Történelem

Piroska49 · 2008 Április 19

gabi bácsi írta:
Kedves Piroska!
A multkorában olvasgattam a neten,hogy az aztékok istenként várták vissza a tenger felöl érkező fehér isteneket, és tulajdonképpen e miatt nem léptek fel Cortez zsoldosaival szemben....Hasonló folyamat játszódott le az inkák esetében is Pizarro-val...Az Arvisurában is van említés az Amerikai kontinensen tett látogatásokról....Lehet ,hogy azok az első látogatók akik kivívták az isteni kategóriát, azok pont az említett látogatók lehettek?
Szép napot!
gabi bácsi

Kedves gabi bácsi!

Közép-Amerika betelepitését a 3 szigetről eredezteti az Arvisura amik feltételezhető, hogy MÚ szigetének töredezett részei . Az Arvisura szerint Amu és Ataisz szigetéről menekülők az As-tékok, a Marja szigetéről menekültek pedig a maják. Természetesen ezek a betelepülések nem máról holnapra történhettek. Ezek az események kb. i.e.11.000-ben történtek.

i.e.5040-ben. Armogour fejedelem elküldi fiait új hazák keresésére, mikor tudomására jut, hogy ATAISZ el fog süllyedni. Az egyik fia Kuszkó volt , ő az aki Kuszkó városát megalapítja.

Amint az Arvisurákból olvashatjuk ezek betelepülések voltak. Viszont a későbbi időkben történtek rokonlátogatások ezekre az újonnan alapitott területekre.
Az égiek 540 alkalommal látogatták meg a Földet, esetleg lehet, hogy erre emlékeznek .

Az Arvisura érdekes izgalmas és nem könnyű olvasmány.

Szép napot Piroska

Piroska49 · 2008 Április 19

Kedves siriusB!
Tökéletes igazad van, az idő fogja megoldani a kérdést. Viszont erről az jut eszembe, hogy sokáig Tróját is csak mesének tartották, aztán mégis meglelték.
Lehet, hogy érzékeny vagy a szellemi tanok iránt?

"A másolatokat, átiratokat, szövegváltzatokat, töredékeket és a levelezés jelentős részét is beleértve, mintegy 9000 oldal 'nyersanyag áll rendelkezésre."
"A rendszerezés során kiderült, hogy a lerótt, mintegy 350 Arvisurában magyar vonatkozásokról 155 Arvisurában történt említés. Ezek közül 8 Arvisura szövege jelenleg nem áll rendelkezésre ....." 1997. Bolyky Úr János

Szép napot Piroska

estfen · 2008 Április 20

Markos Gyula Az Úr szava magyar volt

A Bábeli Nyelv zavar.

Kezdetben magam is csak mint valami szép ős legendát, ugy fogtam fel a bábeli nyelv zavart, mint amelyre tudomá-
nyos érvet felépíteni alig lehet, noha elég világosan szól Mó-zes: I. 11. szak. 6. versében.
És monda az Ur: íme a nép egy, és az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban (az égig érő toronyt illetőleg.)
Nossza tehát szálljunk alá és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy meg ne érthessék egymás beszédét.
8. És elszélesztő őket az Ur az egész földnek színére stb.
Mihelyt azonban hozzá fogtam, eleintén csak 4—5 nyelv összehasonlításába, zsinórmértékül a vízözön előtti szittja nyel-vet véve, roppant meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy nem csak a Szémiták, Khaniták, de Jafet ivadékait képező szittyák nyelve is sok tekintetben megzavarodott, miket élő példákkal igazolunk.
Legkevésbé zavarodott meg a pártus Madaj-ár, az Amo-reus, filisteus és girgazeus nyelv, mely utóbbi kettőről kon-statálni lehet, hogy ugyanúgy hangzik ma is", mint az özön-víz előtt.
Miben nyilvánult tehát az a nyelv zavar ?
Íme egy-két élő példa.
A magyar, illetőleg a szittja azt mondja: Folyó, A zsidó: Jo—vol-t csinál belőle, a magyar rohan-bó) a zsidó nahor-t, vakmerö-ből meri-bach-t, kacag-bó) cakah-t, a venyigé-ből hoggo-fen-t csinál.

A görög:

A rossz bará-ból baratros-t, a derék hízóból hiszoterix-et, a tegez-ből tox-át, buzogányból paszgalon-t csinál stb.

A latin :

A vigadok-bó\, ga vi deot csinál.
A kültüz-ből), cul-tus-t.
A tsellag-bó\, stella-t.
Az éléfény-ből, fan-elia-t, familia-t stb.

A német:

A csalfá-ból, falsche.
A kufdr-ból, kaufer.
A fegyver-ből, gewer-t.
Az ostrom-ból, strurm-ot stb.

Templum-i=Tempel.
Hogy a német Tempel a latin templum-ból jött, az tisztára.
világos.
De hát a latin templom honnan jött? És mit jelent?
Isten házát.
Mi is a négy ötezer éves magyar Isten neve ? Sőt a Teremtő Isten neve? ls-ten=Él vagy Bél. Teremtő Isten=Ten-Bél! Ennek a hona? Ten-Bél-hon-a. (Ösezedolgozva.) Templom.

Burg.

No, ez már "csak tisztára tősgyökeres német szó!<SUP>-</SUP>Szinte látszik előre, hogy burokban született.
De ez még nem egész világos.
Mit tesz flaszterozni? Vízszintes falat rakni? Az utat burk-olja tudniillik a magyar. Vagyis mikor vízszintesen rakja a téglát akkor burk-olja. az utat. De a téglából falat nem csak vízszintesen rak a magyar, hanem körben is egy város körül, vagyis mikor körfalat épit akkor várk-ol, körben burk-ol. A Burg tehát Vár, a Vár tehát Burk:, v. Burok. Vagy ha jobban tetszik Burg. Bizony magyar ez.

Quitter=Zittewar (északnémet.)

A zivatar-ból lett!
A zivatar tudniillik Sionyva, zí-va, tör, tarol. A Ziva-tör-ből lett a Zittő wár (átdolgozással.) Hát vájjon a Quitter miből lett? A zivatar tudniillik nem csak házakat hord le és fákat tör
ki, hanem követ is.
A Quitter tehát követ tör, kivált ha sír a kő, mikor jön a
Sirocco.
Minták a bábeli nyelvzavarodás idejéből.
■ Juventus,juventalis=ifjuság.
Juventus helyett — ir és mond a német Jugent-et. Tehát a v-betűt g-vel helyettesíti.
Igen ám! Kérdezhetné valaki, hogy hiszen a német ezt nem is a magyar-ból, hanem latinból dolgozza át. Hát persze, csakhogy a latin juventus meg a magyar jövendő-ből lett ám, mert mi az ifjúság ? A jövendő, (reménye, ivadéka.)

Spital.

Ez tudniillik kórházat, ápoló helyet jelent. De vajjon minő igéből származhatik ez a főnév? Talán spitalen-ből. Nem! Mert ilyen igéje nincs is a németnek. Hát akkor honnan származik?
Minden kórház tudniillik óv és tápol. Egyszóval Óstápol,
vagy Istápol.
Nos, hát az Istápol-bál lett a Spitál. A, t és a pé fölcserélése után.
Stik=kist, kis-(ded)-bő1, megfordítva, ép úgy mint
a Sehn=A néz-ből,
a Falsch, a csalf-( á)-ból,
a Paitsch, a kor-bács. (Korholó, kergető és bántó szerszám )
Az os-tor üt, s tör, ostrom, ostromol, (rohanva.)
Ostrohomból jött a Sturm! (összedolgozva.)
A hamis-ból a hämis,
a jegy-zet-ből Zetl,
a jegy-zék-ből a Zech.
Csak a szó utolsó tagját használja fel, mint a latin a tépés-bál csak pes, pedis-t a görög tapod-ból csak a posz, podosz-t.

A Herbst=AzŐsz.

Vajjon mit csinál ? Hát bizony az ősz már csak. Herbaszt (hervaszt.) Innen a latin herba. Az is bizony csak herbadó, hervadó a növény.

A Geselle=Segéd.

Ne is vesződjünk vele valami nagyon sokat. Próbáljuk meg a Segédet egy kissé régebbi magyar szóval irni, igy pl. Segéllő. Nos, hát ez a Gesölle. (átdolgozva.)
Az ilyen Geschicht néha bizony (m) Egesik.
Ami a magyarban Kihült=az lehet a németben Khül.
A kihalt rövidebben Khalt.
Az alkuvár, a kufár, rövidebben Kauf-er, a magyar kofa is csak jó kufár, és nem kaufer.
A Schöpjer.
Ős Abater=Ősteremtő Apa.
Az Ős-ből csinál a német Schö-t, Abaterből pfert. Így lesz Schöpterból Schöpfer. (átdolgozva.)
A Typografia=betűkrovia.
Tübö=bötü, grafo-(i) rovok, v. irok. Együttvéve: Betük róvia (betükrovia) vagy Betű kirakva v. Betűk rakija. Hát nem ez a Typografia? . "
(Folytatni fogjuk tízszer, százszor!
Mért nem zavarodott össze a magyar nyelv?
Mert az Özönvíz tudvalevőleg a világ teremtése után 1656-ik évben volt, amikor Noe 600 esztendős volt Mózes tanu-sága szerint.
Noe pedig Mózes Gen. 9. 28. v. szerint az özönvíz után még 350 esztendeig élt.
Tehát azon időben ő még élt, amikor a bábeli nyelvzavar történt, mely időt a tudósok az özönvíz után 1717 esztendőre tesznek. Ami azonban nem egészen helyes, mert Pelogsz ide-jéig kerek 300 év van hátra. Eszerint a bábeli zavar 1991-ben történt.
Noe azonban, mint Isten választott edénye, ki mindenkor és mindenben az Ur akaratját kereste, alázatos istenfélő, ke-gyes és jámbor ember volt. Feltétlen bizonyos tehát, hogy ő nem akart Isten ellen lázadni, mint azok, akik egy égig érő tor-nyot akartak építeni gőgjükben, egy esetleges második vízözön ellen, mert hiszen Noe birta az Ur igéretét, hogy többé viz-özönnel nem fogja eltörölni a világot. S nemcsak birta, de hitte is feltétlenül.
Ő tehát sem maga, noha élt még, sem az ő kedvencz fia, sem annak harmadszülött fia, Madaj. Kit mi is több más tudósok nyomán a magyarok ősatyjának tartunk — nem ment el a Szineár mezejére Bábelt építeni, hanem Ararát lejtőin csendes, boldog életet folytatott az Ur szerelme szerint.
Az ő nyelve tehát nem zavarodott meg, hanem maradt a régi. Az özönvíz előtti nyelv, melyet mindenki egyformán értett és beszélt.
Következőleg vele volt fiai Jáfet, Magog és Madaj unokája nyelve sem zavarodott meg, hanem szájról-szájra azon épség-ben terjedt tovább, amint az az Édenben az Ur ajkáról el-hangzott.
Amennyiben pedig.egyes családoké megzavarodott volna is, később újból megigazodtak.

xian · 2008 Április 20

[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Kína a dinasztiák nemzete. Az elmúlt 4000 év során 21 dinasztia uralta a kínai trónt. Az ország területe mindig az éppen aktuális erőviszonyoktól függött. Időszámításunk előtt 200 körül épült meg a fal földes változata, a nomád kalandozók betöréseit megakadályozandó. A mai formáját több mint 1000 évvel később nyerte el, ám történelmi szerepét a betolakodók megállítását sosem tudta betölteni. Az viszont tény, hogy több százezer hadifogoly és paraszt vére tapad ehhez a monumentális építményhez, ami a világűrből is szabad szemmel látható.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az első híres kalandozó, aki hírt adott Kínáról, Marco Polo volt. Ám egyre többen kétségbe vonják, hogy valóban járt-e ő itt, ugyanis a leírásai ellentmondásosak. Az első európai hajósok portugálok voltak, akik csakhamar komoly erősséget építettek ki Makaóban és 1599-ben 400 éves bérleti szerződést kötöttek az éppen aktuális uralkodóház képviselőjével.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A többi hajósnemzet képviselője azonban csak az 1760-as években mutatott komolyabb érdeklődést a kontinensnyi ország iránt. A kereskedelem virágzott, ám a nyugati vásárlások messze felülmúlták a kínai vásárlásokat. Ezt az angolok az ópium forgalmazásával kívánták helyrebillenteni, ami hatalmas piacra talált a kínaiak között. Ez természetesen nem tetszett a drog ellen küzdő uralkodóknak. Különböző fenyegetéseket követően aztán a kínai hadsereg lefoglalta a brit készleteket Kantonban. Ez elegendő indokul szolgált a brit oroszlánnak, hogy fegyveresen lépjen fel. Kezdetét vette az első ópiumháború 1840-ben, ami 1842-ben teljes kínai vereséggel ért véget. Kína lemondott Hong Kong szigetéről és még jóvátételt is fizetett! Az ópium továbbra is jó üzletnek bizonyult, ám a kínai uralkodónak továbbra is bökte a szemét és elérkezett a második ópiumháború ideje 1860-ban. Ez már véresebben alakult, mint elődje. A közös angol-francia haderő megszállta Pekinget és ismét vereséget mért Kínára. Az angolok elfoglalták a Hong Kong szigettől északra fekvő New Territories-t, ami jelentősen megnövelte gyarmatuk területét. Az 1898-ban köttetett szerződés szerint a gyarmat 99 év múlva visszaszáll az anyaországra.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az utolsó, szebb napokat is látott dinasztia a Csing , már nem tudott izoláltan élni és megvédeni magát a külső behatásoktól. A franciák elfoglalták Indokínát (a mai Vietnám, Laosz és Kambodzsa), a britek Burmát (a mai Myanmar), a japánok a Koreai-félszigetről zavarták ki a kínaiakat, már éppen az anyaország feldarabolásán gondolkodtak az európai hatalmak, amikor az USA megmentette Kínát. Ennyi vereség után elkerülhetetlennek tűnt a Csing-dinasztia bukása, ez egy évtizeddel később be is következett. 1908-ban meghalt a császárnő és a hatalmat a 2 éves herceg örökölte. Két komolyabb lázadás elég is volt ahhoz, hogy a Csing-dinasztiát megfosszák hatalmától és kikiáltsák a Kínai Köztársaságot 1911-ben.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az aktív harcosok azonban nem tudtak mit kezdeni a demokrácia fogalmával, így csakhamar katonai diktatúra vette át a hatalmat, majd a kiskirályok kora következett. Két hatalmi központ kezdett kialakulni. A néhai kormány tagjai Dél-Kínában megalapították a Nemzeti Pártot, ismertebb nevén a Kuomintangot egy bizonyos Csang Kaj-sek vezetésével. Észak-Kínában viszont egy bizonyos Mao Ce-tung nevű segédkönyvtáros kommunista eszmék hirdetésével szerzett magának tömegbázist. A következő évtizedeket e két hatalmi gócpont sorozatos összeütközése jellemezte. Hol az egyik, hol a másik nyert egy-egy csatát, ám a háborúnak nem lett vége. A japán megszállás névlegesen egy kalap alá hozta a két ellenfelet, hogy együtt harcoljanak a japán betolakodók ellen, ám Mao kommunistái rutinosan hagyták, hogy Csang Kaj-sek nemzeti hadereje harcoljon a japánok ellen, míg ők a háttérben asszisztáltak. A törékeny egyezségnek a japán kapitulációval vége is lett. 4 év véres polgárháború után Mao Ce-tung csapata nyert, Csang Kaj-sek maradék hadseregével és Kína egész aranykészletével Tajvan szigetére menekült. 1949. október 1-én Maóék kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. [/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az ország azonban gazdasági csődben volt, különösen Csang Kaj-sek miatt, aki lenyúlta az aranykészleteket. Ám az első ötéves terv és gazdasági reformok (földosztás, iparosítás) meghozták kezdeti eredményüket. A mezőgazdaság azonban hosszú távon stagnálni látszott. Ez nem tetszett Maónak és meghirdette a Nagy Ugrás gazdaságpolitikáját, ami a gazdaságtörténet legnagyobb baklövésévé nőtte ki magát. Eltörölték a pénzt és a magántulajdont. Az acéltermelés növelése érdekében minden falu végén egy kis kohót húztak fel, ám vasércről nem gondoskodtak. Nem volt mit tenni, mint a háztartási fémeszközöket beolvasztani (talán ezért esznek a kínaiak fapálcikával?), az amúgy is hiánycikknek számító tüzelő pótlására pedig a bútorokat, ajtókat égették el a kohókban. És a végeredmény több ezer tonna használhatatlan vasbuga lett. Egy aszályos év aztán feltette az i-re a pontot: a mezőgazdasági termelés drasztikusan visszaesett és több mint 30 millió kínai halt éhen. A Nagy Ugrásból nagy bukás lett, ám Mao ezt is túlélte.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Jöttek a 1960-as évek, és Maónak nem tetszett, hogy Hruscsov felfedte Sztálin hibáit és elfogadta az USA létét. Szakított a kommunizmus két fő hirdetője. Az összes szovjet szakértőt hazarendelték, ennek következményeként abbamaradt a kínai atombomba fejlesztése is. Ám a kínaiak sokan voltak, szorgalmasak és a ledarált papírokból is összeállították a hiányzó láncszemeket, így mégis lett atombomba. Kína is atomhatalom lett a nyugati világ nem kis bánatára. A Nagy Ugrás okozta katasztrófa azonban nem bizonyult elegendőnek Mao elvtársnak. Újabb hajmeresztő dolgon törte félig kopasz fejét. Ebből lett a híres Kulturális Forradalom, amiben a kínai értelmiség színe-java eltűnt a politikai süllyesztőben.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Történt, hogy a Nagy Ugrás okozta sokk után Mao kezdett elszigetelődni saját pártján belül. Ezt észrevéve jobb keze Lin Piao, a hadsereg főparancsnoka segítségével elkezdte saját személyi kultuszát építeni. Lin összegyűjtötte Mao híres aranyköpéseit, ebből lett a híres Kis Piros Könyv. (Ebből egyet én is beszereztem, csak úgy érdeklődésképpen. Már a második oldalon egy furcsa fogalom ütött szöget a fejembe: demokratikus diktatúra. Szerintem egy rendszer vagy demokratikus, vagy diktatúra, de hogy ezek összeházasodjanak?)[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]A lényeg, Mao arca jelent meg még a legutolsó traktor visszapillantó tükrén is. Ezt követően Mao a hadsereg és a nálunk is létezett munkásőrség segítségével hadat üzent az értelmiségnek, lényegében mindenkinek, aki nála, vagy feleségénél okosabb, vagy ügyesebb volt. Írók, művészek, tanárok, tudósok tűntek el a munkatáborok poklában csak azért, mert kitűntek az átlag munkások közül. Templomok, papok és barátok százai tűntek el a föld színéről. Ebben a harcban Maóné is aktívan részt vett. Mindez 1967-ben történt. Az ezt követő években Mao egy kicsit visszavett katasztrófa ötleteiből. Csu En-lai, az akkori miniszterelnök keményen dolgozott azon, hogy a kínai gazdaság magához térjen.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Aztán 1976-ban mindkét nagyvezér eltávozott az örök vörös mezőkre. Mao kijelölt utóda azonnal fellépett az akaratos Maónéval szemben, aki a háttérből kívánta Maót játszani. Egy hónap múlva aztán addig fajult a helyzet, hogy a Négyek Bandája Maóné és három cimborája lakat alá került. Érdekes módon a vád ellenük a Kulturális Forradalom alatt elkövetett rémtettek kitervelése volt. A probléma azonban mélyebben gyökerezett: az ötödik tag hiányzott a vádlottak padjáról. Igen, Mao Ce-tung. Maóné életfogytiglant kapott és 1991-ben saját kezével vetett véget háziőrizetének és életének.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Egy öreg motoros következett az élen, aki néhányszor már kegyvesztett lett, ám mindig visszatért. Őt Teng Xiao-pingnek hívták. Joggal mondható el az öregúrról, hogy Kínát egy rakétasebességű növekedési pályára állította. Ám a politikai szereposztás mitsem változott. A párton belül minden reformnézetet valló embert elhallgattattak, nem volt helye semmiféle demokratizálódási folyamatnak. Ez Teng Xiao-ping két arca.[/FONT]
[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]Az egyik háttérbe szorított reformer halála váltotta ki a Tienanmen téri mészárlás néven elhíresült lövöldözést. Hu Yao-bang, a reformer hivatalos temetésén 1989 áprilisában a Párt fejesei mondtak búcsúbeszédet, ám a téren lassan 150 ezer diák és értelmiségi gyűlt össze. Nem kellett sok hozzá, hogy a népgyűlés egy nyilvános demokrácia-tüntetéssé váljon. A tüntetés majd 50 napig tartott. A tömeg 1 millióssá nőtt és további 200 városban kezdtek mozgolódni az emberek. A nemzetközi média is megjelent. Aztán Teng meghozta a végzetes döntést és a fegyvereké lett a főszerep. Tankok és automatafegyveres katonák rontottak a tömegre. Az áldozatok számáról csak találgatások vannak. Állítólag az áldozatokat azonosítás nélkül tömegsírokba tették, amelyeket nem jelölnek a térképek. A Kommunista Párt ezzel az akcióval a maradék népszerűségétől is búcsút vett. Számos kínai vezetőben elevenen él a világtörténelemben számos alkalommal előfordult emberi jogi perek élménye, azaz a félelem, hogy egyszer majd a Tienanmen téri mészárlás felelőseit fogják számon kérni. A hivatalos verzió szerint a kínai rendőrségnek nem volt birtokában semmiféle tömegoszlató eszköz, ezért kért hathatós segítséget a hadsereg vezetőitől.[/FONT]

