francba tudná elvenni a munkájukat?? ezért nem mutatták meg). A 20 fő állandó munkavállalóból, csak egy volt hajlandó megmutatni. Azt követően úgy csináltam, nem is volt gond. (hát nem érdekes?). Aztán lejárt a időkeretünk (ha jól emlékszem 2 hónapra vettek fel, és pont karácsony előtt le is járt). Az évfolyamtársam elkezdi, hogy vegyünk nekik búcsúajándékot. Mondtam neki, hogy rendben, de csak egy nagy bonbonban vagyok benne. Nem azért mentem melózni, hogy más ajándékát megkeressem. Az ajándékvétel után előállt azzal, hogy ő nem meri odaadni, beszéljek inkább én. Hát jó bevállaltam: megköszöntem az ő nevében is hogy ott lehettünk, blablabla. Aztán(!) január végén hívott a diákmunkaközvetítő, hogy februárban 3-án várnak vissza engem, mert meg voltak velem elégedve, elég ha reggel 8-ra odamegyek (újra leköltöztem az egyetemi városban, nem kellett volna hiszen csak egy tárgyból csúsztam, azt pedig le tudtam volna hallgatni egy nap alatt). Leköltöztem munka reményében. Bementem reggel 7.50-re. A portás összehúzott szemöldökkel azt mondta, hogy nem engedhet be. Na már akkor sejtettem, hogy gondok lesznek! Aztán a portás szólt, hogy menjek fel a dirihez, mert beszéde van velem. A lényeg: felmentem, majd közölte, hogy az a csaj akivel együtt dolgoztam idehozta a barátnőjét (!!!) annak ellenére hogy tudta: rám várnak, és igaz hogy velem meg voltak elégedve, és korábban is szóltak nekem, de vele már megkötötték a szerződést. Meg különben is én elköszöntem tőlük... és akkor most gondolj vissza arra, hogy mégis miért tettem. Persze így könnyű benyalni magát a másiknak, hogy a hátam mögött sír, meg hisztizik, hogy ő onnan nem akar elmenni, meg nem is ő köszönt el, meg benyomja a barátnőjét a helyemre. Az élet fizesse vissza kamatustul neki ezt a húzását, és azt kívánom: hogy legyek ott mikor megkapja!

Tehát nem kell a határt átlépni, hogy bunkó tirpák magyarba fuss bele, és nem is kell cigánynak lenned!

Volt egy másik sztorim, ahol a diák munkatársam cigizett.... munkaidőben...ráadásul a főnökkel... akiknek a fejét így tele tudta tömni...
 
Szép történet, de vajon az ottani vezetés meddig fogja kirugdosni az újonnan érkezetteket???? Mert az hogy egyszer megtették (elméletileg) , az egy dolog...
De amúgy ha belegondolsz, nem csak a cigányoknál van ilyen!
Ha fontos a munkahely békéje nekik.
Akkor ki fogják rúgni a bajkeverőket.
Hiszen egy bajkeverő nem csak a munka hatékonyságát rontja
Más rosszra is képes.
 
-
Ne ködösitsél Gyulám, a gyerekeknek felirt recepteket ingyen kiválthatod a patikában.
-
Azért itt még az elesettek is jobban felvannak karolva mind odaát a szülöhazánkban. Most olvsaom, nem egyedüli eset:
A Hirschbergi Müllerkeller-Club egyesülete szerdán 25 korházi ágyat és kellékeket organizált és küldött ajándékba egy magyar korház számára.
-
Hirschberg egy kis helység, innen egy német nö két éven keresztül dolgozott Mo.-on a 90-es évek elején, egy német cég alkalmazottjaként, megtanult magyarul és azota ovodákat, iskolákat támogat innen. Olyan szar alakok nem lehetnek ezek az emberek. :)
-
Pilismarot nincs kibombázva mind Sziria, de a magyar kormány szerint az Alepobol jöttek nem rászorulok hanem banditák. Már csak ez a nézetkülönbbség is mutatja ennek az országnak az értékét.
Mi köze a szíriai - hogy is mondtad: banditáknak:) ? - a németországi megélhetési lehetőségekhez gyerekkel/ gyerek nélkül? Szerintem semmi. Az, hogy a német megélhetést a magyarral párhuzamba rakjuk még elmegy. Szerintem ha annyi GDP-t termelne az ország, mint No. itt is más lenne a helyzet. De hogy jön ide a migránskérdés? Sehogy. Illetve annyiban, hogy ha lehetőséged van Magyor.o.-t fikázni - pontosabban az ország vezetését - nem mulasztod el, hogy bele ne rugj, még olyan dologgal is, ami erősen off.
 
