L
Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
Á
Lo
K
Most lett vége a ZTE-FTC mecccsnek.3-3 lett 
Decemberi Ének
Kövek, holt rönkök,
Vizek és föld felett,
Csontok, hulladékok,
szemét és mocsok felett.
Radióaktív sugárzás, elektromágneses hullámzás,
Forró pernye, füst meg korom,
Ködök és felhők, a lebegés felett.
Néma bárányok, mennyei legelő,
Kéjes sikolyok felett,
Holtan ékített fenyő.
Nincs hómező.
Nincs fűtenger.
Nincs szavanna és bozótrengeteg,
Állatsereg és erdő.
Nincs cápa és áldozat,
Nincs oroszlán és tulok,
Nincs küzdelem az öntudat ellen.
Csak értetlen szemlélés, öntudatlan áldozatok,
az isteni ige, bégető, éhes bárányok felett.
„ Szaporodjatok...”
Jön még fekély és nyavalya,
ez nem a világ vége.
Csak értetlen szemlélése az igának,
ez isten igéje, éhesen mekegők karámja felett.
A huszonegyedik század.
„… és sokasodjatok! ”
Ádám atyánk, se pásztor, sem vadász, csak vándor,
rémülten nézi az utód sereget.
Mi ez a stressz? Hová a rohanás?
Minek az impotens magamutogatás?
Éva anyánk leányait méregeti, hol a kíváncsiság?
Mi ez az iszonyú éhség, a képmutatás?
Hová lett a titokzatos, édeskés bűnre csábítás?
Próbára tétettünk, mikor emberré születtünk,
csak emberséget nem osztottak nekünk.
Próbánk, hogy kibírjuk e egymást,
de ölre megyünk.
Az empátia jelszó,
nem isteni kinyilatkoztatás.
Csak a szétszórt, elvetélt szeretet,
a szégyellett, titkolt szerelem,
a színlelt, érdektelen, felelőtlen, szégyentelen.
Az emberiség nem szégyelli magát.
A szerető szemérmes, elveszett,
kiszolgáltatott egyed.
Gátlástalanul tömörül köré a megvetés, gyűlölet,
ha meztelen, felismerhetőés védtelen.
Nem érzem,
nem vagyok az emberiség része.
Égi vándorként ide tévedtem,
nem szégyellem, már nem fáj, ha belém rúgnak ezért.
Nekem nem elég, csak a szeretet egésze.
Fáj a már nincs,
fáj a nincs még,
fáj a nem volt,
fáj az ínség, a nem lesz,
fáj ahogy van, reménytelen.
Hát legyen ez a nap porhintés.
Simogass álomba,
vedd el félelmem, a szeretet ünnepén.
Nyalogasd sebeim,
gyógyítsd sérült agyam, ha nem érteném,
csak simogass még,
míg érzek, és emlékezek,
simogass örökké.
Ma, értetlen elnézéssel
szunnyadjon szenvtelen unalomba,
az emberiség.
Kövek, holt rönkök,
Vizek és föld felett,
Csontok, hulladékok,
szemét és mocsok felett.
Radióaktív sugárzás, elektromágneses hullámzás,
Forró pernye, füst meg korom,
Ködök és felhők, a lebegés felett.
Néma bárányok, mennyei legelő,
Kéjes sikolyok felett,
Holtan ékített fenyő.
Nincs hómező.
Nincs fűtenger.
Nincs szavanna és bozótrengeteg,
Állatsereg és erdő.
Nincs cápa és áldozat,
Nincs oroszlán és tulok,
Nincs küzdelem az öntudat ellen.
Csak értetlen szemlélés, öntudatlan áldozatok,
az isteni ige, bégető, éhes bárányok felett.
„ Szaporodjatok...”
Jön még fekély és nyavalya,
ez nem a világ vége.
Csak értetlen szemlélése az igának,
ez isten igéje, éhesen mekegők karámja felett.
A huszonegyedik század.
„… és sokasodjatok! ”
Ádám atyánk, se pásztor, sem vadász, csak vándor,
rémülten nézi az utód sereget.
Mi ez a stressz? Hová a rohanás?
Minek az impotens magamutogatás?
Éva anyánk leányait méregeti, hol a kíváncsiság?
Mi ez az iszonyú éhség, a képmutatás?
Hová lett a titokzatos, édeskés bűnre csábítás?
Próbára tétettünk, mikor emberré születtünk,
csak emberséget nem osztottak nekünk.
Próbánk, hogy kibírjuk e egymást,
de ölre megyünk.
Az empátia jelszó,
nem isteni kinyilatkoztatás.
Csak a szétszórt, elvetélt szeretet,
a szégyellett, titkolt szerelem,
a színlelt, érdektelen, felelőtlen, szégyentelen.
Az emberiség nem szégyelli magát.
A szerető szemérmes, elveszett,
kiszolgáltatott egyed.
Gátlástalanul tömörül köré a megvetés, gyűlölet,
ha meztelen, felismerhetőés védtelen.
Nem érzem,
nem vagyok az emberiség része.
Égi vándorként ide tévedtem,
nem szégyellem, már nem fáj, ha belém rúgnak ezért.
Nekem nem elég, csak a szeretet egésze.
Fáj a már nincs,
fáj a nincs még,
fáj a nem volt,
fáj az ínség, a nem lesz,
fáj ahogy van, reménytelen.
Hát legyen ez a nap porhintés.
Simogass álomba,
vedd el félelmem, a szeretet ünnepén.
Nyalogasd sebeim,
gyógyítsd sérült agyam, ha nem érteném,
csak simogass még,
míg érzek, és emlékezek,
simogass örökké.
Ma, értetlen elnézéssel
szunnyadjon szenvtelen unalomba,
az emberiség.
Hasonló témák
