Igen lehetséges hogy még itt van, az én egyik ismerősömnél az apósa 25 évig tartózkodott egy médium szerint egy helyiségben.
Szellemek, entitások
- Téma inditó mirjam77
- Kezdés dátuma
Nem tudom ismeritek-e Bagdi Bellát. A you tubon meg lehet nézni, ő énekel nagyon hozzám közel álló mantrákat magyarul. Lehet belőle tanulni.
Szerintem tökéletes ez a könyv. Sok ember szemét felnyitja az igazságok és tisztábban látás érdekében.
Egyet értek veled kedves Éva!
Én borzasztó gyógyszer ellenes vagyok. Minden este azzal kellett kezdjem a műszakot, hogy végig mentem az onkológián, és kiosszak egy vagon altatót, fájdalomcsillapítót, szóval tünet elfedő mérget. Én inkább minden kórteremben megálltam beszélgetni a betegekkel, meghallgattam őket, és ők is engem. Kitelt az éjszakás műszakomból.
Végül pedig a betegek 80%-a közölte, ő nem is kér semmit, mert rengeteget enyhült a fájdalma. Ha néha kaptam 1 szabadnapot, másnap számon kérték rajtam, hogy mi az, hogy nem mentem, pedig mennyire vártak. Ez jól esett azért rendesen....
Mai napig a kolléganőim szerint két hibám van: az egyik, hogy mindenkin segíteni akarok, és túl béketűrő vagyok. Ha ez hiba, akkor hibás vagyok.:-?
Szeretettel: Dóri.
Bowhunter2
Új tag
"Ha van otthon születésnapi torta gyertya fehér színű, ami 10perc alatt elég, azt meg kell gyújtani, és fohászkodni kell az illető lélekért, és kérni kell az Istent és az Angyalokat, hogy segítsenek neki megnyugodni. Ezt a kérést úgy kell elképzelni, hogy miközben ezt hangosan kimondod (ezt a kérést) elképzeled, hogy kinyílik a fejed felől magasan egy csatorna és hatalmas erős fehér tiszta fényáradatban két angyal kíséretében elviszik magukkal haza. Meg kell köszönni neki hogy eddig itt volt, és el kell küldeni így...hogy biztonságban érjen haza. Nekem nagyon bevált, azóta nagyon ritkán jelenik meg a házban idegen lélek úgy hogy maradjon is."
Köszönöm a leírást, továbbítom anyámnak, aki sajnos ezektől a dolgoktól szenved. Sajnos szívbeteg, és nem igazán tesz neki jót a lakásban történtek. Apám meghalt, alig több mint egy éve, azóta folyamatosan ki van téve szerencsétlen asszony megmagyarázhatatlan jelenéseknek. Nekem panaszkodik, gyertyát gyújtott, papot hívott, próbált beszélni az elhunyt apámhoz, és most már teljesen kétségbe van esve, szorít a mellkasa, fáj a szíve, panaszai vannak. hogy mitől? A konyhaszekrényből csukott ajtón át kieső pohártól, hallható lépések, hideg fuvallat, a székben ülő alaktól, ami villanykapcsoláskor eltűnik. Legutóbb hajnal kettőkor kiment a wc.-re, és háromszor kapcsolta le neki a villanyt valaki kattanó hanggal, szerencsétlen asszony azt hitte betörő van a házban, és még fél órát nem mozdult az ülőkéről. Sajnálom, de ha ez így megy tovább Őt is el fogom veszíteni. Ez lenne a szellem szándéka? Mi lehet a megoldás? Ha valaki tud még valami segítséget nyújtani megköszönném. Folyamatosan ezek mennek. A z elhunyt apám helyére ült az unokája, (a húgom kisfia) az ebédnél, és mozgott alatta a szék. Szerencsétlen megijedt, anyám próbálta elterelni a figyelmét, mivel Ő tudta miért történt. Apám igen erős személyiség volt, szókimondó, nem tudom, talán itt ragadt? Kötődik a házhoz anyámhoz, igen féltékeny típus volt. Nem tudom, de jó lennevéget vetni örökre. Kérnék használható segítséget. vagy ide, vagy az emailomra
Köszönöm előre is
Email cím kiírása sérti a fórum szabályzatát ezért kivettem: elke
Köszönöm a leírást, továbbítom anyámnak, aki sajnos ezektől a dolgoktól szenved. Sajnos szívbeteg, és nem igazán tesz neki jót a lakásban történtek. Apám meghalt, alig több mint egy éve, azóta folyamatosan ki van téve szerencsétlen asszony megmagyarázhatatlan jelenéseknek. Nekem panaszkodik, gyertyát gyújtott, papot hívott, próbált beszélni az elhunyt apámhoz, és most már teljesen kétségbe van esve, szorít a mellkasa, fáj a szíve, panaszai vannak. hogy mitől? A konyhaszekrényből csukott ajtón át kieső pohártól, hallható lépések, hideg fuvallat, a székben ülő alaktól, ami villanykapcsoláskor eltűnik. Legutóbb hajnal kettőkor kiment a wc.-re, és háromszor kapcsolta le neki a villanyt valaki kattanó hanggal, szerencsétlen asszony azt hitte betörő van a házban, és még fél órát nem mozdult az ülőkéről. Sajnálom, de ha ez így megy tovább Őt is el fogom veszíteni. Ez lenne a szellem szándéka? Mi lehet a megoldás? Ha valaki tud még valami segítséget nyújtani megköszönném. Folyamatosan ezek mennek. A z elhunyt apám helyére ült az unokája, (a húgom kisfia) az ebédnél, és mozgott alatta a szék. Szerencsétlen megijedt, anyám próbálta elterelni a figyelmét, mivel Ő tudta miért történt. Apám igen erős személyiség volt, szókimondó, nem tudom, talán itt ragadt? Kötődik a házhoz anyámhoz, igen féltékeny típus volt. Nem tudom, de jó lennevéget vetni örökre. Kérnék használható segítséget. vagy ide, vagy az emailomra
Köszönöm előre is
Email cím kiírása sérti a fórum szabályzatát ezért kivettem: elke
Bowhunter2
Új tag
"Email cím kiírása sérti a fórum szabályzatát ezért kivettem: elke"
Bocsánat Elke, legközelebb figyelek rá.
