E
elke
Vendég
afca evoluciós bemutatója:lol:
és AndiCéhttp://canadahun.com/forum/showpost.php?p=1861301&postcount=250
Pro Darwin
- Téma inditó Ernoe
- Kezdés dátuma
- Státusza
afca evoluciós bemutatója:lol:
és AndiCéhttp://canadahun.com/forum/showpost.php?p=1861301&postcount=250
Kedves Najahuha
-
Erdekes, hogy a csodákban nem kételkedsz de a véletlent létezését elveted.
-
Ne haragudj de számomra érthetetlen, hogy te a véletlent (csodát) attol teszed függövé, hogy milyen a megfigyelö szellemi képessége, vagy milyen mélyek az ismeretei.
-
A véletlen a tudatunktol független valoság ugy mint a nehézségi erö vagy akármi más.
-
Ugy látom a számitogép az nem az a terület ahol egy közös bázist találnánk mégis megjegyzem, hogy nemcsak az "internet csomagok" utja van a véletlenre bizva hanem magának az internetet lehetövé tevö "médiumnak" az un. Ethernet interfaceknek a müködése is a véltlenre van felépitve.
-
Az un. CSMA/CD eljárás ami lehetövé teszi, hogy egy vezetéken több ado-vevö állomás müködhessen "tudatosan" alkalmazza a véletlent.
-
Azelött ha telefonált valaki mondjuk Bécsböl Budapestre akkor a telefonos-kisaszony (vagy késöbb egy automatta) kapcsolok segitségével egy összefüggö hosszu vezetéket hozott létre aminek az egyik végén a bécsi- a másik végén meg a pesti-beszélgetö volt. Most egyazon kábelen keresztül számtalan beszélgetést lehet folytatni.
-
A trükk lényege, hogy az "adovevö" állomások elöször "belehalgatnak a vezetékbe", hogy beszél e ott valaki és ha igen akkor (udvariassan) várnak.
-
Ha nem beszél senki, a vezeték szabad, akkor elkezdik a mondokájukat és a vezeték a többi résztvevö számára "foglaltat" fog jelezni. Es most jön a véletle! Mikor probálkozzon megint az adással a várakozásba levö állomás? Egy másodperc mulva, vagy 10, vagy 100?
-
Az eset egy picit olyan mint az egymással szembejövö emberek esete a járdán akik a "kollosiot" egy kitéréssel akarják elkerülni. Ha mindegyik ugyanabban a pillanatban ugyan abba az iránybe tér ki és a korrektura következményeképp egyszerre a másik irányba váltanak akkor egy igazi "kakasokdás" egy ide-oda áll elö, amit már valamenyien talán átéltünk, mig az egyik a taktust megváltoztatja és eltudnak menni egymás mellet.
-
A CD erre az összeütközésre a Collision Detektre utal. Az ujjabb probálkozás pedig nem egy meghatározott, hanem egy wéletlen idöpontban fog megtörténni. Erröl gondoskodik a hálozatikártyákba beépitett véletlen generator. Röviden az összes kártya a gyártáskor kap egy bizonyos "szabad akaratot". Enélkül minden számitogéphálozat rövid idön belül lemerevedne.
-
Egy másik érdekes dolog. "Egy ujabb faj nem keletkezik az evolutio folytán!" mondják evolutioellenzök. Szeretném már hallani tölletek mikor beszélünk egy uj fajrol?
-
Az állatvilágnak fajokra valo felosztása egy az emberek álltal müvileg létrehozott épitmény. A madarakhoz tartozik például a struc, a pingvin, a kiwi akik egyáltalán nem tudnak repülni.
-
Vannak halak akik a földön és fákon élnek (nem tulélnek hanem élnek) hangyákat és bogarakat esznek amitöl még jol meg is hiznak ugy mint a Mangroven-Killi-hal.
http://www.welt.de/wissenschaft/article1280735/Warum_Fische_auf_Baeumen_leben.html
-
Az apro állatoknak az osztályokba valo sorolása, mint pl. kukacok és rovarok a testi jellemzök alapján gyakran lehetetlen vagy csak korlátoltan lehetséges.
-
Már Darwin elcsodálkozott azon, hogy bogarak vannak akiknek a védöszárnyuk alatt müködöképes repülöszárny van csak a "gonosz teremtö" leragasztotta a védöszárnyukat ugy hogy ezt soha sem tudják használni.
-
Egy másik dolog amire felszeretném hivni a figyelmeteket, hogy a fajok evolutiojához minden hozzátartozik. Az emberi orgánok szerintem nem merülnek ki az agyvelö, a vese vagy lép megnevezésével, az emberállathoz manapság a pénztárca is hozzá értendö.
-
Ami pedig mégegyszer a "véletlent" illeti. A véletlen nemcsak az, hogy csak nagyon ritkán nyerünk a lotton, hanem minden de minden lépésünk az életben csak egy bizonyos mértékben elöreláthato. Ezért nincs helyénvalo azt mondani, hogy egy "számitogép" nem jön létre véletlenül. De még menyire. Az odavezetö uton rengeteg dolog majdnem nem történt meg, vagy másképp sült volna el. A "találmány" szo a "felfedezéssel ellentétben" magában hordja a véletlent.
-
Egy példa a szerencsére és a szerencsétlenségre. A legjobban megmaradt ösemberi csontváz egy Dél-Afrikai köbányábol származik. Vagy 2 millio évvel ezelött szerencsétlenségére bemászott egy ösember egy keskeny barlangnyillásba és beszorult. Ugy halt meg, hogy még össze sem tudott esni a keskeny repedésben. Az esö feloldotta mészkö szépen bevonta a testét és konzerválta. Ha jol emlékszem rosz börben de kiválo állapotu csontváz formájában találtak rá a kutatok 1973-ban, egy robbantás után. A robbantást sértetlenül elviselte, a beszorulásba meg belehalt. Micsoda pech, vagy szerencse?
-
Erdekes, hogy a csodákban nem kételkedsz de a véletlent létezését elveted.
-
Ne haragudj de számomra érthetetlen, hogy te a véletlent (csodát) attol teszed függövé, hogy milyen a megfigyelö szellemi képessége, vagy milyen mélyek az ismeretei.
-
A véletlen a tudatunktol független valoság ugy mint a nehézségi erö vagy akármi más.
-
Ugy látom a számitogép az nem az a terület ahol egy közös bázist találnánk mégis megjegyzem, hogy nemcsak az "internet csomagok" utja van a véletlenre bizva hanem magának az internetet lehetövé tevö "médiumnak" az un. Ethernet interfaceknek a müködése is a véltlenre van felépitve.
-
Az un. CSMA/CD eljárás ami lehetövé teszi, hogy egy vezetéken több ado-vevö állomás müködhessen "tudatosan" alkalmazza a véletlent.
-
Azelött ha telefonált valaki mondjuk Bécsböl Budapestre akkor a telefonos-kisaszony (vagy késöbb egy automatta) kapcsolok segitségével egy összefüggö hosszu vezetéket hozott létre aminek az egyik végén a bécsi- a másik végén meg a pesti-beszélgetö volt. Most egyazon kábelen keresztül számtalan beszélgetést lehet folytatni.
-
A trükk lényege, hogy az "adovevö" állomások elöször "belehalgatnak a vezetékbe", hogy beszél e ott valaki és ha igen akkor (udvariassan) várnak.
-
Ha nem beszél senki, a vezeték szabad, akkor elkezdik a mondokájukat és a vezeték a többi résztvevö számára "foglaltat" fog jelezni. Es most jön a véletle! Mikor probálkozzon megint az adással a várakozásba levö állomás? Egy másodperc mulva, vagy 10, vagy 100?
-
Az eset egy picit olyan mint az egymással szembejövö emberek esete a járdán akik a "kollosiot" egy kitéréssel akarják elkerülni. Ha mindegyik ugyanabban a pillanatban ugyan abba az iránybe tér ki és a korrektura következményeképp egyszerre a másik irányba váltanak akkor egy igazi "kakasokdás" egy ide-oda áll elö, amit már valamenyien talán átéltünk, mig az egyik a taktust megváltoztatja és eltudnak menni egymás mellet.
-
A CD erre az összeütközésre a Collision Detektre utal. Az ujjabb probálkozás pedig nem egy meghatározott, hanem egy wéletlen idöpontban fog megtörténni. Erröl gondoskodik a hálozatikártyákba beépitett véletlen generator. Röviden az összes kártya a gyártáskor kap egy bizonyos "szabad akaratot". Enélkül minden számitogéphálozat rövid idön belül lemerevedne.
-
Egy másik érdekes dolog. "Egy ujabb faj nem keletkezik az evolutio folytán!" mondják evolutioellenzök. Szeretném már hallani tölletek mikor beszélünk egy uj fajrol?
-
Az állatvilágnak fajokra valo felosztása egy az emberek álltal müvileg létrehozott épitmény. A madarakhoz tartozik például a struc, a pingvin, a kiwi akik egyáltalán nem tudnak repülni.
-
Vannak halak akik a földön és fákon élnek (nem tulélnek hanem élnek) hangyákat és bogarakat esznek amitöl még jol meg is hiznak ugy mint a Mangroven-Killi-hal.
http://www.welt.de/wissenschaft/article1280735/Warum_Fische_auf_Baeumen_leben.html
-
Az apro állatoknak az osztályokba valo sorolása, mint pl. kukacok és rovarok a testi jellemzök alapján gyakran lehetetlen vagy csak korlátoltan lehetséges.
-
Már Darwin elcsodálkozott azon, hogy bogarak vannak akiknek a védöszárnyuk alatt müködöképes repülöszárny van csak a "gonosz teremtö" leragasztotta a védöszárnyukat ugy hogy ezt soha sem tudják használni.
-
Egy másik dolog amire felszeretném hivni a figyelmeteket, hogy a fajok evolutiojához minden hozzátartozik. Az emberi orgánok szerintem nem merülnek ki az agyvelö, a vese vagy lép megnevezésével, az emberállathoz manapság a pénztárca is hozzá értendö.
-
Ami pedig mégegyszer a "véletlent" illeti. A véletlen nemcsak az, hogy csak nagyon ritkán nyerünk a lotton, hanem minden de minden lépésünk az életben csak egy bizonyos mértékben elöreláthato. Ezért nincs helyénvalo azt mondani, hogy egy "számitogép" nem jön létre véletlenül. De még menyire. Az odavezetö uton rengeteg dolog majdnem nem történt meg, vagy másképp sült volna el. A "találmány" szo a "felfedezéssel ellentétben" magában hordja a véletlent.
-
Egy példa a szerencsére és a szerencsétlenségre. A legjobban megmaradt ösemberi csontváz egy Dél-Afrikai köbányábol származik. Vagy 2 millio évvel ezelött szerencsétlenségére bemászott egy ösember egy keskeny barlangnyillásba és beszorult. Ugy halt meg, hogy még össze sem tudott esni a keskeny repedésben. Az esö feloldotta mészkö szépen bevonta a testét és konzerválta. Ha jol emlékszem rosz börben de kiválo állapotu csontváz formájában találtak rá a kutatok 1973-ban, egy robbantás után. A robbantást sértetlenül elviselte, a beszorulásba meg belehalt. Micsoda pech, vagy szerencse?
Kedves elke !
Tetszenek !
Az elsőt valamikor régen már láttam valahol....
És még számtalan vállfaja:
Kedves ernoe
Nem tudom miért ragaszkodsz annyira a számítógépes példákhoz amikor csak magad égeted veled, elnézést a kifejezésért.