gabi bácsi · 2008 Április 20

Kedves xian!
Látom Kínából jó vagyol...Soraid precizitása , stílusa emlékeztet egy szerencsétlen sorsú fórumozóra....
A XX.század zűrzavaros éveit jól összefoglaltad nekünk.
Egy valamiben azt hiszem egyet értünk:Mao ritka nagy gazember volt...
Nem tudom, a kinaiak hogy tekintenek szegény magyarokra?

Fremen72 · 2008 Április 21

Magyar - kínai kapcsolat kell?
Arra is van példa!!

Itt találtam: http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/1238
Idézem:

A magyar-hun-kínai kapcsolat tobb ezer eves.
A hun-kutatás nélkül nincs magyar őstörténet. Gyökereink olyan területekre - Belső-Ázsiába - vezetnek, amely terület múltját Európában nem- vagy csak alig ismerik.
Idörendi tablazat
i.e. 4040 Megalakul a 24 Hun Törzsszövetség Agaba vezetésével, Ordosz központtal (Kína).
i.e. 4020 Első Birodalmi Nagyszala – Ordosz (Kína).
i.e. 2480 Bóta, úz (őspalóc) fővezér indítványára megköttetik a hunok és a kinajok között a Béke és Rokonság szerződése. A szerződés értelmében a hun, agaba és kinaj népek szabadon költözhetnek egymás területein. Közös tanács bírálta a vitatott eseteket. Tanulmányi cseretáborok is létrejöttek.
i.e. 1705 A japán "honfoglalás" ideje. Szőreg Nagy Süán sámángyőztes és kapitány helyettese, a manzsu Tenno keletre hajózott Ordoszból. Tennó feleségül vette az ajnó vezér lányát Tikajót.
i.e. 1112 Müjáki csata. A 24 Hun Törzsszövetség döntő csatája a kinajok ellen. A hunok győztek.
i.e. 335 A Buddhizmus erős hatást gyakorol Ordoszra, ezért a hunok útnak indulnak.
i.e. 206 Matyó kínai császár (Moto, Mao-tun) áttöri a Kínai Nagy Falat.
i.e. 25 Kövezsd széki-hun vezér meghódítja a Kínai Birodalmat. Császár lesz.
.i.u.1000-ig birtokolja Tianjin-t teve meg szekhelyeve. Idezve

www.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.154
A "hun" szó mongol nyelven annyit jelent, mint "ember". A hunok ismert története valamikor a késő-bronzkorban kezdődik. A hunok őshazája a Góbi-sivatagtól északra talán a Selenga folyó völgyében lehetett, birodalmuk kezdetben a ma Kínához tartozó Belső-Mongóliában, Ordosz vidékén alakult ki, de a Kr. előtti II. században már a Tárim-medencétől az Iszik kölig és a Szaján-hegységtől a Bajkál tóig terjedt. A birodalom határai állandóan változtak. Ismert történetük a Kr. előtti első évezred elején kezdődik. A kínai Konfúciusz (Kung Csiu, Kr.e. 551-479) a hunokat senjün (csenjün) néven említi, mint olyan népet, amely már mintegy 350 éve a Góbi-sivatag peremvidékén él. A Kr. előtti IV. századi kínai forrásokban már gyakran találkozunk a hunokkal, akikkel szemben a kínaiak változó sikerrel harcolnak. A hunok ismert nagy fejedelme Mao-tun a Kr. előtti 200-as években egységes irányítás alatti erős államot szervezett, melynek fővárosa Karakorum környékén volt. Kr.e. 174-ben leigázta az ellenséges tunguz, a jüe-csi (tohár) az o-sun, majd sok más népet. Ez a hun expanzió mozgásba hozta Belső-Ázsia népeit és indította el a későbbi nagy népvándorlás első hullámát. Mao-tun ekkor levelet küldött a kínai császárnak írván: "mindezen népeket hunná tettem és az összes nyilas népek egyetlen családban egyesültek". Csang K'ien kínai vezér Kr.e. 128-ban a hunok fogságába került, onnan visszatérve megbízható - számunkra is igen hasznos - adatokat közölt a kínaiaknak a hunokról. Kr.e. 122 után Ho K'i-ping kínai vezér nagy támadást intézett a hunok ellen, aminek következtében a Hsziungnu Birodalom egysége a Kr. előtti I. század közepére fokozatosan csökkent és a hunok központja az Orhon, a Szelenga és a Tola folyók forrásvidékére húzódott vissza.

A Hun Birodalom ekkor kettévált:, az "északi hunok" más népekkel együtt Kr.e. 51 körül kínai vezetés alá kerültek, mint Kína hűbéresei a Csi-csi által kiürített Észak-Mongóliába, az Orhon-folyó környékére vonultak. E hűbéres viszony nem tartott sokáig, mert a kínaiak megtámadták a Belső-Ázsiában maradt hunok szállásterületeit; Kr.u.87-ben 200 000 hun hódol meg a kínaiaknak. Kr.u. 91-ben Keng K'uei tábornok ismét nagy erővel tört be a volt hun területre és ott győzelmet aratott. Az északi hunok egy kisebb csoportja áttelepült a mai Észak-Shanhszi tartomány területére és átmeneti vezetőválságok után Kr.u. 216-ban végzetes vereséget szenvednek. Kr.u. a IV. században alakult ugyan három kis utódállam - a "Korai Zhao", az "Északi Liang" és a "Kései Xia"; valamennyiük sorsa a beolvadás lett. A Han Birodalom bukása után Kr.u. 220 után az északi hunoknak Ordosz környékén újra sikerült függetlenségüket kivívniuk és ezt megszűnésükig meg is tartották; ettől kezdve - bár területükön továbbéltek - nem játszottak jelentős szerepet Belső-Ázsia történetében. Kínában 439-ben megszűnt az utolsó hun állam.

- A hsziungnu és a hun nép azonossága. A "hsziungnu" (xiongnu) népnév ebben a formában a Kr. előtti 318-ban jelent meg Észak-Shanxi területén egy ütközet kapcsán, majd Kr.e. 312-ben "xionanu" formában találjuk Loufan területén. Kr.e. 265-ben már a "hsziungnúk - az ázsiai hunok -" eljárásairól olvasunk. A Kr.e. 254-222 között élt Xi Wang már egyértelműen a hunokat nevezi hsziungnúknak, akik ellen Qin Shi-huang császár (221-210) a Nagy Falat emelte és Wang Zhao-jun kínai udvarhölgy a hun-hsziungnú bőrdobok hallatán kesereg. Zhang Guo Ce hsziungnúknak az összes "barbár" népet nevezi, majd ugyanő ezt a hu népekre vonatkoztatja, akikben a hzsiungnúk ősei, a "protohsziungnúkat" látjuk. A Kr. előtti II. évszázad végén élt Szemacsien már egyértelműen a hunokra vonatkoztatva ír a hsziungnúkról. A hun és a hsziungnu név azonosságáról a kutatók csak az elmúlt kétszáz évben kételkedtek; a francia J.L. De Guignes (1723-1800) a két név alatt értett nép azonosságát még természetesnek tartja. A tudomány mai állása szerint a kutatók többsége forráskutatásaik alapján újra azonosnak tartják e hsziungnu és az ázsiai-hun népet.

A hunok nyelve. Ha a sinológusok valaha is a magyar őstörténettel foglalkoztak volna, messzemenő szakmai következtetéseket vonhattak volna le abból, hogyan "ment át" egy Kína szomszédságában élő néphez az a sok, a kínai nyelvben még ma is előforduló szó, amely a magyar nyelvben is megvan. A hsziungnúk nyelve ugyan török volt, de nagy kínai szókinccsel rendelkeztek (nű=nő, ma-ma=mama, papa=papa, lian=lány, kou=kutya, mao=macska, csi=csirke, ge=galamb, mi-feng=méh, luó=ló, pej=pej, sün=sün, pu-li=puli, sha-mang=sámán stb.) Priszkosz rhétortól tudjuk, hogy Attila tudott "gót" nyelven, Aetius barátjával latinul, a bizánciakkal görögül beszélt övéihez, pedig (az óbolgárral és a mongolra emlékeztető) "török" nyelven szólt. Az Attila udvarában levő személyek neveinek mind török jelentése van (Mundzsuk="gyöngy, ékszer", Öktar= "erős, hatalmas", Ajbárs="holdpárduc", Arqan="tiszta, szép", Hernek=hősember", Dengi(t)zik="tengerhez hasonló", Qaráton="fekete ruhás", Bársig="párduchoz hasonló", Kürsig="derekas, nemes", Eskam="nagy pap", Qilqil="szilárd jellemű", Ésle="a nagy öreg", Verik="erős", Blide="bölcs uralkodó". Mindebből egyértelműen megállapítható, hogy a fejedelmi nemzetségek tagjai török nevet viseltek, tehát a hunok, illetve a hunok vezető részének nyelve - amellett, hogy a hun törzsszövetség tagjai közül többen szaka típusú kelet-iráni nyelvet is beszéltek, - török volt, de a hun törzsszövetség keretében voltak, akik más iráni és altaji nyelveket beszéltek. A hsziungnúk török nyelvével jelenleg a pekingi török-kínai nyelv kutatásával foglalkozó intézetben foglalkoznak, amelynek vezetője Chen Zongshen professzor.

„A hunok története nem önálló munka, hanem a Shi Ji Történelmi Feljegyzések című nagy, 130 kötetes történelmi munkának – amely Kína történelmét (Kr.e. 2550-től 90-ig) öleli fel – a 110. kötete. A Shi Ji az első életrajzszerű stílusban írt történelmi feljegyzés Kínában. Miután Sima Qian a hunoknak a Történelmi Feljegyzésben egy egész kötetet szentelt, más kínai történészek is követték példáját és ők is több figyelmet fordítottak a hunokra. Történetük a nyugati Han-dinasztia (Kr.e.206.-Kr.u.24.), úgy, mint a keleti Han-dinasztia (25-220) történeti leírásaikban is követhető. E két han krónika szerint a hunok 48-ban két részre oszlottak, az északi és a déli csoportra. Később a déli csoport egy része behódolt és beolvadt a nagy faltól délre eső kínai keleti Han-dinasztia birodalmába, s egyes kínaiak, ujgurok és más kisebbségek is őket tartják őseiknek. Az északi hunok 91-ben nyugat felé tartottak és a kínai kutatók az V. században feltűnő hunok (Atilla népe) őseinek tekinti őket, a magyarokról pedig azt tartják, hogy ők Atilla király hunjainak ivadékai, azaz az északi hunokleszármazottai.”Idezve

www.istvandr.kiszely.hu/ostortenet/)

További beszólásaim:

Markos Gyula valószínűleg nem a vatikáni vélemény fősodrában helyeszkedett el, jó sok munkája telt nyelvi játékaiban, szegényt Isten nyugasztalja. Ha ez lekötötte a fölös szellemi energiáit, ám legyen.

Hímoroszlán Géza fejedelem palotájában talált oroszlános életfájához kapcsolódva ha az ember valamit be akar bizonyítani, akkor be is fogja... A korabeli Európának halvány fogalma sem lehetett a Skandináv-félszigetről, mivel akkori lakosai (az éppen dekadenciába hajló, de még mindig éppen eléggé barbár norvég-viking srácok) nem saját hazájuk térképeivel árasztották el Észak-Európát, inkább - eleinkhez hasonlóan - nyilaikkal és baltáikkal. A Van-tó környéke nem igazán hasonlít a világ "aranyos szegletéhez" inkább a Holdhoz, a vize meg ihatatlanul sós. Egyébként a parthus eredet (van miből válogatni...:mrgreen

szimpi nekem, mivel róluk sem tud semmit a modern történettudomány (se nem az Iránt és Indiát elárasztó árjákhoz, se nem a szintén indoeurópai és rokon médekhez nincs közük) és nekik is vannak nyilaik, méghozzá hátrafelé lövős...) meg egyébként is tökös srácok. Még Róma sem tudott mit kezdeni velük. Egyébként az életfa a perzsa zoroasztriánus vallásnak is központi motívuma (persze a tűz mellett) ebből is lehet kafa párhuzamokat levonni.
Kereszteljem át magam advocatus diabolinak?????

himoroszlán · 2008 Április 21

Piroska49 írta:
Igazán sajnálom, hogy Iván nem tud ehhez most hozzászólni. Bár az az igazság, hogy a hölgy kissé ellenséges hangot üt meg véleményem szerint.
Mivel még én is csak most ismerkedem az Arvisurákkal azt látom, hogy sokan kételkedve fogadják a benne leirtakat. Mint Iván is sokszor elmondta el kell olvasni és nem mások véleményére adva véleményt alkotni. A kételyek egyik másik arvisuránál nálam is jelentkezik, de azért nem ilyen hangnemben.
A kiragadott rima szó pedig érdekes, hisz annyi város, falu viseli nevében a rima szót, nem hinném, hogy a régi időkben ennek ennyire rossz értelme lett volna. Rima-folyó, Rimaszombat, Rimaszécs.
Arvisurát nálam jobban ismerők véleménye szerint , ha van is bele piszkálás az nem a finnugoristák tették.
Ha meghallgatjátok Kozsdi Tamás felvételét többet is megtudtok az
Arvisurákról.

Sámán, tárkány, rimalány és beavatott képzések <O

</O

Minden törzs köteles volt elküldeni a legtehetségesebb ifjúkat az éppen akkori beavatott központba sámán képzés céljából, amely egy 5 éves képzés volt. Itt rovásírást, orvoslást, lóápolást, kereskedelmi és gazdálkodási tanulmányokat, a tórem hitvilággal, hitélettel kapcsolatos ismereteket szereztek, de ezen felül gyakorlati képzésben is részük volt, elsősorban a lovaglás terén. A tanulmányok befejeztét követően rendezték meg a Nagy Süánt, ami 3, 4, vagy 5 napos gyorsasági ügyességi verseny, s egyben szellemi műveltségi vetélkedő volt. A versenyszámok a következők voltak: lóápolás, lovasversenyek gyorsasági, akadály, szekérverseny, lóbetörés, szellemi vetélkedések, hitvilágról, tudományokról, rege és mondavilágról, csillagvizsgálatról, stb. (az udmurtoknál a győztest hívták Pünkösdi királynak.)<O

></O

>
Aki az első lett, az nyerte el a fősámáni-fejedelmi méltóságot. A fősámán mellett másik fejedelem volt a fővezér. A nőknél is folyt úgynevezett rimalány-képzés, ami négy évig tartott, s ahová szintén a legjobbak juthattak be. Az ő vetélkedésük győzteséből került ki az aranyasszony. Az ő feladatuk is nagyon fontos volt, így például a vetés, aratás megszervezése, a betakarított javak igazságos elosztása a közösségen belül, a lakóépületek, s az egész település tisztántartatásának felügyelete, a gyermekek világrahozatalának megkönnyítése, a csecsemők és szülő asszonyok gondozása. A törzsszövetség minden időkben rendelkezett továbbá - szintén képzett - rovósámánokkal, akik feladata a fontos történések kő-, vagy fémlapokra való lejegyzése volt.<O

></O

>
Külön oktatási rendszert állítottak fel az egyes kézműves mesterek képzéséhez. Ez a tárkányképzés négy éven át tartott, s jelenlegi szakiskolák hatékonyságával ellentétben ez idő alatt itt valódi mesteremberek kerültek ki.<O

></O

>
A leghosszabb, hat évig tartó képzésben azonban a beavatottak részesültek.<O

></O

>

himoroszlán · 2008 Április 21

Fremen72 írta:
Magyar - kínai kapcsolat kell?
Arra is van példa!!