Bocsánat Elke, legközelebb figyelek rá.
Létközben rekedt szellemek
Sziasztok!
Szeretnék megosztani veletek pár általános információt a szellemekkel kapcsolatban.
Végig olvastam a fórum bejegyzéseit,és meg kell mondjam, elég sok fél igazságot találtam,meg elég sok valótlant is,de hát azért jött létre ez a fórum,hogy információkat cseréljünk egymással.
Természetesen nem állítom magamról,hogy én vagyok az aki mindent tud ebben a tárgykörben, de elég sokat ahhoz,hogy megoldást adjak azoknak akik szellemekkel kerültek kapcsolatba.
Nagyon sok bejegyzés szól arról,hogy megkértétek,nyugodjon meg a szellem,és lépjen be a fénybe,igen ám de milyenbe? Ne gondoljátok azt,hogy van egy nagy össznépi átjáró amelyen minden szellem akkor mehet át amikor kedve tartja. A fizikai test halála után a szervezet nem képes többé energiát termelni a táplálékainkból,sem a belső elválasztású mirigyek feletti energia felvevőpontok,a csakrák sem működnek tovább,ezért csak korlátozott ideig kb.48 napra elegendő energiával rendelkezik minden szellem,hogy átjusson a másik dimenzióba, melyet egyesek túlvilágnak,a történelmi egyházak papjai mennyországnak hívnak.Az energiamennyiség elfogyásával a saját lényünkből fakadó fényfolyosó bezárul,és GAME OVER!
Félre téve a tréfát,valóban nincs ezek után megoldás, a szellemnek önerőből való átjutásához,a másik világba.
Miért is maradnak itt a szellemek?
A mai modern kor embere sajnos mindent tudományosan akar bebizonyítani,és már régen elszakadt régi hagyományaitól azt hiszi csak az új dolgok viszik előre a világot.Tisztelet a kivételnek akik ezen a fórumon elég szép számban képviseltetik magukat.
Nagyon kevesen tudják valójában mi is történik a halál után,és érthetően félnek az ismeretlentől. Az az ember aki meghal, az első napokban nagyon megrémül és nehezen fogadja el,hogy a fizikai létének egyenlőre vége.Sokan végig nézik a saját temetésüket,hiszen mindent látnak és éreznek csak éppen fizikai testük nincs.Nagyon sok szellem ekkor szembesűl azzal mekkora fájdalmat okozott esetlegesen az Ő távozása.Szinte bűntudat fogja el és itt marad vígísztalni számára kedves hozzátartozóját.Mivel a 48 napos intervallumról fogalma sincs, a fényfolyosó bezáródása után már akkor sem tudna menni, ha akarna. Tehát pl. születésnapi tortagyertya és egyéb más,itt korábban leírt praktikák a 48.nap után már nem hoznak végleges megoldást. Addig sem a gyertya a megoldás,hanem mert a szellem megérti,hogy mennie kell,(már amelyik megérti),de leginkább akkor indul el a túlvilágra ha látja szeretteit megbékélni.
Innentől kezdve lépnek be a képbe, többek között azok az emberek akik született képességgel rendelkeznek,hogy megszólítsák égi fénytestvéreink azon képviselőit akik felelősek a szellemek átjutásáért. Mindannyian a fényből születtünk le és a fénybe megyünk vissza mindannyian,és minden korban voltak olyan emberek akik fel tudták venni a kapcsolatot az égiekkel. Tulajdonképpen ez nem a kiválasztottságról szól,hanem,hogy ki milyen fejlődési szintjén van szellemi érettségének,és milyen feladatot vállalt fel karmaként.Ezek az emberek egy kis szertartás keretében az égiek segítségével át tudják segíteni az itt rekedt szellemeket,akár emberhez kapcsolódtak,akár épületekben levő szobákhoz.
A szertartás végeztével minden esetben megtörténik az átjutás,és jön a megkönnyebbülés mindenki számára,mind az embereknek mind a szellemeknek.
