Dehogy utallak. En mar konnyesre bamultam a szemeimet de nekem nem ugranak be magyar nevek.
Bocsánat, de még valami eszembe jutott. Ráadásul saját kútfejből. lehet, hogy szabadalmaztatom.
Umaksumannak írtam:
A szkíták után a kánaánita népek is folytatták a Nap tiszteletét. Neked pedig azt, hogy a "Madar/Hóreb az Ótestamentum és a zsidók szerint azt jelentette: ,,az izzó Nap hegye" (vagey Hor), de a cádokiták tagadták, hogy Madara volna Hóreb hegye, mert Madara nem izraeli, hanem edomi területen emelkedik.
Azt pedig a legelvetemültebb ortodoxia sem állítja, hogy nem a nap tisztelete volt abban az időben a nem szemita népek vallása. Ez nem antiszemtizmus, mert ők is ezt vallják, ezért tartják pogánynak a gójokat és soha nem mennek hegyre imádkozni! Még lépcső sincs a zsinagógák előtt tudtommal. Jézus viszont a "
vagey Hor"- rólment a mennybe, aminek a héber jelentése:
,,az izzó Nap hegye". Jézus pedig azt jelenti, hogy a "F
ény fia".
A három királyok Zoroesztriánusok voltak, mert Zoroaszter asztrológiai számításai szerint ott és akkor kellett megszületnie.
Közben véletlenül találtam egy gyűjteményt, ha érdekel...
HELYNEVEK
Kr. e. a XII. században a Genezáret-tó közelében feküdt Mádón város, később pedig a tó partján Magdala. Jézus korában Názáret közelében volt Kána (kana volt a kánaáni őslakosok saját neve), délkeletre pedig Szkitopolisz (Szkíta-város). Volt Ar vagy Arnon folyó a Szentföldön. A Szereda város- és várnév egyezik a Csíkszereda városnév második elemével. Siklag (v. Ciklag) filiszteus város neve pedig a székely hagyományban szereplő Csigla névvel mutat rokonságot. Tábor határváros volt Zebulon és Issakár között, a Tábor-hegytől nyugatra: ezek kapcsolatosak lehetnek a magyar tábor szóval. Már Horvát István hosszan sorolta a bibliai magyar neveket a már említett 1825-ös művében. Gyarmath Jenő majdnem kétoldalnyi bibliai magyar nevet sorolt fel Mezopotámiai emlékek Magyarországon című könyvében. Ebből a gyűjteményből válogattam ki a leghitelesebbnek ható összevetéseket (zárójelben a megyenév, majd az említett név bibliai előfordulási helye):
ABDA(Győr m.)= ABDA (1 Kir 4,6); ADA (Bács-Bodrog m.) = ADA (Ter 4,19); ÁJ (Abaúj-Torna m.) = ÁJ (Józs 7,2); ÁMON (Pozsony m.) = ÁMON (2 Krón 33,23) ARAD (Esztergom m.) = ARAD (Szám 21,1); ARD (Veszprém m.) = ARD (Szám 26,40); (Nagy)ATÁD (Somogy m.) = ATAD (Ter 50, 10); BÁLA (Maros-Torda m.) = BALA (Józs 19,12); BALÁTA (Somogy m.) = BAALÁT (1 Krón 4,33); BANA (Komárom m.) = BARNA (2 Sám 4,2); BABA (Somogy m.) = BABA (Bír 7,24); BARAK (Bars m.) = BARAK (1 Sám 12,11); BÜKI (Somogy m.) = BUKKI (1 Krón 5,31); CELLA (Krassó-Szörény m.) _ CELA (2 Sám 22,12); CIBAK (Pest-Pilis-Solt-Kiskun m.) _ CIBA (2 Sám 3,2); CINfalva (Sopron m.) = CIN (Szám 13, 21); DÁNFALVA (Csík m.) = DÁN (Ter 16,7); DÁRDA (Baranya m.) = DARDA (1 Krón 2,6); DODO (Torontál m.) = DODO (1 Krón 11,12); DÓRA (Fehér m.) = DORA (1 Mak 15,11); EBECK (Nógrád m.) = EBEC (Józs 19,20); ÉDENLAK (Zala m.) = ÉDEN (Ez 28,13); ELLA (Arad m.) = ELA (2 Sám 23,11); ESZÉK (Verőce m.) = ESZEK (Ter 26,21); GÁD (Torontál m.) = GÁD (Józs 13,8); Gátház (Pozsony m.) = GAAL (Bír 9,26); GÁT (Bereg m.) = GÁT (2 Krón 12,18); GIBÁRT (Abaúj-Torna m.) = GIBAR (Ezd 2,20); GURA (Nógrád m.) = GUR (2 Kir 9,27); HÁGI (Szepes m.) = HAGGI (Ter 46,39); HALI (Győr m.) = HALI (Józs 19,25); HÁMOR (Borsod m.) = HÁMOR (Ter 35,8); HARKA (Sopron m.) = HARCHA (2 Kir 22,14); HÉT (tömör m.) = HET (1 Krón 1,13); HODI (Pozsony m.) = HOD (1 Krón 7,37); HULL (Bars m.) = HUL (Ter 10,23); IsA (Maros-Torda m.) = IsA (1 Krón 2,18); ALSÓJÁRA (Torda-Aranyos m.) = JÁRA (1 Krón 9,42); JÓSAFő (AbaújTorna m.) = JOSA (1 Krón 4,34); JUTA (Somogy m.) = JUTTA (Józs 21,16); KÁLLÓ (Nógrád m.) = KALLÓ (Iz 36,2); KÁM (Vas m.) = KÁM (Ter 5,32); KÁMON (Vas m.) = KÁMON (Bír 10, 5); LÉHI (Tömör-Kishont m.) = LEHI (Bír 15,18); MACFA (Vas m.) = MAAC (1 Krón 2,27); MAKÁD (Pest-P-S-K m.) _ MAKA (1 Kir 4,9); MARA- Borsa (Szatmár m.) = MARA (Kiv 16,23); MECSEK (Baranya m.) = MESEK (1 Krón 1,17); MIKALAKA (Arad m.) = MIKA (2 Krón 34,20); MIKLOT (Bihar m.) = MIKLOT (1 Krón 9,38); NAD (Fejér m.) = NADAB (1 Krón 9,36); NÁDÁNTELEK (Blm.) = NÁTÁN (1 Krón 3,36); ÓNY (Pozsony m.) = ON (Szám 16,1); ÓNOD (Borsod m.) = ONÓ (1 Krón 8,12); PAROS (Hunyad m.) = PAROS (Ezd 10,25); PEREC (Vas m.) = Ter 38,29); PERES (Hont m.) _ PERES (1 Krón 7,16); PULA (Somogy m.) = PUL (2 Kir 15,19); BURA (Heves m.) = PURA (Bír 7,10); Döbréte-RÁM (Zala m.) = RÁM (Rut 4,19); RINYA (Somogy m.) = RIZA (1 Krón 4,20); RISZA (Zala m.) = RISZA (Szám 33,21); ROSKA (Kolozs m.) = Ros. (Ter 46,21); SEMESNYE (Szolnok-Doboka m.) = SEMES (Józs 15,7); SIMA (Abaúj-Torna m.) = SIMA (1 Krón 2,3); SIRÁK (Hont m.) = SIRÁK (Sir); SUR (Veszprém m.) = SUR (Kiv 15,22); MÁTÉSZALKA (Szatmár m.) _ (M Törv 3,10); SZALMAD (Szabolcs m.) = SZALMA (1 Krón 2,51); SZALUS (Bars m.) = SZALU (Szám 25,14); SZEMLAK (Arad m.) = SZEM (Ter 5,32); SZEMÉRE (Abaúj-Torna m.)= SZEMEK (1 Kir 16,24); SZENNA (Ung m.) = SZENAA (Neh 8,38); SZERED (Pozsony m.) = SZERED (Ter 46,14); SZETE (Hont m.) SZET (Ter 5,6); SZIN (Abaúj-Torna m.)= SZlN (Szám 38,11); SZITNYA (Hont m.) = SZITNA (Ter 26,21); SZUD (Hont m.) SZUD (Bár 1,4); TERESKE (Nógrád m.) = TERES (Észt 1); TOBAJ (Vas m.) = TOB (Bír 11,3); URI (Pest-P-S-K m.)= URI (1 Kir 4,19); UZA (Gömör-Kishont m.) = UZA (2 Sám 6,4); SZABADKA (Bács-Bodrog m.) = ZABAD (Ez 10,43); ZIMÁND (Arad m.) = ZIMA (1 Krón 6,5).