Itt találtam: http://www.ongo.hu/elmenybeszamolok/1238
Idézem:

A magyar-hun-kínai kapcsolat tobb ezer eves.
A hun-kutatás nélkül nincs magyar őstörténet. Gyökereink olyan területekre - Belső-Ázsiába - vezetnek, amely terület múltját Európában nem- vagy csak alig ismerik.
Idörendi tablazat
i.e. 4040 Megalakul a 24 Hun Törzsszövetség Agaba vezetésével, Ordosz központtal (Kína).
i.e. 4020 Első Birodalmi Nagyszala – Ordosz (Kína).
i.e. 2480 Bóta, úz (őspalóc) fővezér indítványára megköttetik a hunok és a kinajok között a Béke és Rokonság szerződése. A szerződés értelmében a hun, agaba és kinaj népek szabadon költözhetnek egymás területein. Közös tanács bírálta a vitatott eseteket. Tanulmányi cseretáborok is létrejöttek.
i.e. 1705 A japán "honfoglalás" ideje. Szőreg Nagy Süán sámángyőztes és kapitány helyettese, a manzsu Tenno keletre hajózott Ordoszból. Tennó feleségül vette az ajnó vezér lányát Tikajót.
i.e. 1112 Müjáki csata. A 24 Hun Törzsszövetség döntő csatája a kinajok ellen. A hunok győztek.
i.e. 335 A Buddhizmus erős hatást gyakorol Ordoszra, ezért a hunok útnak indulnak.
i.e. 206 Matyó kínai császár (Moto, Mao-tun) áttöri a Kínai Nagy Falat.
i.e. 25 Kövezsd széki-hun vezér meghódítja a Kínai Birodalmat. Császár lesz.
.i.u.1000-ig birtokolja Tianjin-t teve meg szekhelyeve. Idezvewww.kincseslada.hu/magyarsag/content.php?article.154
A "hun" szó mongol nyelven annyit jelent, mint "ember". A hunok ismert története valamikor a késő-bronzkorban kezdődik. A hunok őshazája a Góbi-sivatagtól északra talán a Selenga folyó völgyében lehetett, birodalmuk kezdetben a ma Kínához tartozó Belső-Mongóliában, Ordosz vidékén alakult ki, de a Kr. előtti II. században már a Tárim-medencétől az Iszik kölig és a Szaján-hegységtől a Bajkál tóig terjedt. A birodalom határai állandóan változtak. Ismert történetük a Kr. előtti első évezred elején kezdődik. A kínai Konfúciusz (Kung Csiu, Kr.e. 551-479) a hunokat senjün (csenjün) néven említi, mint olyan népet, amely már mintegy 350 éve a Góbi-sivatag peremvidékén él. A Kr. előtti IV. századi kínai forrásokban már gyakran találkozunk a hunokkal, akikkel szemben a kínaiak változó sikerrel harcolnak. A hunok ismert nagy fejedelme Mao-tun a Kr. előtti 200-as években egységes irányítás alatti erős államot szervezett, melynek fővárosa Karakorum környékén volt. Kr.e. 174-ben leigázta az ellenséges tunguz, a jüe-csi (tohár) az o-sun, majd sok más népet. Ez a hun expanzió mozgásba hozta Belső-Ázsia népeit és indította el a későbbi nagy népvándorlás első hullámát. Mao-tun ekkor levelet küldött a kínai császárnak írván: "mindezen népeket hunná tettem és az összes nyilas népek egyetlen családban egyesültek". Csang K'ien kínai vezér Kr.e. 128-ban a hunok fogságába került, onnan visszatérve megbízható - számunkra is igen hasznos - adatokat közölt a kínaiaknak a hunokról. Kr.e. 122 után Ho K'i-ping kínai vezér nagy támadást intézett a hunok ellen, aminek következtében a Hsziungnu Birodalom egysége a Kr. előtti I. század közepére fokozatosan csökkent és a hunok központja az Orhon, a Szelenga és a Tola folyók forrásvidékére húzódott vissza.

A Hun Birodalom ekkor kettévált:, az "északi hunok" más népekkel együtt Kr.e. 51 körül kínai vezetés alá kerültek, mint Kína hűbéresei a Csi-csi által kiürített Észak-Mongóliába, az Orhon-folyó környékére vonultak. E hűbéres viszony nem tartott sokáig, mert a kínaiak megtámadták a Belső-Ázsiában maradt hunok szállásterületeit; Kr.u.87-ben 200 000 hun hódol meg a kínaiaknak. Kr.u. 91-ben Keng K'uei tábornok ismét nagy erővel tört be a volt hun területre és ott győzelmet aratott. Az északi hunok egy kisebb csoportja áttelepült a mai Észak-Shanhszi tartomány területére és átmeneti vezetőválságok után Kr.u. 216-ban végzetes vereséget szenvednek. Kr.u. a IV. században alakult ugyan három kis utódállam - a "Korai Zhao", az "Északi Liang" és a "Kései Xia"; valamennyiük sorsa a beolvadás lett. A Han Birodalom bukása után Kr.u. 220 után az északi hunoknak Ordosz környékén újra sikerült függetlenségüket kivívniuk és ezt megszűnésükig meg is tartották; ettől kezdve - bár területükön továbbéltek - nem játszottak jelentős szerepet Belső-Ázsia történetében. Kínában 439-ben megszűnt az utolsó hun állam.

- A hsziungnu és a hun nép azonossága. A "hsziungnu" (xiongnu) népnév ebben a formában a Kr. előtti 318-ban jelent meg Észak-Shanxi területén egy ütközet kapcsán, majd Kr.e. 312-ben "xionanu" formában találjuk Loufan területén. Kr.e. 265-ben már a "hsziungnúk - az ázsiai hunok -" eljárásairól olvasunk. A Kr.e. 254-222 között élt Xi Wang már egyértelműen a hunokat nevezi hsziungnúknak, akik ellen Qin Shi-huang császár (221-210) a Nagy Falat emelte és Wang Zhao-jun kínai udvarhölgy a hun-hsziungnú bőrdobok hallatán kesereg. Zhang Guo Ce hsziungnúknak az összes "barbár" népet nevezi, majd ugyanő ezt a hu népekre vonatkoztatja, akikben a hzsiungnúk ősei, a "protohsziungnúkat" látjuk. A Kr. előtti II. évszázad végén élt Szemacsien már egyértelműen a hunokra vonatkoztatva ír a hsziungnúkról. A hun és a hsziungnu név azonosságáról a kutatók csak az elmúlt kétszáz évben kételkedtek; a francia J.L. De Guignes (1723-1800) a két név alatt értett nép azonosságát még természetesnek tartja. A tudomány mai állása szerint a kutatók többsége forráskutatásaik alapján újra azonosnak tartják e hsziungnu és az ázsiai-hun népet.

A hunok nyelve. Ha a sinológusok valaha is a magyar őstörténettel foglalkoztak volna, messzemenő szakmai következtetéseket vonhattak volna le abból, hogyan "ment át" egy Kína szomszédságában élő néphez az a sok, a kínai nyelvben még ma is előforduló szó, amely a magyar nyelvben is megvan. A hsziungnúk nyelve ugyan török volt, de nagy kínai szókinccsel rendelkeztek (nű=nő, ma-ma=mama, papa=papa, lian=lány, kou=kutya, mao=macska, csi=csirke, ge=galamb, mi-feng=méh, luó=ló, pej=pej, sün=sün, pu-li=puli, sha-mang=sámán stb.) Priszkosz rhétortól tudjuk, hogy Attila tudott "gót" nyelven, Aetius barátjával latinul, a bizánciakkal görögül beszélt övéihez, pedig (az óbolgárral és a mongolra emlékeztető) "török" nyelven szólt. Az Attila udvarában levő személyek neveinek mind török jelentése van (Mundzsuk="gyöngy, ékszer", Öktar= "erős, hatalmas", Ajbárs="holdpárduc", Arqan="tiszta, szép", Hernek=hősember", Dengi(t)zik="tengerhez hasonló", Qaráton="fekete ruhás", Bársig="párduchoz hasonló", Kürsig="derekas, nemes", Eskam="nagy pap", Qilqil="szilárd jellemű", Ésle="a nagy öreg", Verik="erős", Blide="bölcs uralkodó". Mindebből egyértelműen megállapítható, hogy a fejedelmi nemzetségek tagjai török nevet viseltek, tehát a hunok, illetve a hunok vezető részének nyelve - amellett, hogy a hun törzsszövetség tagjai közül többen szaka típusú kelet-iráni nyelvet is beszéltek, - török volt, de a hun törzsszövetség keretében voltak, akik más iráni és altaji nyelveket beszéltek. A hsziungnúk török nyelvével jelenleg a pekingi török-kínai nyelv kutatásával foglalkozó intézetben foglalkoznak, amelynek vezetője Chen Zongshen professzor.

„A hunok története nem önálló munka, hanem a Shi Ji Történelmi Feljegyzések című nagy, 130 kötetes történelmi munkának – amely Kína történelmét (Kr.e. 2550-től 90-ig) öleli fel – a 110. kötete. A Shi Ji az első életrajzszerű stílusban írt történelmi feljegyzés Kínában. Miután Sima Qian a hunoknak a Történelmi Feljegyzésben egy egész kötetet szentelt, más kínai történészek is követték példáját és ők is több figyelmet fordítottak a hunokra. Történetük a nyugati Han-dinasztia (Kr.e.206.-Kr.u.24.), úgy, mint a keleti Han-dinasztia (25-220) történeti leírásaikban is követhető. E két han krónika szerint a hunok 48-ban két részre oszlottak, az északi és a déli csoportra. Később a déli csoport egy része behódolt és beolvadt a nagy faltól délre eső kínai keleti Han-dinasztia birodalmába, s egyes kínaiak, ujgurok és más kisebbségek is őket tartják őseiknek. Az északi hunok 91-ben nyugat felé tartottak és a kínai kutatók az V. században feltűnő hunok (Atilla népe) őseinek tekinti őket, a magyarokról pedig azt tartják, hogy ők Atilla király hunjainak ivadékai, azaz az északi hunokleszármazottai.”Idezvewww.istvandr.kiszely.hu/ostortenet/)

További beszólásaim:

Markos Gyula valószínűleg nem a vatikáni vélemény fősodrában helyeszkedett el, jó sok munkája telt nyelvi játékaiban, szegényt Isten nyugasztalja. Ha ez lekötötte a fölös szellemi energiáit, ám legyen.

Hímoroszlán Géza fejedelem palotájában talált oroszlános életfájához kapcsolódva ha az ember valamit be akar bizonyítani, akkor be is fogja... A korabeli Európának halvány fogalma sem lehetett a Skandináv-félszigetről, mivel akkori lakosai (az éppen dekadenciába hajló, de még mindig éppen eléggé barbár norvég-viking srácok) nem saját hazájuk térképeivel árasztották el Észak-Európát, inkább - eleinkhez hasonlóan - nyilaikkal és baltáikkal. A Van-tó környéke nem igazán hasonlít a világ "aranyos szegletéhez" inkább a Holdhoz, a vize meg ihatatlanul sós. Egyébként a parthus eredet (van miből válogatni...:mrgreen szimpi nekem, mivel róluk sem tud semmit a modern történettudomány (se nem az Iránt és Indiát elárasztó árjákhoz, se nem a szintén indoeurópai és rokon médekhez nincs közük) és nekik is vannak nyilaik, méghozzá hátrafelé lövős...) meg egyébként is tökös srácok. Még Róma sem tudott mit kezdeni velük. Egyébként az életfa a perzsa zoroasztriánus vallásnak is központi motívuma (persze a tűz mellett) ebből is lehet kafa párhuzamokat levonni.
Kereszteljem át magam advocatus diabolinak?????

Kedves Fremen72!
Nagyon sok témával kapcsolatban nekem is vannak anomáliáim, sőt konkrét véleményem is a történelem és a történelmi eseményekkel együtt jelen lévő mitoszokkal, regevilággal, ugyanakkor még fel nem derített de feltételezett történések helyét, lefolyását illetően. (a későbbiekben, időm föggvényében le is irogatom ezeket a kételyeimet, amomáliákat, de igyekszem nem irónikus válaszokkal illetni mások írásait, nézetét, esetleg hitét)
Az oroszlánról. Amennyiben stílusodat követném és én írtam volna az anyagot most mondhatnám saját oroszláni hatalmamat akartam volna bemutatni. Ez persze vicc.
Az viszont nem, hogy i.e. 8000 és régebbi élő ősök (nem azt irtam, hogy magyarok - ősök) Európa minden területén (régészeti leletek alapján) jelen voltak. A korai szakaszban Angliában is (még összefüggő földrész volt a kontinens, a későbbi szakaszban (követve a rénszarvas vadászati lehetőségeket) a skandináv területen is. Azt is leletek bizonyítják, hogy ezek az ősök nagyjábol azonos rovásokat alkalmaztak (lehet igy tartották számon állataikat, ennek alapján kereskedtek a Közel-Keleten élő ősökkel, vagy igy tájékoztatták az asszonyt, hogy vadászni mentem ne vár haza).
Tehát egyáltalán nem követett el nagy vétséget az, kinek anyagát bemásoltam, csupán asszociált (köszönöm, hogy kisegítettél, de én is tudom, hogy az életfa más mitoszokban is szerepel, sőt nem is egy helyen.)
Én úgy érzen mindenkinek szive joga, hogy ebbe a fórumba olyan anyagot tegyen be, írjon amit a szíve, esze, hite diktál úgy, hogy azzal ne sértse, fitymálja a mások anyagait, hanem kérdezzen beszélgessen róla, follyon egy egészséges véleménycsere. (a siriusB nem kettőscsillag, hanem a kettőscsillag egyik tagja - gondolom érted miért írtam)
Én a magam részéről szeretném, ha továbbra is együtt beszélgetnénk, arról a múltról, melyet sokáig nem fogunk igazán megismerni.
Himoroszlán

estfen · 2008 Április 21

Kedves Fremen72!
Szerintem a történelem kutatása szorosan összefügg a nyelvek kutatásával.mert mindenütt megemlítik,hogy az egyes törzsek ,nemzetségek,milyen nyelven beszélnek.Mit jelentenek az egyes nevek.A cikkedben is az van írva ,hogy Attilla hun,de az övéivel törökül beszél.Lehet,de...? Ez is ott van:i.e. 2480 Bóta, úz (őspalóc) fővezér indítványára megköttetik a hunok és a kinajok között a Béke és Rokonság szerződése. A szerződés értelmében a hun, agaba és kinaj népek szabadon költözhetnek egymás területein. Közös tanács bírálta a vitatott eseteket. Tanulmányi cseretáborok is létrejöttek. - Nos, vajon ez a Bóta, ez milyen nyelven beszélt?Na, ezt a kérdést fel sem tesszük,mert Ő őspalóc!Én meg mai palóc vagyok és most teljesen véletlenül magyarul írok,de biztosan csak elmagyarosodtam.A Markoshoz csak annyit mondanék,hogy nyelvekkel csak az játszadozhat,aki legalább bizonyos szinten ismeri azokat,de azért még nem kell,hogy el hidd neki amit mond.Aki nem hiszi járjon utána!Estfen!

estfen · 2008 Április 21

Markos Gyula Az Úr szava magyar volt

Isten a világot magyarul teremtette.
Mózes I. k. 2. szak. 10. verse szerint:
Folyó viz jő vala pedig ki az Édenből a kert megöntözésére és onnan elágazik.
Négy fő ágra szakad vala.
11. Az első neve Piz-hon. Ez az, mely megkerüli az Evilach
egész földjét, ahol az arany terem................. a Bdelliom és az
Onix drágakő stb.
13. A második folyóvíz neve a Gi-hon, ez az, mely megkerüli a Kuss földjét.ffice

ffice" /><O

></O

>
14. A harmadik folyó viz neve a Hiddekel, ez az, mely Asszíria hosszában foly. A negyedik pedig az Eufrates.<O

></O

>
És vevé az Isten az embert és helyhezé őt az Éden kertjébe, hogy mivelje és öntözze azt.
<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:line id=_x0000_s1026 style="Z-INDEX: 1; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" strokeweight=".95pt" o:allowincell="f" to="351.85pt,546.2pt" from="351.85pt,-5.3pt">ffice:word" /><?xml:namespace prefix = w ns = "urn:schemas-microsoft-com

</w:wrap></v:line><v:line id=_x0000_s1027 style=" /><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line>Így szól maga a betűszerinti irás, melyből az Éden any-
nyira magyarul van, hogy talán nem is szükséges bővebben
magyarázni, hogy az az Édesség, az édes boldogság helye, egy-
szóval Édhon vagy Éden.•' .. .-.
Ennek a megöntözéséreaz Ur négy folyót adott, amelyek közül az elő a Piz-hon. A piz-nek a hona vagy a folyója, mert onnan jő, ahol az arany és a drágakő terem.
(Erről azonban másutt bővebben szólunk.)" A második folyó a Gi-hon. Mondjuk ki talán egy kissé zalaiasabban vagy éppen göcsejiesen igy: Gyű-hon vagyis a jövő hona, mely Gihon az Ararát hegy déli lejtőjén ered, a Kaspi tengerhez átjáró hegyi kapunál, ahol a hajdani Pártosország a makarói (magyarok) országa vala Egbatana világhírű csoda városával, melyet csakis azért nem irtam magyar helyesírással Égibőtanya városának, nehogy elfogultsággal vádolhasson meg valaki.
Mintha csak már az Éden kertben megakarta volna mon-dani az Ur és talán meg is mondta, de nem jegyezték fel, hogy onnan az Ararát felől fog lenni a jövő hona = a Gihon.
Akár ugy értve, hogy a vízözön után ott kezdődik a má-sodik Ádámmal — Noéval a világ, akár ugy, hogy ott lesz a ti — vagyis a magyarok jövő hazája.
(Tudvalevő dolog, hogy ott a Pártusok másfél ezer évig laktak.)
Hát nincs ez tisztán és világosan magyarul mondva ?
A harmadik folyó, írja Mózes, a Hiddekel (a. mostani
Tigris). . '. .
De itt álljunk meg egy pillanatra. Nem mi, hanem Mózes
irja, hogy a harmadik folyó a Hiddekel (mely történelmi idők
előtt Diglit, Tiker, Tikresnek is neveztetett), még pedig az ő'
alsó folyásában neveztetik Hiddekel-nek, ahol a Gihonnal
egyesül.'
Tükrösnek az ő gyönyörű tiszta vize után nevezte azt a pártusok népe.
Hiddekelnek mért nevezte Mózes, talán ő maga se tudja, különben megírta volna.
Én sem tudom egész bizonyosan. De ha eszembe jut, hogy a kert közepén a jó és gonosz tudás és az élet fája körül hiddegelé az ördög Évát (sőt mint a néprege tartja, meg is mutatta szűzi bájait az ő teljes fenségében a Hiddekel folyó Tükrös vizében, hogy mintegy saját szépsége által ejtse őt tőrbe) — akkor azt hiszem, nincs is szükségünk mózesi ma-gyarázatra, hogy a Hiddekel = hiddegél.
Hiszen akkor ez ugyis tisztára magyarul van.
A negyedik folyó neve az Eufrates, De már ezzel aligha meg nem gyűlik egy kissé a bajunk, annyira magyartalanul hangzik az első pillanatra.
De mihelyt megtudjuk, hogy ez a folyó nagyon is bő sőt jó forratos (forrású) viz, látni fogjuk, hogy tisztára magyar
folyó ez is.
A Tigris és az Eufrates közt elterülő földet máig is még Mezopotámiá-nak nevezi a tudós világ, amely bizony veszedelmesen görögül hangzik. Levén Mezzo = közép; potamosz = folyó. Mezzopotámia = vizközt = két folyó köze jelent szorul szóra. Ez tagadhatatlan.
Tudva azonban azt, hogy a patak csörgedez, a kis folyó futamoz, a nagyfolyó folyamatoz. A potamosz tehát nem egyéb, mint a magyar futamoz. A mezzo pedig, noha középet jelent, kivált két viz között, — nohát azért ez sem eredeti görög szó, mert az első tejjel mézze-folyó (futamozó potamosz) Kánaán, a Tigris és az Eufrates között volt és nem Palesztinában.
Amint a mézzé futamos-ból lett a mezzopotamos, ugy lett a Jó forratosból is görög selypitéssel az Eufrates.
Bizony magyarrá teremtett Isten már az Édenben is minden betűt.
Hogy az Evilach Évilat földjét ne is kérjük számon, mely észak keletet jelent é = éj-; vilat = kelet, é-vilat = észak-kelet. Levén innen a paradicsom délnyugatra.

