NŐ és FÉRFI
- Téma inditó Ila1
- Kezdés dátuma
Helló, újra én! Íme a tipikus(?) "férfiagy".
A lakásfestés
A másik barátom Márk. Róla még nem beszéltem. Ő hivatásos bűnpártolóként keresi a kenyerét. Szóval ügyvéd. Harmincegy éves, nőtlen, és fogalma sincs, miért nem tud megházasodni. Talán azért, mert, amikor megjelenik a flancos rózsaszín ingében, és a mandzsettagombjaival… Ki hord manapság mandzsettagombot?... De félre a tréfát: valójában nem meleg, csak még nem alakult ki a nemi identitása. Sosem láttam pasassal, de valahogy mindig bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Mégiscsak jogász!
Hol is tartottam?
Ja, igen, a rózsaszín ing!
Az egész onnan indult, hogy Barbara, a nő, akit mostanában kerülgetek, kitalálta, hogy kifesti lakását. Pénze persze nincs, a pemzli pedig úgy áll a kezében, mint kurvának a liliom. Egy szó, mint száz, ő úgy gondolta, hogy majd én kifestem a lakását. Ezt persze akkor vetette fel, amikor már nem lehetett nemet mondani: túl voltunk egy halálhosszú nyálas mozin – ami alatt a parkolóban meghúzták a kocsimat –, egy méregdrága vacsorán, egy üveg jobbfajta pezsgőn, , ő pedig végre ott állt a nappalija közepén egy szál harisnyatartóban. Szóval túl sokat invesztáltam már az estébe ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjam a befektetést.
Másnap hajnalban, amikor másnaposan hanyatt fekve felváltva bámultam a pókhálósra repedt mennyezetet és Barbara szintén pókhálósra amortizált sminkjét, már bántam az egészet, mint eunuch az óvszervásárlást. Nem vagyok egy nagy freskófestő, de nem volt visszaút. Megígértem. A fene az úriemberségembe!
Barbara kipattant az ágyból, és közölte, hogy ma meg kell csinálni az egész lakást, és ő most elmegy színt választani. Mire hápogtam volna valamit, már ott sem volt. Ezt használtam ki, hogy felhívjam Samet. Végül is ő szobafestő. Hát minek vannak az embernek szobafestő barátai, ha nem azért, hogy kihúzzák a katyvaszból?
Sam kocsiban ült. Hosszasan, mélyről jövően, és igazán őszintén röhögött. Már kezdtem megsértődni, amikor közölte, hogy nehezen tudna ma festeni, mert Márkkal elmentek meccsre. Reggel kilenc volt, azonnal úgy éreztem, szívatnak, ezért rákérdeztem: hol van ilyenkor meccs?
Milánóban.
Most hagyták el Veronát, este játszik az AC a Romával.
Miért nem szóltatok?! Mert ki voltál kapcsolva! Hm… A mozi… Még többet invesztáltam az estébe, mint hittem.
Csüggedten letettem, mert megjött Barbara. Festék nélkül. Van Isten! Aztán azt mondta, nem akarta felcipelni, lent van a kocsiban. Barbara a harmadikon lakik, lift nincs, és négy húszliteres kanna festéket vett: konyha, nappali, háló, fürdő. Mikor kérdeztem, hogy minek ennyi, azt mondta, rábeszélte az eladó, hogy legalább háromszor kenjék át a falat, hogy fedjen a szín. Nem tudom, említettem-e már, de Barbara bizony erősen fakóbarna… nem kimondottan az eszéért szeretjük. Illetve kedveljük, mert ez a szó másra van fenntartva. Obszcén imába foglaltam a festékboltost, és felhordtam a kannákat.
Rámutatott az első vödörre, és azt mondta: nappali! Felfeszítettem a fedelet – egy köröm rendel! – és szembesültem húsz liter cseppfolyós málnafagylalttal. Ez meg mi?
Mályva!
A mályva egy virág, nem egy szín! – próbálkoztam, de Barbara nagyvonalúan legyintett, majd gyors ösztönzésbe fogott. Tíz perc múlva azonban muszáj volt elkezdeni.
Előbb azonban felfeszegettem a másik három kannát. Sorrendben: milka, padlizsán, és menta. Ha ezt ennem kéne, egy hétig klotyóra járnék. Kétségbeesetten felnéztem, de Barbara elment szoláriumba. Valószínűleg egyszerre akart pigmentálódni a falaival. Nekiálltam a nappalinak. Szerencsére a nő a minimalizmus híve a belsőépítészetben, így csak a tévét kellett középre tolnom, meg mellérángatni a három babzsákfotelt. Felkentem a déli falat mályvával, aztán mikor megvoltam vele, hátraléptem hármat…
Te Atya... úúúúúr... isten!...
Lefotóztam, és elküldtem MMS-ben Samnek egy kérdéssel: „Szerinted még kevergessem az árnyalatot?” Szinte hallottam, ahogy röhögnek Milánóban. Legalább nekik legyen jó napjuk. Aztán megjött a válasz: „Nem kell, az RTL így is megveszi forgatási helyszínnek a Győzike 2-höz.”A szemetek!
A férfi azonban okos. Megtöltöttem egy vödröt vízzel, és fellocsoltam a lakást, aztán gondosan megöntöztem minden falat is, továbbá itt-ott megfolyattam egy kis híg kávéval, hogy igazán okádék legyen. Amikor megjött Barbara, elmondtam neki, hogy csőtörés volt a negyediken, és hát így járt. De semmi baj – lakásbiztosítása van, tehát meglesz a pénze a szakképzett festőre. Egy óra múlva a sörözőben ültem, és üzentem Samnek, hogy szereztem neki egy munkát.
A tanulság? Pucér nővel soha ne tárgyalj! Eleve nyerő pozícióban van.
A lakásfestés
A másik barátom Márk. Róla még nem beszéltem. Ő hivatásos bűnpártolóként keresi a kenyerét. Szóval ügyvéd. Harmincegy éves, nőtlen, és fogalma sincs, miért nem tud megházasodni. Talán azért, mert, amikor megjelenik a flancos rózsaszín ingében, és a mandzsettagombjaival… Ki hord manapság mandzsettagombot?... De félre a tréfát: valójában nem meleg, csak még nem alakult ki a nemi identitása. Sosem láttam pasassal, de valahogy mindig bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Mégiscsak jogász!
Hol is tartottam?
Ja, igen, a rózsaszín ing!
Az egész onnan indult, hogy Barbara, a nő, akit mostanában kerülgetek, kitalálta, hogy kifesti lakását. Pénze persze nincs, a pemzli pedig úgy áll a kezében, mint kurvának a liliom. Egy szó, mint száz, ő úgy gondolta, hogy majd én kifestem a lakását. Ezt persze akkor vetette fel, amikor már nem lehetett nemet mondani: túl voltunk egy halálhosszú nyálas mozin – ami alatt a parkolóban meghúzták a kocsimat –, egy méregdrága vacsorán, egy üveg jobbfajta pezsgőn, , ő pedig végre ott állt a nappalija közepén egy szál harisnyatartóban. Szóval túl sokat invesztáltam már az estébe ahhoz, hogy csak úgy veszni hagyjam a befektetést.