Kérlek nézz utána a Domain Name System avagy DNS kifejezésnek, ami többek között pont azért van hogy a packetek adott esetben ne a föld/hold távolság hatszorosával érjenek célba.
Nem tudom miért ragaszkodsz annyira a számítógépes példákhoz amikor csak magad égeted veled, elnézést a kifejezésért.
Kérlek nézz utána a Domain Name System avagy DNS kifejezésnek, ami többek között pont azért van hogy a packetek adott esetben ne a föld/hold távolság hatszorosával érjenek célba.
-
Kedves Karesz28
-
A DNS csak arra valo, hogy ne "telefonszámokat" (IP-adresse) hanem emberibben hangzo neveket tudjunk használni a cimzett megnevezésekor. A "csomagoknak" az utja ezáltal nem lesz "lefektetve". Epp ez a klu az egész internetben, hogy a hálozatot többhelyen tönkretehetik mégis eljut az üzenet a cimzethez. Az internet a hidegháboru idelyén kezdte az eredetét. De nem fontos elmélyednünk benne.
-
Nem értem a logikát!
-
Azért mert ember(ek) is kellenek a számitogépgyártáshoz nállam még nem jelenti azt, hogy a világ egy teremtötöl származik.
-
A madarak és a darazsak nem végeznek épitészeti föiskolát és mégis épitenek csodálatos fészket, hogy csak egyet emlitsek a természet csodáibol. Ugy látszik mindenki tud valamit.
-
Egy termtövel nem magyarázol meg semmit csak ellopd ezeknek a lényeknek az érdemeit.
Kedves Ernoe !
Honnan vetted, hogy a csodákban nem kételkedek, és a véletlent elvetem ?
Csak mert ilyenre egyáltalán nem emlékezem, és ellentmond az alapvető álláspontomnak.
1. Feltételezhetően léteznek csodák, de nem magyarázhatóak meg realista módon. Csodák azok, amelyekben a dolgok léte tény, de mégis ellentmondásban vannak a ma létező természettudományos törvényekkel. A természettudományos oldalról persze nem csodának mondják, csupán olyan dolognak, amelyre egyelőre nincs kellő és elfogadható TT (= természettudományos) magyarázat, maximum hipotézisek sora.
2. A véletlenről már szóltam.
Ezt mondtam volna ? Kizárt. Esetleg valamit félreértettél.
Ez evidencia.
Már megbocsáss de az informatikai véletlen egyáltalán nem tekinthető az általános érvényű véletlen kategóriának.
Ez egy kellően irányított , korlátok közé szorított véletlen. ( Paraméterekkel beállíthatóak akár a szélsőértékek, várási idők stb...) Így hiába a neve VÉLETLEN, ez nem állítható a természetes dolgokkal párhuzamba, így nem is lehet velük példázni. ( Emberalkotta struktúrákkal éppen ezért nem célszerű.. Tudniillik fordított a helyzet: az emberek próbálják többé-kevésbé lemásolni a természetes struktúrákat....)
Ja úgy már könnyű.......
Erre vonatkozóan jeleztem, hogy ez a várási ciklusidő beállítható !
Sőt ! Kellően statisztikus hálóinformáció alapján ( mely időpontok a sűrű hívások, melyek a csendesebb időközök stb..) eldönthető, hogy a ritka hívásos időközben ne várjon olyan hosszan , ellenben a sűrű hívások idején nagyobb legyen a véletlenszám.....
A magam részéről ezt sem tartom igazán véletlennek.
Csak egy példát mondok:
Én soha nem tudok úgy lelépni a járdáról hogy ne kellene jól körülnéznem, ellenben sok más emberrel, aki körül sem néz, hogy ne jönne valami kocsi, bicikli stb.... Már jó előre látom , hogy a szemből messze jövő éppen akkor fog odaérni, amikor én, és így feltehetően nekem kell megállnom.....
Ugyanígy vagyok , ha biciklin megyek az országúton: Általában ha egy kocsi előzni akar, akkor jön szemből egy másik, ráadásul az esetek felében éppen kanyar is jön....
De ugyanezt átélem kocsivezetés közben is:
Éppen akkor előz egy biciklist egy kocsi, amikor szemből megyek feléjük, és lesz egy időpillanat, amikor mindhárman egyvonalban leszünk....
Persze ha az ember erre már kiélezi a figyelmét, akkor minden egyes ilyen esemény csak felerősíti ezt az érzést. Ugyanakkor ha statisztikát kellene belőle vezetni, hát bizony az esetek döntő többségében megtörténik... A minap is késő esti kutyasétáltatás közben 23 órakor is megtörténik velem.... Meg kell állnom, mert az az egy szem kocsi éppen akkor ér oda.....Se előtte se utána nem fog több jönni vagy negyed óráig....
Bármennyire is véletlennek tűnik, még sem az... Ezt valahogy a pillangóeffektussal lehetne kapcsolatba hozni.
Számos olyan ember létezik, aki környezetében a technikai eszközök jóval hamarabb tönkre mennek. Nem éppen a használat miatt, hanem valami mástól.... Ez sem nem csoda, de nem is véletlen.
2007-ben látott napvilágot egy a Windows véletlenszám-generátor szolgáltatását érintő sérülékenység, melynek kihasználásával lehetőség nyílik a jövőben generálódó és a már létrehozott titkosító kulcsok megfejtésére. A sérülékenység a Windows XP és a Windows 2000 operációs rendszereket érinti.
A hibát egy izraeli kutató és két végzős egyetemista fedezte fel, akik visszafejtéses (úgynevezett "reverse-engineering") módszerrel fejtették meg a generátor működését. A probléma a túl szabályos kulcsok generálásából adódik, ami lehetőséget nyújt a kulcsok eddigieknél gyorsabb megfejtésre, azonban még így is jelentős erőforrásokra és sok időre van szükség a cél eléréséhez.
Szóval az általad jelzett véletlenszámgenerálás nem elégíti ki a VÉLETLEN fogalmát. Csak kellő korlátok között.
Ma már eléggé nehéz meghatározni.
Ugyanis létezik
TIPOLÓGIAI fajfogalom,
MORFOLÓGIAI fajfogalom,
IZOLÁCIÓS
REPRODUKATÍV
PÁRFELISMERÉSI
FILOGENETIKUS
ÖKOLÓGIAI
GENETIKAI
FENETIKAI
FELISMERÉSI
KOHÉZIÓS
MIKROfaj
A gyakorlatban a fenti definíciók gyakran egybevágnak, és gyakrabb, hogy csak hangsúlybeli különbségek vannak köztük, mint amikor kifejezetten ellentmondanak. Mindazonáltal egyik fajfogalom sem bizonyult teljesen objektívnek mostanáig, ezért általában mindegyiknél szükség van a felelős, meggondolt döntésre a faj kijelölésénél. Az élet formáinak bonyolultságát figyelembe véve, elképzelhető hogy az objektív definíció soha nem is fog megszületni, egyes vélemények szerint a biológusoknak inkább a lehető legpraktikusabb definícióra kellene szorítkozniuk. A legtöbb gerincesnél ez a reproduktív fajfogalom, kisebb mértékben (vagy más célokra) pedig a filogenetikus (PSC) fajfogalom.
Teljes mértékben egyetértek.
Lásd fentebb a fajok meghatározását... Valamelyik szerint van besorolva...
Ez éppen nem az evolúciós elgondolást erősíti.....
Lásd fentebb.
-
Ami a lottót illeti, van valószínűsége. Evidencia, hogy ha összesen 43 949 268 lottót kitöltenének az összes létező variációval, akkor EGYVALAKI mindenképpen megnyerné.....
Hogy éppen melyik személy töltötte így ki, na az már inkább véletlen...
Ami a számítógép létrejöttét illeti: ott a DÖNTÉSEK ( igen - nem ) határozták meg az utat, amelyet a számítógép fejlesztése bejárt. Bejárhatott volna mást is, de a döntések előkészítése, a döntések maguk , és azok számos paramétere /pénz, termelőeszköz, igény, dolgozó, tervező , gyártó stb.../ függvényében alakult..
Valóban nézőpont kérdése a szerencse és a szerencsétlenség.
.
Ebben az esetben nem értem mire akarsz kilyukadni lévén minden egyes node kezdve az isp-vel amely kiszolgál tárol információt a létező ágakról amelyek képesek a packeteket továbbítani. Ez a routing fogalma, amelyben többek között a dns cache is megkapja a szerepét.
Hogy a packetek egy sor kiválasztott hálózaton keresztül közlekednek véletlen szerűen? Igaz, ugyanakkor ez messze van a teljes véletlenszerűségtől amely a régi 56kb-os időket vetíti vissza az elveszett és töredezett letöltések ezreivel.
Ha jól tudom senki nem is mondta hogy mivel az emberek számítógépeket csinálnak ezért van isten. Nem egészen értem a két dolognak mi köze lenne egymáshoz.
Én csupán annyit mondtam hogy a számítógépet az evolúció oldalán képbe hozni hiba, mert az nem magától jött létre hanem létre hozták és lényegtelen hogy hányan vettek részt a létrehozásának folyamatában, lévén az akkor is létrehozás marad.
Ismét egy rossz példa kedves ernoe, mert amíg egy pók úgy ön a világra hogy pontosan tudja hogyan kell szőnie a hálóját addig egyetlen csecsemőt sem fogsz tudni nekem mutatni aki 4 hónapos korában lefirkálja nekem a golden gate híd vagy a Willis torony tervrajzát.
Én nem bizonygatom egy teremtő létezését mert fogalmam sincs róla hogy van-e vagy nincs. Sokan azt mondják van, biztos tudnak valamit amit én nem, mert én még bizonyítékot nem láttam a létezésére, ugyanakkor te voltál az aki azt mondtad hogy csináljunk valószínűség számítást.
Én megtettem ernoe, sőt segítségül hívtam olyan oldalakat is mint a http://www.charliewagner.net/hoyle.htm.
Olyan vicces számokat kaptam amelyekben 40'000 nulla van, és ez csak és kizárólag a matematika. Ott hogy a fizikai törvényeket figyelembe vegyük a lánc integritását illetően még csak nem is tartunk.
Hogy ez nem bizonyítja isten létét?
Tény!
Csakhogy egy ilyen szám az evolúció létét sem bizonyítja és itt kezdődnek a bajok.
Kedves Ernoe !
Valóban a Domain arra való, hogy ne az IP címeket , mint számokat kelljen megjegyezni, de a cimzés egymással megfeleltethető: hiszen minden DOMAIN mögött áll egy neki megfeleltethető IP cím.
( Ez ugye manapság kezd bedugulni az IPv4 címzéstechnika miatt . napjainkban egy IP cím (pl.) így néz ki: 84.0.170.253 , ez pontosan 256 * 256 * 256 *256, azaz 4.294.967.296 (cc. 4 milliárd) eszköznek nyújthat egyedi címet, így az IPv6 kerül bevezetésre. ( Már 1997-ben tesztelték, pedig a szabvány már 1992-ben létrejött.) Ez a 128 bites címzés olyan nagyságrendű, hogy az internetre csatlakozó minden eszköznek ( gondolhatunk itt bármi intelligens gépre, nem pont a számítógépre..) EGYEDI címzése lehet....
Hogy az adatcsomagok milyen útvonalon jutnak el a címzetthez, arról meg már beszéltünk...
Ezek egy része fraktállal leírható jelenség:
másik részük TELEOLOGIKUS "gondolkodás"...
Ugyanígy viselkednek a csecsemők is ! Ezek vizsgálatát 1 éves kor alatt lehet csak elvégezni.
.