Az apa, az atya.

Mózes I. 21. sz. versében ez áll: Abimelek és Pikol az ő hadvezére megszóliták Ábrahámot, mondván :
„Az Isten van veled mindenben, amit cselekszel" stb.
E helyütt fordul elő legelőször a magyar apa szó, mert Abi-melek szitta khitteus király. Aba-kir apa-királyt (pátriárkát) jelent. Lévén a zsidóban melek-király
Nem szükséges szonban nekünk segitségül kérni a zsidó király szavat, mert Abi-melek tisztán magyarul van : meleg, (szerető) Apát jelent. Az apa legrégibb irott alakja : Abi, Aba, mely Api, apát jelent, v. i. Atyát, ádó-t, adá-t jelent, aki az életet adja. (Ugy a mennybes, mint itt a földön.)
Lévén az Isten Ős-ten, Üs-tensőt ŐS-ter, Üs-ter, a per-zsáknál máig is Is-tár.
E minta szerint a teremtő atya : Aba-ter, Apa-ter. Ki az
<v:line id=_x0000_s1026 style="Z-INDEX: 1; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" strokeweight=".95pt" o:allowincell="f" to="356.65pt,391.2pt" from="356.65pt,62.9pt"><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line><v:line id=_x0000_s1027 style="Z-INDEX: 2; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" strokeweight=".5pt" o:allowincell="f" to="359.05pt,132.95pt" from="359.05pt,108.95pt"><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line>közülünk, aki azonnal észre nem veszi, hogy meg van a
görög Pa-tér, a latin Pá-ter, a német Va-ter születési bizonyít-
ványa ? Sőt az Ősteremtő Apá-ban, az Ősabater-ben benne
van a német Schöpfer is, csupán egy kis idomitással, simítás-
sal fűszerezve..Az Ős-ből Schö-t csinál, a kemény ter-ből fert, mely
eleintén igy festett kétségtelenül: Schöbter, az Ősabater helyett.
Az anya, az ama, a mama, az emő.
Ugyan úgy származott, mint az apa és az atya. Isten a teremtő Atya, aki az életet adja, Az anya pedig teremtő anya(g), persze az Isten nevében. Nő(I)sten=nőstény.
Teremtő v. i. Teremő anya tehát ama-ter, emő-ter.
Meg van tehát a görög mé-ter, a latin ma-ter, a német mu-ter is egyszersmind, mely teremtő anyát jelent. Nagyon természetes, hogy magyarul. Évezredek kölcsönhasználat óta már görögül, latinul és németül is.
És vájjon miért nem teszi ki a magyar is a teremtő ter szócskát, sem az apa-nál, sem az anyánál ? Mert anélkül is ugyanazt jelenti ; fényes bizonyítványul szolgálván az ő csalhatatlan eredetisége mellett.
De, hogy szembeszökőbb bizonyságot is nyújtsunk; a magyar parasztfiú nem is tudja másként mondani az apját és az anyját, mint csak igy : Ics-apám, Ics-anyám, amely édes vagy édönös apát, édönös anyát jelent.
A ter-apa, ter-anya helyett a des-apa és des-anya kifejezés
Eden-i bizonyságot szolgáltat.•
A föld anyánál azonban már oda teszi a. ter szótagot: ter-ama, a ter-emő, a termő föld. Ter-apa, a terapia a .jó terep = a meleg föld.
Nem lesz érdektelen e helyütt még megjegyezni, hogy a világteremtő és menydörgő Jupi-ter sem más, mint Jó teremtő apa=-Jó-api-ter= Jupiter.
A tűz.
Az ősmagyarokat máig is tüz-imádóknak tartja a tudós világ, noha ők csak tüz-tisztelők. voltak, hogy ne mondjam, tüz-tüszteők voltak.
Nem voltak tűzimádók. Még a Nap-ot sem imádták, noha mint a földre alááradt minden jó Szülő-jét, nagyon jó Apát (naap-ot), nagyon is szerették, de csak vallásos tüz-teettel, mit a magyar szó is fényesen igazol.
Az ősmagyarok a napot csak mint Isten Szem-ét (Oculus Béli) tekintették. Innét a német Sonne, a zsidó Semmes Sammas. A nap számára rendelt cultust, (vagy ha jobban tetszik kültiszteletet= küldisz) mint a magyarok külön Istene iránt való hódolatot mutatták be, akinek a legdrágábbat, a legértékesebbet, a legszeretettebbet, a fehér lovat áldozták fel.
A magyar tűz szavunk egyetlen a világon az ő eredetiségében, mely tűz és süt egyszersmind, ép ugy, mint a szív, mely szív és visz egyszersmind (t. i. vért).
A régi magyarok háromféle tüzet ismertek :
1. az égi-tüzet (a villámban),<O

></O

>
2. a földi-tüzet (a tűzhányóban és a fában),<O

></O

>
3. az állati emésztő-tüzet, mely melegével táplálja a testet. (A növényi tüzet a borban és a szeszben is ide sorolták.)<O

></O

>
A földi tüzet égés-nek, vagy ígís-nek hivták, amiből aztán a latin ig-nis is származott, egy kis toldalékkal.
A mesterségesen nyert földi tüzet vagy kőből csiholták, vagy fából dörzsölés által hozták létre egy acélfuróra tekert madzagot jobbra-balra addig rángatva, mig a fa tüzet fogott. Ezt fa-erejü tűznek nevezték, melynek külön szertartása volt.
A latin ignis után, azt hiszem, megtaláljuk a magyar fa-tüzben a német Fauer-t is. Szép magyar szó ez, ha a németek nem is szivesen hiszik. Mert faerejü tüzet jelent a Fauer.
A latinok Apollót tartották a Nap istenének, amelynek ápoló, sőt tápoló fogalmát egyenesen a magyarból kölcsönözték, levén a Nap, nagyon jó apa (Naap); minden jó Szülője, HŐszülő, Hévszülő=Hészüle, melyből aztán a görög Héliösz, vagy Héliosz származott.
A Nap, mikor reggel . fel-vir-rad (pir-adat-kor) keleten
(vilat-on),oszt-ja a sugarat. Délben, mikor legizzóbban tűz, süt, akkor dűl a sugara
(meredélyesen, v. i. meridies-en). .' . Este pedig, fokról-fokra esve, Weszt-i a sugarat, mig le
nem nyugszik, hogy ne mondjam nox-ik.
E nyugvást pedig Napmentének nevezzük. E Napment
szüli az (N)Abent-et. A Nap este, ejte, tehát szüli az Éj-t v. i.
az Éjszakát.
A napnak ezen Sétája szüli a latin Aetas-t, a görög Étüs-t, a német Jáhr-i, t. i., hogy a Séta nem más, mint Jáhrat. A 365 nap egy egész Év Jáhre-t.
Ezért is a magyar Idő a görögben Eidon, a latinban Diő, a németben Ze-id (Ceit). (Az idő mindegyikből kiérezhető.)
<v:line id=_x0000_s1026 style="Z-INDEX: 1; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" strokeweight=".5pt" o:allowincell="f" to="310.1pt,534.75pt" from="310.1pt,479.05pt"><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line><v:line id=_x0000_s1027 style="Z-INDEX: 2; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" strokeweight="1.45pt" o:allowincell="f" to="356.65pt,586.55pt" from="356.65pt,14.4pt"><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line>A legnagyobb tűztisztelet hazájában a napot Ra. Isten gyanánt imádták, Egyiptomban, akit egy önfarkát csókoló gyik-ban (sárkánykigyóban), mint kör-ben személyesítettek meg,
Ez a Ra-gyik bizony egészen magyarul ragyog.
Sőt a Ra fia a Si, kivált többesszámban Sik-Ra, bizony még magyarabbul szikrázik, levén a nap fia Sugár és a szikra Radaman tus, Ra diog=Ragyog.
A Ra egyiptomi Napisten az egyiptomi néphit szerint az ő Sut isteni feleségével folyton harcban áll és valahányszor elejti Sut a Ra-t, akkor áll be a Sut-ejt, a magyar Sötét.
Vagyis a Ra és a Sut örök harca a világosság és a
sötétség,<SUB>f</SUB>
így lesz a Sötén-ből a Sátán, v. i. a sötétség fejedelme az Ördög, hogy a német Schatten-ről, az árnyékról csak ne is szóljak.
Hát nincs ez mind magyarul ?
Maga az Isten a legfényesebb világosság, mint örök Élő tűz tiszteltetett (tüzteetett). Az Isten, mint Ősteremtő röviden Ös-ten Üs-ten. Azonban nemcsak Üs-ten, hanem Ü-stenis, v. i. Ü-szent is, sőt Szen-tüz is. Nincs a világon még egy nyelv, mely magában az Isten nevében kifejezné azt is, hogy ő szent, sőt hogy ő Szent Tűz, v. i. Örök Világosság..
Az Ur, mint az. Örök Világosság (vilát-osság) a zsidó Ohr, a görög Uranos, a latin Or-tus, a német Ur-sckprung, az örök eredetben birja létét. .
Innen az Ur, a görög Kor-ios, a latin Her-.os (dominus),
a német Herr-hen csaknem egyforma tőből fakad. Főleg ha a
magyar ősidők népregéit csak egy kissé értékeljük.is, akkor '
nagyon valószínű, hogy a magyar Ur ezelőtt négy- ötezer
évvel valósággal Hur gyanánt hangzott.- . .
Az alább kifejtendő érvek bizonysága szerint lévén az Ur Örök világosság, a Hur pedig = a Zeng-éssel E kettő együttvéve ez egy szóba : Hur, a világ legszebb, legragyogóbb értelmét adja, a Zengő Fényt.
Ennél gyönyörűbb ódát, hőskölteményt három betűvel kifejezve, nincs több oly nyelv a világon, mely erre képes lenne.
Tekintve pedig azt, hogy a teremtés történetében csak-nem minden főbb mozzanat három betűből áll, mint a kör; rög, fény, tűz, viz, árny, tér, vér, szem, fej, kar, sziv, bél, száj stb. tekintve mondom, hogy csaknem minden főbb mozza-nat három betűből áll, csak maga az Ur, a szt. háromság állt
volna kivált kezdetben, két betűből, az szinte csaknem lehe-tetlen, főleg akkor, ha már az Ur a teremtés első napján szinte bemondja a szentháromság élő fogalmát ? !
Mózes I. K. I. sz. 1. v. Kezdetben teremte Isten az eget (Atya).
2. A föld pedig kietlen és puszta vala a mélység színén és Isten lelke lebegett a vizek felett (Szent lélek).
I. Gen. 3. szak. 21. v. És csinált az Úristen Ádámnak és az ő feleségének bőrruhákat és felöltözteté őket (Megváltó Fia). Tűzről levén szó, szinte bámulatos, hogy a hetedik Kain iva-dék nevében már benne van Tíiz, a Villám, = Tu-balkain.
Nem hiába őt tartják a vas és a rézedények atyameste-rének, feltalálójának, de a szent irás is egyenesen e mellett szól. Gen. I. IV. 22. Csilla(g) pedig szüle Tubalkaint, minden-féle vas és rézedények kovácsolóját.
Feltétlenül kellett tehát neki már nagyerejű tüzet is szí-tani tudni, nem hiába Tűz-Vulkán, Villám a neve.
Tubalkalnnak vagy TűzVulkánnak csaknem egyidejű kortársa a bibliában Matuzálem, ki az eredeti zsidó szöveg sze-rint = Ma-Tűz Éla gyanánt iratik.
Hisz ez is tisztára magyarul van. Annyit tesz betű szerint, hogy Ő má tűzzel Él. Micsoda tűzzel ? (Borral, szesszel)
Noe nem ismervén a bor erejét stb. — — Mátűzéla pedig Noénak öregapja volt csaknem bizonyos, hogy ő találta fel a bor tiüzelö erejét (a növényi szent tüzet, a szeszt).
Prometheust a görög-latin hitrege azzal gyanúsítja meg, hogy ő az égből lopott tüzet, ami persze csak hitregebeli mese. Prometheusról beszélnek a görögök és latinok is, de egyik sem tudja, hogy ki volt és mikor él. Megmondom én.
Prometheus nem is Prometheus. Pürö-métős vagyis Tűz-tisztelő, levén az imádás = imétus .- métus =-= tűz-emő vagyis
tűz--szító.
Prometheus tehát egyenesen Tűzszitót, Tűz Teőt, Pir-imádót, tüztisztelőt, tűzélvezőt jelent. Alapos gyanuokom van rá, hogy Prometheus nem más, mint Matüz-Éla, vagy ha job-ban tetszik Má tűzzel él Ő. (Tudni illik Bortűzzel.) Levén pe-dig a szőlő napsugár hevin érő tehát égi tűz gyanánt vétetett, Így lopott tehát Prometheus tüzet az égből, mint ahogy Má-tűz élő, Pirométűz, Prometheus egy és ugyanaz. Má tűz Éla fia pedig már nemcsak tűzzél él — hanem már Lám-ég is, hogy ne mondjam lánggal ég, vagyis csaknem mindig részeg.

<v:line id=_x0000_s1026 style="Z-INDEX: 1; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" strokeweight=".5pt" o:allowincell="f" to="351.85pt,589.45pt" from="351.85pt,-5.75pt"><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line>Lámek ugyan zsidóul szegényt jelent, de hiszen eléggé érthető, mert aki mindig iszik, abizony eléggé szegény.
A tüzet a magyar gyújtja,, az ősmagyar gyuntja. Gyuntani
perzsa dzünten (zünden) hát nem egy közös gyökből szár-
mazik ?
A tűznek a nyelve, az ő lángja, mely nyaldossa a fát, vagy szenet, amit megemészt. Ki az, aki észre nem veszi, hogy a nyelv és a láng (lfingva, lángve), mely nyaldos és nyeldes — nem egy közös gyökből származnak? Sőt a láng-ból származik a lati lingva lángve, sőt a német Zungve = Zunge is, mely nagyon közel jár a zünden, tűzláng- és tűznyelvhez is.
Nem lesz talán érdektelen, ha a pogány Égi tűz után megemlítjük a kereszténység Égi tüzét is: Krisztust, aki az apostolok idejében divó pártus nyelven Igi-tűznek hivatott, miből avatatlan görög fordítók Ihtüsz-t, Halat csináltak. Aminek folytán nem kis zavarban van máig is a keresztény lithurgia, mert a halnak ugyancsak semmi köze sincs sem a föltámadás-hoz, sem az örök világossághoz. A magyar Igi- (Égi-) tűz azonban mindezt gyönyörűen fejezi ki.
A szent ostyán levő IHS azonban minden félreértés
dacára csaknem betűről betűre híven fejezi ki az Igi-(Égi-)tűz
jelét; levén az I betű az Igi (égi) szó hű jelképe, a H betű
felső része egy nyitott U betű, a felette levő kereszt egy T
betű, az S pedig könnyen olvasható sz- vagy z-nek, tehát a
TUS (ejtsd: túsz) 4-5 ezer éves alakja a tűznek, együttvéve
Igi-tűz. Mintha csak szánt szándékkal akarta volna az édes
Ur Jézus megszentelni az ő szeretetével a régi ősmagyar ál-
dozati tüzet, mert a magyarnak is volt Igi tüze 4—5 ezer
éven át. .-
Az Égi tűzről levén szó, Ján. ev, 16. szak. 33. vers: E
világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok: én meggyőztem a
világot (v. i. én Győző vagyok) Jézus szent nevében a Győző
sehogy sincs benne, noha a francia Zsezű-ntk, az olasz Gesu-t
Dzsezu-nak ejti..
De az Ur szava kulcsával olvasva tisztára Győző a Jezu. Tehát csak magyarul Győző a Jézus.
Hogy a Kristhos micsoda? Egyszerűen a Kereszt-hőse," a Kör-öszt-hős, mely a királyt is,. a felkentet is (oszt, ont, öszt, önt) sőt a-hőst is és a Győzőt is magában foglalja. Le-vén a Kyros == király vagy régimód csak kir-á
Dicsértessék tehát a Győző s Köröszthős! Mindörökre Amen! Amen = A (szerint) men (jen,) mint ahogy hisszük.

gabi bácsi · 2008 Április 21

Egy kis érdekesség:

Dr. Detre Csaba:

HUN SZAVAK, SZÖVEGEK

magyar fonetikus átírásban, örmény(I) ill. görög (K) szöveg alapján

Iszfaháni kódex, Kr.u. 500 körül I)
Az alábbi anyag a kódex eredeti kigyűjtött egyes szavait, nyelvtani alakzatait mutatja be, nem tartalmazza a szövegeket. Valószínűsíthető, hogy az eredeti nyelvtani válogatás nem öleli fel a szövegekben rejlő ezirányú lehetőségeit. A teljes hun fonetikus jelrendszer és örmény átírására sincs itt technikai mód.

Krétai kódex, Kr.u. 700 körül: (K)
Elsősorban görög feljegyzések a valószínűleg a Kárpát-medencében és környékén élő"szküthák"-ról. A szöveg idéz néhány szkütha szót, lásd

K) jelölést, amelyek megegyezést vagy nagy hasonlóságot mutatnak az iszfaháni kódex vonatkozó szavaival. Az egyetlen bilinguis szöveg lásd a szó és nyelvtani alakgyüjtemény végén: "Kezdetben vala az ige..."

FONETIKA:
A hun betűk száma megegyezik a klasszikus örmény betűk számával, eltekintve az örményben nem létező Ü betűvel. Ezt az örmény átírásban UJ-nak vagy a görög Y alkalmazásával jelölik. A hun szövegek minden valószínűség szerint a fonatikus betűkön túl szótagjeleket is használ ligatúra-szerű összetételben. A magyar fonetika szerinti átírást az örmény betűjelek alapján végeztük el, tudvalévő az örmény betűrendszer a legfonémhűbb az írás története során. Az nem dönthető el bizonyosan, hogy a hun betűk tökéletes megegyzése az örménnyel eredeti megegyezés-e vagy csupán egy "interpretatio armenica".
Betűk a magyar átírás szerint:
a, á, b, c, cz, cs, csh, d, dz, dzs, e, é, f, g, gh, gy, h, ch, i, j, k, kh, l,ll, m, n, o, ö, p, ph, r, rr, s, sz, ssz, t, tz, th, u, ü, v, w, z, zs.
Megjegyzés: Mint ahogyan az örményben sincs TY és NY mássalhangzó, úgy a hunban sincs jelölve.

hun: chun(I), többessz.: chunkh + hunok területe
ember (férfi): chun, chunkh(I,K)
(K: szküthai)
nő: inü, többes sz.: inekh(I)
úrnő, uralkodónő: aszuni(I)

FŐNEVEK TÖBBESSZÁMA:
A hun főnevek nagy többsége magánhangzóval végződik. A főnevek többesszáma a végző magánhangzótól függetlernül: végmagánhangzó nélküli tő+ EKH, pl. kevi, kev ekh . A mássalhangzóra végződő szavaknál: tő+ KH. pl. chun, chun kh. A fentiektől eltérő rendhagyó főneveket mindig külön jelöljük.

