Kedves Najahuha
Csak ugy érdekességböl megnéztem a magyar Wikipediát és ujra megállapitottam, hogy nagyon hiányos. Azt hiszem érdemesebb lenne ott szorgoskodnom mint itt falrahányni a borsot. Az archeaopteryx-röl tul röviden irnak és könnyen félreérthetö. Igaz az eszperanto változat még rövidebb. Ajánlom a német és angolnyelvö oldalakat.
-
Ott igy irnak:
-
Az elmult 20 évben nagyszámu fosszilisleletet tévedésböl madarak és madárhoz hasonlo dinoszauruszok közé soroltak, a kina északkeleti részében (Jehol-csoport) talált leüllepedett közetekben az also-kréta idöszakbol, ugyhogy az archaeopteryx mint mozaikforma nem áll egyedül, hanem egy morphologiai (nem idöbeli) következménye a madarakbol lépésszerüen dinoszauruszhoz hasonlová vált lények közé sorolando.
Kedves Ernoe !
Egyetértek, hogy a WIKIPEDIA nemzeti változatai nagyon hiányosak.
( Nem utolsósorban azért is, mert nincs egy hónapja, hogy vagy 50000 wikipedia-szerkesztő hagyott fel a nagyvilágban ezzel az ismeretterjesztő társadalmi munkás tevékenységgel....)
Ugyanakkor, de korántsem lebecsülve a wikipedia szerepét---- aminek alapvetősége abban áll, hogy az egymásnak ellentmondó nézeteket is föltünteti, állást nem foglal benne ------, nem tartom kellően hitelesnek, ráadásul gyakorta nem is naprakész.....
Ezért aztán nem is csoda, ha az általad jelzett ismeret rögzül....
De ha mondjuk még ezeket is mellévennénk a meglehetősen hosszú angol "REFERENCES" mellé :
Attenborough, D.: Élet a Földön, a természet története. Novotrade, 178-182. o.,
Darwin, C.: A fajok eredete természetes kiválasztás útján. Typotex Kiadó, 2000, 290. o.,
Gál E.: A kínai ősmadarakról. Természet világa: természettudományi közlöny, 2001. (132. évf.) 9. sz. 397-400. o.,
Géczy B. Őslénytan, Tankönyvkiadó, 353-357. o.,
Wells, J.: Icons of Evolution. Science or Myth? Regnery Publishing, 2000, 111-135. o.
akkor kirajzolódna az a paleontológiai zavar, amely a jelzett madár körüli föloldhatatlannak ítélt nézetekből fakad.
Már Darwin életében megtalálták az első ilyen kövületet ("A fajok eredete" megjelenése után 2 évvel) , de Darwin meglehetősen hűvösen méltatta, inkább madárként jellemezve, meg sem említvén semmiféle átmenetiséget.
Darwin követői a nagyjából 150 millió évesnek tartott Archaeopteryxet mégis az „ősgyíkmadár" modelljeként, a madarak „korai alakjaként", vagy „közvetlen őseként" tárgyalják. Ez a tollakat és tollszerű képleteket viselő őslény számos olyan jelleget hordoz, amelyek a madarakra jellemzőek.
Elsősorban a tollak aerodinamikailag tökéletes, repülésre kiválóan alkalmas formája és szerkezete, a szárnyak és lábak könnyű csontszerkezete, vékony volta, valamint a repülőizmok tapadásához szükséges fejlett mellcsont. A tollazat szerkezete utal arra is, hogy az Archaeopteryx melegvérű állat volt, ellentétben a változó testhőmérsékletű hüllőkkel.
A korabeli evolúciós felfogás szerint viszont e lelet „túlságosan régi". Korábbi koncepciójuk szerint abban az időben még nem létezhettek volna madarak. Többek között ezért hangsúlyozták akkoriban erősen az Archaeopteryx ún. hüllő-bélyegeit.
Az alaposabb vizsgálatok mára kimutatták, hogy valójában szó sincsen hüllő-jellegekről: az Archaeopteryx madár volt.