Másnap hajnalban, amikor másnaposan hanyatt fekve felváltva bámultam a pókhálósra repedt mennyezetet és Barbara szintén pókhálósra amortizált sminkjét, már bántam az egészet, mint eunuch az óvszervásárlást. Nem vagyok egy nagy freskófestő, de nem volt visszaút. Megígértem. A fene az úriemberségembe!
Barbara kipattant az ágyból, és közölte, hogy ma meg kell csinálni az egész lakást, és ő most elmegy színt választani. Mire hápogtam volna valamit, már ott sem volt. Ezt használtam ki, hogy felhívjam Samet. Végül is ő szobafestő. Hát minek vannak az embernek szobafestő barátai, ha nem azért, hogy kihúzzák a katyvaszból?
Sam kocsiban ült. Hosszasan, mélyről jövően, és igazán őszintén röhögött. Már kezdtem megsértődni, amikor közölte, hogy nehezen tudna ma festeni, mert Márkkal elmentek meccsre. Reggel kilenc volt, azonnal úgy éreztem, szívatnak, ezért rákérdeztem: hol van ilyenkor meccs?
Milánóban.
Most hagyták el Veronát, este játszik az AC a Romával.
Miért nem szóltatok?! Mert ki voltál kapcsolva! Hm… A mozi… Még többet invesztáltam az estébe, mint hittem.
Csüggedten letettem, mert megjött Barbara. Festék nélkül. Van Isten! Aztán azt mondta, nem akarta felcipelni, lent van a kocsiban. Barbara a harmadikon lakik, lift nincs, és négy húszliteres kanna festéket vett: konyha, nappali, háló, fürdő. Mikor kérdeztem, hogy minek ennyi, azt mondta, rábeszélte az eladó, hogy legalább háromszor kenjék át a falat, hogy fedjen a szín. Nem tudom, említettem-e már, de Barbara bizony erősen fakóbarna… nem kimondottan az eszéért szeretjük. Illetve kedveljük, mert ez a szó másra van fenntartva. Obszcén imába foglaltam a festékboltost, és felhordtam a kannákat.
Rámutatott az első vödörre, és azt mondta: nappali! Felfeszítettem a fedelet – egy köröm rendel! – és szembesültem húsz liter cseppfolyós málnafagylalttal. Ez meg mi?
Mályva!
A mályva egy virág, nem egy szín! – próbálkoztam, de Barbara nagyvonalúan legyintett, majd gyors ösztönzésbe fogott. Tíz perc múlva azonban muszáj volt elkezdeni.
Előbb azonban felfeszegettem a másik három kannát. Sorrendben: milka, padlizsán, és menta. Ha ezt ennem kéne, egy hétig klotyóra járnék. Kétségbeesetten felnéztem, de Barbara elment szoláriumba. Valószínűleg egyszerre akart pigmentálódni a falaival. Nekiálltam a nappalinak. Szerencsére a nő a minimalizmus híve a belsőépítészetben, így csak a tévét kellett középre tolnom, meg mellérángatni a három babzsákfotelt. Felkentem a déli falat mályvával, aztán mikor megvoltam vele, hátraléptem hármat…
Te Atya... úúúúúr... isten!...
Lefotóztam, és elküldtem MMS-ben Samnek egy kérdéssel: „Szerinted még kevergessem az árnyalatot?” Szinte hallottam, ahogy röhögnek Milánóban. Legalább nekik legyen jó napjuk. Aztán megjött a válasz: „Nem kell, az RTL így is megveszi forgatási helyszínnek a Győzike 2-höz.”A szemetek!
A férfi azonban okos. Megtöltöttem egy vödröt vízzel, és fellocsoltam a lakást, aztán gondosan megöntöztem minden falat is, továbbá itt-ott megfolyattam egy kis híg kávéval, hogy igazán okádék legyen. Amikor megjött Barbara, elmondtam neki, hogy csőtörés volt a negyediken, és hát így járt. De semmi baj – lakásbiztosítása van, tehát meglesz a pénze a szakképzett festőre. Egy óra múlva a sörözőben ültem, és üzentem Samnek, hogy szereztem neki egy munkát.
A tanulság? Pucér nővel soha ne tárgyalj! Eleve nyerő pozícióban van.
Itt a mai napi kis szösszenet.
. Később felteszem a "fordítottját" (nők pasikról)
Yom kippur
Mind a négyen a parton ültünk. A fiúk horgásztak, én meg a bográcsban kavargattam a hagymát.
– Na? – néztem rájuk őszinte érdeklődéssel.
– Mit na?
– Feketére sül a hagyma. Most akkor fogtok végre valamit, amit megpucolhatok, vagy nem?
– Mindjárt. Ne sürgess. Nem maradsz éhen, ne aggódj!
– Hát én nem is – vigyorogtam rájuk, és integetni kezdtem a partoldalon tétován nézelődő pizzafutárnak.
Miután kifizettem az extra-pármait, visszaballagtam a fiúkhoz, félrehúztam a bográcsot a tűzről, és nekiálltam a pizzának.
– Képes voltál pizzát rendelni ide? – nézett rám megvetően Márk.
– Persze. Utálom a halat, meg ti amúgy sem fogtok.
Ettem, ők meg horgásztak.
Azután beugrott.
Hogy a fenében tudtak ezek mind eljönni? Engem Márk hívott tegnap, Sam és Sándor viszont jelezte, hogy nem tudnak jönni. Most meg mégis itt lógatják a zsinórt.
Itt valami bűzlik.
– Sam!
– He?
– Mi történt, hogy mégis eljöttél? Összevesztetek Evelinnel, mi?
– Ja.
– Mi volt?
– Vittem neki egy nagy csokor vörös rózsát.
Erre már Sándor és Márk is csak fél szemmel figyelte az úszót.
– Azért vesztetek össze, mert virágot vittél neki?!
– Most mondd meg! – szakadt ki a méltatlan eljárás miatti jogos felháborodás Samből. – Nyolcezerért veszek neki rózsát, érted? Viszem neki nagy boldogan, erre ahogy meglát, elkezd velem üvöltözni. Hogy mekkora szemétláda vagyok, biztos megcsaltam, de őt aztán nem lehet lekenyerezni némi gazzal, és vigyem inkább annak a ribancnak, akivel ágyba bújtam. Én meg csak állok ott, érted, öcsém? Nézek, mint a konnektor, hogy most mi van?! Ő meg csak kajabál: szemét, mocsok, biztos azért viszem a rózsát, mert félreléptem! Aztán a fejembe húzta a csokrot. Most mondd meg! Há’ érted ezt, öcsém?
Összenéztünk.
– A nők bolondok – jelentette ki Márk.
– A franc se érti őket – tette hozzá Sándor.