FŐNEVEK TÁRGYESETE:
Magánhanzóval végződő szavaknál: -T végződés, pl. kevi t , mássalhanzóval végződő szavaknál: -ET végződés, pl. kevekh et.

főnevEK BIRTOKOS ESETE: Magánhangzóal végződő szavaknál: -JE végződés, pl. kevi je, többeszám: kevekhé. Mással hangzóval végződő szavaknál: -É végződés, pl. szöm é

főnevEK RÉSZES ESETE:
-egyesszám:-NEKI szóvégi képző, pl. kevi neki =kőnek, többeszám: szóto+-EKHNEKI szóvégi képző, pl. kev ekhneki =köveknek

főnevEK ELVONATKOZTATÓ ESETE:
Magánhangzóval végződő szavaknál:tő+ -ETÜL szóvégződés, pl. kev etül, mássalhangzóval végződő szavaknál: -ETÜL szóvégződés, pl. kevekh etül, szöm etül.

BIRTOK HELYZETŰ FŐNEVEK RAGOZÁSA:
neilim: nyilam, neiliam: nyilaim
neilit: nyilad, neiliat: nyilaid
neilej: nyila, neiliaj: nyilai
neilinkh: nyilunk, neiliankh: nyilaink
neilitekh: nyilatok, neiliathakh: nyilaitok
neilekh: nyiluk, meiliakh: nyilaik

A tárgy-, részes-, stb. esetek továbbképzése a fentiek szerint, kivéve a jelentős számú rendhagyó formákat: pl. kezim, kezit, kezej, kezinkh, kezithekh, keziekh (alanyeset), de tárgyesetben: kezimet, kezitet, kezET, kezinkhet, kezitheket, keziekhet.

R végződésű egyszótagú főnevek ragozása. Pl. sor (sor), ser (sör), bor (bor), tur (árok), zur (csermely), stb.
a.e.: sor, t.e.: sort, r.e.: sornek, b.e.: sorej, e.e.: sortül.
birtokként:sorim, sorit, sorej, sorinkh, sorthek, sorikh, t.sz.: soriam, soriat, soriaj, soriankh, soriathok, soriakh.

TESTRÉSZEK:
fej: phe(I), fé(K)
agy, agyvelő, csontvelő: ajge(I)
kéz: kezi(I)
kézfej: su(I)
szem: szöm(I), szüm(K)
arc: girze(I)
orr, hegycsúcs: ore(I)
száj: szá(h)(I)
nyelv: til(I), nyelv mint beszéd: lezu(I)
szív: szerti(I) szeretet: szertild(I), szerelem: szirünild(I), szerelmes: szirüni(I), szeretetre méltó:szirünesi(I), szíves: szirünesi(I)
szirünesi(I)
íny: hije(I)
ér(vérér): iri
vér: veri(I)
pénisz ("fasz"): pusz(I)
láb (alsó lábszár): bana(I)
talp: talba(I)

CSALÁDI VISZONYOK:
apa: atha(I,K)
apai: athaji(n)(I)
anya: maja(I,K)
fia v.kinek: vi(I,K)
lánya v.kinek:ani(I)
nagyapa: udatha, uda(I)
dédapa, ősapa: ise(I)
nagyanya: ike(I)
öcs: ecse(I)
vő: vede(I)
férj: peri(I)
feleség: eme, meme(I)
anyaméh: ema(I)
rokon: akrun(I) rokoni: akruni(I)
barát: baresi(I), baráti(lag): baresild(I)
szeretni, kedvelni: baresin(I)
szerelem: szertild(I),szirünild(I), szeretni (szerelemmel): szertin(I)
szerető (szerelemmel): szertigh(I)
ikrek: jerku(I)

SZÍNEK:
fehér: pé(j)r(I)
fekete: phektej(I), pekté(K)
kék: golka(I)
piros, vörös: verisi(I)
sárga: sarakh(I)
zöld: zezild(I)
szürke, ezüstszínű: szorild(I)
lila: un, üjn(I)

FÖLDRAJZI FOGALMAK:
víz: vezi(I,K)
folyó: volgjagh(I)
patak: zu(I)
csermely, kis patak: zur(I)
tó: tava(I,K)
part: ugu(I)
föld(terület): maha(I)
iszap, agyag: csepe(I), iszapos, agyagos(terület): csepild(I)
pusztaság, legelő: sziri(I,K)
síkság: sziris(I), szirild(I)
hegy: jagh(I)
hegyalja: soprun(I)
hegység: jaghek, jaghild(I)
lejtő: lüthü(I)
völgy: vüldi(I)
árok, kis völgy, folyómeder: tur(I)
erdős hegyvidék: kert(I)
Duna: Delivolgjagh(I)
Volga: Madüvolgjagh(I)
Don: Kücsüvolgjagh(I)
Krim: Khimru(I,K)
Örményország: Hajkh(I), örmény:hai(I)
Római birodalom: Rimurrukh(I), római: rimi(I)
Kaukázus: Tesjaghild(I)
Kárpátok: Karrabata(I,K)
Mezopotámia: Isurrukh(I), mezopotámiai: isurrukhi(I)
Egyiptom: Kemt(I), egyiptomi: kemti(I)
Perzsia: Parszikh(I), perzsa: parszi(I)
India: Hind(I) indiai: hindi(I)
Japán(?), Korea(?), esetleg mindkettő: Szelevu(I)
ég(bolt): ige(I), égi: igesi(I)
Észak: havald, északi: havaldi(I)
Dél: dele, déli: deli(I,K)
Kelet: toka, keleti: tokai(I,K), Toku: keleti tartományok(I)
Nyugat: nise(I), nyugati: nisi(I) Nyugati Birodalom: Nisurrukh(I)

ÁLLATOK:
nagy emlős állat általában: bá(I), szent állat: suchü bá(I)
ló: lú(I,K), többessz.: luvekh
kutya: kutha(I,K)
oroszlán: singa(I)
tigris: sira(I)
hal: kala(I,K)
madár általában: márti(I)
sas: sas(I)
ölyv: hülie(I)
bika: büka(I)
ökör: bajla(I)
tehén: inke(I)
elefánt: játi(I)
medve: hevi(I)
farkas: jugra(I)
róka: vüla(I)
teve: tüve(I)
juh: hovi, többesz.: hovekh(I)
egér: csucsa(I)
patkány: racsa(I)
majom: majmun(I)
disznó:tonzu(I), tonszu(K)
szarv: szo(a?)ru(I)
béka: beka(I)
csalogány: bulbül(I)
kígyó (nagy): kila(I), kígyó(kicsiny): vomba(I)
gyík: klik(I)
sárkány: vom(I)

NÖVÉNYEK:
erdő: vanta(I)
tölgy: büldzse(I)
alma: alma(I)
árpa: árpa(I)
fa: fo(a?)va(I)
falevél: zize, zezi(I)
to(növény töve): tüvi(I)
fű: fövi(I)
dió: dzs(cs?)ijágh(I)
virág: virágh(I)
rügy, hajtás: csüma(I)

ÉLETTELEN TERMÉSZET:
kő: kevi(I)
szikla: karra(I,K)
arany: zarani(I,K)
réz: vase(I)
tűz: teszth(I)
láng: tes(I)
jég: jéj(I)
hó: hava(I)
szél: szele(I)
só: sava(I), sós(savas?, savanyú?): savesi(I)
ír, gyógyír, orvosság: teri(I)
kút: kutu(I)
por: poura(I)
szemét, üledék, szar: sara(I)

TÁRSADALOM:
város, település: urr(I: kaghak, K

olisz)
falu: kügü(I)
többessz.: urrukh(=állam) (I)
ország, uralom: urruságh(I)
út: utu(I,K)
ösvény, csapás: pru, puru(I)
isten(?), ősapa: isatha(I)
hit, vallás: hara(I), vallásos: hatesi(I)
szellem: chá'á(I)
diadal: di(gy?)evi, diadalmas (személy)di(gy)evisi, diadalmas(dolog): di(gy?)evild(I)
ősapai, ősi, isteni(?): isathain(I), isztain(K)
törzsfőnök: athama(I,K) törzsfonöki: athamaji(I)
tartományúr, herceg: ishán(I)
férfi, fiú(?): pigu(I)
szövetség: khalka(I)
ház: laka(I,K)
kapu: kapu(I)
vár, erodítmény: vara(I,K)
fal: bata(I)
ól: holu(I)
birtok: ker(I), birtokos: kerisi(I)
katona, harcos: urrkhes(I), urkhüsz(K)
had(sereg): hada(I)
földműves: szamthagh(I)
út: hutu(I,K)
uralkodó, király: urrusi(I))
juhász: hovesi(I)
íjász, vadász: vijesi(I)
szó, beszéd: szava(I,K)
tudás, ismeret: tonde(I)
kincs: küncse(I)
kegy: gi(gy?)evi(I), kegyes: gi(gy?)evisi(I)
bölcs: büghücsi(I), bölcs, filozófus: büghücsegh(i)(I)
kínai: chán(I)
örmény: haj(I)
örmények, Örményország: Hajkh(I)
perzsa: parszi(I)
görög: iun, görögök, Görögország: Iunkh(I)
Konstantinápoly: Konsztantinoszurr(I)
vásár: vásár(I)
kereskedő: táváresi(I), kereskedelem: távár(I)
ének: jenekh(I)
őr: wuri(I)
őrség: würükh, würesi(I)
jelszó, jel: élü(I)

CSILLAGOK:
Csillag: azdigh(I)
Nap: Napi(I,K)
Sirius: Szuoi(I)
Vega: Aveni(I)
Arcturus: Szureni(I)
Capella: Golkeni(I)
Antares: Vereni(I)
Fomalhaut: Fomalhaut(I)
Rigel: Zarugh(I)
Bethelgeuze: Bethelgeuze(I)
Altair: Athaira(I)
Aldebaran: Aldebaran(I)
Polaris: Egazdigh(I)
Regulus: Bájnekheni(I)
Spica: Memazdigh, Meme(I)
Pollux: Jerkeni(I)
Castor: Jerkaielo(I)
Dheneb: Arana(I)
Procyon: Somaielo(I)
Hamal: Azrateni(I)
Seratan: Ktüteni(I)
Mezartim: Oredeteni(I)

CSILLAGKÉPEK:
Ursa Maior (Göncöl-szekér): Lubba (kanál)I
Orion: Würen(I)
Ikrek: Jerku(I)
Cassiopeia: Bollob(I)

BOLYGÓK:
Hold: (H)Aji(I)
Vénusz(bolygó): Feni(I)
Marsz( bolygó): Verilun(I)
Jupiter(bolygó): Prálun(I)
Szaturnusz(bolygó): Jalalun(I)

IDŐSZAKOK:
év: or
nap(idő): bi(I), gin(nappal)(I)

SZERSZÁMOK, FEGYVEREK:
fegyver (vérontó eszköz): pegüveri(I)
kard: szurr(I)
sarló: sarlagh(I)
pajzs: vapa(I)
lándzsa: bara(I)
íj: viju(I)
íjhúr, ideg: itekh(I)
nyil: neil(I)
tegez: thegisz(I)
kés: saku, szaku(I)
buzogány: tumba(I)
balta: balta(I)
kapa: taka(I)
sisak: sisak(I)
ágy: gaja(I)
üst: hüsti(I)
amfora, agyagtartály: dengi(I)
kehely: glandi(I)
kulacs: budga(I)
kulacs dugója: thum(I)
öv: vüvi(I)

ITALOK:
ital: hümild(I)
bor:bor(I)
tea: csaj(I)

ÉTELEK:
étel: hetild(I) etimológiai eredete: lételem
hús: kisjú(I)
zsír, vaj(?), faggyú(?): voje(I)
tojás: moni(I)
étkezés: pala(I), étkezni, falni: palin(I)

CSELEKEDETEK:
harc, háború: viti(I)
harcoló, harcos: vitesi(I)
érkező, (el)jövendő: jüvendegh(I)
élő: eleved, elevesi(személy)(I)
üzenet: isztild(I)
háború (nagy): patera(I)
vadászat: báildi(I): nagy, királyi vadászat: edibáldi(I)
vadászni: báilden

I)
báili, báildesi: vadász(I)
üldözés: ildi(I)
üldözni: ilden(I), üldöző: ildesi (személy), ildágh (ált.)(I), üldözött: ildáth(I)
vmit előidéző, kiváltó, elohívó, kiváltó: pegun(I)
vendég: vünd(I)
vendégség: vündild(I)
tánc: turda(I), táncolni: turdin(I), szent tánc: ruba(I)

ELVONT FOGALMAK:
kezdet, ősállapot, "arkhé"(gör.): esziszkü(K)
koszorú, korona: pszak(I, megjegyzés: u.a. mint az örményben)
Világ: Asar(I)
összes: asresi(I)
egész: idzsesi (v.ö.: idzsi=egy)(I)
gömb: theke(I), gömbölyu: thekild(I)
egyenes, igaz: ughi(I)
szám: szan
igazhit: ughihara(I)
élet, életkör, élettér: elve(I)
halál: jala(I)
szellem: chá'á(I)
idő (mint folyamat): volgild(I)
ősz(évszak): szüvisz(I)
rés, lyuk: rási(I)
szabadság: ijjú(I), szabad idő, hely, akarat: ijuld(I), szabad ember hazati(I)
fél (két oldalból egy, u.a. mint nagyar). péle(I)
ész: esze(I)
tiszta: timis(I), tisztaság: timsild(I)
kanyar: kompu(I)
vég, vége vminek: verdzse(I)
baj: bű(I)
rossz szellem, rém: rime(I)

NÉVMÁSOK:
ez: ejsz(I)
az: ojsz(I)
az (ott távol): oti, ote, ota(I)

TULAJDONSÁGJELZŐK:
nagy: madü(I)
kicsi: kücsü(I)
kiváló, jó: bar(I)
boldog: lünde(I)
fő, meghatározó: edi, meghatározni, diszponálni vmi felett: edin(I)
rossz: vatah(I)
hős: hideo(I), hősies: hideosi(I)
szent, örök: suchü(I)
eszes, okos: eszisi(I)
kemény: dita(I)
tűzből való: teszthi(I)
tüzes: teszthild(I)
öreg: vüregh(I)
ősz(hajú): szor(I)
régi: avesi(I)
új: vuli(I)
fél (vminek a fele): vele(I)
iker-, kettős: jerki(I)
messzi: meti(I), nessze lévő ember: metesi, metisi(I)

HATÁROZÓ SZAVAK:
most pedig: imaszt(I), mostani: imaszti(I)
akkor, akkoriban: omaszt(I), akkori

maszti(I)
itt ez: hit(I)
ott az: hot(I)
ki: küh(I)
be: béh(I)
iszia(K), (isja?): nyomósító összevonó határozószó: bizony(az), azpedig
együtt v.k./v.m.-vel: jüncsta
külön v.k./v.m.-tol: klün
H e l y h a t á r o z ó k :
hely, a tér egy része: thege(I)
belülről mozgató lélek, belső üreg, barlang: béla(I)
itt (általában): hithege(I), ott (általában): vojthege(I)
messze: mete(I)
I d ő h a t á r o z ó k :
ma: ma, bima(I)
most: hima(I)
tegnap: klümma(I)
holnap: voljma(I)
sokáig tartó folyamat: volgjama(I), sokára, hosszú idő múlva: volgjama ben(I)
soha: sukhüne(I)
éjszaka: hosszúni(I),éjszaka (napszak): hosszún(I)

KÖTOSZAVAK:
és: aj(I)
éspedig: ajsi(I)
ha: cha(I)
mégis, ennek ellenére: idiam(I)
mégpedig (azért): ajsiam(I)
azérthogy: isiam(I)

GYAKORÍTÓ KÉPZŐ: - d, pl. atha - athad: atyaság, atyák intézménye
KICSINYÍTŐ KÉPZŐ: - r , pl. chunur: kis férfi, vantar: kis erdő, virághir: kis virág, rendhagyó módon: majra: anyácska, athira: atyácska, apácska, amri: kislány
NAGYÍTÓ KÉPZŐ: m , pl. chunum: nagy (darab) férfi, orem: nagy hegycsúcs, nagy orr
ELVONATKOZTATÓ KÉPZŐ: - ság, -ség: -S szóvégi képző, pl. nagyság: madüs
JELZŐSÍTETT ELVONATKOZTATÓ KÉPZŐ: -SI szóvégi képző, pl.:. nagyságos: madüsi, hősies: hideosi
ELVONATKOZTATÓ ÁLTALÁNOSÍTÓ KÉPZŐ: -ILD szóvégi képző, pl. jágh: hegy, jághild: hegység

NEM: nen(I), IGEN, ÍGY: ejen(I)

POSZTPOZÍCIÓK(I):
hen: -on, en, ön
ben: ban, ben
be: ba, be
wra: ra, re, reá
szamar: vki, vmi számára, számotokra: szamtükhra
whet: val, vel
velje: vmi felé, irányában
vojle: vmi fölé
wereji: vmi felé, vimi irányában (haladni)
en: általános tagadó posztpozició, főnevek és igék elott is.
i: általános elvonatkoztatás: valahonnan, valamitol, alakitol. pl. Párszikhi: Perzsiai, Perzsiából jött, való.
no: vkinek, vminek neki, vkivel, vmivel szemben
p o s t p o s. c u m p r a e p o s.
sopru....hen: vimn lefelé, lefelé menetben, lefelé menet vhol:
veszpru....hen: vmin felfelé, felfelé menetben, felfelé menet vhol

SZÁMNEVEK(I):
Alapszámnevek:
egy: idzsi, tizenegy: tiz hen idzsi
kettő: keltü, tizenkettő: tiz hen keltu
három: khormu, tizenhárom: tiz hen khormu
négy: nijdzsi, tizennégy: tiz hen nijdzsi
öt: hütü, tizenöt: tiz hen hütü
hat: hotu, tizenhat: tiz hen hotu
hét: jeti, tizenhét: tiz hen jeti
nyolc: loncsoj, tizennyolc: tiz hen loncsoj
kilenc: klüntiz, tizenkilenc: tiz hen klüntiz
tíz: tíz húsz: khuszi, huszonegy: khuszi hen idzsi, stb.

harminc: khomu ben tiz, száz: száth
negyven: nijdzsi ben tiz, ezer: hezer
ötven: hütü ben tiz
hatvan: hotu ben tiz
hetven:jeti ben tiz
nyolcvan loncsoj ben tiz
kilencven: klüntiz ben tiz

Sorszámnevek:
első: elenisi
második: keltüsi
harmadik: khormusi....N-ik:.....-si

Törtszámnevek:
egyketted: idzsi-keltüdi
egyhamrad: idzsi-khormudi
egynegyed: idzsi-nijdzsidi
egyötöd: idzsi-hütüdi
egyhatod: idzsi-hotudi
egyheted: idzsi-jetedi
egynyolcad: idzsi-loncsojdi
egykilenced: idzsi-klüncidi
egytized: idzsi-tizedi
egyhuszad: idzsi-khuszidi

SZEMÉLYES NÉVMÁSOK (I):
Alanyeset:
én: ejn, mi: minkh
te: t,i ti: tikh
ő: ü(j), ők: üjkh

Tárgyeset:
engem(et): inkmüt, minket: minkhüt
téged: tinküt, titeket: tenkhtüt
őt: jüt őket: jönkhüt

Birtokos eset:
enyém: imtin, miénk: mibinkh
tiéd: tijint, tiétek: tibitekh
övé:? övék: ?

