re rántottleves
A rántott levesről a gyermekkorom jut eszembe. Az 50-es években voltam kicsi. Akkor még nem volt félkész étel, zacskós leves. Ha lett volna, sem tudtuk volna megvenni.
Akkor sok rántott levest ettünk, no meg a rokonait: a köménymagos levest, a tojáslevest.
Amit az időben ettem most is szívesen fogyasztom.
Édesanyám nagyon találékony volt, ami otthon volt, abból mindig tudott valami finomat készíteni.
Néhány, ami hirtelen eszembe jut: a rántott leves és rokonai, a tojásleves, a köménymagos leves, valamint a tejleves, a paradicsomleves, a zöldségekből készült levesek, a grízes tészta, a lekváros tészta, a tojásos nokedli, a krumplistészta, a krumplilágos, a puliszka (dödölle), a paprikáskrumpli, az öhöm (ez hasonlít a slambuchoz vagy öreglebbencshez, de házi tarhonyával készül és nincs lepirítva), mindeféle főzelék feltétnek huszárrostélyos, bundáskenyér vagy macok (lepcsánka, tócsni), a kukorica puliszka (málé) édes tejjel vagy hagyás zsírral. Sütemények közül a krumplis pite, a görhe (édes kukorica pogácsa), a lekváros bukta, a krumplis és tepertős pogácsák, a leveles tészták, krémesek jutnak eszembe hirtelen.
Ketten voltunk testvérek. Bár testvérem lány volt, és akkor még nem volt szokás, hogy a fiúk kuktáskodtak, de gyermekkorában sokat betegeskedett, így a konyhában rendszerint én voltam befogva. Sokat profitáltam belőle amikor más városban tanultam, albérletben laktam, és csóró, éhes diákként kellett valami ehetőt, laktatót csinálni abból, ami éppen volt otthon. Most is szoktam olyanokat készíteni, amit akkoriban ettünk. Még az unokáim is szívesen fogyasztják a többségét. Jól jön, hogy valamit eltanultam Tőle.