A variánsok és a fajok közötti áthághatatlan akadályok
A variáns, a genetikatudomány terén használatos kifejezés és azt jelenti "változat". Ez a genetikai elhajlás az oka annak, hogy egyetlen fajon belül egyes egyedek vagy alcsoportok egymástól eltérő tulajdonságokat mutatnak. Például, a Földön az összes ember alapjában véve ugyanazzal a genetikai kóddal rendelkezik, azonban ennek a genetikai kódnak variációs lehetőségei folytán van, aki ferde vágású szemmel születik, van, aki vörös hajú, van, akinek hosszú az orra és van, aki magas termetű.
Az evolucionisták viszont saját elméletüket próbálják igazolni ezzel a változatossággal. Jóllehet egy-egy variáns nem bizonyít fejlődést, hiszen a már meglévő genetikai kód eltérő kombinációjából áll és nem eredményez új tulajdonságot a genetikai kódban.
A variáns mindig a genetikai kód határain belül mozog. Ez a határ a "génállomány". Az élőlények génállományán belüli összes tulajdonság a variálódásnak köszönhetően különféle formákban jelenhet meg. Egy hüllőfajon belül például előfordulhat, hogy az egyik egyed kissé hosszabb farkú vagy rövidebb lábú, mint a másik. Hiszen a rövid illetve a hosszabb lábra vonatkozó információ is benne van a hüllők génállományában. Ellenben a variálódás nem vezet szárny- és tollnövekedéshez, vagy az anyagcserefolyamatok megváltozásához és nem alakítja az állatot madárrá. Ilyen változáshoz az élőlény genetikai állományának bővülésére lenne szükség, erről azonban a variánsok esetén nem beszélhetünk.
Darwin nem volt tudatában ennek a ténynek, amikor elméletét közzétette. Azt hitte, hogy a variációk határtalanok. 1844-ben így ír egyik tanulmányában: "az írók többsége elfogadja, hogy a természetbeni variánsok korlátozottak, én azonban egyetlen konkrét okot sem látok, ami miatt ez a gondolat helyénvaló lenne."http://www.azevolucioscsalas.com/evrimiddiagec.php#1 A fajok eredete című könyvében is különféle variánsokat vonultat fel elméletének nyilvánvaló bizonyítékaiként. Darwin szerint például nagyobb tejhozamú szarvasmarha fajok kitenyésztéséhez különböző variánsok keresztezésére van szükség, mígnem a tenyésztők a szarvasmarhákból egy másik fajt nem nyernek. Darwin 'határtalan fejlődés' elméletét leginkább az alábbi sorok fejezik ki, melyeket A fajok eredete című könyvéből idézünk: Semmi akadályát nem látom annak, hogy egy medvefaj természetes kiválasztódás útján idővel olyan tulajdonságokra tegyen szert, amelyek alkalmassá teszik őt a vizi életformára, hogy megnövekedjen a szájuk mérete s végül hatalmas bálnává alakuljanak.
Darwin ehhez hasonló példáira, kora kezdetleges tudományos felfogása a magyarázat. A 20. századi tudomány élőlényeken végzett kísérletei során azonban megszületett a "genetikai állandóság" (genetic Homoestatis) alapelve. Ez az alapelv azt mondja ki, hogy egy faj megváltoztatása (különböző variánsok létrehozása) érdekében végzett bármiféle keresztezés vagy próbálkozás eredménytelen. Továbbá rámutat, hogy az élő fajok között áthághatatlan az akadály. Vagyis Darwin állításával ellentétben, a tenyésztőknek egészen biztosan nem fog sikerülni különböző szarvasmarha variánsok keresztezésével egy új fajt létrehozni.
Norman Macbeth, aki Darwin Retried című könyvében a darwinizmus elavultságát fogalmazza meg, így ír a kérdésről:
A probléma a következő: korlátlanul változnak-e az élőlények. A fajok mindig állandóak. Mint tudjuk, a tenyésztők egy bizonyos ponton megrekednek, akár új növényfajta, akár új állatfaj kitenyésztésével próbálkoznak, sőt, e próbálkozások mindig visszafajzanak az eredeti formákhoz. Több évszázados kísérletezés után sem sikerült fekete tulipánt vagy kék rózsát előállítaniuk.http://www.azevolucioscsalas.com/evrimiddiagec.php#3 Ami pedig az állatokat illeti, Luther Burbank, aki a világ egyik legnagyobb szaktekintélyének számít, így vélekedik: "Egy élőlény fejlődési lehetősége korlátozott. És ennek a törvénynek megfelelően, bizonyos határokon belül minden egyes élőlény változatlan."http://www.azevolucioscsalas.com/evrimiddiagec.php#4 A dániai tudós W.L. Johannsen pedig így nyilatkozik a témát illetően:
A variánsok, amelyekre Darwin minden erejével támaszkodik, valójában egy bizonyos pontnál megrekednek, vagyis a 'folyamatos változás' elmarad(nem fejlődnek tovább).http://www.azevolucioscsalas.com/evrimiddiagec.php#5
A galapagosz-szigeteki pintyek, melyekkel Darwin ismét csak az elméletét kívánta alátámasztani, szintén nem bizonyítják az evolúciót. A legutóbbi évek megfigyelései szerint ezek a pintyek nem mentek át evolúciós fejlődésen, mint ahogyan azt Darwin képzelte. Sőt, a Darwin által 14 különböző fajként azonosított pinty típusok nagy része egymással párosítható, vagyis ugyanazon fajon belüli variánsok. Tudományos megfigyelések alapján kiderült, hogy a "pinty csőrök", melyekről minden evolucionista fórumban ódákat zengtek, valójában egy-egy variánsnak felelnek meg, vagyis szó sincs evolúciós folyamatról. Peter és Rosemary Grant, aki azért utazott a Galapagosz-szigetekre, hogy "meglelje a darwinista evolúció bizonyítékait", hosszú éveken át tanulmányozta a sziget pintyfajait. Ismert műveikben nem jutottak másra, mint hogy a szigeten nem történt "evolúció".
A variánsok és a fajok közötti áthághatatlan akadályok
A variáns, a genetikatudomány terén használatos kifejezés és azt jelenti "változat". Ez a genetikai elhajlás az oka annak, hogy egyetlen fajon belül egyes egyedek vagy alcsoportok egymástól eltérő tulajdonságokat mutatnak. Például, a Földön az összes ember alapjában véve ugyanazzal a genetikai kóddal rendelkezik, azonban ennek a genetikai kódnak variációs lehetőségei folytán van, aki ferde vágású szemmel születik, van, aki vörös hajú, van, akinek hosszú az orra és van, aki magas termetű.
Az evolucionisták viszont saját elméletüket próbálják igazolni ezzel a változatossággal. Jóllehet egy-egy variáns nem bizonyít fejlődést, hiszen a már meglévő genetikai kód eltérő kombinációjából áll és nem eredményez új tulajdonságot a genetikai kódban.
A variáns mindig a genetikai kód határain belül mozog. Ez a határ a "génállomány". Az élőlények génállományán belüli összes tulajdonság a variálódásnak köszönhetően különféle formákban jelenhet meg. Egy hüllőfajon belül például előfordulhat, hogy az egyik egyed kissé hosszabb farkú vagy rövidebb lábú, mint a másik. Hiszen a rövid illetve a hosszabb lábra vonatkozó információ is benne van a hüllők génállományában. Ellenben a variálódás nem vezet szárny- és tollnövekedéshez, vagy az anyagcserefolyamatok megváltozásához és nem alakítja az állatot madárrá. Ilyen változáshoz az élőlény genetikai állományának bővülésére lenne szükség, erről azonban a variánsok esetén nem beszélhetünk.
Darwin nem volt tudatában ennek a ténynek, amikor elméletét közzétette. Azt hitte, hogy a variációk határtalanok. 1844-ben így ír egyik tanulmányában: "az írók többsége elfogadja, hogy a természetbeni variánsok korlátozottak, én azonban egyetlen konkrét okot sem látok, ami miatt ez a gondolat helyénvaló lenne."http://www.azevolucioscsalas.com/evrimiddiagec.php#1 A fajok eredete című könyvében is különféle variánsokat vonultat fel elméletének nyilvánvaló bizonyítékaiként. Darwin szerint például nagyobb tejhozamú szarvasmarha fajok kitenyésztéséhez különböző variánsok keresztezésére van szükség, mígnem a tenyésztők a szarvasmarhákból egy másik fajt nem nyernek. Darwin 'határtalan fejlődés' elméletét leginkább az alábbi sorok fejezik ki, melyeket A fajok eredete című könyvéből idézünk: Semmi akadályát nem látom annak, hogy egy medvefaj természetes kiválasztódás útján idővel olyan tulajdonságokra tegyen szert, amelyek alkalmassá teszik őt a vizi életformára, hogy megnövekedjen a szájuk mérete s végül hatalmas bálnává alakuljanak.
Darwin ehhez hasonló példáira, kora kezdetleges tudományos felfogása a magyarázat. A 20. századi tudomány élőlényeken végzett kísérletei során azonban megszületett a "genetikai állandóság" (genetic Homoestatis) alapelve. Ez az alapelv azt mondja ki, hogy egy faj megváltoztatása (különböző variánsok létrehozása) érdekében végzett bármiféle keresztezés vagy próbálkozás eredménytelen. Továbbá rámutat, hogy az élő fajok között áthághatatlan az akadály. Vagyis Darwin állításával ellentétben, a tenyésztőknek egészen biztosan nem fog sikerülni különböző szarvasmarha variánsok keresztezésével egy új fajt létrehozni.
Norman Macbeth, aki Darwin Retried című könyvében a darwinizmus elavultságát fogalmazza meg, így ír a kérdésről:
A probléma a következő: korlátlanul változnak-e az élőlények. A fajok mindig állandóak. Mint tudjuk, a tenyésztők egy bizonyos ponton megrekednek, akár új növényfajta, akár új állatfaj kitenyésztésével próbálkoznak, sőt, e próbálkozások mindig visszafajzanak az eredeti formákhoz. Több évszázados kísérletezés után sem sikerült fekete tulipánt vagy kék rózsát előállítaniuk.http://www.azevolucioscsalas.com/evrimiddiagec.php#3 Ami pedig az állatokat illeti, Luther Burbank, aki a világ egyik legnagyobb szaktekintélyének számít, így vélekedik: "Egy élőlény fejlődési lehetősége korlátozott. És ennek a törvénynek megfelelően, bizonyos határokon belül minden egyes élőlény változatlan."http://www.azevolucioscsalas.com/evrimiddiagec.php#4 A dániai tudós W.L. Johannsen pedig így nyilatkozik a témát illetően:
A variánsok, amelyekre Darwin minden erejével támaszkodik, valójában egy bizonyos pontnál megrekednek, vagyis a 'folyamatos változás' elmarad(nem fejlődnek tovább).http://www.azevolucioscsalas.com/evrimiddiagec.php#5
A galapagosz-szigeteki pintyek, melyekkel Darwin ismét csak az elméletét kívánta alátámasztani, szintén nem bizonyítják az evolúciót. A legutóbbi évek megfigyelései szerint ezek a pintyek nem mentek át evolúciós fejlődésen, mint ahogyan azt Darwin képzelte. Sőt, a Darwin által 14 különböző fajként azonosított pinty típusok nagy része egymással párosítható, vagyis ugyanazon fajon belüli variánsok. Tudományos megfigyelések alapján kiderült, hogy a "pinty csőrök", melyekről minden evolucionista fórumban ódákat zengtek, valójában egy-egy variánsnak felelnek meg, vagyis szó sincs evolúciós folyamatról. Peter és Rosemary Grant, aki azért utazott a Galapagosz-szigetekre, hogy "meglelje a darwinista evolúció bizonyítékait", hosszú éveken át tanulmányozta a sziget pintyfajait. Ismert műveikben nem jutottak másra, mint hogy a szigeten nem történt "evolúció".