Óva intek mindenkit,hogy nehogy bárki is szellem elengedésbe kezdjen,mert ha nem tudja megnyittatni a túlvilág kapuit,az elengedni kívánt szellem esetlegesen rátapadhat,és elég kellemetlen következményei lehetnek a dolognak.Sajnos a szellem áttranszformálhatja azokat a betegségeit,amik életében sjtották őt,de a gondolatiságába is bele tud szolni idölegesen.
Sokan foglalkoznak ezzel a dolgokkal,de csak kevés hiteles képviselője van ennek a területnek.
Én két éve tudok bánni érdemben ezzel a világgal,ha van kérdésetek,szívesen válaszolok.
A nagyon személyes kérdéseket természetesen priviben küldjétek el
mindenkinek válaszolok.
Remélem sokan találtatok itt használható információkat.
Nincs lehetetlen,csak tehetetlen! Isten-Isten
nimrod777
Sziasztok!
Szeretnék megosztani veletek pár általános információt a szellemekkel kapcsolatban.
Végig olvastam a fórum bejegyzéseit,és meg kell mondjam, elég sok fél igazságot találtam,meg elég sok valótlant is,de hát azért jött létre ez a fórum,hogy információkat cseréljünk egymással.
Természetesen nem állítom magamról,hogy én vagyok az aki mindent tud ebben a tárgykörben, de elég sokat ahhoz,hogy megoldást adjak azoknak akik szellemekkel kerültek kapcsolatba.
Nagyon sok bejegyzés szól arról,hogy megkértétek,nyugodjon meg a szellem,és lépjen be a fénybe,igen ám de milyenbe? Ne gondoljátok azt,hogy van egy nagy össznépi átjáró amelyen minden szellem akkor mehet át amikor kedve tartja. A fizikai test halála után a szervezet nem képes többé energiát termelni a táplálékainkból,sem a belső elválasztású mirigyek feletti energia felvevőpontok,a csakrák sem működnek tovább,ezért csak korlátozott ideig kb.48 napra elegendő energiával rendelkezik minden szellem,hogy átjusson a másik dimenzióba, melyet egyesek túlvilágnak,a történelmi egyházak papjai mennyországnak hívnak.Az energiamennyiség elfogyásával a saját lényünkből fakadó fényfolyosó bezárul,és GAME OVER!
Félre téve a tréfát,valóban nincs ezek után megoldás, a szellemnek önerőből való átjutásához,a másik világba.
Miért is maradnak itt a szellemek?
A mai modern kor embere sajnos mindent tudományosan akar bebizonyítani,és már régen elszakadt régi hagyományaitól azt hiszi csak az új dolgok viszik előre a világot.Tisztelet a kivételnek akik ezen a fórumon elég szép számban képviseltetik magukat.
Nagyon kevesen tudják valójában mi is történik a halál után,és érthetően félnek az ismeretlentől. Az az ember aki meghal, az első napokban nagyon megrémül és nehezen fogadja el,hogy a fizikai létének egyenlőre vége.Sokan végig nézik a saját temetésüket,hiszen mindent látnak és éreznek csak éppen fizikai testük nincs.Nagyon sok szellem ekkor szembesűl azzal mekkora fájdalmat okozott esetlegesen az Ő távozása.Szinte bűntudat fogja el és itt marad vígísztalni számára kedves hozzátartozóját.Mivel a 48 napos intervallumról fogalma sincs, a fényfolyosó bezáródása után már akkor sem tudna menni, ha akarna. Tehát pl. születésnapi tortagyertya és egyéb más,itt korábban leírt praktikák a 48.nap után már nem hoznak végleges megoldást. Addig sem a gyertya a megoldás,hanem mert a szellem megérti,hogy mennie kell,(már amelyik megérti),de leginkább akkor indul el a túlvilágra ha látja szeretteit megbékélni.
Innentől kezdve lépnek be a képbe, többek között azok az emberek akik született képességgel rendelkeznek,hogy megszólítsák égi fénytestvéreink azon képviselőit akik felelősek a szellemek átjutásáért. Mindannyian a fényből születtünk le és a fénybe megyünk vissza mindannyian,és minden korban voltak olyan emberek akik fel tudták venni a kapcsolatot az égiekkel. Tulajdonképpen ez nem a kiválasztottságról szól,hanem,hogy ki milyen fejlődési szintjén van szellemi érettségének,és milyen feladatot vállalt fel karmaként.Ezek az emberek egy kis szertartás keretében az égiek segítségével át tudják segíteni az itt rekedt szellemeket,akár emberhez kapcsolódtak,akár épületekben levő szobákhoz.
A szertartás végeztével minden esetben megtörténik az átjutás,és jön a megkönnyebbülés mindenki számára,mind az embereknek mind a szellemeknek.
Óva intek mindenkit,hogy nehogy bárki is szellem elengedésbe kezdjen,mert ha nem tudja megnyittatni a túlvilág kapuit,az elengedni kívánt szellem esetlegesen rátapadhat,és elég kellemetlen következményei lehetnek a dolognak.Sajnos a szellem áttranszformálhatja azokat a betegségeit,amik életében sjtották őt,de a gondolatiságába is bele tud szolni idölegesen.
