Üdv!
A múlt éjszaka grandiózus álmot hozott, amilyet már rég nem éltem meg. Tematikáját tekintve besorolható az apokaliptikus álmaim sorába.
Az álom intenzív volt, igen tisztán kép és élményszerű, összefüggő történet, rendkívül valóságos, és mély nyomot hagyott, mind emlékekben, mind érzelmekben, azonban az ébredésemtől kezdve nagyon rövid idő alatt szublimált az egyébként intenzív emlékek nagy része.
Kezdetben, úgy emlékszem, mélyalvásból, hibernálásból ébredtem. Eltelt egy bizonyos idő, és mikor kiléptem a világba, üresek voltak az utcák. A civilizációs javak rendezetlenül szemétté váltak az utcákon, tereken.
Lassacskán kiderült, hogy valami járvány pusztított az emberiség sorai közt, aminek eredete valószínűleg mesterséges, valamiféle spirituális tendencia hozta létre - ez implicit információ, nem mondta ki senki. Az emberek ettől elvesztették tudatukat, veszélyessé váltak, vadak, és fertőzőek voltak.
Velem együtt úgy emlékszem, mások is ébredtek, de ahogy emlékszem, a megérkezéshez feltehetem a kapun átlépés lehetőségét is - nem tiszta a emlék, a lényeg, hogy nem voltam tisztában az előzményekkel, kiesett egy jó hosszú idő.
Az álom során hosszú időt éltem meg, de nagy része kiesett. A következő emlékezetes esemény a busz volt, melyen túlélők ültek, számos ismerősöm. Csatlakoztam hozzájuk, és kérdeztem, hogy mi a helyzet.
A válasz szerint nagyot változott a világ, kifordult tengelyéből, kataklizmák következtek be, és a kozmosz is összekuszálódott. Azt mondta, megsemmisült két bolygó, és ahogy feltekintettem az égre, az irreálisan intenzív lilás-kékes színű égbolton számos bolygó mellett, bolygók széthullott roncsait lehetett látni, ahogy ültek a felhőfoszlányokban. Név szerint elhangzottak, de ezekre nem emlékszem (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz - talán ezek közül, az egyiknek gyűrűfoszlányai voltak.)
A továbbiakban már szakadozottabbak az emlékek, kardinális pontok a házba költözés, az együttélés, a konfliktusok, az elszigetelődés, a ház bebiztosítása. Az egyik szomszéd család megfertőződik, ellenünk fordulnak.
A hátsó szomszéd kerítése az utolsó gyenge pont, a szomszéd kutyája, egy drótszőrű tacskó, folyton átszökik, és nem lehet igazán ellene védekezni, félő, hogy megfertőzi a mi kutyánkat, egy óangol juhászt (Kísértetiesen emlékeztet a 'Two stupid dogs'-ra
http://sharetv.org/images/2_stupid_dogs-show.jpg 
). A szomszéd kutya gazdája furcsa ember, nem kommunikálunk vele, de annak ellenére, hogy elméletileg nemrég foglaltuk a házat, mintha régi szomszéd lett volna, akivel sosem beszélgettünk, afféle különc. Egyáltalán nem védte magát, a telkét, középkorú-idősödő, vékony, kopaszodó, bajszos fickó, elég bohém kinézetű, fürdő köntösben flangált.
Szimpatikus volt egy bizonyos szinten, másrészről az együttélés és a biztosítás már az idegeimre ment, tudtam,hogy a barikádozás nem megoldás, fojtogatott az elzárkózás, körülépítés.
A szomszéd fickó szavai érdekesek voltak: a szeretet a kulcs, szeretettel a fertőzöttek felé fordulva nem tudtak ártani. Ezt én értettem, de mások nem.
A későbbiekben szintén megcsappantak az emlékek, nagyon kellemes hangulatot árasztó kúria, vagy eklézsia parkja, minden üde, a zöld burjánzik. Vöröskőből rakott régi kerítés, hatalmas vaskapu, a kerítés mentén kőből rakott pince-kripta nyílt, és egészen biztos, hogy valami változás következett be a helyzetünkben, mert kimozdultunk sétáltunk, járkáltunk, más helyszínek jelentek meg, más érzületek.
Nem jelentetek már különösebb veszélyt a fertőzöttek, vagy legalábbis tiszta területek lehettek...
Az álom végén egy balatoni (itt játszódott az álom, ez a vidék lakóhelyem, és nagyon fontos nekem) "vendéglátó objektumban" játszódott, zárt, alagútszerű építmény számos oldalággal, kiszögellésekkel, terekkel, standokkal, boltokkal, számos egészséges ember volt, fokozott védelemmel ellátott központok voltak, biztosított területek, működött a piacgazdaság, az álom utolsó része a jellegzetesen kellemetlen parti büfék érájában fejeződött be - valami kaját akartam venni, de minden dráááága volt..
Kellemetlen volt, zavart a kapitalizmus, hogy a széthullott világ romjain ez a fekélyes létmód kezd újra bontakozni.
Visszaemlékezve tudom, hogy volt kohézió az álom részei, történései közt. Összefüggő megszakítatlan történet, de sajnos az átkötések, a dolgok folyamata elveszett. Mindegy is, az álom legsokkolóbb része akkor is az informálódás és a bolygók látványa volt. Mintha a Naprendszer is egy romjaivá vált csatatér lett volna.