– És végül is tényleg félredugtál? – kérdeztem gyakorlatiasan.
Sam zavartan vállat vont.
– Most nem ez a lényeg, öcsém! Hanem az eljárás!...
Higgadtan bólintottam.
– Szóval mosolyszünet, és egyszeriben ráérsz horgászni, mi?
– Ja.
– Tudod, mi jön most?
– Mi?
– Ki kell engesztelned.
– Asszem, elkerülhetetlen lesz.
– Tartsd meg a jom kippurt – javasoltam.
– Mit?
– Jom kippur. Zsidó ünnep.
– És? Metéltessem körbe magam?
– A jom kippur az engesztelés napja. Ez kell most.
– Hm…
Míg ezen Sam elgondolkodott, odafordultam Sándorhoz.
– Neked is jom kippur?
– Alighanem – megvakarta a fejét. – Hibáztam.
– Mit csináltál?
– Trixi nagyon kényes az arcára, tudod.
– És?
– Tegnap megyek haza, és vettem neki útközben egy sárgadinnyét. Tudjátok, imádja. Lehűti, megeszi, és a dinnye úgy felajzza, mint sánta kelta a számszeríjat.
– A dinnye, mint ajzószer?
– Ez van – vont vállat. – A lényeg, hogy mentem haza, ott ül a tévé előtt, és rám mosolyog. Én meg odadobtam neki a kilós dinnyét, hogy „ajándék!” Azt hittem, elkapja...
– És nem?
– Á! Be voltak lakkozva a körmei… Tudjátok, hogy ilyenkor, ha kilöknéd őket a repülőgépből, hóttziher, hogy még az ejtőernyő zsinórját se húznák meg, amíg meg nem száradnak.
– Igaz – hümmögtünk mindannyian.
– Szóval most akkora tipli van a szeme alatt, mint egy paradicsom.
Felnevettem.
– Csak ez a baj?
– Nem áll szóba velem.
– Futás haza, itt a kocsim kulcsa, engeszteld ki!
– Jom kippur?
– Jom kippur!
Sándor elrohant.
Most, hogy ezt ilyen szépen elboronáltam, odafordultam Márkhoz.
– Na, és az ügyvéd úr?
– Mi van velem?
– Nyilván te is összerúgtad a port az asszonnyal, különben nem szerveztél volna vasárnap délre horgásztúrát. Mit csináltál?
Dühösen megrántotta a vállát.
– Gyenge vagyok.
– Mi vagy?
– Szerinte egy nyámnyila, gyenge pasas vagyok.
– Mi történt?
– Kiütött a madárinfluenza legújabb vállfaja, az LN.
Sammel összenéztünk, aki csendben a halántékára mutatott. Egyetértően bólintottam.
– Na, mesélj, Márk!
– Tegnapelőtt megyek haza éjjel, és elvertek az utcán, na! Mert nem volt rajtam sapka. A csaj meg végignézte. Dolph Lundgrenen nőtt fel, azt hitte, letépem a száját annak, aki csak rám néz, erre elvertek, mint paraszt a tarka kecskét.
– De hogy jön ez a madárinfluenzához?
– Mondom, hogy többen vertek el!
– De HOGY jön ez a madárinfluenzához?!
– Mondom: H5N1-LN.
– Nem értem.
– Há’ öten egy ellen!!!
– Ja, vagy úgy!... Ha a madárinfluenza kiüt, hát nincs mit tenni…
Eltelt egy óra, hal semmi. A partoldalon csikorogva fékezett Sándor, és lejött a meredélyen. Vöröslő karmolás volt az arcán.
– Mi történt?! – hüledeztem. – Gyorsan kibékítetted.
– Ki a fenét!
– Mi volt?
– Ahogy meghagytad, hazarohantam. Arra gondoltam, hogy hát egy dinnye okozta monokli tényleg nem a világ! Még akkor se, ha kényes az arcára! Meg véletlen is volt. Rohanok be a lakásba, Trixi sehol. Aztán hallom, hogy fogat mos. Lendületből benyitok a fürdőszobába…
Elakadt a hangja.
– Mondd már! Rajtakaptad valakivel?!
– Dehogy. Éppen teljesen beledugta a fejét a mosdóba, hogy kiköpje a fogmosó vizet, amikor berobbantam a fürdőszobába. A fenekére nyitottam az ajtót, és előre löktem. Erre lefejelte a mosdókagyló túloldalát. Megijedt, felkapta a fejét, mire a vízcsap beleállt a tarkójába. Ettől elalélt, és hanyatt dőlt, mire az állára kapott egy óriásit a mosdó innenső oldaláról. Elharapta a nyelvét. Mindez két másodperc alatt.
– Most hol van?
– A balesetin. Varrják a fejét és az állát. És persze a doki nyelvet is ölt majd.
Csend lett. Megvakartam a fejem.
– Nem sült el jól a jom kippur.
– Tulajdonképpen mi a fene az a jom kippur?
– A zsidó nagyböjt. Azt hiszem, találó. Most alighanem te is nagy BÖJTnek nézel elébe… "
. Később felteszem a "fordítottját" (nők pasikról)Yom kippur
Mind a négyen a parton ültünk. A fiúk horgásztak, én meg a bográcsban kavargattam a hagymát.
– Na? – néztem rájuk őszinte érdeklődéssel.
– Mit na?
– Feketére sül a hagyma. Most akkor fogtok végre valamit, amit megpucolhatok, vagy nem?
– Mindjárt. Ne sürgess. Nem maradsz éhen, ne aggódj!
– Hát én nem is – vigyorogtam rájuk, és integetni kezdtem a partoldalon tétován nézelődő pizzafutárnak.
Miután kifizettem az extra-pármait, visszaballagtam a fiúkhoz, félrehúztam a bográcsot a tűzről, és nekiálltam a pizzának.
– Képes voltál pizzát rendelni ide? – nézett rám megvetően Márk.
– Persze. Utálom a halat, meg ti amúgy sem fogtok.
Ettem, ők meg horgásztak.
Azután beugrott.
Hogy a fenében tudtak ezek mind eljönni? Engem Márk hívott tegnap, Sam és Sándor viszont jelezte, hogy nem tudnak jönni. Most meg mégis itt lógatják a zsinórt.
Itt valami bűzlik.
– Sam!
– He?
– Mi történt, hogy mégis eljöttél? Összevesztetek Evelinnel, mi?
– Ja.
– Mi volt?
– Vittem neki egy nagy csokor vörös rózsát.
Erre már Sándor és Márk is csak fél szemmel figyelte az úszót.
– Azért vesztetek össze, mert virágot vittél neki?!
– Most mondd meg! – szakadt ki a méltatlan eljárás miatti jogos felháborodás Samből. – Nyolcezerért veszek neki rózsát, érted? Viszem neki nagy boldogan, erre ahogy meglát, elkezd velem üvöltözni. Hogy mekkora szemétláda vagyok, biztos megcsaltam, de őt aztán nem lehet lekenyerezni némi gazzal, és vigyem inkább annak a ribancnak, akivel ágyba bújtam. Én meg csak állok ott, érted, öcsém? Nézek, mint a konnektor, hogy most mi van?! Ő meg csak kajabál: szemét, mocsok, biztos azért viszem a rózsát, mert félreléptem! Aztán a fejembe húzta a csokrot. Most mondd meg! Há’ érted ezt, öcsém?