Kedves Karesz28
-
Szerintem ne mélyedjünk el a számitogépek világába mert nem hiszem, hogy mindenki tudna bennünket követni, pedig mint egy komplex rendszer (számitogépes hálozat) kiválo példa lenne az evolutio megértéséhez. Te is megemlitesz itt példát a "régi idökböl" ami mutatja, hogy az informatiostechnika egy fejlödö ág, ami az evolutio szabályainak van alávetve.
-
-
Az egész Intelligent Design elméletnek az a lényege, hogy "komplikált dolgok nem jönnek létre maguktol". Hagy idézzelek téged, két sorral odébb. Ellentmondsz magadnak.
-
-
A kutya csak ott van elásva, hogy a tereméselmélet hivöi szerint a "létrehozo" egy evilágtol független személy aki minden egyes darabot (élöfajt, gondolom bolygot is) sajátkezüleg, a már elöre meglevö intelligentiájának bevetésével hozott létre.
-
A számitogép pedig ahogy látjuk, lényektöl (emberek) lett létrehozva akik részei ugyanannak a világnak amiböl a szerkenytyüt öszerakták és az imereteik egy hosszu tapasztalatokon alapulo tanulás eredménye.
-
Öszintén mondva a "létrehozás" elsö változata egy gyerekes fantáziát tükröz.
Kedves Najahuha
-
Ne haragudj de amit irsz az vagy egy nagy tévedés, vagy egy rágalmazás, egy szisztematikus elferdités.
-
Darwin könyvében "The Origin of Species" (A fajok eredete) egyetlen egy szo sincs a pintyekröl !!!!
-
Már Darwin idelyében világos volt, hogy az ami az "eltévedt pintyekkel" a Galapagosz-szigeteken megtörtént az valami egyedülállo és ezt a folyamatot adaptiv Radiationak nevezik (fingom sincs mi a helyes magyar forditás).
Kedves Najahuha
-
Ne haragudj de amit irsz az vagy egy nagy tévedés, vagy egy rágalmazás, egy szisztematikus elferdités.
Kedves Ernoe !
Én tényeket írtam, és tudományos álláspontot.
Senki nem írta, hogy ott kellene keresni. ( egyébként is "'A fajok eredete" csak 1859-ben jelent meg.) ( De azért van szó pintyekről, méghozzá a galambcsőr-rel kapcsolatban...)
Az első tudományos munkafüzetsorozatáról van szó, amit 1837-ben kezdett kiadni: A fajok átalakulása (The Transformation of Species )
címmel, illetve a BEAGLE-n tett utazásai ( többek között a Galapagos szigeteken): 1844-ben: A BEagle utazása (A Voyage of the Beagle).
Az említett pintyek azért DARWIN-pintyek, mert először Darwin írta le őket, és már akkor kijelentette, hogy egyetlen közös ősük volt, csak az alkalmazkodás változtatta meg a táplálkozási szokásaikat ....
DE újra csak azt mondhatom: változásnak változás, de ez NEM EVOLÚCIÓ !!!
( Ilyen alapon az embereket formájuk, bőrszínük stb. szerint is külön fajoknak kellene tekinteni ???? ABSZURDUM !!!)
Valamennyi pinty képes egymással szaporodni, tehát NEM KÜLÖN FAJ.
Adaptív Radiatio = Alkalmazkodó szétterjedés
Lehet, hogy egyedülálló ( elvégre ZÁRT ökoszisztémáról van szó),
de semmiképpen NEM EVOLÚCIÓ !!!
Már megbocsáss, de még Te is említetted, hogy a FAJ megfogalmazása meglehetősen elnagyolt, rugalmas, tehát nehéz eldönteni, mely állatot lehet még belevenni, melyet pedig nem, ezáltal TÚL ÖNCÉLÚ, így a tudomány a saját aktuális érdekei szerint képes magyarázni.
Megemlíthetném a FAJ vagy 10 besorolását, pár hozzászólással előbb adtam meg......
Egy állítólagos átmeneti forma: Archaopteryx
Az evolucionisták egyetlen élőlény nevével válaszolnak. Ez az ősmadár, az Archaeopteryx, amely az egyik legismertebb úgynevezett átmeneti alak a nagyon kevésből, amelyet az evolucionisták még mindig védelmeznek. Az Archaeopteryx, ami az evolucionisták szerint a modern madarak őse, 150 millió évvel ezelőtt élt. Az elmélet úgy tartja, hogy valamelyik kisebb méretű dinoszaurusz, a Velociraptor vagy a Dromeoszaurusz fejlődni kezdett, szárnyai alakultak ki, és megtanult repülni. Így feltételezik, hogy az Archeopteryx egy átmeneti alak, amely dinoszaurusz őseiből fejlődött kim és először tudott repülni. Ezt a történetet az összes evolucionista kiadványokban azonnal megjelentették.
A legújabb kutatások azonban kiderítették, hogy ez a lény egyáltalán nem átmeneti alak, hanem egy madárfaj, amelynek a mai madaraktól némileg eltérő tulajdonságai voltak.
A feltételezés, hogy az Archeopteryx félig madár, és nem tudott jól repülni, egészen a legutóbbi időkig tartotta magát evolucionista körökben. A mellcsont hiánya, vagy legalábbis a formája, amely eltért a mai repülő madarak mellcsontjának formájától, volt a legfontosabb bizonyítékuk arra, hogy ez a teremtmény nem tudott jól repülni. (A mellcsont a mellüreg alatt található, és ezen tapadnak a repüléshez szükséges izmok. Napjainkban a mellcsont minden röpképes és röpképtelen madárban megtalálható, sőt, még a denevérekben is, amelyek pedig a madaraktól teljesen különböző családba tartozó repülő emlősök.)
Azonban a hetedik Archaeopteryx leletk, amelyet 1992-ben leltek, óriási meglepetést okozott az evolucionistáknak. Mégpedig ezért, mert ennek a nemrégiben megtalált kövületnek a mellcsontja, amely az evolucionisták szerint nem létezik, nagyon is a helyén volt! A Nature magazin így írja le ezt a leletet:
Az Archeopteryx nemrégiben felfedezett hetedik kövületében megmaradt a négyszödletes alakú mellcsont egy része, amelynek létezését már régen sejtették, de még sohasem dokumentálták. Ez pedig azt bizonyítja, hogy erős, fejlett repülőizmai voltak.http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#1 Ez a felfedezés érvénytelenítette ezt az általános nézetet, hogy az Archaopteryx csak félig volt madár, és nem tudott megfelelően repülni.
Másrészt viszont, a madártollak szerkezete az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy az Archeopteryx a szó valódi értelmében véve röpképes madár volt. Aszimmetrikus tollszerkezete félreismerhetetlenül emlékeztet a modern madarakéra, és azt bizonyítja, hogy az állat tökéletesen tudott repülni. Ahogy a híres paleontológus, Carl O. Dunbar is kijelenti, "tollai miatt az Archeopteryx fajt mindenképpen a madarak közé kell sorolnunk".http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#2 Az Archeopteryx tollszerkezete utal még arra is, hogy az állat melegvérű volt. Mint tudjuk, a hüllők és kétéltűek hidegvérűek, vagyis testhőmérsékletüket nem saját maguk szabályozzák, hanem a környezetüktől függ. A toll egyik nagyon fontos funkciója éppen az, hogy segít megőrizni a madár testhőmérsékletét. Az, hogy az Archaeopteryx testét tollak borították, azt mutatja, hogy valódi, melegvérű madár volt, amelynek a dinoszauruszokkal ellentétben szüksége volt arra, hogy testhőmérsékletét megőrizze.
Az evolucionisták elméletei: az Archaopteryx fogai és karmai
A két lényeges pont, ami az evolucionisták szerint alátámasztja az Archaeopteryx madár voltát az, hogy fogai és a szárnyán karmai voltak. Való igaz, hogy az Archaeopteryx rendelkezett fogakkal és karmokkal, de ez nem azt jelenti, hogy ennek az élőlénynek bármi köze is lett volna a hüllőkhöz. Sőt, a ma élő madárfajok között kettő is fel van szerelve karmokkal, amelyekkel a fák ágaiba kapaszkodhat: az Opistochomus hoazinMusophagidae családból. Ezek a lények teljes mértékben madarak, semmi közük a hüllőkhöz. Ezért teljesen alaptalan feltételezni, hogy az Archeopteryx átmeneti alak csak azért, mert karmok vannak a szárnyán. és egy faj a
És a fogak az Archeopteryx csőrében egyáltalán nem igazolják az állítást. Az evolucionisták szándékosan csalnak, amikor azt állítják, hogy csak a hüllőkre jellemzők a fogak, a madarakra nem. Először is, egyes hüllőknek van foguk, másoknak pedig egyáltalán nincs. Másodszor, nem az Archeopteryx az egyetlen madárfaj, amelynek fogai vannak. Igaz, hogy a foggal rendelkező madárfajok mára már kihaltak, de ha jobban megnézzük, az Archaeopteryx idejétől egészen a legutóbbi korokig létezett egy egész nemzetség, amelybe foggal rendelkező madarak tartoztak.
A legfontosabb pedig az, hogy az Archaeopteryx fogszerkezete teljesen különbözött a dinoszauruszokétól, amelyek pedig állítólagos ősei voltak. A híres ornitológusok, Martin, Steward és Whetstone megfigyelték, hogy az Archaeopteryx és a többi foggal rendelkező madár fogai lapos felszínűek, és nagy gyökerük van. De az állítólagos ősök, a dinoszauruszok fogai fűrészesek, a gyökerük pedig keskeny.http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#3 Ugyanezek a kutatók ugyanakkor összehasonlították az Archaeopteryx csuklócsontjait is az állítólagos őseiével, és semmiféle hasonlóságot nem találtak. http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#4Az anatómiával foglalkozó kutatók, mint Tarsitano, Hecht és A. D. Walker felfedezték, hogy azok a hasonlóságok, amelyek állítólagosan az Archaeopteryx és a dinoszauruszok között léteztek, például a tekintélyes John Ostrom szerint, valójában félreértelmezések. Mindezek az eredmények azt mutatják, hogy az Archaeopteryx nem átmeneti alak vagy összekötő láncszem volt, hanem csak egy madárfaj, amely a "foggal rendelkező madarak" kategóriájába sorolható.
Archaopteryx és más ősi madarak maradványai
Míg az evolucionisták évtizedek óta hirdetik, hogy , hogy az Archaopteryx a legkomolyabb bizonyíték az ő, madarak evolúciójára vonatkozó elméletük mellett, vannaik olyan nemrégiben feltárt leletek, amelyek több szempontból is cáfolják az ő véleményüket. Lianhai Hou és Zhonghe Zhou, a kínai Gerincesek Őslénytani Intézetének két régésze, 1995-ben találták meg egy madár maradványait, amelyet ők Confuciusornis néven neveztek el. Ez a madár csaknem egyidős az Archaeopteryx-szel (140 millió évvel ezelőtt élhetett), de a csőrében egyáltalán nem voltak fogak. Ezen kívül a csőre és a tollai is ugyanolyanok voltak, mint a mai madaraknak. A madárnak, amelynek a csontvázszerkezete is megegyezik a modern madarakéval, szintén voltak karmai a szárnyán. Ennél a madárnál is megtalálható volt a "pygostyle" nevű különleges képződmény, amely a farktollakat támasztotta meg. Röviden, ez a madár, amely ugyanakkor élt, mint az Archaeopteryx (amelyet a madarak legrégibb ősének, sőt, még félig hüllőnek tartanak az evolucionisták), nagyon is úgy nézett ki, mint egy modern madár. Ez a tény érvényteleníti az evolucionistáknak azt a feltételezését, hogy az Archaeopteryx lenne valamennyi madár primitív őse.
