Üdv.
Ma érdekes dologvolt, az éjszaka nagy részét izzadgatva végigrettegtem a sötétben, majd pirkadat környékén sikerült elaludnom,
és aztán egy érdekes motívum köré csoportosultak a dolgok.
Nem tudom, ki mennyire tájékozott Star Trek témában, valamikor jópár éve nagyon elszórakoztatott, és azóta is az egyik legbriliánsabb filmre vitt társadalmi struktúrának tartom a démoni 'borg' társadalmat. Ezek gyakorlatilag nemre, fajra való tekintet nélkül eltérítenek és elkapnak más hajókat, leigáznak bolygókat, és asszimilálják a kollektívájukba a lelkeket. Nano-technológiával eluralják és kiölik az egyéniség-tudatot, és mindnyájan a kollektíva, a királynő közös akaratának dolgozóivá válnak. Egyedüli cél minél több faj és egyed beolvasztása. Nincs életösztön, nincs öntudat. Továbbá ennél a csoportnál jellemző elem, hogy leszedegetik végtagjaikat és vagy feljavítják, vagy lecserélik beépített gépi alkatrészekre, kiegészítőkre.
Álmomban borgként nyitottam ki a szememet, és nagyon jó érzés borgnak lenni, könnyű. Nincs felelősség, nincs az egyéniség terhe, mintha a kollektíva a hátán vinne, csak lebegnék egy óriási hullámban, ugyanakkor tiszta sor, hogy egyfajta elfordulás is a valódi önmagamtól, mintha a borg-lét vigaszt adna az egyéniség az öntudattal járó problémákra és fájdalmakra.
És elgondolkodv ezeken határozott döntésre jutva olyat tettem, ami a borg-léttel szöges ellentétben áll, elkezdtem letördelni az implantátumokat. Nagy részüket le lehetett kapcsolni, viszont az a szál, amivel az idegrendszer kapcsolódik a kollektívára, annak eltörése.. iszonyúan fájdalmas volt,és olyan érzés, mintha le kellene vágnom egy testrészemet az éntudatom birtokában.
Körbenézve a borg többi tagja rácsatlakozva a töltő berendezéseikre "kikapcsolt" állapotban pihentek, viszont velem együtt volt több tagja a borgnak - akik így velem együtt már nem tagjai többé - akik szintén megfosztották magukat az implantátumaiktól, és fejállásban, kezeikkel kitámasztva, a lábaikat a levegőben maguk fölött törökülésbe húzva aludtak, vagy meditáltak egy körben. Ami azért volt érdekes, mert én köztük voltam, nem részesülhettem a kollektíva gépeinek töltéséből, és nem tudtam megcsinálni azt a pózt, azt az állapotot, amit a többi szakadár. Képtelen voltam elaludni, minden olyan félelmetesen valóságosnak tűnt..
Az álom vége emlékezetes, némileg komikus, a szakadár ex-borgtagokkal együtt maradtam, és az álom végén felszakadó érzelmekkel egymás vállán bőgtünk.
(azért megjegyzem, hogy nem vagyok egy fanatikus StarTrek rajongó, afféle műkedvelőként elnézegettem a sorozatot, amíg sugározták)
