Pontosan, nagyon egyetértek: nekem is, és általánosságban is, Európa elsősorban azt jelenti, hogy megtehetném, de mégse teszem meg. Elsősorban ettől lett Európa az, ami lett, mára nagyon sokat levetkezve történelmi hibáiból és bűneiből. A tolerancia tapintatot is, empátiát is kell jelentsen. De valószínűleg megértem, és valószínűleg egyet is értek azzal is, amiről írtam, hogy az empátia mindennapi elvárása ellenére egyúttal szükség van arra a biztosítékra, hogy megtehessem a tapintat, az empátia átlépését kíméletlen és inkorrekt szatírával - A HATALOMMAL SZEMBEN. A Charlie Hebdo-féle gúny a franciák ("nyugatiak") egyik biztosítéka, hogy megtehetik ők is bármikor. A hatalommal szemben. Nekik erre szükségük van, hogy érezhessék, a hatalom már soha többet nem ülhet a fejükre (se világi, se egyházi hatalom). Ez a fékek és ellensúlyok rendszerének a része. Nálunk ez nem szokás ilyen szinten, meg is látszik, hogy hol tart az országunk. Ahogy te, én is úgy vagyok vele, hogy a véleményemet igyekszem kulturáltan előadni, ám én egyúttal valószínűleg egyetértek azzal is, hogy a politikai humor formájában van olyan formája a közéletnek, amely az adott területen nem korlátozott semmiféle tapintat, jóízlés által. A hatalom fejére szükséges, hogy képletesen "odaszarjon" valaki, mert ez egy fontos biztosíték arra, hogy a hatalom a történelemben már többé ne ülhessen a nép nyakába, és hogy többé már a népnek se legyen igénye, hogy hatalmat ültessen a nyakába. Ez a fajta politikaigúny-beli határtalanság, korlátozatlanság Franciaországban és Angliában fejlődött ki ebben a formában intézményként a múlt évezred közepe táján, és alapvető szerepe volt, hogy ezek az országok a modern demokrácia kifejlesztői lettek - párhuzamosan a skandinávogermán országokkal, akik más módszerekkel tették ugyanezt, Észak-Közép Európában a szabadságnak, a demokráciának nem a szabadosságba átcsapása, hanem az elfojtásokba átcsapása okozták inkább a gondokat, amit a huszadik században kezdtek levetkőzni.
Szóval oda akarok kilyukadni, ha a sors úgy hozná, hogy a Charlie Hebdo szerkesztőségébe kellene mennem, akkor a jóízlésem ellenére is vállalnám a kötelességemet, és eltolnám azokat a korlátokat (a "megtehetném, de nem teszem meg" korlátokat), amelyeket egyébként személyes viselkedésemben megtartok. Szóval végülis egyetértek azzal, hogy intézményesen szükség van a blaszfémiára. A blaszfémiát egyébként saját magamon alkalmazni is szoktam, akkortájt különösen, amikor ('94-ig) politikus voltam. Ha az lennék, politikusként is, egyházi vezetőként is, akármilyen hatalom képviselőjeként is elvárnám, akarnám, követelném, hogy mindig legyen, aki pávatollat dug a seggembe, aki legalább képletesen a "fejemre szarik". Ha Isten lennék, akkor hatványozottan elvárnám, követelném ezt! Szerintem ez fontos - és figyeld meg, nem arról van szó, hogy Maksa Zoltán poénkodik az ELTE gólyatáborokban megerőszakolt lányok kárára, hanem arról, hogy a hatalom fején mindig gőzölögjön egy adag képletes szar. Hogy ne jusson az eszébe a hatalomnak a nyakunkba ülni. Az iszlámnak se, mert az iszlám (kereszténység, buddhizmus, hinduizmus, jahveizmus...) se csak egy nézetrendszer, amit ki-ki magáénak vall, hanem hatalom, hatalom a lelkek felett mint vallás, és a testek felett mint egyház - hát még ha államegyház! A Charlie Hebdo-k funkciója, hogy semmiféle hatalom, soha, sehol ne lehessen szent - ez szó szerint szabadságharc. A vallás hatalom. A hatalmat profanizálni KELL - demokrácia enélkül nincs (lásd magyar viszonyok). A pápának képletesen vagy valóságosan saját kezűleg kellene olyan karikatúrákat rajzolnia, amelyeken legalább képletesen "a fejére szarnak" - megjegyzem, Ferenc pápának van is effélére hajlandósága, ami zavarja is erősen a konzervatív egyházvezetők zömét.
