Milyen Kanadában élni? Ha jobb, mint Magyarországon, jövök!

pestieszti témája a 'Toronto és környéke' fórumban , 2007 Május 9.

  1. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Hát igen, kedves Bubu, sajnos az Óhaza még nem érte utol ebben a tekintetben Kanadát, bár lehet itt is találni jó embereket, és bízom benne, hogy ők vannak többen, azért sajnos elég erősen jelen van az is, amit említettél.

    Kanadában kétségkívül jobb a hangulata az embereknek, és általában az egész légkör is kellemesebb, ezt még egy idegen látogató is azonnal érzi. Az emberek kiegyensúlyozottabbak, optimistábbak, és általában jókedvűbbek, ezt tapasztaltam. Valami része ebben, az emberi természeten túl, biztosan van az anyagi biztonságnak is, amit Kanadában sokkal könnyebb megteremteni. Ott az embereknek van jövőképük, tudják, ha valamit el akarnak érni, azt el is érik, ha kellő energiát fektetnek bele. Itt nagyon sokan kilátástalannak érzik a sorsukat, és úgy gondolják, nem rajtuk múlik, hogy jobbra forduljon. És sok esetben így is van sajnos.

    Nem lehet letagadni, hogy egy ország gazdasági helyzete hatással van az emberek hangulatára. És sajnos a szegénység, a kilátástalanság, a tehetetlenség érzése nem a legjobbat szokta kihozni az emberekből. :(
     
    horvathc és Melitta kedveli ezt.
  2. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Van még egy említésre méltó dolog, amire nem tud felkészülni az ember, mielőtt kivándorol, akár Kanadába, akár máshova. Ez pedig a honvágy. Ez is egy olyan érzelem, amit csak akkor ismer meg az ember, amikor átéli, amíg csak hall vagy olvas róla, nem tudhatja, hogy mi az. Ebben hasonlít a szerelemhez, csak gyötrőbb annál. Biztos nem mindenkinél jön elő, de aki átéli, az eléggé szenved tőle. És ennek nem sok köze van ahhoz, hogy milyen körülményeket hagyott maga után. Viszont minél eltökéltebb abban, hogy többé nem tér vissza, a honvágy annál erősebben kínozza.
    Leírni nem lehet, én is legfeljebb csak illusztrálni tudom.

    Készült a 80-as évek elején egy magyar dokumentumfilm Kanadában élő magyarokról, az volt a címe, "Magyarok a prérin". Többek között emiatt a film miatt is szerettem volna látni Kanadát. Korábban is megérintett benne egy jelenet, de csak később tudtam meg, milyen a valóságban.
    Az egyik jelenetben a különböző történelmi időszakokban kivándorolt szereplők, (világháború előttiek, háború utániak, ötvenhatosok, stb.) egy ottani magyar étteremben jöttek össze, ott beszélgettek egymással, ott adtak interjút. És akkor egyszer csak a zenekar prímása rázendített egy ismerős dallamra: "Debrecenbe kéééne menni..."
    Olyan szívbemarkolóan szólt ez az egyszerű kis bugyuta gyermekdal ott a kanadai prérin.
    Énekelgették mélabúsan a vendégek, inkább csak az idősebbek, mert azok még tudtak magyarul.

    Aztán én is megtapasztaltam személyesen, milyen ezt átélni. Vittem magammal néhány magyar népdalt, hogy megmutassam nagybátyám feleségének, aki egyébként skót volt. Ő pedig lelkesen mutatta nekem a skót népdalokat (a skót vicceket nem ismerte :)).
    De milyen más értelmezést és jelentőséget kaptak ezek a dalok ott a távolban, azzal a tudattal, hogy többé nem térek vissza.
    Szíven ütnek az ilyen sorok:
    "Inkább leszek betyár
    Az alföldi pusztán,
    mégsem leszek szolga
    A császár udvarán."

    Kegyetlen ám ezt hallgatni sok ezer kilométerre az otthontól, még akkor is, ha ott meseország fogad.
    Ezt csak azért írtam le, mert érdemes ezzel is számolni. A honvágy fájdalmas.
    De nem mindenkinél jön elő, és a legtöbben felülkerekednek rajta. Aki meg nem, az hazajön, mint én. :)
    Mert hazajönni is jó. Már csak ezért is érdemes elmenni. :)
     
    horvathc, bubu és Melitta kedveli ezt.
  3. bubu

    bubu Állandó Tag

    Kedves Jaszladany! Igen van benne valami amit irsz a "honvagyrol" persze tudni kell aszt, hogy akkor mikor mi jottunk meg nemlehetett
    "haza jarni," mi 1983-ban meghettunk 19-ev utan, latogatoba, addig valoban ha egy szep Magyar notat hallotam , a torkombam megakat a szo is,
    de azutan hogy haza latogadtunk szinte egyszere elmult mint olyan, hogy "hanvagy"Na azota minden evben Mo-ba latogatunk nehany hetig
    es igy sikerul kivedeni a honvagyat mint olyan.Persze sok ismerosom van akik valoban a honvagy miatt vissza koltoztek az O hazaba.
     