Sokan foglalkoznak ezzel a dolgokkal,de csak kevés hiteles képviselője van ennek a területnek.
Én két éve tudok bánni érdemben ezzel a világgal,ha van kérdésetek,szívesen válaszolok.
A nagyon személyes kérdéseket természetesen priviben küldjétek el
mindenkinek válaszolok.
Remélem sokan találtatok itt használható információkat.
Nincs lehetetlen,csak tehetetlen! Isten-Isten
nimrod777
Kedves Nimrod777!
Nekem ugyan így tanították a sámán iskolában, és hiszek abban, hogy ez így működik, ahogy leírtad, mert a tapasztalataim is ezt támasztják alá.
Megjártam én is a hadak útját, míg az onkológián dolgoztam egy vagon entitás tapadt rám, a végén már alig vonszoltam magam, olyan energiahiányos voltam, és folyamatosan beteg. Az utolsó pillanatban érkezett a segítség, és tisztultam meg tőlük. A borzasztó az volt, hogy éreztem is, hogy rajtam vannak. Mindig megérzem, ha a házunkban megjelenik egy kóbor lélek, vagy ha valakire rá van telepedve.
Ma már tudom, mit kell kezdjek ilyenkor, de akkoriban még nem igazán tudtam, csak éreztem, vagy láttam a jelenlétüket.
Vigyázzanak rád az angyalok!
Nekem ugyan így tanították a sámán iskolában, és hiszek abban, hogy ez így működik, ahogy leírtad, mert a tapasztalataim is ezt támasztják alá.
Megjártam én is a hadak útját, míg az onkológián dolgoztam egy vagon entitás tapadt rám, a végén már alig vonszoltam magam, olyan energiahiányos voltam, és folyamatosan beteg. Az utolsó pillanatban érkezett a segítség, és tisztultam meg tőlük. A borzasztó az volt, hogy éreztem is, hogy rajtam vannak. Mindig megérzem, ha a házunkban megjelenik egy kóbor lélek, vagy ha valakire rá van telepedve.
Ma már tudom, mit kell kezdjek ilyenkor, de akkoriban még nem igazán tudtam, csak éreztem, vagy láttam a jelenlétüket.
Vigyázzanak rád az angyalok!
E
elke
Vendég
Szia, igen az ilyen intézményekben sok minden megtörténhet. Én lenyomtam 20 évet belosztályon, intenzíven, psychiátrián és pulmonológián. Történtek igen fura dolgok. Talán a legkeményebb az intenzív és a psychiátrián volt. De néha a kórház kertje is elég zajos tudott lenni.
Engem sűrűn "ébresztettek" a frissen eltávozottak vagy a távozni készülők. Valahogy mindig odaértem időben.
Volt egy fiatal srác akivel megbeszéltük hogy nállam fog elmenni. De valamiért műszakot cseréltem és nem voltam bent aznap éjszaka. Hajnal 2 kor felültem az ágyban és tudtam hogy elment. Másnap éjszakáztam és a lezárt üres kórteremben megszólalt a csengő hajnali kettőkor. És a következő nap is pontosan akkor.
Kinyitottam és odamentem az üres csupasz ágyhoz és szóltam, hogy itt vagyok. Persze csak magamban a gondolataimban.Akkor valami hirtelen világosságszerű lett majd megszünt hamar. Sokáig eljátszottam a gondolattal hogy a szemem káprázott , meg ilyesmi racionális dolgokkal. Később már elfogadtam természetes hmmm jelenségnek az ilyesféle dolgokat.
Szia, igen az ilyen intézményekben sok minden megtörténhet. Én lenyomtam 20 évet belosztályon, intenzíven, psychiátrián és pulmonológián. Történtek igen fura dolgok. Talán a legkeményebb az intenzív és a psychiátrián volt. De néha a kórház kertje is elég zajos tudott lenni.
Engem sűrűn "ébresztettek" a frissen eltávozottak vagy a távozni készülők. Valahogy mindig odaértem időben.
Kedves Elke!
Én is 22 évet nyomtam le, de én csak egy épületben, a Női klinikán. Más osztályokon csak gyakorlaton voltam. A Női klinikán belül viszont minden osztályon dolgoztam, nőgyógy műtétes, intenzív, szülőszoba, onkológia- itt töltöttem el az utolsó 12 évemet.
Volt olyan műszakom, amikor ketten is elmentek végleg. Javarészt éjszaka, vagy hajnalban. Amit viszont megfigyeltem, az elmeneteli különbségek, óriásiak voltak. Akaratlanul is közel kerültek a betegek hozzám lelkileg, megismertem őket alaposan, mivel több hónapot is nálunk töltöttek.
A betegek halálából is lehetett tudni, hogy ki végezte el a dolgát itt a földön, és ki nem. Vagy kinek mennyi teher van a lelkén? Aki elvégezte a dolgát, szinte mosolyogva, békésen, pillanatok alatt elment. Aki viszont nem végezte el, amit bevállalt erre az életre, azok nagyon sokat szenvedtek, és békétlenek voltak. Ezek ragadtak itt, haláluk után.
Rengeteg szellemet láttam, és éreztem, sőt szóltak is hozzám éjszaka. Néha igencsak kivert a hideg veríték....