Röviden, az Archaeopteryx egyes sajátos tulajdonságai egyáltalán nem azt igazolják, hogy átmeneti alak lett volna! Stephan Jay Gould és Niles Eldredge, a Harward egyetem két régésze, az egész világon elismert evolucionista tudósok, elfogadják, hogy az Archaeopteryx egyfajta "mozaik" élőlény volt, amely egymástól eltérő tulajdonságokkal rendelkezett, de semmiféleképpen nem tekinthető átmenetei formának!http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#10másrészről az "időbeli diszharmónia" is halálos csapást mért az Archaeopteryx-szel kapcsolatos evolucionista feltevésekre. Az amerikai biológus, Jonathan Wells is kiemeli Icons of Evolution (Az evolúció ikonjai) című könyvében, hogy bár az Archaeopteryx-et az evolúció nevében valóságos "ikonná" (szimbólummá) változtatták, valójában a bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy ez az előlény nem volt a "madarak primitív őse". Wells szerint az erre utaló tények egyike az, hogy a theropod (kétlábú) dinoszaurusz, melyet az Archaeopteryx őseként mutogatnak, valójában régebbi, mint az Archaeopteryx:
A földön szaladó kétlábú dinoszauruszok mutatnak ugyan némi hasonlóságot az Archaeopteryx feltételezett őseivel, ám (a maradványok alapján) később jelentek meg, mint az Archaeopteryx.
Források:
Nature, cilt 382, 1 Agustos 1996, s. 401.
Carl O. Dunbar, Historical Geology, New York: John Wiley and Sons, 1961, s. 310.
L. D. Martin, J. D. Stewart, K. N. Whetstone, The Auk, Cilt 98, 1980, s. 86.
L. D. Martin, J. D. Stewart, K. N. Whetstone, The Auk, Cilt 98, 1980, s. 86; L. D. Martin "Origins of Higher Groups of Tetrapods", Ithaca, New York: Comstock Publising Association, 1991, ss. 485, 540.
S. Tarsitano, M. K. Hecht, Zoological Journal of the Linnaean Society, Cilt 69, 1985, s. 178; A. D. Walker, Geological Magazine, Cilt 177, 1980, s. 595.
Pat Shipman, "Birds do it... Did Dinosaurs?", New Scientist, 1 Şubat 1997, s. 31.
"Old Bird", Discover, 21 Mart 1997.
"Old Bird", Discover, 21 Mart 1997.
Pat Shipman, "Birds Do It... Did Dinosaurs?", s. 28.
S. J. Gould & N. Eldredge, Paleobiology, Vol 3, 1977, s. 147.
Jonathan Wells, Icons of Evolution, Regnery Publishing, 2000, s, 117
Az evolucionisták egyetlen élőlény nevével válaszolnak. Ez az ősmadár, az Archaeopteryx, amely az egyik legismertebb úgynevezett átmeneti alak a nagyon kevésből, amelyet az evolucionisták még mindig védelmeznek. Az Archaeopteryx, ami az evolucionisták szerint a modern madarak őse, 150 millió évvel ezelőtt élt. Az elmélet úgy tartja, hogy valamelyik kisebb méretű dinoszaurusz, a Velociraptor vagy a Dromeoszaurusz fejlődni kezdett, szárnyai alakultak ki, és megtanult repülni. Így feltételezik, hogy az Archeopteryx egy átmeneti alak, amely dinoszaurusz őseiből fejlődött kim és először tudott repülni. Ezt a történetet az összes evolucionista kiadványokban azonnal megjelentették.
A legújabb kutatások azonban kiderítették, hogy ez a lény egyáltalán nem átmeneti alak, hanem egy madárfaj, amelynek a mai madaraktól némileg eltérő tulajdonságai voltak.
A feltételezés, hogy az Archeopteryx félig madár, és nem tudott jól repülni, egészen a legutóbbi időkig tartotta magát evolucionista körökben. A mellcsont hiánya, vagy legalábbis a formája, amely eltért a mai repülő madarak mellcsontjának formájától, volt a legfontosabb bizonyítékuk arra, hogy ez a teremtmény nem tudott jól repülni. (A mellcsont a mellüreg alatt található, és ezen tapadnak a repüléshez szükséges izmok. Napjainkban a mellcsont minden röpképes és röpképtelen madárban megtalálható, sőt, még a denevérekben is, amelyek pedig a madaraktól teljesen különböző családba tartozó repülő emlősök.)
Azonban a hetedik Archaeopteryx leletk, amelyet 1992-ben leltek, óriási meglepetést okozott az evolucionistáknak. Mégpedig ezért, mert ennek a nemrégiben megtalált kövületnek a mellcsontja, amely az evolucionisták szerint nem létezik, nagyon is a helyén volt! A Nature magazin így írja le ezt a leletet:
Az Archeopteryx nemrégiben felfedezett hetedik kövületében megmaradt a négyszödletes alakú mellcsont egy része, amelynek létezését már régen sejtették, de még sohasem dokumentálták. Ez pedig azt bizonyítja, hogy erős, fejlett repülőizmai voltak.http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#1 Ez a felfedezés érvénytelenítette ezt az általános nézetet, hogy az Archaopteryx csak félig volt madár, és nem tudott megfelelően repülni.
Másrészt viszont, a madártollak szerkezete az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy az Archeopteryx a szó valódi értelmében véve röpképes madár volt. Aszimmetrikus tollszerkezete félreismerhetetlenül emlékeztet a modern madarakéra, és azt bizonyítja, hogy az állat tökéletesen tudott repülni. Ahogy a híres paleontológus, Carl O. Dunbar is kijelenti, "tollai miatt az Archeopteryx fajt mindenképpen a madarak közé kell sorolnunk".http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#2 Az Archeopteryx tollszerkezete utal még arra is, hogy az állat melegvérű volt. Mint tudjuk, a hüllők és kétéltűek hidegvérűek, vagyis testhőmérsékletüket nem saját maguk szabályozzák, hanem a környezetüktől függ. A toll egyik nagyon fontos funkciója éppen az, hogy segít megőrizni a madár testhőmérsékletét. Az, hogy az Archaeopteryx testét tollak borították, azt mutatja, hogy valódi, melegvérű madár volt, amelynek a dinoszauruszokkal ellentétben szüksége volt arra, hogy testhőmérsékletét megőrizze.
Az evolucionisták elméletei: az Archaopteryx fogai és karmai
A két lényeges pont, ami az evolucionisták szerint alátámasztja az Archaeopteryx madár voltát az, hogy fogai és a szárnyán karmai voltak. Való igaz, hogy az Archaeopteryx rendelkezett fogakkal és karmokkal, de ez nem azt jelenti, hogy ennek az élőlénynek bármi köze is lett volna a hüllőkhöz. Sőt, a ma élő madárfajok között kettő is fel van szerelve karmokkal, amelyekkel a fák ágaiba kapaszkodhat: az Opistochomus hoazinMusophagidae családból. Ezek a lények teljes mértékben madarak, semmi közük a hüllőkhöz. Ezért teljesen alaptalan feltételezni, hogy az Archeopteryx átmeneti alak csak azért, mert karmok vannak a szárnyán. és egy faj a
És a fogak az Archeopteryx csőrében egyáltalán nem igazolják az állítást. Az evolucionisták szándékosan csalnak, amikor azt állítják, hogy csak a hüllőkre jellemzők a fogak, a madarakra nem. Először is, egyes hüllőknek van foguk, másoknak pedig egyáltalán nincs. Másodszor, nem az Archeopteryx az egyetlen madárfaj, amelynek fogai vannak. Igaz, hogy a foggal rendelkező madárfajok mára már kihaltak, de ha jobban megnézzük, az Archaeopteryx idejétől egészen a legutóbbi korokig létezett egy egész nemzetség, amelybe foggal rendelkező madarak tartoztak.
A legfontosabb pedig az, hogy az Archaeopteryx fogszerkezete teljesen különbözött a dinoszauruszokétól, amelyek pedig állítólagos ősei voltak. A híres ornitológusok, Martin, Steward és Whetstone megfigyelték, hogy az Archaeopteryx és a többi foggal rendelkező madár fogai lapos felszínűek, és nagy gyökerük van. De az állítólagos ősök, a dinoszauruszok fogai fűrészesek, a gyökerük pedig keskeny.http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#3 Ugyanezek a kutatók ugyanakkor összehasonlították az Archaeopteryx csuklócsontjait is az állítólagos őseiével, és semmiféle hasonlóságot nem találtak. http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#4Az anatómiával foglalkozó kutatók, mint Tarsitano, Hecht és A. D. Walker felfedezték, hogy azok a hasonlóságok, amelyek állítólagosan az Archaeopteryx és a dinoszauruszok között léteztek, például a tekintélyes John Ostrom szerint, valójában félreértelmezések. Mindezek az eredmények azt mutatják, hogy az Archaeopteryx nem átmeneti alak vagy összekötő láncszem volt, hanem csak egy madárfaj, amely a "foggal rendelkező madarak" kategóriájába sorolható.
Archaopteryx és más ősi madarak maradványai
Míg az evolucionisták évtizedek óta hirdetik, hogy , hogy az Archaopteryx a legkomolyabb bizonyíték az ő, madarak evolúciójára vonatkozó elméletük mellett, vannaik olyan nemrégiben feltárt leletek, amelyek több szempontból is cáfolják az ő véleményüket. Lianhai Hou és Zhonghe Zhou, a kínai Gerincesek Őslénytani Intézetének két régésze, 1995-ben találták meg egy madár maradványait, amelyet ők Confuciusornis néven neveztek el. Ez a madár csaknem egyidős az Archaeopteryx-szel (140 millió évvel ezelőtt élhetett), de a csőrében egyáltalán nem voltak fogak. Ezen kívül a csőre és a tollai is ugyanolyanok voltak, mint a mai madaraknak. A madárnak, amelynek a csontvázszerkezete is megegyezik a modern madarakéval, szintén voltak karmai a szárnyán. Ennél a madárnál is megtalálható volt a "pygostyle" nevű különleges képződmény, amely a farktollakat támasztotta meg. Röviden, ez a madár, amely ugyanakkor élt, mint az Archaeopteryx (amelyet a madarak legrégibb ősének, sőt, még félig hüllőnek tartanak az evolucionisták), nagyon is úgy nézett ki, mint egy modern madár. Ez a tény érvényteleníti az evolucionistáknak azt a feltételezését, hogy az Archaeopteryx lenne valamennyi madár primitív őse.