Összenéztünk.
– A nők bolondok – jelentette ki Márk.
– A franc se érti őket – tette hozzá Sándor.
– És végül is tényleg félredugtál? – kérdeztem gyakorlatiasan.
Sam zavartan vállat vont.
– Most nem ez a lényeg, öcsém! Hanem az eljárás!...
Higgadtan bólintottam.
– Szóval mosolyszünet, és egyszeriben ráérsz horgászni, mi?
– Ja.
– Tudod, mi jön most?
– Mi?
– Ki kell engesztelned.
– Asszem, elkerülhetetlen lesz.
– Tartsd meg a jom kippurt – javasoltam.
– Mit?
– Jom kippur. Zsidó ünnep.
– És? Metéltessem körbe magam?
– A jom kippur az engesztelés napja. Ez kell most.
– Hm…
Míg ezen Sam elgondolkodott, odafordultam Sándorhoz.
– Neked is jom kippur?
– Alighanem – megvakarta a fejét. – Hibáztam.
– Mit csináltál?
– Trixi nagyon kényes az arcára, tudod.
– És?
– Tegnap megyek haza, és vettem neki útközben egy sárgadinnyét. Tudjátok, imádja. Lehűti, megeszi, és a dinnye úgy felajzza, mint sánta kelta a számszeríjat.
– A dinnye, mint ajzószer?
– Ez van – vont vállat. – A lényeg, hogy mentem haza, ott ül a tévé előtt, és rám mosolyog. Én meg odadobtam neki a kilós dinnyét, hogy „ajándék!” Azt hittem, elkapja...
– És nem?
– Á! Be voltak lakkozva a körmei… Tudjátok, hogy ilyenkor, ha kilöknéd őket a repülőgépből, hóttziher, hogy még az ejtőernyő zsinórját se húznák meg, amíg meg nem száradnak.
– Igaz – hümmögtünk mindannyian.
– Szóval most akkora tipli van a szeme alatt, mint egy paradicsom.
Felnevettem.
– Csak ez a baj?
– Nem áll szóba velem.
– Futás haza, itt a kocsim kulcsa, engeszteld ki!
– Jom kippur?
– Jom kippur!
Sándor elrohant.
Most, hogy ezt ilyen szépen elboronáltam, odafordultam Márkhoz.
– Na, és az ügyvéd úr?
– Mi van velem?
– Nyilván te is összerúgtad a port az asszonnyal, különben nem szerveztél volna vasárnap délre horgásztúrát. Mit csináltál?
Dühösen megrántotta a vállát.
– Gyenge vagyok.
– Mi vagy?
– Szerinte egy nyámnyila, gyenge pasas vagyok.
– Mi történt?
– Kiütött a madárinfluenza legújabb vállfaja, az LN.
Sammel összenéztünk, aki csendben a halántékára mutatott. Egyetértően bólintottam.
– Na, mesélj, Márk!
– Tegnapelőtt megyek haza éjjel, és elvertek az utcán, na! Mert nem volt rajtam sapka. A csaj meg végignézte. Dolph Lundgrenen nőtt fel, azt hitte, letépem a száját annak, aki csak rám néz, erre elvertek, mint paraszt a tarka kecskét.
– De hogy jön ez a madárinfluenzához?
– Mondom, hogy többen vertek el!
– De HOGY jön ez a madárinfluenzához?!
– Mondom: H5N1-LN.
– Nem értem.
– Há’ öten egy ellen!!!
– Ja, vagy úgy!... Ha a madárinfluenza kiüt, hát nincs mit tenni…
Eltelt egy óra, hal semmi. A partoldalon csikorogva fékezett Sándor, és lejött a meredélyen. Vöröslő karmolás volt az arcán.
– Mi történt?! – hüledeztem. – Gyorsan kibékítetted.
– Ki a fenét!
– Mi volt?
– Ahogy meghagytad, hazarohantam. Arra gondoltam, hogy hát egy dinnye okozta monokli tényleg nem a világ! Még akkor se, ha kényes az arcára! Meg véletlen is volt. Rohanok be a lakásba, Trixi sehol. Aztán hallom, hogy fogat mos. Lendületből benyitok a fürdőszobába…
Elakadt a hangja.
– Mondd már! Rajtakaptad valakivel?!
– Dehogy. Éppen teljesen beledugta a fejét a mosdóba, hogy kiköpje a fogmosó vizet, amikor berobbantam a fürdőszobába. A fenekére nyitottam az ajtót, és előre löktem. Erre lefejelte a mosdókagyló túloldalát. Megijedt, felkapta a fejét, mire a vízcsap beleállt a tarkójába. Ettől elalélt, és hanyatt dőlt, mire az állára kapott egy óriásit a mosdó innenső oldaláról. Elharapta a nyelvét. Mindez két másodperc alatt.
– Most hol van?
– A balesetin. Varrják a fejét és az állát. És persze a doki nyelvet is ölt majd.
Csend lett. Megvakartam a fejem.
– Nem sült el jól a jom kippur.
– Tulajdonképpen mi a fene az a jom kippur?
– A zsidó nagyböjt. Azt hiszem, találó. Most alighanem te is nagy BÖJTnek nézel elébe… "
Itt van, amit megígértem: az előző történet a barátnők szemszögéből:lol::
Jom Kippur re
A Maya kávézóban ülünk a lányokkal, még van egy szabad óránk a közös program előtt. Evelin és Lívia már forró csokijukat kortyolgatják, én is neki kezdtem gondűző málna teámnak, Trixi pedig mesélni kezd. Kicsit nehézkesen beszél még, frissek az öltések a nyelvében, az álla csúnyán fel van dagadva. Nem tudtunk többet a történtekről, Trixi csak egy SMS-t írt, hogy Sándorral kórházban járt, de már minden rendben.
-Na mondd már, hát hogy vagy?? Aggódtunk! - támadta le Evelin zsebóra nagyságúra gúvadt kíváncsi szemmel.
- Hát, ahogy tegnap írtam is, nehéz óráim voltak.- kezdte.
-Jézusom hát mi történt, megvert az az állat, mi??- kérdezi lelkében az ébredező feminista amazonnal Lívia.- Azonnal valld be, hogy megvert, megkínzott és alantas szexuális szolgáltatásokra kényszerített!
-Nem nem, szó sincs róla - próbál közbevágni Trixi. – Valóban, a mai napot is kórházban töltöttük, de nem miattam.
-De hát mi történt? - kérdezem most már én is türelmetlenül.