E
elke
Vendég
Szia, igen az ilyen intézményekben sok minden megtörténhet. Én lenyomtam 20 évet belosztályon, intenzíven, psychiátrián és pulmonológián. Történtek igen fura dolgok. Talán a legkeményebb az intenzív és a psychiátrián volt. De néha a kórház kertje is elég zajos tudott lenni.
Engem sűrűn "ébresztettek" a frissen eltávozottak vagy a távozni készülők. Valahogy mindig odaértem időben.
Kedves Elke!
Én is 22 évet nyomtam le, de én csak egy épületben, a Női klinikán. Más osztályokon csak gyakorlaton voltam. A Női klinikán belül viszont minden osztályon dolgoztam, nőgyógy műtétes, intenzív, szülőszoba, onkológia- itt töltöttem el az utolsó 12 évemet.
Volt olyan műszakom, amikor ketten is elmentek végleg. Javarészt éjszaka, vagy hajnalban. Amit viszont megfigyeltem, az elmeneteli különbségek, óriásiak voltak. Akaratlanul is közel kerültek a betegek hozzám lelkileg, megismertem őket alaposan, mivel több hónapot is nálunk töltöttek.
A betegek halálából is lehetett tudni, hogy ki végezte el a dolgát itt a földön, és ki nem. Vagy kinek mennyi teher van a lelkén? Aki elvégezte a dolgát, szinte mosolyogva, békésen, pillanatok alatt elment. Aki viszont nem végezte el, amit bevállalt erre az életre, azok nagyon sokat szenvedtek, és békétlenek voltak. Ezek ragadtak itt, haláluk után.
Rengeteg szellemet láttam, és éreztem, sőt szóltak is hozzám éjszaka. Néha igencsak kivert a hideg veríték....
Ebben teljesen igazad van, nagyobb eséllyel maradt itt az aki nem adta meg magát nem adta át magát teljesen a változásnak. Na várj csak vaéahová írtam a halálról előkerítem most látom inkább az eutanázia témakört feszegette a kiváltó írás, sajnos már kitörölte az író, de a hozzászólásom még elmenekíthettem ide:
Ott a halál sétányán? Ott megszűnik minden akarat. Hörögve jajdulva vett levegők. Utolsó kiszaggatott lélegzetek. Süllyed és rándulva emelkedik a mellkas. Bódulat a fájdalom csillapítóktól. De csak a tudat bódulata. A fájdalom felőröl mindent ami volt az ember. Vasmarokkal fogott egymásbanézős pillanataink. Elsimult, ragyogó, megbékélt arcok.
-És jön a racionális agy ami azt mondja, ez borzalom és nem lehet feleslegesen hagyni valakit szenvedni így napokon, heteken és néha hónapokon át.
-Nincs felesleges szenvedés csak választott szenvedés....
-Passzív eutanázis amit kimondatlanul gyakorol sok orvos a beteg megkapja a fájdalomcsillapítót egyre növekedő adagban ami lerombolja a légzőközpontot és halálhoz vezet. Nincs vizsgálat, nincs gyógyítási kísérlet az élethez szükséges alapfunctiók vannak minimálisan ellátva.
-Bárki aki szeret és ott van. Benne sikoltozik a fájdalom a saját fájdalma a saját félelme a saját kínlódása.
-A rákosoktól egyébként is elvárják néha hogy mosolyogva halljanak meg és semmi kínt ne okozzanak-némelyikük képes rá...
-Volt aki megútáltatta magát folyamatos házsártosságával veszekedéseivel...mindennap zokogva mentek el tőlle. Azt mondta nekem, most sírjanak, most fájjon nekik, ha megdöglök könnyebbüljenek csak meg....és milyen önző dolog nekem a szivem szakadt meg majd mindennap mindeggyikükért. Az én szivem. Ugye milyen önző dolog? Persze semmi sem egészen a miénk még a halálunk sem de a másik halála nem rólunk szól.
-Édesanyám azt kérdezte: ha meghalok tudni fogom? Vagy ugyanígy szenvedek tovább? Mert akkor az nagy hmm ráb...szás! Megnyugtattam, hogy tudni fogja. Amikor ránéztem valószerűtlenül szép halott arcára, megnyugodtam , hogy tudja.
(de azért nekem fájt)
-Jelen lenni a másik fájdalmának, nem arra gondolni nekünk mennyire fáj a legnehezebb dolog a világon.
Milyen dolog meghalni? Nem megy örömmel. Csak szenvedéssel, fájdalommal és tökéletes feladással. Mire meghalsz nem vagy benne te. Nincs benne az egó. Nem tudom hova lesz de az a makacs valami amik voltunk amikkel túléltünk veszekedtünk az eltünik.Ami ott marad valami gyünyörűséges, ami mi vagyunk. Ami csak születésünk röpke pillanatában és halálunk előtti pár másodpercben van.A tökéletes összhang.
- A többi időben megy az élni akarás a túlélés a harc és a félelmeink, fájdalmaink.
Eutanázia? Álszemérmes dolog azt mondani, hogy gyilkosság és azt is hogy szükség van rá, ezerszer szétboncolhatod vizsgálhatod a végén mindenképp meghalunk.