    Melitta és Jaszladany kedveli ezt.
  4. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Igen, kedves Bubu, ha van rá lehetőség, hogy az ember bármikor hazalátogasson, akkor biztos, hogy csökkenthető, vagy akár meg is szüntethető a honvágy. Ezért el tudom képzelni, hogy egy közelebbi országban, pl. Angliában vagy Németországban elő se jön. Hisz elég maga a tudat, hogy az otthon elérhető távolságban van.

    De én is azért tapasztaltam meg a honvágyat, mert tudtam, hogy ha Kanadában maradok, akkor belátható időn belül nem látom viszont a hazámat. Túl nagy a távolság, és a repülőjegy ára nem abban a kategóriában van, amit egy kivándorló az első néhány évben ki tud fizetni egy kezdő fizetésből, még Kanadában sem, ennyit már akkor is tudtam.
    Az nagyon jó, hogy ti már megtehetitek, hogy minden évben hazalátogattok. Később ez már biztos megoldható anyagilag.
    De eleinte nem lehet könnyű, hisz annyi mindennek a megteremtésére kell a pénz (lakás, kocsi, stb.).

    Az is lehet, hogy mire mindez megvan, már el is múlik a honvágy. Addigra beilleszkedik az ember az új közegbe.
    Érdekes, hogy idős korukra mégis sokan visszavágynak a hazájukba. Szerintem ez nem csak a nagyobb értékű nyugdíj miatt van. Már én is kezdem tapasztalni, hogy ahogy idősödik az ember, úgy kötődik egyre jobban a gyökereihez.
     
    horvathc és Melitta kedveli ezt.
  5. Luigi48

    Luigi48 Állandó Tag

    Kedves Jászladány, Bubu, és Ti, többiek!
    Én biztosra veszem, hogy a honvágy egyike azon emberi érzésnek, amely soha el nem múlik, legyél Te király, vagy csavargó bárhol messze idegenben. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha egy ilyen ember meghall egy magyarnótát, vagy Máté Péter egyik dalát, vagy eszébe jutnak a balatoni nyaralások, a régi osztálytársai, a sarki hentes, vagy megjelenik lelki szemei előtt a Gellért-hegy, a Tisza part, vagy bármi más, ne dobbanna meg a szíve, és csak közömbös arccal bámulna maga elé. Ilyen nincs. Vagy ha mégis, akkor annak kőből van a szíve... :(
     
    horvathc, Melitta és Jaszladany kedveli ezt.
  6. Melitta

    Melitta Adminisztrátor Fórumvezető

    Ahogy Bubu irta sokunknak nem volt tanacsos haza latogatni egy darabig.
    Akik megvoltak gyozodve dontesuk helyesegerol kevesbe szenvedtek a honvagytol.
    Rendszervaltas szinte teljesen "megoldotta", hisz mindenki hazamehetett, es az internet terhoditasa minden csaladban, mara mar nem is hallani honvagy betegsegben szenvedot.
    MInden mogoldodott a kultura egy resze is filmek minden tv, radio, zene , a skype videoja es az ingyenes telefonja a csaladokat es a baratokat megha 1oezer km tavolsagbol is napi szinten tugjak tartani a kapcsolatot.
    A google terkepen a napi vizlalast is tudjuk kovetni akar a DUnan akar a Tiszan.
    Az igaz nagy a tavolsag, de mindenkinek van egy veges evi szabadsaga es azt azert ha akarja barmikor otthon toltheti.
    Sokan latogatunk haza, es talan ezert se ereztem a honvagyat mert barmikor haza tudok menni ha ilyen erzes keritene hatalmaba.
     
    horvathc, Luigi48 és Jaszladany kedveli ezt.
  7. bubu

    bubu Állandó Tag

    Teljessen egyetertek Melittaval,Luigi48! Amiota eves szinten "Haza" latogatunk, mint olyan a honvagy valoban elmult, erdekes modon meg kell, hogy
    mondjam, mikor othon vagyunk 4-vagy 6- hetig bizony az utolso napokat mar tolnam elore, hogy mielobb, ugymond ithon legyek (Canadaban)
    gyermekeim es unokaimnal. Tudnod kell, hogy Csaladommal tobbevet eltem itt Canadaban mint Magyarorszagon.Viszont avval egyutt a sziven az mindig
    odahuz!
     

Megosztás