Érdekes például a csőrén megfigyelhető fogazottság, azonban számos más fogazott csőrű kihalt madárfaj is ismert, amelyek madár voltát senki nem vonja kétségbe. Ráadásul a fogak szerkezete nagyban különbözik a dinoszauruszokétól (melyeknek fogazott élű, kis gyökerű fogaik voltak), ellenben nagyon hasonlít más, fogakkal rendelkező madarakéhoz (fogaik sima élűek, nagy gyökérrel). Ugyancsak érdekesek a szárnyon lévő karmok, amelyek szintén nem tekinthetők bizonyítéknak, hiszen ismertek hasonló képletekkel rendelkező más kihalt madárfajok is, sőt, egy faj (a hoacin) fiókája ma is élő példa. Állítólagos hüllő-jellegzetességei tehát a ma élő és/vagy kihalt madarakon is megtalálhatók.
( És most olyan mellékes dolgokról ne is beszéljünk, hogy a hoacin-nak ELŐGYOMRA van , ami segít a nagymérvű cellulóz lebontásában, lévén növényevő. Ez az előgyomor az ára annak, hogy kevésbé képes repülni..... Valamit valamiért... Persze már ez a tény is adná a kérdést: mi volt akkor előbb ? a repülést gátló előgyomor, vagy a biztonságos repülés ?)
Mindezeket belátva ma a szakemberek többsége úgy fogalmaz, hogy „csupán mellékág" lehetett a madarak evolúciójában (utóbbi kijelentés egyébiránt nem más, mint egyértelmű madár-voltának „óvatos" megfogalmazása). A kevésbé elfogult kutatók azonban elismerik, hogy az Archaeopteryx-propaganda túlzó és elsietett volt, s csupán egy kihalt madárról, egy mára eltűnt madárcsoportról van szó, amelynek vajmi kevés köze van a hüllőkhöz.
Ezzel szemben más kutatók - a jó minőségben előkerült, és számban is megsokszorozódott újabb őslénytani bizonyítékok ellenére - továbbra is fenntartják, hogy az evolúciós út a hüllőktől a modern madarak felé az Archaeopteryxszen keresztül vezethetett. A Kínában kiásott hüllő- és madárleletek jelentőségét többek között éppen az adja, hogy a 120-130 millió éves üledékekből egyaránt felszínre kerültek Archaeopteryx - vagyis egyedi tulajdonságokkal rendelkező madár - maradványok, valamint az ettől némileg eltérő morfológiájú, és a gyakoribb madártípusokhoz hasonlóbb leletek, s ugyanitt kihalt hüllőfajok maradványait is megtalálták.
E tények számos kutatót arra indítottak, hogy még inkább megkérdőjelezzék az Archaeopteryx ősmadár-madárős voltát. Például a Kansas University paleontológusa, Larry Martin 1985-ben így fogalmazott: „Az Archaeopteryx egyetlen modern madárcsoport ősének sem tekinthető."
A később több példányban is feltárt Archaeopteryx leletekkel kapcsolatban hamar kitört a vita a származás kérdéseit illetően. Egyesek szerint távoli őseik a Thecodontia-hüllők rendjében keresendők. Mások a macska nagyságú, ragadozó Coelusauria-hüllők között vélték megtalálni a rokonságot. Megint mások pedig a krokodilok őseiben keresték a madárősöket. Egy időben azt gondolták, hogy az Archaeopteryxek nem tudtak repülni, csupán siklottak a föld felett, és talán fel-felugrálva rovarokra vadászgattak. A behatóbb vizsgálatok azonban kiderítették, hogy jól repültek.
Szintén parázs vitákra adott okot a repülés képességének létrejötte. Egy korábban elfogadott elmélet szerint egyes négy lábon járó szárazföldi hüllők előbb kétlábúak lettek, majd pedig a fákon élővé alakultak. A hipotézis szerint ezek a fán élő kétlábú hüllők ugráltak, siklottak az ágak között. Ennek fényében az Archaeopteryx szárnyain lévő karmok szerepét úgy magyarázták, hogy azok a fára mászást segítették volna elő.
Ez az első látásra talán tetszetős ötlet újra csak heves vitákra adott okot. Egyesek felvetették, hogy a mai és a kihalt fán élő repülőgyíkok és repülő mókusok egytől-egyig négylábúak, a két lábon járás hajlamának, és az ahhoz tartozó anatómiai bélyegeknek a leghalványabb nyoma nélkül. Ebből arra következtettek, hogy a madarak mégis inkább a földön járó-futó kétlábú hüllőktől származhattak. Erre mások azzal vágtak vissza, hogy akkor vajon mire valók a szárnyakon lévő karmok?