-Mindenképpen feladjuk magunkat sőt felajánljuk egy megváltásért, csak azért nevezem megváltásnak mert nincs rá jobb szavam. Igazából csatlakozás és nem elmúlás.
-De ahogy a születés kínját meg kell élnünk úgy a halálét is be kell fogadnunk. Azt gondolom a születéssel kezdődnek a félelmeink és a halállal fejeződnek be. Nem tapasztaltam hogy a hit vagy bármi segítene az enyhülésben...valami mélyen bent játszódó folyamat amihez az élők kívőlről rácsatlakoznak és megadatik mindenkinek a személyes részvétele ebben az átváltozásban. Azt mondják, ha meghal valaki örülni kell az átváltozásának elfelejteni a sebezhetőségeinket.
-Amikor hiányzik valaki az nem a személy hiánya hanem annak az érzéseknek a hiánya amit velük, rajtuk keresztül megéltünk , éreztünk.
A halálos betegségnek mindig kétféle kimenetele lehet az egyik túlélni és aki túlél az megváltozott tudattal, rezgéssel fog hozzá az itteni élethez a másik belehalni és akkor találkozni a hmm forással amit csak a halálon túl tud megtapasztalni aki ezt választja.
- Aki ezen az úton jár bármelyik történik meg vele mindenképpen nyereség lesz számára.
-Nekünk túlélőknek akik " elveszítenek valakit" nekünk bomlik meg a harmóniánk önmagunkkal szemben a mi személyes forrásunk örömünk zárul be roncsolódik szét addig amig meg nem találjuk újra.
-Nekünk talán a halálra van szükségünk ahhoz hogy tudjuk milyen becses az élet.
-A halál arra figyelmeztet hogy éljünk. Azt hiszem mi azért tudjuk születésünk pillanatától, hogy meghalunk, hogy élni tudjunk.
Azt hiszem az eutanázia is meg a szeretet a gondoskodás a haldoklóról mind rizsa, mind rólunk szól a túlélőkről.Hogy nekünk legyen könnyebb élni....
Még az őszinte beszélgetés is amikor meztelen lélekkel hallgatod azt aki meghalni készül....egyik sem róla szól....
-A halál csak azoknak veszteség akik szeretik az eltávozottat vagy bármit éreznek irányában. Az eltávozónak nyereség. Csak a fizikai teste szűnik meg...
-Bocsássátok meg a szaggatot gondolatmenetem....márcsak azért is mert egyszercsak meghalok én is ....
Márcsak azért is elhoztam mert meg akarom menteni
Tehát ez a véleményem....még valami végül minden arc szép és békés elsímult a test üresen nagyon békés.
Entitások pedig nem csak szellemek lehetnek hanem élő emberek is.
Megint meg kellene vizsgálni kinek mit jelent az entitás szó és a szellem, fogalom szinten hogy biztos egyről beszéljönk.
Kedves Elke!
Nagyon szépen köszönöm ezt az irományt, nagyon érdekes, és tanulságos! Le is mentettem magamnak!
Erről eszembe jutott a sógorom, akit pont egy éve veszítettünk el. Ő ugyan azokat a spirituális iskolákat végezte el, amiket én. Vele tudtam megbeszélni minden újonnan tanult spir. dolgot. A sámán iskola után beszélgettünk a halálról, és az újjászületésről. Beszélgettünk az ősmagyar temetkezési szokásokról is. Az egy ünnep volt, és mindenki fehérben volt. Nem siránkozott a nép, hanem áldomást ittak a frissen eltávozott lelki üdvére. Akkor beszéltük meg, hogy mi is ilyen temetést szeretnénk. Nem sokkal ez után, Petinek így is lett. A hamvai egy számára kedves helyen, egy patakba lettek elszórva, fényből jöttünk, fénybe megyünk haza... Mindenki hófehérben volt, utána áldomást ittunk a lelkéért, és a vele történt kedves emlékeket idéztük fel. Maga a csoda volt, és éreztem, hogy ott van velünk, és boldog. Mai napig ő az egyik segítőm. Ha egyszer elmegyek, nekem is ilyen búcsúztatóm lesz...
Nagyon szépen köszönöm ezt az irományt, nagyon érdekes, és tanulságos! Le is mentettem magamnak!
Erről eszembe jutott a sógorom, akit pont egy éve veszítettünk el. Ő ugyan azokat a spirituális iskolákat végezte el, amiket én. Vele tudtam megbeszélni minden újonnan tanult spir. dolgot. A sámán iskola után beszélgettünk a halálról, és az újjászületésről. Beszélgettünk az ősmagyar temetkezési szokásokról is. Az egy ünnep volt, és mindenki fehérben volt. Nem siránkozott a nép, hanem áldomást ittak a frissen eltávozott lelki üdvére. Akkor beszéltük meg, hogy mi is ilyen temetést szeretnénk. Nem sokkal ez után, Petinek így is lett. A hamvai egy számára kedves helyen, egy patakba lettek elszórva, fényből jöttünk, fénybe megyünk haza... Mindenki hófehérben volt, utána áldomást ittunk a lelkéért, és a vele történt kedves emlékeket idéztük fel. Maga a csoda volt, és éreztem, hogy ott van velünk, és boldog. Mai napig ő az egyik segítőm. Ha egyszer elmegyek, nekem is ilyen búcsúztatóm lesz...