Részes eset:
nekem: nikhüm, nekünk: nikhünkh
neked: nikhüt, nektek: nüketekh
neki: nükin, nekik: nükijekh

IGÉK(I):
Az igeragozásról általában: az igék igen nagy része - felthetőleg csaknem a fele- különösen az egy-két tagú igék esetében rendhagyó ragozású. A rendelkezésre álló anyag esetében az igeragozás jórésze rekonstruálhatatlan. Az alábbiakban kizárólag a rekonstruálható ragozású igéket mutatjuk be.

lenni: 1. vo(a?)jgen
2. lejnin

VOJGEN és LEJNIN ragozása:
Jelenidő:
ejn vojgum, minkh vojgimunkh
ti vojgisz, tikh vojgitukh
uj von, ujkh vontukh

jövőidő:
ejn leszim, minkh leszinkh
ti leszil, tikh lesztikh
uj leszin, ujkh leszenikh

Közelmúlt:
ejn volam, minkh volankh
ti volajsz, tikh volantukh
uj volaj, ujkh volanukh

Régmúlt:
ejn voltum, minkh voltunkh
ti voltajisz, tikh voltajtikh
uj voltaj, ujkh voltukh

menni: menin
Jelen idő: minem(?), minesz, minej, t.sz.: minenkh, mintekh, minmekh
jüven: jönni
Jelen idő: jüvem, jüvesz, jüvej, t.sz.: jüvenkh, jüvtekh, jüvmekh , felsz. m.: jüvü!
vün: eljönni, vendégségbe jönni
Jelen idő: vüm, vüsz, vüj, t.sz.: vünkh, vütekh, vümekh, felsz.m.: vü!
látni, nézni(?): szömen
írni, szántani(?): szamthen
írást róni (fába): roven
élni: elvin
szülni: szérin
születni: széritin, szülés: széris, születés: szérild - Szent-születése: Suchü szérild (Karácsony), a Szent születése(Jézus): Suchünek szérild. Születésnap: szérildbi,
Boldog születésnapot!: lünde szérildbi! (új)
(meg)halni: jalen
ölni, megölni: wülin - ne ölj!: ne wüljü! wüljüne!
sijn, sivin: elpusztítani, megsemmisíteni.
sivájátin, sijátin: lerombolni, elpusztítani.
türen: eltűrni, elviselni.
türetin: véghezvinni, kivitelezni vimt vkivel, vimvel szemben(I)
enni: hentin
inni: hümin
tudni, ismerni: tondin
adni: amtin
jelen idő: e.sz.: amtam, amtasz, amtaj, t.sz.: amtankh, amtatokh, amtakh
várni vkire, vmire, vmit: warin
fújni vmit: fuvin
folyni: volgjin, volgün(?)
üzenni: iszten
nyomni vkit, vmit, közösülni (v.ö. "baszni"): batten
enged(ni): engün
járni: járin
előhívni, kivívni vmit: pegin
kínálni, ajánlani vmit: kenájin
(fel)avatni, felkenni vkit, vmit: kenin, felavatás, felkenés, harci díszbe való kifestés: keni
felkinálni, feajánlani vkit, vmit: kenájátin
óhajtani vmit: ászin (óhajtó mód segédigéje)
lehetséges lenni, hatni, hetni (megfelel a német "mögen" igének): hetin) a feltételes mód segédigéje: hetin(I)
Régmúlt általános ragja: LT pl. antu lt = adott , antu lt muk= adtunk
Befejezett múlt: - UTTA , pl. anutta=adott, anuttankh=adtuk(tárgyiasított formában)
Felszólító mód (egyesszám második személy) általános ragja: Ü, pl. ant ü = adj!
Összes további eset: -ünüm, -ü, -ün, - ünkh, -ünetekh, - ünükh.
Tiltó mód: felszólító mód+ NE, pl. wüljüne=ne ölj! Megjegyzés: a "ne tiltó rag gyakran az ige elé kerül, u.i.a ne wüljü is helyes.
Óhajtó mód: ászi segédigével: ászin+infinitivus, pl. ászim hümin, ászisz hünim, ászi hümin, ászinkkh hümin, ászitekh hümin, ászikh hümin.
Jelenidejű feltétles mód: hetin segédigével: hetin+infinitivus, pl. hetim hümin, hetisz hümin, heti hümin, hetinkh hümin, hetitekh hümin, hetikh hümin.
Jövőidő: egyszerű meghatározott:infinitivus végződés+ -im, -isz, - i, -inkh, itekh,-ikh, pl. holnap iszom: voljma hüminim, iszol: hüminisz, iszik: hümini, iszunk: hümininkh, isztok: hüminitekh, isznak: hünminikh.
Összetett meghatározatlan közeljövő: LEJNIN segédige+infinitivus végződés:+I pl.most majd iszom:lejszim hümini, stb.
Összetett meghatározatlan távoli jövő: VÜN segédige+infinitivus végződés+I, pl. majd (valamikor) inni fogok: vüm hümini, stb.
Általános participium praesens: IN, EN infinitum végződés helyett: AGH vagy JAGH képző: pl. volgjin(folyni)-volgjagh(folyó), szamthen: szántani-szamthagh: szántó, földműves.
Általános participium futurum: IN, EN infinitum végződés helyett: ÁNT képző
Pl. rendhagyó/!!!/: vün(eljönni)-vüjánt(az eljövendő, a jövőbeni, a jövő)
Általános participium perfectum: IN, EN infinitum végződés helyett: ÁTH képző
Gerundium: infinitum to helyett: - EVE, IVE egyes esetekben: ED(E) végződés. pl. hümeve: (meg)ivandó), megíva, vüve: jőve; jüvede: (el)jőve. A két tipus (v,d) nem feltétlenűl azonos nyelvtani jelentés, megkülönböztetésük az anyag jelenlegi feldolgozási szintjén nem lehetséges.
SZÖVEG (K, görögből, fonetikailag nehezen rekonstruálható):
"En arkhéj éjn ho Logosz, kaj ho Logosz éjn prosz tón Theón,
kaj Theosz éjn ho Logosz":
"Esziszkü ben volaj szava, iszia szava volaj theosz velé iszia theosz volaj szava"
feltételezés: "iszia"="isa" (HB)
Megjegyzés: mivel itt a szöveg nem az "isztain" alakot használja, úgy tűnik ez nem felel meg a görög "theosz" fogalomnak.

himoroszlán · 2008 Április 21

Trója története az őskorban oly népekkel kezdődik, melyek bár a hellénekkel érintkeztek és hősmondájukban állandó nyomokat hagytak, tőlük mégis nemcsak fajilag különböztek, hanem fontos elemekben eltérő kulturát is fejlesztettek. Egy erőszakos pusztulás hirtelen véget vetett e kulturának (a Schliemann kincsei hamuban és félig elolvadva kerültek elő). Ha később mégis hellén, telepedés történt, ez eol és jón törzsekre vall. Ámde Ilion (amint Ttóját ekkor széltében nevezik) csakis Kroisos korában (Kr. e. VI. sz.) kezd nagyobb jelentőségre emelkedni. A persa hódoltság idején sem mondható fontosnak, inkább csak istentiszteleti fontossága van a fellegvárában létező Athene-templom által. Nagy Sándor, mint Homeros lelkes bámulója meglátogatta és az Athene-templomban saját fegyverzetét feláldozván, állítólag ó-trójai fegyvereket vitt el magával cserébe. Utódai közül különösen Lysimachos volt az, aki T.-t ismételten kitüntette, erős falakkal körülvette és a környékből odahivott lakosokal újból benépesítette. Azonkivül ő építette a Schliemann által feltárt Athene-templomot. A rómaiak pártfogása a császárok korával kezdődik, igazabban a juliusi dinasztia abbeli törekvésével, hogy családfáját Aeneas révén T. uralkodóival egyenes összeköttetésbe hozza. Caesar állítólag komoly megfontolás tárgyává tette, vajjon Ilion nem volna-e alkalmasabb a római világbirodalom központjának Rómánál, Nagy Konstantin pedig annyira ingadozott Byzantium és T. között, hogy az utóbbiak helyén már falakat is kezdett emeltetni.<O

</O

estfen · 2008 Április 21

VETRÁB JÓZSEF KADOCSA Trójaiak, szikamberek, szikánok, frankok

„...ahh(a)=ada=tta aladi /awinta Wilušadi „
(Amidőn a tengerről, Wilušašból eljövének…)
Ištanuwa város szertartási szövegei között fennmaradt egy a XVI. században keletkezett ri-tuálé részlete.

„A frankok kihaltak“ - jelentette ki Marie-Paule, amikor Gallia nem is oly’ rég kori történetébe kalandoztunk szavaink szárnyán repülvén át azt a tizenöt századot, amit egészként, a maga teljességében áttekinteni a történetírás áldatlan tevékenysége következtében - nagyon nehéz, egye-sek számára, neveltetésük következtében, szinte lehetetlen.
A frankok… kihaltak… - visszhangzott bennem e rövid, de baljós mondatrezgés, de kisvártatva átvette a helyét a következő archaikus görög idézet dallama; „Oiontai eidenai ti méden oidotesz.“ - „Úgy vélik (az emberek), hogy tudnak valamit, pedig nem tudnak semmit.“- mondatta egy élet tapasztalata Szokratésszel.
Az teljességgel elképzelhetetlen, hogy egy olyan életerős, szakrális hagyományokkal és történelmi alkotmánnyal rendelkező, erős társadalmat alkotni képes, oly’ megpróbált katonai erővel bíró nép, mint a szálifrankok, akik meghonosították a szakrális királyságot (Reges Criniti) a mai Franciaország északi területein, s amelyet a mai napig is Frank-birodalomnak (Frankreich) hívnak a keleti frankok leszármazottai; a rajnai németek szemben minden természeti törvénynyel kihalt volna.
Vonjuk vizsgálat alá a kérdést, kik voltak a frankok, milyen utat jártak volt be, amíg feltűntek Gallia északi területein a Krisztus utáni V. század elején.
A trójai identitástudat erősen tartotta magát évezredeken keresztül a francia politikai nemzetben, egészen addig, amíg a szakrális királyság jelen volt Európa közepén. Jean Lemaire a gueldre származású francia költő és énekes az 1510-es évek elején a magyar, francia és a török nép közös trójai eredetét hangsúlyozza kiemelvén azt, hogy a két előbb említett nép jézushitű, míg a törökök oszmánhitűek.
Majd a későbbiekben látni fogjuk azt, hogy a magyarok, és a „francok“ származásának közös eredete Tróján túlmutat, abba a korba vezetvén bennünket, ahol egyetlen ősnép található; - a Szkíta - egyetlen közös nyelvvel (glotta), amelynek számos változatát (dialektosz) használták az egymás közötti érintkezésben.

<CENTER>A Trója „saga“</CENTER>
A trójai eredetmondára, mint létező hagyományra utal a Méroving korszak VII. századi kró-nikása Frédégaire, aki lejegyzi a maga korában Priam király, a frankok első királyának, történetét Helénával (Homérosznál Priamosz helyett Párisz szerepel ebben a történetben, ebből is látható, hogy Frédégaire a népemlékezet útján fennmaradt mondát közöl függetlenül a görög történetírótól). Leírja; - Priam után Friga idejében két csoportra oszlottak a „frankok“ és az egyik csoportjuk Macédoniában telepedett le, és az őslakosokkal összeolvadva együtt alkották a make-dón népet. A frankok másik csoportja kijővén Phrygiából, űzetvén régi hazájukból, számos területen vonultak át asszonyaikkal, gyermekeikkel egyetemben. Maguk közül királyt választottak, akit Francionak neveztek. Az ő neve után neveztettek „Frankoknak“ Ez a Francio, elhagyva a Kis-Ázsiai részeket, a ma Európának nevezett földrész belsejébe vezette népét és a Tenger-mellék-Rajna-Duna által határolt területen telepedtek meg.
Krónikája egy másik lapján Frédégaire hivatkozik még egy V. századi krónikás adatára, aki emlékezetünkbe idézi a frankok egykori királyát, aki szintén a Priam nevet viselte és Kr. u. 382-ben uralkodott.

<CENTER>Trója</CENTER>

A trójai háború az ókori hellén irodalomban Homérosz Illiászában vált az utókor számára ismertté. Sokáig a kiváló elme játékának tartották egészen addig, amíg Schliemann német régész fel nem tárta a kékellő Égei Tenger Kis-Ázsiai partvidékén, a Boszporusz mellett, fekvő várost a XIX. század második felében. A lineáris B írás megfejtése (1852) lehetővé tette a térség-re vonatkozó ismeretek megszerzését.
Az ókori keleti forrásokban az ékírással jegyzett, fennmaradt adatok közül az i.e. XVI-XIII. század, hettita nyelvű agyagtáblái informálnak bennünket teljes hiteleséggel, a mai elnevezéssel; trójainak (troié /ógörög) mondott nép hazájának fekvéséről, katonai szövetségeseiről, rokon népeiről és nyelvi hovatartozásáról.
A hettita forrásokban gyakran szerepel a trójai királyság fellegvárának elnevezése: WILUŠAŠ (hittita)=(w)ILIOS (Iliász) továbbá magának a vá-rosnak TRUWIŠAŠ (hittita) TRUIA (Troié = Trója) neve. Erről a városról azt tudhatjuk meg, hogy I. Tudhaliyaš hettita nagykirály alatt (kb. 1420-1400) egy AŠŠUWAŠ nevű (jelentése; Lovas Vidék) országnak volt része, ami a mai Észak-nyugat-Kisázsia vidékeit foglalta magába. Ez az elnevezés előbb - az ógörög nyelv törvénysze-rűségeit figyelembe véve - ASSUA, majd Ázsia néven egy földrészre vonatkoztatva maradt volt fenn a geográfiában.
A trójaiak kereskedelemmel és nagyállattenyésztéssel foglalkoztak. - Nem lehet véletlen, hogy Homérosz „lónevelő“, „lófékező“ trószok-ról; trójaiakról tesz említést. - Városuk neve a görög Wilioszból származó „Wiry“ formában őrződött meg III. Amenhotep fáraó egy égeikumi kereskedelmi útvonal helységeit feltüntető listáján. Katonai értelemben Trója jól felszerelt, gyakorlott haderővel bírt, mely’ része volt a Nyugat-Ázsiai rokonnépek jól működő katonai szövetségi rendszerének. - Ismeretes, hogy Alak-šanduš, Wilušaš, azaz Trója királya és a hettita nagykirály, Muwatalliš között katonai szerződés köttetett Kr.e. 1280-ban s ennek a katonai együttműködésnek volt a próbaköve az öt évvel később lezajlott Qades-i ütközet (1275), ahol a kor két ismert nagyhatalma; - a hettita birodalom és Egyiptom hadereje feszült egymásnak. A hettiták oldalán részt vettek a lükkök és a dardánok is.
Homérosz felsorolja a trójaiak szövetségeseit, akik részt vettek a hellének elleni honvédő háborúban; - dardánok, - lukkok (lükkök, országuk neve: Lukkaš) - károk - maionok (méionok) - mysök (kéteioszok) - plaiák (paphlagonok), pelazgok (pelaszg) - thrákok - kikonok - frígek (phrügek), ...stb.
Tisztán látható az a tény, hogy a görög városállamok haderejével szemben felsorakozott a Kis-Ázsia nyugati része által lakott minden ország hadserege. Felvetődik a kérdés; mi volt a tét, a trójai háború valódi célja?
Nem járhatunk messze a valóságtól, ha arra gondolunk, hogy a valódi cél, az Égei-tenger feletti hegemónia megszerzése, a további görög terjeszkedés biztosítása volt a Kis-ázsiai partvidék vonalában.
Ennek útjában állt a gazdag Trója. Tróját lerombolták a Kr.e. XII. sz. derekán.

<CENTER>Szikamberek</CENTER>
A lakosság nagy része elmenekült és a Kis-ázsiai pelazgok népcsoportjával egyesülve új népet alkotott; a bebrysz népet, akik erőt gyűjtvén átkeltek a Boszporuszon és Thrákián keresz-tül elérték a mai Makedónia területét, ahol a Kis-ázsiai pelazgok egy része a görögországba már korábban beköltözött pelazgokkal elegyedve letelepedett.
A szikánok, ismertebb nevükön szikamberek vagy ahogy Francio (Francion) nevű királyuktól nyert későbbi népnevükön nevezték; „frankok“, két nagy csoportra válva folytatták vándorlásukat.
A szikamberek első csoportja tengeri úton elérte Itália legnagyobb déli félszigetét, Sicaniát (Sziciliát), majd északnak tartva a félszigeten Rómát, Trevisot majdan átkelvén a déli Alpok láncán jutott be Gallia déli részeire. Érthető okokból minden területen, ahol útjuk folyamán elidőztek várost alapítottak - emlékezve az ősi városra - a Trója nevet adták neki. Ezért is követhetjük nyomon a térképen az exodus útvonalát; Trogir a napfényes dalmát tengerparton, Treves (németország), Treviso (olaszország), Trogen (Svájc), Troyen a Meuse folyó partján, az Aubeon Trouan és Troyes.
Érdekességként jegyzem meg, hogy a Pireneusokban még mindig létezik a bébriszeknek egy kis népcsoportja, mely közösség területén fekszik a Trója (Troie) nevű falucska.