Horvát István még a következő neveket sorolja fel idézett művében, a bibliai helyek megjelölése nélkül: ZÁRA, HARAM, SÁP, LÁD, MOHOLY, BÉR, BAKOK (BARUCH),
ÁMOS, SZALA, THÁTH. A Biblia szerint (Móz.L,10,24 és 26.) mind Arpaksád, mind Almodád Sém, azaz Szem ős-szülő leszármazottai. Arpaksád az Árpád név, az Almodád az Álmos(d) név egy változata lehet. Ez is alátámasztja, hogy a turul monda az észak-mezopotámiai nőelvi (matriarchális) szabir- magyarok eredetmondája volt. (Az Árpád név gabonaszemecskét jelent, és a szabir törzsünk földműves volt, a gabonát kultikusan tisztelte; a turul mondában Álmos és Árpád összetartoznak.) A szkíták egyik ősének, Arpoxaisnak a neve szinte megegyezik a bibliai Arpaksáddal, és mindkettőben világosan felismerhető a magyar árpa szó.
A bibliai (Szám 11,1-3) leírás szerint kiütött "az Úr tüze" a táborban. Mózes közbenjárására a tűz kialudt. "A Tabera nevet adták ennek a helynek" (mármint a tábornak!) "mert fellángolt körükben az Úr tüze." A tabera gyulladást jelent (eredetileg pedig a tábor-tüzet?), ám a szkítáknál Tabiti a tűzhely istennője, és a manysi tant is tüzet jelent. Lehetséges, hogy a mi tábor szavunk kapcsolatos e tábortűzzel.
EDOM ÉS EDÖMÉN
P. mester (Anonymus) írja a krónikájában, hogy hét kun vezér hódolt meg a magyarok előtt, és közülük az egyiket Edöménnek (Edümen v. Edumen) hívták. Ez a név a Bibliában is szerepel, például a Krónika I. könyvében, ahol Edom királyai vannak felsorolva. Edom első királya Bela volt, de voltak Edomnak más, a magyarokkal esetleg kapcsolatos királyai is: így Hadád (vö. a Szilágy megyei Hadad községnévvel), Szamlá, Saul, Éla, Halvá, Kenáz (=Kenéz? - a kenéz a magyar hagyomány szerint fejedelmet jelent), Magdiél Zamla nevű helység volt Abaúj megyében: és Edöm(en), pontosabban: Edum(en) az Aba nemzetség őse volt. Heves megye egykor szintén az Abák birtoka volt, Hevesben pedig Abád (= Obad) helység található. A Krón. I. könyve szerint Obed nemzé Isait (2,12), de Sámuel I. könyvében az Obed és az Edom név összekapcsolva szerepel: "Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed- Edom házában és az Úr megáldotta Obed- Edomot egész házanépével egyetemben." (6,11.) A kunok, a magyarok ikertestvérnépe ezek szerint Edomban laktak, ami a bibliai hagyomány szerint Jákób-Izrael ikertestvérének, Ézsaunak a hazája volt. (Ézsaut Edomnak is nevezték.) A frigyláda Obed-Edom (Abád-Edum[en)) házában volt, ami teológiailag azt jelenti, hogy áldást nyert az a család, amelynek közepette Isten lakott. Érdekes ezzel kapcsolatban, hogy Aba Sámuel királyunkat a nép szentként tisztelte, mert sírjából kiásva holttestét épen találták, sebhelyeit pedig begyógyulva. Ő valóban szent magyar volt, akit persze soha nem avattak szentté.
JERUZSÁLEM
Az ősmagyarok a sólymot a Napisten madarának tartották. Több Sólymos nevű település is van Magyarországon. A sólyom szavunk töve kapcsolatos lehet a latin Sol napisten nevével. Graves írta: "Szalma valószínűleg a tavaszi napéjegyenlőség istennője volt. De hamarosan megjelent férfi alakban is, mint Szolüma, Szelim, Salamon, vagy Absalom Nap-isten, akiről Jeruzsálemet elnevezték." (3) Jeruzsálem ókori Hierosolyma nevének első része: hiero az ógörög (h)ierósz = szent, isteni, dicső jelentésű szó származéka, a második része pedig: solyma, az ősi madárnevünkkel azonos. Jeruzsálem tehát = szent sólyom. Jeruzsálem eredetileg kánaánita város volt, és Dávid, Júda királya hódította meg.