Andrej Katalin
Álarcok
Álarcok mögé rejtjük valódi énünk,
Amit magunkból adunk, az csak egy töredékünk.
Nem mutatjuk, hogy igazán kik vagyunk,
Mert félünk, hogy nagyot csalódhatunk.
Az emberekből régen kihalt már a szeretet,
Sokan nem ismerik, mit jelent a tisztelet.
Hazugság fertőzi a világot,
Kevesen értékelik az igazságot.
Erkölcsi hanyatlás, ezt látjuk mindenhol,
Ez mindenkit érint, élhetünk akárhol.
Meddig tart ez még? Meddig élünk álarcok mögött?
A sok rossz vajon megmarad örök?
Nem kell reményt feladóan elcsüggedni,
Mert mindenkiből lehet jó embert faragni.
/
www.poet.hu/