Később pedig, ahogyan már említettem, az is kiderült, hogy az Archaeopteryx kétséget kizáróan jól repült. A mellcsont mérete és formája mellett erre utal az is, hogy tollai szimmetrikus felépítésűek, s nem olyanok, mint a repképtelen madárfajoké. A repképtelen strucc és galapagoszi kormorán tollai aszimmetrikusak.
A ma élő madaraktól való eltérései miatt - madár voltának elismerése után - az Archaeopteryxet végül a madarak osztályán külön alosztályba (Archaeornithes) sorolták. Egy másik alosztályban (Neornithes) azonban több olyan kövült fajt is találtak, amelyek állkapcsában - hasonlóan az Archaeopteryxhez - fogak ültek. Az ide tartozó Hesperornis, mely a ma élő búbos vöcsökhöz hasonlított, több más bélyegben is hasonlít az Archaeopteryxhez.
Az egykor élt hüllők és madarak kövületeinek vizsgálatában két magyar kutató is jelentős eredményeket ért el. Jurcsák Tibor és Kessler JenőArchaeopteryx kövület(Nagyváradtól mintegy 50 km-re). Ugyanennek a lelőhelynek azonos rétegéből (tehát azonos korból), két vízimadár csontjai is előkerültek: a minden bizonnyal repülőképes Eurolimnornis cornetit és a pingvinjellegeket viselő felfedezése egy 1985-ben kiásott Paleocursornis biharicus. (Egyéként ez utóbbi fajtkülönleges combcsonttöredéke miatt korábban tévesen futómadárnak hitték.) A felsorolt leletek újabb bizonyítékai annak, hogy az alsó-krétában (mintegy 130 millió évvel ezelőtt) egyszerre voltak jelen az Archaeopteryx, és a ma élőkhöz hasonló madarak. E fosszíliák egyúttal igazolták, hogy - szemben a korábbi feltételezésekkel - az Archaeopteryx nem halt ki a jurában, hanem egy időben élt a „modernnek" nevezett madárformákkal. Ez a tény, a morfológiai különbségek mellett, tovább csökkenti az esélyét annak, hogy valóban a madarak őse lehessen.
Itt említendőek meg azok a további leletek, amelyek tanúsága szerint nemcsak ekkor, hanem sokkal régebben, az alsó-krétát jóval megelőzően is éltek olyan élőlények, amelyek egyértelmű madár volta megkérdőjelezhetetlen. Így például a lengyel Gierlinski 2000-ben olyan Plesiornis-lábnyomokatfedezett fel a lengyelországi (mintegy 190 millió éves) alsó-jura rétegekben, amelyek szigorúan csak a madarakra jellemző lábszerkezetről tanúskodnak. Még korábbi madárleltekről számolt be a texasi Chatterjee, aki a triász korból (mintegy 225 millió évvel ezelőttről) származó kövületekről adott hírt.
Ha nincs bizonyíték - hamisítanak egyet
Újabb kellemetlen csalódást okozott az evolúció-hívők körében az a hamisítási eset, amikor különféle kövületekből állítottak össze egy „ősgyíkmadarat". A botrány azután robbant ki, hogy a National Geographic 1999. novemberi számában bemutatott egy 124 millió éves, és Archaeoraptor liaoningensisnek keresztelt ragadozó „dinómadarat", amelyet egy kínai és amerikai szakemberekből álló kutatócsoport a „dinoszauruszok és madarak között megkerült hiányzó láncszemnek" nevezett.
A szenzációs bejelentés követően hamar kiderült, hogy e „madárős" kövülete hamisítvány. A tomográfiai vizsgálatok kiderítették, hogy több részből rakták össze: egy Dromaesaurus (két lábon járó ragadozó dinoszaurusz) farkát illesztették egy madár testéhez. A legújabb vizsgálatok fényt derítettek arra is, hogy a lábak egy harmadik, mindeddig még nem azonosított állathoz tartoztak.
A népszerű folyóirat azok után közölte le az írást, hogy a kéziratot előzőleg két rangos szakfolyóirat (a Nature és a Science) a lelet gyanús voltára hivatkozva elutasította. A szenzációkeltés vágyának köszönhető „baklövés" minden bizonnyal sokat ártott a National Geographic hírnevének is.