Kedves Evapatocs!
Számomra tapasztalások magam iránt, mert rengeteget vándorolok közöttük amikor este lefekszem és kommunikálok velük.Persze ez nem megy olyan tisztán...és nem tudom én magam előidézni...ez megtörténik.
Kutattam a saját létem után, készítettem magamnak személyes horoszkópot...kielemeztem a gyerekkoromat minden történést ami történt...és vannak olyan olyan elmélyült állapotaim amikor ésszel fele sem fogom csak érzem hogy egyszerre több szinten voltam.
Szia istenajandeka9!
Olvasgattam a beszélgetéseiteket az entitásokról. Én is tapasztalok ilyesmit gyerekkorom óta: éjszaka arra ébredek, hogy valaki áll az ágyam végén, de persze nem látom, ki az. Aztán nem merek elaludni, mert félek tőle. Egyszer fordult elő, hogy megérintett, és az arcát is láttam: egyik elhunyt, közeli hozzátartozó volt. Érdekes módon, akkor nem ijedtem meg -vagy úgy megijedtem hogy észre sem vettem. De ilyen csak egyszer fordult elő.
Üdv, Angelika
Olvasgattam a beszélgetéseiteket az entitásokról. Én is tapasztalok ilyesmit gyerekkorom óta: éjszaka arra ébredek, hogy valaki áll az ágyam végén, de persze nem látom, ki az. Aztán nem merek elaludni, mert félek tőle. Egyszer fordult elő, hogy megérintett, és az arcát is láttam: egyik elhunyt, közeli hozzátartozó volt. Érdekes módon, akkor nem ijedtem meg -vagy úgy megijedtem hogy észre sem vettem
. De ilyen csak egyszer fordult elő.Üdv, Angelika
Szia istenajandeka9!
Olvasgattam a beszélgetéseiteket az entitásokról. Én is tapasztalok ilyesmit gyerekkorom óta: éjszaka arra ébredek, hogy valaki áll az ágyam végén, de persze nem látom, ki az. Aztán nem merek elaludni, mert félek tőle. Egyszer fordult elő, hogy megérintett, és az arcát is láttam: egyik elhunyt, közeli hozzátartozó volt. Érdekes módon, akkor nem ijedtem meg -vagy úgy megijedtem hogy észre sem vettem
Üdv, Angelika
Kedves Angelika!
Én is gyerekkorom óta vagyok részese e történéseknek. Rettegtem előre az éjszakáktól...
, mert nem tudtam, kik ezek, és tudnak e ártani nekem? Egészen felnőtt koromig tartott ez a félelem, míg el nem végeztem a sámán iskolát. Ott tanultam meg, hogy lehet velük bánni, hogy lehet őket elküldeni, és azt, hogy addig nem is szállnak le rólad, míg félsz, mert a félelmed az, ami táplálja őket.
Ma már a félelem a múlté, és nem csak azt érzem meg, ha hozzánk betéved "valaki", hanem azt is, ha valakin "csücsülnek", és fogyasztják az életenergiáját.
Éppen minap beszélgettünk a lányaimmal az ebédlőben. Egy pillanat alatt éreztem egy hideg fuvallatot, azzal a tipikus szaggal vegyítve. Felállt az összes hajzatom a tarkómon azonnal...
Nem szóltam semmit, csak meggyújtottam egy fehér gyertyát, de akkor már a gyerekek is mondták, hogy van itt valaki...
Ők is veszik az adást kisgyermek koruk óta. Így aztán szépen, kedvesen, de határozottan kiraktuk a szűrit.
Egyébként a sólámpával való világítás alváskor nálunk egész jól bevált, az óta ritkulnak az éjszakai "bevándorlók"...
Legyen szép napod! Vigyázzanak rád az angyalok!
Sziasztok!
Lehet, hogy rossz helyre írom, elnézést...
Leírnám a velem történteket, kérlek benneteket, hogy valaki magyarázza el nekem, mert én nem igazán értem.
Édesanyám agyérelmeszesédes beteg. A segítségkérő topikba írtam néhány hete, és sokan (sikeresen) segítettetek. - KÖSZÖNÖM!!!!
Anyunak (nem tudom, hogy hogyan írjam le pontosan) „kényszerképzetei” vannak (vagy lehet hogy nem is azok?).
Úgy érzi, hogy a testéből nőnek ki dolgok (levelek, virágok, csigák, csontok), vagy „rámásznak a macskák”.
A macskák a legfélelmetesebbek, azoktól retteg (hol csak fejük van, hol van testük is, időnként kukoricából van a farkuk, és még számtalan változat). Próbálok neki segíteni, amennyire tőlem telik, fogom a kezét, és együtt próbáljuk „elküldeni” őket, van, hogy sikerül is (nem mindig).
Mióta ilyen beteg, betettünk a szobájába egy fotelágyat, és éjjel-nappal van vele valaki még éjszaka is.
2 konkrét „velealvós” esetem van.