Szervusz Ede ,
ez kicsit nem richtig , mert kérlek a lakhatattlanság ellen tüntettek a linkek ! Mivel Berlinben nemlehet már szociális lakásokat kapni mert azt a szocdem vezetöség elkotyavettyélte a szabadpiacon a prsztizs értékü "valamikor sohanapján" elkészülö repülötér épitéséért . Majd az összes volt szociális lakás mind valamilyen investor kezében van aki a lakokat szépen kirakja és a Juppiknak árulják a lakásokat , füttyülve a szerzödésben elöirtakkal .

Szia és igen lehet hogy mostanság túlolvastam magam:),, ez rövidlátást okoz:) jól látom? te utca szinten tájékozott vagy? van egy kis bizonytalanság amiért a video felkerült: Merkel újra magabiztosságot mutat? az eu véleménye a népakaratról nátó Bulgáriát szeretné
épp beléptetni így újabb koridor nyílhat örültem a soraidnak önzésből is, van arra gyökerem arrafelé nagypapi a mosolygós lányok miatt telepedett le itt és én sem tennék másképp
a balkán talán legkedvesebb részén
 
Ahogy olvastam a cikket, az jutott eszembe, hogy az íróján még rajta van a rózsaszínű szemüveg, mindent szépnek és jónak lát. Hiszen egy éve vannak még csak ott. Kívánom, hogy ilyen jól érezze magát hosszabb távon is.
Még az is eszembe jutott, hogy ez egy olyan pár, amely itthon sem élt rosszul, a leírása alapján. Természetesen mindenkinek joga van hozzá, hogy jobban akarjon élni. Mondjuk egy fizetésből nyilván Magyarországon nehezebb boldogulni, mint német (nem minimál) bérből. Összeszedtem, még mi minden juttott eszembe, a posztot olvasva (bocs, lehet, hogy hosszú lesz).

Villamos, közlekedés. Nem minden járatra, és nem minden időszakra jellemző a tömegnyomor, és a türelmetlenség, amely magára a cikkíróra is jellemző, de másoknál már elítéli. "Mért ilyen hülye, miért ilyen kretén?"
Az autósok tényleg sokszor bunkók egymással.
Pénztárosok, szomszédok. Kíváncsi lennék, hogy a poszt szerzője vajon mennyire volt türelmes, vagy kedves itthon ezekkel az emberekkel? Én azt tapasztaltam eddig, hogy amit adok, nagyjából azt is kapom vissza.
Környezettudatosság. Én ugyan vidéken élek, de már itt is úgy történik a szelektív gyűjtés, persze, nem mondom, hogy még nem lehetne fejlődni. Napkollektor is van több ház tetején is, valami támogatást azért hiányolok, hogy több is legyen.
Kedvesség. Amit a posztíró ír az idős segítővel, meg a pénztárossal kapcsolatban: "Én pedig nem úgy reagálok, mint egy frusztrált, nagyvárosi bunkó" Itthon talán így reagált?
Az, hogy objektívebb lenne, egyszerűen nem igaz. Ez egy nagyon is szubjektív poszt. Amit a létbiztonságról ír, az igaz viszont, nagyobb létbiztonságban nyugodtabbak az emberek.
Én is többet sportolnék (szeretek bicajozni, és errefelé is lehet), ha a férjem eltartana, nem lennének gyerekeim, és nyelvtanuláson, meg sportoláson, netezésen kívül nem lenne más dolgom. Igen, igen, bevallom töredelmesem, hogy ezen a ponton irigykedem egy kicsit. :)
Még jó, hogy jobban tud már németül német nyelvi környezetben.
Hogy jobb anyagi körülmények között élnek, nem lehet vitatni, nem is akarom. Elvégre ezért is mentek oda.
A bátrabb tervezés az előbbi folyománya.
A kevésbé félek címszó alatt egy kis paranoiás hajlamot is érzek, de ez belefér. Közbiztonság szempontjából itt sem mindegy, hogy az ország, vagy akár egy település mely részén élünk. Ahol én lakom, ott se kell lakatolni a bolt előtt a bringát, és hoztak már utánam elhagyott cuccot is. A posztoló Budapestet tapasztalta, és az egész országra általánosít, ugyanúgy, mint a lakóhelye, és Németország vonatkozásában. Nyilván ott is vannak biztonságos, és kevésbé biztonságos részek, mint bárhol a világban.
Az egészségügyről is messzemenő következtetéseket von le, holott valószínűleg még nem is igazán tapasztalta meg az életkora okán. Amíg el lehet intézni a problémát a háziorvosnál, addig nincs akkora gond.
Mellesleg a vidéki kistelepülésen, ahol lakom, is van lehetőség, hogy a labormintákat levegyék, igaz, nem percek alatt értékelik ki (bár léteznek gyorstesztek is pár dologra), de mondjuk másnap már megkapja a doki az eredményt. Laborra egyébként nem kell pár hetet várakozni, csak egyéb szakrendelésekre (azokra olykor tényleg sokat), de lehet oda is menni, ahová hamarabb kap időpontot az ember. Nem tudom, hogy a posztoló az állami egészségügyet tapasztalta-e, maszek alapon itt is elég gyors minden. Ahhoz képest, hogy állandóan temetik az egészségügyet - nyilván sokat kéne fejleszteni rajta - én az utóbbi 5 évben 3 komoly műtéten estem át gond nélkül. Szerencsém volt. Jó, mondjuk nem bánnám, ha olcsóbbak lennének a gyógyszerek.
Toleráns: egy olyan országban, ahol ő nem "őshonos", és ahol már a méretek miatt is sokkal többféle ember van, kénytelen is, ha meg akar ott maradni hosszú távon. Ha akar, egyébként itthon is tudott volna toleránsabb lenni.
Összességében: "nem a pénz a lényeg". De bizony. Ahogy le is írja, rögtön utána. Nem baj az, felesleges volt mentegetőzni.
 