Röviden, az Archaeopteryx egyes sajátos tulajdonságai egyáltalán nem azt igazolják, hogy átmeneti alak lett volna! Stephan Jay Gould és Niles Eldredge, a Harward egyetem két régésze, az egész világon elismert evolucionista tudósok, elfogadják, hogy az Archaeopteryx egyfajta "mozaik" élőlény volt, amely egymástól eltérő tulajdonságokkal rendelkezett, de semmiféleképpen nem tekinthető átmenetei formának!http://www.azevolucioscsalas.com/kusmemelihayalevrim_1.php#10másrészről az "időbeli diszharmónia" is halálos csapást mért az Archaeopteryx-szel kapcsolatos evolucionista feltevésekre. Az amerikai biológus, Jonathan Wells is kiemeli Icons of Evolution (Az evolúció ikonjai) című könyvében, hogy bár az Archaeopteryx-et az evolúció nevében valóságos "ikonná" (szimbólummá) változtatták, valójában a bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy ez az előlény nem volt a "madarak primitív őse". Wells szerint az erre utaló tények egyike az, hogy a theropod (kétlábú) dinoszaurusz, melyet az Archaeopteryx őseként mutogatnak, valójában régebbi, mint az Archaeopteryx:
A földön szaladó kétlábú dinoszauruszok mutatnak ugyan némi hasonlóságot az Archaeopteryx feltételezett őseivel, ám (a maradványok alapján) később jelentek meg, mint az Archaeopteryx.
Források:
Nature, cilt 382, 1 Agustos 1996, s. 401.
Carl O. Dunbar, Historical Geology, New York: John Wiley and Sons, 1961, s. 310.
L. D. Martin, J. D. Stewart, K. N. Whetstone, The Auk, Cilt 98, 1980, s. 86.
L. D. Martin, J. D. Stewart, K. N. Whetstone, The Auk, Cilt 98, 1980, s. 86; L. D. Martin "Origins of Higher Groups of Tetrapods", Ithaca, New York: Comstock Publising Association, 1991, ss. 485, 540.
S. Tarsitano, M. K. Hecht, Zoological Journal of the Linnaean Society, Cilt 69, 1985, s. 178; A. D. Walker, Geological Magazine, Cilt 177, 1980, s. 595.
Pat Shipman, "Birds do it... Did Dinosaurs?", New Scientist, 1 Şubat 1997, s. 31.
"Old Bird", Discover, 21 Mart 1997.
"Old Bird", Discover, 21 Mart 1997.
Pat Shipman, "Birds Do It... Did Dinosaurs?", s. 28.
S. J. Gould & N. Eldredge, Paleobiology, Vol 3, 1977, s. 147.
Jonathan Wells, Icons of Evolution, Regnery Publishing, 2000, s, 117
redlion
Kitiltott (BANned)
Akkor ideje, hogy szegény teremtönk elbujdosson szégyenében, ettöl a kontármunkátol.
Szerintem ez sima mutációs sorozat, mivel nem volt szükség arra a repülöszárnyra.
Mindig arról volt szó, az evolucionisták szerint, hogy a vízből jöttünk ki anno. Pl a bálna nem is jött ki, az ott maradt.
Találtam valami érdekességet, ami sovábbra gyalulja a Darwin elméletét.
Hogyan tanult meg a bálna úszni?
A legkorábbi bálnák farkas méretű szárazföldi emlősök voltak. A hatalmas kék bálna egy különös anatómiai fordulatnak köszönheti úszó képességét. A kövületek azt mutatják, hogy a korai bálna az evolúció folyamata során egyetlen szempillantás alatt vált ügyes úszóvá - körülbelül 10 millió évvel ezelőtt.
Csatolás megtekintése 378472
A tudósok úgy vélik, hogy a bálnák ősei szárazföldi állatok voltak, akik a ragadozók elől vagy az élelem keresés érdekében másztak be a tengerbe. Az emlősök fokozatosan vesztették el végtagjaikat és váltak teljesen alkalmassá az óceáni élethez. Egy új bizonyíték szerint, melyet a Nature magazinban publikáltak, a tengeri közeghez való alkalmazkodás egyik titka a kisméretű belsőfül volt.
Ez a félkör alakú csatornarendszer adja az egyensúlyérzetet a szárazföldi emlősöknek, beleértve az embert is. Csak akkor figyelünk fel a szerepére, amikor "elveszítjük lábunk alól a talajt" - ilyen a részegség érzete, a tengeribetegség vagy egy kör a hullámvasúton.
Csatolás megtekintése 378473
A modern bálnák, delfinek és cetek belsőfüle hasonló a szárazföldi emlősökéhez. Az övék méretükhöz viszonyítva kisebb, mint szárazföldi társaiké. A mi belsőfülünk például nagyobb, mint a kék bálnáé. Mindazonáltal egy méretes elefánttal szemben a bálna képes akrobatikus ugrások és fordulatok végrehajtására anélkül, hogy beleszédülne. Ez azért van, mert a kisebb belsőfül egyben érzéketlenebb is. A kövületek arra utalnak, hogy a korai bálnák belsőfüle nagyon gyorsan fejlődött a tengerbe lépés után, ami 50 millió évvel ezelőtt lehetett.
A primitív bálna 5-10 millió év alatt vált teljesen vízi emlőssé. Elsőre meglehetősen hosszú időnek hangzik, ám evolúciós mértékkel nézve rendkívül gyors volt az alkalmazkodása.
"A félkör alakú csatornák korai evolúciós fejlődése a cetfélék esetében egy teljesen új teret nyitott az emlősök számára a lakóhely szempontjából, és hozzájárult a tengeri életmód sokszínűségéhez" - mondta Rich Lane, a kutatásokat anyagilag támogató Amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány paleontológiai programjának igazgatója. Hozzátette, hogy az olyan specializált szervek és képességek evolúciós megszerzése, mint az ember esetében az agy és az egyenes járás, biztosították azokat a mechanizmusokat, mely segítségével meghatározott környezetekben dominánsak lehettek. Röviden, ez magyarázza meg, miként uralhatja a bálna az óceánokat.
Engedelmetekkel én is leírok pár gondolatot a témával kapcsolatban. Azt bevallom,hogy az eredeti vázlat nem az enyém, én csupán rövidítettem az eredetin, és kiegészítettem a saját véleményemmel. Egyáltalán nem Darwintól ered az az elképzelés, hogy az élet spontán jött létre az élettelenből.Még jóval őelőtte, azt gondolták az emberek, hogy az élet kétféle képen jön létre: vagy Isten teremti azt, vagy magától jön létre. Az élet spontán létrejöttét azzal igazolták, hogy amikor kiteszünk egy darab húst, akkor pár nap után megjelennek benne a férgek, vagy hogy egy rongydarabban, amit beteszünk a sarokba, megjelennek az egerek, bogarak. A tudományos módszerek fejlődésével együtt elkezdték kétségbe vonni a spontán keletkezés elméletét. Francesco Redi vizsgálta azt, hogy vajon tényleg maguktól jelennek-e meg ezek az életformák. Bizonyos edényeket, amikbe húst tett letakart, másokat pedig takaratlanul hagyott. A takaratlanokban pár nap múlva hemzsegtek a légynyüvek, a másikban nem, így bebizonyosodott, hogy legalábbis a légynyüvek nem spontán keletkeznek a húsban. A spontán keletkezés elmélete hanyatlásnak indult, de még ekkor is ott maradtak a mikroszkopikus világ lényei, amelyekről könnyű volt elképzelni, hogy maguktól, az élettelen anyagból jöttek létre, hiszen,ha elszáradt növényi részeket teszünk egy kis vízbe , akkor rövidesen megjelennek a mikroszkopikus élőlények. De Pasteur bebizonyította, hogy a víz csíramentesen tartható, ha forralás után csak a tiszta levegővel hagyjuk érintkezni. Mindeközben Darwin és társai már az evolúció megfogalmazásán dolgoztak, s bár Pasteur eredményei kellemetlenül érintették őket, de folytatták, amibe belekezdtek.
Egy Oparin nevű orosz tudós ötlete volt, hogy az élet nem egyszerre keletkezett az élettelen anyagból, hanem nagyon lassan, fokozatosan, apró lépésekkel. Vagyis először aminosavak keletkeztek, azután ezek fehérjékké álltak össze, melyek egyesülve létrehozták a sejtfalat. Ez a kémiai evolúciós elmélet. Innentől ez lett az élet keletkezésének elfogadott elmélete. A feltevés szerint a korabeli légkörben levő gázok kémiai reakcióiból, amiket a környezeti nyers természeti erők indukáltak, jött létre az élet. Amikor a különféle keverékek és a környezeti energiák szerencsésen találkoztak, akkor átalakulhattak bonyolult kémiai szerves vegyületekké. Ezek felhalmozódhattak az óceánban, és miután megfelelő lett a koncentráció, összekapcsolódhattak még bonyolultabb molekulákká, fehérjékké, és létrejöhetett a DNS.Mikor ezek is összekapcsolódtak, létrejöhettek belőlük az igazi sejtek, sejtfallal, összetett anyagcsere rendszerrel, genetikai kóddal és reprodukciós képességgel.
Megpróbálták kísérletekkel is igazolni az elméletet.Az Oparin által javasolt gázelegyet különféle energiaformák hatásának tették ki. Sűrű. kátrányszerű anyag képződött, amiben néhány aminosavat lehetett azonosítani. Az atmoszférát szimuláló kísérletekben azóta más szerves vegyületeket is sikerült kimutatni , amelyek tartalmazzák az élő szervezetekben található létfontosságú szerves vegyületek többségét. A korai kísérletek sikere meglehetősen növelte az evolúciós elmélet népszerűségét és hitelét. Mikor azonban túl akartak lépni az élet legegyszerűbb építőkövein, az aminosavakon, és fehérjéket vagy DNS-t előállítani, akkor falba ütköztek. Míg az aminosavak keletkezése az egyszerűen végbemenő kémiai reakciók sorába tartozik, addig az összetettebb molekulák kialakulásához szükséges kémiai reakciók nehezen mennek végbe, annyira, hogy gyakorlatilag nem sikerült egyetlen szimulációs kísérletben sem kimutatni.
Ráadásul sok tudós rendkívül kritikusan viszonyult a szimulációs kísérletek természetellenességéhez, mivel azoknak azt kellett volna szimulálni, hogy mi játszódhatott le a feltételezett korabeli légkörben, nem pedig azt, hogy mi állítható elő célirányos ráhatással. Például, az összes kísérletből kizárták az oxigént, mivel az oxidáció megakadályozza a szerves vegyületek létrejöttét, sőt, az esetlegesen létrejövőket pedig felbontja. A tudomány álláspontja szerint azonban az oxigén kezdettől fogva jelen van a Föld légkörében. Nem beszélve arról, hogy a biológiai életre halálos ibolyán túli sugárzást az ózonréteg szűri ki (O3). Így csak akkor lennének hitelesek a kísérletek, ha az oxigén is jelen volna.
Bizonyos vegyületek könnyen reagálnak egymással, ahogy a mágnes ellentétes pólusai is vonzzák egymást. Mások azonban úgy viselkednek, mint a mágnes azonos pólusai, vagyis taszítják egymást. Ahhoz, hogy ilyen vegyületeket összekovácsoljunk energiára van szükség ( hőenergia, villamosenergia), ami azonban nem csak a kémiai kötés kialakítását segíti, de a már meglevőket széthasítja. Amikor a vegyészek hőenergiával vagy villamosenergiával akarnak kémiai anyagok keverékéből vegyületeket létrehozni, akkor keletkezhetnek bizonyos vegyületek, de más vegyületek pedig szétesnek ugyanazon energia hatására. A végeredmény csak kis számú vegyület, mivel a bomlási folyamatok nagyobb valószínűséggel fordulnak elő. A keletkező molekulák egyszerűek, mivel az esetlegesen keletkező bonyolultabb molekulák hamar egyszerűbb alkotóelemeikre esnek szét. A kísérletek során bizonyos eljárással kivonják a keletkező vegyületeket a rendszerből, hogy megóvják a bomlástól, ez azonban egyáltalán nem életszerű, ami elvárható lenne, ha már szimulációnak nevezik.
