Tokaji Márton versei:

Tokaji Márton · 2007 Július 13

Tokaji Márton verse:

Boldogság.

Mi a boldogságnak az ára,
Öröm, könny, bánat vagy szenvedés?
Tudod- e mi a szíved vágya?
Örök szerelem és nevetés.

Számoltál csillagot az égen?
Azok mind párosan ragyoknak.
Szenved a tested lelked régen,
Kőszobra vagy a fájdalomnak.

Ha megtalálod csillag párod,
Arcod kivirúl, szived szeret.
Boldog leszel, s a tavaszt várod,
Örömében a lelked nevet.

Tokaji Márton · 2007 Július 14

Tokaji Márton verse:

In infinitum

/A végtelenségig/

Életem szépségét szívemben hordozom,
a rongyos felhőket össze is foltozom.
Tenyerembe fogom Nap arany sugarát.
Álomba ringatom vágyaim sóhaját.

Száguldó szelet kalitkába zárom,
lelkemnek óhaját mind elébed tárom.
Koldusnak átadom magányos éveim,
veled osztozom az élet emlékein.

Suhanó üstökös az éteri térben,
sziporkázva izzik száguld át az égen.
Így égünk el mi is, e földi világban,
kergetve álmaink színes délibábban.

Tokaji Márton · 2007 Július 15

Tokaji Márton versei:

Őrizzük

Lángot kell gyújtani
szívünkben örök lángot,
Ne hagyjuk elveszni
az édes boldogságot.
szemünkben lobognak
rég eltitkolt vágyak,
Az édenkert pázsitján
úgyis megtalállak.

Magunkban hordozzuk
múltunk összes kínját,
Fedezzük fel együtt
a boldog élet titkát.
A pillanat megszépül
a mozdulat tüzétől,
A lángoló csendesség
reszket a sötéttől.

Féltve kell őrízni
szívünk minden dalát
Hadd zengje a lelkünk
a boldog melódiát.
Elkopnak a szavak
árnyak sóhajában,
Összeforr két lélek
az élet viharában.

tuci19 · 2007 Július 15

Nem vagy semmi

Tokaji Márton · 2007 Július 16

Tokaji Márton verse:

Bele álmodtam

A Gyufa szikra lángjában, a pillanat
véste lelkemben képedet,
a fellobbanó láng parázsló tüzében,
láttam meg fényedet.
Beleálmodtam közös életünkbe,
a földi létnek, minden örömét,
te oltottad szívembe, a szerelmi láng
égető tüzét.
Szerettem volna megfejteni, a rejtélyt
mint életet,
ezért is alkottam, bölcs és megértő
elméleteket.
Az égen magam gyújtottam meg,
a csillag mécsesek apró kis tüzét,
hogy megtaláljuk egymást,
és a boldogság édes örömét.

Tokaji Márton · 2007 Július 17

Tokaji Márton verse:

Őrizném

Ha én lennék kedves, szívednek a
párja.
Virágot hintenék lépteid
nyomába.
Karcsú derekadat karjaimba
zárnám.
A nyiló ajkadat százszor
megcsókolnám.
Vigyáznám mosolyod, ha az enyém
lenne.
Álmaim tükrében, karod közt
pihenve.

Tokaji Márton · 2007 Július 18

Tokaji Márton verse:

Kiáltó szó

Szomjas reménység vitorláiban kapaszkodik az álmunk
vágya.
A ködben kuporog a lelkünk
árnya.
Dísztelen szerelemben elhervad a szó
virága.
A pillanat, melyben elmerülsz
megalázva.
Vak látomásban megfoghatatlan
lények.
Az időtlenség perceiben hideg
fények.
Félek, még élek, míg
sziszegő szelek szárnyán didereg kezedben a hóvirág
s elpusztul velünk együtt a
világ.