Utoljára módosítva:
Azért van oka a cikk írójának az örömködésre.
Egy Egerhez közeli faluból kiment egy roma srác Németországba dolgozni, CNC esztergályos a kölyök. Itthon nem tudott elhelyezkedni, ránéztek mikor munkát keresett és közölték vele, sajnos már betöltötték az állást. A munkaügyi központban nem értették miért nem veszik fel, hiszen az állást továbbra is hirdették. Rábeszéltük hogy menjen ki külföldre dolgozni, ott senkit nem érdekel milyen színű a bőre, mi a származása, dolgozni kell és békén hagyják. Már 5 éve van kint, spórol, nem iszik nem cigizik, nem jár az sehova, gyűjti a pénzt hogy saját lakást vehessen és kint maradhasson. A célja a német állampolgárság. Most van itthon szabadságon, délután beszélgettünk és elmesélt egy tipikus esetet, milyenek a magyarok egymással.
Már 3 éve volt kint mikor szóltak neki hogy egy honfitársa érkezett, együtt fognak dolgozni. Örült hogy lesz kint is egy barátja, mert úgy gondolta hogy ha mindketten magyarok akkor barátok lehetnének idővel. Az első nap odament az új emberkéhez, bemutatkozott neki és kezet akart vele fogni, erre a kolléga közölte vele, hogy melózni jött ide, otthon se csípi a cigányokat és ez nem fog megváltozni itt sem!
Eltelt pár hét és azt vette észre hogy kezd megváltozni körülötte mindenki, nem értette az okát, rákérdezett az egyik német marósra hogy mi a gondjuk vele? Az meg szépen elmondta mi van. A magyar kolléga érdeklődött hogy volt-e már lopás az öltözőben, mert jó ha vigyáznak, cigány van közöttük és a cigány az nem tisztességes, az lop, az hazudik, csal, vigyázzanak mit hagynak a cigány előtt, ha eltűnik az biztos hogy nála van!
Szerencsétlen kölyök odáig jutott hogy felment az irodába és kérte a papírjait, elmegy mert nem tud tovább itt dolgozni. Szerencséjére épp az irodában volt a műhelyvezető és megkérdezte tőle mi a gondja.
Elmondta neki hogy utolérte a magyar utálat, Magyarországon nem szeretik a romákat, és a magyar kolléga a háta mögött kikezdte, ezt nem bírja tovább, úgyhogy jobb ha elmegy.
A vége az lett, hogy Ő maradt a másikat kirúgták, Németországban nincs rasszizmus, ott nem a származás és bőrszín alapján ítélik meg az embert!

Szóval, ha valaki boldog mert egy életérzéssel találkozik és boldognak érzi magát egy másik országban annak örülni kell.
Mindenkinek joga van boldognak lenni!

Sajnos szegény srácnak az övéit kéne elsősorban okolni. Vajon minden ok nélkül alakultak ki az előítéletek? A többi kisebbséggel szemben miért nem? Ettől függetlenül sajnálom, hogy itthon nem boldogult, és a kollégája is szemét volt, azonban te a történetet csak a srác szemszögéből ismered. Én is így adnám elő... Mondjuk, ha nem cigány lett volna, akkor is megeshet, hogy a másik magyar fúrja.
 
