Szepesi Attila:Múló erdőkre
Álmatlan őszi erdők,
vacogva lombja-vesztők,
árnyék-indás bozótok,
borus ködben didergők.
Fogyóban,merülőben,
vigasztalan időben
tölgyek,terebély bükkök
álltok arany verőben.
Sziklabércek tövében,
vadvizek oldalában,
Isten tekintetében
múltok halálra váltan.
Álmatlan őszi erdők,
szárnyat és patát rejtők,
vadak vendégelői,
tar ágakat meresztők.