Az aminosavak, cukrok, fehérjék és a DNS három dimenziós összetett szerkezettel rendelkeznek. Amit sikerült előállítani szintetikus úton, annak is rossz volt a struktúrája. Az aminosavak kétféle alakban keletkezhetnek, amelyek egymás tükörképei. Ezeket jobbra illetve balra forgató aminosavaknak nevezzük. Az élő szervezetekben kizárólag balra forgató aminosavak találhatóak, és kizárólag jobbra forgató cukrok és nukleotidok. Amikor laboratóriumban állítanak elő aminosavakat, akkor azok fele-fele arányban jobbra illetve balra forgató molekulák keverékei. Úgyhogy a laboratóriumi kísérletek az élet tényeivel ellentétes eredményeket produkálnak.
A biológiailag fontos vegyületek csak külön energia befektetéssel jönnek létre. Például az aminosavak nehezen reagálnak egymással, de más anyagokkal könnyen reakcióba lépnek. Ha a fiatal Földön aminosavak keletkeztek volna, akkor nem lebegtek volna arra várva, hogy a megfelelő aminosav-partnerrel találkozzanak, és megfelelő koncentráció jöjjön létre, hanem egyéb keresztreakciókba léptek volna egyéb vegyületekkel, ahol megkötődtek volna, és alkalmatlanokká váltak volna minden biológiai funkcióra. Ez magyarázza azt is, hogy a kísérletek során miért keletkezett zömmel nagy mennyiségű nem biológiai massza.
Persze, a tudósok nem adták föl a hitüket, hiszen ma is azon dolgoznak, hogy ezt a meglehetősen életképtelen elvet, amit evolúciónak nevezünk, életben tartsák, ha kell lélegeztető géppel, mesterséges dialízissel, transzplantációkkal. Azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák, hogy fagyasztások és kiolvasztások váltogatásával egyirányúsítani lehet az aminosavakat, ami ha sikerülne is, nem adna választ arra, hogy ezen környezeti beavatkozások közepette mi tartotta volna egyben ezeket a szerves, egyáltalán nem stabil molekulákat. Rájöttek, hogy a sejtfal védelme nélkül ez nem volna lehetséges, így azon mesterkednek, hogy igazolják azt, hogy a sejtfal membránja véletlenszerűen képződött az egyszerű zsírszerű anyagokból, amelyek a primitív Földön előfordulhattak. Biztos vagyok abban, ha kiderülne, hogy mindez tarthatatlan, akkor is mennének tovább, hiszen számukra nem a tények a fontosak, hanem az, hogy bebizonyítsák azt, hogy nincs természet feletti, hogy nincs Isten, hogy az ember nem felelős a tetteiért. Azonban akár tetszik, akár nem, a tudományosnak aposztrofált evolúció elmélete egy középkori feltételezés továbbfejlesztett, modernizált és feltuningolt változata, ami ugyanúgy bizonyíthatatlan, ahogyan az is az volt. Az én szememben az evolúció is egyfajta vallás, amelynek megvannak az istenei, a prófétái, és a papjai, de ugyanúgy hit dolga, nem pedig tudományos. Mindezen kívül rengeteg megválaszolhatatlan logikai kérdés vethető fel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem próbálják megválaszolni, de a válaszaik ugyanúgy nélkülözik az objektivitást, ahogy az egész evolúció elmélete, amely feltételezések hosszú és bonyolult láncolatára épül, amelyekből, ha egy is tévedés, az egész összeomlik, mint egy kártyavár. Nem véletlen, hogy a tudósok a közelmúltban egy közleményben próbáltak kiállni az evolúció mellett, mivel sokan érzékelik a világban a tarthatatlanságát. (http://www.hetek.hu/hatter/200803/az_evolucio_hivok_haduzenete ) Ez a kiállás azonban nem tudományos álláspont, csupán az érintettek bigottságának az igazolása. Mert miért kell védelmezni egy tudományosan tartható álláspontot, ami nem mond ellent a tényeknek? Milyen tudós az, aki a tények ellen vitézkedik? Melyik helyesebb: az elméletet igazítani a gyakorlathoz, vagy a gyakorlatot az elmélethez? Ebben a kérdésben a tudósok, akik inkább az evolúció mágusai vagy papjai, úgy viselkednek, mint a középkori klérus, amikor amellett kardoskodtak, hogy a Föld lapos.
Egy Oparin nevű orosz tudós ötlete volt, hogy az élet nem egyszerre keletkezett az élettelen anyagból, hanem nagyon lassan, fokozatosan, apró lépésekkel. Vagyis először aminosavak keletkeztek, azután ezek fehérjékké álltak össze, melyek egyesülve létrehozták a sejtfalat. Ez a kémiai evolúciós elmélet. Innentől ez lett az élet keletkezésének elfogadott elmélete. A feltevés szerint a korabeli légkörben levő gázok kémiai reakcióiból, amiket a környezeti nyers természeti erők indukáltak, jött létre az élet. Amikor a különféle keverékek és a környezeti energiák szerencsésen találkoztak, akkor átalakulhattak bonyolult kémiai szerves vegyületekké. Ezek felhalmozódhattak az óceánban, és miután megfelelő lett a koncentráció, összekapcsolódhattak még bonyolultabb molekulákká, fehérjékké, és létrejöhetett a DNS.Mikor ezek is összekapcsolódtak, létrejöhettek belőlük az igazi sejtek, sejtfallal, összetett anyagcsere rendszerrel, genetikai kóddal és reprodukciós képességgel.
Megpróbálták kísérletekkel is igazolni az elméletet.Az Oparin által javasolt gázelegyet különféle energiaformák hatásának tették ki. Sűrű. kátrányszerű anyag képződött, amiben néhány aminosavat lehetett azonosítani. Az atmoszférát szimuláló kísérletekben azóta más szerves vegyületeket is sikerült kimutatni , amelyek tartalmazzák az élő szervezetekben található létfontosságú szerves vegyületek többségét. A korai kísérletek sikere meglehetősen növelte az evolúciós elmélet népszerűségét és hitelét. Mikor azonban túl akartak lépni az élet legegyszerűbb építőkövein, az aminosavakon, és fehérjéket vagy DNS-t előállítani, akkor falba ütköztek. Míg az aminosavak keletkezése az egyszerűen végbemenő kémiai reakciók sorába tartozik, addig az összetettebb molekulák kialakulásához szükséges kémiai reakciók nehezen mennek végbe, annyira, hogy gyakorlatilag nem sikerült egyetlen szimulációs kísérletben sem kimutatni.
Ráadásul sok tudós rendkívül kritikusan viszonyult a szimulációs kísérletek természetellenességéhez, mivel azoknak azt kellett volna szimulálni, hogy mi játszódhatott le a feltételezett korabeli légkörben, nem pedig azt, hogy mi állítható elő célirányos ráhatással. Például, az összes kísérletből kizárták az oxigént, mivel az oxidáció megakadályozza a szerves vegyületek létrejöttét, sőt, az esetlegesen létrejövőket pedig felbontja. A tudomány álláspontja szerint azonban az oxigén kezdettől fogva jelen van a Föld légkörében. Nem beszélve arról, hogy a biológiai életre halálos ibolyán túli sugárzást az ózonréteg szűri ki (O3). Így csak akkor lennének hitelesek a kísérletek, ha az oxigén is jelen volna.
Bizonyos vegyületek könnyen reagálnak egymással, ahogy a mágnes ellentétes pólusai is vonzzák egymást. Mások azonban úgy viselkednek, mint a mágnes azonos pólusai, vagyis taszítják egymást. Ahhoz, hogy ilyen vegyületeket összekovácsoljunk energiára van szükség ( hőenergia, villamosenergia), ami azonban nem csak a kémiai kötés kialakítását segíti, de a már meglevőket széthasítja. Amikor a vegyészek hőenergiával vagy villamosenergiával akarnak kémiai anyagok keverékéből vegyületeket létrehozni, akkor keletkezhetnek bizonyos vegyületek, de más vegyületek pedig szétesnek ugyanazon energia hatására. A végeredmény csak kis számú vegyület, mivel a bomlási folyamatok nagyobb valószínűséggel fordulnak elő. A keletkező molekulák egyszerűek, mivel az esetlegesen keletkező bonyolultabb molekulák hamar egyszerűbb alkotóelemeikre esnek szét. A kísérletek során bizonyos eljárással kivonják a keletkező vegyületeket a rendszerből, hogy megóvják a bomlástól, ez azonban egyáltalán nem életszerű, ami elvárható lenne, ha már szimulációnak nevezik.
Az aminosavak, cukrok, fehérjék és a DNS három dimenziós összetett szerkezettel rendelkeznek. Amit sikerült előállítani szintetikus úton, annak is rossz volt a struktúrája. Az aminosavak kétféle alakban keletkezhetnek, amelyek egymás tükörképei. Ezeket jobbra illetve balra forgató aminosavaknak nevezzük. Az élő szervezetekben kizárólag balra forgató aminosavak találhatóak, és kizárólag jobbra forgató cukrok és nukleotidok. Amikor laboratóriumban állítanak elő aminosavakat, akkor azok fele-fele arányban jobbra illetve balra forgató molekulák keverékei. Úgyhogy a laboratóriumi kísérletek az élet tényeivel ellentétes eredményeket produkálnak.
A biológiailag fontos vegyületek csak külön energia befektetéssel jönnek létre. Például az aminosavak nehezen reagálnak egymással, de más anyagokkal könnyen reakcióba lépnek. Ha a fiatal Földön aminosavak keletkeztek volna, akkor nem lebegtek volna arra várva, hogy a megfelelő aminosav-partnerrel találkozzanak, és megfelelő koncentráció jöjjön létre, hanem egyéb keresztreakciókba léptek volna egyéb vegyületekkel, ahol megkötődtek volna, és alkalmatlanokká váltak volna minden biológiai funkcióra. Ez magyarázza azt is, hogy a kísérletek során miért keletkezett zömmel nagy mennyiségű nem biológiai massza.
Persze, a tudósok nem adták föl a hitüket, hiszen ma is azon dolgoznak, hogy ezt a meglehetősen életképtelen elvet, amit evolúciónak nevezünk, életben tartsák, ha kell lélegeztető géppel, mesterséges dialízissel, transzplantációkkal. Azon fáradoznak, hogy bebizonyítsák, hogy fagyasztások és kiolvasztások váltogatásával egyirányúsítani lehet az aminosavakat, ami ha sikerülne is, nem adna választ arra, hogy ezen környezeti beavatkozások közepette mi tartotta volna egyben ezeket a szerves, egyáltalán nem stabil molekulákat. Rájöttek, hogy a sejtfal védelme nélkül ez nem volna lehetséges, így azon mesterkednek, hogy igazolják azt, hogy a sejtfal membránja véletlenszerűen képződött az egyszerű zsírszerű anyagokból, amelyek a primitív Földön előfordulhattak. Biztos vagyok abban, ha kiderülne, hogy mindez tarthatatlan, akkor is mennének tovább, hiszen számukra nem a tények a fontosak, hanem az, hogy bebizonyítsák azt, hogy nincs természet feletti, hogy nincs Isten, hogy az ember nem felelős a tetteiért. Azonban akár tetszik, akár nem, a tudományosnak aposztrofált evolúció elmélete egy középkori feltételezés továbbfejlesztett, modernizált és feltuningolt változata, ami ugyanúgy bizonyíthatatlan, ahogyan az is az volt. Az én szememben az evolúció is egyfajta vallás, amelynek megvannak az istenei, a prófétái, és a papjai, de ugyanúgy hit dolga, nem pedig tudományos. Mindezen kívül rengeteg megválaszolhatatlan logikai kérdés vethető fel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem próbálják megválaszolni, de a válaszaik ugyanúgy nélkülözik az objektivitást, ahogy az egész evolúció elmélete, amely feltételezések hosszú és bonyolult láncolatára épül, amelyekből, ha egy is tévedés, az egész összeomlik, mint egy kártyavár. Nem véletlen, hogy a tudósok a közelmúltban egy közleményben próbáltak kiállni az evolúció mellett, mivel sokan érzékelik a világban a tarthatatlanságát. (http://www.hetek.hu/hatter/200803/az_evolucio_hivok_haduzenete ) Ez a kiállás azonban nem tudományos álláspont, csupán az érintettek bigottságának az igazolása. Mert miért kell védelmezni egy tudományosan tartható álláspontot, ami nem mond ellent a tényeknek? Milyen tudós az, aki a tények ellen vitézkedik? Melyik helyesebb: az elméletet igazítani a gyakorlathoz, vagy a gyakorlatot az elmélethez? Ebben a kérdésben a tudósok, akik inkább az evolúció mágusai vagy papjai, úgy viselkednek, mint a középkori klérus, amikor amellett kardoskodtak, hogy a Föld lapos.
A számítás technika az evolució szabályainak van alárendelve? Kedves ernoe, nem tudom mit akarsz belemagyarázni ebbe a dologba a számítás technikának az ég adta világon semmi köze nincs az evolúcióhoz, mert emberek fejlesztenek gépeket.
Élettelen anyag kedves ernoe.
Éppen ezért mondtam hogy élettelen anyag nem szaporodik, nem egyed fejlődik. Az evolúciónak ehhez semmi köze nincsen.
Tehát azzal mondok ellent magamnak hogy azt állítom hogy a számítógépeket úgy hozzák létre és nem maguktól jönnek létre?
Tehát azzal mondok ellent azon állításomnak hogy komplex dolgok nem jönnek létre maguktól hogy azt mondom hogy komplex dolgok nem jönnek létre maguktól?
Kedves ernoe, azt hiszem ebbe rendesen belekavarodtál.
Kedves ernoe,
1. Az ID egyáltalán nem mond ki olyat hogy a creátor e világtól független lenne. Ha lehet ne keverd az ID-t a vallással, mert a két dolog nem ugyan az.
2. Az ég adta világon senkit nem érdekel hány válfaját tartod számon a létrehozásnak amíg az létrehozás marad. Hiába csavargatod, hiába aggatsz rá jelzőket amiket ráadásul semmi más nem támaszt alá csak a saját ízlésed, a dolog ugyan az marad.
Sajnálom.
Ha tényleg annyit vagy csak képes felhozni a teóriád mellett hogy a "másik ötlet gyerekesnek tűnik" akkor jobb ha nem is írsz semmit, mert a topic címe sem az hogy "ernoe véleménye szent írás"
redlion
Kitiltott (BANned)
Na pont erröl van szó!
És...
Adnan Oktar A teremtés atlasza könyv fotóit az isztambuli főpályaudvar kiállítótermében és számos más városban is közszemlére tették, az európai tudományos közösség legnagyobb megdöbbenésére.
Többek közt ezt irta:
Ahhoz, hogy a darwinisták bebizonyíthassák a képzeletük szülte evolúciós fejlődést,
● Meg kell magyarázniuk, hogyan jött létre az állításuk szerinti őslevesnek nevezett sáros vízben megálmodott „első sejt”. A darwinizmus azonban még arra sem képes magyarázatot adni, hogyan jöhetett létre véletlenül a működő fehérje maga.
● Be kellene mutatniuk, hogyan tették lehetővé az állítólagos evolúciós mechanizmusok az átalakulást, amiről beszélnek. A darwinisták azonban, bármennyire is hivatkoznak az evolúciós mechanizmusokra, a „természetes kiválasztódásra” vagy a „mutációra”, nincsen egyetlen élőlény sem, amit akár egyetlen pozitív tulajdonsággal vagy új, működő génnel sikerült volna felruházniuk, még laboratóriumi körülmények között sem.
● Meg kellene magyarázniuk, hogy az evolúció feltételezett, hosszas fejlődési szakaszai alatt, hogyan tudtak véletlenszerűen létrejönni olyan leredukálhatatlan bonyolultságú szervek, mint a molekuláris rendszer, a szem, vagy a fül. Jóllehet az evolúciós elmélet, egészen Darwintól, aki azt mondta: „Ha a szemre gondolok, teljesen eltávolodok az elméletemtől” egyetlen magyarázatot sem tud felhozni a leredukálhatatlan komplexitású szerkezetekre.
Ezek azok a dolgok, amiket a darwinisták nem tudnak megmagyarázni. Amire azonban a legkevésbé sem tudnak rávilágítani, azok a köztes létformák, melyeknek – állításaikból következően – létezniük kellene, de nem léteznek.
● A darwinisták egyetlen köztes formát sem tudtak előteremteni.
● Kiderült, hogy a darwinisták által köztes formaként bemutatott fosszíliák egy része tökéletes élőlényeké, más részük pedig hamisítvány, amit Darwin hívei „gyártottak”. Mivel köztes formák egyszerűen nem léteznek, a darwinisták éveken át becsapták az embereket azzal, hogy a legnevesebb múzeumokban hamis leleteket állítottak ki.
● Darwin idejétől napjainkig, a föld rétegeiből több, mint százmillió lelet került elő. Ezek mindegyike tökéletes és hiánytalan élőlényeké.
● Bár több millió kellene, hogy legyen, nincsen egyetlen köztes forma sem. Viszont több millió olyan lelet van, amely tökéletes külsejű, hibátlan élőlényé.
● Az élő fosszíliák azt bizonyítják, hogy az élőlények évmilliókkal ezelőtt olyan formában teremtettek, amilyenek ma is.
Csatolás megtekintése 378480
E
elke
Vendég
Najahuha
ez is jó.gondultam egy kis humor sosem árt. Mán annyira tudományosak vagytok hogy tütül a fejem és még nem jutottam az UFÓS topik korrekt olvasása végére:lol:
Kedves redlion !
Nagyon jó fölvetéseket hoztál az EVOLUCIONISTA CSAPONGÁSOKRA !
Hogy csak a pirossal kiemeltekre reagáljak:
A kövületek egyáltalán nem képesek azt bizonyítani, hogy valami mivé válhatott, illetve cselekvése milyen gyorsasággal alakult át.
Ez szimpla BELEMAGYARÁZÁS, TUDÓS FANTÁZIA: KVÁZI ÁLTUDOMÁNYosság. Értelmet próbál adni az értelmetlennek azáltal, hogy a tudós minden szavát igaznak véljük és elhisszük, mert azt kellő komolysággal adja elő......Sajnos az ilyen tudós hozzáállás hitelteleníti a tudós társadalmat.
Az emlősök fokozatosan vesztették volna el végtagjaikat ??
És a fokozatosság közben mi történt ?
Ellentmond a KIVÁLASZTÓDÁS törvényszerűségeinek, a STABILITÁS törvényszerűségeinek stb....
Ellentmond az evolucionista GYORSASÁGI fejlődéselméletnek is....
Komolytalan fölvetés.
A belsőfül méretezéseiből levezett megállapítások is LOGIKÁTLANOK !
Arra alapozni, hogy a bálnák azért képesek akrobatikus mozgásokra, mert érzéketlenebb a belsőfülük, ellenben az ember nagyobb belsőfüle mégsem okoz gondot akrobatikus mozgásoknál....... MInden csak tanulás kérdése !
Kétségtelen, hogy az elefánt nem szaltózik. De miért is tenné ? Mi idokolná egyáltalán , hogy megtegye ?
Ostoba fölvetések garmadája...
Nemkülönb ez sem:
A légy eredete
Azt az elméletet, hogy a dinoszauruszok madarakká alakultak, az evolucionisták azzal is alátámasztják, hogy egyes dinoszauruszok, amelyek a mellső lábaikkal hajtották el a legyeket, és ezt addig csinálták, amíg egyszer csak szárnyra kaptak és elrepültek, mint az a képen is látható. Ennek az elméletnek semmiféle tudományos alapja nincs, és csak a képzelet terméke, mindamellett tartalmaz egy nagyon egyszerű logikai ellentmondást is: az a dolog, ami az evolucionisták szerint a repülés kiváltó oka - vagyis a légy - már maga is tökéletesen tud repülni.
Míg az ember még tízszer sem tudja kinyitni és becsukni a szemét egy másodperc alatt, a légy ezt ötszázszor megteszi szárnyaival. Ráadásul egyszerre mozgatja mindkét szárnyát. A legkisebb eltérés a szárnyak mozgása között azt eredményezné, hogy a légy elveszti egyensúlyát és felborul - de ez sohasem történik meg.
Az evolucionistáknak először is magyarázatot kellene találniuk arra, hogy honnan tud a légy ilyen tökéletesen repülni. Ehelyett meséket találnak ki arról, hogy hogyan tanultak meg a légynél sokkal nehézkesebb élőlények repülni .
A házilégy tökéletes megteremtése önmagában elegendő az evolúció elméletének cáfolására. Az angol biológus, Robin Wootton azt írta A légyszárnyak mechanikai tervezése című cikkében:
" Minél jobban megértjük a rovarszárnyak működését, annál gyönyörűbbnek és kifinomultabbnak látjuk tervezésüket. Minden szerkezet általában úgy van megtervezve, hogy a lehető legkevésbé deformálódjon, a működés pedig úgy, hogy kiszámítható módon mozogjanak a részek. A rovarszárnyak mindkét tulajdonságot ötvözik magukban, anyaguk rugalmas, felépítésük elegáns, éppen a megfelelő mértékű alakváltozást teszi lehetővé, és a lehető legjobban kihasználja a levegőt. Kevés hasonló dolog létezik, ha létezik egyáltalán - most még."
[FONT=Geneva, Arial, Helvetica, san-serif][SIZE=-1] Másrészt viszont egyetlen olyan lelet sincs, amely bizonyíték lehetne a legyek állítólagos evolúciójára. Erre gondolt a kiváló francia zoológus, Pierre Grassé, amikor azt mondta: "A rovarok eredetével kapcsolatban teljes sötétségben tapogatózunk".[/SIZE][/FONT][SIZE=-1][FONT=Geneva, Arial, Helvetica, san-serif]
[/FONT][/SIZE]
Forrás:
[SIZE=-1][FONT=Geneva, Arial, Helvetica, san-serif]
[/FONT][/SIZE]
[SIZE=-1][FONT=Geneva, Arial, Helvetica, san-serif][/FONT][/SIZE]J. Robin Wootton, "The Mechanical Design of Insect Wings", Scientific American, Cilt 263, Kasim 1990, s. 120.
Pierre-P Grassé, Evolution of Living Organisms, New York: Academic Press, 1977, s. 30.
[/FONT][/SIZE]
Forrás:
[SIZE=-1][FONT=Geneva, Arial, Helvetica, san-serif]
[/FONT][/SIZE]
[SIZE=-1][FONT=Geneva, Arial, Helvetica, san-serif][/FONT][/SIZE]J. Robin Wootton, "The Mechanical Design of Insect Wings", Scientific American, Cilt 263, Kasim 1990, s. 120.
Pierre-P Grassé, Evolution of Living Organisms, New York: Academic Press, 1977, s. 30.
- Státusza
Hasonló témák