Piroska49 · 2008 Április 22

Wang Zhaojun

Régi Kínában a han nemzetiség és más kisebb nemzetiségek között gyakran kérdések voltak, ezért a sok háború is volt a régi kínak történelemben. De néha a han nemzetiség királya harcegn&odblac;jét küldött valamelyik kisebb nemzetiség veztetőjének, hogy házaságot kötött, ahogy ne legyen háború. Zhao Jun az egyik ilyen hercegnő volt.
Az időszámitás előtt első században, vagyis kínai Han dinasztiákor, Kína dél-nyugati részében fekvő hunok nevű kisebb nemzetiségben harc történt, öt vezető harcolt egymással, és végül csak két vezető túlélt. E két vezet&odblac; attól félt, hogy a kínai han dinasztia hadserege harcot indít a hunokkal. Az egyik vezető a neve Hu Hanye, Chanan nevű városba, han dinasztia fővárosába utazott el, és találkozott kínai királlyal. E vezető remélte, hogy han dinasztia támogathatja ő vezette részét. A han dinasztia király szivesen fogadta Hu Hanyét, és ajándékot adott neki. Ezután a han dinasztia támogatással, Hu Hanye újra egyesítette egész hunok nemzetiséget.
A két nemzetiség közötti barátságért, Hu Hanye harmaszor Chanan-ba utazott el, és találkozott han dinasztia királlyal. Remélte, hogy a király egy harcegnőt adhat neki, hogy felesége legyen. a király egyértette, de nem ő lányát akarott küldeni, csak egy szolgálónőt szeretne küldeni. Ezután a király elmondta minden szolgálónőnek, hogy ha valaki a hunok vezet&odblac;jének felesége lenne, akkor a király lánya is lenne.
Akkori szolgálónő csak a palace-ben laktak, nem szabad kimenni. Ezért minden szolgálónő nagyon akart szabadságot szervezni. De senki sem akart egy hunok vezetőjének felesége lenni.
Wang Zhaojun egyik szolgálónő volt, más neve Wang Qiang. Ő egy nagyon aranyos és szép nő volt, szolgalmasan tanult, nagyon szépen beszélt mindenkivel. Ő is ezt a hírt hallota, a maga vidámságért és jövőjéért, a han és hunok közötti kapcsolatokért, szeretett a hunok vezet&odblac;jének felesége lenni. A han dinasztia királya ezt hallota, és nagyon örült, azt meghatározta, hogy egy nagy szabású esküvőt fog tenni ennek a párnak.
A hun király is nagyon örült, hogy egy ilyen szép lány ő felesége lesz. A hun király és Wang Zhaojun együtt ment a Han császárhoz és köszöntést adtak. A Han császár is először látta Wang Zhaojun szolgáló nőt. A Han szokás szerint a Han császár ajántékot is adott ennek a párnak.
Ezután Wang Zhaojun szép piros ruhában, egy elegáns fehér lóval el utazott Chanan, Han dinasztia f&odblac;városából a hun térségre. Amikor érkezett hun térségen, szorgalmasan tanult hun szokásokat, és utána jól tudott élni e térségen. Ő egy nagyon barátságos nő jó kapcsolt a hun népekkel, és a népek nagyon szereti Wang Zhaojun-t.
Wang Zhaojun a hun térségen élt a haláláig. Ő által a hun népek Han dinasztiai kultúrát tanult. A két nemzet közötti jól kapcsolatok voltak. A halála után a gyermeke is e térségen éltek, és szorgalmasan dolgoztak a két nemzeti közötti kapcsolatokért. Hun népek nagyon szeretik Wang Zhaojun-t, és halála után nagy temetőt épitettek neki. Most e temető a kínai belső mogolia tartomány Huhehaote nevű városban fekszik.(China ABC)

A hercegnő siremléke

siriusB · 2008 Április 22

Micsoda fáradságos munkával fordították le ezt a szöveget, hogy mi magyarok is értsük, nagyjából....

Vajon csak a szobrász érdeme, hogy Wang Zhaojunnak nem nagyon vannak kínai jellegzetes vonásai?

estfen · 2008 Április 22

Markos Gyula Az Úr szava magyar volt

Caphenát Phaneak.

Ez volt József egyiptomi nyelven való hivatalos neve. Ez tehát nem is zsidóul hangzik, hanem egyiptus-ul. Vajjon mit jelenthet ? Lássuk csak.
Mózes 1., 41. szakasz, 34. vers.
34. Cselekedje azt a Farao, rendeljen tiszttartókat az országnak és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esz-tendőben.
37. És tetszék a beszéd Fáraónak, stb.
40. Te légy az én házamon főgondviselő.
45. És nevezé Farao József nevét: Caphenát Phaneak-nak,
Fáraó tehát a gabonák ügyében tiszttartókat nevez ki ország szerte.
És ugy látszik, Józsefet nemcsak e tiszttartók főnökévé, hanem egész haza főgondviselőjévé tett, vagyis alkirálylyá.
Gabona-ról lévén szó és főnökökről nem is szükség tovább a fenti szavak miatt az ember fejét törni: hiszen József a
Capenach Phaenak=Gabonák Főnöke. sőt a gabona tiszttartók főnöke.
A zsidó irás és az egyiptusi szó ejtését figyelembe véve ez ezennel ki is tűnik.

Odulam-Magpela.

Móz. 23. sz. 17.
És lőn (kitteus) Efronnak Makpelában levő mezeje, mely a Mamre ellenében van, a benne levő barlanggal Ábrahámnak birtoka.
19. Azután eltemeté Ábrahám az ő feleségét Sárát Makpela mezejének barlangjába.
E Makpela nevű barlang, mely Odulám-nak is neveztetet valami nagyon tágas, valószínűleg több mellék-üreggel biró barlang volt. E Makpela neve után Magféle barlangnak is nevezék azt a szittyák, a kitteus két fia, mert magtár-nak is használtatott.
Nevezték továbbá Odulám-nak is, mert nemcsak magtár, hanem istálló is vala. Ó1.
Sőt nemcsak istálló, hanem mint látjuk, temetőlhely is volt, ahova Ábrahám eltemette Sárát, tehát holt óló.
Mielőtt azonban megneveznők e barlang roppant nagytör-ténelmi fontosságát, előre kell bocsátanunk valamit.
Azt, hogy mikor Jákob elaludt és látta a létrán fel-alá

<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:line id=_x0000_s1026 style="Z-INDEX: 1; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" from="363.85pt,277.9pt" to="363.85pt,581.25pt" o:allowincell="f" strokeweight=".95pt">ffice:word" /><?xml:namespace prefix = w ns = "urn:schemas-microsoft-com

</w:wrap></v:line><v:line id=_x0000_s1027 style="Z-INDEX: 2; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" from="365.75pt,-13.9pt" to="365.75pt,95.55pt" o:allowincell="f" strokeweight=".95pt"><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line>járó angyalokat, a feje alatt lévő követ elnevezte Bét-Él-nek, vagyis Isten (Él) házá-nak (Bet-)nek.
A zsidó tehát a házat Bet-nek mondja, a szittya Véd-nek, sőt Védő-nek, hogy ne mondja Fedő-nek, vagyis olyan épület-nek, amelynek már fedele is van. Mert az ól is védő hely, de ól nem mindig fedeles, hanem gyakrabban sziklába, földbe vájt üreg. Mint itt is az Ódulom, vagy Óldulam barlang.
Próbáljuk csak az Ólt, Véd del helyettesíteni, lesz belőle Véd-ulam barlang, vagy ha jobban tetszik, mert ugyanaz Véd-elem barlangnak. Mihelyt ennyit tudunk, akkor már az Ódulám-ot is tudjuk, hogy az Ó-talom vagy Oltalom nevű barlang.
Bet-Él zsidóul Isten-háza, szittyául Védhely sőt betű szerint Élő betű, Első, Elő-betü, amely be fog telni Bet-Él-Hon-ban, azaz Betlehem-ben.
Odulam pedig, mely Betlehemhez közel, fekszik egyszers-mind az az a hely, ahol Jézus Krisztus született.
Íme az Ótalom, ahol Jézus Krisztus Védelmet kap Betle
hemben. Tudva azt, hogy a Zsidó B-betű, ha nincs benne egy
pont, akkor V-nek hangzik : ki meri mondani, hogy Betlehemet
szittyajászok, kiknek az előbbi birtokuk volt 1500. évvel nem
a Védhelyem-nek, vagy Véd-lehem-nek nevezték ? Levén a lehem
zsidóul kenyér, szittyául élehem, azaz élelem, ki az, aki azonnal
észre nem veszi, hogy itt nemcsak magtárról, hanem éléstárról
van szó.. .
Tudva pedig azt, hogy Krisztus az ő testét az egész világ eledelévé, élő-kenyerévé szánta, elképzelhető-e klassikusabb szü-letés hely az Élő kenyérnek, mint az, hogy ő Magtárban, Magteli (Makpala) magtárban születik.
2. De Odulam nemcsak magtár volt, hanam temető is, a holtak óduláma, oltalma képzelhető-e Krisztusnak az örök élet kutforrásának klasszikusabb születéshely mintha, az a halál birodalmában, a temetőben születik?.-. .-ffice

ffice" /><O

></O

>
3. Mort Odulam barlang nemcsak temető hanem istálló is volt. Egész csordák fértek el benne a vihar elől való oltatom-ra képzelhető-e Krisztusnak klasszikusabb szöletési hely, a világ királyának, mint az, amely a legszegényebb istállóban kínálkozott És végre mért születik Jézus Jászolban nemcsak mert a jászol is az eledelek tárháza, de főleg azért, mert ez a barlang Efron-nevű szittya-Jász-Óla azaz: jászola volt. Haladásul, jutalmul azért, mert KitteusEfron (Rona) ingyen akarta a barlangot odaadni Ábrahámnak, ugyan ezen Rona ivadéka később Dávidnak ingyen akarta odaadni a telket Jeruzsálemi templom számára.<O

></O

>
Hát nincs ez mind betűről-betűre magyarul avagy ami teljesen egyre megy szittyául? Próbálja tagadni aki meri.
De most jön az igazi világcsuda.
Írva van ugyanis, hogy a megszületett Isteni gyermek jászola előtt ahol ő feküdt pólyába takargatva, ökör és szamár állott, reája lehelvén, mintha mondani akarnának valamit.
Mit tesz szíttjául a bika, az ökör, szóval a szarvas marha? Bakar=Bökör. Bökő, Bő-kör, levén az ő szarva a hatalom jel-képes koronája, minthogy a Bika a vízözön előtt mintegy az állatok királya koronás királya volt, az Ökör is, melynek szintén olyan nagy szarvai vannak koronás állat számba ment. Fő, hogyha tudjuk, hogy a szittjában Kür kör, Kira Királyt jelent.
Most már tessék elképzelni a kis yerusra egy koronás állatot rá lehelni, aki szótlanul is beszél, azt mondja e hang-talan lehellettel Ő (tudniillik Jézus) Kör Ő Kira! Az az Király ! És ezt egy ökör mondja, aki beszélni sem tud. Mégis mondja. A beszélő emberek pedig nem akartákőt megérteni, sőt akkor sem, amikor a csudáit látták. Hát nem Isteni gúny ez?
De hát had halljuk az Ar Odulam barlangban mit mond a Szamár?
A szamár a mai magyar nyelvben némelyek szerint azt jelenti szomorú, állat, buta, mások szerint Szó-már, azaz szólj már! hisz' olyan okosnak, bölcsnek látszol, csak szólnod kellene.
A zsidóban szamár annyit tesz ijesztő, borzas, csúnya mint ige: megsemmisíteni, tönkre tenni. A régi szittyában Szam-mas, Szem-mes: a Nap, Oculus Béli Isten szeme, égi világosság.
De a szám, szom, vagy szöm is ugyanazt teszi. Most már, ha egy kissé palócosan, vagy göcseiesen próbáljuk kimondani Szamár-t, igy Szamaur, vagy Szom-our, és azt elképzeljük amint lehel a kis Jézusra; az akkor azt mondja: íme az égi világosság-ura, a Nap, az ő ott az égi fény-ura, vagyis Égi tűz. Aminek tudniillik Jézus nevezte magát mikor igy szólt: „Én vagyok a világ világossága" stb.
S íme egy közönséges szamár, egyszerű megjelenésével, hangtalan lehelletével a jászol előtt állva, mit mond ! A buta, borzas állat! . . . Lefőzi a világ összes bölcseit, akik beszélnek és ne tudják, hogy aki az Odulám-barlangban születik, a betle-hemi jászolban, az a mennyei világosság Ura.
Hát nem Isteni csoda ez ? Melyet a magyar nyelv kulcsa nélkül soha megfejteni nem lehetett volna.
De mert Krisztus idejében a régi szittya pártus nyelv
<v:line id=_x0000_s1026 style="Z-INDEX: 1; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" from="342.25pt,-2.4pt" to="342.25pt,74.9pt" o:allowincell="f" strokeweight=".5pt"><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line><v:line id=_x0000_s1027 style="Z-INDEX: 2; LEFT: 0px; POSITION: absolute; TEXT-ALIGN: left; mso-position-horizontal-relative: margin" from="345.1pt,180pt" to="345.1pt,281.75pt" o:allowincell="f" strokeweight=".95pt"><w:wrap anchorx="margin"></w:wrap></v:line>nemcsak a Tanais mellett, de Kappodoczeában, Szamáriában
Palesztinában, Baktriában a Gangesig és Sába-tól le Arábiáig
el volt terjedve, sőt mert Krisztus maga is szeretett Arameus
nyelven beszélni, mely nyelv 80 százalékban az özönvíz .előtti
szittya elemekből áll, bátran megérthették volna ez Isteni kép-
letes beszédet az ökör és a szamár puszta jelenlétéből, a
zsidók is meg az aramiták is... mert hiszen a szittya mágusok
meg is értették, eljövén kutatni a csillagfény után az örök
Égi tűznek ezzel a pogány szent tűz be is hódolt az Égi szent
tűz-nek, az Igitusz-nak....-.'
Abimelek (Abukira) Gérár (Győrár) királya.
Nem is szükség valami nagy nyelvtudósnak lenni, hogy az ember azonnal meglássa, hogy Abi-melek gérari király, tulajdonképen nem más, mint Noe patriarcha után az első történelmileg is megállapítható szittya király, aki egyszersmint Mágus is. Mint alább látni fogjuk, a Magasságos Isten főpapja. Zsidóul a király=Melek. Abi Melek tehát Abi királyt jelent. A régi Amerous, az az Jász, vagy ami teljesen egy filiszteus, azaz szittya nyelven ez Apa-királyt jelent. Kissé pártusos, azaz Bársileus nyelven Abo Kira-t jelent, ami külön-ben is egyre megy. . , •
Mert a zsidó melech, királyt jelentő szó is elég magyarul
hangzik : meleg, szerető Atyát, azaz Patriarchát, Atya királyt
jelent. De hát adjuk át a szót Mózesnek, hadd beszéljen ő. .'.:
• . > Genezis I. K. XII. szak. 1. vers. - -..•;
És mondá az Ur Ábrahámnak : „Eredj ki a te földedből a te atyádnak házából a földre, melyet én mutatok neked."
4. És kimene, amint az Ur mondotta vala néki. És Lót
kiméne ővele. '"'.''' '/ ' •"' '
Ábrahám pedig 75 éves vala, mikor kiméne Háránból.
(2023-ban világ teremtése után)..'•■
Elindulának, hogy Kánaán földjére menjenek és el is jutának Kánaán földjére (6. vers). Átalmene Ábrám e földön Szikhem (Székem). városáig, Mohre tölgyeséig. Akkor Kana- . neusok valának azon a földön. (XIV. szak. 13. vers.) -'
És lakozék az Emoreus (ijász) Mamrénak Eskol attyja fiának tölgyesében, kik Ábrám szövetségesei valának.
18. vers. Melchisedek pedig Salem királya (azaz az igaz-ság és a béke királya, vagyis főpapja, mint azt szent Pál a zsidókhoz irt levelében értelmezi) kenyeret és bort hoza, ő pedig
a Magasságos Isten főpapja (Mágus) vala és megáldá Őt és mondá : Áldott legyen Ábrám a magasságos Istentől ég és föld teremtőjétől és tizedet ada néki mindenből (Ábrám).
Mielőtt azonban tovább mennénk, szegezzük le Melchize-dek titokzatos személyiségét, kiről nem csak Dávid király, de még szt. Pál apostol sem tud többet, mint csak anyit, hogy Salem (nem Jerusalem), vagyis az Igazság és a Béke királya, a magasságos Isten főpapja, aki örökké való, apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való, aki tudniillik nagyobb Ábrahám-nál (az Isten prófétájánál), mert a nagyobb áldja meg a kisebbet (zsidók, lev. 7. 13. vers). Mert akiről ezek mondatnak, az más nemzetségből származott (mint Ábrahám), amelyből senki sem szolgált az oltárnál (mint a Levi nemzetsége).
Melchisedek tehát ha nem maga Abi melech (amit azonban én határozottan állítok), akkor annak első rendű Mágus fő-papja, a magasságos Isten főpapja volt.
De még ezzel sem tudunk sokkal többet, mint szent Dávid és szent Pál.
Mihelyt azonban hozzátesszük azt a felvilágosítást azt a felvilágosítást is, hogy Ábrám pedig tizedet ada Melchtizedek-nek, akkor azonnal rá fogunk jönni, hogy itt Mózes egy szittya szót akár szándékosan, akár véletlenül sajtóhibával ir le, mert hogy ő Meleh-et Melch-nek irja, ez a zsidóban mind-egy lehet, de a szittyában, v. i. a magyarban nem mindegy, mert a Melehtisedek és Melchizédek között óriási nagy különb-ség van, noha csak egy betű hiányzik is e szóból.
Nézzük tehát mit jelent Melehtisedek visszárul olvasva (szittya nyelven, egy kissé palóczosan): kedesitelem! Ime tehát Meleh tizedek nevében benne van az Isten szava, hogy a fel-áldozott kenyér a Magasságos Isten kegyes étele. A bor pedig kegyes italom. Nem lévén a zsidó nyelvben Mózes idejében még magánhangzó, ezen egy szóban benne foglaltatik kegyes ételem és italom is. Ép ugy, mint az Odulam barlangnál is : Vodulam és Védelem egyként olvasható. Ha pedig ez áll, akkor csalhatatlanul bizonyos, hogy Abi melech és Melchisedek egy és ugyanazon személy, amit még jobban megerősít azon körül-mény, hogy Genesis 21. szak. 24. verse szerint Ábrahám is megáldja Melech Tizedéket később.
Abimelek (Abukir) szittya király, tehát a világ első tör-ténelmi Atya királya (Pátriárkája) Noe után és ez Szittya, azaz magyar volt, sőt a nevében az Isten is magyar kijelentést
tesz : Kegyes ételem a kenyér italom a bor.

A Család..

Magyar-embernek a családja az ő szemefénye, az ,ő csil-.lagja, az ő menyországa. Nem csak most, de kivált 4— 5000 éve különösen, ugyannyira, hogy ezt a magyar szókincsekből csaknem az Edenig vissza lehet vinni.
Hogy a magyar családot négyezer évvel ezelőtt egyenesen csillagnak, élő fénynek, menyei fénynek nevezték, az az alábbi példák után szótári pontossággal igazolható : Világ teremtése után, 1991-ben volt a bábeli zavar, az akkor keletkezett uj nyelvek, mint az indogermán, a sémi és az összes iráni nyelvek is mind az özönvizelőtti szittya szavakból formálták és csavarták össze szavaikat. íme : 1. Latinul
<TABLE height=17 cellSpacing=0 cellPadding=0 vspace="0" hspace="0"><TBODY><TR><TD style="BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-RIGHT: 1.9pt; BORDER-TOP: #ece9d8; PADDING-LEFT: 1.9pt; PADDING-BOTTOM: 0cm; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-TOP: 0cm; BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BACKGROUND-COLOR: transparent" vAlign=top align=left height=17>A Csa\ád=Familia.

