Műkincses és régészeti tulajdonügyek specialistájának számító brit szaktekintély segíthetett a késő római kori ezüstkészlet egy részének Magyarországra juttatásában. Ez is kiderül a szakjogász munkásságát méltató minapi külföldi közleményekből.
A nemzetközi műkincsügyekben jártas, az illegálisan külföldre került műtárgyak és régészeti leletek visszaszármaztatásával foglalkozó jogászprofesszor, Norman Palmer halálhírét október 5-én jelentette be a Művészeti és Jogi Intézet (Institute of Art & Law). Palmer a feleségével együtt két évtizede az intézet alapítója, és haláláig tudományos igazgatója volt.
Palmer a királynő és a brit kormány tanácsadójaként is ténykedett. Ugyanakkor Iránban, Olaszországban, Görögországban, Bulgáriában, Hollandiában, Új-Zélandon és Magyarországon is adott jogi tanácsokat a kormányoknak, valamint különböző érdekcsoportoknak.
A Five Stone Buildings (24 ügyvédből álló közösség, amelyből öt a királynő tanácsadója, a tagjai sorába tartozott az elhunyt is – a szerk.) honlapján részleteket közölnek Norman Palmer életútjáról és szakmai tevékenységéről, külföldi ténykedését érintve először a Seuso-kincset említik.
A kincseket lehet csodálni, de visszaszerzésük titkai még tabuk
© Kovács Áron
A közlésből kitűnik: „Meghatározó szerepet játszott a megegyezésben, hogy a hét késő római kori ezüstedény és a rézüst – amelyek egy nagyobb, a Seuso Ezüst nevű kincs részét képezik – visszakerülhetett Magyarországra 2014 márciusában”.
Továbbá szó esik arról, hogy Palmer először 13 évvel korábban adott instrukciót Magyarországnak a kincsügyben, de járt itt a közbeeső időszakban is. Megemlítik a kincs további darabjaiért folytatott ténykedését is: „A közelmúltban újra a csúcspontjukra jutottak a még Angliában található ezüstkinccsel kapcsolatos, elhúzódó és bonyolult tárgyalások, amelyeknek tranzakciós és közigazgatási vonatkozásaihoz Norman Palmer adott tanácsokat.”
Itthon a jogászprofesszornak sem a részben már Magyarországra került Seuso-kollekcióval, sem a további tárgyak megszerzése érdekében folytatott tárgyalásokban való közreműködését nem ismeri a nyilvánosság.
Ezeket az információkat titkosan kezeli az eljáró kormányhivatal. Ráadásul olyan mértékben, hogy a Magyar Nemzet megkeresésére a Miniszterelnökség még azt sem közölte, melyik ügyvédi iroda és mennyi pénzért járt közben a kincs megszerzéséért folytatott tárgyalásokon. Indokként a további eljárás sikerére hivatkoztak. A Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János később már úgy fogalmazott, Magyarország szempontjából nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, ha kitudódna, kinek a segítségével, s miként vették meg a kincseket.
Palmer a 2000-es évek elején is már megfelelő szintű juttatásokban részesült magyar megbízójától, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától. Az irányító miniszterek által az Országgyűlés Hivatalának küldött, korábban az interneten is elérhető dokumentumok szerint Norman Palmer, valamint rajta kívül a Seuso-ügy jogi képviseletét ellátó Nagy és Pintér Ügyvédi Iroda (a washingtoni székhelyű Hogan & Hartson budapesti részlege volt) díjazására 2003-2004-ben összesen 33,3 millió forintot költöttek áfa nélkül számítva. Ebből az összegből 15 millió volt Palmer részesedése (további részletek a Zsaru Magazin 2006/40. lapszámában – a szerk.). A kincsek visszaszerzése idején ez az összeg nyilván a sokszorosa is lehetett.
Hvg
A nemzetközi műkincsügyekben jártas, az illegálisan külföldre került műtárgyak és régészeti leletek visszaszármaztatásával foglalkozó jogászprofesszor, Norman Palmer halálhírét október 5-én jelentette be a Művészeti és Jogi Intézet (Institute of Art & Law). Palmer a feleségével együtt két évtizede az intézet alapítója, és haláláig tudományos igazgatója volt.
Palmer a királynő és a brit kormány tanácsadójaként is ténykedett. Ugyanakkor Iránban, Olaszországban, Görögországban, Bulgáriában, Hollandiában, Új-Zélandon és Magyarországon is adott jogi tanácsokat a kormányoknak, valamint különböző érdekcsoportoknak.
A Five Stone Buildings (24 ügyvédből álló közösség, amelyből öt a királynő tanácsadója, a tagjai sorába tartozott az elhunyt is – a szerk.) honlapján részleteket közölnek Norman Palmer életútjáról és szakmai tevékenységéről, külföldi ténykedését érintve először a Seuso-kincset említik.
A kincseket lehet csodálni, de visszaszerzésük titkai még tabuk
© Kovács Áron
A közlésből kitűnik: „Meghatározó szerepet játszott a megegyezésben, hogy a hét késő római kori ezüstedény és a rézüst – amelyek egy nagyobb, a Seuso Ezüst nevű kincs részét képezik – visszakerülhetett Magyarországra 2014 márciusában”.
Továbbá szó esik arról, hogy Palmer először 13 évvel korábban adott instrukciót Magyarországnak a kincsügyben, de járt itt a közbeeső időszakban is. Megemlítik a kincs további darabjaiért folytatott ténykedését is: „A közelmúltban újra a csúcspontjukra jutottak a még Angliában található ezüstkinccsel kapcsolatos, elhúzódó és bonyolult tárgyalások, amelyeknek tranzakciós és közigazgatási vonatkozásaihoz Norman Palmer adott tanácsokat.”
Itthon a jogászprofesszornak sem a részben már Magyarországra került Seuso-kollekcióval, sem a további tárgyak megszerzése érdekében folytatott tárgyalásokban való közreműködését nem ismeri a nyilvánosság.
Ezeket az információkat titkosan kezeli az eljáró kormányhivatal. Ráadásul olyan mértékben, hogy a Magyar Nemzet megkeresésére a Miniszterelnökség még azt sem közölte, melyik ügyvédi iroda és mennyi pénzért járt közben a kincs megszerzéséért folytatott tárgyalásokon. Indokként a további eljárás sikerére hivatkoztak. A Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János később már úgy fogalmazott, Magyarország szempontjából nemzetbiztonsági kockázatot jelentene, ha kitudódna, kinek a segítségével, s miként vették meg a kincseket.
Palmer a 2000-es évek elején is már megfelelő szintű juttatásokban részesült magyar megbízójától, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától. Az irányító miniszterek által az Országgyűlés Hivatalának küldött, korábban az interneten is elérhető dokumentumok szerint Norman Palmer, valamint rajta kívül a Seuso-ügy jogi képviseletét ellátó Nagy és Pintér Ügyvédi Iroda (a washingtoni székhelyű Hogan & Hartson budapesti részlege volt) díjazására 2003-2004-ben összesen 33,3 millió forintot költöttek áfa nélkül számítva. Ebből az összegből 15 millió volt Palmer részesedése (további részletek a Zsaru Magazin 2006/40. lapszámában – a szerk.). A kincsek visszaszerzése idején ez az összeg nyilván a sokszorosa is lehetett.
Hvg