Mi köze a szíriai - hogy is mondtad: banditáknak:) ? - a németországi megélhetési lehetőségekhez gyerekkel/ gyerek nélkül? Szerintem semmi. Az, hogy a német megélhetést a magyarral párhuzamba rakjuk még elmegy. Szerintem ha annyi GDP-t termelne az ország, mint No. itt is más lenne a helyzet. De hogy jön ide a migránskérdés? Sehogy. Illetve annyiban, hogy ha lehetőséged van Magyor.o.-t fikázni - pontosabban az ország vezetését - nem mulasztod el, hogy bele ne rugj, még olyan dologgal is, ami erősen off.

De hogy jön ide a migránskérdés?
-
Kezdjük elölröl: Gyula azt állitotta, hogy a nyugati rendszer nem szolidáris még az orvosságokért is pénzt kérnek, mindha ez abnormalis lenne.
-
Ehez hozzátettem, hogy a gyerekek orvosi ellátása ingyenes, senkit nem hagynak az utcán meghalni. Megvan a lehetöség speciális betegségek orvoslására is, rengeteg privát egyesület van amelyik ilyen betegek számár gyüjt pénzt, tesz ritka betegségeket közismertté, hivja fel a közvélemény figyelmét a nehézségekre és keres megoldást.
-
Innen már csak egy ugrás bemutatni, hogy No.-ban a privát emberek segitökészsége nem korlátozodik a geografiai határokra, az un. "nemzeti összetartozásra", hanem álltalnos emberi magatartásként van kezelve.
-
Erre hoztam fel, hogy egy Mo.-on alig 2 évet kiküldetésben dolgozo vidéki asszony felismerte, hogy Mo.-on probléma van a betegek ellátásával és visszatérve No.-ba segélyszervezetet alapitott és gyüjt az ottani állapotok orvoslásának az érdekében. Most is 25 komplett korházi ágyat ajándékoztak Mo.-nak.
-
Tudom én, hogy nem mindenkinek logikus a német önkéntesek segitségét a magyar kormánynak a menekültekkel szembeni viselkedésével összehasonlitani de hát pont ezért irtam.
-
Mert logikusnak kéne, hogy legyen, minnél nagyobb a szükség annál nagybbnak kéne lenni a segitökészségnek.
Mo.-on büncselekménynek számit ha valaki segit menekülteknek, ugy mind a galambetetés a tereken. :(
 
Utoljára módosítva:
Szervusz Ede ,
igen én meg talán 1-2 társunk itt a Honlapon egyenesbe értesül az itt Németországban történtekröl , ha a Média annak tartja azt méltónak hogy ismertesse ! Amugy volt személyesen is "szerencsém" az autonom balosok megmozdulását tanulmányozni Berlinben rokonlátogatás alkalmával mivel gyermekem családjával ott él . Ez a megmozdulásuk még "Istenes" volt a többihez képest amikor majd 100 gépjármüvet gyujtannak fel csak ugy viccböl ! A rendörség elleni eröszak igy most sem volt akkora mint szokott lenni mondjuk május 1-én . Csak ugy megemliteném a margon , hogy lassan leirhatod a Népakaratott mert Brüsszel élén a Német politikai elitt megfogja azt szüntettni ! Hiszen ugy sokkal könnyebb lesz az új világ vezetése és talán még választásokra sem lesz szükség hiszen majd ök fogják a posztokat hivatalosan is egymásnak tollogatni , még jobban mint most is teszik .
 
Sajnos szegény srácnak az övéit kéne elsősorban okolni. Vajon minden ok nélkül alakultak ki az előítéletek? A többi kisebbséggel szemben miért nem? .
Most ez így nagyon messzi vezet
Most felteszed a kérdést mitől van előítélet
Felteheted a kérdést minden nációval kapcsolatban is
Mitől van Amerikában a négerekkel szemben főleg a rendőröknél faji előítélet
Mi volt előbb az ok vagy a reagálás?
Indokolt-e az a fajta előítélet ami mindenütt feltámad.
Éppen nálunk például a migránsokkal szemben
Mennyire jogos vagy csak butaság és általánosítás?
Irodalma van mindezeknek
Mi a véleményed miként és kik ellen támadnak előítéletes általánosítások?
 