Anélkül persze, hogy győzködni akarnálak, a fentiek fényében szemlélve talán te is érted-érzed, hogy miért korlátozza a szabadságjogaidat, ha senki sincs aki átlépje annak a hagyományos európai jólneveltségnek a határait, amitől Európa Európa ("megtehetném, de nem teszem"), és amely méltányos jólneveltséget egyébként természetszerűleg kötelezőnek kell éreznünk magunkra.
Figyeld csak meg a mostani vérengzésre adott reakciókat, hány és hány millió európai(!) muszlim áll ki most azért őszintén, teljes szívéből, hogy olyan világban élhessen, ahol a Charlie Hebdo-knak természetadta joga, sőt demokratikus kötelessége, hogy az ő szent Mohamedjüknek képletesen a "fejére szarjanak". Hány és hány millió muszlim érzi most őszintén és teljes szívéből azt, amit a "Je suis Ahmed" hashtag kitalálója írt, hogy "ugyan én muzulmán rendőr vagyok, és az én szent vallásomat és prófétámat figurázzátok ki, de bármikor önként életemet adom, hogy ezt akadálytalanul megtehessétek!". Lásd a híres Voltaire-szállóigét: "Nagyon nem teszik amit mond, de az életemet adnám azért, hogy bármikor elmondhassa." Ezt a franciák találták fel. Hogy a hatalomnak, bármiféle hatalomnak kínjában vigyorognia kell, ha kíméletlenül kifigurázzák - és elengedhetetlen, hogy kíméletlenül figurázzák ki. A vallás is hatalom. A Franciaországban élő muszlimnak kínjában vigyorognia kell, ha Mohamedet karikaturizálják. Ez a francia Társadalmi Szerződés része! Mert Mohamed is hatalom. Mert az iszlám is hatalom. Mert a vallás is hatalom. Franciaországban KELL, hogy a hatalomnak képletesen "a fejére szarjanak".
A Charlie Hebdo-féle, elvi alapon kíméletlen szatíra intézményesítését a franciák találták fel a Bourbonok abszolutizmusa idején, akkortájt kezdtek előbújni azok, akik már nem alkudtak úgy meg, mint az udvaronc Moliere a Tartuffe-fel. Ehhez a franciák ragaszkodnak. A franciák találták fel az állam és egyház intézményes, elvi alapú szétválasztását, az elvi alapon szekuláris államot. Ehhez a franciák ragaszkodnak. Ezért látja mindenki, hogy itt és most nem csak a karikaturistákat mint embereket, nem csak a sajtót, nem csak a sajtószabadságot, hanem Franciaországot is merénylet érte. Ezért áll most ki mindenki Franciaország mellett is. Mert Franciaország intézményesítette, hogy szükséges a jóízlés és tapintat minden határát túllépő szatíra. A HATALOM ELLEN. Mindenféle hatalom ellen. A vallás pedig hatalom. Nagyon is az. Ugyanilyen fontos ezzel összefüggésben a szekularizált állam, hogy Franciaországban csak és csakis saját elhatározásból kerülhet kapcsolatba valaki bármely vallással, csak és csakis saját elhatározásából vetheti magát alá bármiféle vallás hatalmának bárki. Ezt az elvet védi, garantálja a francia állam, mint a társadalommal szerződött szolgáltató és védő intézmény. A franciák ehhez is ragaszkodnak. Ezt is védik a Charlie Hebdo-k is. A Charlie Hebdo-féle kíméletlen, méltánytalan, neveletlen szatíra a Társadalmi Szerződés elengedhetetlen része - a hatalom ellen, mindenféle hatalom ellen.
Természetesen a "nép", a társadalom is hatalom. A népet is ki kell figurázni, mint hatalmat. A nép előítéleteit, gonoszságait, butaságait ki kell figurázni, mert ez is hatalom. És a népnek is vigyorogva tűrnie kell.
A Charlie Hebdo is hatalom. Önmagukat is ki kell figurázzák lépten-nyomon, a lehető legordenárébb módon. Meg is teszik, folyamatosan. Írtam korábban, így is indultak: önmaguk kifigurázásával. Így folytatják, minduntalan. Ezek nem Móricka-szintű zugfirkászok, ezek intézmény.
A Charlie Hebdo eredetileg Franciaországban jelenik meg, francia nyelven, francia kontextusban, franciáknak - esetleges kivétel (az újságírógárda és tematika kiterjedése a "Nyugatra") erősíti a szabályt. Külországi közszereplők is jellemzően francia kontextusban jelennek meg - esetleges kivétel ("Nyugat-i" kontextus) erősíti a szabályt. Globális érvényessége csak annyiban van, amennyire a francia demokratikus minta globális érvényűvé válik, válhat. No persze manapság minden globalizálódik, valamelyest a Charlie Hebdo is globalizálódott, óhatatlanul a mai Világfaluban. Most meg majd méginkább - valószínűleg.