-Az úgy volt, hogy tegnapelőtt szerencsétlen véletlenek sorozata folytán elszenvedtem ezt a pár sérülést - mutat lilában játszó állára, és az akut pöszeségét okozó varratokra a nyelvében- amiben Sándor volt akarata ellenére a kiváltó ok. A legsúlyosabb sérülést mégis a frissen festett körmeim szenvedték, tudjátok mennyi idő elkészíteni a strasszos francia manikűrt. - Sokkolva pillantunk egymásra, s mélységesen együtt érzünk Trixivel. - Ezt már én sem tudtam feldolgozni…-habozik, majd folytatja - szóóval, lényeg az, hogy valahogy Sándor arca is áldozatul esett ennek a helyzetnek. - Elpirulva pislant a cipőjére. - Ha már úgyis tönkrementek a körmeim.
Hallgatunk egy sort emésztgetve a történteket, majd Evelin teszi fel a kézenfekvő kérdést
-Szóval akkor nem a nyelved, meg az állad miatt voltatok kórházban?
-Ááá, nem nem. Az még tegnap volt. A balesetin elláttak, és minden oké. A helyzet az, hogy mára Sándor nem bírta tovább a karmolásom által szenvedett sérülés okozta fájdalmat.
-Jól kikészítetted az arcát?- kérdezi Lívia tunkolásra készen. - Trixi mosolyogva legyint:
-Áá, képzelhetitek, icipicit legyintettem csak meg az arcát –közben kezével másfél centi nagyságot mutatva - egy ekkora kis karmolás, semmi több. Hát tegnap estére belázasodott, nem bírta a fejét elfordítani illetve a karmolás felőli szemét kinyitni, egész éjszaka hangosan nyögdécselt, borogatást kért a tarkójára, a mellkasára és a homlokára, végül egy egész testes masszázs segítségével tudott aludni pár órácskát a szentem, de még álmában is tetanuszért kiáltozott. - Sokat sejtetően összepillantunk, és mindent értve bólogatunk. – Reggelre a kialvatlanságtól még hisztisebb lett, így bementünk a kórházba. Várakozással telt a fél nap, közben a drágám elmondása szerint megjárta a pokol összes bugyrát, felváltva sírdogált illetve tajtékzott a dühtől, hogy mikor kerülünk már sorra. Majd egy hosszúlábú, bögyös vörös nővérke megjelent, s kezelésbe vette Sándoromat.
Ember nem látott még olyan gyors felépülést, amilyet ő produkált. Ki hitte volna, hogy a hámsérülés hormonkezeléssel gyógyítható?
Még a hihetetlen orvosi csodán elmélkedünk, amikor Evelin szólal meg. Ő is feldúltnak látszik.
-Nem is hiszitek milyen nehézségekkel szembesül az ember ha szerelmes! - kezdi pihegve.
-Na! Csak nincs valami gond életed aktuális férfijával? - kérdezem rosszat sejtve.
-De, mindkettővel.. Nagy krízishelyzeten estünk át. Tegnapelőtt egyszer csak teljesen váratlanul megjelenik Sam egy csokor vörös rózsával az ajtóban, éppen akkor. Tudjátok mikor. Még jó, hogy sokat szöszölt az ajtónál és időben meghallottuk életem másik aktuális férfijával, így az utolsó pillanatban behúzott az ágy alá. Hirtelenjében nem is tudtam mit tenni így csaptam egy hatalmas patáliát, mindenfélét Samre kiabáltam és a fejébe húztam a csokrot. Gondoljátok, hogy bevált?
-Értetlen, amolyan „a nők tiszta bolondok” képpel, behúzott farokkal elkódorgott?- kérdezi Lívia. Evelin szélesedő vigyorral hevesen bólogat.- El.
A krízishelyzetet megoldva látjuk, jólesően kortyolunk italunkból.
-Lányok, én pedig gyermekfelügyelővé avanzsáltam.. - teszi a nagy bejelentést Lívia.- Érdeklődve pillantunk rá.- Az történt, hogy Márkkal elmentünk a haditechnikai bemutatóra. Akkor kellett volna engem agyonlőni, amikor rábólintottam a dologra.
-Nagyon unalmas volt? -kérdezem.
-Szó nincs róla! Kifejezetten izgalmas volt, új tapasztalatokkal gazdagodtam. Ha nem én látom, nem hiszem el az átalakulást, ahogyan egy ügyvédből kiscsoportos óvodás válik.- Együttérzően sóhajtunk fel.- Az hagyján, hogy mint egy pillangó úgy szálldosott követhetetlen gyorsasággal a harckocsik és szállítójárművek között. De mindezen járművekre fel is óhajtott mászni, miáltal hátizsákja, napszemüvege, miegyéb limlomja rám maradt. A végén már úgy álltam ott csomagokkal teleaggatva, mint egy karácsonyfa, még a fülemen is lógott valami. De hát hogy is lehetne kihagyni, hogy kezébe vegyen egy PPS-t, vagy egy T34-es vezetőfülkéjébe beszálljon. A kiváló jogász, a tárgyalótermek rettenthetetlen bajnoka idióta, kéjes vigyorral az arcán hol egy lövészárokban tűnt el, hol egy katonai dzsip platóján tűnt fel. Mindezt persze nekem alaposan dokumentálnom kellett fényképek formájában. Persze ez könnyebb lett volna, ha Sivának születek.
Nem is tudunk ehhez mit hozzátenni, csendben szürcsölünk tovább és a megértés hullámait sugározzuk Lívia felé. Aztán egyszer csak észbe kapunk, hogy már indulnunk kellene.
Fél órával később már egy sportcsarnokban vagyunk, és teljes szívvel rekedtre üvöltjük magunkat a Sándor, Sam és Márk által erősített focicsapat sikeréért szurkolva.
Jom Kippur re
A Maya kávézóban ülünk a lányokkal, még van egy szabad óránk a közös program előtt. Evelin és Lívia már forró csokijukat kortyolgatják, én is neki kezdtem gondűző málna teámnak, Trixi pedig mesélni kezd. Kicsit nehézkesen beszél még, frissek az öltések a nyelvében, az álla csúnyán fel van dagadva. Nem tudtunk többet a történtekről, Trixi csak egy SMS-t írt, hogy Sándorral kórházban járt, de már minden rendben.
-Na mondd már, hát hogy vagy?? Aggódtunk! - támadta le Evelin zsebóra nagyságúra gúvadt kíváncsi szemmel.
- Hát, ahogy tegnap írtam is, nehéz óráim voltak.- kezdte.
-Jézusom hát mi történt, megvert az az állat, mi??- kérdezi lelkében az ébredező feminista amazonnal Lívia.- Azonnal valld be, hogy megvert, megkínzott és alantas szexuális szolgáltatásokra kényszerített!
-Nem nem, szó sincs róla - próbál közbevágni Trixi. – Valóban, a mai napot is kórházban töltöttük, de nem miattam.
-De hát mi történt? - kérdezem most már én is türelmetlenül.
-Az úgy volt, hogy tegnapelőtt szerencsétlen véletlenek sorozata folytán elszenvedtem ezt a pár sérülést - mutat lilában játszó állára, és az akut pöszeségét okozó varratokra a nyelvében- amiben Sándor volt akarata ellenére a kiváltó ok. A legsúlyosabb sérülést mégis a frissen festett körmeim szenvedték, tudjátok mennyi idő elkészíteni a strasszos francia manikűrt. - Sokkolva pillantunk egymásra, s mélységesen együtt érzünk Trixivel. - Ezt már én sem tudtam feldolgozni…-habozik, majd folytatja - szóóval, lényeg az, hogy valahogy Sándor arca is áldozatul esett ennek a helyzetnek. - Elpirulva pislant a cipőjére. - Ha már úgyis tönkrementek a körmeim.
Hallgatunk egy sort emésztgetve a történteket, majd Evelin teszi fel a kézenfekvő kérdést
-Szóval akkor nem a nyelved, meg az állad miatt voltatok kórházban?
-Ááá, nem nem. Az még tegnap volt. A balesetin elláttak, és minden oké. A helyzet az, hogy mára Sándor nem bírta tovább a karmolásom által szenvedett sérülés okozta fájdalmat.
-Jól kikészítetted az arcát?- kérdezi Lívia tunkolásra készen. - Trixi mosolyogva legyint:
-Áá, képzelhetitek, icipicit legyintettem csak meg az arcát –közben kezével másfél centi nagyságot mutatva - egy ekkora kis karmolás, semmi több. Hát tegnap estére belázasodott, nem bírta a fejét elfordítani illetve a karmolás felőli szemét kinyitni, egész éjszaka hangosan nyögdécselt, borogatást kért a tarkójára, a mellkasára és a homlokára, végül egy egész testes masszázs segítségével tudott aludni pár órácskát a szentem, de még álmában is tetanuszért kiáltozott. - Sokat sejtetően összepillantunk, és mindent értve bólogatunk. – Reggelre a kialvatlanságtól még hisztisebb lett, így bementünk a kórházba. Várakozással telt a fél nap, közben a drágám elmondása szerint megjárta a pokol összes bugyrát, felváltva sírdogált illetve tajtékzott a dühtől, hogy mikor kerülünk már sorra. Majd egy hosszúlábú, bögyös vörös nővérke megjelent, s kezelésbe vette Sándoromat.
Ember nem látott még olyan gyors felépülést, amilyet ő produkált. Ki hitte volna, hogy a hámsérülés hormonkezeléssel gyógyítható?
Még a hihetetlen orvosi csodán elmélkedünk, amikor Evelin szólal meg. Ő is feldúltnak látszik.
-Nem is hiszitek milyen nehézségekkel szembesül az ember ha szerelmes! - kezdi pihegve.
-Na! Csak nincs valami gond életed aktuális férfijával? - kérdezem rosszat sejtve.
-De, mindkettővel.. Nagy krízishelyzeten estünk át. Tegnapelőtt egyszer csak teljesen váratlanul megjelenik Sam egy csokor vörös rózsával az ajtóban, éppen akkor. Tudjátok mikor. Még jó, hogy sokat szöszölt az ajtónál és időben meghallottuk életem másik aktuális férfijával, így az utolsó pillanatban behúzott az ágy alá. Hirtelenjében nem is tudtam mit tenni így csaptam egy hatalmas patáliát, mindenfélét Samre kiabáltam és a fejébe húztam a csokrot. Gondoljátok, hogy bevált?
-Értetlen, amolyan „a nők tiszta bolondok” képpel, behúzott farokkal elkódorgott?- kérdezi Lívia. Evelin szélesedő vigyorral hevesen bólogat.- El.
A krízishelyzetet megoldva látjuk, jólesően kortyolunk italunkból.
-Lányok, én pedig gyermekfelügyelővé avanzsáltam.. - teszi a nagy bejelentést Lívia.- Érdeklődve pillantunk rá.- Az történt, hogy Márkkal elmentünk a haditechnikai bemutatóra. Akkor kellett volna engem agyonlőni, amikor rábólintottam a dologra.
-Nagyon unalmas volt? -kérdezem.
-Szó nincs róla! Kifejezetten izgalmas volt, új tapasztalatokkal gazdagodtam. Ha nem én látom, nem hiszem el az átalakulást, ahogyan egy ügyvédből kiscsoportos óvodás válik.- Együttérzően sóhajtunk fel.- Az hagyján, hogy mint egy pillangó úgy szálldosott követhetetlen gyorsasággal a harckocsik és szállítójárművek között. De mindezen járművekre fel is óhajtott mászni, miáltal hátizsákja, napszemüvege, miegyéb limlomja rám maradt. A végén már úgy álltam ott csomagokkal teleaggatva, mint egy karácsonyfa, még a fülemen is lógott valami. De hát hogy is lehetne kihagyni, hogy kezébe vegyen egy PPS-t, vagy egy T34-es vezetőfülkéjébe beszálljon. A kiváló jogász, a tárgyalótermek rettenthetetlen bajnoka idióta, kéjes vigyorral az arcán hol egy lövészárokban tűnt el, hol egy katonai dzsip platóján tűnt fel. Mindezt persze nekem alaposan dokumentálnom kellett fényképek formájában. Persze ez könnyebb lett volna, ha Sivának születek.
Nem is tudunk ehhez mit hozzátenni, csendben szürcsölünk tovább és a megértés hullámait sugározzuk Lívia felé. Aztán egyszer csak észbe kapunk, hogy már indulnunk kellene.
Fél órával később már egy sportcsarnokban vagyunk, és teljes szívvel rekedtre üvöltjük magunkat a Sándor, Sam és Márk által erősített focicsapat sikeréért szurkolva.
Így igaz. Örök téma és az is marad, amíg egy ember is él a földön.
Teljesen egyetértek.Nekem is vannak nőbarátaim és néha ó,úgy érzem, hogy mást is szeretnének, de Én nem vagyok benne.Ezért van az óvatosság.
Ez bizony igaz és erre nincs semmi vigasz.
Fordítva nem tudom megítélni, de férfi szemszögből az egy nagyon kínos, sértő és bántó, fájdalmas mondat, amelyet nehéz kiheverni. Nem meglepő, hogy ezek után a férfi kerüli a nőt és nem lesz a barátja.
Ez valóban örök téma és mindig is az lesz, amíg világ a világ.
Igazán remek levezetése a folyamatoknak. A kérdés viszont örök marad: mi lenne, ha? Szerintem bármelyik felsorolt lehetőség is álljon meg a lábán, mindig azon a két személyen múlik minden, hiszen mindenki más és egyedi is egyben.
Teljesen egyetértek.Nekem is vannak nőbarátaim és néha ó,úgy érzem, hogy mást is szeretnének, de Én nem vagyok benne.Ezért van az óvatosság.
Ez bizony igaz és erre nincs semmi vigasz.
Fordítva nem tudom megítélni, de férfi szemszögből az egy nagyon kínos, sértő és bántó, fájdalmas mondat, amelyet nehéz kiheverni. Nem meglepő, hogy ezek után a férfi kerüli a nőt és nem lesz a barátja.
Ez valóban örök téma és mindig is az lesz, amíg világ a világ.
Igazán remek levezetése a folyamatoknak. A kérdés viszont örök marad: mi lenne, ha? Szerintem bármelyik felsorolt lehetőség is álljon meg a lábán, mindig azon a két személyen múlik minden, hiszen mindenki más és egyedi is egyben.
AZ IDEALIS FERFI.
(ritka mint a feher hollo)
Testileg hodito Apollo,
eros, mint Herkules,
izmos,de nem tul termetes,
szellemes,az esz nala mindig tettre kesz,
ekesszolo,mint Demoszttenesz.
AM,HA NEM ILYEN,
minimum megerto legyen,ertse a noi lelek titkat,
rossz napjai legyen ritkak.
Legyen baja, melynek nyitja,
hogy tarcajat elottunk megnyitja,
humorral torodjon a sok noi szeszelyel,
s hagyjon aludni minket minden ejjel,
de ha kell,vallalja a harcot,
ne eppen velunk valljon judarcot.
Am,ha semmi sem jon ossze vegul,
legalabb vegyen felesegul.
Selmeczi
(ritka mint a feher hollo)
Testileg hodito Apollo,
eros, mint Herkules,
izmos,de nem tul termetes,
szellemes,az esz nala mindig tettre kesz,
ekesszolo,mint Demoszttenesz.
AM,HA NEM ILYEN,
minimum megerto legyen,ertse a noi lelek titkat,
rossz napjai legyen ritkak.
Legyen baja, melynek nyitja,
hogy tarcajat elottunk megnyitja,
humorral torodjon a sok noi szeszelyel,
s hagyjon aludni minket minden ejjel,
de ha kell,vallalja a harcot,
ne eppen velunk valljon judarcot.
Am,ha semmi sem jon ossze vegul,
legalabb vegyen felesegul.
Selmeczi
Van, aki azt mondja, létezik, mások eleve elutasítják. Vajon létezik abszolút barátság ellenkező neműek között, vagy csupán titkoljuk a valóságot? Mindenki másként vélekedik, s nem csupán az igen és nem válaszok, hanem a "bizonyos esetekben" is szerepel a palettán. Mégis, legtöbb esetben arra találhatunk bizonyítékot, hogy ez a fajta kapcsolat nem működőképes.
Hogyan bánj egy nővel: Kínáld borral. Vidd vacsorázni. Tartsd a kezeid között. Bókolj neki. Hallgasd meg. Mosolyogj rá. Nevess és sírj vele együtt. Romantikázz vele. Bátorítsd. Higgy benne. Bújj össze vele. Vásárolj vele, vegyél neki ékszereket. Vegyél neki virágot, fogd meg a kezét. Írj neki szerelmes leveleket. Menj el a világ végére érte és vissza.
Hogyan bánj egy férfival: Legyél meztelen. Hozz neki rántott húst és sört. Ne állj a TV elé.
Hogyan bánj egy férfival: Legyél meztelen. Hozz neki rántott húst és sört. Ne állj a TV elé.
.
Hát az elmélyülést azt jelentheti kedves bortisa,sőt szexet jelent,és nem barátságot!
Mondjuk megbeszélitek..aztán kezdődik előlről megint minden??
Vagy barátságon belüli szexuális kielégitésként értékelitek?
Saját tapasztalat: nem kezdődik elölről minden, hanem lőttek az egésznek. Se kapcsolat, se barátság.
Csernus aszongya h nem létezik ellenkező neműek közötti barátság... de szerintem kihagyta a meleg pasi és nő lehetőségét ott aztán nem igazán van szexuális vibrálás kettejük közt...
amúgy szeretek férfiakkal barátkozni, eleinte működőképes a dolog, aztán vagy az egyik fél akarna többet vagy mindketten... akik ezen túl vannak, vagy képesek megőrizni a barátságot, vagy elválnak útjaik, mert nem képesek feldolgozni a történteket... eddig egyszer történt olyan eset, hogy nem tudtam megőrizni a barátságomat egy olyan pasival, aki szeretett volna mást is kettőnk között...
de tény, hogy igazi BFF is csak lányokkal alakult ki a pasik csak haverok...
h nem létezik ellenkező neműek közötti barátság... de szerintem kihagyta a meleg pasi és nő lehetőségét ott aztán nem igazán van szexuális vibrálás kettejük közt... amúgy szeretek férfiakkal barátkozni, eleinte működőképes a dolog, aztán vagy az egyik fél akarna többet vagy mindketten... akik ezen túl vannak, vagy képesek megőrizni a barátságot, vagy elválnak útjaik, mert nem képesek feldolgozni a történteket... eddig egyszer történt olyan eset, hogy nem tudtam megőrizni a barátságomat egy olyan pasival, aki szeretett volna mást is kettőnk között...
de tény, hogy igazi BFF is csak lányokkal alakult ki
a pasik csak haverok...
Csernus aszongya
amúgy szeretek férfiakkal barátkozni, eleinte működőképes a dolog, aztán vagy az egyik fél akarna többet vagy mindketten... akik ezen túl vannak, vagy képesek megőrizni a barátságot, vagy elválnak útjaik, mert nem képesek feldolgozni a történteket... eddig egyszer történt olyan eset, hogy nem tudtam megőrizni a barátságomat egy olyan pasival, aki szeretett volna mást is kettőnk között...
de tény, hogy igazi BFF is csak lányokkal alakult ki
Tökéletesen egyetértek Veled. Azt viszont hozzátenném, hogy még valamit kihagyott Csernus doki.....A CANADAHUN-T.
Itt is létezik nő-férfi barátság! Előnye: soha nem találkozunk, de mégis barátok vagyunk.
T
TH6777
Vendég
Tökéletesen egyetértek Veled. Azt viszont hozzátenném, hogy még valamit kihagyott Csernus doki.....A CANADAHUN-T.
Itt is létezik nő-férfi barátság! Előnye: soha nem találkozunk, de mégis barátok vagyunk.
no ez nagyon rendben van amit irtál...
viszont annyit "helesbitenék",hogy még találkozhatunk a valosban is a bartátainkkal....
no ez nagyon rendben van amit irtál...
Most, hogy belegondolok, lehet, hogy már elmentem egy-két CH-s mellett az utcán és nem tudtam róla, hogy ő is tag.
kiss.No nem baj....legalább nem gabalyodunk egymásba és nem kell :4: a barátságot
T
TH6777
Vendég
Tökéletesen egyetértek Veled. Azt viszont hozzátenném, hogy még valamit kihagyott Csernus doki.....A CANADAHUN-T.
Itt is létezik nő-férfi barátság! Előnye: soha nem találkozunk, de mégis barátok vagyunk.
tudod azt gondolom...,hogy mindegyikünk mindig...ugy mond, "tanuló-fázisban" van...,még itt a CHn is...és sztem ez az élet egyik szépsége!...
itt is valóban kialakulhatnak...,hiúság nélküli szépséges
dolgok...,irigység nélküli barátságok...és nem is csoportositanák nemekre...,csak azt mondom emberek közötti barátságok... a valós ismerete nélkül...
véleményem szerint...mégha sokan ellenzik is...,de azt mondom...biza egy jó közösséget.és barátságokat is...kilehet épiteni a fórumokon keresztüli....virtuális világban...
véleményem továbbá az itteni barátságokkal kapcsolatban...,de a valós világunkban is...,hogy az egyik legfontosabb és legjobb érzésünk nekünk embereknek...az összetartozás!
és sajnos a barátságokat...,kapcsolatokat....,érzéseket...,szeretetet nézve...a magyar irodalmi nyelve szegényes..., mert kidolgozatlan..., hiszen hányszor...,de hányszor tapasztalhatjuk életünk során...,hogy tévképzetek és előítéletek hatják át az emberek között kialakult bármely kapcsolatot!
"Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. "
sztem aki szeretetben és érzelmekben szegény környezetben él...
az sem itt a virtuálisban...sem a valós világban...nem talál igaz barátot-társat...és nem éli meg mi az...igazán és tisztelve becsülve szeretni a másikat...
és azt gondolom még itt ahol is nem ismerjük egymást...még itt sem éri meg...a látszat és a jó benyomás keltése érdekébn...nem a valos énünket adni-mutatni...,mert aki még ittsem képes és tud öszinte lenni...nyilt lapokkal játszani...az az ember nem is várhatja el....legyen az nő avagy férfi...,hogy barátokat találjon...
sztem nem áll messze az igazságtól...amikor azt mondom véleményemként...,hogy itt a CHn...,de bármely virtuális fórumon...a mai környezet...,a multikultúra...,a bevándorlás..., a megannyi sokszínűség és egyéni sors...,a többszörös közös útkeresés...,az identitás-keresése.... ami már nem tabu és jellemző...,hanem természetességében jelenik meg egy egy hozzászólásainkban...és ez is egyfajta kapcsolat nők és férfiak között itt is...
tudod azt gondolom...,hogy mindegyikünk mindig...ugy mond, "tanuló-fázisban" van...,még itt a CHn is...és sztem ez az élet egyik szépsége!...
itt is valóban kialakulhatnak...,hiúság nélküli szépséges
dolgok...,irigység nélküli barátságok...és nem is csoportositanák nemekre...,csak azt mondom emberek közötti barátságok... a valós ismerete nélkül...
véleményem szerint...mégha sokan ellenzik is...,de azt mondom...biza egy jó közösséget.és barátságokat is...kilehet épiteni a fórumokon keresztüli....virtuális világban...
véleményem továbbá az itteni barátságokkal kapcsolatban...,de a valós világunkban is...,hogy az egyik legfontosabb és legjobb érzésünk nekünk embereknek...az összetartozás!
és sajnos a barátságokat...,kapcsolatokat....,érzéseket...,szeretetet nézve...a magyar irodalmi nyelve szegényes..., mert kidolgozatlan..., hiszen hányszor...,de hányszor tapasztalhatjuk életünk során...,hogy tévképzetek és előítéletek hatják át az emberek között kialakult bármely kapcsolatot!
"Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz. "
sztem aki szeretetben és érzelmekben szegény környezetben él...
az sem itt a virtuálisban...sem a valós világban...nem talál igaz barátot-társat...és nem éli meg mi az...igazán és tisztelve becsülve szeretni a másikat...
és azt gondolom még itt ahol is nem ismerjük egymást...még itt sem éri meg...a látszat és a jó benyomás keltése érdekébn...nem a valos énünket adni-mutatni...,mert aki még ittsem képes és tud öszinte lenni...nyilt lapokkal játszani...az az ember nem is várhatja el....legyen az nő avagy férfi...,hogy barátokat találjon...
sztem nem áll messze az igazságtól...amikor azt mondom véleményemként...,hogy itt a CHn...,de bármely virtuális fórumon...a mai környezet...,a multikultúra...,a bevándorlás..., a megannyi sokszínűség és egyéni sors...,a többszörös közös útkeresés...,az identitás-keresése.... ami már nem tabu és jellemző...,hanem természetességében jelenik meg egy egy hozzászólásainkban...és ez is egyfajta kapcsolat nők és férfiak között itt is...
Nagyon szépen megfogalmaztad, valóban így van. Elkének is írtam, hogy én a hozzászólásaimban őszintén leírom, amit gondolok, érzek, nem szépítek. Talán néha picit vulgárisra sikerül a hozzászólásom, de akkor sem kamu, amit írok.
Vannak, akikkel nagyon jókat lehet vitatkozni, gondolatokat cserélni, vannak, akiket lelkileg olyan közel érzek magamhoz, hogy ha a valóságban is találkoznánk, hiszem, hogy mély barátság szövődne. Legyen az nő vagy férfi.kiss
Ugyan fiatal vagyok még, s nincsenek nagy tapasztalataim... Ám egy hosszú kapcsolat után a volt Kedvesemmel újra felvettük a kapcsolatot és tudunk beszélgetni, tudunk segíteni egymásnak, s tudunk barátként tekinteni egymásra. Szerintem ez fontos egy nő és egy férfi életében. Én nő létemre sokkal kevésbé bízom meg egy nőben, mint egy nőben, és itt elnézést kérek nő társaimtól.
T
TH6777
Vendég
Ugyan fiatal vagyok még, s nincsenek nagy tapasztalataim... Ám egy hosszú kapcsolat után a volt Kedvesemmel újra felvettük a kapcsolatot és tudunk beszélgetni, tudunk segíteni egymásnak, s tudunk barátként tekinteni egymásra. Szerintem ez fontos egy nő és egy férfi életében. Én nő létemre sokkal kevésbé bízom meg egy nőben, mint egy nőben, és itt elnézést kérek nő társaimtól.
sztem ha vége szakad a szerelemnek...,egy kapcsolatnak...,akkor sem kell feltétlen kifosztva...egyedül maradnunk...és azt gondolom a "hiányban" döbbenünk rá...,hogy emberk vagyunk...és barátok is mardhatunk az exel éppen...,persze embere válogatja...és maga a volt kapcsoltunk összesége..., azt gondolom...,hogy a jövőben hogyan alakul két ember kapcsolata egy szaktás után..., rengeteg tényező függvénye....,de sztem mindenképpen..., ha élnek még régi sérelmek...,ne is probáljunk akár emberi...akár baráti kapcsolatot keresni a volt társunkkal...
A bizalom egy fájdalmas érzés..., mert bízni csak szeretve tudunk..., és e szeretetben a legszebb az..,ha a másiktól bizalmat kapunk...és előitéletinket kizárjuk...
No Barátosném erről meg ez jutott az eszembe:
"A szakitottunk,de barátok maradunk olyan,
mint az,hogy megdöglött a kutya,
de azért megtartjuk!"