Szervusz Ede ,
igen én meg talán 1-2 társunk itt a Honlapon egyenesbe értesül az itt Németországban történtekröl , ha a Média annak tartja azt méltónak hogy ismertesse ! Amugy volt személyesen is "szerencsém" az autonom balosok megmozdulását tanulmányozni Berlinben rokonlátogatás alkalmával mivel gyermekem családjával ott él . Ez a megmozdulásuk még "Istenes" volt a többihez képest amikor majd 100 gépjármüvet gyujtannak fel csak ugy viccböl ! A rendörség elleni eröszak igy most sem volt akkora mint szokott lenni mondjuk május 1-én . Csak ugy megemliteném a margon , hogy lassan leirhatod a Népakaratott mert Brüsszel élén a Német politikai elitt megfogja azt szüntettni ! Hiszen ugy sokkal könnyebb lesz az új világ vezetése és talán még választásokra sem lesz szükség hiszen majd ök fogják a posztokat hivatalosan is egymásnak tollogatni , még jobban mint most is teszik .

Tedd már hozzá gyorsan Gyulám, hogy az üres lakások megszállása és május 1-i zavargások már a menekülthullám megjelenés elötti évtizedekben is volt. Abban az idöben csak keleteuropaiak töltötték az Asyl-otthonokat.
-
A volt német külügyminiszter, a magyar-származásu Joska Fischer is "harcolt" a rendörökkel a lakásmegszállások idelyén Frankfurtban. A legutobbi autofelgyujtás Berlinben meg furcsa modon csuppa Lengyelt autot érintett, tekintettel az EM-re. Még jo, hogy a magyarok nem képeztek konkurenciát. ;)
 
Én nem így értettem... Tudod mi történik, ha elkezded etetni a galambokat?

merkel-galambok.jpg
-
Gondoltam mielött hozzászolok várok még, hány forumozonak tetszik a menekülteknek az állatokkal valo összehasonlitása.
-
Öszintén megmondom nem tudnék többet egy olyan országban élni ahol ez az erkölcsi kompasz.
Ahogy látom, sok sok Petra fogja még azt az országot elhagyni :)
 
Utoljára módosítva:
Ernő írta:
Gondoltam mielött hozzászolok várok még, hány forumozonak tetszik a menekülteknek az állatokkal valo összehasonlitása.
Ernő azért ne feledd a politikai szóhasználat gyakorta él állati jelzőkkel
patkányok, sakálok
karvaly (tőke)
imperialista rablás mészárszékére küld
mutatós álarc mögé rejtik hiéna és sakál képüket
sajtóhiénáik
„álliberális férgek és dögkeselyűk marcangolják az ország testét”
A hitelező keselyűk
hazai zsidó dögkeselyük, hogy "magánosítsák" az orosz nép vagyonát.
Amiből úgy lakomázik a tőke, mint a patkány a szemétből.
 
Utoljára módosítva:
Tudom én, hogy nem mindenkinek logikus a német önkéntesek segitségét a magyar kormánynak a menekültekkel szembeni viselkedésével összehasonlitani de hát pont ezért irtam. Rajtad kívül senkinek se logikus. :)
-
Mert logikusnak kéne, hogy legyen, minnél nagyobb a szükség annál nagybbnak kéne lenni a segitökészségnek. Majd ha tudunk segíteni a saját nyomorultjainkon, segítünk másokon.
Mo.-on büncselekménynek számit ha valaki segit menekülteknek, ugy mind a galambetetés a tereken. :([/QUOTE]
Ezt honnan szedted? Nekem senki ne mondja meg, segíthetek vagy se, vagy etethetek vagy se. Majd eldöntöm magam.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

livian wrote on bnrn's profile.
Szia. Csak így ismeretlenül is szeretném megköszönni neked a Sutherland könyvek fordítását, nagyon nagy örömet okoztál a fiamnak. Hétről-hétre várta a fordításodat, napi szinten érdeklődött mindig, hogy van-e új rész. Kicsit szomorú, hogy több rész ebből a sorozatból már nem lesz.
Esetleg megkérdezhetem, tervezel hasonló sorozatot még? Olvashat még tőled fantasy fordítást?

Köszönettel: Livian
beamix wrote on Ajuda67's profile.
Szia,bocs de csak most csatlakoztam,hogyan tudok hozzájutni a fordításaidhoz ? Főképp a Kárpátok vampirjai sorozat 36,37.reszei érdekelnek. Előre is köszönöm az útbaigazítást
Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!

Statisztikák

Témák
38,137
Üzenet
4,803,712
Tagok
615,809
Legújabb tagunk
Eke Ilona
Oldal tetejére