Tokaji Márton · 2007 Július 19

Tokaji Márton verse:

Évszakok világa

Lassan vetkőzteti az ősz a tájat,
mint szép leányt a gazdag úr.
A színes falevelek állnak
és várnak mozdulatlanul.
Hideg szél rázza a fák bársonyos
testét és uralkodik a levéltengeren.
Hulló levélel üzen az ősz a télnek,
majd együtt pihenünk kedvesem.
Csend ül a lelkemben és a tájon
a kérdés egyben felelet.
Hová lett a napfényes nyár,
hogy valósága egyszeribe oda lett.
Elfáradt felhők úsznak az égen,
a hunyó napfénye messze jár.
A köd köpenyébe bújt Nap
süt is meg nem is, ma már.
A fák kopaszon állnak és várnak,
átalusszák az évszakát.
A tél csillogó díszeket rak rájuk,
jégcsapokat és zuzmarát.
Majd fehér puha takarójával
beborítja a tegnapot.
A hóval terített táj álmodik
és várja a holnapot.

Tokaji Márton · 2007 Július 20

Tokaji Márton verse:

Hiányzol

Hiányzol kedves ha nem ápolod lelkünk
virágait.
Hiányzol mert hagyod elveszni
álmaink.
Nem kérek mást csak nyújtsd a kezed
felém.
Itt állok és várlak az út
közepén.

Tokaji Márton · 2007 Július 21

Tokaji Márton verse:

Ugye hiszel?

Ugye hiszel a mindenségben, együtt velem
reménységben?
A természeti elemekben, igaz tiszta
szerelemben.
A kettőnk sorsa valójában, szeremünk
lobogásában.
A mában és a holnapokban, boldog nyugalmas
napokban.
A szívünk lobogó tüzében, olthatatlan
szenvedélyben.
A sorsunk édes varázsában, és a végső
elmulásban.

Tokaji Márton · 2007 Július 22

Tokaji Márton versei:

Örökké kereslek

Lehet, hogy előző életünkben számunkra
az ég nyitott
teret.
A nap és éj forgatagában az örökkévalóságot
széttörni nem
lehet.
Felhő foszlányok árnyain repültünk
ahol megsemmisült a
pillanat.
Amikor ajkaink összefonódtak
a forró vágy
alatt.
Az idő pergamentjeimből
lábaid elé szórta a
rózsaszirmokat.
Megérinteném de nem lehet
mert a sors elrejti
tündérarcodat.
A képzelet határát átlépte
árnyunk, s kiegészül a
pillanat.
Így két lélek szárnyal az égen
a szivárványhíd
alatt.

Tokaji Márton · 2007 Július 23

Tokaji Márton verse:

Mosolyogj reám

Szeretném ha újra mosolyogni tudnál,
s nem fordulna sírásba kacagásod.

Álarc mögé nem rejtenéd el előlem,
szomorú de kedves, szép mosolygásod.

Ölelve egymást, örüljünk az életnek,
vigyázva féltsük a boldog perceket.

Mit az élet számunkra mint a virágot
a réten szétszórva elébünk terített.

Nem mehetünk el a boldog órák mellett,
közömbösen, néma arccal és szótlanul.

Hisz örök időktől keresem lelkedet,
azóta várok rád mozdulatlanul.

A csodálatos csendben megáll az idő,
míg téged szorosan átölel karom,

Addig csókollak kedvesem, míg a mosoly
újra életre kell kedves arcodon.

Tokaji Márton · 2007 Július 23

Tokaji Márton verse:

Varázs zsavak

Üzennék egy rózsaszállal, a szívem vad
dobogásával.
Üzennék a csillagokkal, az elmondott szép
szavakkal.
Üzennék a holnapokkal, fárasztó dolgos
napokkal.
Üzennék az éjszakával, szívemben Ámor
nyilával.
Szíved szentélyébe rakd el, üzenetem
ne feledd el.
Szeretni nem szégyen hidd el.

Tokaji Márton · 2007 Július 24

Tokaji Márton verse:

Misztérium David Beeri alkotásaiban

A galéria viágába betérőember kicsit
megpihen.
Teremtő képzelet játékában életfantázia van
jelen.
Látomások tarka kavalkádja kápráztatja el az
énemet.
Lelkemben érzem, hogy most a pillanat határozza meg
létemet.
A művészien színes foltokban elébünk varázsolt
életet.
Befogadja a lélek misztikus álomvilága a
képzetet.
Színek érzelmi árnyalatában lebegnek szellemi
ideák.
Okkult erők, képességek terén elvont, békés, gyöngéd a
világ.
Elemeire bontott arcok és a gyémánt nagy fekete
szemek.
Az alkotó lelki világából egyenesen nekünk
üzennek.
A lélek édes mámorában biborvörösben úszó
alkonyat.
A hatásában megnyugtató a kékfolyó a fehér híd
alatt.
Álmaimban látott ovál arcú jeges szépség magával
ragad.
Felszabaduló lelki szenvedélyem sorsomban rezignált
marad.
Virágok közötti női arc természet és ember
küzdőtere
Testnélkűli vágy lebegésében rejtőzködő szellemek
tükre.
A misztika világa lelki látomáshoz köti a
képeket.
Képzeletünk az idötlen terekben keres hasonló
lényeket.
A csábitóan szép tündérvilágból elő varázsolt
képzelet
Amit nézünk, de lelkünk érzi, hogy misztika lebeg a kép
felett.

Tokaji Márton · 2007 Július 25

Tokaji Márton verse:

A lélek vallomása

Jó lenne még sokáig együtt hallgatni
lélekharangjaink tiszta csengő
dallamát.
Szemeink tükröződő fényében
megfigyelni a mélység
mámorát.
Az éjszaka csendjében érezni szívünk
dobogó ütemét.
Veled együtt őrízni a szerelmi láng
lobogó tüzét.
Lecsókolni ajkadról az édes mézizű életet.
Tested mozdulatához hozzásímúlni
és egyé olvadni veled.
Napsugár tollával írni örök, maradandó
dolgokat.
Kiragadni a sors kezéből az öröm
pillanatokat.
Lelkünk csillaghajóján a végtelenben szárnyalni
csendesen.
A világ végezetéig együtt létezni
szüntelen.
Nyitott könyv, szívemet lásd most eléd
tárom.
Olvasd ki belőle, hogy még mire
vágyom.

Tokaji Márton · 2007 Július 26

Tokaji Márton verse:

A táj

Lépteid ritmusát kíséri vágyam,
kezed a kezembe lágyan simul.
Együtt sétálunk ketten a réten,
a fűszáll a földhöz lapul.
Langyos szél borzolja a tájat
virágillatot hordozva szét.
Mozdulatlanságban pihen a táj,
s alszik a rét.
Fátyolfelhők árnya suhan az égen,
eltakarják a napsugarát.
Mi csendben ülünk a réten,
hallgatva a tücskök dalát.

Tokaji Márton · 2007 Július 27

Tokaji Márton verse:

Könnyű sóhaj

Lépj felém egyet, én is
feléd lépek.
Nyújtd ki a két kezed,
átölellek téged.
Ott állsz mozdulatlan, mit tegyek,
hogy megértsd.
Olvassza napsugár a szerelmünk
jegét.
Egy test és egy lélek, realista
vagyok.
A pillanat közös melyben lelkünk
ragyog.
A szó könnyű sóhaj, s elrepül a
széllel.
Az írás is elég a poklok
tüzével.

Tokaji Márton · 2007 Július 28

Tokaji Márton verse:

Várom a holnapot

Messze száll a lélek a gondolat
csapong.
Színes álmaimban csak a szívem
zajong.
Elszöknek az évek a semmi
ölébe.
El nem csókolt csókok mennek
veszendőbe.
Forog a nagyvilág miközben
létezünk.
A sors játékában mond mire
ébredünk?

Tokaji Márton · 2007 Július 29

Tokaji Márton verse:

Légy útitársam

Ha elmennék hozzád és bekopognék
fogadnál-e, mint koldús
szegényt.
Ha elvinném hozzád a boldogságot
hinnéd - e még a
reményt.
Mondanád - e, hadd legyek útitársad
veled megyek az éj
közepén.
Hogy a boldogság mienk maradjon
őrizzük együtt az élet
delén.

Tokaji Márton · 2007 Július 29

Tokaji Márton verse:

Ugye eljösz?

Csókod melegét szomjazza
ajkam.
Lépteid ritmusát követi
vágy.
Szemed ragyogásában fénylik az
élet.
Az ölelésed oly bársonyos
lágy.
Rózsa szőnyeget terítek
elébed.
Amikor eljösz hozzám
kedvesem.
Elvarázsoljuk az éveket
meglásd.
Ezen az éjjelen.

Tokaji Márton versei:

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák