A miniszterelnök Kirgizisztánban többek közt arról is beszélt, hogy a magyar nyelv a türk nyelvekkel áll rokonságban. Bár a kijelentés igen hangzatos, nyelvtudományi szempontból nem állja meg a helyét.
Orbán Viktor miniszterelnök a héten a kirgizisztáni Cholpon-Atában vesz részt a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának konferenciáján, ott fogalmazta meg, hogy a magyar nyelv a türk nyelvekkel áll rokonságban.
Klima László, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet kutatója a 24.hu-nak azt mondta, nincsenek meg azok a nyelvtani kapcsolatok a magyar és a türk nyelvek között, melyek alapján meg lehetne állapítani a nyelvrokonságot.
Az elképzelés, mely szerint nyelvi rokonságban állunk a török népekkel, ma is meglehetősen népszerű. Az elmélet hátterében azonban egy igen súlyos hiba áll: a nyelvi és a kulturális rokonság egybemosása.
Nyelvészeti érvekkel nem lehet cáfolni a kulturális érveket, és ugyanígy kulturális érvekkel nem lehet cáfolni a nyelvészeti érveket”
– nyilatkozta Klima László. A szakértő szerint mára a tudomány előtt nem ismeretlen a török-magyar kapcsolat, fontos azonban kiemelni, hogy nem nyelvi rokonságról, hanem kulturális kapcsolatról van szó.
Hazánkban a türk rokonság elmélete már igen korán, az Árpád-korban megjelent. A középkori magyar krónikások munkáiban tűnt fel elsőként a török szimpátia képe, és a korszakban alakult ki a hunokkal való kapcsolat gondolata is. Utóbb, a 16. század elején Werbőczy István ezt az elképzelést a jogba is beemelte a Tripartitum (magyarul Hármaskönyv) megírása során.
Klima László szerint a török rokonság képe így válhatott a nemesi gondolkodásmód egyik alapjává, majd később a magyar nemzeti tudat fontos részévé.
Ilyen előzményeket követően robbant ki a 19. század második felében az úgynevezett ugor-török háború. A komoly nyelvtudományi vita azután tört ki, hogy Vámbéry Ármin magyar orientalista felvetette azt a hipotézist, mely szerint a magyar nyelv elsődlegesen ugyan finnugor, másodlagosan azonban türknek tekinthető.
Vámbéry Ármin dervisruhában – (Fotó: Wikimedia Commons/Közkincs)
Budenz József nyelvtudós erre válaszul fogalmazta meg, hogy nem létezik másodlagos nyelvrokonság, a magyar nyelv pedig pusztán finnugornak számít. Az ugor-török háborút végül a finnugor nyelvrokonság hívei nyerték meg, igaz, a türk nyelvrokonság gondolata a köztudatból nem tűnt el nyom nélkül.
Klima László szerint a tudósok számára már a 19. század második felében kiderült, hogy élesen el kell különíteni egymástól a nyelvi és a kulturális rokonságot.
Épp Vámbéry volt az, aki ezt elsőként felismerte.
Napjainkban a régészet és a genetika dinamikus fejlődésével ezt egyre több és több bizonyíték támasztja alá.
Kétségtelen, hogy a magyar nyelvben rengeteg, mintegy 350-400 régi török jövevényszó található. Az érintett szavak azonban csak a magyar őstörténet későbbi szakaszában, a főként török népek közt eltöltött sztyeppei időszak alatt épültek be nyelvünkbe. Ezek a szavak, melyek a gabona- és szőlőtermesztéshez, állattenyésztéshez és államszervezethez kapcsolódnak, egy fejlettebb társadalomra utalnak.
A magyar nyelvben fellelhető, nagyjából 650 finnugor alapnyelvből származó szó ezzel szemben egy fejletlenebb, halászó-vadászó közösség nyoma. Ezen szavak a magyarság korábbi történetéből származnak, és máig a finnugor alapnyelv szavai fordulnak elő a legnagyobb arányban nyelvünkben.
Lugosi Péter
Orbán Viktor miniszterelnök a héten a kirgizisztáni Cholpon-Atában vesz részt a Török Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsának konferenciáján, ott fogalmazta meg, hogy a magyar nyelv a türk nyelvekkel áll rokonságban.
Klima László, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet kutatója a 24.hu-nak azt mondta, nincsenek meg azok a nyelvtani kapcsolatok a magyar és a türk nyelvek között, melyek alapján meg lehetne állapítani a nyelvrokonságot.
Az elképzelés, mely szerint nyelvi rokonságban állunk a török népekkel, ma is meglehetősen népszerű. Az elmélet hátterében azonban egy igen súlyos hiba áll: a nyelvi és a kulturális rokonság egybemosása.
Nyelvészeti érvekkel nem lehet cáfolni a kulturális érveket, és ugyanígy kulturális érvekkel nem lehet cáfolni a nyelvészeti érveket”
– nyilatkozta Klima László. A szakértő szerint mára a tudomány előtt nem ismeretlen a török-magyar kapcsolat, fontos azonban kiemelni, hogy nem nyelvi rokonságról, hanem kulturális kapcsolatról van szó.
Hazánkban a türk rokonság elmélete már igen korán, az Árpád-korban megjelent. A középkori magyar krónikások munkáiban tűnt fel elsőként a török szimpátia képe, és a korszakban alakult ki a hunokkal való kapcsolat gondolata is. Utóbb, a 16. század elején Werbőczy István ezt az elképzelést a jogba is beemelte a Tripartitum (magyarul Hármaskönyv) megírása során.
Klima László szerint a török rokonság képe így válhatott a nemesi gondolkodásmód egyik alapjává, majd később a magyar nemzeti tudat fontos részévé.
Ilyen előzményeket követően robbant ki a 19. század második felében az úgynevezett ugor-török háború. A komoly nyelvtudományi vita azután tört ki, hogy Vámbéry Ármin magyar orientalista felvetette azt a hipotézist, mely szerint a magyar nyelv elsődlegesen ugyan finnugor, másodlagosan azonban türknek tekinthető.
Vámbéry Ármin dervisruhában – (Fotó: Wikimedia Commons/Közkincs)
Budenz József nyelvtudós erre válaszul fogalmazta meg, hogy nem létezik másodlagos nyelvrokonság, a magyar nyelv pedig pusztán finnugornak számít. Az ugor-török háborút végül a finnugor nyelvrokonság hívei nyerték meg, igaz, a türk nyelvrokonság gondolata a köztudatból nem tűnt el nyom nélkül.
Klima László szerint a tudósok számára már a 19. század második felében kiderült, hogy élesen el kell különíteni egymástól a nyelvi és a kulturális rokonságot.
Épp Vámbéry volt az, aki ezt elsőként felismerte.
Napjainkban a régészet és a genetika dinamikus fejlődésével ezt egyre több és több bizonyíték támasztja alá.
Kétségtelen, hogy a magyar nyelvben rengeteg, mintegy 350-400 régi török jövevényszó található. Az érintett szavak azonban csak a magyar őstörténet későbbi szakaszában, a főként török népek közt eltöltött sztyeppei időszak alatt épültek be nyelvünkbe. Ezek a szavak, melyek a gabona- és szőlőtermesztéshez, állattenyésztéshez és államszervezethez kapcsolódnak, egy fejlettebb társadalomra utalnak.
A magyar nyelvben fellelhető, nagyjából 650 finnugor alapnyelvből származó szó ezzel szemben egy fejletlenebb, halászó-vadászó közösség nyoma. Ezen szavak a magyarság korábbi történetéből származnak, és máig a finnugor alapnyelv szavai fordulnak elő a legnagyobb arányban nyelvünkben.
Lugosi Péter