</TD></TR></TBODY></TABLE>
Görögül Németül Franciául Mi tehát a família ? És miből lett ?
Familia=Fan-ilia Fan=Fén, fény, Ilia=élő. Együttvéve: Fam-ilia, Fén-élő, azaz Fen-|élő=Élő fény. Miután az indo-germán a jelzőt hátul teszi.
2. Ugyanígy alakult a FamiliábóI=Fan-menia. Mi ez a Fan-menia? Fény-menyei, vagyis Fény-|menyei=Mennyei fény, olaszul a leány már: fancsilla(g), a fiu fancsillo(g), mert az olaszok keverüultek partus szittyákkal és sábai, szavar ma-gyarokkal. <SUP>l</SUP>»..-<O

></O

>
3. Mi a csillag? Régi írással tsillag, sőt tsellag !<O

></O

>
Ebből lett a latin stella betű cserével, sőt a német Ster-n
és a perzsa Istáríz. ..... •<SUP>:</SUP> - •»
Az én család-om tehát tsellád-om, v. i. csillagom, sőt
csalárd-om is, mely név csak a Perzsia mellékéről jött népek-
nél dívik, akik Baktriából jöttek eleinkkel, ahol a csillag Istár
volt, a család a csalárd lett. (Hogy a magyar menyecskéről,
napámról, menyemről ne is szóljak e helyütt.)
A cseléd is család-hoz tartozó, de persze ő már cselleg-ni,
lustálkodni szokott.

estfen · 2008 Április 22

VETRÁB JÓZSEF KADOCSA Trójaiak, szikamberek, szikánok, frankok II.

Vetráb József Kadocsa
„ahh(a)=ada=tta aladi // awinta Wilušadi “
Amidőn a tengerről, Wilušašból eljövének…
(Ištanuwa város szertartási szövegei között fennmaradt
egy a XVI. században keletkezett rituálé részlete.)

<CENTER>A magyarországi szikamberek</CENTER>
A frankok mitikus történelmével foglalkozó francia történészek a szikánok II. csoportjaként azonosítják, illetve pannóniai szikamberekként tartják számon ezt a népágat. A fent említett Jean Lemaire mester a belga krónika írója a geldriai frankokat a magyarországi bryce-ektől (Bryces de Pannonie / ejtsd: brisz) - ez a szikamber népnév egyik változata – származtatja;
„D’eux sont sortis les peuples sicambrois
C’est à savoir les Hongres et Gueldrois.”
Ismerkedjünk meg a Kr.e. V. században a Kárpát-medence dél-nyugati részében letelepedett az őslakossággal békében élő néppel és szokásaival Hérodotosz tudósításából; -„ Csupán annyit tudtam meg, hogy az Isztroszon túl vannak még emberek, akiket Sigunnoknak ( Sicun= Sican VJK) hívnak és méd ruhát hordanak / und medische kleidung trügen/. Lovaik teste bolyhos, a sörényük öt ujj hosszú, azonban kicsik, tompa orrúak és túl gyengék arra, hogy embert vigyenek, azonban kocsi eléfogva nagyon gyorsak, ezért az ottani emberek kocsin utaznak. Országuk egészen közel az Adria mellett lakó Enétekig terjed. Úgy hírlik Médiából származnak /”Sie wollen aus Medien stammen”/: de hogy miként jöttek Médiából ide, azt nem tudom elgondolni. Az idők folyamán minden lehetséges, a liguroknál, akik Massalia fölött laknak, sigunnoknak hívják a szatócsokat, a ciprusiaknál pedig a lándzsát (szigonyt, VJK).”
Hérodotosz feljegyzését illik komolyan venni, bár feltevései néha hibákat hordoznak, ennek magyarázata az, hogy sok dolgot kereskedők, utazók elmondásából ismert meg és tett írásba, ezért nem árt mérlegelni szavait.
A fenti lejegyzésből kitűnik, hogy a Dunán túl élő magukat szikunoknak (szikánoknak) nevező nép viseletében médiai módon öltözködik, jó részt kereskedelemmel foglalkozik (a ligurok „szatócsaikat” sigunnoknak nevezik), lovait nem lovagolja, hanem kocsi elé fogatolva használja és így utazik. Lovaik leírásából egy őshonos magyarfajtaként számon tartott lófajtára ismerünk; a gidránra. Az a tény, hogy a ciprusiaknál ez a népnév ismeretes egy tárgyra vonatkoztatva, a ruhaviseletükön kívül, szintén a Kis-ázsiai térséghez köti a származásukat.
„Miként jöttek Médiából ide…” veti fel a kérdést Hérodotosz. Évszázadok múltán e kérdésre Gérard de Sède felel meg a „Race fabuleuse / extra-terrestres et mythologie mérovingienne” című könyvének egyik fejezetében. Először - írja - kelet felé indultak a Don alsó folyásához, aztán nyugat felé a Duna deltájához, majd a Duna vonalán bejutván a Kárpát-medencébe feljutottak a Duna – Dráva - Száva közére, ahol letelepedtek és e terület népnevükről, latinul, Francochoriumnak vagy „frankok országának” neveztetett.
Nem mulasztja el közölni azt sem, hogy a régi Buda térségében várost alapítottak, amelyet egy másik, egyidejűleg használatos népnevükről; Szikambriának neveztek el. Krisztus után a III. században már a Rajna középső folyásánál találkozunk velük, ahol a germán törzsek fölött meghatározó, vezető szerepet töltöttek be; ők adták a mindenkori szakrális uralkodót és a száli törvények által erős jogállamot hoztak létre. A Római Birodalommal hosszú évszázadokon keresztül vívott szakadatlan harcban katonailag megerősödve a V. század elején, átkelvén a Rajnán, betörtek Galliába, ahol rövid időn belül erős királyságot alapítottak.

<CENTER>A Merovingok</CENTER>
A szakrális királyi dinasztia névadója Mérovée (Merouweg, Merovech vagy Meroveus) (448-458) I. Clovis (Clodvig) apja volt. A legenda szerint; Mérovée anyja sokáig nem volt képes foganni és ez nagyon keserűvé tette Clodion királyt, aki örököst várt tőle. De az égiek látomás útján hírhozót küldtek és megjelentették a királynénak eljövendő fiának születését. A királyi pár örvendve fogadta az üzenetet és nem sokára a felséges asszony áldott állapotba jutott. Egy forró nap délutánján miközben az óceán fövenyén sétált arra gondolt, hogy megmártózik a hűs habokban és a gondolatot tett követte. Egyenletes karcsapásokkal szelte a hullámokat, amikor számára váratlanul felbukkant az oldalán egy soha nem látott alakban a Teremtő Isten és ölelésével újra életet fakasztott az asszony méhéből. Így lett égi Atyja és földi apja is egyszerre Mérovée-nak, aki felnövekedvén, a frankok „táltos” és „csodatévő” királyává vált.
Eddig a legenda. - A meroving királyok Noé-ra, mint ősapjukra tekintettek s ugyanakkor a régi trójaiak leszármazottjainak is tartották magukat és népüket. Úgy hagyományozták utódaikra, hogy népük nagy része elhagyván Arkadiát (Gallileát,/a mai Palesztinát és Libanont) Trója mellett harcolt a hellének ellen. Népük neve a bibliában; „benjamita”-ként szerepel. A benjaminok egyik nemzetségét; Béla nemzettségének hívták (lun des clans de benjamin sappelait le clan de Béla). Egy görög mítosz szerint Béla fia Dana (Tana) Hellászba költözött ötven leánya kíséretében s általuk terjesztette el a honi szokásokat és kultúrát a hellén földön.
Talán rámutathatunk arra az érdekes, ámde törvényszerű tényre, hogy e „szent” királyi dinasztia is alig több mint háromszáz évig uralkodott (Kr.u. 448-751-ig). Jól láthatóan az égi terek időszámítása ennyi időt szabott a szakrális királyságoknak, míg a száli frank merovingoké elgyengült a hatalmi belharcok következtében, addig a szkíta-hun-magyar „Turul” nemzettség idegenkezűség által halt ki fiágon.
A szikamberek tulajdonságjelző előnevei
Szent Rémy érsek Kr.u. 496-ban, a száli franc-ok királyát; Clovis-t a következő szavak kíséretében kereszteli meg a római hitre; „Courbez la tête fier sicambre…, Hajtsd meg fejedet büszke szikamber, égesd el, amit eddig imádtál és imádd, amit eddig elégettél!”

„Fier sicambres” = büszke, öntudatos szikamberek, „les Hougas” = eszesek, értelmesek, intelligensek.
Míg a szikamber népnév megőrződött az egész Meroving síkság következő helységneveiben; a Bruxelle melletti Bois de Cambre, a Somme megyei Cambron és a Pas-de-Calais-i Cambrin, addig a Hougas előnév is számos földrajzi elnevezésben van jelen úgymint Le Houga (Landes), La Hougue (Manche), La Hogue (Calvados) és Les Hogues Eure megyében.

Még egy érdekes adalék; Homérosztól tudjuk, hogy a régi görögök a trójaiakat „trósz”-oknak hívták. Az előzőek figyelembevételével már nem is oly’ meglepő, hogy e formában is fennmaradt a szikamberek e népneve Franciaország Gironde nevezetű megyéjének Troô (régi írásmóddal;Troos) nevű településének névválasztásában.

<CENTER>„Nyelvében él …”</CENTER>
Bár tudjuk, hogy nyelvcsere következtében a mai franciák már egy újlatin nyelvet beszélnek, mégis felmerülhet bennünk a kérdés; Vajon megmaradt-e néhány nyom, néhány fogalom az ősi idők világából?
Erre a kérdésre határozott igennel csak olyan nép fia tud felelni, akinek az anyanyelve segítségével nem okoz nehézséget a ráismerés az ősvallás témakörébe tartozó kifejezésekre és ezek mögöttes tartalmaira.
Ez pedig a „Tudás népe”, amely mag formájában megőrizte az ősi, eredendő égi tudást és törvényt; a TUR.AN-t.
Soroljunk fel ilyen kifejezéseket!
EN.KI. Isten Gyermekeinek; a KI.EN.GER-ek földjén, a négy folyó határolta helyen van a világ közepe, ahol az Égig érő világfa áll és ezt a helyet az akkoriak a „Világ köldökének” is nevezték utalva az eltéphetetlen égi kapcsolatra. Ez a kifejezés él a következő francia mondásban; „ Il se pense être le nombril du Monde” magyarul: „Azt hiszi ő a világ közepe!” Ha másból nem is de Axtérix, a gall történetéből ismerhetjük a következő kifejezést, - a gallok nem féltek semmitől csak attól, hogy a földre szakad az Ég = „Le ciel tombe sûr la terre”, ez maradt fenn nálunk a következő átok formájában: Szakadjon reád az Ég!” A „Hétszintes Menny” fogalma az alább következő mondásban érhető tetten; -„Être au septième ciel” magyarul; -„ A hetedik mennyországban érzi magát.”
Az hogy milyen személyiségjegyekkel bírtak a frankok az kiderül a „franc, franche” jelző értelemszerű használatából; „ Parlez franchement!” = „ Beszéljen nyíltan, őszintén, szabadon, gátlások nélkül!” vagy „Ne kerteljen!” - Említhetnénk még a magyar népmeséinkben előforduló „ Élet vize” kifejezést, ez is megtalálható szó szerint a francia nyelvben; „L’eau de vie” a pálinkára vonatkoztatva ( lehet is benne valami, hiszen egy korty pálinkától a félholt is magához tér, különösen, ha magyar az a pálinka).
Úgy gondolom írásom választ ad arra a kérdésre, amelyet egyik francia nemzetiségű barátom tett fel nekem,
- Miért szeretik a magyarok a franciákat? - és itt a közemberekre gondolt, nem a „Templom építőkre”.
Azért, kedves barátom, mert az egészséges magyar nép kollektív emlékezetében megmaradt a nyoma annak – ami a franciákéból 1789 óta programszerűen törlődött – hogy egykor, utunk kezdetén, testvérnépek voltunk, egy házból, egy hazából indultunk vándorútra, és talán a pannóniai szikamberek sem éltek volna itt nyolcszáz évet a Kárpátok koszorúi között békés együtt élésben a keltákkal, szkítákkal, ha nem érezték volna jól magukat e szent, központi szegletében a világnak.

Felhasznált irodalom:

Gérard de Sède: Race fabuleuse / extra-terrestres et mythologie mérovingienne /J”ai lu/ édition Paris, 1974.
Grandes Chronique de France
ROIS de FRANCE /Les Merveilles/ édition MOLIERES, Paris 1997.
Simon Zsolt: Trója az anatóliai nyelvészet tükrében /tanulmány – InterNet: http:// hettitalap.hu
Vértessy György: Fehéregyháza Kérdése /kiadatlan tanulmány

Piroska49 · 2008 Április 22

siriusB írta:
Micsoda fáradságos munkával fordították le ezt a szöveget, hogy mi magyarok is értsük, nagyjából.... Vajon csak a szobrász érdeme, hogy Wang Zhaojunnak nem nagyon vannak kínai jellegzetes vonásai?

Akkor most nézzük mit is mond az Arvisura:

<o>230. Arvisura</o>
<o></o>
"A kinajok nagy fejedelme gyakorlatilag a hunok adófizetőjévé vált és súlyos kötelezettségeket vállalt.<o></o>
Később a megkötött szerződés nem teljesítése miatt Matyó a hadisarc növelését sürgette. Li-Pang mindig igyekezett kibúvókat keresni és vonakodott a szigorított hadisarc megfizetésétől. Ezért a Nagy-Kőfalat nagyszámú katonasággal erősítette meg. Matyó igen jól kiképzett hadserege újból áttörte a Nagy-Falat, majd a Hun-síkságot teljesen elfoglalta. Ezért Matyó az újabb szerződésben már azt követelte, hogy hun földművelők telepedhessenek le újból a Hun-síkságon, a Hangun folyó jobb ol*dalán és Li-Pang adja hozzá feleségül a leányát. Matyónak ezzel az volt a célja, hogy a Hun Törzsszövetség későbbi hódítását
törvényessé és maradandóvá tegye. Ezzel teljesülhet Agaba fősámán tanítása, hogy a hunok birodalma az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedhessen.
<o></o>
<o></o>Cserébe Hunbál felnövekvő leányai közül Li-Pang fejedelmi férfi lépett házasságra a sok nyelvet beszélő szépséges Szalajkával, aki az előző évben a Nagy Süán egyik győztese volt és rimalány fogadalmat tett. Matyó ezzel a fogásával a kinajok vezetőségéről és terveikről állandó tájékoztatást kapott.
<o></o>
Így a szép Cen fejedelmi leányka Matyó 25. felesége lett. Li-Pang a szerződésben kikötött hadisarc mennyiségét nem tudta teljesíteni, mivel nekik is fogytán volt az élelmük, viszont kézművesekkel rendelkeztek, ezért Li-Pang egy szép, drágaköves palotát építtetett Ordoszban hozományként. Ezt elnevezték „Matyóvár”-nak, amely a kinajokkal rokonszenvező fekete hunok állandó tanácskozó helyévé lett.
<o></o>
Matyóvár kertjében állott az Aranyasszony szent helye, ahol a szép Cen fejedelmi asszony örök hűséget esküdött. Ennek a kegyhelynek legszebb zugában helyezték el a drágaköves menyasszonyi fejdíszt, amelyet a leégett régi kegyhelyről mentettek ki a sámánifjak. Az egyik kiemelkedő mozzanata volt, hogy a 24 Hun Törzsszövetség vezérei felújították a kinaj vendégekkel a régi „Béke és Rokopság” örök időre kötött szerződést. Tehát ezzel a házassággal Li-Pang megoldott egy fontos kérdést, az eddigi „Béke és Barátság” szerződését egy fontosabb szerződéssel váltotta fel, hogy a Hangun folyó völgyében élő népek barátságban éljenek egymással.<o></o>
Cen fejedelmi asszony halála előtt bevallotta, hogy Li-Pangnak az volt az elgondolása, hogy a kinajoknál az ősök tisztelete miatt a nép gyorsabban fog szaporodni és a 24 Hun Törzsszövetség, ha most fölényben is van katonai erejénél fogva, de később alulmarad."<o></o>
<o></o>
<o></o>

siriusB · 2008 Április 22

Piroska49 írta:
Akkor most nézzük mit is mond az Arvisura:

<o>230. Arvisura</o>
<o></o>
"A kinajok nagy fejedelme gyakorlatilag a hunok adófizetőjévé vált és súlyos kötelezettségeket vállalt.<o></o>
Később a megkötött szerződés nem teljesítése miatt Matyó a hadisarc növelését sürgette.
<o></o>
<o></o>......... a Nagy Süán egyik győztese volt és rimalány fogadalmat tett. Matyó ezzel a fogásával a kinajok ............., drágaköves palotát építtetett Ordoszban hozományként. Ezt elnevezték „Matyóvár”-nak.......
<o></o>
Matyóvár kertjében ..............Ennek a kegyhelynek legszebb zugában helyezték el a drágaköves menyasszonyi fejdíszt, amelyet a leégett régi kegyhelyről mentettek ki a sámánifjak.............<o></o>
<o></o>
<o></o>

Érdekes történet. Ne haragudj nem a vita kedvéért írom, de az jutott eszembe amikor ezt a tündérmesét olvastam, hogy valahol azt írták, hogy nekünk magyaroknak sosem voltak sámánjaink. Sámánjaik a pogányoknak voltak, nekünk pedig táltosaink...

siriusB · 2008 Április 22

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy hangfelvételt, amit dr. Kiszely Istvánnal készítettek. Azt hiszem e topic látogatóinak nem kell őt bemutatni. Esetleg annyit mondanék, hogy aki hiteles magyar történelmet szeretne ismerni, hozzá nyugodt lelkiismerettel fordulhat. Van saját Web-oldala is.

Itt:
http://www.canadahun.com/forum/showpost.php?p=835306&postcount=37volt szó a magyarokról, eredetünkről, génekről és ez utóbbival kapcsolatosan ezt olvashattuk: http://www.lelkiegeszseg.hu/eletmod/...arnaklenni.htm

Igazából nekem volt egy kis rossz érzésem a cikket olvasván. Az én izlésemnek egy kicsit antiszemitának tűnt. Viszont miután meghallgattam ezt a hangfelvételt, megértettem, hogy miről van szó! Ha van kedvetek hallgassátok meg. Van benn jóhír bőven nekünk magyaroknak. Azt hiszem ránk is fér.

http://data.hu/get/218794/kiszely.zip.html

Történelem

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák