Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

- Milyen konyakjuk van? - kérdezte a gyűrött arcú pénztárosnőtől,
amikor nagy sokára odajutott a kasszához.
- Cabinet. Hat ötven.
- Adjon egy felet meg egy kis szódát is - mondta az orvos,
aztán meggondolta magát. - Adjon két felet.
- Előbb is eszébe juthatott volna - rántott egyet a vállán a nő,
amikor újra blokkolt. Aztán észrevette Kelemen hóna alatt az
orvostáskát, és zavar ült ki az arcára, egyfajta tanácstalanság,
ami nyilván abból fakadt, hogy a pénztárban ugyan ő a hatalom,
de a doktorokat mindenkinek tisztelnie kell, hiszen ki
tudja, mikor akad velük baja az embernek.

- Öntse egybe a két felet - mondta.
Elvette a deci konyakot, és egyetlen korttyal lenyelte. A szesz
lefutott a nyelőcsövén, és szinte beleszúrt a gyomrába. Egy-két
év múlva mégis gyomorbajos leszek - gondolta, de rögtön el is
feledkezett róla. A konyak kellemes meleggel áradt szét benne,
s torkából egyszerre elmúlt a száraz szomjúság.

A betegekkel gyorsan végzett - tíz óra is alig múlt, amikor
kilépett az utolsótól.-, s még nem volt nagyon késő ahhoz, hogy
beugorjon Latkihoz. A gyerekeket már lefektették, de ők még
ébren vannak - gondolta. Már vége a televíziónak is.
A négyemeletes körúti ház előtt tucatnyi gépkocsi parkolt,
alig sikerült besorolnia közéjük. Ösztönszerűen megnézte, ki
tudja-e hozni később a Rekordot a többi autó közül, aztán be-
sietett a kapun.

- Te vagy? - kérdezte teljesen oktalanul Latki, amikor ajtót
nyitott neki. - Bandi jött - kiáltott be aztán a feleségének.
Latki alacsony, pocakos ember volt, szemüveget viselt, egyik
keretében fekete üveggel. Még a háborúban vesztette el a bal
szemét, s Kelemen tudta, hogy a maradék jobb szem se tart
már sokáig. Sohase merte megkérdezni Latkitól, hogy tisztában
van-e a szeme állapotával.

- Főzzek kávét? - kérdezte a karcsú, félénken lassú mozgású
asszony, aki így pongyolában egészen lányosnak látszott, mintha
nem is húsz, hanem legalább harminc évvel lenne fiatalabb az uránál.
- Nem kérek - rázta meg a fejét Kelemen.
Az asszony kinyitotta a tálaló felső ajtaját, és konyakos üveget vett elő.
- Nem muszáj innia - mondta, amikor odaállította az asztalra
a palackot. - Látom, olyan fáradt, alig áll a lábán.
- Megint pocsék napod volt neked is? - kérdezte Latki.
Kelemen legyintett. Töltött magának a konyakból, és megitta.
Sokkal erősebb, mint a kocsmában - állapította meg, ahogy
jóformán mindennap.

- Mennyit ittál? - kérdezte Latki.
- Irigykedsz? - nézett rá Kelemen.
- Te mégy neki egyszer valaminek a járgányoddal . . . - a
kövér orvos nem mosolygott.
- Több esze van annak, mint nekünk együtt. Különben. . .
ha nem akarod, nem muszáj megkínálni.
- Inkább itt igyék, mint másutt - szólalt meg az asszony.
- Köszönöm. - Kelemen érezte, hogy valami fintor ül ki az
arcára, és újra töltött.
- Legalább aludj itt - ült le melléje Latki.
- A kis szobában - csatlakozott rögtön az asszony. - Mindjárt megágyazok.
- Akkor is ki kell fizetnem a szállodát - nézte a pohárban a
borostyánszínű italt Kelemen.

- Kidobott pénz - könyökölt rá az asztalra Latki. - Amíg
nem találsz valami rendes lakást; ellakhatnál nálunk.
- Én is mondtam már -- helyeselt az asszonyů.
Kelemen nem felelt nekik. Szórakozottan forgatta hosszú,
csontos ujjai között a metszett üvegpoharat. Ellakhatnék -
gondolta. Miért ne? De miért igen? Teljesen mindegy.
Jóleső lustasággal volt tele. A szoba melege kihevítette. Csak
a sarokban égett egy sárga fényű hangulatlámpa, s az orvos úgy
érezte jó volna nem mozdúlni, hanem így ülve elaludni, vagy
tán még azt se, csak minden mozgás nélkül tovább terpeszkedni
itt. A szomszéd szobában alusznak a gyerekek

Az asztalon újság hevert. Tegnap újra negywen bomba robbant Algírban. . .
Szájához emelte a talpas poharat, és lassan kikortyolta belőle
a konyakot. Megérezte, hogyů ma este újra be fog rúgni. Micsoda
marhaság. Reggel fájni fog a feje, rossz lesz a közérzete,
amíg meg nem issza az első konyakot. Azzal pedig újra kezdődik
minden elölről, hogy holnap este megint megérezze tíz óra
tájban vagy talán előbb. talán később a részegség első jelét, a
tompa lüktetést a halántékában.

- Na, megyek - mondta, és összeszedte magát, hogy frissen
álljon fel a székről.
- Maradjon itt - nézett rá az asszony.
Mosolygott.
- Tudja, hogy úgyse maradok. - Megszorította Latki könyökét,
és kiment az előszobába, hogy felvegye a kabátját.
A Körúton már alig volt forgalom. Megeresztette az autót, s
kirohant vele a bécsi országútra. A reflektor belevágott a sötétbe,
és fényes, fehér utat nyitott az éjszakában. Kelemen kihajtott
a tábláig, amely Budapest határát jelezte, s ott kényelmesen
megfordult. Érezte, hogy biztos a keze - azt is nehéz lenne
megmagyarázni, honnan az idegeiben ez a sok pokolian jó
reflex -, s most már valamivel lassabban vezette vissza, a város
fényei felé a kocsit.

Két-három hazafelé igyekvő teherautó előzte meg. Hagyta,
hogy elhúzzanak mellette, adott nekik háromszáz méter előnyt,
aztán elmosolyodott, rátaposott a gázra, s pillanatok alatt elfütyült
az ormótlan, nehéz gépkocsik mellett.
Résnyire leeresztette a Rekord ablakát, hadd vágjon be fejére
a hideg szél, s fél kézre fogva a volánt, rágyújtott. Még
mindig húsz perc hiányzik az éjfélhez - nézte meg az autó foszforeszkáló
óráját. Soká lesz reggel. Akkor meg kezdődik a robot
odabent a kórházban délutánig, amikor is végigjárja magánbetegeit
- gondolatban gyorsan végigszaladt a kilenc néven,
akik holnap várják -, hattól nyolcig rendelés a körzetben, utána
megint címek és megint este, és minden újra meg újra ismétlődik,
forog ez a rohadt verkli, lustán, unalmasan

Már a belvárosban járt, önkéntelenül engedelmeskedve a közlekedést
szabályozó tábláknak, amelyek lassan már lehetetlenné
teszik a gépkocsiforgalmat a város belsejében. Még két év, és
annyi lesz az autó, hogy moccanni se lehet Budapesten:
A bár piros neonbetűi feléje pislogtak. Tudta, hogy be fog
menni, de megkérdezte magától, hogy minek. Egy pillanatig
furcsállotta is, miért nem jutott eszébe az elmúlt hónapokban
egyszer se, hogy eljöjjön ide. Megállt a járda mellett. Gépiesen
le akarta zárni a kilincset, aztán arra gondolt, hogy úgyse marad
sokáig, nem lesz kedve hozzá, s csak becsapta a kocsiajtót.
A szemüveges portás megemelte aranyzsinóros tányérsapkáját,
amikor belépett, s - más dolga nem lévén - elvette tőle a
kabátját is, hogy a ruhatárba vigye.

A bárpult fölött rejtett fények égtek, s vissza-visszacsillantak
az üvegekről meg a kávéfőző gép krómozott fémtestéről. Vendég
alig volt a bárban. Csak a belső sarkok félhomályában lapult
egy-egy pár. Az asztalok többsége körül üresek voltak a székek.
. A zene éppen hallgatott. A gyerekképű, enyhén püffedt arcú
zongorista felállt, és odament Kelemenhez.

- A mohácsi vész óta nem láttalak - nyújtott kezet.
Kelemen nem felelt neki. Mit mondjon? Valóban tavaly nyáron
volt itt utoljára, a születésnapján, s akkor nem érezte jól
magát a tömegben.
- Uborkaszezon? - kérdezte.
- Nem tudom, mi van az emberekkel - tárta szét két karját
a zongorista. - Péntek van, de máskor mindig többen vannak
pénteken is. Gyere, meghívlak egy pofa nedűre.

:ugras:

[h=2]Az Ikrek jellemzői[/h]Módfelett kíváncsi és nagyon intellektuális. Életét a másokkal való kapcsolatok, a hosszas beszélgetések és a szűnni nem akaró tudás utáni vágy hajtja. Általában a társaság középpontja, mindenkivel képes órákig elbeszélgetni. Sokszor több dolgot csinálnak egyszerre, ezért olykor felületesek lehetnek, de ez csak azért van, mert félnek, hogy lemaradnak valamiről. Folyamatos vándorlásban vannak, mindig lebeg valamilyen cél a szemük előtt, de mivel nem mindig realisták, előfordul, hogy kudarcot vallanak, amit nehezen viselnek, de hamar talpra állnak.
Szerelmes természet, sokszor nem is számít, hogy ki van mellette, a lényeg maga az érzés, ahogy a legtöbb levegő jegyűnél. Sokszor keveredik kalandokba, nem egy hűséges típus.

Az A-vitamin a zsírban oldódó vitaminok családjába tartozik, bár hatásainak egy részét (metabolitjain keresztül) hormonszerű módon fejti ki. Ilyen értelemben az A-vitaminnak, illetve a retinoidoknak számos folyamatban, így a retina (szemideghártya) fényérzékenységét biztosító rodopszin (a retina működéséhez nélkülözhetetlen fényérzékeny anyag, látóbíbor) felépítésében, a csontnövekedésben, a reprodukcióban, az embrionális fejlődésben, a hámszövet és az epithelialis szövetek épségének a fenntartásában, az ektoderma normális fejlődéséhez és működéséhez (bőr, nyálkahártya, mirigyhám), és számos más sejt differenciálódásának irányításában van lényeges szerepük. Antioxidáns, gyökfogó tulajdonságú.


A-vitamint a máj, vese, szív, tojássárgája, tengeri halak, narancsfélék, sötétzöld leveles zöldségek, paradicsom tartalmaznak, A-provitaminokat: a répában, parajban, kajszibarackban, kelkáposztában, sárgadinnyében, sütőtökben, paradicsomban, pirospaprikában találunk.

Köszi szépen!

Nagyon jól jött ez az információ!!!

most nagyon jól jött ez az információ

Van, aki vedel, ha tudásszomja van, és van, aki csak kortyolgat!