Az első esetben felkeltem éjjel (félálomban), mert nagyon az ágy szélén feküdt, és féltem, hogy leesik, és el akartam fordítani. Azt mondta, hogy nem tud beljebb menni az ágyon, mert ott fekszik mellette Zsófi ( Ő a lányom ).
Meggyőztem, hogy Zsófi nem feküdhet mellette, mert a saját ágyában alszik. Elfordult, és aludt tovább. Én is visszafeküdtem, elaludtam. Arra ébredtem ( ha ébredtem, és nem álom volt – nagyon valóságosnak tűnt), hogy Zsófi cibálja le rólam a takarót, és azt mondja (ZSÓFI HANGJÁN), hogy mellettem akar aludni.
Mondtam neki, hogy ez lehetetlen, mert egy foletágyban nem férünk el ketten. Mikor kinyitottam a szemem és fölnéztem, egy közel 2 méteres csontsovány öreg nő állt mellettem. Azt mondtam neki, hogy „Te nem is a Zsófi vagy, menj innen, és haggyál engem békén.” Azonnal eltűnt, azóta sem láttam, de egy kicsi lelkismeretfurdalásom van miatta, durva voltam, de ő sem tűnt olyan „kedves fajtának”.
Mi volt ez, megmondjátok nekem, ha szépen kérem?
A másik eset egy „macskás”. Anya egész este-éjjel macskákkal hadakozott. Éjszaka a házi(kedvenc)macskánk mellette aludt az ágya szélén. Anya keze-lába egész éjjel járt, macskákat szedegetett, és dobált le magáról, miközben Bikfic (a cicánk) édesdeden aludt mellette.
Egyszer, mikor felébredtem (vagy félig felébredtem, és odanéztem rá) egy macskafejet láttam az ágy végében. Egyetlenegyet, és igen rövid ideig. Akkor csak annyit mondtam, hogy „sicc”, és az is eltűnt.
Lehet, hogy ez az egész csak fáradtság-kimerültség nálam, de 1 hét alatt kétszer?
Lehet, hogy rossz helyre írom, elnézést...
Leírnám a velem történteket, kérlek benneteket, hogy valaki magyarázza el nekem, mert én nem igazán értem.
Édesanyám agyérelmeszesédes beteg. A segítségkérő topikba írtam néhány hete, és sokan (sikeresen) segítettetek. - KÖSZÖNÖM!!!!
Anyunak (nem tudom, hogy hogyan írjam le pontosan) „kényszerképzetei” vannak (vagy lehet hogy nem is azok?).
Úgy érzi, hogy a testéből nőnek ki dolgok (levelek, virágok, csigák, csontok), vagy „rámásznak a macskák”.
A macskák a legfélelmetesebbek, azoktól retteg (hol csak fejük van, hol van testük is, időnként kukoricából van a farkuk, és még számtalan változat). Próbálok neki segíteni, amennyire tőlem telik, fogom a kezét, és együtt próbáljuk „elküldeni” őket, van, hogy sikerül is (nem mindig).
Mióta ilyen beteg, betettünk a szobájába egy fotelágyat, és éjjel-nappal van vele valaki még éjszaka is.
2 konkrét „velealvós” esetem van.
Az első esetben felkeltem éjjel (félálomban), mert nagyon az ágy szélén feküdt, és féltem, hogy leesik, és el akartam fordítani. Azt mondta, hogy nem tud beljebb menni az ágyon, mert ott fekszik mellette Zsófi ( Ő a lányom ).
Meggyőztem, hogy Zsófi nem feküdhet mellette, mert a saját ágyában alszik. Elfordult, és aludt tovább. Én is visszafeküdtem, elaludtam. Arra ébredtem ( ha ébredtem, és nem álom volt – nagyon valóságosnak tűnt), hogy Zsófi cibálja le rólam a takarót, és azt mondja (ZSÓFI HANGJÁN), hogy mellettem akar aludni.
Mondtam neki, hogy ez lehetetlen, mert egy foletágyban nem férünk el ketten. Mikor kinyitottam a szemem és fölnéztem, egy közel 2 méteres csontsovány öreg nő állt mellettem. Azt mondtam neki, hogy „Te nem is a Zsófi vagy, menj innen, és haggyál engem békén.” Azonnal eltűnt, azóta sem láttam, de egy kicsi lelkismeretfurdalásom van miatta, durva voltam, de ő sem tűnt olyan „kedves fajtának”.
Mi volt ez, megmondjátok nekem, ha szépen kérem?
A másik eset egy „macskás”. Anya egész este-éjjel macskákkal hadakozott. Éjszaka a házi(kedvenc)macskánk mellette aludt az ágya szélén. Anya keze-lába egész éjjel járt, macskákat szedegetett, és dobált le magáról, miközben Bikfic (a cicánk) édesdeden aludt mellette.
Egyszer, mikor felébredtem (vagy félig felébredtem, és odanéztem rá) egy macskafejet láttam az ágy végében. Egyetlenegyet, és igen rövid ideig. Akkor csak annyit mondtam, hogy „sicc”, és az is eltűnt.
Lehet, hogy ez az egész csak fáradtság-kimerültség nálam, de 1 hét alatt kétszer?
